Észak-Magyarország, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
6 ESZAKMAGYAKORSSÄ« SHQSXESOR Vasárnap, 1064. január HL Barátok között, Lengyelországban (I.) VANNAK ARCOK, amelyek egyszerűségükben első megpillantásukkor mindent elmondanak magukról, s vannak olyanok, amikről bonyolultságukban csak behaló és aprólékosan gondos vizsgálat után tudjuk .meg azt. amire kíváncsiak vagyunk. Háromszor jártam a testvéri Lengyelország népének földjén, s csak most, harmadszorra tudok róla olyan képet alkotni, amely - megközelíti azt a valóságot, amely magam és talán mások számára is gyönyörűséget' jelent. Mert szép a természet alkotása, ám legszebb benne maga az ember a múltjával, sokféle viszonyával. terveivel, csodát látó és alkotó erejével. Amikor bejártam a lengyel , föld egy- részét, a zord homlo- . kú Kómátoktól a Balti-tenger . morajló vizéig, megigézett a ' tájak tündéri szépsége, de az ' új élet zsongó pezsdülete rabul ejtett. így azután nem- . csak , ahhoz éreztem kedvet magamban, hogy a lengyel föld és a folyók, az erdők és a termő síkságok, a tavak é$ a lengyel tenger szépséges himnuszát rójam sorokba, hanem a lengyel ember csodálatos teremtő erejéről is igaz és őszinte szavakat mondjak. A TÖRTÉNELEM nem minden népnek mér egyformán. A lengyelek évszázados küzdelmében a sírig jutástól:a legfényesebb nemzeti csúcsig a lét minden garádicsát végigjárták, s közben szépült meg és acélo- sodott nemzeti érzésük olyan foltra, hogy a hitleri csapatok kivonulása titán a felperzselt, S felkelők vérétől megszentelt földön az óriások erejével és a bölcsek szellemével új országot építhettek. Olyat, mint a csodálatos Varsó a maga világvárosias palotáival, iskoláival, óriási színházaival, a csupa fény — csupa szín — csupa üveg házrengetegével, olyat, mint Gdansk karcsú, aranyosan zöldes, fényesen magasodó házsora a Zöldkaputól az Aranykapuig, aholis'együtt találod a klasszikus mitológia alakjait a házak falán, az ablakok között dísztó és fantasztikus fogazatú rácsokkal, középkori díszekkel, és ha jól figyelsz, megláthatod, hogy az egyik dombormű Hunyadiról és a törökökről mutat érdekes képet. Ügy is tudtak a lengyelek építeni, hogy csak legényemberek gyülekeztek össze, hogy a romokban heverő Szczecinből olyan várost kerekítsenek, ahová csoportosan mentek aztán az eladó lányok, és olyan magasra csapott a házassági szenvedély, hogy a jelenlegi 250 ezer lakosból 1.00 ezer a gyermeik. A városnak legfőbb gondja iskolák építése, játékterek létesítése, minthogy ott a legidősebb ember sem több f>0 évesnél. így nem csodálkozhatunk; ha ilyen elnevezésű utcákat is találunk: Üt a szerelemhez, Boldog szeretnék lenni. A MÁSODIK világháború felperzselte és romokba döntötte Lengyelország nagy váro- . sait. A pusztulásból úgy épült újjá ez az ország, hogy városaiban egyidőben rakták a kőművesek a falat a legmodernebb bérház mintájára és barokkos modor szerint. Az egyik utcában reneszánsz palotát építettek, a másikban komor középkori várfalat és tornyot. Együtt épült itt a múlt és a jelen, de legerősebben a jövő, mert a múzeumokból, meg a csoda tudja honnan előkerülő tervrajzok fölé hajló építészek agyában egy nagyra hivatott nép országának jövendő szép- . sége és kialakításának vágya égett. Amikor először jártam ott, a tájak is rabulejtettek. A Du- najec vad szépségű, szeszélyes. zó kürtszót hallották már aj középkorban is. a tokaji bort* görgető szekeresek a Ryneken,J a város közepén levő tér kö- javéin, de felfigyelt rá jó Balassi jr Bálintunk is, akinek szívét aj szépszemű lengyel cilerás lány olyannyira megdobogtatta, hogy vers fakadt a költő hevületéből. Itt járt Báthory István lengyel király is, talán éppen abban a prémszegélyes kabátban és sárga kordován csizmában, ahogy a királyi vár, a Wawel őrzi az arcké- pét. Itt csodálkozhatott rá a világmindenségre egy diák, aki később az égitestek útjait mérte meg, és a földi ember Ko- pernikus néven ismer. Ezen a középkorias, tornyokkal, csipkés oromzatokkal, és az éjszakai rablók útját bevágó vas- láncos utcák szegélyezte téren át, az árkádról lógó rozsdás kés alatt járt el közeli lakására az az ember, akinek szívét és agyát már az új korszak hajnalának fénye melegítette. Uljanov, az író volt az, akit Leninnek nevez a világ. A történelem évszázados küzdelmeiből érkező ember lehelete érzik a középkor legnagyobb európai piacterén, az ősi patrícius-házak, a gót városház-torony és a Sukiennice között. Itt áll a lengyel szabadság nagy költőjének, Mic- kiewicz Adómnak a szobra, s körülötte száz és száz galambot etetnek a jámbor krakkói polgárok meg gyerekek. Ha a kezedre bizalmas bátorsággal erőművek miatt megmozgatott földtömegek, főleg pedig az ember természetformáló akarata a szépséges és boldog földi élet megteremtéséért. A Visztulát az ősi Krakkóban láttam meg. A leglengye- lebb folyó, mert lengyel földön ered, s ott ömlik a tengerbe, közben pedig értékes fekete lengyel szenet, meg hazájukat megismerni akaró kiránduló diákokat szállító hajókat hordoz a hátán. A legszentebb. mert a történelem során sok mindent látott, sok mindent tud. de hallgat okosan és bölcsen, mint aki biztos a dolgában. Drága folyó. De a valóságban is az, nemcsak képletesen. Külön költségvetése van, mert hajlamos az elhomokosodásra, és a hajózásra alkalmassá tétele sokba kerül. Mégis, a Visztulát csak szeretni lehet, róla rosz- szat mondani nem szabad, Krakkói városkép a Mária-templommak szakadékos völgyei, a fenyőerdők zöld rengetege, amelyben karcsú északi leányként álltak a nyírfáit, sejtelmes fehérségükben tisztán, mint a szűzi gondolat. Azután a tenger. Ott láttam először a Baltikum fehér szegélyű, hullámokban félelmesen moraj ló végtelenségét, ahol a második világháború kitört, és ahol a Westerplatte 185 lengyel agglegénye védte az utolsó töltényig a haza szent földjét. De megejtettek a Nyugati Beszlddek barnás lejtői, a zöld rétek, a legelésző fekete-tarka tehenekkel, a völgyzáró gátak mellett épülő mint ahogy a magyar ember nem tudna rosszat szólni a Tiszáról, vagy az orosz a Volga anyácskáról. AZ ÖSí KRAKKÓBAN az 1300-as évek óta fennálló, árkádosán ívelt vásárcsarnok, a a Sukiennice előtt állva, a párizsi Montmartre, a weimári Goethe- és Schiller-ház, az angol középíkori egyetemi városok és a szovjet Leningrad utcáinak hangulata vett erőt rajtam. Az egyenlőtlen kéttornyú Maria-templom magasabbik tornyából lehangzó Hajna- los dal kürtjeiére én is megnéztem az órámat. A hétszáz év óta minden órában hangrászálló galambokkal akarsz« szórakozni, ne mulaszd el a tér felkeresését. De virágot és gyümölcsöt is vehetsz itt azév^ minden szakában. A Mária-templom építőinek legendáját őrző véres-rozsdás kés történetét minden krakkói elmondja neked, ha ott jársz, és minden iskolás gyermek és olvasó felnőtt ismeri Ksawery Pruzsinsky elbeszélését a to- ronyablakbam a Hajnalos dalt fújó kürtös torkába fúvódó nyílról és a szamarkandi tatárakról szóló históriáról. A téren járó sárospataki diák tudja, hogy ezek a tatárok gyű jtották fel a magyar szekérsáncot Muhi-pusztán, és ha majd itt járnak, s rágondolnak a históriai időle nehezére, emlékezetükben és érzelmeikben együtt jelenik meg a lengyel és a magyar nép régi közös sorsa, de egyúttal biztató jelene is. ' A 600 ÉVES EGYETEM ala-j pítójuknaik, a Jagellóknak nevét viseli, s a Wawejben Nagy Lajos leányának, Hedvignek, hófehér márványból váló és csodálatosan szép kezét is megmutató síremléke előtt mindig friss világ díszük. Meleg érzés támadt bennem, és amikor a második világháborúban Narviktól Afrikáig harcoló lengyel katonák emlékét őrző emlékmű előtt megálltam,- hálát és szeretetet éreztem a szívemben. Talán meg is látta rajtam a két feszes állásban őrt álló karcsú lengyel katona, s kék szemükben meleg fény villant meg. amikor virágot]] tettem az örökmécs mellé. (Folytatjuk) Komáromy Bála a Sárospataki Tanítóképző Intézet igazgatója. OabrieSa Hinbrova cseüsfes A Svobodne Slo- vo nevű prágai napilap a napokban adott hírt Gabriela Ambrova fiatal csehszlovák ápolónőről, aki valóban csodálatra méltó képességekkel bír. A még nem egészen 20 éves ápolónő 30 jegyű számokat képes megjegyezni, miután egyetlen pillantást vetett rájuk. Enimás területen is egészen rendkívüli. Egyebek között a következő kísérletet végezték el vele: egy 30 jegyű szám minden számjegye alá más-más színű lapot helyeztek, s az ápolónő egy szem- pillantás múlva emlékezetből megmondta, melyik számjegy alatt milyen szín látható. Árra a kérdésre, hogyan fejlesztette ki csodálatos képességét, Gabriela Ambrova elmondotta, hogy alapos munkával elsajátította az ún. mem- notechnikai elveket és saját módszereivel tovább fokozta elméjének rugalmasságát. Nem könnyen szerezte ragyogó képességét, kemény és módszeres edzéssel jutott hozzá. lékező tehetsége Két kép a lengyel tengerpartról Befagyott * Balti-tenger KoIobrzagnáJU Nyári kép a szopott strand«*, Polák, Wcgier, dwa bratanki magas művészi igénnyel —» fejezik ki a ma problémáit. A tárlat anyagában 15 művész 64 alkotása látható. A kiállítók közül Andrej Barcik, Viera Bombová, Orest Dubay, Vincent Hloznik, L’ubomir Kellenberger, Feró Kral, Milan .Pastéka. Július Szabó éa Ivan Stubna nevét említhetjük. Valamennyien a szlovák grafika második és harmadik nemzedékéhez tartoznak. Közülük néhán.yan (Orest Dubáy és Vincent Hloznik) professzorok, a fiatalabbak (Andrej Barcik, Ivan Stubna) pedig nemrég végzett tanítványok. Az igen értékes anyagból talán elsősorban O. Dubay Két út című linómetszetét kell kiemelnünk. A technikai fejlődést ábrázoló hatalmas — geometrikus elemekből álló építmény elé egyetlen virágot helyezett, mely a maga naturális rajzával századunk nagy problémáját: a természet és a technika egymásrautaltságát szimbolizálja. Feró Kral Sárga csendélete — igen egyszerűsített tonnákat alkalmazó ar- tisztikus ábrázolás. Vincent Hoznilc hat lapból álló színes linó-sorozata, Viera Bombová Fej eímű litográfiája, vagy Andrej Barcik linómetszete (Lány az ablaknál) mind kiemelkedő alkotások. A könyvillusztrációk közül Viera Gergelová kőrajzai emelkednek ki. A kiállítás iránf nagy érdeklődés nyilvánul meg. A megnyitáson dr. J’oó Kálmán, a budapesti Csehszlovák Kultúra osztályvezetője tartott tárlat- vezetést. A közönség kérésére — a kiállítás alatt — a múzeumban Csehszlovákia művészetéről vetítettképes előadást és tárlatvezetést tartanak, a miskolci zeneművészek pedig kamara-koncertet • rendeznek a kiállításon D varzsák és Smeta* na műveiből. • Sí efejeztsül, mégegyszer hangsúlyozni leéli a szlovák grafikai kiállítás és az ezzel kapcsolatos művészeti rendezvények kivételes jelentőségét. Igen helyes lenne, ha az ilyen és hasonló kiállítási lehetőségeket fokozni és bővíteni lehelne. zs. a: Szlovák grafikai kiállítás a Herman Ötté Műzeymban J A felszabadulás óta először * nyílott alkalom arra, Jhogy egy szomszédos, tíaráli «-ország képzőművészetének rep- jtrezentatív alkotásait Miskolci eon bemutassák. * Kétségtelenül, az örvendetes ^fejlődést kell ebben üdvözölöm, mely az eddigi — országos íjellegű, miskolci kiállítási so- frozatot — tovább bővíti. Igen Stalálóan mutatott rá dr. Hetéül nyi György megnyitójában ar- jra, hogy a Grafikai Biennalét 4követően megrendezett kiállí- Jtás, mind művészeink, mind a ? közönség számára jó összeha- tsonlítási lehetőséget biztosít, ezzel is egyengeti az utat a í jövőben — nemzetközi szinten %— megrendezendő grafikai bi- fennálék előtt. Ezt az összeha- Ísonlítást megkönnyítette, hogy fa kiállítás anyaga is a sokszo- Trosító grafika műfajába tarto- í zik. { Magyarországon a szlovák művészet kevéssé ismert. A “Ifővárosban rendezett csehszlovák képzőművészeti kiállításon |. kívül néhány csehszlovák műit vész egyéni kiállítására is sor ’került nálunk. A Miskolcon i bemutatásra került anyagot a {múlt év őszén Budapesten a {Csehszlovák Kultúra helyiségéiben bemutatták. Ügy véljük, I'nagyón hasznos lenne, ha lehetőség nyílna arra, hogy a jművészet más ágainak (a festészetnek, a szobrászatnak, az {építészetnek és az iparművé- Iszetnek) az eredményeit' is |megismerhessük hasonló kiál- Ílítások keretében. f '(VI őst, a szlovák grafika r ivJl legjobb alkotásai kerülitek kiállításra. A csehszlovák {grafikának erősebb hajtása a i szlovákiai grafika. A kiállítás régész összképe kifejezésre juttatja, hogy igen színvonalas és {korszerű művészetet képviselőnek. A szlovák grafika nem te- hinthet vissza túlságosan régi {hagyományokra. Néhány elő- ífutártól eltekintve, 1918 után {vált jelentőssé. Ezt azonban ih- Ikább előnyéül kell elíogad- rnunk. mert a hagyományok bi- ízonyos vonatkozásban kötött- fségeket is rejtenek magukban fcs az itt kiálh'Vtt grafikai lappokban éppen azt kell értékesének tartanunk, hogy nagyobb íkötöttségektöl mentesen, e»
