Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
BSZAKMAGVARÖRSSÄÖ ■ang»HM»HMaa«a«KaMBnu <u Vasárnap, 1963. december íPáratlanul szép természeti kinccsel gazdagodott a Bükk hegység A Miskolci Bányász Sportkör természetjáró és barlangkutató szakosztály kutatói űj cseppkőSuirJangot fedeztek fel a Kis-fennsíkon. A tábortűz utolsót lobbant, s fénye kráterszerű üreget világított meg, melynek titokzatos sziklatorkát három bányász barlangkutatónak: fáradságos munka árán sikerült megnyitnia, s most végre szabaddá vált az út az ismeretlenbe. Az első bejárók mindent alaposan szemügyre véve haladtak előre a veszélyeket rejtegető földalatti világban. A vízmun- kálla szeszélyes szikla-alagút egyre tágult. Az elől haladó kutató megállásra intetté társait, mivel a változatos cseppkő-alakzatokkal díszített folyosóból szaka- dékszetű akna' nyílott, melynek mélységét a világító eszközökkel nem sikerült érzékelni. A nem várt akadály újabb óvatosságra intette a felfedezőket.' Munka közben hangokra lettek figyelmesek, • amelyek alulról érkeztek, s kétséget kizáróan vízzúgásra engedtek következtetni. Önkéntelenül eszükbe jutott az utóbbi hetek gyorsan pergő kavalkádja. A Miskolci Bányaüzem vezetőinek a kérése, elsőrendű feladatukká tette a Bükk hegység lábainál elterülő, nagyarányú fejlődés stádiumában lévő lakótelepek és ipari objektumok részére úiabb víztartalékok felderítését. A kutatók térképpel, tájolóval járták be a karszlba tápláló vízgyűjtő területeket, s a biztató feljegyzések egyre szaporodtak a munkatérképeken. November 19-én a munka döntő szakaszához érkezett, s a kutatók az egyik legre- ménytkeltőbb ponton elindulhattak az eltűnő vizek nyomában. A „felfedező ág” első szakaszának bejárása után nyil-r bidlámpák fényei. A további A cseppkő vés felső szinten felfedezés azonban itt már azonban, kisebb akadályok le- csak a kutatók egészségének küzdése után tovább haladhat. ' • . ■, ■ ■'Av . f$í mSL í&í; f! ' ■ -MMmden' háznál egy olvasó Az új biikld cseppkőbarlang egyik szép részlete. veszélyeztetésével folytatódhatott volna, mivel a vízmagasság több ponton embermagas- ságnyi, s így megfelelő gumis .1 Több száz méteren ilyen szép cseppkő-képződmények most feltárt, új barlangot. díszítik tak egy újabb vízjáratban. A mérőszalag tanúsága szerint, a 720-iik méter után az eddig feltárt szakaszok szépségeit meghaladó, nagyméretű terembe jutottak. A termet, mely egyben egy felejthetetlen felfedező nap végállomását jelentette, „Űrhajósok termének” nevezték el. A felszínen hószállimgózás fogadta a kutatókat. ■ A külszíni szolgálatot teljesítő kutató újabb fahasábokat dobott a hamvadó tábortűzre, s a fürge lángok fényében utoljára rajzolódtak ki a karcsú törzsű bükkök kontúrjai. A gondolataikba merült bányász-kutatók arcáról megállapítható volt, hogy a hosszú évek során végzett munkában összeforrott kollektívát már a következő, újabb expedíció kapcsán felmerülő sportfeladatok és tudományos problémák megoldása foglalkoztatja. Őszi ár kis község. Olyan ki- £ esd, hogy két évig kell tairtalé- -fs kölni a községfejlesztési alapot £ ahhoz, hogy a járdaépítéshez hozzákezdhessenek. Az emberek azonban kedvesek, lelkeseik, tudásra, kultúrára szomjasak. Amikor a község vezetői elhatározták, hogy megszervezik a Minden házban egy olvasó mozgalmat, szinte észrevétlenül, rövid idő alatt elérték a célt. Most már ott tartanak, hogy nem is egy, hanem két-három olvasó is jut némelyik házra. Természetesen ennek megfelelően nagy gondot fordítanak a dédelgetett kis könyvtár fejlesztésére. Évente kétezer forintot fordítanak könyvvásárlásra. K oo eo "k m jgryerekekért | A tiszapalkonyai iskolának J még nincs politechnikai mű- -K helye. A gyerekek viszont itt ^ is szeretnek barkácsolni, s na- -fc gyón szerettek volna egy mű- helyt. Az iskola megkapta erre a célra a régi tejbegyűjtő helyiségét. így, ahogy volt azonban nem alkalmas semmire. A szülők összefogtak, s társadalmi munkával átépítették, rendbehozták. Mivel azonban az építkezéshez érteni is kell, nem elég a lelkesedés, szaktudás is kell hozzá, ezért a hőerőmű küldött egy szakembert a társadalmi munkások irányítására. A hetek során végül kialakult egy háromtagú brigád, három igen lelkes, szolgálat- kész szülőből. Bátfai Balázs, Tábori András és Kostyó Imre szinte minden szabadidejét az iskola udvarán töltötte, amíg csak el nem készült az új politechnilcai műhely. H árom hónappal ezelőtt valóságos szenzációként szén repelt a sajtóban, hogy Debrecenben, a Nagyerdő szélén felépült az ország első termelőszövetkezeti üdülője. Őszintén örültem, mert mégiscsak szép dolog az, hogy a termelőszövetkezeti parasztoknak már önálló üdülőjük is van. A minap azonban azt is megtudtam, hogy az ország első termelőszövetkezeti üdülőjének felépítését eredetileg Miskolcra tervezték, illetve Tapolcán akarták felépíteni. A tervek meg is vannak, az Állami Biztosító megyei igazgatója őrzi s egyben reméli, hogy az üdülő idővel mégis felépül. De miért nem épült fel? Azért, mert Borsod-Abauj-Zemplén. megyében igen kevés tagja van a Termelőszövetkezeti Tagok Biztosítási és Önsegélyezési Csoportjainak. Mindössze 14 800 szövetkezeti gazda lépett be és fizeti rendszeresen az évi 120 forint tagsági díjat. Ezzel szemben Hajdu-Bihar megyében több mint 50 000 az önsegélyezési csoporttagok száma s pontosan ezért épülhetett fel az ország első termelőszövetkezeti üdülője Debrecenben. Borsod számításba sem jöhetett, mert itt igen kevés az önsegélyezési csoporttagok száma, pedig a termelőszövetkezeti taglétszám itt sem kevesebb, mint Hajdúban. A biztosítási és önsegélyezési csoporttagok száma az idén alig gyarapodott. Pedig a termelőszövetkezeti tagok üdültetését pontosan ezek a csoportok tudják biztosítani. A befizetett tagdíj jelentős részét ugyanis üdültetésre használják fel. De meri: kevés a tagok száma, Borsodból 1963- ban mindössze 350 tsz-tagot tudtak elküldeni üdülni, ezenkívül körülbelül 400-an részesültek az önsegélyezési cso-| portok utazási akcióiban. ÖNSEGÉLYEZÉS| £ ■.>; V V, j, j .. .j, V ¥,y_ y y jy Jyyy y Jf **** * Ü-) Megyénkben, sajnos, a községi és termelőszövetkezeti vezetők nem törődnek a biztosítási és önsegélyezési csoportok szervezésével és fejlesztésével. Nem ismerik ezek :. jelentőségét. Általában gazdasági feladatnak tekintik, holott ez elsősorban politikai feladat. Az Állami Biztosítónak ebből semmi haszna sincs. A befizetett összeg mind visszajut a tagokhoz. A nagyobb részt, az egész összeg 75 százalékát segélyezésre használják fel balesetek és elhalálozás esetén. A megmaradt összeg, vagyis a 25 százalék 40 százaléka alkalmi és szociális segély, a 60 százalékból pedig a termelőszövetkezeti tagok üdültetését és utazásait fedezik Ha például, megyénkben 30 000 önsegélyezési csoporttag lenne — évente ezer szövetkezett gazda részesülhetne ingyenes, kéthetes ' üdülésben, és körülbelül 500-an vehetnének részt átlagosan háromnapos országjáráson, kiránduláson. E z egyelőre csak elképzelt szám. De csak igen kevés akarat, megértés, szorgalom kellene ahhoz, hogy a következő évben meg is legyen a 30 000 önsegélyező csoporttag. S ha ez meglenne — azonnal szóba jöhetne az újabb, az ország második termelőszövetkezeti üdülőjének megépítése is — ezúttal Miskolc-Tapolcán. Mert a debreceni üdülő csak a kezdet volt’. A következő években újabb termelőszövetkezeti üdülőket építenek, éspedig sorrendben mindig ott, abban a megyében, ahol a biztosítás és önsegélyezés mérete legnagyobb. ******************* ******************.*jHkjk^A^ Margittay Sándor orgonaesfje NEM VÉLETLEN, hogy hazánk szinte valamennyi számottevő orgonaművésze eljön Miskolcra koncertezni, hiszen a Miskolci Zeneművészeti Szakiskola Európa egyik legkorszerűbb orgonájával rendelkezik. Mi örülünk ennek, és szívesen látjuk vendégművészeinket, csak azt sajnáljuk, hogy sokszor lebecsülnek bennünket. Lebecsülnek, mert műsorukban rendszerint túlsúlyban vannak a romantikus, vagy romantika ihletésű darabok, holott a XX. század orgona-reneszánszát számos kiváló modern zenemű (magyar is) jelzi. Minden idők legcsodálatosabb orgonakomponistája, az orgonaművészet. atyja, J. S. Bach prelúdiumai és fugái, toccata! és korál- előjátékai is közelebb állnak hozzánk, mint a zenei romantika számos alkotása. Hogy mégis az orgonisták nagy többsége szívesebben játszik romantikus műveket, annak oka többek között abban keresendő* hogy ebben a stílusban technikailag, zeneileg jobban ki tudják magukat fejezni. Nem olyan feltűnő, ha a zenei motívumoknak nincs megfelelő tartása, egyenlőtlen a technika* hiszen a regiszterek kombinációjával színessé, érdekessé lehet tenni a műveket; Ezért tetszett lényegesen jobban Margittay Sándor koncertjének második fele, amikor Reger, Brahms, Franck, Liszt* Dupre alkotásait tolmácsolta a közönségnek. És ahogy nem tudott lekötni minket Margittay Purcell, Loeillet és Bach játéka, (különösen Bach: g-moll partitája volt széteső és unalmas), oly mértékben megfogott például Brahms két koral-elő- játéka közül az első lágy köl- tőisége, finom hangulatú varázsa, Liszt; Super flumina fájdalmas panaszkodása, Dupre összefogott, kiegyensúlyozott* nagyszabású építkezése egy francia karácsonyi ének variációiban. Ami pedig a regisztrálást illeti, (s ez is művészet), sok szép és nemes hangszín mellett, jobban örültünk volna, ha a zeneműveket a maguk többszó- laműságában, egyenlő belső erők küzdelmeként, összefonódásaként, beszélgetéseként tolmácsolta , volna számunkra* vagyis, ahogy a szerzők megírták. Nem pedig dallam és ki- ;éret viszonyára redukálni lkot. A variációs művekben a témák ilyen mértékű kiemelése fényes és hivalkodó regiszterekkel túlzás és ízléstelen. Margittay pedig képes csodála- ;os, színes, plasztikus hangula-. tot is teremteni, példa rá a két Brahms — és a. ráadásként idolt Bach koral-előjáték. AZ ORGONAEST soráh közreműködő Pavlánszky Edina nkább műsorának érdekességével. (hat régi olasz dalt is ín ekeit), mint hangjával ara- ;ott sikert. Bcurta P&fiw* ruhák hiányában a kutatás vezetője e ponton a feltárást le- : állította. vánvalóvá vált, hogy nagyméretű, emeletes, több, egymás felett elhelyezkedő járatszakaszokkal rendelkező cseppkőbarlangra akadtak, ahol az alsó szintek feltehetően vízfeltárás szempontjából, míg a tágas felső szültek pedig egyelőre felbecsülhetetlen idegenforgalmi értékeket rejthetnek magukban. Szíripornpás képződmények gazdagsága csodálattal töltötte1 el a leltárokat. Több szakaszon egymás nyomába léptek, mivel a járatok alját is villogó kristályszőnyeg borította. Né-; hány, bővítésre szoruló, alacsonyabb szakasz következett, majd cseppkőoszlopokkal és íüggönyszerű képződményekkel váltakozó terhiekbe érkeztek, Itt a három feltáró, Kosi tzki József, Lufcácsik József és Várszegi Sándor úgy döntött, hogy haladéktalanul megkezdik a kiszállást, hogy társaik mielőbb tudomást szerezhesse-1 nek az eddigi feltárásról, s az! újabb expedíciók révén egyre « több kutató részesüljön a fel-] fedezés leírhatatlanul érdekfe-i szítő, s felejthetetlen élményei-1 bői. > < November 22-én nagyobb« létszámmal folytatódott a bar-J langrendszer további fel tára-. sa. Különösen Kőszegi Imre és] Homyik László tűntek ki nagy, aktivitásukkal. Imre bácsi,,aki« 36 évet töltött a bányák mélyén, s a munkát tovább foly-! tatja a csillogó földalatti kris-' tályvilágban. határtalan lelke-! sedése, á megbízhatósága révén « követendő példává vált kuta-] tótársai előtt. < A feltárás rohamléptekkel ] haladt előre. Az alsó szint ak-i narendszerébe lejutva, kris-' tályme dercéken átfolyó patak] tükrén csillantak meg a kar-« I idehaza, és csak 1944-ben vit- ] ték ki a német megszállás ide- < jén, amikor a Margit-körúti ] fegyházat ürítették. 1945-ben < ő is felszabadult. Nem értjük,] miért maradt ki a műkritikus« Dutka, Mária, amikor helyet] kapott olyan fiatal újságirónő, < mint Galgóczy Erzsébet vagy] a Horthy-korszak olyan ízlés-, telén toliforgatója, mint Egyed ] Zoltán? Ha felemlítik a magyar < származású Fülöp-Miller Re- j nét, akkor miért feledkeznek, meg a rendkívül tehetséges ] Békessy Jánosról, alá Hans« Habe néven világhírű? <i « Nem jelentős hibák ezek, de« meg kellett említeni őket ép- ] penúgy, mint azt is, hogy bizo-« nyos aránytalanságokat: se]] tudunk helyeselni. Fáik Miksa,« Feleky Géza, Fraknói Vilmos ] és Germanus Gyula kisebb,« vagy csak akkora helyet kap,® mint Békeffy László, Fazekasí Anna, a tipikus bestseller-író * Földes Jolán, Harsányi Zsolt „ vagy a diákkorában tragikus® körülmények között elhunyt* tehetséges rendezőjelölt, Hor-J váth István. Arról nem is be-„ szél ve, hogy az Est-lapokat 6® sorban intézi el a kötet, 2 sor-® ral kevesebben, mint az Én új-• ságom-at. « APRÓ pontatlanságok ezek,® de kár, hogy már első átlapo-e zásra rontják azt a különben® komoly élvezetet, amit a mű J böngészése nyújt. $ Máté Iván • törekszik, és helyet biztosit címszavai között olyan toliforgatóknak, kik nem kifejezetten irodalmárok, de mint közírók és szociológusok vagy politikusok, ilyen irányú munkásságukkal hatottak irodalmi életünkre. Nem értjük azonban, hogy ha ez így van, ha — nagyon helyesen — szerepel az antifasiszta ellenállás egyik vezetője az újságíró, politikus Bajcsy-Zsilinszky Endre és a szociológus Erdei. Ferenc, akkor hogyan maradhatott ki a magyar felvilágosodás nagy úttörője, Széchenyi előfutára, Berzeviczy Gergely? Ugyancsak nem értjük, hogyan feledkezhettek meg arról az Ágoston Péterről, a népbiztosról, akinek A magyar világi nagybirtok története című műve szinte korszakalkotó volt a századforduló idején? HA MÁR eljutottunk az első benyomásra felfedezett erények dicséretétől az ugyancsak első pillantásra felfedezett hibákig, akkor igenis írni kell még néhány pontatlanságról. Nem olyan súlyosak de mégis bosszantóak. Nem értjük; miért írják Békeffy Lászlóról, hogy 1943-ban elítélték és 3 évig sínylődött Daohau kon- centráctós táborában, amikor ez lehetetlen, hiszen 1946-ban ilyen, már nem volt. Békeffyt különben js 1942-ben ítélték el bármilyen alapos és kitűnő a régi, ma mégiscsak hiányos. Meg kell adni, hogy ezt a felszabadulás óta érezhető hiányosságot derekasan pótolja az új mű első kötete is már, az A betűtől a K betűig bezáróan. ELSŐ tanulmányozásra persze még nem lehet a lexikon minden erényét megismerni (nyilván hibáit sem), de szólni kell máris arról a gazdag, irodalmi fogalmakat tisztázó ' címszó gyűjteményről, amely hasznos eligazítást ad a különféle izmusok, irányzatok rengetegében, és megmagyarázza azokat a műfajokat, iskolákat, irodalomtörténeti, valamint esztétikai fogalmakat, . amelyekkel az olvasó állan- . dóan találkozik kritikusaink- . nál és — 'dalijuk be — nem . mindig tudja, melyik micsoda. Nem tartjuk feladatunknak, hogy a magyarázatok esztéti- 1 kai vagy filozófiai pontossága- í ról vitázzunk, ezt átengedjük < a hivatottabbaknak. Ügy érez- 1 zük azonban, hogy azonnal' is- ■ mertetni kell ezt a művet az ) olvasóval, mert forgatása 1 nemcsak irodalmároknak, de < mindenkinek hasznos, aki 1 szeret olvasni. < Csak helyeselhető, hogy ez ' a lexikon, noha címe szerint j irodalmi, bizonyos teljességre 1 VÉGRE! Azt hiszem, nem állok egyedül ezzel a felkiáltással, amikor kezembe veszem az Akadémia Kiadó néhány napja könyvpiacra került, ízlésesen elkészített több mint hétszáz oldalas könyvét, a Magyar Irodalmi Lexikon A—K-ig terjedő első kötetét. A finom papíron, rendkívül sok képpel gazdagon illusztrált mű méltó fő- szerkesztőjéhez, Benedek Mar- cellhez, akinek megadatott, hogy ismét ő rendezhette sajtó alá irodalmi lexikonunkat, akárcsak több mint harminc esztendővel ezelőtt. Persze azzal a különbséggel, hogy azt egy magánkiadó, Győző Andor adta ki a baloldali magatartása miatt Horthyék alatt elcsapott tanár, Benedek Marcell szerkesztésében, ezt pedig az Akadémia Kiadó a Kossuth- díjas Benedek Marcell irányításával. Közben ugyanis egyáltalában nem jelent meg irodalmi lexikon, az egyetlen sebtében kiadott Hungária irodalmi lexikonon kívül. Ez azonban 1943/44-ben készült, és a német megszállás következtében félbemaradt, majd a felszabadulás után gyorsan kiadták, és így — érthető módon — meglehetősen hiányos. Legfőbb ideje volt hát új irodalmi lexikonnal kirukkolnia könyvkiadásunknak, mert Az új irodalmi lexikon
