Észak-Magyarország, 1964. február (20. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-12 / 35. szám

A képzőművészeti szakkörben 1949 óla működik eredményesen a miskolci MÁV Erkel Ferenc Művelődési Otthon képzőművész szakköre. A «szakkör 21 tagja most Bárczi Pál festőművész irányítás aval önálíó tavaszi tárlatra ké­szül. Szőlőtelepítés szelektált vesszőkből Azt hinné az ember, bőgj" ilyenkor csend­ben ülnek Hegyalján, a kúpos Sátorhegyek oldalán a karók­tól borzas szőlőföldek. Hiszen a szüret régen véget ért, a ta­vasz még messze van, a nyi­tás, metszés, kapálás gondja nem sürgeti a szőlőmíveseket. Akik azonban az enyhébb na­pokon a bényei Nagyhatár dűlőben, vagy a tolcsvai Kin­csemen, Gyopároson járva fi­gyelni kezdtek, innen is, on­nan is sűrű ollócsattogást hallhattak, annak jeléül, hogy metszik az érett venyi­géket. No, nein az igazi metszésről volt szó, hiszen a március odébb van még, hanem az ol­Novajidrányi számvetés Nagy eseménye a falu­nak a zárszámadás. Nem kell ezt az eseményt kétszer-háromszor dóbravemi, egyetlen ember is szétvinné hírét, s egy óra alatt mindenki tudomást sze­rezne rója. Mert ez olyan köz­érdekű „rendezvény”, amely még azok sorsába is beleszól, akik pedig, a kezdeti nehézsé­gektől való félelmükben, el­szaladtak a földtől, bejáró dol­gozókká lettek. A lelkűk azon­ban itt maradt a földnél. Nemcsak a puszta emberi kí­váncsiság vonzza őket a kul- túrházba. Korántsem. A be­számolóra talán jobban odafi­gyelnek, mint a törzsökös tsz- tagok. Nem könnyű a vonato- zók sorsa, s ha szabadulhatná­nak tőle, ha a beszámolóból feléjük nyúlnának a biztató, otthon is biztos megélhetést jelentő számok, sorsot cserél­nének. Gombostűt se lehetne leej­teni, annyira zsúfolt a novaj­idrányi művelődési otthon február első napjának dél­előttjén. Magam is az előszo­bában rekedek. A visszhangos, kicsit bizony elhanyagolt te­rem minden szót eljuttat hoz­zánk is, a beszámolót éppen úgy halljuk, mint a felszóla­lásokat. S mivél elvegyültem a zsúfoltságban, elégedetten állapítom meg, hogy az embe­reknek minden ponthoz van megjegyzésük. Az őszi vetés minőségére azt a véleményt hallom, hogy jobb is lehetne. A vezetőséget nyomta a pré­miumot sejtető határidő, ezért vetettek búza után is búzát. Később a vezetőkkel szembe­sítem információmat. Az el­nök, Szilágyi Ferenc a fejét csóválja, hogy nem úgy áll a dolog, fiz agronómus, Nemesi István határozottan kijelenti, bog}' a Vörös Csillag Tsz rö­vid négy esztendeje alatt még nem készítettek ilyen jó mag­ágyat az őszi vetések alá. Kö­zel hatszáz holdon vetettek őszi kalászosokat, ekkora te- ÍJ niletet nem lehet minőségileg > egyszintre hozni. mellett állok. Traktoros Pana^zkocjik. nem a jövedelmére, azzal úgy- ahogy elégedett lenne. Január,.5 február — itt a nyár. Febru- > ár első napja napfénnyel, eny­heséggel • köszöntött rájuk. Minden csurog-csepeg. Kevés a hó. várható, hogy gyorsan, egyszerre tavaszodik, és se az erőgépele, se a munkagépek nincsenek még kijavítva. A vezetőséget hibáztatja, Gya­korlatból tudom, bogy az em­berek egy része könnyen ítél, ha mások portáján kell sepre-. getni. Rákérdezek: biztos, hogy a vezetőséget terheli a mulasztás? A traktoros felüti fejét, néz rám, vizsgálódik. Tekintetéből kiolvasom a töp­rengést, hátha ez a firkász már tájékozódott és mindent tud. Elneveti magát. Hát nem egészen — mondja. — Még ja­nuár végén átvették a javító­műhely villamos berendezését, (irtán jött a körzeti szerelő, hogy bekösse a villanyt. Jó- Bzemű ember a körzeti szere­lő, tucatnyi fogyatékosságot talált — és nem kötötte be a KUanyi. Az árammal nein le­het játszani, a legkisebb hibát is felfedezi, és vagy a moto­rok égnek le, vág}'... szóval drága az emberélet, a gépeket se istennevében kapták.., És a gépek ott állnak mozdulat­lanul, az idő meg megy, hal­mozódnak a tennivalók. A traktorosokat aggasztja ez a beteges tempó, huzavona, hi­szen az ő keresetük a jól átné­zett, kijavított gépek függvé­nye. A teljesen gépesített tsz- ben nagy felelősség hárul a szerelőkre, személy szerint Haáz Sándor általános szere­lőre. A közgyűlés után a vezető­ségi tagokkal beszélgetek az elmúlt és az előttünk álló esztendőtök Sok volt a kiesés. Búzából 21 vagon. Erről nem nagyon tehetnek, az időjárás tette ért velük, más a helyzet a kukoricával, melyből húsz vagonnal takarítottak be, ke­vesebbet a tervezettnél. Csak kis részét kapálták meg két­szer, az elmulasztott második kapálás legalább tíz vagon ku­koricától fosztotta meg őket. Az elnök kicsit dicsekvéssel jegyzi meg, hogy ők nem is­merik a mérleghiányt és az ezzel járó állami dotációt. Szégyen is lenne — mondom —, a novajidrányi Vörös Csil­lag Tsz a jobbak közé tarto­zik ... Többen is vitába száll­nak velem, és példákat sorol­nak, több Hemád-völgyi tsz-t, melyek legalább olyan jó adottságokkal rendelkeznek, mégse tudnak megszabadulni a dicstelen mérleghiánytól... A következtetés kézenfekvő: a novajidrányi tsz-tagok jól dolgoznak — de nem „egészen jól”, elkeserítő példának ott a kukorica... Utoljára az idei munkaegy­ség-értékről beszélgetünk. Le­írom: egy munkaegység 27 fo­rintot ér Novajidrányban. Va­laki észreveszi, mit írtam, és a fejét csóválja. Az nem lesz jó, majd még a vezetőség sze­mére veti a tagság, hogy el­sikkasztotta a maradékot, mert csak 20 forint 93 fillért ért egy munkaegység, asze­rint fizettek... Az emberek ugyan nem kicsinyesek, de ami jár, az jár... Tavaly jö­vedelmezőbben gazdálkodtak, 36 forint 80 fillért osztottak. A munka jobban ment, az aszály viszont nagyobb és gonoszabb volt. A parasztember !ahtH" munkakedvének á tavasz vet jó vagy rossz ágyat. Tavaly keserű szájízzel nézték a ké­sei tavaszodást, a kifagyott, tönkrement vetést, s mire fel­lélegezhettek volna, megjött az aszály is, hogy tartósítsa az embérek kedveszegett szomo­rúságát. Reméljük, ez a tavasz ki­tesz magáért'. g. Ml­A Magyar Rádió és Televízió miskolci stúdiójának műsora (A 188 méteres hullámhosszon 18—13 óráig.) A riportereké a szó .. . Mérlegen 1963 — a kohászatban. A téli gépjavításokról. Spirituálék. Az egészségügyi kultúra kérdé­sei. Sporthíradó. A nók életéből . .. Esti muzsika. táshoz szükséges szelektált ve­nyigéket szedték az állami gazdaság dolgozói. Néhány cv óta rendszeresen és szakszerű­en válogatják az óltóvenyigé- ket. Augusztus végén, amikor már tökéletesen megmutatko­zott a tőkék hozama, piros festékkel egyenként megjelöl­ték a bő termést ígérő fur­mintvesszőket. Elsősorban az öntözött táblákon végezték a válogatást, mert az a 100 ínilli- métemyi csapadék, amellyel nyaranta megáztatják a szőlő­ket, nemcsak a bogyók hízá­sát, hanem a venyigék beérését is nagyban segíti. |- Évente |áItaIában holdnyi parlag betelepítésével járulunk hozzá Tokaj-Hegyalja rekonstruk­ciójához — mondotta ottjár- tunkkor Kónya József, a gaz­daság fiatal üzemgazdásza —, de ezt a területet ebben az év­ben tovább növeljük. 154 hold 1 az idei telepítési tervünk. Eh­hez pedig sok-sok oltványra van szükségünk. De gondo­lunk a hegyaljai termelőszö­vetkezetekre, hegyközségekre is, ezért másfél millió gyöke­res oltványt állítunk elő a ra- doskai iskolánkban. ölven holdas ripáriatelepünk van, amelyből több millió vad­alanyt szedtünk, így ebből is jut eladásra. _______ f urmint­vesszőt és a vadalanyt eg}' ideig állni hagyják, hiszen a gyökeres oltvány előállításához csak később lehet hozzáfogni. A vesszőket azonban úgy kell tárolni, hogy végeik mérsé­kelten nedves vermelő kö­zegbe kerüljenek: meg ne szikkadjanak, amíg megkezd­hetik az oltványkészítést. Ez idén — remélik — a szokott­nál előbb megkezdhetik az ol­tást. Szeretnének mennél több gyökeres oltványt előállí­tani és a sűrűsödő tavaszi munkákat kissé tehermentesí­teni. Egyébként a parlagok rigol írozását idejében elvé­gezték, így jól megülepedett, gépi forgatású talajba kerül­nek majd a gondosan előállí­tott tolcsvai szőlőoltványok. (h. 3 ) HÍREK — ORVOSI rendelő és váró, valamint tűzoltó szertár építé­sét tervezik Jósvafőn Helyi anyagokat is felhasználnak majd az építkezéshez, s a, la­kosság társadalmi munkával járul hozzá. — ÖTEZER holdat , öntöz majd a berhidai tó. Az ország második legnagyobb dombvi­déki víztárolója lesz, hatmil­lió köbméter vizet gyűjt össze, ha elkészül. A Séd völgyét le­záró 11 méter magas gáttal duzzasztják majd fel a patak vizét. — AZ ORVOS-EGÉSZSÉG­ÜGYI Dolgozók Szakszervezete Borsod megyei Bizottsága és a TIT Egészségügyi Szakosztálya. értesíti az érdeklődőket, hogy az orvos-egészségügyi bál a, meghívón szereplő február 16-1 időpont helyett február 15-én este 9 órakor kerül megrende­zésre. — A VÖRÖSKERESZT váro­si szervezetének Alkoholizmus Elleni Bizottsága ülést tart pénteken, február 14-én dél­után két órakor a Kossuth ut­ca 11. szám alatti helyiségé­ben. Fegyvergyűjtemény A lemetszett — TELEVÍZIÓS tagozatot in­dít a TXT szabadegyeteme. A hallgatók 16 előadáson ismer­kedhetnek meg a televízió mű­ködési elvével, antenna készí­tésével, hibakereséssel. Jelent­kezni lehet a Borsod megyei TIT-irodában; Miskolc,.Széche­nyi utca 16; laoTafOS^ Várható időjárás ma estig: Változó mennyiségű felhőzet, helyenként kisebb eső, havas­eső. Időnként élénk nyugati, északnyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmér­séklet plusz 2—plusz 6 fok között. Darvas József és Dobozy Imre Prágába utazott Darvas József az írószövet­ség elnöke és Dobozy Imre, a szövetség titkára, kedden az európaj szocialista országok írószövetségei. képviselőinek tanácskozására Pi’ágába uta­zott. A megbeszélések napi­rendjén a szocialista országok írój közötti együttműködés el­mélyítése. eredményesebbé té­tele, az írószövetségek tervei­nek összehangolása szerepel. A tanácskozások körülbelül egy hétig tartanak. Korkos Jenő mískoM tanár, festőművész régi századok szúró és vágó fegyvereit gyűjti. Gazdag gyűjteményében XIII. századi da­maszkuszi acélból való, kétélű pallos, 1848-as magyar empir szab- lya, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomból származó kozák szablya is található. Korkos Jenő kardgyüjteményét gondozza. Mellette kisfia. Bányászok vetélkedője KSsdrthivsMtalt Kossuth utca ti Telefont 66-/191 Terjeszti s ooste Kapható mind»*p öftrsprt twetRpei postöbtvatrtibön «•:£* »sütőnél SS‘fii# i Érdekes szellemi vetélkedő- kezdeményezésű rendezvénye­ket rendezett a napokban a ken. A két vetélkedőt elődön- Bányaipari Dolgozók Szakszer- tők előzték meg, majd a dön- vezetének borsodi trösztbizott- tőn a helyieken kívül rudabá- sága. Ormosbányán a felnőtt nyai, perecesi izsófalvi, albert- oktatásban résztvevő bányász- telepi és edelényi bányászok dolgozók, Sajószentpéteren pe- vettek részt. A dolgozók isko- dig a szakszervezeti politikai Iájába járók az általános fa­iskolák hallgatói adtak számot kola hetedik-nyolcadik osztá- íelkészültségükról. A bányász lyának anyagából, a politikai települések dolgozói lelkesen iskolák hallgatói pedig az ott képűitek a találkozókra, szép tanultakból kapták a kérdése- saámmal vettek részt az új két. Mindkét helyen megjutal­mazták az első három helye­zettet. A vetélkedőket a helyi bányász művészeti csoportúi-; nívós műsorszámokkal színesí­tették. — TÜZET okozott a gondat­lan húsfüstölés. Nem tartotta be a szabályokat a húsfüstö­lésnél Veress Gyula szirmai la­kos. Meggyulladt a húsfüstölő, majd a tűz átterjedt a lakóház tetőszerkezetére is. A kár több 'ezer forint. ÉSZAKMAG VARORSZAO A Magyar Szocialista Muókásnán Borsod megyei bizottságának Hap*f> WszerkesztO: Sárközi Andor Szerkesztőség: Miskolc. Tanács-ház tát 8. Telefonszámok-: Titkárság: 16-886. Kultűrrov*!: 16-067, Ipari rovat: 16-035. Pártrovai: 16-070. Mezfleazdaságl rovat: 33-687. Sport rovat: 16-049. Belpolitikai ro­vat, panasz ügyek: 16-046. rasől»: Borsod megyei Lapldadö Vállalat Felelős maOO: Bíró l?éter Készült s Borsodi Nyomdában, felelős vezető: Méry György Gondolatok egy plakát olvasása közben K özúti jármüveink ablakán blikfangos, szalagplakát vonzza magára tekintetemet. Egyiken: "Udyariasság a kulturált közlekedés alapja, a másikon: Legyünk udvariasak a közlekedésben textus olvasható. Mind­két szózat aláírója a Közúti Balesetelhárítási Tanács. Nem vitás, fennkölt hivatás a baleset elleni harc katoná­jának lenni. De miközben hálatelt szívvel gondolok a szerve­zet apostolaira, menten eszembe ötlik. hogy a misszió indu­lása előtt nem „politizálták át” kellőképpen a dolgot és a tanács mintha a Sión hegyéről ereszkedett volna alá 'közle­kedésünk sűrűjébe. Nem titok ugyanis, hogy a kinyilatkoz­tatás már időszámításunk előtt cirka 4000 évvel sem minden halandóban szült egyformán jó vért. Helyenként a történe­lem során meg-megesett, hogy államok, hadseregek, diplo­máciai testületek, sőt egyházak sem éppen a frigytábla szel­lemében boldogították az erkölcsi világrendet. Vonatkozik ez a felebaráti feleségek, a házak, szolgálók, szamarak stb. és a Ne paráználkodj kegyes tilalmára is és ha ez utóbbinak kontrájára ez ideig nem is alakultak formális tömegszerve- zetek, sok minden tanúsítja, hogy e hiányosságok már az emberiség hátulgombolós korszaka óta sok-sok fejtörőt okoz­tak a népek vezetőinek. Élesen erre utal egyébként a meg­rázó bibliai példa is, amikor a nép a tévely meredélyén a frigytábla áhítata helyett éppen az aranyborjút csacsacsázta körül. E hosszú, de nem tanulság nélkül való kitérés után pedig azzal folytatom, hogy szerény nézetem szerint a Balesetelhá­rítási Tanácsnak okulnia kellett volna e nagy példákból. Működése tüstént több áldást ígér, ha mindezt, az indulás előtt megszívleli és a dolgozó nép széles rétegeivel nemcsak átbeszéli, hanem a sajátos magyar viszonyokra is alkabnazm; A közlekedés ugyanis túlzottan komplex folyamat. Az istenadta utas nyájas képe fontos tényező, de nem egyetlen erős vára a balesetmentesebb közlekedésnek. Feltétlen hozzá­tartoznék a teljesebb sikerhez például 1. ha a buszok motorja nein rángógörcsszerűen. hanem lágyan, több humánummal indítana, 2. mind az indításban, mind a fékezésben tanúsítson több könyörülelet a vezető, különösen az élemedettebb fele­barátok irányában, 3. a kanyarban is több tapintatra volna szükség,-4. az utason kívül mindenképpen áldásos volna egyes, sőt kettes vezetőkhöz és olyik kalauznő kartársnőhöz szózat­tal vagy fohásszal fordulni, végül 5. minden mellőző és ke­resztező sofőrkartárs fülkéjében a talizmánmajom mellé is- hasonló szózatokat kellene függeszteni. íme néhány építő jel­legű szövegjavaslat: 1. Az utas nem teheráru, hanem a leg­főbb érték. 2. Az utas, ha nem is a legfőbb érték, de minden­képpen törékeny kategória. 3. Az utas általában nem az állam terhére, hanem saját veszélyére utazik, tehát kíméljük! És így tovább. — lyen széles és mozgósító együttműködés már jóval T közelebb vinne az idillikusabb utazás, a baleset- I veszély csökkenésének fgéretíöldjéhez, hiszen a *“* békés együttélést szomjúhozó utastársak is szíveseb­ben lennének nyájasak egymáshoz. De hát a kérdést eszmeileg is helyes oldaláról kell megközelítenünk, mert amint ezt meggyőzően tanultuk: a lét formálja a tudatot és nem for­dítva. Márpedig a teljes tű, a törpetű és a bakancssarokkal napionta többször a tyúkszemre nehezedő létforma aligha kedvez a nyájas közlekedésnek és olykor bezzeg a bárányt is oroszlánná horkahtja. Vwase Oviké»,

Next

/
Oldalképek
Tartalom