Észak-Magyarország, 1963. december (19. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-08 / 287. szám

Vasárnap, 1963. december ÜL es^akmagtarorstag 7 Húsz éyes a diósgyőri kohászok festőszakköre 5 17,700.000 forinttal 1 „egyengetjük™ a víz útját » Amikor kinyitjuk a csapot, »vagy a leöntőbe zúdítjuk a mo- Jsogatóvizet, nem is tudjuk íel- e mérni, milyen hatalmas, sok J pénzbe kerülő vízhálózati rend- aszer áll rendelkezésünkre, • Borsod megyében csak a jövő »évben 17 700 000 forintot for- Jdítanak a víz- és csatornaháló- Jzat fejlesztésére. S ez a mun- ®ka hasonló nagy befektetések- ®kel évek óta folyik, s még sok «évig el fog tartani, hiszen sok •volt a pótolni való, s az új te­lepülések is új igényt jelente­jnek. J Az ózdi „vízügyek“ » Ózdon, ezen a nagy ipari te­* lepülésen különösen elmara- »dottak voltak a közmű-viszo- »nyolc. A város csatornázását Jl960-ban kezdték el kiépíteni, «s 38 millió forintot irányzott Jelő államunk erre a célra. 9 Úgy volt, hogy ebben az év- •ben befejeződik a nagy munka, »de a gépi berendezés felszere- Jlése áthúzódik 1964. első felé­* re. • Ez az új szennyvíztisztító te- J lep 20 ezer lakó kiszolgálásé­ira alkalmas, s a jelenlegi de- Jrítőt meg lehet szüntetni. » Ezzel a nagy beruházással »azonban még mindig nem oldó- Jdik meg Özdon a vízellátás. En­nek megjavítására 40 millió fo­rintot fordított államunk, s eb­ből az összegből ez év végére elkészül az új íőnyomóvezeték, és a tározó medence. Ezzel a város alapközmű hálózatát hosszú időre biztosították. Mindez azonban csak a be­rendezés. Ennek működtetésé­hez jóminőségű ivóvíz kell. Abban pedig egyelőre hiány van Özdon. De csak egy ideig, mert 1965-ben a tervek szerint üzemel már a lázbércí tározó, amely többek között Ózd víz­ellátását is biztosítja majd. A felszíni vizek problémája Egy-egy új településnél kü­lön gondot okoz az eddig meg­szokott útjukon haladó felszí­ni vizek elterelése. Kazincbarcikán 9 millió fo­rintos ráfordítással egy öv­árok építését kezdték meg az idén, amely a felszíni vizeket a Sajóba vezeti. A munkát 1S64- ben befejezik. Ugyancsak Kazincbarcikán, ebben az évben ért véget, a Tar- dona-patak szabályozása. Mit építenek Sátoraljaújhelyen ? Sátoraljaújhely is egyike azoknak a városoknak, ahol igen sokat kell még költeni a közművesítésre, hogy végre el­mondhassuk: minden rendben van. A jövő évben kezdik meg a vízhálózat, felújítását, összesen 9 és félmillió forintot irányoz­tak elő erre. s ebből 1964-ben 3 millió forint értékű munkát elvégeznek, s ha minden jól : ----------— m egy, 1965-ben befejezik a re­konstrukciót. A város szennyvízcsatornájá­nak elkészítésére csak a ké­sőbbi időben kerül sor. Jövőre még csak a terveket dolgozzák ki, a kivitelezés ideje 1365—66- ra marad. Égj’ új járási székhely gondjai Több vonatkozásban gondot okoz Encsnek, mint járási székhelynek, megfelelő, rangjá­hoz illő kiépítése. Nemcsak, hogy alkalmas, nagyobbszabású épületek nincsenek, de egyelő­re még ezek felépítését is gá­tolja a közművesítés teljes hiá­nya. Encsen a további beruházá­sok alapját biztosítja a jövőre elkezdődő vízügyi építkezés, amellyel az alapközmű első egységét: akarják létrehozni. Ezzel az 5 millió forintos mun­kával lehetővé teszik az épít- 'kezések megkezdését. Megépül a csatorna főgyűjtő vezeték, és a derítő első egysége. Azérí kutakra is szükség vau Azonban nem lehet minde­nütt nagy víz- és csatornahá­lózatokat építeni. Szükség van egyszerű, évezredek óta jól bevált módszerekre is, kutak fúrására. Ilyen fúrott kutat ké­szítenek jövőre Dámócon. Cso- bajon és Lácacséke községben. Mezőkövesden, a híres Zsóri- fürdőn új kutat fúrnak 1964- ben. Az újabb gyógyvíznyerő hely kiépítése 2 millió forint­ba fog kerülni. A. I. működik és készül az évforduló megünneplésére. Ebből az al­kalomból Diósgyőrött jubi­leumi kiállítást rendeznek. Felső kép: Dolgoznak a f cs­őszakkor tagjak Alsó kép; Válogatják a kiál­lításra kerüld festményeket. A GYÁRKAPUN TÚL Egy gépkocsi nem áll meg Pótkocsis tehergépkocsi zúg Végig surrogó gumikkal Hatvan Utcáin. A kocsi egy presszó leié közeledilc. A zúgás halkul, E a gépkocsivezető, Havas Ala­dár lába megszokottan, szinte öutomatileusan csúszik a fékre. Hetenként háromszor közleke­dik Miskolc és Budapest kö­pött Ütközben itt mindig meg­éli, megiszik egy duplát, pihen­teti izmait, az idegeit. Már szinte érzi a kávé illatát, az Izét. A kocsi mégis újból fel­rúgó motorral rohan el a Presszó előtt. — Miért nem állt meg? Most bem kívánja a feketét? — Öh! Dehogynem — dör- *högi —, nagyon kellene, de Uíost nincs időm. . A magyarázat igen egyszerű. A szállítmány — vasúti kerék­párok — a Diósgyőri Gépgyár érméké. Ilyenkor, a hónap vé­telé nagy a roham a gyár­ban, s hogy a termék időben ^menjen, Havas maga is neki- jödirkőzött és segített a pako­lásnál. És ez a tízpercnyi, leké­pezésre szánt idő? — A Ganz-MÁVAG-ban várnak. Exportáru. A disz­pécser, már ki tudja hányad- *aor. telefonált a kapuhoz, nem g'keztem-o még meg, hogy ne­kikezdjenek összeszereléséhez. Magyarázatképpen el kell mondani, hogy Havas Aladár nem a gyár-, hanem a 3. r.z. AKÖV gépkocsivezetője. Mi­ért izgatja hát akkor, hogy a vasúti kerékpárok minél ha­marább Pestre, illetve a meg­rendelőhöz érkezzenek?... Akinek „nem kellenek“ a milliók A gyárigazgató irodájában füstfelleg kavarog. A füstfelleg arról árulkodik, hogy az asztal körül ülő férfiak hosszú idő óta tárgyalnak. A lassan, sú­lyosan zuhanó, vagy gyorsan pergő szavakból az az aggoda­lom csendül ki, elkészül-e idő­ben a gyári rekonstrukció vagy sem? A beruházási osztály képviselője nem bízik a siker­ben, mert — mint ismételgeti — a tervezettnél kevesebb mil­liót építettek be. Ezek a meg­jegyzések láthatóan bosszant­ják az építőipari vállalat igaz­gatóját, s egyszer kitör belőle. — Mondd, miért beszélsz te folyton a milliókról? A kohó kell nektek, vagy az, hogy el- költsíik a milliókat? Nekünk, a mi vállalatunknak — mondja magyarázatképpen — a bér, a jutalom, és a nyereségrészese­dés szempontjából előnyösebb, ha minél több milliót építünk be, de a közös érdek mégis az, hogy kohó legyen és minél több millió maradjon meg. Röpke ideig csönd támad és magában mindenki igazat ad a Mélyépítő Vállalat igazgatójá­nak. Az igazgató pedig egy esetre gondol. Nagy munkát végeztek a BVK-ban. Ott is sürgették a vállalatot, ennyi meg ennyi millió még hátra van. A végén elámultak, amikor a vállalat (képletesen szólva) több millió forintot visszaadott: köszöni, erre már nincs szükség, a munkát elvégezték. A BVK- sok azt sem tudták, hová le­gyenek örömükben, hiszen pontosan ennyi hiányzott egy fontos munka elvégzéséhez. Hetek óta azon főtt a fejük, honnan teremtsék elő a hozzá szükséges milliókat. . Dehát miért takarékoskodtak a mélyépítők? Az ő vállalatuk és egyéni érdekük mást kí­vánt ... Egy akink éjfélkor is világos Az óramutató az éjfél köze­ledtét jelzi. Az éjszaka csön­det és sötét fátyolt borít a ki- liáni lakónegyedre is. A Lányi Sarolta utcában az égjük bér­ház harmadik emeleti lakása konyhájának ablakából fény szűrődik lei. A kicsi konyhában egy nyúlánk. 30 év körüli mér­nökember, Gáspár Jenő hajlik a konyhaasztalon fekvő Iratok fölé s ceruzája gyorsan siklik a papíron. Tanul? Nemi Ta- nftl — Tanít? Otthon? — kér­dezhetné valaki csodálkozva. A felvilágosítást Pásti Lajos, az LKM szakszervezeti bizott­ságának termelésfelelőse bár­kinek szívesen megadja. — A szocialista brigádmofc- galom — mondja — egy új, sa­játságos gondot „szült”. A gyárban több mint 7000 ember dolgozik szocialista célkitűzé­sekkel. A célkitűzések szerint, mindenkinek tovább kell ta­nulnia. De hogyan? Az állami szervezett oktatás a felének sem biztosít lehetőséget. És a sok­ezer nem szocialista brigádtag közül is sokan akarnak tanul­ni. Vannak, akik • nem tudnak iskolába járni. Vidéken lak­nak, a vonatok, autóbuszok nem alkalmazkodhatnak az egyes emberek igényeihez. Mi lehet a megoldás? A gyár főmérnöke három évvel ezelőtt a műszakiakhoz, elsősorban a fiatalokhoz fordult: szakmai könyvek írásával segítsék, ta­nítsák a gyár dolgozóit. A szo­cialista brigádmozgalom első kézikönyvét a forrasztárok szá­mára az említett ifjú mérnök, Gáspár Jenő írta meg. A dol­gozók nagy örömmel fogadták (és nemcsak itt, hanem Özdon is. ahol a könyv utánnyomá­sára kértek engedélyt). Nyelve­zete egyszerű, nem kíván tech­nikusi előképzettséget, alkal­mas arra, hogy a brigádtagok egész sora helyhezkötöttség nélkül tanulmányozhassa és ebből vizsgát tehessen. És. hogy írója mennyit dolgozott vele? — Két év alatt körülbelül Ahonnan 23 községet A mezőcsáti földművesszö- I vetkezet cukrászüzemében már . javában folynak a karácsonyi I előkészületek. Az egyre fejlődő kis cukrászüzemből 23 környe­ző községet látnak el édesség­gel. Balajti Lászlónak, a cuk­rászműhely vezetőjének és tár­sainak „cikklistáján” több mint 60 féle cukrászsütemény szere­pel, s ezekből mintegy harmin­cat sütnek állandóan. Most, a közeledő ünnepek előtt azon­3000 óra alatt írtam — mondja Gáspár elvtárs. — Kétezer fo­rint jutalmat kaptam. De erre se számítottam. Nem pénzért csináltam. Kicsit önző vagyok. Itt dolgozom, a tüzeléstechni­kai üzemben. Ha a dolgozók jól dolgoznak, nagyobb szak­mai hozzáértéssel végzik a munkájukat, tulajdonképpen a magam munkáját könnyíteni meg. És ezzel egy kicsit tör­lesztettem is. Egy mérnök kép­zése az államnak legalább 100 000 forintjába kerül. Ezzel igyekeztem valami kicsit az előlegből visszaadni. Gáspár ablaka megint so­káig világos. Mészáros István­nal. Heiner Károllyal egy or­szágos jellegű szakmai köny­vön dolgoznak. (Egyébként Mé­száros István Is írt egy kézi­könyvet a martinászok részé­re.) Eddig összesen négy kézi­könyv készült el, illetve van nyomdában, s még egy sor könyvet írnak, illetve a mű­szaki szocialista brigádok egy sor kézikönyv írását vállalták. A gyárban jelenleg mintegy 60 műszaki foglalkozik ilyen kézikönyvek írásával. A gyár­kapun túl, otthon, este, éj­szaka. Tulajdonképpen ezzel már választ adtunk a miértre. Sok- száz, sokezer ember a gyár­kapun túl, a hivatalos munka befejezésével sem szünteti meg a gyárral, az üzemmel, a vál­lalattal való törődést az egyé­ni, a vállalati érdeken túl fele­lősséget érez az egész társa­dalomért. látnak el édességbe! ban tovább növelik a válasz­tékot Eddig teherautóval szál­lították a környék 23 községé­be az édességeket, s bizony a szép sütemények sokszor meg­sínylették a „rázós” utazgatást. Néhány napja azonban a szál­lítás is megjavult, új Skoda furgon gépkocsit kapott a föld­művesszövetkezet, s ezzel heti négy alkalommal visznek friss süteményeket, tortákat a dél­borsodi községekbe. Kará­csonyra és Szilveszterre száz­kiló számra sütik a mákos és diós patkót, s több félkész tor­tát. tortalapokat és különböző krémeket is szállítanak a falusi földművesszövetkezeti bol­tokba. Texasi lilénél Egy texasi kocsmában kát dallasi polgár beszél­get. Azt mondja az egyik: — Nézz csak oda. Lá­tod azt az embert? i— Melyiket? — Azt, amelyiken a nagy sombreró van. *—1 Itt mindenkin van sombreró... — Hőt azt, amelyiken az a piroskockás ing van. — Itt mindenkin piros- kockás ing van. i— Bőröv van rajta. Itt mindenkin bőr­öv van. — Rojtos nadrág van rajta. — Itt mindenkin roj­tos nadrág van. — Várj csak! — mond­ja türelmetlenül a dal­lasi. Előveszi pisztolyát és lead egy sorozatot. Mindenki az asztal alá esik kivéve egy embert. A lövöldöző most elteszi a pisztolyát és nyugod­tan mondja: — Látod, erről beszé­lek. — Mi van vele? — Hogy én azt az em­bert hogy utálom... A Lenin Kohászati Művek művelődési házában húsz éve kezdte meg működését a íestő- 'szakkör, a piktura iránt érdek­lődő néhány lelkes vasgyári dolgozó részvételével. A fel- szabadulás után festőművész tanárok irányításával három­százan sajátították el a festé­szet alapelemeit. A szakkör több alkalommal rendezett ki­állítást tagjainak munkáiból. A szakkör jelenleg 24 taggal KemenceSavííás — ha? órává! rövldebfe idő alatt Az Ózdi Kohászati Üzemek­ben tapasztalható jó eredmé­nyekhez nagyban hozzájárul­lak a központi karbantartó jyárrészleg szocialista brigád­jai és javítói is. Jelentős szere­ink volt az I. számú kohó fel- ijításán. Az utóbbi időben a karbantartó gyárrészleg kőmű­melnck dicséretet. Endrész Ágoston, Tóth Aladár és Fájná János brigádjai ugyanis a dur­vahengerműi VI/1. sz. mclyke- mencc javítását, a munka tö­kéletes megszervezése és jó anyagellátás révén az előírt­nál bat órával korábban végez­ték el. Csorba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom