Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-12 / 290. szám

Csütörtök, 1963. december 12.

ÉSZ AKMAGY AKORSZAG

Magy'szewök nélkül 1...

H

ajlamosak vagyunk arra, hogy szép jelzőket, nagy szavaira t; gyakori, és ifi cm is indokolt használatukkal elkoptassunk. „Hőstett volt!”, i,Nagyszerű eredmény!”. Kimagasló teljesítmény!...” — ídáltunk altkor is, amikor nem helyénvaló, elkoptatva, meghomályosítva vele a szó valódi jelentőségét, igazi fényét, értékét. Nem kell messzire mennünk: hibáztatható ezért az újság, a rádió, s okolható a közélet, amely — részint, mert tőlünk veszi át, részint, mert maga is termeli a különféle jelzőket —, hozzájárul, hogy megkopjanak, veszítsenek igazi értékükből.

A napokban egy munkáskol- lektivával beszélgettem. Miért is tagadnám: sörözgettem. Hengerész, darus, marós és egy vendég bányász foglalt helyet asztalunknál. A hengerész és a darus egyazon szocialista brigád tagjai, a marós nemrég került a gyárba és vendégségbe jött hozzá Szuhakállóról a bányász. Közülük a hengerészt ismertem addig, de a másik három is örömmel szorított' helyet maguk között. Számomra kissé feszélyezett volt az első percek légköre, de annál izga- tóbb a következő másfél órában lezajló beszélgetés. A hengerész révén kitudódott a foglalkozásom, s a bányász, akinek némi táj-íz keveredett a beszédébe, meg is kérdezte mindjárt:

— Nos, hát akkor; mi újság? Gombolyítgattuk a bel- és külpolitika fonalát; mondathoz mondat kapcsolódott, s ahogy azonosultak elveink, egyeztek nézeteink, barátságban is mind jobban közeledtünk egymáshoz. Ennek pedig legbiztosabb jele az őszinteség, a megértés és a kitárulkozás. Nemsokára megtudtam, hogy a szuhakállói bányász egy tangóharmónika megvétele tárgyában járt a vasgyári marósnál, de, mert ö százhúsz bőgős hangszert keres, itt pedig csak. nyolcvem bőgős volt, a vétel meghiúsult A másik kettővel itt találkoztak, ■amikor egy pohár sörre az étterembe betértek. Emezek viszont szándékosan ide indultak, termet foglalni a szocialista brigád összes családtagjaival Való szombat esti találkozóhoz. A darus műszakról jön, a hengerész viszont, aki disznót vágott, egy nap szabadságot vett ki. így szállt asztalunk felett a szó. Beszélgettünk sok mindenről: a családról, a közeledő karácsonyról — a bányász is ekkor szeretné a harmonikával meglepni nagyfiát —, disznótorról, a szép őszről, búzavásárlásról, politikáról, az amerikai elnök elleni merényletről, a lakás- építkezésről, míg feltámadt bennem az ördög és elkezdtem őket faggatni az üzemről, a munkáról.

Szívesen beszéltek arról is. 'A szuhakállói bányász elmondta, hogy náluk még nem megy úgy a munka, ahogy szeretnék, de az a bánya előtt nagy perspektíva áll. Ma is 110 Vagon szenet ad na non ta — mikor a borsodi bányák átlagosan

csak napi 40—45 vagont küldenek felszínre —; itt már megvalósulóban van a korszerű nagyüzemi bányászkodás, a koncentrált szállítás, a gépesítés, és ő személy szerint nem panaszkodhat a keresetre sem... A hengerészt én dicsértem, mert addig szerényen hallgatott: „Nem kell szégycnkezniök nekik sem — mondtam mintegy feleletként a bányásznak — októberi teljesítményük rekordnak számít. Volt olyan nap. hogy a durvahengerdében napi 000 öntecset is lehengerelteit.” S1 hogy a bányásznak fogalma legyen erről, megmagyaráztam: „Itt most folyik a rekonstrukció. s amit ezek az emberek műveltek, ,.z nagyon kimagasló dolog: magasabb százalék-eredmény. mint amit a rekonstrukció befejezése utánra terveztek...”

Azt; hittem, a hengerész hálás les . érte. Láthatóan azon ban nehezére esett, hogy dicsekedtem helyette. Amikor a vendéglőt elhagyva, a villamos megállóig jódarabon még együtt mentünk, meg is kérdeztem tőle:

— Talán haragszik, vagy mi? Az újságban is megírtam, hogy milyen nagyszerű munkát végeztek. Amikor meghallottam szinte nem is akartam elhinni Hát ilven még sose volt.;.

Bosszúsan legyintett:

— Felfújták!..5

Megütköztem.

— Esetleg... nem is igaz?...

— De igaz, bizony! Csakhoyv én mégis azt mondom, nem kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni.

Megállított cs a vállamra tette a kezét.

— Várjon, megmagyarázom! A mi brigádunkról már sokat írtak marti k is. meg az üzemi újság is. Örülünk ennek, és kő. szönjük is. De valamit hadd kérjek? ne csinál ion-'k belőlünk indokolatlanul hősöket.

Rosszul esik olvasni a nagy szavakat, a nem megérdemelt jelzőket. Ez azt mutatja, hogy nem ismernek bennünket, mint — embereket... Ha mi a vártnál jobb teljesítményt érünk el, annak mi is örülünk. Részint azért, mert öntudatos embernek érezzük magunkat, s ki nincs úgy, hogy örül a saját győzelmének. Részint pedig — tudja, miért? — Mert vastagabb a boríték is ... De mi még 'egyszer sem mentünk be úgy dolgozni, hogy műszakkezdés előtt fogadalmat tettünk volna: „most pedig, fiúk, hőstettet fogunk végrehajtani...” Mi csak dolgozunk, egyszerűen, becsülettel, ahogy az erőnktől, még a tehetségünktől telik.

Kis szünetet tartott, majd folytatta:-— Ne haragudjon meg az őszinteségemért, de az a hatszáz darabos öntecstelj esft- mény is így történt valahogy. Jól ment a munka. Bár úgy menne mindig. A hőstett, az néhány fokkal feljebb kezdődik. De ha majd tényleg végre hajt valaki ilyen hőstettet, akkor hogyan találnak rá megfelelő jelzőt? ... Nem szabad a puskaport előre ellövöldözni.

M

eglepett és nagyon tanulságos volt számomra ennek az embernek egyszerűsége, s egyszerűségében is elgondolkodtató ereje. Valóban hajlamosak vagvunk a nagy szavakra. Ilvenekre: „Kimagasló munka,gvőzelem ... Páratlanul szép siker .. . Uj. nagyszerű sikerek születtek ...” Pedig ők maguk; a termelés, a mindennapi munka egyszerű polgárai csak azt tették, amit a becsület, a hazaszeretet, az öntpdat. és a szív diktált. Amit egvszer íev fogalmaztunk meg; egv kicsit jobban, egv kicsit többet!

S ígv, együttvéve lettek 61: igazán hősök.

Onodvári Miklós

Rendelkezés 3 ineilípilaslW iW"«# äWms és szakmai képrészek Sssztkapcsalésára

A Művelődésügyi M tolsz téri um és a Földművelésügyi Minisztérium köaös rendelkezést adott ki a mezőgazdasági szakismeretek tanításáról a dolgozók iskoláiban. Eszerint a felnőtt oktatási reform bevezetéséig lehetővé teszik, hogy a dolgozók általános iskolái VII. és VIII. osztályának tananyagába — a szakmunkásképző tanfolyamok érvényes tanterve alapján — a mezőgazdasági alapozó szakmai ismeretek tananyagát is beépítsék.

A módosított tanterv lehetőséget nyújt, hogy a hallgatók az általános iskola VII. és VIIT. osztályának tananyagával egyidöben a mezőgazdasági szakmunkásképzés első évfolyamának anyagát is elsajátítsák. Ez esetben a dolgozók általános iskoláját elvégzett hallgatók a mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyamok második évfolyamán folytathatják tanulmányaikat és —

az érvényben előírások

szerint — a szaflmnmkáskép- aés 1 át 3. évfolyamát egy tanév alatt is elvégezhetik.

Borsodi kéuzWvészs!? kiállítása iisfíöfcon

Értékesnek ígérkező képzőművészeti kiállítás nyílik december 13-án, pénteken délután 5 órakor a Képcsarnok Vállalat. Szőnyi István termében: a Borsodban élő képzőművészek alkotásaiból mutatnak be harminchárom darabot, festményt, grafikai munkát. A kiállítást Tóth József, a városi tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője nyitja meg. A tárlat december

Egy újító

Varga Bélát, a Diósgyőri Gépgyár anyagbeszerzőjét kemény anyagból gyúrta az élet. Optimizmusa, küzdése, bátor kiállása erre vall. Aztán szerencséje is van, hogy jók az idegei. Még most is mosolyog, miután a beadott újítása óta különféle akadályokba ütközik. A huza-vona, a meg nem értés, a lelkiismeretlenség, a bürokratikus ügyintézés se vette el a kedvét. Mert tisztában van vele: vééül is igazat adnak neki. A törvény mellette áll, még akkor is, ha egyesek

bujkálnak a paragrafusok között

Egyszóval, Varga Béla már csak azért is dicséretet érdemel, mert 55 éves kora ellenére is tud küzdeni a maga igazáért, amelv ez esetben a közösségnek is sok hasznot jelent. Mert újítását bevezették ugvan, az érte járó összeget azonban, amelv nem is kis ncnz, kereken 35 ezer forint, sehogyan sem tudja megkapni. De nézzük csak élőiről az

sgvet amely nem is annyira bonyolult, mint nhotrvan szeretnék annak feltüntetni azok akik visszetsrtiák a becsülettel, megdolgozott munkáért jáó pénzt Vcrva Bélától.

A kálvária még a múlt év március 31-én kezdődött. Varga Béla. negyvenéves szakmai tapasztalatéi, alapján, kísérletképpen, újító társ nélkül, benyújtott e.ffv úptást, meív három inén jelentős tételből tevődik össze. Az egvik a vasúti tengelyek kovácsolásának egv- szerűsítését. gazdaságosságát célozza, a lénvege ez: az eddigi alakosra történő kovácsolás helvett sima dorongra gyártott tengelyeket készítsenek effv bizonyos típusnál. Ezáltal egyetlen tengelynél IfiOO forint megtakarítás jelentkezik, vagyis 1 év alatt:

I millió 700 ezer forint

Az újítás nagy érdeklődést váltott ki, a szakemberei örömmel üdvözölték és megállapították: Varga Béla újítása igen nagy hasznot nyújt a népgazdaságnak.

Másik újítása is jelentős, arról tanúskodik, hogy Varga Béla vérbeli, örökké nyugtalan újító, akiben sok ambíció és tapasztalat halmozódott fel az évek során. S most ezeket a tapasztalatokat igen ügyesen tudja hasznosítani. Nos, ennek a második újításnak ez a lényege: a különféle megnevezésű keréktárcsákat gyártsák a legolcsóbb, a leggazdaságosabban előállított darabáruból. Ez az újítás már

„csak” 900 ezer forint

megtakarítást jelent 1 év alatt. A harmadik tétel: a kisebb készméretű darabhoz beszállított nyersanyagból a megmunkálási ráhagyás csökkentése mellett nagyobb készméretű darab kimunkálást kell megvalósítani. Az 1 év alatt történő megtakarítás itt 185 ezer forint.

Világos tehát, hogy nem filléres kis újításról, vagy egyszerű ésszerűsítésről van szó, hanem olyan munkáról, amely már túllépi a munkaköri kötelesség fogalmát és amely kimutathatóan sokmillió forint

nyereséget jelent az államnak

Mégis, nem mindenki érti ezt meg. Varga Béla 19S2, áprilisában hivatalosan is beadta a három tételből álló újítását, de azt; elutasították Az egyszemélyi elbíráló nem fogadta el. Az elutasítás indoka: „Az 1061. évi műszaki intézkedési tervben a kerékpárok tipizálása szerepel és ezt már rendeletileg így kell végrehajtani.” Aláírás: Bodnár. 1962. április hó 19.

Mit tehetett Varga Béla újító, akinek újítását közben már be is vezették? Nem értette a dolgot, mert bizony furcsa , is: Az újítást a gyakorlatban már alkalmazzák, jól bevált, ugyanakkor papíron, illetve hivatalosan elutasítják. Ez történt tehát:

Bevezették, utána elutasították

Mit tehetett? A gyár szak- szervezeti újítási felelőséhez fordult, de másfél hónapon belül sem kapott választ fellebbezésére. Csak júliusban válaszoltak. azt íriák, hogy: ha akar. fellebbezzen a Területi Újító Bizottsághoz, mert újítását nem fogadják el, mivel az nem újítás.

Így került az ügy a Területi Újító Bizottsághoz, amely megállapította: Varga Béla újítása újítás. Terjessze az ügyet a Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékes osztályához. Ő azonban nem ezt tette, hanem a miskolci járásbírósághoz for dúlt, s

a bíróság döntött

Megállapították; az újításért járó összeg kifizetése jogos, ezért a bíróság 35 ezer forint újítási díj kifizetésére kötelezte a evárat.

Több tárgyalás történt, most

csak lerövidítve írtuk meg a végső döntést, amelyet a gyár végül is megfellebbezett, és ismét hónapok teltek el, de az újító egy fillért se kapott. Most azt mondják a szakemberek: ritkán adódik ilyen helyzet, ugyanis arról van szó, hogy az: újítást még a múlt év március 31-én bevezették, azóta sok hasznot hajtottak vele a gép- gyárnak és

az újítónak mégsem fizetnek

Pedig mindenki láthatja, hogy a tengelyek és a tárcsák gyártását a Varga-féle újítással készítik. Dr. Szabó Lajos, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának jogász revizora így vélekedik erről az ügyről: „A két törvényszéki szakértő is megállapította. hogy Varga Béla újítása bevált, a jogosan megítélt újítói díjat végül is ki kell fizetni. Érdekes, hogy az egyik- törvényszéki szakértő éppen a Diósgyőri Gépgyárban dolgozik, az ügy alapos ismeretében 5 is úgy döntött, mint szakértőtársa, akivel egyértelműen egy álláspontot képviseltek.”

Eddig a történet, amelyhez még az is hozzátartozik: Varga Béla tovább újít. azóta is rendületlenül drtffozik, egv újabb újítást nvújtott be a gyárban. Furcsa, hoe'v ezt az újítását is elutasították, vésül is a gyár vezérigazgatójának, T innvszki Gvnla elvtársnak kellett közzétennie. hosv Varga Béla njrbhrn henvúitott újítására a szerződést, megkössék. TTffY látóik. az újítások megítélése kerti 1

nincs minden rendben

ebben a gyárban, ahol pedig igen nagy szükség van minden újításra, ésszerű javaslatra, hiszen nem kis dologról: a világszínvonalon történő gazdaságos gyártásról és gyártmányfejlesztésről van szó.

Fellebbezett tehát a gvár a bírósági döntés ellen. Újabb kálvária kezdődik, de biztosra vesszük, hogy véeül is kifizetik az újítói díjat Mert ha nem. akkor az újítást is meg kell szüntetni, amelyet pedig már 2 éve kitűnően hasznosítanak;

Szegedi László •

Még a fagy beállta előtt több mint 60 mázsa pontyivadék került a borsodi vizekbe

A 3000 tagol számláló Észak- magyarországi Horgászegyesület az utóbbi évek legnagyobb mérvű halasítását valósította meg az idén. A tiszavasvári termelőszövetkezettől ugyanis több mint hatvan mázsa — egyenként 30 dekás átlagsúlyú — két nyaras pontyivadékói szerzett be, amelyeket a napokban — még a fagy beállta előtt — a nyéki, valamint az Űzd közelében lévő arlói tavakba, továbbá a Boldva folyóba telepítettek. A borsodi vizekbe került mintegy 20 ezer pontyivadék egy részét már jövőre horgászhatják, mart a nagyobb példányok elérik majd az előirt méretet, a harminc centis hosszúságot.

Bányában ■ — gomba

Ä Nógrád megyei Szűcsi község Bajza Józsefről elnevezett termelőszövetkezetében már régen foglalkoznak gombatermesztéssel. Először egy borospincében kísérleteztek, ennek sikere után egy kimerült bányában már nagyüzemi módszerrel termesztenek gombát.

Az első termést az év elején szedték a szellőző berendezéssel és vízvezetékkel ellátott bányavágatokban. Az idén új Vágatok bekapcsolásával kétezer négyzetméterre bővítik a területet, s karácsonyra már kétszáz mázsa shampigrion gomba jut innen a gyöngyösi üdülővidék és a főváros üzleteibe.

Képünkön: a szén helyén bőven terem a fehér sham- R@no(Q gomba.

(te? fartotí a KOSI kozteWsi áldandó bizottsága

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának közlekedési állandó bizottsága december

6-tól 11-ig Budapesten tartotta 14. ülését.

A bizottság intézkedéseket dolgozott Id a KGST tagországok közötti áruszállítás közlekedési eszközeinek jobb kihasználására. Megvizsgálta a kocsipark ésszerűbb kihasználásának lehetőségeit és ezt, hogy a nagy szállítási időszakokban hogyan segíthetik ki egymást teherkocsikkal.

[Napirenden a dolgozók iskoláinak reformja

Megkezdődött az országos felnőttoktatási konferencia

J A Szakszervezetek Országos »Tanácsa, a Művelődésügyi Mi- Snisztérium. a Pedagógusok »Szakszervezete és az Országos ^Pedagógiai Intézet rendezéséiben szerdán reggel az Építők jRózsa Ferenc Művelődési Kaszában megkezdődött az orszá- »gos felnőttoktatási konferen- Jcia. A tanácskozáson megje- ’"•lent Bugár Jánosné, a SZOT í ti (kára, Lugossy Jenő, művelő- »désügyi miniszterhelyettes, j* Részt vett a konferencián Mähst sy milián Sicmienski professzor, a Krakkói Jagelló Tudomány- egyetem felnőttoktatási tanszékének vezetője. Makoldi. Mihályné, a Pedagógusok

Szakszervezetének elnöke nyi- ^ toi.ta meg a tanácskozást,

»majd Szalóki Lambert, a szakja szervezet titkára tartott beszámolót.

Egyebek közt megállapította, hogy hazánkban a felnőtt»

1

oktatás hatalmas, sokágú mozgalommá fejlődött. Különösen nagy jelentőségű ez azért, mert a dolgozóktól a munka melletti tanulás nem kevés erőfeszítést, áldozatvállalást követel. Ennek ellenére a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy évről évre többen tanulnak a dolgozók általános és középiskoláiban, a tanulók száma 1957-töl meghatszorozódott, s ma már mintegy 300 ezerra tehető.

Az előadó ezután részletesen elemezte az iskolarendszerű felnőttoktatás jelenlegi helyzetét, majd a továbbfejlesztés feladatairól beszélt. Hangsúlyozta: életszerűbbé, vonzóbbá kell tenni a dolgozók iskoláit. Sok még a tennivaló a dolgozók iskolái tantervének, tananyagának korszerűsítésén, tíz élet, a felnőttek igényeinek megfelelő átalakítása terén.