Észak-Magyarország, 1964. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-04 / 79. szám

Sao8ttfea4 1364, április 4

SSSAKMACTAROSSíAa

■■tsasmsK

12*

Germogen Volosznyikov esete

Az SZÉP Központi Bizottságának 1964. február 15-i határozata

Az SZKP Központi Bizottsága. miután meghallgatta és megvitatta M. A. Szuszlovnak, az elnökség tagjának, a Központi 'Bizottság titkárának Az SZKP harca a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért című jelentését, kifejezi súlyos aggodalmát a Kínai Kommunista Párt. vezetőségének szakadár cselekményei miatt, amelyek hatalmas kárt okoznak a szocialista közösségnek. az egész nemzetközi Kommunista és munkásmozgalomnak.

A Szovjetunió Kommunista pártja átérezve a kommunista mozgalom egységének és egybeforr otts ágán ak történelmi fontosságát, az utóbbi időben újabb lépéseket tett. hogy kiküszöbölje. vagy egyelőre legalább leszűkítse a KKP vezetőségének az SZKP-val és a többi ’ testvérpárttal fennálló nézeteltéréseit, megszilárdítsa a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság gazdasági és politikai együttműködését. Más marxista—leninista pártok is tettek kísérleteket hogy feltartóztassák a nézeteltérések kiéleződésének folyamatát.

dették saját irányvonalukat, amelyben kispolgári kalandor- ság, nagyhatalmi sovinizmussal párosul.

A kínai vezetők sok kérdésben lényegileg trockista álláspontra helyezkednek, trockista harci módszereket alkalmaznak marxista—leninista pártok ellen, különböző országokban frakciós kis csoportokba tömörítik híveiket, A KKP vezetősége megpróbálja ráerőszakolni saját külön eszmei álláspontját az egész szocialista táborrá, a kommunista világmozgalomra, a nemzetközi demokratikus szervezetekre.

A kínai vezetők irányt veitek a szovjet—kínai államközi kapcsolatok megrontására, a szovjet és a kínai nép barátságának alkalmazására, s miután visszautasították az SZKP Központi Bizottságának a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálására vonatkozó minden javaslatát, fokozták a Kínai Népköztársaságon belül a szovjetellenes propagandát, durván beavatkoznak a Szovjetunió belügyeibe.

Az SZKP Központi Bizottsága úgy véli, hogy a szociakei, a marxizmus—leninizmus tisztaságának védelme megköveteli a KKP vezetői antileni- nista álláspontjának eszmei leleplezését, szakadár cselekményeik határozott visszautasítását.

Az SZKP Központi Bizottságának ülése teljesen és egyöntetűen jóváhagyja a Központi Bizottság elnöksége és az első titkár, N. Sz. Hruscsov elvtárs politikai és gyakorlati tevékenységét, amelynek célja a kommunista társadalom felépítése a Szovjetunióban, a béke, a demokrácia, a nemzeti függetlenség és a szocializmus

Az SZKP Központi Bizottsó- lista világrendszer, a kommu- gának teljes ülése sajnálattal! nista mozgalom alapvető érdé- állapítja meg. hogy a KKP ve- ’ zetösége nem reagált erre a kezdeményezésre, nem válaszolt az SZKP Központi Bizottságának levelére, és nem hagyott fel a nyílt polémiával, sőt fokozta kampányát a kommunista mozgalomnak az 1957, és I960, évi értekezleteken megszabott általános irányvonallá ellen.

A Kínai Kommunista Párt vezetői, a marxizmus—leninizmus iránti hűségről'szóló frázisok leple alait. a marxista— leninista pártok vélt revizio- nizmusa elleni .harc zászlajával, támadást indítottak a kommunista mozgalom jelenlegi vezérfonalát alkotó alapvető elméleti és politikai tételek ellen.

A kínai vezetők eltorzítják a testvérpártok közös erőfeszítésével. a marxi—lenini elvek korunk viszonyaira való alkotó alkalmazásának alapján kidolgozott új értékeléseket és következtetéseket. így azokat amelyek a kommunista inlág- rendszer szerepéről, a szocializmus és a kommunizmus építésének útjairól, a világháború elhárításának lehetőségéről, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttéléséről. a személyi kultusz ideológiája és gyakorlata elleni harc szükségességéről, átfejtett tőkés államokban és a gyarmati iga alól felszabadult országokban a szocializmushoz való átmenet formáiról szólnak,

A kínai vezetők, akik a stratégia, a taktika valamennyi alapkérdésében eltérnek a kommunista világmozgalom lenini irányvonalától, meghirgyőzelmének biztosítása, a marxista—leninista partok

egységének megszilárdítása. A Központi Bizottság megbízza az elnökséget, hogy a továbbiakban is szilárdan védelmezze a kommunista világmozgalom általános irányvonalát, törekedjék, a jelenkor ösz- szes forradalmi erői egységének megszilárdítására.

Pártunk — mint eddig is — ezután is a kipróbált lenini úton fog haladni, és soha senki sem térítheti le az SZKP-t erről az útról, a XX. és a XXIX. kongresszus útjáról.

Noha a kínai vezetők, igen messzire jutottak szakadár cselekményeikben, az SZKP Központi Bizottsága, amely mindenek fölé helyezi a kommunista világmozgalom egységének érdekeit, kifejezi azt a készségét, hogy továbbra is hajlandó erőfeszítéseket tenni az SZKP és a KKP kapcsolatainak megjavítására. Ha a KKP vezetői még nem veszítették el végleg az internacionalista felelősség érzését, meg kell végre érteniük, hogy cselekményeikkel elvonják a kommunista és munkáspártok erejét és figyelmét a szocialista építőmunka időszerű feladatainak megoldásától, megnehezítik' az imperializmus ellen folyó küzdelmet,, káitt okoznak az egész imperialistaellenes arcvonalnak.

AZ SZKP Központi Bizottsága kifejezi azt a szilárd meggyőződését, hogy a kommunista világmozgalom le- küzdi a mostani nehézségeket, ni ég szorosabban tömörül Marx—Engels—Lenin zászlaja alatt, újabb sikereket ér el a munkásosztály nagy ügyéért, a népek békéjéért . és biztonságáért. a kommunizmus győzelméért vívott harcban.

Szovíeí és magyar államférfiak íávlrafváltása

KADAR JÁNOS elvtársinak.

a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának,

a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, DOBI ISTVÄN elvtársnak,

a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének,

BUDAPEST

Kedves Elvtársak!

Nemzeti ünnepük, Magyar- ország felszabadulásának 19. évfordulója alkalmából a Szovjetunió Kommunista

Pártja Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevében forró üdvözletünket küldjük önöknek és a testvéri Magyar- ország valamennyi dolgozójának. Magyarország dolgozó népe, a népi hatalom éveiben

*

sortüze levágta 1 az „Iljusin” farkát és fél szárnyát. A motorokból füst tört elő. A gép nem engedelmeskedett a kormánynak; zuhanni kezdett.

pilóta intett Voiosznyikovnak, és a gép oldalán át kiugrott a levegőbe. Ugyanabban a pillanatban ismét egy „Foeke” került a géppuska irányzéka elé, s a gárdista nem bírt ellenállni a kísértésnek. A német gép az első sorozat után lángra lobbant.

Ekkor Volosznyikov kissé felemelkedett, megpróbált kiugrani. De a gép légörvényébe került és a légnyomás visszadobta az őrmestert. A kabin falához szorulva, lassan-lassan kilendült, valahogy, és függve maradt a gépen. Az ejtőernyő alsó kötelei beleakadtak a kabin valamelyik részéhez.

Az őrmester 700 métert zuhant a géppel együtt, fejjel lefelé függött a levegőben, s hiába igyekezett kiszabadítani magát. Ekkor a levegő sodra mégis leszakította. „Élni fogok hát!” — villant fel a gondolat Volosznyikov agyában és megrántotta a gyűrűt,

De a megszokott rántás elmaradt, Egy pillantást vetett a magasba, és a szíve fájdalmasan összeszorult. Lába beleakadt a kötélzetbe és az ernyő nem nyílt ki. Most már nem volt menekülés számára.

Maga alatt, a mélységben a Duna behavazott és zajló jegét látta. Előtte, 30 méterrel lejjebb gépe zuhant a

mélybe, füstös nyomot húzva maga után. Gyorsan közeledett a föld felé.

Most már egészen közel van hozzá. Az „Iljusin” befúródott a földbe, s a felrobbant bombák tüzet okádtak. Volosznyikov behunyta szemét.

Az utolsó, amit érzett, egy különös lökés volt a levegőben, alulról fölfelé. Egy másodperccel később magához tért: a földön volt.

A parton feküdt. Távolabb még égett a repülőgép. Fölötte az égen fehér ejtőernyő ereszkedett lefelé, rajta emberi alak függött. Körülötte „Messer- schmittek” röpködtek, géppuskáik ropogtak. Tyelenkov pilóta ereszkedett le.

Volosznyikov megmozdult, megpróbált felállni, de lábában kínzó fájdalmat érzett. A lába kificamodott. Az őrmester sántikálva mégis megtett néhány lépést, és csak akkor eszmélt rá, hogy kétezer méter magasból zuhant le.

gárdistát saját bombái mentették meg, melyeket a németeknek szánt, A repülőgép pontosan alatta robbant, s éppen akkor, amikor az őrmesternek már csak harminc méternyi halálos zuhanás volt hátra. A robbanás hulláma mintegy légpárnaként fogta fel Volosznyikovot, és nem vágta a földhöz, hanem valósággal letette a földre.

Egy fél óra múlva Tyelenkov repülő és lövésze megérkezett övéihez. Germogen Volosznyikov néhány nap múlva már ismét Budapest fölött repült.

Fordította: Rozsán*/ Szidónia 1 * Résrlfct a kitűnő szovjet író

Harcban Budapestért című könyvéből.

A

kipróbált élcsapatának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak a vezetésével nagyszerű eredményeket ért el, a politikai,- gazdasági és kulturális élet minden területén, az életszínvonal emelésében. Magyar- ország munkásosztálya, dolgozó parasztsága és értelmisége nagy lelkesedéssel váltja valóra ■ a szocializmus teljes felépítésének, a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusán elfogadott

programját.

A szovjet nép nagyra érté- . keli a Magyar Népköztársaság vés a Magyar Szocialista Munkáspárt hozzájárulását a szocialista közösség országai, a I nemzetközi kommunista és T munkásmozgalom egységének ▼ további szilárdításához, a békédért és a szocializmusért vívott ^ harchoz.

d A kommunizmus építésének ^programját sikeresen megvaló- Isító szovjet dolgozók, akiket a

Y legszorosabb barátság és v együttműködés szálai fűznek dmagyar testvéreinkhez, büsz- dkék a magyar dolgozók ki- ^ emelkedő eredményeire.

d A magyar nép nemzeti ünne- Apén tiszta szívből újabb sike- Jreket kívánunk a Magyar NépY köztársaság dolgozóinak a szo- dcializmus építésében, a világ ^tartós békéjéért, az emberiség ^boldogságáért folyó küzdelemÉljen a Szovjetunió és a Magyar Néoköztársaság örök és drnegbenthn+atlan barátsága.

d N. SZ. HRUSCSOV.

d a Szovjetunió Kommunista d Pártja Központi Bizottságának d első titkára,

I a Szovjetunió Minisztertaná- , csánsk elnöke.

L. I. BREZSNYEV.

X a Szovjetunió Legfelsőbb TaY nácsa Elnökségének elnöke ? *

d

k Dobi István és Kádár János

T elvtársak táviratban válaszoljuk a forró üdvözletre.

A

yai valósággal, társadalmunk örömeivel és

eéliain£°PÁaÍval eO'JÜttérzö, 22E* ^ltéyel szemlélődő és kimu.ril-^edÖ íróí magatartás

3ÄiSäy4ir“?f ÄSSSK

6zámafh^lnk eddlg megjelent utalác bdn nem ez az egyetlei? ""t hogy a szerkesztői a szocialista realista ma- , yy_ modalom kibontakozásáiabhSfvíltÍSfti tekinti legfonto- reali7m^a<^aV:inak- A szocialista mus vállalása természete, alapvetően meghatározza Tp folyóirat eszmei irányát, a sajátos arculat megrajzo- lasahoz még több erőteljes vobas szükségeltetik.

,,£>deme(s lesz megrajzolni Miskolcnak, vagy a második, Harmadik észak-magyarországi varosnak a változását. Milyen nagyszerű lehetőség az íróknak, a. művészeknek ez a. több százezres találkozó hely . . . ja- ^sstttk-magyarországi rész elsősorban iparáról hires. Nem kevésbé jelentős azonban mezőgazdasága sem. Borsod a harmadik legnagyobb mezőgazdasági megyéje az országnak. Tájunk tehát gazdagon buzgó forrása, jó táptalaja mind a. munkás-, mind a. parasztélet új vonásai ábrázolásaink.” — olvassuk a legelső szám Vállaljuk című program, adó cikkében. A lap tehát jó elképzelések alapján készül, helyes a szerkesztőség irányvonala, a Napjainkat jó és határozott. koncepció alapján szerkesztik. Kérdés, hogy mennyire realizálódtak ezek a célkitűzések a két év alatt megjelent összesen 24 lapszámban?

A

lap közvéleménye meglehetősen megoszlik. Bár a lapszámok elmélyült elemzésére még alig akadt vállalkozó — sajnos ez a szerkesztő bizottságban sem hono. Bodott meg —, időnként elterjednek a Napjainkról lebecsülő értékelések is. Ebben sok van a kívülállók sznobos nagyképűségéből, az érdekeltek, a szerkesztők és az írók pedig mintha túlzott tárgyilagosságra, illeve szerénységre törekednének. Pedig a lehetőségek ismeretében eredményként kell elkönyvelni, hogy immár két éve fennakadás nélkül megjelenik a lap, és ez idő alatt némi fejlődést is fel tudott mutatni. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a. Napjaink eredményei semmivel sem rosszabbak, mint bármelyik vidéken megjelent irodalmi folyóiraté volt 24. számáig.

A Napjaink mindmáig nem húzott fel rakétaként a magyar irodalom egére. Nem húzott fel az emberi értelmet és munkát dicsérő^ a világmindenséget kutató űrhajók bátorságával, de nem kárpótolta magát a színes rakéták bizar, mégis percnyi ragyogásával sem. A Napjaink M száma — figyelembe véve Lszak-Magyarország irodalmi életének jelen helyzetét — azt, bizonyítja, hogy a lap becsüle-’ tesen birkózott a vállalt cél - 4 kitűzések megvalósításáért. {

A

z irodalmi lap vitatha-i tatlanul fejlesztette e{ „ vidék irodalmi életét van az itt élő költők, j 5v'?fur<->k és kritikusok fejlő-] , Egyik sajátos vonása,]

... Sy hasonló formátumú lap-1 j,,sail’oz képest sok szépiro- { közöl-. Terjedelmének d

CSS“ ío”la,jak el el-]

mfrfa ek’ novellák. Prózában,] eaiTv,- n^pnnyiségben, mind tar-] “^asságban Baráth Lajosi töhh « mezőnyt. Baráthnakd beszél^3PuS’nkban közölt el. 4

t,EmbetjÍl% bottar!^Újj

novella”. Több emlékezetes!

SÄ2 sj-I

dése szempontjából különöseid figyelemre méltóak a körei < írások. "az<

Ettől juqq a kenyér'* a Va é sárnap” azt bizonyítják, hog^J

, !rfnyba födött az írói Valóságlatasa, tisztábbak hal ügy tetszik, egyszerűbbek letd

tek eszközei. Sipkái, Bárnál elsősorban a paraszti világ át-2 alakulásáról adott tudósításai-] val jegyeztette meg nevét, af Napjaink olvasóival, a falui élete a kedvelt témája Szek-\ rényesi Lajos elbeszéléseinek A riportjainak is. (Szekrényesig dicséretes buzgalommal bon-*

A kétéves NAPJAINK

colgatja mai életünk fonákságait publicisztikai írásaiban.) Regős Sándor „Az Aradi-féle kóreset” című igen izgalmas, a városi tanács pályázatán díjnyertes elbeszélésével ébresz. tett várakozást írói fejlődése iránt.

Legkiforrottabb rovatnak tekinthető a versrovat. Ha csak a vidékünkön ólő költők ‘müveit vesszük is számba, több emlékezetes alkotást sorolhatunk fel. A Napjaink két évének számai regisztrálják Bihari Sándor új magára találását,

művészetének elmélyülését, A lap címéhez méltóan napjaink izgalmas problémái rezegnek Niklai Ádám „Szabad ég alatt”, „Éveim éneke” című verseiben. Moldvay Győző „Nyár és intelem”, „Westerplalte" verseit olvasván sajnáljuk, hogy oly ritkán jelentkezik Moldvay költőként. Több versét idézhetnénk Kalász Lászlónak, Borsodi Gyulának. Akác Ist- vánnak, és újabban Juhász Józsefnek is. A kritikai rovat arcélét elsősorban Kabdebó Lóránt, Oltyán Béla, B. Nagy Ernő és a ritkábban jelentkező Zsidai József írásai adják meg. Ezek az Írások amellett tanúskodnak, hogy megvannak a személyi adottságok egy, valóban a Napjaink profiljába vágó kritikai rovat kialakításához. Az eddigi termésben is említésre méltó Kabdebó Lóránt Szabó Lőrincről, Vas Istvánról, Kassák Lajosról szóló tanulmánya, illetve kritikája. Oltyán Béla- írásai az irodalmi élet legfrissebb jelenségeiben való helyes tájékozódásról tanúskodnak. Jó kezdeményezésnek ígérkezik a „háztáji kritika”, mellyel saját tevékenységét kíséri a lap kritikus figyelemmel. Ez némileg pótolja a gyér sajtóvisszhangot. A rovatban B. Nagy Ernő szerepelt eddig találó meglátásaival.

E

'" rdeme a Napjainknak, hogy élesztője volt az egészséges . vitatkozó kedvnek. A „Miskolci1 horizont”, a „Visszapolgárosodás” vitában elhangzottak téves nézetek, álláspontok is, de végül ezek nem maradtak válasz nélkül. Erénye a lap kollektívájának, hogy rosszul értelmezett szolidaritásból nem nézik el egymás tévedéseit, élénk kölnikben az egészséges bíráló szellem. A jövőben ezeket a vitákat tervszerűbben kell irányítania. a szerkesztőségnek, hogy a leglényegesebb problémák kerüljenek.terítékre, melyek remélhetőleg többeket hozzászólásra késztetnek. Sajnálatos, hogy nem volt visszhangja a. megyében az olyan helyes és konkrét elképzeléseket tartalmazó írásoknak, mint Szendrei József Tokaj-Hegy- alja jelenével és jövőjével foglalkozó, kiváló publicisztikája, vagy H. Szabó Béla a miskolci gyümölcskultúra múltját és jövő lehetőségeit elemző, ..A kedveszegett Bacchus és Pomona” cikkének. Több rokon folytatása születhetett volna Tóth Lajos „Ütőn” címmel megjelent szociográfikus jellegű írásának.

A szerkesztőség többször ígérte, hogy több irodalmi riportot, szociográfiát közöl a munkásság, a parasztság életéről, az ígéret megvalósítása azonban várat magára. Nem találta meg még kívánt helyét a kulturális rovat sem. Nem tükrözi elég hűen Miskolc és a megye kulturális és művészeti életét, gyakran egyhangú, unalmas. Nagyon hasznos lenne, ha eleven és aktív kölcsönhatás alakulna ki a lap és a kultúra művelői között. A Napjaink nemcsak irodalmi, hanem kulturális lap is. Fokozottabban föl kell tehát, karolnia a közoktatás, a népművelés, a kulturális élet legjelentősebb eseményeit, gondjait és eredményeit is.

K

ét évvel ezelőtt, április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén jelent meg a Napjaink első száma. A lap születésekor, az újszülött gyermekre utalván írta a programadó vezércikk, hogy a nyűgös kicsi is deli legénnyé serdülhet, ha egészségét féltik, védik, és testét, lelkét gondosan táplálják. Nos, két év a gyermek életében is rövid idő, egy irodalmi és kulturális lap életében kiváltképpen az. A két év eredményeket is produkált, de kevésbé sikerült számok, gyengébb novellák, elhamarkodottan fogalmazott cikkek is mutatták nehézségeinket. A jó elképzelések realizálását sokszor gátolta, hogy nem akadt megfelelő „kivitelező”. Lendületesebb előrehaladás a jövőben is csak úgy képzelhető el, ha gyarapszik a Napjaink szerzőinek tábora. Mindenekelőtt helyben, illetve Észak- Magyarországon. A fővárosban élő íróktól, ugyanis — tisztelet néhány kivételnek — Fekete Gyula, Kónya Lajos, Csanády János. Dcmény Ottó, Ladányi Mihály, Soós Zoltán, Maróti Lajos — nem sokat várhat a vidéki lap. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy valóban jó írásaikat elhelyezik a központi lapokban, és csak a gyengébb, vagy az úgynevezett „rázós”, szerkesztőségekben már visszautasított művekkel jelentkeznek nálunk. A lapnak kulturális misszióján belül el-‘ sődleges feladata az irodalom szervezése és fejlesztése az ország északi részén. Ezért a megjelenés lehetőségén túl még vajmi keveset tett a Napjaink. Igaz, ez nemcsak a lap feladata, és két év alatt még akkor sem lehetne megoldani ilyen gondjainkat, ha a. tehetségesnek ígérkező fiatal írók szívesebben telepednének meg vidéken, mint ahogy teszik.

Nagy Zoltán

^ok megkapó, egészen váratlan L-/ esemény játszódott le az égen, Budapest fölött. De volt bJ közöttük egy, amely különösen széles körben vált ismertté ezekben a napokban katonáink között, de nemcsak a gyalogosok között keltett csodálkozást, hanem a már sokat látott i-epülőket is ámulatba ejtette.

Ez az eset Germogen Volosznyikov húszéves őrmesterrel történt. Harcigép lövésze volt, s fiatalsága ellenére több mint félszáz bevetés volt mögötte.

Ezen a napon, mint rendesen, két „Iljusin” indult bombateherrel feladata teljesítésére. Elöl Dulimov gárdahadnagy repült, utána Tyelenkov gárdaőrmester. És mint mindig, Tyelenkov gépén, s lövész helyén ott ült Volosznyikov.

Céljukat nem érték el. A felhők mögül előbukkant egy falka „Messer- schmitt” és „Focke-Wulf”, tizennyolc gép kettő ellen. Kétezer méter magasságban megkezdődött a harc.

A németek, mint a héja a zsákmányra, úgy csaptak le a szovjet gépekre. Volosznyikov közelében máris két ellenséges lövedék robbant. A szilánkok széttépték zubbonyát, de ő maga sértetlen maradt. Viszont az egyik ,,Foc- ke” egy pillanatra géppuskája irányzéka elé került: füstölögve zuhant a földre.

Ebben a pillanatban két német vadászgép hátulról támadt A géppuska