Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-08 / 287. szám

6 ßSEAKMAGYAitORSSÄÖ Vasárnap, 19C3. december & Moszkvai vendégjárás Titó elnök és Harold Wilson, Beitz, a nyugatnémet Krupp- nnővefc igazgatója, buddhista papák Ceyloniból, és turisták a világ minden részéből. De raj­tuk kívül angol meg amerikai üzletemberek, francia szocia­lista küldöttség, afrikai ural­kodók, elnökök, kormányfők. Egyaránt ellátogatnak vala­mennyien a világ legjelentő­sebbé váló, egyre vonzóbb, egyre érdekesebb fővárosába — Moszkvába. Az ősi Kreml előtti Vörös tér történelmi levegője össze­vegyül a Lenin-mauzóleum ha­misítatlanul jövőt jelentő for­radalmi szellemet árasztó lég­körével, és a keleti reneszánsz emlékét őrző Granovitaja pa­lota közelében a legmodernebb stüusban épült új kongresszusi épület szökken a magasba. A látogatók elsétálhatnak a régi, szecessziós módon épült házak között, a XIX. század Tito elnök visszaadja Brezsnyev elvtárs belgrádi látogatását. Harold Wilson, az Angol Munkáspárt vezére, meg­beszélésre érkezik a Kremlbe. Berthold Beitz, a nyugatnémet Krupp-művek igazgatója üzleti tárgyalásra látogatott el Hruscsov elvtárshoz. A világ minden tájáról érkező turisták a Kreml előtt, a Vörös téren. végének épületsora között a Moszkva folyóig, ahol este har­minc kivilágított emeletével ragyog fel az Ukrajna szálló, ott, mindjárt a folyó túlsó ol­dalán. Csak egy kis hídon kell átmenni, és a XIX. századból a XXI. századba lép a járókelő, jóformán minden átmenet nél­kül, ahogy az egész szovjet, fő­város a szinte átmenet nélküli jövőbenövést szimbolizálja a fallázaktól a felhőkarcolókig, állandó építkezéseivel, emelő- daruktól zajos utcáival. Ezt látják a vendégek, és ez kapott meg engem is elsősor­ban a végtelen perspektívák csodálatos látványából. Máté Iván A háziipariak sikere A Miskolci Háziipari Ktsz- ben, ahol a termelést nagy­részt a bedolgozók végzik, jól­eső érzéssel tekintenek az év vége felé. Ügy tervezték, hogy ebben az évben lí,6 millió fo­rint értékű háziipari terméket készítenek. Az értékelés azt mutatja, hogy a szövetkezet jobb eredményt ért el a várt­nál. Hozzávetőlegesen 13 mil­liós értékkel számolnak. Nőtt a szolgáltatás, s közel a dup­lájára, majdnem 7 millióra emelkedett az exporttermelés. Különösen jó eredményt ériek, illetve érnek el most, az utQlsó évnegyedben, amikoris a ter­melési érték megközelíti az egész első félévit. Egyetlen nagyobb óhajuk van, szeret­nék, ha a megrendeléseket, és ez elsősorban az exportra vo­natkozik, egyenletesebben, nem az év vége felé kapnák meg. | És kérek hat darab copfot! Megkezdődő!! n üagysrorszílgi ia A Borsod-Miskolci Népmű­velési Tanácsadó, a Szakszer­vezetek Borsod megyei Taná­csának Művelődési Háza, va­lamint a Népművelési Intézet Táncosztálya rendezésében tegnap, december 7-én délután megnyílt Miskolcon, az SZMT Művelődési Házban az Észak- magyarországi Néptánc Táj- konferencia, amelyen négy me­gye legjobb tánccsoportjai, néptánc-művészeti szakembe­red vesznek részt. Szombaton délután Remenyik Jenő, a me­gyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársa nyi­totta meg a gazdag, tartalmas tapasztalatcserét, amelynek során a korszerűség követel­ményeiről a táncoktatásban és előadásban, a tánccsoportokon belül végzendő nevelő tevé­kenységről, a táncegyüttesek­nek az ízlésfejlesztésben be­töltött szerepéről, valamint az oktatás tapasztalatairól esett szó. Az esti órákban négy me­gye képviseletében a Balassa­gyarmati Palóc Népi Együttes, a Debreceni Népi Együttes, a Diósgyőri Vasas 'Művész Együttes, az Egri FöldműVes- szövetkezeti Együttes, a Felső- tárkányi Földművesszövetke­zeti Népi Együttes, a Calga- gutai Táncegyüttes, a Miskol­ci SZMT Avas Táncegyüttese, az Özdi Liszt Ferenc Művelő­dési Ház Táncegyüttese, a pa­cin! művelődés! otthon gyer­mekcsoportja, a rátkai műve­lődési otthon együttesé, vala­mint a sárospataki földműves- szövetkezet és gimnázium együttese tartott bemutatót az SZMT Művelődési Ház szín­háztermében. A táj kon leven c i a ma folytat­ja munkáját.' Délelőtt 9 órai kezdettel megvitatják a tegnap esti műsorban látottakat, majd a találkozó tapasztalatait ösz- szegezik. Délután' három óra­kor á Vasas Központi Művész- együttes tánckara és népi ze­nekara ad ajándókműsort a táj konferencia résztvevőinek. A kétnapos találkozó rész­letesebb méltatására visszaté­rünk. Igen, igen, arról a copfról van szó, aminek befonása oly sok gonddal történik, és amit a kislányok ki tudja, hány féle módon tudnak vi­selni. Ott kígyózik le tömöt­ten a váltakon, hol egy ág­ban, hol kettőben, hol pedig vékonyabb fonatokban kerül koszorúként a fejre. Barna, szőke, fekete, vörös, arany­sárga színekben. És néha egy-egy sűrű, hosszú copf láttán elcsodálkozunk: jaj de szép! Valósággal hátra­húzza a lányok fejét, amitől oly büszke tartást kapnak. A falusi kislányok viselnek ilyen copfot. Azaz hogy. vi­seltek. Mert: A napokban Pácinban j&rr tunk: Ez a fa,lu messze esik minden várostól, szórakozá­sukról is maguk gondoskod­nak. Különösen a táncot na­gyon szeretik. És főképpen a lányok. Már általános isko­lás leorukban elkezdik, és nem is eredménytelenül. Ha valamilyen ünnepségen — . nemcsalc a faluban — repre­zentálni kell, akkor már kül­dik is a meghívót Pácinba. A nagyobb nyomaték kedvé­ért talán érdemes megemlí­teni azt is, hogy az iskola egyik volt diákja jelenleg Budapesten tanul a balettis- koláiban. Szóval az ünnepsé­gekre gyakran hívják a pá- clr.ia.kat. Mint most is Mis­kolcra, öt megye népi tánc tanítóinak tanácskozására, melyen a legjobb csoportok adnak ízelítőt tájaik népi kultúrájából. Persze az ilyen meghívás mindig sok gondot is okoz, nemcsak örömet. El sem hinnék, mennyit. Példá­ul: az a prímás, aki a pádul táncosoknak húzza a talp alá valót, I-Iangonyban dolgozilc. Vajon ott lesz-e Miskolcon? Vagy: táncruhát kell kölcsö­nözni Miskolcról. De ki megy el olyan messzire érte? Ki­nek van ideje? És hogyan hozza el? Az autóbusz veze­tőjét kérték meg erre a szí­vességre. Ki gondolná, hogy m,ég az autóbusz vezetője is közrejátszik a táncosok sike­réért? A kölcsönző! A köl­csönzőből nemcsak ruhákat kell kérni, hanem copfokat is! Egy falusi művelődési ott­hon gyermelctánccsoportjós­nak részére copfolcat! Né­hány szókét, barnát, feketét Mert a kislányoknak már itt sincs hosszú hajuk, mind rö­vidre vágatták. „A hosszú hajjal sok baj van” — memdU ták a. szülök, közben talán még maguknak sem merték beismerni: nem azért vágtuk le a copfot, hanem azért, mert ha már az öltözködés után úgysem lehet megkü­lönböztetni a mi lányainkat a városiaktól, akkor hadd gyen a frizurájuk is új, diva­tos. Hát a tánchoz most köfc csönözni kell néhány copfot is. A régi külsőt már ebben á faluban is úgy kell IcöU, csönkérni. <yt) Megjelent Baráth Lajos A díszhal című regénye Az ismert miskolci fiatal író, Baráth Lajos harmadik kötetével jelentkezik az olva­sóközönség előtt. Most jelent meg a Szépirodalmi Könyvki­adó gondozásában. A díszhal című kötete, amelyben a cím­adó regényen kívül öt novel­lát olvashatunk. A díszhalban egy tizenöt éves munkásíiü be­szél magáról, családjáról, kör­nyezetéről, figyeli az embere­ket, önmagát. Külön tanulsá­gos az írás kritikai jellege, a szocialista erkölcs szempontja­it tükröző állásfoglalása. Ko­rábbi kötetei, folyóiratokban, napilapokban megjelent írá­sai után a közönség bizonyára érdeklődéssel fogadja Baráth Lajos legújabb kötetét. győriek köszöneté Diósgyőrnek Levelet kapott szerkesztősé­günk a Győri Baromfifeldol­gozó Vállalat igazgatójától és párttitkárától, amelyben a győ­riok köszönetét tolmácsolják a Diósgyőri Gépgyár dolgozói­nak. A levélben többek között a következőket írják: „Ezúton is hálás ■ köszönetét mondunk a Diósgyőri Gépgyár pártbi­zottságának, valamint az üzem dolgozóinak, akik megértve vállalatunk nehéz helyzetét, soron kívüli segítségei adtak olyan leompresszor alltaifészék elkészítéséhez, amelyek nélkül nem teljesíthettük volna, za­vartalanul export, valamint közellátási kötelezettségeinket. Gyors intézkedésükkel szép je­lét adták ,a szocialista vállala­tok egymás iránti segítőkész­ségének” örömmel adunk helyet la- ■ púnkban a győriek köszöneté­nek, amely tovább öregbíti a diósgyőri munkások jó hírne­vét. JHl a diákkor? , Rio de Janeiróban egy tele­víziós kérdezz-felelek játékban .égy. fiatalembernek röviden meg kellett határoznia az egyetemi éveli fogalmát. A fiatalember gyors válasza így hangzott: „Az egyetemi évek az egyedüli időszakot je­lentik a férfi életében, amikor „szabadságon van,? anyja és a felesége közöbt.” Szabtíly ózzák a Cseresznyés patakot A büklczsérdelcnelc sok gom dot okozott a rakoncátlan Cse­resznyés patak. A helyi nép­frontbizottság mindent elköve­tett, hogy előbbre hozzák a pa­takszabályozás idejét. A me­gyei népfront akdóbisoltságá- nak mérnökei társadalmi mun­kával elkészítették a szabályo­zási tervet, amelyet jóváha­gyásra már eljuttattak a me­gyei tanácshoz. A község lakói a legutóbbi népfrontbizottsági ülésen kö­szönetét mondtak az Eszakma- gyarországi Vízügyi Igazgató­ság mérnökeinek és techniku­sainak: Kecskés Istvánnak, Szenti Jánosnak és Rőcsey La­josnak. Remélik, hogy a jövő évbeli sor kerül a patakszabályozási terv lciviielezésére is. Buddhista papok, akik tanulmányútra jöttek Ceylonból. A lattomos sötétség, vaeog- tató hideg és bántóan kopogó eső, dara sza­kadt ránk. Körülbelül 70—30 kilométerre Miskolctól. Kocsi­vezetőnk rövid ideig tartó né­ma szemlélődés, majd több fékpróba (körülbelül 30 kilo­méteres sebességnél 5 méteres csúszás) után aránylag nyu­godt hangon közölte az útra vonatkozó észrevételeit, majd néhány gyors mondatban tud­tunkra adta azt is, miképpen, hová kívánja ezt az időt. a je­get, a havat, a csúszkálást, az esőt, a szembevillanó fényeket, mindegyikükre hihetetlen biz­tonsággal találva meg a legköl- tőiesebben sértő kifejezéseket. Remek mondatok voltak, és mi a sebesség kényszerű csökken­tésével ellentétes arányban nő- . véltük helyeslésünket, bár jó­val szárazabb, színtelenebb fo­galmazásban. Csupán a jól megtermett, kövér Feri bá­tyánk mosolygott elnézően. — Ez is jeges út már? — szólt közbe. — Azt láttátok volna, amikor... Néhány kilométer után a. ko­csi önállósította magát. Arra ment, amerre néki tetszett. Szerencsére nem forralt semmi rosszat ellenünk, becsületére legyen mondva, hogy nagyjá­ból tisztességesen betartotta az egyenes irányt. — Most pedig imádkozzon mindenki! — biztatott bennün­ket gyengéden sofőrünk. — Miért? — kérdeztük meg a legbiggadtabban. — Hogy mire elérjük az előttünk veszteglő autót, ad­digra az el tudjon indulni. Nem tudott elindulni. Sré- vizavé fordult az úttesten, majd keresztbe állt, utána íészkelődött még egy kicsit és megnyugodva, úgy maradt. Né­hány méterrel hátrább mi is megálltunk. Kiléptünk az aj­tón, és a jégtáncosok remek mozdulatait utánozva, megkö­zelítettük . az akadályt. Feri bátyánkat elég nehezen tud­tuk ugyan felcibálni a föld­ről, de később a kocsiba ka­paszkodva, kétségkívül a leg­helyesebb megállapításokat tette. Ilyeneket: — A kocsi a jelen helyzet­ben sem előre, sem hátra nem mehet, mert mindkét irány­ban árok szegélyezi az utat. Mi hát a teendő? Egyenesbe kell fordítani! A pokrócos ember meg a íöbhiclt 'Ifc Ezután megkért bennünket, hogy vezessük vissza a mi ko­csinkhoz. Rövid félóra eltelté­vel az előttünk álló autó egye­nesbe jött és bizonytalanul, de elindult. A mi kocsink azonban, kedvet kapva az imén­ti látványtól, megma­kacsolta magát. Sehová, egy tapodtat sem! Mimelte ugyan a jószándékot, pörgette kere­keit, de azért nem ment. Feri bátyánk elnéző mosollyal hall­gatta végig az indulás miként­jére vonatkozó tanácsainkat, majd unottan kiadta utasítá­sait. — Pokrócot elő! Megtörtént. — Leteríteni a kerék elé! Kész? Indíts! A kerék hirtelen maga alá gyűrte a pokrócot és hátul ki­dobta. — Ne engedd kidobni, mam­lasz! Állj rá! A pokróc újra kirepült, aki rajta állt, csak néhány méter után tudott íeltápászkodni. — Ugye mondtam! — kiál­tott Feri bátyánk, mert a kp- ' esi elindult. — Ne állj meg, gyerünk, gyerünk! — biztatta a vezetőt — nem azért dolgoz­tunk ennyit! — De fel kell vennünk a..j ' — Hogyan vennénk fel? Hi­szen akkor újra kezdhetjük! —, és lehúzva az ablakot, harsá­nyan vezényelt. — A pokrócot -1 ne hagyd! Tarts lépést a ko­mival! Óvatosabban, mert je­ges az út! Nyugodtan, nyugod- :an, nincs mái- messze Miskolc! Me csúszkálj, mert szembe ál jöhet valami! Különben is ki- íül a kocsi, ha ennyit beszélel* és felhúzta az ablakot. A pok­rócos ember mégis megközelí­tette a kocsit és menet közben, ügyes mozdulattal beszállt Fe- ~i bátyánk felráncigálta őt az ülésre és elégedetten mondta) — No, végre! Űjabb néhány kilométer után >arkírozó teherkocsihoz ér­ünk. Itt az újabb veszedelem! jenki sem szólt, de mindnyá- an tudtuk, mi következik, lem állunk meg! Elszánt vo lások ültek az arcokra, meg- leményedett tekintettel biztafc- uk egymást. Lesz, ami lesz! Vezetőnk a volán fölé ha­jolt. Merészen beletaposott a gázpedálba. A sebességmérő nutatója hirtelen felugrott a 10-es számra. Nem bírtuk néz­ik Csak akkor nyitottuk Id íjra a szemünket, mikor mái i teherkocsi orrát is elhagy- .uk. Feri bátyánk csendesen negszólalt: N emrég ', láttam a televí­zióban, hogy az első magyar ember eluta-- ott a Déli Sarkra. • Legyintettünk. — Ugyan! Ar is valami? I’riska Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom