Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-29 / 279. szám
IWntclt, 1963. november 29. ESEAXBIAGTÄrtORSMO $ Lesz-® nyereségrészesedés ifzdon? Kicsit furcsán Mintha korai lenne még a nyereségrészesedésről beszél, ni. Pedig tulajdonképpen ezzel az év első napjaitól kezdve jobban kellene foglalkoznunk, kihasználva a szocialista bérezés eme legtökéletesebb formájában rejlő ösztönző erőt. Igaz, egész évben foglalkozunk vele, de többnyire hivatalból”. A nyereségrészesedés ügye —- itt Ózdon is — csalt az utolsó hónapokban ke. fül az általános érdeklődés középponti ába. Es hogy lesz-e, és hány napi nyereségrészesedés az Ózdi Kohászati Üzemekben? Ma még erre pontos választ adni nem lehet. A gyár eddigi ered menyei azt mutatják, hogy mind a közösség, mind a dolgozók egyénenkénti szempontjából nyereségesen zárjait az évet. És ez nagy dolog. Nagyon érdekesen és sajátságosán alakul a gyár termelése. A legtöbb üzemben — a szokatlan • tél miatt — az első negyedévben született az adósság. Ózdon csodálatra és elismerésre méltó munkával, soksok áldozatváLlalással, tartozás nélkül léptek a második évnegyedbe. A lemaradás a második és harmadik évnegyedben következett be, s az adósság több mint 5 ezer tonna hengereltárura ugrott fel. A lemaradás okainak és a tennivalóknak elemzésével jó másfél hónappal ezelőtt a városi-üzemi pártbizottság kibővített ülésen foglalkozott. Noha a hangulat már akkor is bizakodó volt, de legfeljebb csak jóslatnak tűnt volna, ha valaki a jelenlegi eredményekre tett volna ígéretet. — Nemcsak kifizettük a több mint ötezer tonnás adósságunkat — mondja Kasza Gyula, a gyár főkönyvelője — hanem két és félezer tonna hengereltáru többletterm elésről is beszámolhatunk. Ez a sikerekhez vezető folyamat szeptemberben kezdődött, s reméljük, ez év végéig, illetve ezen túl is tart. A gyárban igen jól, szeren esésen alakul a termelés sok mutatója. A termelés az elmúlt két hónapban ívelt fel, az önköltség viszont már már cius óta igen jól alakul. •— Október végére — mondja a főkönyvelő — jelentős mértékben túlteljesítettük az éves költségszint-előirányzatot és az értékesítési nyereségben is túlteljesítést értünk el. Az önköltségben az idei tervvel azonban 32 milliós és a múlt évi költségekkel szemben 55 millió forintos megtakarítást könyvelhettünk el. Az eredményt btT°az anyagköltségek csökkentésében érték el. Ebben első helyen a nagyolvasztómű szerepel, ahol — egyenletes kohójáratokkal, olaj befú valóssal — jelentősen csökkentetté!.; a kokszfelhasználást az acélműbén pedig a betétanyagot, a frissítő anyagokban takarékoskodtak szép sikerrel. — A megtakarítások — ismerteti a főkönyvelő — lehetővé tették a nyereségi terv túlteljesítését is. Október vé. géig 44 millió forinttal nagyobb nyereséget értünk el a tervezettnél. És hogy mit hoz ez a közösségi hasznon túl az egyénnek is? Végeztünk egy számítást (persze még ez nem hivatalos adat), eszerint — számolva az esetleges korrekciókkal, módosításokkal — eddig a nyereségrészesedés 11 napi munkabérnek felel meg. Kiszámítottuk azt is, ha továbbra is ebben az ütemben dolgozunk, akkor az év végére a részesedés 14—15 napra nő. Ismétiem, ez még nem hivatalos adat, előzetes számítás, hiszen módosítás is várható. Ez a „módosítás” elsősorban a gyár dolgozóitól, vezetőitől függ. Ha megtörik az ütem. ha akadozik a termelés, vagy a termelés kifogástalan, de akadozik a kiszállítás, akkor az lerontja az eddigi eredményeket is. A gyár vezetői a termelés, a mennyiségi és minőségi mutatók alakulását nem bízzák a véletlenre. Éppen ezért hónapokra és a főművezetőiéig lebontva részletes költségtervet készítenek, amelynek ismerete és megvalósítása sikerhez vezet. Az elmondottak korántsem jelentik azt, hogy a gyárban minden nagyszerű, tökéletes. Van némi lemaradás a tételes szállításban. A főkönyvelő elvtárs úgy véli, ha végrehajtják a szükséges intézkedéseket, akkor az év végére a szállítást sikerül az előírt mértékben teljesíteni. A selejtnövekedés elsősorban a durvahengerműben következett be. A mélykemencéknél géptüzelésre tértek át és a kellő gyakorlat tapasztalat híján kezdetben több selejt adódik. Befolyásolja a nyereséget, a nyereségrészesedést, hogy az év harmadik negyedévében a készletek — az anyag, a félkész-, a késztermékek — nagyobb ütemben nőttek, mint a termelés. Emiatt sokmilliós viszonylagos fogyóeszköz növekedés kö. vetkezett be. Mi ennek a kihatása? Feleslegesen kötnek le anyagot, nagyobb hitelt kell emiatt igényelni, s ez másfél mill iós kam attöbblettel terhelte eddig az önköltséget, — A Már £ főkönyvelő — a tételes szállítással, a selejttel, a készlet- gazdálkodással kapcsolatos gondok ellenére -— élüzern- szinti eredményeket ér el. Nem titkoljuk: olyan célokkal dolgozunk, s úgy igyekszünk, hogy kiérdemeljük az élüzem címet, s talán 'a Miniszter- tanács és a SZOT versenyzászlaját is. Csorba Barna —' mondja ásza Gyula Az m| művelési mód es*editiéiayei a ©senyéiéi doisilboSion mölcstelepítés kezdődik a községben, amelyhez a szövetkezet is társul 120 holddal. A 120 holdból 70-et már 1964-ben, a többit 1965-ben telepítik. Ha ez termőre fordul, nagyban előse- gíti majd a termelőszövetkezet fejlődését, előbbre haladását. Ezenkívül 10 hold málnát és 5 hold mogyorót is telepítenek, amelyből szintén jelentős jövedelmet várnak. Rosszak a természeti adottságok, nehéz rajtuk változtatni, a csenyéteiek azonban mindent elkövetnek, hogy a lejtős területen is megteremtsék a korszerű nagyüzemi gazdálkodást. Juhász Judit Csenyéte eldugott, kieső kis falucska az encsi járás területén, de a fejlődés, a modern, újszerű mezőgazdasági termelés, módszerek, megoldások miír ide is „betörtek”. Régebben, sőt, egészen az elmúlt évig hosszirányban művelték a lejtős területeket. A vetési nyomon keletkező barázdákon leszaladt a víz, árkot mosott, nagy volt az eróziós pusztítás, amely aztán a termés csökkenéséhez vezetett. Réte/gvona las talaj művelés A rossz adottságok ellenére is „élniakarás” volt az emberekben, s a csenyétei Egyetértés Termelőszövetkezet tagjai már tavaly megpróbálkoztak a mérsékeltebb lejtőjű területeken az új módszerrel: a rétegvonalas műveléssel. A kísérlet sikerrel járt, a 17 fokos lejtőkön már csak igen csekély erózió lepett fel, az úgynevezett érerózió. De mély árkok, barázdák nem keletkeztek, a csapadék nem szaladhatott le a lejtőkön. Lipusz Illés — a tsz elnöke — kiszámította, hogy azokon a területeken, ahol még a régi hosszirányú művelést alkalmazták, mennyi talaj esett ki. Csak a búzavetésben lévő barázdált területek — ahol az erózió kipusztította a vetést — összeadva 15—20 holdat tettek lei, s innen semmi termést nem kaptak; A tsz-tagok, felismerve e Veszteséget, szívesen beleegyezlek, hogy a többi területet is loétegvonalasan műveljék meg. Már tavaly tervbe vették, SSogy a. terület helyes felosztását, táblásítását mérnökkel elvégeztetik, de ezt csak az idén sikerült megvalósítani. Szeptemberben érkezett hozzájuk Hideg László, az ÁFTH-tól és a diilési foknak megfelelően ré- tegvonalasan felosztotta a területet. Az 50 holdas táblákat három-négy parcellára bontotta, s az idei őszi művelés már 37. új felmérés szerint történt. Olyan szerencsés a táblaszög a felosztásban, hogy a traktorok díilésfoka minimálisra csökkent, nem veszélyes a munka, mint azelőtt. Az elnök szerint ez a felosztás sokat segített a tsz-nek. A traktorosok, akik azelőtt nem szívesen kezdték el az 50 holdas táblákon a munkát, most a kisebb — 15—18 holdat — szó nélkül szántották, művelték. A vezetőségi tagok és a tsz- tagok először hiábavalónak tartották a parcellázást, úgy gondolták, keresztbe kell művelni úgyis, minek parcellázni. Pedig Lipusz Illés szerint sokkal jobb a művelés, mert lehetővé teszi, hogy parcellánként más-más növényt vessenek. A felső részre tehetnek vízeresztő növényt is, ha az alsóbbra sűrűbb, vízfelfogó növényt vetnek. Gépi munka a 26—2S» százalékos lej tökön l 1/ ihaBatadk a muzsikaszó. • IV Csárdást játszanak a ze- A tagokat a legmeredekebb* neszek. Vigalomtól, jólejtőjű felülettel győzték meg, J kedvtől hangos á takaros műmert a parcellázás elősegítette,»velűdési otthon Műhibán. Aki hogy a 26—28 fokos lejtőn is jó J váratlanul ide betoppanna, az talaj munkát végezzenek. Ilyen »ugyancsak elcsodálkozna, egyöntetű, szép határ, ilyen* Ezüsthajú öregek ropják a gyönyörűen lükéit vetés még »táncot, arcukon piros rózsákat nem volt Csenyétén — ismerik “gyújtott a pohárnyi bor. S el most már a tsz-tagok is. s ahogy kiürülnek a kis poharak. Egyetlen hiányosság van: a*— tálcán hordozták körbe a íi- gépállomásnak nincs a réteg-5 atalok —, újból, meg újból vonalas talaj műveléshez meg-» megtöltik. S olyan szeretettel, felelő speciális munkagépe. * kedves unszolással kínálják, Négyhengeres, nagy gépekre »hogy nem lehet ellentmonda- való váltvaforgatós ekére lenne • ni;.. szükség. Most, hogy a tsz telje-». De mi történt itt az öregek- sen átállt az új_művelési mód-«kel? Olyan kedélyesek, mintha szerre, valószínű, a gépállomás» visszafiatalodtak volna a legé- vezetői is igénylik majd az új,»nyék, az eladó lányok korába, megfelelő gépeket. * a prímás az ő talpuk alá húzA művelési módszerek meg-»za, a cimbalmos is nekik ci£- változtatása mellett^ az egész® rázza. Ugyancsak sok kérdése termelési szerkezet átalakítását »lenne a krónikásnak, ha egy tervbe vették. * meleghangú meghívó már előre Nagyon helyesen az állatte-*nem tudatja az estét, melyre nyésztés fejlesztését állították*illő időben — mielőtt még az előtérbe. Már 1962-ben megte-» illatos paprikás csirke az asz- remtették a fejlett állatte-JJtalra került volna—, megérke- nyésztés alapját. Elegendő ta-»zett. Öregek napja van most. karmánymennyiséget halmoz- • Ez itt már tradíció, tak fel, amely megnövelte az* Tavaly is itt jöttek össze, állatlétszámot, úgy, hogy a je-*őket köszöntötték a helyi párt- lenlegi 50 férőhelyes istálló »szervek és a tanács, a Népfront már szűknek bizonyul. Szeret-»nevében. Mint most, akkor is nének jövőre még több nővén-* nekik kedveskedtek a színját- dékmarhára szerződést kötni,»szók, piros csizmás, táncoslá- mert a takarmánymennyiség Jbű lányok, a nyalka, fehéringes megengedi ezt a növekedést,»fiúk. Róluk szólt a vers. Egy- csakhogy ehhez égy új istállóra* szóval, akkor is ők voltak, s is szükség lenne. e ma is ők az ünnepeltek. Hatszáz holdas állami gyű-* Volt abban valami szimbóA bizalom forrása A