Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-29 / 279. szám

4! ESZ AKM AGT AROR5 Z A- Péntek, 1S63, november S3, Történelem és líra: művészet... Utóhang a „Körhinta“ felújításához A NOVEMBER 8-A és lS-s QtLqAlzeleJk Van ilyen összefüggés! Egy fontos megbeszél é­• ™ sen a minap szóba ke­• riilt, hogy a Diósgyőri Gép- %■ gyárban exportra kerülő CSZ » —2 automata gépsorok prog- % ram szerinti gyártása össze­se függ a szovjet mezőgazdaság ® előtt álló nagy feladatok si­ti .keres megvalósításával. Fel- ® hívták erre az érdekelt gyár- s egységek dolgozóinak figyel­• mét és arra törekedtek, hogy ® a bonyolult gépalkatrészek ® gyártásában és szerelésében ® résztvevő munkások, techni- » ku sok és mérnökök vala- J mennyien meg is értsék a • munkájuk értelmét és szép- J ségét. — Különben is az em­it berek mindig szeretik tudni. • hogy mit miért tesznek. • — No és, mindenki megér­je lette a gépgyárban a CSZ—2, 1 és a szov.iet mezőgazdaság 2 fejlődése között az összefüg- a gést? — kérdezte a jelenlé­• vök egyike a tanácskozás a szünetében némi értetlenség- ® gél. . “ — Úgy gondoljuk, igen — • válaszolta a kérdezett —, 2 mert. a gépek remélhetően a kellő időre és kifogástalan J minőségben — készülnek el. • Bár találkoztunk a gyárban 2 olyan vitázóval is, aki azt o állította: túlzás összeíiiggés- 2 be hozni a Diósgyőri Gép­• gyárban készülő gépeket a • szovjet mezőgazdaság fejlő- J désével. Néhányan azt mond­• ták; rendben van. elhisszük, • hogy az exportgépek határ­• időre történő elkészítése és 2 elszállítása vaskos milliókat • jelent a gyár ezévi tervének • teljesítésében, bevételében, • és hogy ez befolyásolja kere­• setünk alakulását, s a várha­tó éwági nyereségrészesedést is. Ezért elkövetünk mindent, hogy a gépek elkészüljenek. De minek kell ezt összefüg­gésbe hozni még a szovjet mezőgazdaság fejlődésével is? — Mi pedig türelmesen magyaráztuk, hogy többről, van szó vitapartnereink egyébként helyes, csak szűk­re szabott érvelésénél, mert a Diósgyőri Gépírván dolgo­zói a CSZ—2-es gépek mi­előbbi elkészítésével segítsé­get nyújtanak a szovjet me­zőgazdaság fejlesztésére irá­nyuló nagyarányú program megvalósításához, az aszály leküzdéséhez, a mezőgazda- sági termelés fellendítéséhez. AJ\i még nem tudná, ezek az ügyes, modem automata gép­sorok nem egészen egy perc alatt készítenek majd el egy mezőgazdasági rendeltetésű, öntözőberendezésekhez hasz­nálatos mo tárházát. Az az érzésünk — fejtegette tovább —, siket-ült megértet­nünk a többszörös áttételen bár, de mégiscsak meglévő — összefüggést a CSZ—2 cs a szovjet mezőgazdaság fejlő­dése közölt, sőt azt is, hogy a modern automata gépsorok­kal, tisztességes nemzetközi áron, internacionalista segít­séget nyújtunk a Szovjetunió népeinek... Valóban van ilyen össze­függés. Vannak ilyen össze­függések és kölcsönhatások!... Nemrég Roszlovban, fordított relációban is tapasztaltam ezt. Ott készülnek a Magyar- országon is jól isrnert SZK— i-es kombájnok... (csél közé cső mCísoridoszakban a miskolci Kossuth filmszínház — mindegy, hogy „anyaghi- ányból”-e, vagy más: kulturá­lis, nevelő, tudatformáló köte­lezettségét számba vevő meg­gondolásból — nem új dara­bot játszott, hanem, naponkén­ti váltással, egy-egy közelmúlt­beli magyar játékfilmet újított fel. így került sor filmművé­szetünk kiemelkedő csúcsának, — a talán nyolc, ha nem ki- lenc évvel ezelőtti — Körhin- íá-na.k felújítására is, novem­ber 11-én. Sarkadi Imre és Fábri Zol­tán e remekmívű alkotása már annak idején „megfogta” a né­zőket: utat talált az egyszerű emberek szivéhez; de mind­azoknak az igényesebbeknek a méltánylását is kivívta, akik filmben is úgy szeretik az iga­zán magasrendű művészetet, ha a darab nem rugaszkodik el, a költőiség légkörében sem, a realizmus talajától, Figyeltem a „reagálást” a felújításra, magamon is, és a közönségen is. A mérleg: ked­vező. A Körhinta: nagy film. És leginkább perdöntő módon éppen azt bizonyítja, hogy csaknem egy évtizeddel a be­mutatója óta sem fáikul f; meg. Ellenkezőleg: nőit. Nagyobb és súlyosabb, lett. Ma már nem csupán .Jcimagasló” filmalko­tásnak érezzük, Többnek: ma­radandónak ... Társadalmi talaja: belépni-e a termelőszövetkezetbe vagy nem belépni, illetve visszalép­ni onnan; boldog lehet-e a szü­lők kegyetlen, ősi szokásának, úgynevezett „törvényének” („A föld a földhöz házasodjék!”) hadat üzenő fiatalok szerelme — ez a társadalmi talaj, hála a magyar mezőgazdaság szocia­lista átszervezésének, immár történelem.. De ahogyan ezt a film akkor, amikor még jelen volt, felmutatta, és felmutat­ja, valahányszor — reméljük: minél többször! — újra jálsz- Rzáik, vagyis: az emberek lel­kében, érzésvilágában, valósá­gos életük mindennapi jelene­teiben, — az maradandó ... Persze: szomorú gondolatok is támadnak bennünk. Sa rkadi, aki e film szövegkönyve sze­rint is, útban volt ahhoz, hogy a magyar szocialista realizmus egyik megteremtőjévé s majd klasszikusává váljék, ettől messze elkanyarodott, megha- sonlott önmagával és a világ­gal, világnézetével Is — meny­nyiben maga gyengeségéből, mennyiben mások hibájából, azt most itt ne firtassuk —, és nincs az élők sorában. Ugyan­csak tragikusan és szívszorí- tóan korán pusztult el Sós Im­re, a Körhinta, felejthetetlen férfi'főszereplője ... Filmgyár­tásunk pedig azóta is csak „kí­sérletezik”, meg „utat keres”... .ló film helyett arról készít fil­met, hogy miért nincsenek jó filmek!... PEDIG A JÁRHATÓ út, a követhető indítás ott van a Körhintá-ban: események és líra, játék és fényképezés tö­kéletes összhangja! Kevés szö­veg, de abban valódi költészet. Mozgalmasság, de benne nyo­ma se a „megrendezettségnek”. Népélet, konkrét családi kon­fliktus, de benne: az „általános emberi”. Célbataláló közvetlen egyszerűség hordozza itt, mert csa;k az hordozhatja a magas művészi színvonalat. Aid. kor társként élte át e film világképét, és akinek a számára ez már valóban törté­nelem, a szó szokásos értelmé­ben: egyaránt így érzi. És szí'v- szorongva figyeli a vásznon a két, egymásnak rendelt „mo­dern” parasztfiatal nem köny- nyű küzdelmét a boldogságért, az új életért; az értelmes, okos, de makacs apát, aki még ak­kor is csak éppen beletörődik az új és jobb világba, amikor A hangversenylátogató kö­zönség a koncexlévad eleje óta érthető és jogos érdeklődéssel várta a Miskolc szimfonikus zenekarának újjászervezéséről szóló híreket és a bemutatko­zási, Ha kicsit nehezen is. de megoldódott ez a gond. és a hétfő esti hangversenyen már új összetételben hallhattuk zenekarunkat, amely sok ro­konszenves fiatal muzsikussal, bővült. Együttessé még eleve nem kovácsolódhatott; a zene­kar, de szép reményekre jogo­sít. A. lehetőség sokat jelent, sok lelkesedést, muzsika,szeretető!, fiatalos lendületet, a tanulás következtében állandó fejlő­dést. De egyelőre a nagyzene­kari gyakori at hiányát is je­lenti és természetesen az ösz- szeszokottság hiányát is. Az el­hangzott hangverseny alapján örömmel hallottuk a szép han­gú vonósrészleget, de a nem mindig helytálló rézfúvósök szereplését is. ságos, valóságában is szárnya­ló körhinta-jelenetet és motí­vumot; az élettől és indulatok­tól duzzadó lakodalmi forgata­got; a közösség, az új élet hívó szavát: az újra meg újra más-más „hangvétellel” fel­csendülő gyönyörű népdalt; a sűrűsödő tragédia fölé kereke­dő hitet és akaratot, a gonosz önzést térdre kényszerítő bá­josságot és poézist.. . MOST DERÜL KI Igazán: nemcsak számvetés és tanú- ságiétól a Körhinta, hanem bátor tett és művészi remek­lés. Most derül Id igazán: csak az írhat nagyot és maradan­dót a népről, az játszhatja hi­telesen és szépen a népet, áld — belőle való vagy eggyé vá­lik vele, de mindenképpen: érette és általa él... — Ez a Körhinta „leckéje”! Saját érdekükben is ezt kelle­ne megtanulniok* azoknak, akik az életet csak irodalmi­művészeti „problémákban” látják: az „el efántcspn Hor­nyok” lakóinak, a belső -„mű­vi” viták ködlovagjainak! Ne legyen csekélyebb a tehetség, de párosuljon elmélyedőbb és állandóbb szorgalommal! Ne fogyatkozzék az öntudat, de mérsékelje göggé-f aj utastól a szerénység, az emberségesség: a dolgozó ember tisztelete!... Gyárfás Imre nekax további munkáját. Az első hangverseny meleg fogad­tatása a miskolci közönség no- konszenvéről tanúskodott. Hisszük, hogy ez a jövőben a színvonalas koncertek alapján tovább fog növekedni. A hétfői hangverseny érté­két Beethoven V. szimfóniája adta meg Németh Gyula ve­zényletével. Ennek is különö­sen a Hl. és IV. tétele. Az első tételt mindkét részről, a kar­mester és zenekar részéről egyaránt kezdeti idegesség tel­te egyenetlenné. Az indítás tempóját kissé hajszoltunk éreztük. Kétségtelenül egyéni­nek tartjuk, de egy kicsit mo­dorosnak is. A II. tételhez még túl friss a zenekar, viszont szép volt a II,I. és IV. tétel, hangzásban kiegyensúlyozott, technikailag és formailag is jó megoldású, művészileg jól fo­galmazott. A Beethoven szim­fónia szép sikert hozott a kar­mesternek és zenekarnak, a közönség igen hosszantartó el­ismeréssel fogadta az előadást. A Homérosz Irodalmi Kör szerzői estje Miskolcon Budapest és több vidéki nagyváros után Miskolcra lá­togat a vak írókat és költőket magába, tömörítő „Homérosz” Irodalmi Kör szerzői gárdája. A körnek ezt az immár hete­dik. szerzői estjét a Hazafias Népfront mirosi bizottsága rendezi, A szerzői est előkészítésének híre általános érdeklődést és mély rokonszenvel ébresztett nemcsak a közönségben, ha­nem a, helyi művészek között is. Elsőnek ajánlotta fel támo­gatását és közremúlcödését a Mislcolci Nemzeti Színház KISZ-szervezete, amelynek nyomán az eredetileg terve­zett ,irodalmi műsor zeneszá­mokkal is bővült. Fellépnek ar. esten ősz Ilonka és Kovács László, a színház tagjai, Ivánffy Flórián zenetanár; to­vábbá Herédy Éva, a Miskolci Nemzeti Színház karnagya is. A műsorban elhangzó költemé­nyeket és elbeszéléseket rész­ben a. szerzők, valamint Gam­ma Erzsébet és Dobránszky Zoltán, a. színház tagjai adják majd elő. A szerzői estre december 9- én este. fél hét órai kezdettel kerül sor a Zenepalota nagy­termében. Jegyek, a. tömegszer- vezetek, vállalatok közönség­szervezőinél, valamint a hely­színen is kaphatók. Hasonlóan nagy sikert ara­tott, Liszt: Magyar fantázia cí­mű művének előadása. A fan­tázia címet viselő rapszódia ma is és még sokáig biztos közön­ségsiker. bármilyen megoldási színvonalon. —viszont Németh Gyula képességeihez nagyon kisszerű feladat. A közremű­ködő zongoraművésznő. Kato­na Ágnes előadását szíveseb­bem hallottuk volna valamivel színesebbnek, szabadabbnak, kifejezőbbnek, hiszen csupa „szívmalegítö” daliam megszó­laltatása. a feladat,. A siker így sem maradt el és ezért még egy ráadásra is sor került. A hangverseny első száma Corelli: Concerto grosso-ja, a vonósok szép hangját mutatta meg Szólót játszott Nagy Ist­ván,, Gál Károly, Gombás Fe­renc. Az első hangverseny sok ta­nulsággal szolgált. Pozitív és negatív vonásaival együtt hi- hetően nem kerüli cl az érde­keltek figyelmét. SZÍNHÁZ MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ November 29: Leányvásár <71. Bérletszünet. November 30: Az ember tragédi­ája (7). Bérletszünet. December 1: Leányvásár (3). Bérlétszünet. December 1: Az ember tragédiá­ja (7). KAMAEASZINHA* November 29: Elveszem a felesé­gem C7), November 30: Elveszem a félesé­gem (7). December 1: Elveszem a felesé­gem (3). December 1: Elveszem a felesé­gem (7). Országgyűlés! Képviselők és megyei tanácstagok beszámolói November 30: Galkó Latfos ors-z. gyűl. képv. ós dr. Tóth István me­gyei tanácstag, Edelényben, 18 óra­kor; Loy Árpád orsz. gyük képv., Ormosbányán, 13 órakor; Harmati Sándor orszT gyűl. képv. és Tóth Bertalan megyei tanácstag, Mező­keresztesen, 16 órakor; dr. Deeco Jenő orsz. gyűl. képv. és dr. Mol­lier István megyei. tanácstag, Bükkábrányiban, 18 órakor. — A BORSODI gépállomáso­kon még 115 erőgép dolgozott kettős műszakban a® elmúlt dekádban. A mezönyárádi gép. állomás körzetében például 20 traktor működött éjjel nappal. •x-***-:«:**-*******-™--****-**-:«:-*-::^^ »***»***«*»»*• V. Zolán íren már szinte jóvátehetetlen ül ké­ső; a jelképességében is való­Á Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Érdeklődéssel varjuk a ze­betonszalagja hirtelen magas hegyek közé fut. előbb beleszorul a keskeny völgybe, azután egé­szen eltűnik benne. A Sátor-hegy állja útját kígyózasának, lombjától megfosztott., barnára komorul!, erdőség sűrűje sejlik az áttetszőén kék égig kúposodva. A begyen innen kis hazak villognak a lejtőkön, és a Nap aranyfényébo belevörösödnek a sziklák. E szín adott itt nevet mindennek: a hegy Vörösbérc, a völgy Vörösharaszt. Mint nevében is, kemény a bérc, és szelíd, lágy a völgy — az őszi haraszt. Megállók. Nem megyek el a Sátor-hegyig, mert tudom: itt lakik valahol az, akit keresek, akit már ismerek is, bár még sohasem láttam. Valahol itt van a házuk a sziklák alatt, a liarasztnak nevezett völgyben, valamelyik facsokorban, a csu­pasz ágak alatt. Ügy magyarázták, hogy mielőtt Sátoraljaúj­helyre érnék — forduljak balra. Megyek hát. Kilométernyire a betonúitól, horhosban ve­zető út mellett, csenevész kökénybokrok közt nagy falka bá­rány legelészik.'A nyár maradékát, a megfonnyadt füvet rág­csálják és ártatlanul, ijedten néznek a jövevényre, őrzőjük komortekintetű, ötvenes férfi, botjára támaszkodik. Tőle kér­dezem : — Hol lakik itt‘Szilágyi István? Jó hozzám a szerencse, mert a férfi bemutatkozik, hogy ő lenne az, mi célból keresem. Mondom neki, hogy nem is annyira rá, mint inkább a fiára lennék kíváncsi. — A gyerek iskolában van, a gimnáziumban' Üjhelyen — mondja az apa, és éneklős. lassú beszédéből a mezők szeli d- sége csendül. Hív, hogy menjek csak, itt a házuk, alig száz lépésnyire. hogy kíváncsi vagyok a házra. Sőt. kíváncsi vagyok mindenre, ami e völgyben és környé­kén fellelhető s ezzel együtt egy ifjú emberre vagyok kíváncsi, arra a fiúcskára, akinek neve innen pattant ki, e szelíd völgy­ből és a fölötte vöröslő sziklák közül. Talán vannak még, akik emlékeznek rá. Két esztendővel ezelőtt a Magyar Úttörők Szö­vetsége és a Magyar Rádió .Ifjúsági Osztálya közös pályázatot hirdetett az Űttörőszövetség. megalakulásának 15. évforduló­jára. A pályázaton csak úttörők vehettek részt. Ennek a pá­lyázatnak irodalmi első díját az akkor 13 éves Szilágyi István nyerte meg „Életem regénye” című írásával. A „regényből” részleteket közölt, a rádió s már akkor felfigyeltem az írás gazdag lírai sására és a gyermek-szerző virtuóz, ám szépsége­sen egyszerű képleírására. Az „Életem regénye”, persze, nem regény, legalábbis a szó valódi értelmében nem az. Jó hosszú írás, inkább elbeszélés, de még pontosabban: egy tanyai Tiucska vallomása arról, hogyan él a sziklák között. Meglepett ez a vallomás. A természet alapos" ismerete, a kitűnő meg­figyelés, a részletek és az egész pontos látása, egyszóval; va­lami őstehetség csendült ki az írásból. Természetesen: gyere­kes volt Bünden. A gyerek látott, a gyerek figyelte meg a ter­PERSZE, AZ úr M O N DATO l< ÉS KÁKAÁQYÓK mészetet, és a gyerek szerkesztette meg a történetet is, amely­nek keretében Ids életét gyerekesen ugyan, de igazán színesen, lírai megfogalmazással elmesélte. Gyerekes volt a történet, gyerekesek a képek, hasonlatok, még a mondatszerkesztés is, dehát az írás éppen ezért lehetett mélységesen igaz és reális,. Nos, hát ezt a fiút, a kis életregény szerzőjét kerestem én a vörös haraszti völgyben. Előbb az édesapjához volt szerencsém. Nyugodt, kicsit fáradtnak látszó ember. Tíz éve élnek itt, a sziklák alatt. Idősebb Szilágyi István a szomszédos károlyfalvai Szorgalom Termelőszövetkezet juhásza. Ebből élnek, természetesen. Az apában a fiút kerestem, illetve: megfigyeltem azt, milyen szavakon nevelkedett ar. a gyermek, aki 13 éves korában sike­res „regényt” írt;. Annyit mondhatok: szép szavakon. Igazi magyar beszéden. Mert az apa is, bár beszéde lassú, lírai han­gon. képletesen beszél, tehát a lehető legtökéletesebben adja vissza azt, amit az ember egész élete során megfigyel. Ezen a beszéden nevelkedni igen nagy szerencse. Sajnos, mintha ki­halóban lenne már az ilyen szép, ösztönösen szavatos magyar beszéd. Pedig aki ímj. és tanítani akar, annak valahogy ilyen beszédet kellene tanulnia.. Az apa. a hegyoldalt, nézte. A szőlőtermő föld húsára sze­gezi« tekintetét, mereven figyelt, mintha már a közelgő léi hótakaróját is látná, vagy odavárná, oda, a csúcsok tarkójára, ahol nem emelkedik tovább a szőlősor és kezdődik az erdő. Egy kérdést tettem fel s azon gondolkozott. Sokáig gondol­kozott, mert a kérdés így hangzott: — Ki tanította a gyereket ilyesmire? Ki is? Idősebb Szilágyi István még sohasem gondolkozott ezen. Valahogy egyszerű volt ez, mint az is egyszerű, hogy tavasszal kinőnek a rét zöld hajszálai és friss mezőbe megy legelni a bárány. Ezen sem kell gondolkozni. Mindenképpen mep^irténik. A természet intézkedik. Ilyesmi történhetett a fiúvá! is. — Nem tanította őt senki sem — felelt végül az apa, majd újabb hosszú hallgatás után hozzátette: — Mindig maga tanul a gyerek. Sokat olvas... Én nem jártam iskolába, írni sem tudok. Bementünk a. lakásba. Felesége és tíz éves kislánya foga­dott. A kislány pajkos, eleven, bőbeszédű. Más, mint az apja. Ar. apa beszéd közben csak igennel és nemmel felelt, mindig akkor, ha kérdeztem. Az eyész emberből éreztem, hogy kono­kul élte és éli az időt, falkája mellett szolgálja az évadokat s ha kell — ura és szerető szíve a családnak. A Pista gyerekről beszéltünk. Anyja teleírt füzeteket és rajzokat tett elém. A kislány méternyi hosszú hajót hozott be. Azt is a fiú csinálta. Remekmű volt. Árbocokkal és kákaágyúkkat. Pontos méretek, miniatűr mása egy nagy hajónak, amit Pista a képeslapban látott. Tehát nem csak irodalmi tehetség, hanem műszaki ér­zék is lázong a fiúban. Sőt, rajzol is. Az iskolában meg, itt a tanyán, úttörővezető. — Mi hát? Mi akar lenni? író? — Nem — felelt az anyja. — A hajókat jobban szereti, mint az írást. De azért rengeteget ír és olvas. LEGÚJABB művét, a „Határon át” címűt kezdtem ol- ____________vasni. Ütimapló ez — a lengyelországi út­ról. Az utazást és a táborozást írja le. Részletesen és meglepő gondolatokkal. Ez a gyerek meglát mindent és a leglényege­sebbekre irányítja a figyelmet. Például. „Rosszul találták ki a mi egyenruhánkat. Szépnek szép, de mert kék és fehér, hát hamar koszolódik. A lengyel úttörőké szürke. Szép is, jő is. Nem látszik meg rajta a piszok. Jó lenne, ha a mi egyen­ruhánk is szürke lenne. A kék és fehér úttörőruha nem gyere­k ekre való...” No, tessék. A gyerek jobhan tudja, milyen ruha. való a gyerekre, mint á sok okos felnőtt. Mert Szilágyi Pistának igaza van: gyerekre nem való a kényes ruha — hamar be­piszkítják. Lám, a lengyel úttörőké szürke. Ott belesebbek voltak, a felnőttek ... Kifelé menet a. gazda megmutatta nyáját Majdnem négy­száz birka. Sok a baj. Kevés a takarmány, kevés a hozam és kevés a kereset. De azért büszkén mutatta. Büszke volt arra. hogy az ő falkája kolompol a fák alatt és a.z akolban is, Eü büszke volt. a fiára is, akit ugyan nem ő tanított, de: — Én neveltem —- mondta. A fiút, a sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnáziumban találtam meg. Kitűnő tanuló. Csendes, kicsit félszeg is. De mozdulatai Ás szavai arról árulkodnak, hogy. kint, a tanyán szarvasokkal, és almafákkal barátkozik. Arról, hogy még a lepkék lelkét, is érti. Megkérdeztem tőle: — Mi szerelnél lenni? író? — Nem — felette határozottan. — Csak írok. — Hát akkor, mi a vágyad? — válaszolt azzal a szóval, amely«él szebbel, ifjú ember ki sem mondhat. — Minél többel tanulni. Ennyi a vágyain. Azután majd elválik, hogy mi lesz belőlem... Majdnem felkiáltottam örömömben. Hiszen ez nagyszerű. Ez a fiú nem ringatja magát hiú ábrándokban. Tanulni! — Ebben látja a jövőjét. És igen jól látja. Meid a tehetség — bár­milyen tehetség — is csak akkor ér valamit, csak akkor bon­takozhat ki igazában, ha rengeteg tanulás egészíti ki. Szilágyi Pista ezt tudja. És ezzel mindent tud. Ennél egyelőre nem is ken többet tudnia! — TANULNI Sxendrel 3énséf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom