Észak-Magyarország, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
Vasárnap; 1964. január 12. BAKÄTH LAJOS: ozzá hasonló csúnya embert én még nem láttam, mások sem, úgy mondják, legalábbis azok, akik a feketevölgyi aknákban keresték meg annak idején kenyerüket. Már a neve is! Egyszerre hátteor- zongató és arcpirítóan csúnya. Ügy hívták, hogy Kankula. Az öreg Winteren dolgozóit ő is, de évekig nem kerültünk egy munkahelyre. S mindaddig csak csúnyaságáról tudtam; reggelenként láttam, falézoláskor, egy fekete tábla mögött, a legsötétebb sarokban húzódott meg Talán azért, mert. maga is tudta, nagyon csúnya ember, s csúfságával nem akarta savami a Világot. Sok forradás húzódott arcán, rendetlen össze-visszaságban, szeme alatt, a jobb oldalon, húszfilléresnyi barna szemölcs virított, köriilnőve szőrrel; aztán olyan kicsiny orr ugrott előre arcából, mint egy bátortalan lendület, amelyik már az akaratban megállóit <—■ csak a levegőért kapkodó lyuk éktelenkedett orra helyén. Szemét nem láthattam akkor, lehajtott fővel járt-kelt az emberek közt, a vágatokon, vagy ha csillére várakoztunk a sikló aljában. Máshol nemigen találkozhattunk Kankulával. Műszak kezdése előtt beosont a felolvasóba, elfoglalta helyét’ a féketo tábla mögött, és türelmesen várta, amíg az aknász nevéhez ért. Nem is kelleti; nevén szólítani, az aknász csak annyit mondott, hogy „Na!”, ő • már indult is munkájára; rendszerint a kav- bidosztó mögött várta be cimboráját. Kutikula Disznóshorváthól járt a Winterre, keresztül a mezükön — ezért sem láthattuk a völgyben. Ahová pedig a szuhakörnyékiek minden fizetésnapon összejöttek, bálokra, kugliesfilákra, verekedést nézni vagy kezdeni* a városból pár kikopott szegénylány is odaszokott. miattuk is jöttek oda sihederek és nyugtainnvérűek. Meg ki győzné felsorolni, hogy mi minden vonzotta éppen oda a Feketevölgy fáradt, bányászait. Lehet, hogy éppen a pihenés gondolata? Ám akárhogyan volt, Kankulát soha nem láttam egeken a napokon a Völgyben. E gy régebbi évben, pontosan november közepén, végfizetés napján történt. Söröztünk a kocsmában, mely az, ornyosi, a kurityáni és a kazgi út találkozásánál épült; Ocsenka, Külvető és még mások is, .gídknek a nevét se tudom. — Ezt a Kankulát még sohase láttam itt, mondtam. Magam se tudom, hogy mért éppen •ő: jutott eszembe; Külvetőnek tettem fel a kérdést, úgy tudtam, mind a ketten Péteriek. Külvető megigazította sapkáját, sokáig keresgélt gondolataiban, — „Anyja méhébeil sarkonfogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az istennel” — idézte Hőseás prófétát. Mert nemcsak nagy tisztelője volt Jíülyető a Bibliának, ismerte js. Ezért, meg kurtára nyírott hajáért nevezték titokban Púpocskának; ám tudományát mindenki elismerte, senki gúnynevén nem szólította. Nem értettük Ktllvetft, hát nevettünk idézetén. Felemelte ujját és csendet intett. — Iker volt, de testvére meghalt... Apja nem szerette, talán tizenhárom éves ha volt, már elzavarta otthonról... Gondoljátok el, azóta egyedül él.,, — Asszonya se akadt — mondta Ocsenka. — Talán akadhatott volna , •. Csakháh nagyon magának él, meg a munkájának. Eddig jutottunk a beszélgetéssel, amiket- a kocsmában hirtelen nagy lett a csönd. ... Kankula állt az ajtóban, friss párát, és zavaros hallgatást hozott magával. ÍSlegáltt, •türelmesen engedve, hogy megnézzék csúnya arcát, bőgj' megcsodálják; íme, mégis eljött közénk • • • Hagyta. Aztán előbbre lápéit, s mély, riadt hangon szinte felkiáltott: — Albertiben tüzet kapott a szén! Mintha búr pattant volna el. Zsongott' a kocsma. Mindenki kiabált, 6 pedig vast ág embergyűrű közepén állt, Megint lépett egyet előre, olyan suta volt a mozdulat^ mintha egy falusi színjátszó Hamlet-et alakítana. Mire ismét szólt, csend lett újra. — A hármas mezőn bentrekedtek! Menjünk, emberek! Mgsfél kilométerre volt. Alberti, futva tettük meg az utat. A kolompolás a dombfordulatban a fülünkbe hasított, Autók szirénáztuk a városba vezető országúton. Az akna elölt csődület. Veszekedés, parancsszó, sírás és káromkodás, A domb pedig, mely az akna mögött már hegymagasságig ágaskodik, körbezárta a bábeli zűrzavart. Egy férfi felborított csillén állt, és rekedt hangon üvöltözött; — Tágulni! Tágulni! Utat az iszaposoknak! Utat! Autók tülköltek veszettül, a síndarabot meg egyre verte valaki. A kolompolás sírt, sírt s hívta azokat, akik korai álomba bújtak, s azokat is, akik szeretkeztek vagy vacsoráztak éppen, S mintha e kétségbeesett szólam a Szuha vizéhez is könyörögne, mely az aknától pár száz méterre futott Kaza irányába.-- Tágulni! Emberek! Utat! Emberek, utat! Az ég koromsötéten magába zárkózott Sehol egy világos folt vagy fénypásztti. Sötét köd- usgálypk csavarogták be az égboltét, a beláthatatlan űrt, Talán isten is szégyenletté tettét és tehetetlenségét, azért nem gyújtott fényt. Peclig messzire elhallatszott, a gjndayab csengése. Azon az éjszakán ismerkedtem meg Kankulával, Mellettem jött. amikor beöltöztünk a mentéshez, a a hármas mezőre igyekeztünk. — Ne félj! -— fogta meg a vállam barátságosan, amikor megálltam, hogy kifújjam félelmem. E lképesztően forró volt, odalent minden; a levegő, mely gyanta és perzselt szőr szagát hozta felénk; a. víz 's langyosan hullámzott, tetején zsarál-szigcteket úsztatva, Távolabb pedig mevő izzás volt az, mely tegnap é,s azelőtt sötét vágat. Az ácsola- tok és a kábelek gőzölögve kígyóztak s várták elkerülhetetlen pusztulásukat Eey-eg.v jóllakott patkány úszott a kijárat irányába, most nem féltek az emberektől, s azok nem is törődtek a szerencsétlen állatokkal — tudták, kinn a napon a vakság várja valamennyit, — No félj — mondta újra Kankula. Arcát vörös fény borította he, a forradások árkaiban izzadság fénylett, száját, ellátottá, s lcét szemfoga agyarként ugrott előre. Inkább csodálkozott, úgy ereztem, Szemében őst nyugalom és belenyugvás, abba, hogy a természet ellen mindig harcolnia kell az embernek. A? iszapolóknak segítettünk, Ocsenka a. réseink mellett, dolgozott; sietnünk kellett, mert a tűz gyorsan közeledett, Akkor már több iszapgátat is áttört, ügy jött egyre közelebb, közelebb, mintha maga a pokol szabadult, volna a nyakunkra; a víz tükrén előre vetítette rémesztő fénypompáját. — Tudod már? — kérdezte egy óvatlan percben Ocsenka, megvárta, míg Kankula elindult egy üres csillével lefelé. — Mit? — kérdeztem. Térdemből minden erő elszivárgóit, s a karom’ is alig éreztem. — Kánkula apja.., — s intett a vágatforduló felé, ahol a nagvon csúnya ember eltűnt. — •,. Nem találják őt sem- Különös, de akkor semmi részvétet nem éreztem a szívemben- Csak annyit esetleg, amennyit minden embertársunk iránt érezhetünk, akik talán nem is voltak ismerősök, csak láttuk vagy hallottuk a hírt; nincs már és nem ■ is lesz többé: — Es. Kankula... tudja ezt? — Nem hiszem. Bizonyára néni. Észrevettük volna rajta. — Haragba voltak.;! Egy Ipa kövér aknász járt a nyomunkban.! Ügy káromkodott, mintha szakmánybán esi- uálná. Siettetett bennünket.