bizalom növekedésének, az egészséges kapcsolatok erősödésének szemmel látható j,eleivel találkozhatunk a jelenleg megyeszerte megrendezendő tanácstagi beszámolókon. A tanács választás óta ez az első nagyobbszabású rendezvény, ahol ismét talá1- koznak egymással a választók és a megválasztottak. Ez a találkozás azonban igen barátságos, közvetlen eszmecserével jár, ha a tanácstag valóban úgy tevékenykedett az elmúlt időszakban, hogy van miről beszámolnia választói előtt. A tanácstagi beszámolók hallgatói ugyanis cselekvő résztvevői ezeknek a gyűléseknek, alaposan megvitatják a helyi problémákat, s hasznos tanácsokat, javaslatokat adnak a további munkához. Mindez természetes összhangban van a VIII. kongresszus által kitűzött feladatok megvalósításához szükséges szocialista demokratizmussal. Közigazgatási szerveink szinte nem is lennének képesek szerteágazó feladataikat jó) ellátni a lakosság támogatása s a demokratikus elvek alkalmazása nélkül. A z eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy azoknak a tanácstagoknak a beszámolóin, akik eddig is rendszeresen megtartották fogadóóráikat, - sokkal nagyobb számban jelentek meg a választópolgárok. Érthető is, hiszen itt a tanácstagnak azt is el kell mondania, hogyan intézte el a rábízott ügyeket, továbbította-e a javaslatokat, s mi lett azok eredménye. A tanácstagi beszámolókról eddig beérkezett jelentések azonban egy nemkívánatos jelenségre is felhívják a figyelmet. Az helyes, sőt, nálunk egészen- természetszerű, hogy — mint említettük —, a beszámolók nem olyan összejövetelek, ahol a tanácstag elmondja beszédét, aztán mindenki hazamegy. Nem, a választók igen helyesen ezt az alkalmat is felhasználják arra, hogy észrevételeiket, javaslataikat, esetleg panaszukat a tanácstagon keresztül továbbítsák az iltóeoielenfi 3 Béke é$ Szocializmus nevraiieri száma A novemberi szám két vezető cikke a nemzetközi kommunista mozgalom alapvető problémáival foglalkozik. Luigi Longi, az Olasz KP főtitkár- helyettese „Az SZKP világtörténelmi szerepe és harcának jelentősége” — címmel áttekintést ad az SZKP életének főbb mozzanatairól, és rámutat az SZKP harcának, gazdag tapasztalatainak és a Szovjetunió vívmányainak világraszóló jelentőségére. A szerző emlékeztet a személyi kultusz időszakának káros következményeire és megvilágítja a XX. és XXII. kongresszusnak, valamint az SZKP új programjának óriási szerepét a kommunizmus sikeres építésében, a népi demokratikus országok szocialista építőmunkájában és a forradalmi mozgalom fellendülésében az egész világon. Longo hangsúlyozza, hogy az SZKP politikai vonala teljesen egybeesik a nemzetközi kommunista mozgalom fő vonalával, és elítéli a Kínai KP vezetőinek káros nézeteit. Ion Maurer, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke „A nemzetközi kommunista mozgalom egységének megingathatatlan alapjai” — című cikkében az 1960. ért moszkvai nyilatkozat alapvető pontjait analizálja, s rávilágít azok igazi jelentésére, szemben a Kínai KP vezetői által hangoztatott hamis értelmezésekkel. A szerző — egyebek között — megállapítja, hogy a KGST keretében maximális mértékben ki kell használni a szocialista világrendszeren belüli együttműködésből és kölcsönös segély- nyújtásból fakadó előnyöket, mind az egyes szocialista országok. mind az egész szocialista tábor érdekében. Pedro Motta Lima brazil publicista „Ki revideálja a közösen hozott határozatokat?” címmel válaszol azokra a kérdésekre, melyeket Braziljában tett körútja során tettek fel neki a nemzetközi kommunista mozgalomban folyó polémiával kapcsolatban, és kimutatja, hogy a Kínai KP vezetői, minden ellenkező állításuk ellenére, szavakban és tettekben egyaránt elárulják az 1960-as moszkvai nyilatkozat szellemét. A folyóirat három monografikus jellegű cikke a világ három különböző országának politikai és gazdasági helyzetét ismerteti: Jakub Dcmir írásának címe „Törökország a reakció harapófogójában”. Aziz al Hadzs: „Az iraki helyzet”- röl, Jesus Faria pedig A venezuelai olajmunkások „új” munkaszerződéséről írt leleplező cikket. Igen érdekes tanulmányt közöl a lap Fikriat Tabejev tollából, „Közgazdasági kutatás és a gazdaság irányítása” címmel, amely a Tatár Autonóm Köztársaságban alkalmazott új gazdaságtervezési és irányítási módszereket ismerteti. A folyóirat gazdag tartalmából megemlítjük a „Kommunista és munkáspártok életéből” című rovatot, mely tájékoztatást nyújt az indonéz, a német és a francia testvérpártok életéről és problémáiról. letékesekhez. Az viszont már a tanácstagon múlik, hogy ne fogadjon el minden rapszodikusan felvetődött ötletet, kérelmet kritika nélkül, s ne továbbítson mindent a felsőbb tanácsszervekhez. Az egyik miskolci városi tanácstagi beszámoló után küldött a tanácstag olyan jelentést, amelyben az illető kerület lakói által kért létesítmények összege szinte elérte a város egész ért, az egész városra tervezett költség- vetés összegét; E gyszerre nem lehet mindent. Különösen Miskolcon igen nagy elmaradást kell behoznunk a város- fejlesztésben. Ezzel a városi tanácstagnak tisztában kell lennie, s mivel ismeri már a jövő évi költségvetési tervet is, — hiszen a tanácsülés megtárgyalta —, azonnal választ is tud adni arra, hogy mi szerepel a tervekben, s mi az, amire még várni kell. A másik ilyen jelenség — különösen az új tanácstagoknál —, hogy nem ismerik még eléggé saját hatáskörüket. Elintézést várva jelentenek a felsőbb szerveknek olyan problémákat, amelyeket maguk is el tudnának intézni, hiszen van hozzá joguk, hatáskörük. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy tanácstagjaink ne továbbítsák a beszámoló során elhangzott javaslatokat, kéréseket, de éljenek saját jogukkal is, legyenek aktivak, kezdeményezők, hiszen így erősíthetik csak választóik bizalmát, így szerezhetnek tekintélyt, megbecsülést a tanácstagi címnek. A dolgozók jogos igényeit minden esetben figyelembe veszik a tervek elkészítésénél. Miskolc város területén csak az I. kerületben 1 600 000 forintot fordítottak parkosításra 1962- ben, de mivel egyre több ilyen irányú kérelem jutott el a tanácstagok útján a végrehajtó bizottsághoz, az idén már 2 500 000 forintot költöttek játszóterekre, parkokra. Ugyancsak sok fölösleges levelezést, egymással párhuzamosan futó azonos ügyekkel, kérelmekkel való foglalkozást kerülnek el Miskolcon azzal az igen helyes ötlettel, hogy helyenként a városi tanácstag egyszerre tartja meg beszámolóját a területéhez tartozó kerületi tanácstagokkal. Itt mác mindjárt ki lehet választani, mi az, amit elég a kerületi és mi az, amit a városi tanácshoz kell továbbítani, ha a tanácstagok hatáskörét meghaladja az ügy elintézése. M iskolcon még ebben a hónapban, a megye más területein az év végéig tartanak a tanácstagi beszámolók. Ezek a találkozások bizonyára lelkes ösztönzést adnak tanácstagjainknak a további munkához, s mintegy újabb bizalmi felhatalmazást jelentenek a választókerületben végzett tevékenységükhöz. A. I. Táncoló öregek lum, hogy fiatalember, a községi tanács örökké tevékeny elnöke, Kiss Tóth István köszöntötte a résztvevőket. Közvetlenül a nagyapákhoz, a nagymamákhoz szólt; — ...Összejövetelünknek az is a célja, hogy kifejezze az öregek iránti szeretedet, tiszteletet és megbecsülést ... A mulatság közben fel-felötlenek bennem az elhangzott szavak, az is, amit Németh Imre országgyűlési képviselő mondott; az is, amit a tsz-elnök Fodor József, akinek elsődleges feladata a hejő- menti állami gazdaság igazgatása. A szavak, s a vendéglátás sok apró kedvessége, a szeretet és a megbecsülés koszorújával övezi most a munkában, az életben már megfáradt embereket. Ha az igyekvéssel, lótás-futással teli hétköznapokban kicsit meg is feledkezünk róluk, most mindenkiben elevenen él: az öregektől tanultuk a munkát, a családszerete- tet, a küzdelmet a jövőért. A derűskedvű ünnepeltek szemében is hála van: ők a fiataloknak örülnek. A 79 éves Kovács József, ha 4 évvel ezelőtt nem farag magának eperfából görbebotot, ő is táncra nerd ülne most, a zene, a jókedv megmozgatja a vérét.. Danolászva közelít a dis- kuráló, pipázgató cimborák falé, s botjával ritmust ver a kövezeten. A fehérhajú Uzel- mann János elsőnek lendül táncba egy fiatal menyecskével. Kicsit elfáradhatott, mert leül a beszélgetők karéjába, felhajt egy pohár bort, elszippant egy cigarettát. Amíg a csárdást járta, azt is megtudtam Fodor elvtárstól, hogy János bácsi, amilyen fürge még a táncban, olyan otthonosan mozog a tsz dohánykertészetében. — Amire ő azt mondja (dohányra) : másodosztályú, az biztosan úgy is van. S ha most szép jövedelmet hozott a dohány, akkor abban nagy része van a 77 éves Uzelmann Jánosnak. A község legöregebb polgára a 86 éves Tóth Károly bácsi is itt van az estén. Mellételepszem, s miután együttes erővel meggyújtottuk a régi cseréppipát, az öreg beszélni kezd. Régi-regi emlékek szakadnak fel benne. — Tudja, édes fiam, úgy nézzen rám, hogy én már megjártam kétszer Amerikát. Visz- sza miért: jöttem? Csak néz, néz, mintha azt vizsgálná, hogy megértem-e azt, amit mond. — Visszahúzott a honvágy... Én már ritkán mozdulok el otthonról, de megtiszteltek és olyan szép szóval hívtak, hogy nem tudtam ellentmondani, Aztán az elnök-igazgató mellé telepszem. Hallgat, de szemén látom az érdeklődést, az örömet. Mintha végigsimogatná az öregeket, akikhez az előbb olyan meghatóan, őszintén beszélt. Szívesen dolgozik ebben a faluban is. S mióta itt van, sokminden történt. A. tsz fizetőképes lett, s talán ez mond a legtöbbet. Nem, Fodor elvtárs mást tart fontosnak. — A tudat változott. Nehéz lenne erre pontos, szabatos választ adni. Csak egy villanásnyit: a múltkoriban eltűnt egy pumpa. Egyszerre mindenki keresni kezdte. S ebből a kereső igyekezetből azt láttam, hogy az enyém-tied helyett valami más került előtérbe: a miénk. Es gz öregek is dolgoznak. Nem is hinné! Nem tudnak munka nélkül lenni.. A mikor elköszönök, még javában tart a mulatság, újból és újból körülhordozzák a poharakat, vigadnak, ünnepelnek a muhi öregek. S amikor majd ők is hazamennek, még sokáig emlékeznek erre az estére. Eszükbe juttatja az irántuk tanúsított sok-sok őszinte megnyi- latkozás, s talán az a kis boríték is, amelyet Fodor József adott át. A borítékban egy-egy utalvány található, ami arra jogosít. hogy annak ellenébe»* ajándék kukoricát adjon a úV Szép este volt. a fiatalok mulattak az öregekkel... Garami Er»Ä
