Észak-Magyarország, 1963. november (19. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-03 / 258. szám
4 WSZAKMAGtAnöSt&VA® Vasárnap, 13S3. november 8, Gulyás Mihály: Pásztor Istvánnak nagy bánat nehezedett lelkére. Érezte, ó már régen , érezte, hogy eíőbb-utóbb íetinakad a szűrőn. Tavaly ősszel megúszta. Az orvos sietett, elkapkodta a vizsgálatot. Neny vette észre, hogy Pásztor becsapja. Amíg várt sorára, bal szemével, az olyan mint a sasé, leolvasta az üvegtáblára írt betűkét, tízszer-húszszor elismételte magában, s mire rákerült a Kor, kívülről, tudta az egészet, a legapróbbat is. Diadalmasan, -erőszakolt egykedvűséggel vá laszolgatott a kérdésekre: á, bé, cé, huszonnégy ... — Jól van,, mehet. Tessék! Ki a következő? Annyira örült, hogy sikta után a kocsmába is betért egy földedre, amikor meg hazafelé bandukolt, a féllábú Bod- ros cigánynak is kezébe nyomott egy forintot, máskor átment a túloldalra, nehogy levegye lábáról a tékozló szánalom. — Itt van, jóember, költse kenyérre — mondta derűsen, A koldus visszaszólt, hogy -megtoldhatná még vagy két- tízerannyival, szereti a kolbászt is a kenyérhez, úgy jobban csúszik. Jót nevetett a cigány tolakodó telheíetlensé- gén. Furcsa egy szerzet. Évek óta itt támasztja a falat, nem csinál semmit, mégis megél. Pedig dolgozni is mehetne, tudnának neki munkát keríteni, talán harminc éves sincs. Elhaladtában a templom előtt, megemelte kalapját, pe- •dig ez sem volt szokása. Süldőlegény korában egy papnál tehenészkedeít, azóta ki nem állhatja a papokat. Havi öt pengőért dolgoztatta, évente egy öltöny ruha, pár csizma, is volt az egy ességben, s a fiairól lekopott gúnyákkal szúrta ki a szemét. Egyszer ott is hagyta. Csendőrt küldött utána, amikor ' meg visszament, végighúzott a hátán , a. görbebottal, hogy lelketlen, kutya, éhen döglesztené a szegény jószágot: Akkor megfogadta, hogy soha többet nem köszön papnak, a templomba is csak akkor tér be, ha a veszett kutya bezavarja. Ez a mostani kalapemelés elgondolkoztatta múltjáról. Hazáig volt min elmélkednie, ' Á múlttá' ülepedett, beporosodott emlékek fölött nehésszívfl, szomorú zene szálldosott, meglógta Pásztor István lelkét. .Sírad Lett volna kedve, csak akkor oszlott el leikéről a bánat szomorú füstje, amikor háza. ele ért. Szerette volna, megállítani a dolguk után siető emba- veket: nézzétek, ez a ház az enyém, Pásztor Istváné! örvendjetek, lelkendezzetek, Pásztor Istvánnak haza van, saját háza! Húsz éves koromig ólban. háltam, piszokban, szennyben éltem, és azon spekuláltam,. hogy egyszer elkerüljek a paptól, átmehessek a bíróhoz kocsisnak . , Most házam ' van, saját házaim, már százezernél többet beleültem. Nem loptam a rávalót, egy tégláját sem, két kezem munkájával jutottam hozzá.. , No, rajta, örüljetek emberek. Pásztor István házának, örüljetek... Ha Pásztor István nem egy féldecit, hanem ötöt, hatot bakkantott volna orra ^lá, meg is állítja az embereket az utcán, még ő, és ékes&zavú, részeges rögtönzéssel az egekig magasztalja házát, benne az ízléses bútorokat, a csecsebecséket a formás kreden- cen, a világvévö rádiót, mely a Szabad Európát is kapásból behozza, a képeket a falon, melyekről elzsongító idegnyugtatókat osztogatnak boly- hösszőrű, ennivaló kiscicák, peckes-begyes, hajlott nyakú hattyúk, És az emberek szomorkás legyintéssel faképnél hagyták volna: részeg disznó! Vagy a fejéhez vágják: mit dicsekszik, azt hiszi, csak magának van saját háza?.'.. Pásztor István boldog és elégedett volt, megúszta a szúró- vizsgát, fél esztendeig semmi baj, addigra meg hátha rend- bejön a szeme. Elhatározta, hogy még. az újságolvasásról is lemond, nem jár el moziba, sem erőlteti szemét. Már közeledett az újabb Vizsgálat ideje, s ahogy teltek a napok, úgy lett egyre idegesebb. Hátha most több ideje lesz az orvosnak, nem engedi ki olyan könnyen a keze közül, addig faggatja, amíg kiderül a dolog, s akkor vége mindennek ,. . vége! A megteremtett jómódhoz, a törlesztéshez kell a kétezerötszáz. Tizenöt éve került a darura, ismeri, mint a tenyerét, akár csukott szemmel is elvezeti. Nem is ahhoz kell a jó szem, ujjai maguktól rátalálnak a gombokra, a fogantyúk mintha értelmes lényeit volnának, a keze után nyúlnak. A lenti világ, -a föld azonban minden jával óvatosságra inti as. embert: vigyázz, nyisd ki a szemed, mert könnyen ráfizethetsz. Itt nem babra megy a játék. Aki parancsolni akar a vasnak, előbb tanuljon meg önmagának parancsolni. Itt nem szabad lökdösődni, j.jesz. tósdit játszani, ne táted el a szádat, mert a vasnak nagyobb a szája, bekap szőröstül-bőrös- tül. Egyszer az egyik öntő beleesett az üstbe, a frissen csapolt salakba. Kiáltani se volt ideje. Az üst mintha öklende- zett volna, a test gőzei kiboí- fentették az embert, kirepült a sínekre, de akkor már nem volt benne élet. Valaki arra az üstre rárajzolt mésszel ' egy nagy halálfejet, alápingálta, hogy megölt egy embert. Amikor kiürítették és ki tették hűlni a sínek mellé, az egyik darus vagy iiz méterről rápoty- tyantott egy köjálját. Azt vnodta, véletlen volt. Mindenki tudta, hogy nem az volt Készakarva csinálta, hogy eltüntessék az emberek szeme elől, beolvasszák az üstöt. Megkapta a kepét. Kihirdették a szűrővizsgálat napját. Pásztor Istvánnak osz- szeszórult a torka az aggodalomtól. Mintha elítélték volna. m. percben más és más, szemxál- lantás alatt változik a daru alatti terep. Emberek futkosnak el a lengő, lilásra hűlt kp- killa alatt, tehervagont tolatnak be a csarnokba, vagy a salakkal teli roppant üstbe kapaszkodik az aprócska mozdony, hogy az erőfeszítéstől émelyítő füstfelhőt prüszköljön a darusok orra alá. Ilyenkor be szokták csukni a kabin ablakát, de hát csak jut a füstből a tüdőnek úgy is. Némelyik fűtő olyan piszok, hogy éppen a csarnok alatt rakja meg szénnel a masináját, per. cekág látni sem lehet a füsttől. Szóval ki kell nyitnia szemét az embernek, ha nem akar bajt magának, s a darusnak különösen kell a jó szem, mert' nem kilókat emelget a karvastagságú láncokon, hanem tonnákat. Hogy' jó órában legyen mondva, Pásztor Istvánnak még nem gyűlt meg a baja senkivel, egyetlen egyszer vágott hátba a lánccal egy segédmunkást, azt is viccből csinálta. Hiába kiabált rá, hogy hordja él magát az útból, elbámészkodott, se látott, se hallott. Csipetnyit, meglódította a láncot, aztán puff, adott neki vele egyet a háta közepére. Alig érte a lánc, mégis pmjdnem hasra lökte. Szidta is, mint a bokrot. Egyszer meg leesett a láncról a kokilla, de hát azért nem ö volt a felelős, rosszul akasztották rá a láncra. Nem történt különösebb baj, csak az ijedelem veit nagy. Az ijedelemnek is megvan a maguk haszna. A vasak roppant súlyában mindig jelenvaló veszedelem ilyenkor mutatja ki íogaíehérét, xatelaietes rcba>Pedig ő igazán nem tehet róla, hogy rossz a jobb szeme. De hát ld törődik azzal? Gyerekkorában történt vele valami. Igen, emlékszik is rá. Az öcscsévél mindig hadilábon állt. Pimasz, kötözködő kölyök volt az öccse, mindig azon mesterkedett, hogyan tegye lóvá. Jó lába volt a taknyodnak. Ha hála mögé került, megpöccin- tetté a fülét, vagy fénéken billentette, aztán elpucolt: érjél utol, no! Ű nem tudta utolérni, de amikor az este beirerte az öccsét a házba, akkor elkapta, megruházta. Akkor is elkente valamiért, az a piszok meg felkapott egy fadarabot, hozzávágta. A szemét érte, a jobb szemet. Kiheverte. A gyerekkorban szerzett nyavalyák telén a férfikor delelőj<sn újulnak ki. Ki tudja? Bement az OFOTÉRT-ba, végigpróbálta az össze:; szemüvegeket. Az eladó morgott; rá, mért nem megy orvoshoz, a szemmel nem lehet játszani. Nein talált alkalmasat, a jobb szeme előtt csak össezefutottak a betűk, az üveg alatt is, a tárgyaknak csupán körvonalait, színüket látta. Nincs irgalom. Már fordult volna ki az ajtón, amikor észrevette a bolt falán a látásvizsgáló betűtáblát. Sietősen leírt# a betűket, sorba, ahogy a táblán következnek egymás után. Az ember úgy védi Iá a sors csapását, ahogy' tudja. Megköny- nyebbülten indult haza, s amikor eljött a szűrővizsgálat napja, már álmában Jp tudta a betűtáblát. S a vizsgálaton ment minded, mint a karika- csapás. Nem akadt fenn a rostán. Múltak a napok, hetekké kerekedtek» meghozták Pásztor TÁTRÁT BARNA: (_ Oly szorgosan csiszolt egy ósdi fegyvert, s egy reggel sovány gebéjére ült; a valóságból csak keveset ismert, de' álmaiban minden sikerült. A perzselő nap fényében a bús táj sok csillogó csodával lett tele, . A rongyos pásztor, a sovány és űnt nyáj, mint fényes íovussereg ment vele. Arányra éhes, gyilkos latrokat vitt a hatalomnak néhány zsoldosa. A. bátor lovag velük rögtön megvítt: Szabaddá lett egy csapat ostoba. De. jaj, e gyöngyszem nem való gazoknak, , S ember legyen, ki erre érdemes. A. jó lovagra nehéz láncot raknak. És mohó szemük új prédára les, S midőn a jóért küzdő lelkes arcói a sok kudarcnak ránca ásta meg, az alkonypirban. látva egy szélmalmot, a Gonosz ellen végső harcra megy. S ahogy a nagy szárny könyörtelen röpte kilódította a bús lovagot, a pusztaságba zuhanva rájött-e, hogy oly sole sebet, miért kapott? Mert nem volt ö mái* korának a társa, i s ha látta is, hogy mennyi ott a baj, oly ósdi volt a fégyveríorgatása, hogy nem érhette csak rút gúnykacaj. De rőtvilágú alkonyban ha látunk a. tájon egy sötét porfel leget, gonosz szélmalmok ellen küzd a vágyunk, s mint Don Quijote új harcra üget. kában, -harcban telt élete.’ Nagyon rövid élete. 25 éves seal volt még, amikor elragadta á tüdővész. Éveinek száma nagyon kevés, de hasonlóan any, nyi 'más nagy alkotóhoz, kór ránérett szellem volt, fgy irodalmi hagyatéka i,a elég gazdag'. Bár vertsei a. szomorú és* vigasztalan kórról szólnak, a költőben nyoma sincs a pcspal. m izmusnak. Költészete előre néz, a. holnap, a jövő felé mutat. Nem véletlen, hogy egyeir len kiadott versköteteitek' címe-„Jöjjön a fény!”'. Internacionalista.. Tudta, hogy nemcsak a bolgár nép, hanem a*, egész világ munkássága harcol a szebb holnapért, és hitt ennek a holnapnak eljövetelében.) BR1SZTO SZMIKNENSZKI két verse: $ X & N J 4 Még zúg a terem s az ezüst poharaknak csengése a bús nevetésbe vegyül, a tört, különös szemeik összetapadnak, Írét 'szem, gyönyörű, borús ünnepet ül. .Csodás szem a hervatag fed virág-ék. hűs szárma s as éjszínű sapka alatt! Es, nézi a sátraim nő — rideg árnyék, míg tartja a telt, sugaras poharat Féltés — vakérc — fedi vértezetévd, s akár a kísértet, előremered. Szolgája, cselédje, de papja is, éber Őrző is a hószínű Szón ja felett. Szédült kacagás az ezüst poharakban, a fény haloványon az árnyba merül, vérző csupá-kín epedés tüze lobban, két szem. gyönyörű, borús ünnepet ül. (Lator László fordítása) István lelkének nyugodalmát. A, művezető vele példálózott am egyik termelési értekezleten, j dicsérte szerénységét, alapos-. &ágát, kezének biztonságát, es; szeme élességét. Gsa.k ezt az, utóbbit ne tette volna. Pásztor ] Istvánt a szégyen mardosta.! Talpig becsületes ember volt; o emésztette az önvád, hogy, olyasmiért pazarolták rá a cli-• csérő szavakat, melyeket nem] érdemelt meg. Mi lesz, ha egy-, szer minden kiderül? A körű-] lőtte ólálkodó bajok egyszer, csak előlépnek az ördögi, vas-; ból, s akik most irigykedve, hallgatják az ő dicséretét, egy- ] 1>51 ujjal mutogatnának rá:! nézzétek a biztoskezűt, az éles-, szeműt, nekiment a kokillával] a falnak... De hát mit te-' gyen, kihez forduljon segítség-; ért? Az orvoshoz nem mehet,, nyakára teszi a kést, egyből lp~] veszik a gépről, s mehet pa , kornak, vagy a Naphoz fűtő-] npk. Egyébhez sem ért, csak, a daruhoz, az meg addig szak-] ma es kenyér, amíg rajta van! az ember. Talán egyetlen mesterség a világon, amit csak a] darun űzhet az ember, sehol1 másutt. Ó volt a bolond, fa-] nulhatott volna. egyéb mester-, séget is, géplakatpsságot vagy] mást, ahol fél szemmel is el- ! boldogul az ember. De mar bárhová is menne, sehol se ke-] restié meg ezt a pénzt, a daru -1 sokat jól fizetik. ! Sokáig, hetekig kínlódott! Pásztor István a maga nagy; bánatával. Egyezer hajszálon, muiott, hogy neki nem lökte a1 kokillát egy mozdonynak. A haja szála is az égnek állt, a; rémülettől. Talán emberéletbe, is kárt tett volna. Biztos léket' üt a mozdony oldalán, kifröcs-] csen belőle a gőz,’agyunra éget, néhány embert. Erezte, a szert me volt a hibás, későn jelzett, a kezeknek, hogy ne jobbra,; hanem balra rántsák a súlyos, terhet. A művezető is látta ott' alant, csóválta fejét, szája is] mozgott, talán azt mondta.:' mi az, elaludtál, vagy rosszul] látsz? Én meg dicsértem ezt' a fajankót, szeme élessé-; géért... i Másnap odaállt a művezető, elé —• sírt. Ügy sírt, mint ami. ] kor a pap végigházott; hátán a ! görbebottal, csak bánatosab-; bán sírt, mélyről, szakadt férfi] sírással, tehetetlenül. Akkor, húszegynéhány évvel ezelőtt dühösen sírt, hogy egyszer majd visszaadja. Most kinek] adja vissza? Nem sértette meg' 'senki, nem állhat bosszút sem-] kin. Nem tehet róla. De hát ez nem olyan apró-cseprő emberi baj, ami fölött szemet hányhat a művezető, a. társadalom, a cimborái. Ez a drága portéka, a. szem akkor lesz igazán felbecsülhetetlen érték, ha baj van vele. Amíg teszi a kötelességét, észre se vesszük, az] természetes, hogy jó, annak kell lennie. Mórit mihez -fogjon? Odaálljop a Borzas ci gányhoz: csak egy forintocs- kát kérek; meg még egy et, hogy kolbászra is jusson, úgy, jobban csúszik a kenyér? .., A művezető szaladt a rnű- helyfönökhöz, á műhelyfönök az irodára: a legjobb munkásukkal. haj van, segítsünk rajta, nem állíthatjuk pakemak, pocsókolás lenne ilyen derék, jórávaló embert a lapáthoz, kötni. Az irodai, fő-főnök szék. tárta karját: nem ért semmihez, csak a daruhoz. A daruhoz jó szem kell, neki nincs... Az élet könyörtelen ... A műhelyfönök gondterhelten annyit mondott vigaszta- lasnak: majd csak lesz valahogy ., Pásztor István nagyon elkeseredett az ilyen biztatásra. Aztán az lett, hogy Pásztor Istvánt az orvosok kezébe adták. Azok kiadták a kezükből: sajnos, olyan á baja, hogy nem tudnak segíteni rajta,.a szemüveg nem. használ, operálni nem érdemes. Az egész világ széttárta karját: sajnáljuk.".. Mi m4st tehetett volna? Pásztor István megfogta a lapát nyelét. Az „úri” darus- tenyér kezdetben kapálózott, fenekedeht a dqrva lapátnyél!, re, de mivel nem szökhetett meg, megszokta, és önvédelemből talpkemény bőrt cserzett a lapátnyél szorításához. Néha, ha elcsilingel fölötte az ötventonhás, és valami i nem tetszik neki, íel-felkiáit a da- ? rtisnak: hogy bánsz azzal a 5 motorral, te piszok, 1® akaródé égetni?:,.. A darus elengedi^ a füle mellett 3, szidalmakat,? pökhendien megvonja a V4I-5. lát: mit tudod te, mi az í daru, te ócska pakeríea M O & 'l K V A Moszkva, Moszkva! Megint dobogsz te, lángjaid lobognak, roppant tüzes szív vagy megint. Testvérnépek fürkészik mosolyodnak fényét s felemelt öklük visszaült, l lajnálsugárod bíbor villogása a vak homályba hasított ragyogva; hőslelkű nővér, kezed összefogta, a földkerekség valamennyi tiszta Örömét és viharzó bánatát!.. „ Moszkva. Moszkvái’— Éieből öntött szív, mely izzik tovább! Moszkva, Moszkva! Az ellenség kapuid ércfaláig jutott el, át nem törhetett. Őrködsz te: rubin csillagod sugárzik minden sötét ország' felett, hol szakadatlan földet túr a szolga s nem jut neki egy betevő falat, hol a proletár-tenger kavarogva forrt fel: az Ötéves háború vad lángja kapott a hömpölygő habokba.. „ Moszkva, Moszkva! Fényed az új kort beragyogja! Moszkva, Moszkva! Tereiden mintha harsona szólna: halljuk az elnyomás ítéletét. Köréd gyűl London, Berlin, Párizs, Róma, mindenfelől terád tekint a nép. Hangod zúgása, fényeid lángolás». .erőt önt öreg s ifjú harcosokba, (dk-várva várnak a végső csatára Bronzkürtként harsogva hívsz s a láncok lehullanék.,, Moszkva, Moszkvát Égő lelitek vulkánja vagy! (Képes Géze jonäiSisgfi Jtímzto t>znunienszki közvetlenül az első világháború után jelent meg a bolgár irodalomban ifjúként, merőben ú j, forradalmi hanggal.. Abban az időben, amikor mélyreható politikai és gazdasági, változások rengették meg az országot ás az egész vil ágot. Szniirnensz. ki e nagy időket tükrözi páratlanul szuggésztív erővel. Költeményeiben a külvárosok, a munkásnegyedek, a kora hajnaltól késő estig dolgozó szegények, főldhözra gadottak, a munkásmozgalom hősei kapnak. helyet. A szegény, proletár gyér ekek életet élte,, akiknek kenyeret kellett keresniök. örökös műn„JÖJJÖN A FÉNY" ' 05 éve született Hriszto Szmirnenszki bolgár költő