--- Mégiscsak az. apja volt — mondta cpsem ka. s letérdelt a résbe?. — Ne szólj róla •.. Éjjel tizenkettőkor leváltottál5 bennünket- Négy óra pihenőt kaptunk, Az albevti legény- szálláson kaptunk ágyat, meg íürödhetett is, akinek kedve volt hozzá- Asszonyok sírtak az ablak alatt, szinte viny- nyogtak- Az autók továbbra is tülköltek, mentők és tűzoltók szirénáztak. § mégis csönd volt. Olyan rém hőén csöndesnek tűnt az éjszaka, mintha, elzárlak volna bennünket a külvilágtól, erős betonfallal, s a zaj, ami el is jutott hozzánk, idegen, nem jelent' a szabadulásunkata sötétben cigarettáztunk, rrr- A kolomp • •. mondta egyszer Qpsenlca. — Már nem szól... — Minek szólna? — kérdezte valaki a másik sarokból. — Majd szól holnap a harang... Azoknak, akik meghaltak Keserű nevetés hallatszott. —> Hallják* is azek! Szerettem volna szólni vagy inteni, hogy hagyják ezt most. Kankulára gondoltam, aló talán a nevető mellett fekszik... Es ha megtudta már.,. S akkor elkezdett egy harang szólani. Bent, valahol az agyamban, lehet azonban, hogy a dobhártyám csalt csupán Az is lehet, hogy még beljebb szólt az a hang, Szép, finom csengése volt, nem olyan, mint a síndarabnak. Csengőt-bongott, és már- már azt hittem, igazánhéi szél az a harang a őgfiNDfigí JÓgSEf: @.uik ne Lenne Csak ne lenne bennem ennyi minden. ami lázad, követel és megkötöz. Es megfélemlít, mint hívőt az isten. I mint szabad embert a zord börtönök, csak na volna annyi érzés a szívben. Qsak ne volna annyi érzés a szívben. hagynálak téged, hogy elmenj messzire Eldobnálak innen hatalmas Ívben, ; vagy elrejtenélek egy kút mélyire, l csak na látnám arcod mindenütt innen. környék egyik falujában. Kérdezném Öcsénkét, nem hallja-e ö is? De elszunnyadt, minek zavarjam? Mellettem, a jobb oldalamon egy heeseitszemű öreg nézi a mennyezetet. Nem ismertem, hogy’ szólítsam meg? S mintha a pzoba áporodot.t levegője teremtené azt a bangäst, szól, egyre hívogat, jajong a harang, S akkor is úgy jajongott, amikor újra leszálltunk. Végigkísért a siklón, a vágatokon. Üjabb sikló következik, meredek, csak követ a harangzúgás. Már félni kezdtem, hogy valami bajom esett, amikor a sikló tetején megláttam Kankulát, Alikor megszűnt minden. Kankula a gépház előtt várakozott. Fáradtnak és álmosnak tetszett. Annyira piszkos volt, hogyha nem szólít meg jóelöre, talán meg se ismerem. Kiküldtek — mondta, Mintha szégyellne magát. Égett ruháját babrálhatta, gyű rögeit e, Jött ’az a kis alacsony, kövér aknász. Káromkodott, persze. Arca szinte kék volt, any- nyirn megviselte a hő. Egyenest Kankulára lámád t, — Menj ki cimbora, én mondom neked ... Különben kivitetlek. — S noszogatta az értelmetlenül toporgó Kankulát. — Kialsznd magad, aztán visszajöhetsz,,, No, lódulj már! Kifelé! —• Aludni otthon is lehet,,, — morogta Kankula, A földet kutatta tekintetével, nem mozdult, Es mert az aknász erre még jobban káromkodott, durván visszaszólt; — Várjon már, az istenit! Egy cigarettát csak elszívhatok! Ujjai nehézkesen tartották az apró szivar- kát- Reszketett keze, s a láng ijesztő kérdőjelként lobbant vissza szeméből. — Hallottál valamit? — kérdezte. — Mit hallottam volna? — néztem rá ártatlanul. — Kik maradtak benn? „Még nem tudja.” Ezt látom a szeméből is. Félelem és kíváncsiság, de semmi riadalom a tekintetében. — Még no'U tudja senki ■ ■ • — tértem ki a válasz elől. — Sokan dolgoztak a hármason.— S bár nem akartam, mégis kicsúszott számon a kérdés: t- Valakije dolgozott itt? Ügy gondolom, hogy hozzátartozója... Szakadt gumicsizmáját nézte. intett, hogy nem. ■—■ Ismerős, egy-kettő — mondta. Ids szünet után. Mondom U.gki, hogy ípogf legjobban teszi, ha elmegy lepihenni, keresse meg a szállót (18-as fezpha), — Az asszonyok itt vannak? — kérdezte még,-r Persze.,. Az alma előtt. Sóhajtott. — Szerencsétlenek! E lfeledkezett eltakarni csúnya arcát, Tisztán láttam minden forradást rajta, szeme alatt, a jobb oldalún a szemölcsöt, megpörkölt szőrrel körbefogva, várbajos elődökre emlékeztető orvát, a oimpája akkor is idegesen remegett, s láttam roppant izmait aa égett ruhából kivillanni, Ezért is tiszteltem. Eéltek az erejétől, talán azért változott olyan sokat a cimborája, és nem mertem visszategezni, soha. Megkínáltam még egy cigarettával. Míg a karbid aprócska lángja körülölelte a cigaretta Végét, összeráncolta homlokán a bőrt, valamin erősen gondolkozott. Ingatta a fejét, amikor az elsőt szippantotta. — Nem szabad engedni.,, — s arra mutatott, a tűz irányába. Mert az nem halál... Azzal megbékülünk ... Ott megsül az ember1, — Mélyeket szívott a cigarettából. — Még a rühes patkányt is sajnálom,.. Az is érez! Hát akkor az ember...!-— borzongott. Pedig szégyellt? gyengeségét, jobban a 'csúnyaságánál. Hirtelen elköszönt s ment a kijárathoz. — Még nem tudja — újságoltam Ocsenká- ngk; egy szivattyút mentettünk ki ketten, talpfában vontatva A víz már teljesen átmelege- dp.tt, gőze elborította a látóhatárt. A fehér ködön át úgy szökött mihozzánk a vörös fény, Csak ne látnám arcod mindenütt innen, meggyújtanám a gyötrő emlékezést,- hogy a hamuját is inély sárba hintsem, és rendeznék neked cgV nagy temetést, csak ne lennék ilyen erős a hitben. Csak ne lennék ilyen erős a hitben, hogy esak téged szeretlek és te engem, hogy ilyen furcsa szerelem több nincs?n, hogy ennél senki s?m szerethet szebben, csak ne kellene est örökké hinnem. Csak ne kellent ezt őrökké hinnem, odaadnálak egy éhes kutyának. Halakat etetnék veled a vízben és azután, mint halat — kifognálak. Csak ne lenne bennem ennyi minden. 5 mintha egy sejtelmes festmény előtt állana az ember, melynek se vonala, se ábrája, csupán a színek különös keverésével bilincselné oda a nózelődöt. — Reggelre megtudja — s szomorúan sóhajtott, A szivattyú lassan mozdult előre, A talpfák beleragadtak a sárba, pihentünk éppen, amikor lassú, kjmért csobbanásokat hallottam. Megfordultunk, Kankula ott állt mögöttünk- Merően nézte a tüzet. Szemében gyűlölködés ég könyörgés. A gyűlölködés erősebbnek látszott tekintetében. Lassan közeledett a vágat belseje felé. Óvatosan kikerült bennünket és az útját álló ácsőlátókat. — Atkozott! sziszegte halkan. S úgy' ment, hogy néni is nézte, hová lép. Majd megismételte: — Átkozott! S egyre csak nyomult előre, mind beljebb és beljebb. — ördög! — Széttárta karját. Mintha valamit meg akarna fogni, vissza akarna tartani.1 — Átkozott! Nézek Oesenkára, ő meg rám. Nem értettük. Kankula meg csal; ment előre, lassan, felvetett fejjel. Csak széles hátát láttuk, majd aa egész behemót termetét, amint a fény felrajzolta sziluettjét a gőzfalra. Hirtelen megmerevedett, majd üvöltve előrebukott. —- Állj meg! Te átok! ÁUj meg! A Iris kövér aknász rohant. Már messziről kiabált. —■ Hozzák vissza! Emberek, ne engedjék! K ankula a vízben térdelt s széles tenyerével, hatalmas karjával a tűz felé hajtotta a vizet. Mintha egymaga akarná útját állni a tűzpataknak, úgy hajtotta, szórta a vizet maga előtt. S kúszott előre,,, — Állítsák meg! Emberek! Megörült! —kiabálta a kövér aknász. Rohantunk Kankula után. Elkéstünk. Még hallottuk egy ideig, hogy valamit kiabál, Rekedt üvöltés volt az inkább, nem értelmes szó. S már nem is emberi, Talán azt ismételgette örökösen, hogy „átkozotP’J nekem úgy’ tetszett. Ezt még akkor is hallottam, amikor már nem láthattuk; eltakarta a gőzfiiggöny, elnyelte a vörös izzás. — Tanúskodnak, hogy én nem engedtem — nézett ránk kétségbeesetten a kis kövér aknáé? — Én nen? tehetek róla,. Irtózatos csend volt, Csak a szén percegett. síri, amikor a tűz érdes foga belevájt. Valahol csille zörrsnt, aztán az is elhalkult, majd elfogyott a távolodással együtt, Egy ácsaiéinál’ lezuhant, a víz sziszegve esett neki az égő fának.' S bennem valahol megszólalt a harang. Azt hittem, felkiáltok a. íájdalöPttÓl, S a? a hg- rgngszq olyan nagy’ teret járt bennem s körülöttem, — rpert annyira üresnek érettem hir- telenében mindent —, hogy azt hittem, elsíroiji magam. * A Szuha hosszú úton át kígyózik, keresztül a Fekete-völgyön, sok-sok kis bányatelepet érintve. Két enyhe szoros találkozóját nevezték el Völgynek. Akik a környékbeli aknákban keresik a kenyerüket, minden fizetésnapon összejönnek itt.- hálózni, sört inni. kugUzni, s a városból pár szegénylány is ideszokott.., miattuk Is jönnek ide, 8 nem ritkaság errefelé a verekedés sem. Es itt cinihoráskodnak a környék lakók Ha arra járok, magam se mulasztom el, hogy be ne térjek a kocsmába, mely egy fontos útkereszteződésnél épült fel. Míg az ember megissza sprét, pár régi cimbora betéved oda. A közelmúltban Kankulát emlegette az egyik.' Ocsenka még emlékezett rá, a többiek már alig-alig. — Csúnya ember volt... — így’ a? egyik. — Nagyon csúnya? Akkor már tudom .., A másik: -—-Es nem járt sehova se! {gaz? Hogyne, most már rémlik, hogy melyik volt az.' — Nyomós volt; annyira, hogy senki vele párban nem bírt dolgozni. Az? — nézett rám a harmadik, ~ Az apja elzavarta gyerekkorában, mert az ikertestvére meghalt.., No? — s a negyedik is örült, hogy valamennyit tud róla. , Külvető a prédikátorok könyvéből idézett: { — „Mert hiábavalóságra jött, setótségben f megy el és setétséggel fedeztetik; be neve.” | Ocsenka szomorú volt Ügy nézett rám, tttnt í azon az emlékezetes hajnalon, amikor rftár í csak a sereegő tűz és a sziszegő viz beszélt, s < a csillék is mind távolodtak, egy se jött mi- i felénk, s egy’ ember átkozódását is elnyelte It j gőz és a fény’, s az a kis kövér aknász azért í sírt, merf félt, hogy’ mellette senki sem 'tanús- | kodik majd. j Külvető valamit idézett a prófétáktól í Hogy mit? s Már elfelejtettem. Majd megkérdem, ha lege 1 közelebb arra visz az utam.