Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-03 / 258. szám
Vasárnap, 1963. november 3. SSSAKÍ-IAGyAHOttSZAO A KULTURÁLT MISKOLCERT írta: GfVBQVSZK! LÁSZLÓMÉ, a miskolci városi tanács vb elnökhelyettese 174 Ssersöi Hala! utazott Moszkvába a noverisr 7-i itaepséiékre Az utazás fő célja: a moszkvai november 7-i ünnepségek megtekintése. A borsodi fiatalok, akik Nagy Tibornak, a KISZ megyei bizottsága ágit. prop. titkárának vezetésével utaznak, bizonyára szép, maradandó élményekkel térnek haza. Méltóképpen készülnek az ózdi kohászok november 7-re (Tudósítónktól.) Széleskörű szocialista munj kaverseny bontakozott Iá az özdi Kohászati Üzemekben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére. A szocialista brigádok. műhelyek, osztályok lendülete magával ragadta a gyár összes dolgozóját. Ennek eredményeként ez évben acélnyersvasból több mint 16 ezer, martinacélból 2441, összes hengerelt áruból 1636 tonnával gyártottak többet a tervezettnél. A mennyiségi és minőségi feladatok sikeres teljesítésén kívül példásan teljesítik az ózdiak az önköltségi mutatót is. Az előirányzott 83,6 százalékos költségszintet as I—III. negyedévben 83,1 százalékra szorították le A kohászati dolgozók példamutató munkával ünnepük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 46. évfordulóját. V. T. Ileíren millió forint herulmzásokra befogadására alkalmas kultúr - házat készítenek el az idén. A Nagymiskolci Állami Gazdaságban gépműhely, a hozzátartozó szerviz és kocsimosó, a. Mezönagymihályi Állami Gazdaságban 2 darab 120 férőhelyes istálló épül. A Takta- közi Állami Gazdaságban négy darab két szoba összkomfortos lakás, a Felsökclecsényi Állami Gazdaságban egy kétlakásos ikerház, s a Hejőmenti Állami Gazdaságban ugyancsak egy kétszobás lakás készül. A mitDÉi Iteäfjazfelgi Tataik» udvarán iií&ás&'ss Foto: Sz. Of* . Vasárnap hajnalban külön- ] vonat indult Budapestről ! Moszkvába. A vonattal 230 bu- | dapesti, Csongrád megyei és ] borsodi fiatal utazott 10 napra ■ a Szovjetunióba. A 280 fiatal | közül 174-en megyénk gyárai. ■ bél, üzemeiből, vállalataitól | és iskoláiból jelentkeztek er- • re az útra, amelyet a KISZ ] szervezett. . I A Borsod és Heves megyei állami gazdaságok hetven millió forintot fordítottak az idén mezőgazdasági épületek, férőhelyek, gépműhelyek, raktárak, szolgálati lakások építésére. Ebből az összegből a Borsod megyei gazdaságokban, Sárospatakon Icát darab 108 férőhelyes tehénistállót és 100 va- gonos magtárt építenek, az Ongai Állami Gazdaságban ugyancsak két darab 108 férőhelyes tehénistállót, egy új gépműhelyt, száz személy sodi Műszaki Életet például üzemeink' műszaki dolgozóival együtt csak az egyetem dolgozói tehetik színvonalasabbá, tartalmasabbá. Szavak, lelci-] csinylő kritikák nem segíthet- . nek, cikkek kellenek, izgalmas,' újat-akaró írások, melyek, se-! gíthetik megyénk, az egész ma-] gyár ipar fejlődését és növelik! az itt dolgozó műszakiak jó1 hírnevét is. Az egyetemi hall-! gatók nagyrésze egy-két szóra-“ kozóhely kivételével alig is-! meri a várost, még üzemein-“ két sem, nem beszélve a mun-] kásság életének ismeretéről. < Pedig sókat segíthetnének ők] is, akár egy-egy munkásszálló ■ lakóinak szakmai, emberi ne-] velősében, a munkásakadé-. miák vezetésében, üzemi fia-] tál jaj nk természettudományos. nevelésében, ’ Jobban kell gazdálkodnunk • meglévő kulturális intézmé- ] vyainkkel is. Gondolok itt felszerelésük korszerűsítésére, ]: tervszerűbb kihasználásukra, •; munkájuk színvonalának eme-] lésére. A klubok, amelyeknek] nagy része jelenleg nem tölti ] be hivatását, a munkásszállók,. melyelmek többsége a meg-'] felelő tárgyi és személyi (gond- ] nők) feltételek hiányában kép-] télén az ott lakók nevelésével ] is foglalkozni, — munkájának- javításában szintén sokat se-] gíthetnek társadalmi szerveink..« De elsősorban maguk az üze-] mek vezetői. Ne csak a terme-- lés eredményességét tartsák ] szem előtt, hanem a dolgozók < gondolat- és érzésvilágának ] alakulását is, A színház, a műkedvelő] együttesek, az irodalmi szín-“ padok, melyeknek bemutató ] központját az SZMT székhaza-- ban hozzuk létre, Miskolci Vá-] rosi Tanács megalakuló szint-- fonikus zenekara, mind hivat-] va vannak városunk lakói mű- - veltségének emelésére, az em-] berek véleményének, szokásai-. nak formálására, alakítására.'] T udatosabbá. rendszere- ] sebbé kell tennünk azo- « kát a lehetőségeket is, ] melyet városunk képzőművé- •; szer nyújtanak. Az elmúlt] évadban több képzőművészeti-i kiállítást láthattunk. Azonban] éppen ezek a kiállítások, az] ott spontán elhangzó vélemé- *j nyék mutatták, hogy nagyon ] sokat kell még tennünk az em- •• berek látáskultúrájának fej-]; lesztéséért. Megtanulták még ] gyermekkorukban, hogy a fa] zöld, a háztető piros, a tehén -i tarlói — és ma is ezt vallják. ] — Kinevetik és szidjál? a festőt’! a narancssárga Balatonért, a] lila fákért, még azok is, akik-i elismerik, hogy a jelenségeket,] a dolgokat összefüggésükben kell vizsgálni. Pedig ha ezzel ] a szemlélettel járkálnánk a vi-] lágban, a valóság ezerszínű J arcát hamarabb meglátnák, s! nemcsak — zöldnek látnák a] fát, — De ez már új téma __a ] l ényeg, a kiállításokat helyes] lenne összekötni egy-egy tér-] latvezetéssel, arról nem is be-] szélve, milyen fontos lenne a] peremkerületekben még több ] képzőművészeti kiállítás meg-] rendezése, múzeumunk gazdag] kiállítási anyagának még jobb] megismertetése iskoláink tanú- ■: lóival. ] Nem szorul bizonygatásra, ] hogy a termelés, az anyagi ja- “j vak előállítása, amely alap-] vető feltétele szocialista társa- < dalműnk teljes kialakításánál?,] elválaszthatatlan kapcsolatban ] van a javak létrehozóinak ál- ] talános műveltségével, szakmai ] tudásával, művelődési igényei-] vei. De amikor ezt az összefüg- •: gést a napi munkában, a min-j dennapi. életben kell feltár-] nunk, segítenünk a műveltség] terjesztését, . bizony gyakran ] inkább csak az akadályokat jj látjuk. Igaz, hogy kevés a mű- 1 velődési intézmény Miskolcon,] igaz, hogy nincsenek olyan ] mély kulturális hagyománya- ] ink, mint más városoknak. Én- ]j nek ellenére sokat tehetünk a -j ma és a holnap Miskolcáért, ha ] egyre színvonalasabbá, érdeke-] sebbé tesszük népművelési ] munkánkat, ha mindenkivel: a-j pártszervezetek, tömegszerve- ] zetek és állami szervek arra j hivatott vezetőivel megértet-< jük e munka szépségét, poli- < tikai jelentőségét és mély hu- ] 7"n:ini-1 i nt'fult-nht 4 kásolc és parasztok számára azt a szabadidőt, mely lehetőségeket teremt számukra saját emberi értékük feltárásához, növeléséhez. Természetes, hogy a termelőerők mai színvonalán még néni tudjuk biztosítani az emberek száméra azt a szabadidőt;, mely több lehetőséget adna