Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-13 / 291. szám
ESZAKMAGXARQRSZAG Péntek, 1963. december 15 Kitüntetés után — a párizsi út előtt A Bartók Béla SS£ egyik próbatermében teljes falat elborítanak az oklevelek, Bér legek, plakettek, egyéb jutalom- és emléktárgyak, valamint a kitüntetések, amelyeket a Lenül Kohászati Művek kultúrmun kásái különböző, magasszjnvonalú kulturális versenyeken elnyertek. Egy újabb, frissen keretezett, Hincz Gyula grafikájával díszített írás vonja magára a figyelmet. >,A Diósgyőri Vasas Művész- együttes tánckarát az 1963. évi pályázat alkalmával kiemelkedő munkájáért, »Kiváló együttes« kitüntetéssel jutalmazzuk. Budapest, 1963. november 5. Népművelési Intézet, Molnár Ferencné, Művelődésügyi Minisztérium, Varga Edit” A kitüntetést a pályázaton résztvevő 34 együttes közül hatan nyerték cl. öt évi munkájuk értékelése alapján kapták a büszke „Kiváló együttes” címet, amelyet ha két évnél tovább akarnak tartani, újra meg kel! nálvázniok, újra teljesíteniük kell a feltételeket. A kitüntetés átadása november 7-én volt Budapesten. Az együttes vezetői vettek részt a fogadáson, majd néhány nap múlva itthon, a Bartók Béla Művelődési Házban, Ids házi ünnepségen a város vezetésének képviselői emlékeztek meg az együttes sok éves kiváló munkájáról, amelyet ez alkalommai szükségtelen is külön méltatnunk, hiszen a diósgyőri táncosok tevékenységéről lapunk olvasóit rendszeresen tájékoztatjuk, jő munkájuk közismert. A „Kiváló együttes” cím elnyerése utón újabb megtisztelő kitüntetés érte a tánckart: a Szakszervezetek Országos Tanácsának kijelölése alapján 1964. első felében párizsi vendégszereplésre utaznak. A CGT párizsi és Szajna megyei bizottsága látja vendégül a diósgyőri együtltest, Előreláthatóan nyolc napot töltenek majd Párizsban, és a. vendéglátó francia szakszervezeti egvüt- Ites, amely már számos külországban szerepelt, júliusban viszonozza á diósgyőriek látogatását. .4 kitüntető nemcsak örömöt jelentett, hanem feladatokat is adott. Ess már a hetedik külföldi útja lesz a tánckarnak, és ezen belül harmadszor mennek Franciaországba. Korábban DélFranciaországban jártak két alkalommal, most a fővárosba hívták meg őket. Lázasan folyik máris a készülődés. Böröcz József, a tánckar vezetője és Szűcs Lóránd karnagy a táncszámok és a szólisták zenei anyagát válogatták látogatásunkkor, a nagyteremben - pedig szorgalmasan folytak a gyakorlatok. Ismeretes, hogy a diósgyőri tánckarnak már két csoportja van, a második csoportban az utánpótlást nevelik. De az első csoportnak is magas a létszáma. Érthető hát. hogy mindenki nagyon törekszik, fokozott szorgalommal vesz részt a próbákon, tanul, gyakorol, hogy bejusson a párizsi keretbe. Ez a keret természetesen csak a későbbiekben alakul ki. Januárban már újabb rendszer szerint folyik a felkészülés, emelt. próbaidőkkel, keményebb munkával és a táncbeli felkészülésen kívül francia vonatkozású ismeretterjesztéssel, nyelvtanulással stb. Az együttes összetételében erősen megváltozott. A régiek közül, akik minden külföldi utat végigjártak, mar csak hárman vannak: Barnóczki István, Szegvári Attila és Takács László. A lányok között már egy sincs azokból, akik a legelső külföldi vendégszereplés izgalmait átélték. A párizsi műsor még nincs összeállítva. Böröcz József tervei szerint a friss, még ezután betanulandó új tónekompozí- ciókon kívül bemutatják egykét régi jó számukat is. Beiktatnak a műsorba olyan számokat is, amelyek nem kifejezetten a magyar folklórból fakadtak és olyan táncképeket, amelyek szintén nem folkló- risztiküs eredetűek. Az együttes egyik nagy sikere Isza- kovszkij A Icáinál című vei-sé- re komponált kettős, azonkívül a bükki favágók életét ábrázoló kompozíció. A vendéglátó francia szakszervezet közönsége bizonyára érdeklődéssel fogadja ezeket a számokat is. Mnn,ic kitüntetés után, kituugas. tünt3ts külföldi út előtt állnak a diósgyőri táncosok. Eddig mindig csak öregbítették jó hírnevüket. Hisszük, most is így lesz. (benedek) Az eszperantó nyelv jelentősége a nemzetközi műszaki tudományos együttműködésben „TANULD a nemzetközi nyelvet még ma, mert szükséged lehet rá holnap!” Soren Ölesen dán miniszterelnök, által. mondott szavak tanácsa jut eszünkbe, ha az egyre inkább meginduló kölcsönös látogatásokat és az egyre élénkebb nemzetközi kapcsolatokat figyelve vizsgáljuk fiz ezzel együttjáró nehézségeket. Ezért rendkívül figyelmet érdemel a Magyar Tudományos Akadémia rendezésében május 28-án lezajlott műszáki nyelvészeti tanácskozás, ahol a felszólalók közül négy szakember hívta fel a figyelmet az eszperantó nyelv fontosságára. így többele között dr. Corah Mór akadémikus mondotta: „A szakírók komoly aggodalommal figyelik a dokumentáció egyre félelmetesebb nehézségeit. A kibernetikusok törik a fejüket a gépi fordítások problémájának megoldásán, agyvelök ezrei gondolkodnak azon, hogyan lehet a különböző nyelvek«! eltérő értelemben használt szakkifejezések tohuva-bohuját rend- behoáni. Pedig kezünk ügyében van egy olyan műnyelv, az eszperantó, amely már születésekor ludonjányos alapossággal és zsenialitással megvalósította az egyértelműség, a világosság és a szabatosság követelményeit. TIa végre a. tudományos műszaki szakemberek megegyeznének abban, hogy a nemzetközi mértékrendszerek és jelzőrendszerek mintájára, ezt; a nyelvet tudományos műszaki nyelvként használják, akkor egycsapásra megszüntethetnék a százféle tudományos műszaki nyelv tömkelegében tomboló zűrzavart.” Gyakorlati megoldásként az eszperantónak az egész világon kötelező középiskolai és egyetemi oktatását, nemzetközi fordítóközpont létrehozását és áz eszperantó nyelvű műszaki kifejező rendszer tervszerű, közös fejlesztését javasolta. FIGYELEMREMÉLTÓ a Varsóban megjelent „Nemzetközi munkanyelv a tudományban” című cikk is, amelyben ez év elején a Lengyel Tudományos Akadémia Tudományos Kísérletek Tervezési és Koordináló Központjának, munkatársa rendkívül érdekes adatokat közöl. Így például utal arra. hogy már 1958-ban több mint 26 000 tudományos jellegű eredeti mű körülbelül. 14 millió oldal terjedelemben, kereken két és félmillió tudós aláírásával jelent meg. Közismert tény, bogi- ezek a számok azóta is évről évre lényegesen emelkedtek. A szerző elmondja, hogy a tudományos közlemények és tájékoztatók e nagy tömegét a tudósok sem tudják önállóan áttekinteni és a helyzet könnyítésére különleges dokumentációs központokat szerveztek. Kijelenti, hogy Ö’ ii1 ezek a központok sem tudják eléggé csökkenteni a nehézségeket, mert a részben bevezetett automaták mellett is csak késve tehetők közkinccsé a tájékoztatások és bár a fordításokhoz magasképzettségű szakemberek tömegét kötik le, gyakran a szerző gondolat ai-J nak tökéletlen visszaadásával 5 kell számolni. Ma már J 2—3 idegen nyelv t megtanulása * sem oldja meg a problémát, mert a tudósoknak sem sikerül tökéletesen megtanulni a nyelveket, ezért leggyakrabban csak általánosságban tudják megérteni az idegen nyelvű szöveget. A szerző utal egy holland tudós adataira, aki szerint a tudományos szövegek különböző nyelvűségéből adódó nehézségek rohamosan növekedni fognak az afrikai és főleg az ázsiai országok felszabadulásával, Figyelembe kell vonni, hogy még az angol nyelvet is csak a világ lakosságának mintegy 9 százaléka beszéli, így az úgynevezett világnyelvek általános elterjedésével nem. lehet számolni. A cikk szerzője szerint csak a nemzetközi nyelv bevezetése szüntetné meg a nehézségeket, mert egyszerű nyelvtana és taz eltérően értelmezhető szavak kiküszöbölése folytán előnyösen alkalmazható a tudomány munkanyelveként is. Dr. Bácskai István r ustolges a képernyő előtt Jsszecsapódott a függöny a Vígszínház előadás81! * A. néma levente szereplői kijönnek a függöny ej köszönik a tapsokat, aztán a televízió kamerája elkalandc# az előcsarnokba, majd nyomon kíséri Mátrai-Betegh B&* az ismert pesti kritikust, amint a nézőtérről a színház 6? társalgószerű helyiségébe siet, ahol népes társaság várij Lenkey Lajos, a Vígszínház igazgatója, Várkonyi Zoltán rendező, JBenkő Gyula színművész, Rajk András újságíró Kovalik Károly a TV riportere. Kezdődik az új mű sorszám a beszélgetés. Szó esett sok mindenről, amikor valaki megemlít«!'* hogy a Vígszínház művészi állományában igen jó idős, középkorú színészek vannak, de nincsenek fiatalok, w konyi Zoltán főrendező ennek kapcsán elmondotta, W» azért nincsenek fiatalok a Vígszínházban, mert egy rém kezés a főiskolán végzett fiatalokat arra kötelezi, hogy ,, évig vidéki színháznál legyenek. Tehát, amikor a két é^1, letelik, minimálisan 24 évesek. Ilyenkor sem tud min1 feljönni a fiatal színész, mert „a helyi tanács rábeszéli, maradjon még, hiszen a közönség megszerette”, és már éves lesz az ifjú színművész, mire felkerülhet a pesti padra. Gondolkodni kellene valamilyen megoldáson, tovább a gondolatait Várkonyi Zoltán, hogy a főiskolát V# zeit fiatal művészek gyorsabban feljöjjenek vidékről pestre, hiszen mint főiskolai tanár tapasztalta: álcád ftó^ művész, aki nagyon szívesen megy vidékre, mr.rt míg Bid1 pesten ki tudja mikor jut szerephez, ott „Hamletet játf hatja”. Javasolta, hogy a végzettek helyett negyedik főiskolásokat küldjék, a vidéki színházakhoz. N agyon jó, hogy a televízióban folyó kerékasztal, szélgetésekbe a közönség nem tud beleszólni, J# Várkonyi Zoltánnak a fent idézett kijelentései kapcsán <rl; hanem többszázezer vitapartnere akadt volna szerdán ci Számos nézővel beszélgettem szerda este óta Miskolcon valamennyi ugyanolyan bosszúsan füstölgőit magábat képernyő előtt, mint ón. Bosszankodtak azon, hogy az órS* egyik legnagyobb színházának főrendezője, főiskolai taflj Kossuth-díjas, ismert színművész, filmművész és film1*! dező szájából elhangozhat a televízió nyilvánossága ?[ olyan megnyilatkozás, amely a vidéki színjátszást míí-'jj rendűnek sorolja, kényszerű dolognak jelzi a főiskolások' éves vidéki szereplését, és természet esnek tartja, hogy a két év után elmenjenek Budapestre. Sőt, ázom töpr*5 hogyan lehetne ezt a folyamatot meggyorsítani. Miskolcon is vannak tapasztalataink a tehetséges f'a| művészek fővárosba vándorlásáról. Csak az elmúlt végén js három fiatal főiskolás — Sztankay István, VereV Iván, Léner Péter — búcsúzott el két év után Miskolctól távozott Budapestre. Most pedig egyik fiatal színészünk, a főiskola utón ez idén jött Miskolcra, még az évad me#* dése előtt nyilatkozott egy országos lapnak, melynek volt a lényege, hogy ő a Vígszínház ösztöndíjasa, és a f kolci működését már eleve csak átmeneti időnek tekinti A vidéki színházaknak is szükségük, van tehetsft fiatal művészekre, nemcsak a Vígszínháznak, hogy éppen nem akarnak megmaradni vidéken, abban L bek között közrejátszik a Budapesten számukra már fóK lás karukban biztosított sokféle kereseti lehetőség — szinkron és filmfőszerepek (!) —, valamint a vidék tud? vagy ludat alatti lebecsülése, másod- és harmadrend®! besorolása. Sajnálatos, hogy ilyen káros felfogás meffCV lését és táplálását hallhattuk olyan neves művésztől, ^ Várkonyi Zoltán. . Ezért füstölögtünk hát szerdám este a képernyő «L Benedek Miki? A tócsákban hunyorog a viz, legyezgeU a szél. A magányos jegenye ■— nyelével földbe ütött vesszősöprű —- meg-nifegrázkódik, ilyenkor elenged maradék leveleiből kettői.»hármat;, hadd. vigye a szál. Nem cipeli messzire. A levelek ráragadnak a sárra, az elhányt vonatjegyek közé. Gombás nem tud mát kezdeni magával. Kunkorodott orrú gumicsizmájával a leveleket nyomkodja be a sárba. Erőlködik, hogy ne figyeljen oda. Ha oda figyel, benne is szelek kezdenek fújni, emelgetik mellét, gyomrában kavarognak. Csiklandós áramütéseik szál adóznak a karjában, a markában megpörögn'ek. A mübörkabát- hoz dörzsöli tenyérét. Viszket a marka. —- Egy ilyen ember akar nekem. dirigálni?! Kiss csak a szenet nézi.. Ha lapáttal nem boldogul, fránya- lábolja a szánd,arabok belezör- nenti a szekéroldalba. Az emberek lesunyt fejjel, hallgatnak, néha átbakfkantják tekintetüket . a szénrakáson, ott. ván-e még Gombás, meddig tűri ezt a gyalázkodó beszédet. Nem szólnak rá Ki ssre. meg mát nem. majd még ellenük fordul, annak pedig riem lenne jó vége, lapát a kezükügyé- ben. —- Oszt még odaáll elém, mint egy ispán: nem volt még elég, Józsi? Talán az fájt az elnök úrrrnak, hogy neki nem kértem? Van neki miből inni, telik a közöséből. Csak Kiss lapátja szalad a szénbe, a többiek átkukucs- kálnak Gombásra, hallotta-e. Megcsóválják fejüket, nelrifor- dulna/k a szénnek. Vizsgázik az elnök, türelemből vizsgázik. 6 A szél nekilendül. Mingyárt mni fog, gondolják az em.bei IZGÄGÄ EMBER wl rek, s szaporán dobálják a szenet Gombásnak éppen most jutott eszébe, hogy rá kellene gyújtani. Előveszi a Kossuthot A halványrózsaszin dobozon esőcsepp koppan, nedves foltja, szétfut a dohánylevélből fonj. koszorún. Szétgombolja magán a kabátot rágörbül a gyufa lángjára. Kipihennek benne a szelek, a gyomra se kavarog. Beszélje ki magát, amíg tart a pálinkaharagból. Egyszer megmondja neki a magáét, hogy leesik róla a nadrág. Piszok. — Mióta a nyakunkba vettük, kinyílt a csipája. De bennem on beiére akadt, én megmondom neki a magaraét. Gombás mosolyog. Alig látó szilt Id a. földből, csak a szája nagy. — A kódisfajzat! — Józsi, mit beszélsz? — szól rá Répás, szomszédja a pakolásban. Nem bírja már idegekkel. Ami sok, az sok. Ha be vagy rúgva, menj haza. oszt aludd M makad. Beszélsz világba. Hát nem ő kezdte, mondja meg, Imre bácsi, nem ő kezdte? — Ha nem megy be érted, még most is a pultot támasztod. Mindennek megvan a maga ideje. .— A .senkiházi! — Vigyázz, a szádra, Józsi! — Gombás elcsapja a cigarettát, pedig még félig se szívta. * Ne hozzál ki a béketűrésből, Józsi, azt mondom. A türelem utolsó morzsáit eszi benne a méreg. Rézsűt csapkodja a szél az esőt, nekifordul, hogy az arcát érjék a hideglelős csöppek. Harangozik a sorompó, nem messze tőlük, az állomás végén. Jön ki a forgalmista, húzogatja, rendezgeti magán a. zubbonyt., fiapkáját is megigazítja. — Ez csak a gyors lehet. — gondolja Gombás —, vagy valami te- hei-vonat, de ahhoz nem készülődik így' neki a forgalmista. Utas sehol. A gyors nem áll meg itt. csak átszalad rajtuk. Otthagyja a pakolókat, megy megnézni a vonatot. Kiss fröcsköl, már az istent is belekeveri á kettejük ügy-éhe. Most járathatja a. száját, Gombás berendezkedett a nézelődésre. Kicsit rá .is dupláz a. nagy- érdeklődésre, menti magát a bosszúságtól. A Kiss-féle emberekkel van a. legtöbb baj, buták, rettenetesen buták, az ember már nem is tudja, hogyan szóljon hozzájuk, mindenért, felhúzzák az orrukat. Ismeri, mint a teny-erét, tudja, ha. odaáll a pulthoz, Csak goromba szóval lehet elmozdítani ormán. Ő pedig még csak nem is volt hozzá goromba, csak éppen megmondta, neki, hogy' a lovakra, is gondoljon, nem azért eteti a téesz, hogy a kocsma előtt ácsorogjanak. Ki- lencszáz mázsa szenet, kell széthordani a tagoknak, ha nem végeznek vele idejében, a MÁV borsos helypénzt fizettet velük. A közösség fizeti azt meg. De hát beszélhet az ember az ilyennek közösségi érdekről, mintha a falnak beszélne! Gombás várja a vonatot, déli irányba leskelödik. A síntől arasznyira van. A forgalmista rászól, menjen odébb, legalább három, méterre a vágánytól, nagy a szele a gyorsnak, magához szippantja az embert. mint a pelyhet. Kicsit lóról beszél » forgalmista, a-beavatottak nagyképűségével. — Ez nem traktor, komám — helie- rész, közben játszik a. palacsintasütőjével, az ujjat között pörgeti. — Vigyázz! Jön! — kiáltja megijesztően. Gom- bás csakazert sem. ugrik, ko- ’ mólosán ellépeget a síntől, nem is három, legalább öt méterre, nem mintha félne, de hát közelről csalt egy csíkot látni a gyorsból. Mozog alatta a föld, mintha rángatnák. Behemól; diesel vezeti a kocsisort, merészvonalú homlokán vörös csillag ékeskedik. Annyi ideje sincs, hogy jót megnézze, már el, % brií- göt.t, a gyors, a mozdonyt béle- ráptja a kocsik cérna?zaját a messzeségbe. A forga.tmj.sia neheztelő- log, némi fontoskodással csóválja fejét. — Ez megint túlszaladt a megengedetten, Tudod, csak. kilencven kilométert, enged, a szabályzat, ezek meg néha belezavarnak a száztízbe is. Pedig a vonalfel- vigyázó mar feljelentette' őket néhányszor, szétrázzák a, pályát, nem győzzük csinálni utánuk. Meg vannak bolondulva a sebességért Gombás illemtudóan meghallgatja a forgalmista erőltetett sopáhkodását, aztán megy vissza a pakolókhoz, olyan nagy kedvvel, mintha a fogát húznák. — Mi csináltunk belőle embert, most meg a fejünkre aikar ... Kiss még mindig nem únta meg a szájaskodást. Gombás elkap néhány durvaságot, amint elballag mellettük. Nem áll meg. A szekerek tele vannak, mindjárt, kezdődik a má- ztóLás. A mérleg házhoz sétál. Beállítja a mérleget tizennégy mázsára. Az üres szekerek négy és fél mázsát nyomtak, megrakodva tízzel több lesz. Lerögzíti, a mérleg nyelvét, rákönyököl. Nézi az embereket, a páráié lovakat. Most nem gondol semmire. Klema Pista indul elsőinek, utána Remák, a harmadik Kiss. A nevek mellé odaírja a szén mennyiségét. Jönnek a szekerek sorban. KiJdabál az ablakon. Klema ennyi, Remák tíz mázsa öüven, Kiss kilenc mázsa húsz. —- Az nem lehet! —■ mondja Kiss. — Gyere, nézd meg. Kiss leugrik a szekérről, bemegy a mérlegházba, mereszti a szemét, A feje úgy lóg nyakán, mintha valaki a hajánál fogva rángatná. .— Hát ez neked kilenc mázsa húsz?! Tizenhárom mázsa hetven. Csapd tea... míngyárl, megmondom .kicsodát,. Gombás nagyokat, nyel. hogy íven ne maradjanak a gorombaságok, készséggel magyarázza, hogy a szekér súlyát le kell vonni belőle, a szekér pedig négy mázsa ötven volt. — Itt a papír, ha nem hiszed. — Kiss orra alá nyomja az írást. Az apró ember úgy néz fel a hórihorgas, nagy darab Gombásra- mintha be akarná kapni. A fogatosok is köréjük gyűlnek, megnézik a mérleget, bólogatnak, hogy az elnöknek van igaza. Kiss szerint azonban Gombásnak semmiképpen sem lehel; igaza, és ha így csinálja, aíkasztófán' fogja végezni, a zsiványoknak manapság ellátják a Gombás nevet, hogy ne iWJj és tuszkolja Kiest a mán' házból. Odakint mutogatja ki a szekeret, hogy nincs ^ nyira megrakva, mint a tőik Kiss káromkodik, és mefij* • az elnököt, a hídmérleg b^1: járói bele a sárba. GoTV nem számított erre, mriri szott és beleült a sárba. M Icon felugrott, szakajtón?/! JJ, lyedés maradt utána, Iw eshetett. ■' Kovács széjonvágta már a vasgyúró Ferencz * j |> is emelte az öklét, hogy kenjen neki egyet. , — Ne bántsák! — kiáljd I Gombás. Magához ránri s- Kissi, szinte betakarta, a JL libbent kabátjába, hogy & védje az ütésektől. — Adjunk neki, #jj' csavargó istenit, ha nem “ bőrébe! — ordítozott Fflf® Pista. # Gombás felkapta. b' könnyedén féllökte a szék?j. kezébe nyomta, a gyeple’ rávágott. a lovakra. , — Hajts, do ma a ea#L elé ne kerülj, mart Jdta.p^ a bóléd! Kiss egy eaőt sem eró\t,/ lovak közé csapott, s úgy 5 szdlcuporodott, hogy n«m ^ nagyobb egy jókora ez#1 rabnál; G ombás egyedül máid” mérlegházban, lcüfr küszöbre és szomjáfr nézte a megélénkülő álloím Emberek jöttek, áesorogtáL állomás előtt, beszél#,« nyugodtan, magabiztosan- « kájuk hasas volt az ele. zsiától. Aztán jött a vonat, ' gába szedte a sok embert, , to őket a városba, a bányába. Gombás arra dőlt, hogy jó volna ^ menni. M Gulyás Mű»1*1