fejlődésükhöz. És ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk népművelési feladataink összeállításánál. A népművelési munka ma már nemcsak, hogy sokrétű, de differenciált, rétegekre, kis csoportokra bontott szervező munkát is igényel, s ez azt jelenti. hogy a munka tartalmában és módszereiben új utakat kell keresni. Ennek ismételt hangoztatása azért is fontos, mert ha többen szavakban ezt el is ismerik, a gyakorlatban annál kevésbé. Nem közönyről van tehát szó, a művelődési igény csökkenéséről, hanem arról, hogy ami ezelőtt nyolc-tíz évvel jó népművelési forma volt, az ma már elavult A munkásakadémia pl. — az ismeretterjesztésnek ez az új formája — az eddigi tapasztalatok alapján eredményesnek látszik. Ha jól működik, hatékonyan segítheti a dolgozók természettudományos és szakmai ismeretének bővítését világnézeti nevelését. A múlt évi 31 tagozat 3000 hallgatója mutatja e forma népszerűségét.. A kulturális nevelő munkában is bizonyos lépcsőfokokat kell megtennünk, sőt, különösen a mi városunkban, számolnunk kell a nagyon sokféle műveltségi színvonallal is. Valinak, akiket meg kell tanítani a betűk ismeretére, niáso- kát a betű szeretettre, igény- lésére, ismét másokat a helyes tisztálkodásra, az egyenes őszinte, szép beszédre, s még sorolhatnám ... Kultúrgond tehát számunkra az is, hogy kényelmes, korszerű, egészséges lakásokban tudjuk elhelyezni az embereket, hogy legyenek jó utaink, szép, korszerű üzleteink, hogy legyen több bölcsőde, óvoda, iskola, egészségügyi intézmény, művelődési _ otthon. Hiába tartunk mi szívhez, észhez szóló előadásokat például a cigánylakosságnak a kulturált életmódról, a költészet szépségeiről. ha utána hazamegy a putriba, — csak ezzel nem lehet a cigányságot felemelni. — Persze ez is kell, hiszen nemcsak a környező valóság nevel minket, mi is formáljuk környezetünket és ezáltal saját magunkat is. Ha az előadás szép szavai szép társadalmi gyakorlattal párosulnak, az eredmény nem maradhat el. De ezt is, az analfabétizmus felszámolását is csal? úgy lehet megvalósítani, ■ ha társadalmi üggyé tesszük. Csak a pedagógusok képtelenek ezt a munkát elvégezni. Szükség van a műszaki értelmiség, az orvosok, az egyetemi hallgatók tettekben megnyilvánuló segítségére. A tervek az üzemek, az SZMT, a KISZ bevonásával elkészültek. Hejőcsabán, Perecesen, Lyukőbányán és az Üzemi Dolgozók Iskolájában szerveztünk oktatást az analfabéták számára. A dolgozók általános iskolája tagozatain 25 százalékkal több hallgató tanul, mint az elmúlt tanévben. A munka zavartalanságának érdekében új üzemi kihelyezett osztályok létrehozásával tettük szélesebbé, a tanulni akarók számára lehetővé az általános iskola megszerzését. Önálló iskolává fejlesztettük a Dolgozók Középiskoláját. A kulturált Miskoleért folyó harc tehát nagyon sokrétű, s mert .tudjuk, hogy kulturális nevelő munkánk nem öncélú, szoros kapcsolatban van termelési eredményeinkkel, vagyis a szocializmus építésével — nem lehetünk e munka passzív szemlélői. egyszerű kritikusai. Különösen sokat kell tennünk azért, hogy épülő egyetemünkkel még szorosabb munkakapcsolatot építsünk ki. Persze, az egyetemnek is jobban szívügyének kellene tekintenie ezt a várost, összefogni a város műszála értelmiségét. A Borbemek van véleménye eddigi ku 1 t.uráli s eredményei nkr ől, hiányossá gainkról. Az érdeklődés természetesen még nem minden. Az a baj, hogy gyakran ez az érdeklődés csaknem kimerül a kritizálsa- tásban, hogy több a tudat-ízlés formálás gyakorlatát kívülről bíráló, magát ugyanakkor a kultúra kérdéseiben hivatottnak érző ember, mint az, aki vállára is veszi ezt a nehéz, szép munkát. A hiányosságok feltárása fontos feladat, de nem elegendő. A tények alapján számba kell venni a tennivalókat és azon kell lenni, hogy saját munkánkkal is elősegítsük az előrehaladást. Ami az unalmat, a közönyt illeti — én úgy érzem —, éppen azok, akik ezt hangoztatják, hajlamosak arra, hogy városunk kultúráltságát, szürke, vagy világos horizontját csal? a művészeteken keresztül mérjék. Ezt nemcsak azért tartom, helytelennek, mert ez az álláspont teljesen kirekeszti városunk kulturális életéből a természettudományos kutatókat. akik között pedig nem is egy országos, sőt nemzetközi tekintély is van, s akiknek munkáját még jobban meg kell becsülnünk, segítenünk kell. meg kell ismertetnünk tevékenységüket városunk lakóival. hanem azért is, mert a kultúra sokkal szélesebb fo- galom, mint a művészet. Félreértés ne essék: a művészeknek jelentős szerepük van az emberek nevelésében. Ez természetszerűleg következik a művészet társadalmi funkciójúból. De én mindig szűknek és szinte kényelmetlennel? érzem, amikor valakinek a kulturáltságáról csak annak alapján döntenek, hogy ismeri-e Dürrenmatt műveit, hogy hányszor jár színházba, vagy. mikor kijelentik: évről évre kut- túrálatlanabb lesz városunk lakossága, süllyed a művelődési igénye — és mindezt minek alapján? — mert csökken az ismeretterjesztő előadások látogatóinak száma, kevesebben járnak színházba, moziba. Szabad egy város kulturáltságáról csak a rendezvények látogatottsága alapján dönteni?! Gyakran elmondjuk, leírjuk, megtanultuk: a dialektika az életet a maga összefüggéseiben vizsgálja. Hát akkor éppen a nagyon sok összetevőből á-lló kultúrforradalom gyakorlati kérdéseit miért alcarjuk csak egy-két tényező alapján általánosítani, az ok-okozati kapcsolat figyelmen kívjil hagyásával? Egyesei? nem tudjál?, vagy talán nem akarják észrevenni, hogy nem lehet az 50-es évek akkori jó népművelési gyakorlatát automatikusan a mára alkalmazni. Tudomásul kell vennünk, hogy amikor városunkban minden negyedik ember tanul, amikor a nők többsége a háztartási, gyermeknevelési és gyakran az iskolarendszerű tanulási feladatok mellett még dolgozik is valahol, amikor egyre több a könyvet vevő és olvasó, tv-t néző ember, nem szabad, nem lehet csupán egyes kulturális rendezvények látogatottságával mérni a művelődési igényeket. S zámolnunk kell a megváltozott helyzettel, s azzal is, hogy az emberek igényesek. Ha van két óra szabad idejük, nagyon meggondolják. hogyan tölthetik el minél hasznosabban. Különben nem véletlen, hogy a kommunista társadalom, „a szabadság birodalmának” építése szoros kapcsolatban van a társadalmilag szükséges munkaidő csökkenésével. A szabadidő és a kultúra összefüggésének kérdése régi problémája az emberiségnek, de csak a marxista humanizmus tudja ezt a problémát a széles tömegek számára■ emberségesen megoldani. Csak a kizsákmányolás gazdasági alapjainak felszámolása biztosíthatja a dolgozó tömegek számára a kultúra hozzáférhetőségének, lehetőségének reális alapjait, segítheti megteremteni amunA mikor így ősszel, készülve az új, 1963—1964- es népművelési évadra, BZámbavesszük eredményeinket — nem vagyunk elégedettek. — Igaz, hogy városunkban minden negyedik ember tanul, igaz, hogy hasonlítani sem lehet a felszabadulás előtti miskolci kulturális életet a maihoz, sem a tömegek művelődési igénye,. sem a kulturális lehetőségei? szempontjából. De az élet, azol? a nagy feladatok, melyei? társadalmunk teljes szocialista emberi közösséggé való átgyúrását jelzik, többet követel meg tőlünk, még tervszerűbb, átgondoltabb, eredményesebb oktató-nevelő munkát, az emberek tudatának. ízlésének határo- Eottabb formálását. Az elmúlt népművelési iévadban a városi tanács a szakszervezetek segítségével felmérte városunk felnőtt lakosságának iskolai képzettségét, könyvtáraink, művelődési intézményeink helyzetét. A tények majdnem teljes pontossággal ismeretesek. Az 1962— 1963-as tanévben 8817 felnőtt vette kezébe az általános, illetve középiskolai tankönyvet, a lakosság 21,7 százaléka beiratkozott olvasója valamelyik könyvtárnak, 249 ezer látogatója volt az elmúlt évben a színháznak, több mint 13 ezren hallgatták meg a városunkban rendezett hangversenyeket, 8450 volt a tv-előfize- tők száma. Ez az élet egyik oldala. A másik: Miskolc 14 éven felüli lakosságának ötven százaléka nem végezte el az általános iskola nyolc osztályát, több mint három ezer azoknak a száma, akiknek a betűk semmiről sem tutinak beszélni, akikhez nem juthat el .az írott SZÓ varázsa; a giccs, a kispolgári ízlés, a vallás még mindig erősen tartja magát az emberek szokásaiban, véleménynyilvánításában, magatartásá- 'foan. A legelszomorltóbb talán az Analfabéták, a félműveltek Hagy szánta, A betűk megismertetése, igénylése az írni-ol- vasni nem tudókkal, nehéz, szívós munkát követel. Harcot a tudatlanság, a műveletlen- eég, az igénytelenség, az eves- robot-alvás embertalacsonyító, többre nem vágyó életmódja ellen. , .. S a tanács művelődésügyi osztálya önmagában ezt a feladatot nem is tudja elvégezni. Sokféle módszerre, tapintatra, olykor keményebb szóra is szükség van, hogy le tudjuk küzdeni az írástudatlanok szégyenérzetét, olykor lustaságát, az élet gondjaiba való belenyugvását, elfásultságát, „a nekem már így is jó” ■ élet- szemléletet. A népművelési munka rendkívül sokoldalú. Az analfabétizmus elleni harctól kezdve, a felnőttek szakmai, általános műveltségének emelése, a közízlés formálása. családi-társadalmi életünk új, szocialista tartalommal való megtöltése mind a népművelés gondját kell, hogy képezze. Gondolom, nem kell különösebben magyarázni, hogy miért tartjuk az új népművelési évad központi feladatának' az analfabétizmus felszámolását, a felnőtt oktatást, bár a többi is fontos, és nem hanyagolható el. Nem lehet egyetérteni azzal' a megállapítással, amit gyakran hangoztatnak, hogy városunk társadalmát nem érdeklik a kultúra kérdései, unalom, közöny kíséri a város kulturális eseményeit. Nemcsak szerénytelenség, de téves is annak hangoztatása, hogy 10—15 emberen kívül városunkban senkit sem érdekel Miskolc kulturális fejlődése. Való igaz, hogy figyelembe véve városunk jelenlegi kulturális helyzetét, az emberek nézeteiben, szokásaiban, magatartásában meglévő hiányosságokat, nagyon sok, még több ,.népnevelőre” volna szükségünk, még- ho;®í a szükséglet gyakorlati értelmében. Sokan érdeklődnek, orvosok, műszakiak, munkások, pedagógusok, művészeink munkássága felől,.sok em-
