Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
Vasárnap, 1963. október 13. ESZÁKMAGTAEOESZAa 5 « « Öregek — életek Öregek ülnek a padokon. Keveset beszélnek. Gond és idő szántotta arcukat a Nap felé fordítják, hogy munkában, időben elgémberedett tagjaikban megmozgassa a vért, mint ifjúét a pálinka. Kétszázhúsz öreg gondozottja van a tokaji szociális otthonnak. Sétálok közöttük, szívesen köszönnek vissza, mégis önkéntelenül is elfog a fájdalom érzése. Látszólag elégedettek, csak cgyilcük-másikuk ráncolt szemöldökéről következtetek rossz életsorsokra. Megmutatják nekem a tiszta szobákat, a fehér ágyneműket, a televíziót, a rádiókat, a változatos étrendet, az otthon által, az otthon részére hizlalt uogy fehér hússertéseket, s mégis azt mondom magamban: csak ide, vagyis ilyen helyre ne kerüljek soha. Tudom, az elmúlás természetes ás ' visszavonhatatlan, de itt a ráncos arcok, a görbebotok, a csúzos lábak, ahol már elhalt az unokák kacaja, mind az elmúlást■ idézi. A korral majd jobban megbarátkozom ezzel, de én a magam teremtette fedél alól akarok elmenni ... Elfelejtett szülő Vannak itt olyanok, akik nem ismerték szüleiket, akit a ftincs sohasem engedett odáhogy családot' alapítson. Részükre megváltás ez az intézmény, ahol a gondoskodás ezernyi aranyszála veszi őket •körül. Az ilyenek jól is érzik magukat. Sokuknak azonban élnék gyermekeik, unokáik, K gondolom, kevesen tudnák szégyenérzet nélkül igazolni az .öregek-idekerülését... A 67 éves A. J. még jól bírja magát. Betegség után került ide. Első felesége meghalt. a másik elhagyta. Három felnőtt gyereke van. 1919-ben született Lenke, 23-ban Katalin és Ottó 36-ban látott napvilágot, Tizenegy éve nem láttak egymást, nem tud róluk, homályosan csak annyit ■ képzel, hogy Vas megyében Iáknak. Mindig dolgozott: életében, felnevelte a gyerekeket, középiskolát juttatott nekik, a fiú állítólag mérnök is, ahogy valamilyen bukdácsoló hírből tudomást: szerzett erről. De ennél többet nem tudni. Élénken, elevenen beszél, azt mondja, ez fáj neki az életben legjobban. — Tudja, nehéz megmagyarázni, mit érez az ember, amikor nem tud ahhoz szólni, akit szeret, akihez vágyakozik, s akitől szintén várna egy jó szót. — Csak a szemében suhan át a fájdalom, nem kesereg, beletörődött már ebbe. Életében mindig dolgozott, volt postatisztviselő, ahogy ő mondja: fizikai és értelmiségi munkás, de volt magánosok alkalmazottja is. Azok viszont nem jelentették be az SZTK- ba. Nem annyira a pénz kellene neki, inkább a tudata an-' nak, hogy hosszú munkáséletét elismerték. No, és azért egy kis pénz is jó volna, mert akik nyugdíjat kapnak, azok a 400 forinton felüli összeget használhatják, s akinek ez nincs, az csak zsebpénzt kap kisebb munkálatokért, szolgálatokért. Ha megkapná nyugdiját, még egyszer megpróbálkozna: elutazna Vas megyébe, talán sikerülne felkutatni a gyerekeket. Egyelőre azonban ez csali álom. — Hogy érzem magam az intézetben? Erre igazán nem is tudok könnyen szavakat találni. Aki erre az otthonra rosszat mond, az nem érdemli meg, hogy hozzá jót szóljanak. Jó itt, de mégis csak intézmény. Valahol jobb lenne... Nem gondolta Idősebb asszony, könnyen hajlik sírásra, gyakran panaszkodik, cukorbeteg, s nem is érzi jól magát az otthonban. Mór-mór ráncolnám a homlokomat, de aztán megtudom, hogy különleges eset. Gyermekével élt együtt, aztán, hogy megnősült, a menyével nem tudott összeférni. Miatta kellett eljönnie, és a fia .engedte. Ez fúj neki, s ez a fájdalom kikívánkozik és sajnos, néha rosszul ölt testet. Elkívánkozik egy másik intézetbe, mert eLvettek tőle néhány nylonzacskót és más apróságot, ami zavarta a szoba rendjét, az előírásokat, s valójában nem volt rá szüksége. Az egyik nővért vádolja. Lehet, hogy van a szavában valami, a nővér talán kevesebb türelemmel szól olykor-máskor, végső soron azonban igaza volt. Elkívánkozik innen, pedig máshol is ezt találja. Az ellátással elégedett, sőt ezt el is mondja, hogy dupla húsadagot kap, tea helyett tejet, szóval figyelemmel vannak aziránt, hogy cukorbeteg. Nem sírna gyakran, de valahol és valakik róla is megfeledkeztek. Akik dolgoztak Sokat beszélgetek az intézet alkalmazottaival, vezetőivel, s ezekből a disputákból több minden kiderül. Nem könnyű itt a gondozók, s általában a személyzet dolga. Küzdeni kell öregkori rossz szokások ellen, sokféle panaszt kell meghallgatni. Váratlanul megkérdezem Wassermann Gyulát, az otthon egyik alkalmazottját: hogyan vélekednek az idős emberekről? — Sok szeretetett emberséges bánásmódot érdemelnek. Nem mondom, hogy mindnyájan egyformák, sokfclől jöttek, sebeket hoztak magukkal, ß ezeket nehéz begyógyítani. Azt azonban megmondhatom, hogy akik egész életükben mindig dolgoztak, azok itt is könnyebben beilleszkednek az otthon rendjébe, közösségébe. Amikor eljövök, még mindig a pádon ülnek az öregek és sokszor késő este is ott találni őket, gondolataikba merülnek, meg felidézik a régmúlt történeteket. Otthont találtak itt, nem kell íélniök a holnaptól, meleg ruhát kapnak, jó ételt, emberi szót még akkor is. ha valamit türelmetlenül követelnek, vagy tán nincs igazuk. Sokan be tudnak illeszkedni a közösségbe. Az egyik idős, beteges nénike var- rugatással tölti napjait. Azért került ide, mert szűk volt a lakás a gyerekeknek. Most múlván nekik nagyobb, hívták haza, de megszokta az itteni környezetet, ismerősöket szerzett, s már nem menne vissza. Az ő esete azonban egyedülálló. Legtöbben másképpen gondolkodnak, azok, akiknek élnek a gyermekeik. Ezt az érzést azonban el kell fojtani- ok. Fájdalmas ez, s a tudnia is rossz annak, akiket elfelejtettek. Igaza van A. J.-nek, bármilyen ékes jelzővel is lehet: illetni, a szociális otthon, mégis csak intézet. Hiányzik a gyermek mosolya, az unoka csilingelő kacaja, csókja. Garami Ernő Az ózdi kohászat KISZ-eseinek feladataiból Az Ózd városi és üzemi KISZ-bizottság, mint minden üzemrészben, az energiaszolgáltatóknál is, meghatározta a KISZ-fiatalok feladatait. Felhívta a KISZ-eseket és a Fiatal Műszakiak Tanácsának tagjait, hogy minden területen biztosítsák a termelőüzemek energiával való ellátását, s újításaikkal és javaslataikkal csökkentsék a fajlagos energiafelhasználási mutatókat Felhívta a ICISZ-bizottság a fiatalok figyelmét arra is, hogy fokozzák a hulladékhő hasznosítását és tegyenek javaslatot az ötös szánul melegítőkemence hőhasznositó jónak célszerű üzemeltetésére. A Fiatal Műszakiak Tanácsa elkészíti a géppark kézikönyveit is. A kazánházi fiatalok feladata, hogy tovább folytassák a gazdaságos üzemviteli technológia kidolgozását, fokozzák a gözpazarlás elleni harcot és rendszeressé tegyék a gőzfogyasztók és a hűtőberendezések rendszeres ellenőrzését. Az oxigéngyár fiataljai kidolgozzák a motor főtengely csapágyának korszerű és üzembiztos kenési technológiáját. Pompei második pusztulása 1900 éve annak, hogy a Vezúv kitörése teljesen megsemmisítette Pompei városát. A jól jövedelmező turisztikai központtá lett Pompeit most másodszor is pusztulás fenyegeti. Tavaly a világ minden tájáról 625 000 turista kereste fel Pompeit: és mindegyik 300 líra belépődíjat: fizetett. A bevétel elérte a 187,5 millió lírát. Ebből az összegből azonban csupán 21 milliót fordítottak a pompei műemlékek fenntartására. Seres János műveiből kiállítás nyílik a Képcsarnokban — Dunaújvárosban volt egy gyönyörűen berendezett háromszobás lakásom. Megvolt minden kényelmem. Mégis otthagytam, és idejöttem falura, Alsózsolcára. — De hát miért? — csodálkozik az ifjú. — Nézzen csak ki az ablakon. Az emberek most jönnek munkába. Még nincs autóbuszközlekedés. Gyalog jönnek az állomásról. Majdnem három kilométer. És az eső csepe- reg... Ez nem áldozatvállalás? — De. hát miért? — kérdezi úgy az ifjú. mint aki azt reméli, hogy egyetlen szó megmagyarázza az emberi élet értelmét, sok ezer, sok millió ember cselekedetének titkos rugóját. A vitáról hallva, egyik vidéki üzem műszaki vezetője az élet „titkos rugójáról” ennyit árul el. — Nekem Miskolcon kényelmes, jól begyakorolt munkaköröm volt. Mégis idejöttem. Naponta kiutazom a városból és vissza. Sok kényelemről lemondtam. Hogy miért? Az embernek egyszer adódhat olyan szerencse az életében, hogy egy új üzem születésénél ott lehet, hogy Hamarosan újabb, jelentős kulturális eseménynek lehetünk szemlélői: október 1Siin Seres János festőművész műveiből nyílik kiállítás Miskolcon, a Képcsarnok Szönyi István termében. A lmrminc- n ál több képet bemutató kiállítás ünnepélyes megnyitóját délután öt órakor tartják. Megnyílót ' Szíj Béla művészettörténész mond. napról napra látja az új élet születését. A Tisza-parti építkezésen a sok között dolgozik egy országos nevű ács-brigádvezető. Lakása itt van Miskolc belvárosában. Megtehetné, hogy Miskolcon vállal munkát, ö mégis vállalja a távollétet:, a munkásszállót. — Nem bírnék elszakadni az itteni építkezéstől — mondja. —'Nem tudom kifejezni, mit jelent nekem, ha tökéletesre sikerül a munka. Ügy gyönyörködöm benne, mint a festő, a szobrász alkotásában. És le lehet-e írni, milyen jóleső érzés, hogy a Tisza-parton a mi kezünktől nőnek a házak, az üzemek? Száz, ezer és tízezer ilyen embert, lehetne említeni. Olvasztárt, hengerészt, rajzolót, vegyészt, technikust, bányászt, gépkocsivezetőt, szabót és ki tudja hányféle szakma, foglalkozás képviselőjét.. A társadalom nagy többsége vállal valamit, többet tesz, mint amiért fizetik. A Munka Törvénykönyve, az üzem rendje előírja-e valakinek, hogy szabad idejében égjük munkatársának segédkezzen házépítésben? Ki írja elő a lakóknak, hogj’ szépítsék a falut, a várost társadalmi munkában ? Ki írja elő... és lehetne sorolni a végtelenségig. Hiba lenne gúTSSS ni, mert ő a kényelmet kereső Borsodi felsőoktatási intézmények problémáiból; A falusi tanítókra népművelési feladat is vár H a Borsod megye népművelési helyzetét, illetve a borsodi községekben folyó népművelési munkát vizs- gálgatjuk, gyakorta szembetűnik, hogy egyes művelődési otthonok nem élnek eléggé a helyzetük adta lehetőségekkel, szakköreik ug>ran vannak, de a bennük folj’ó munka nem kielégítő, vagy nem szakszerű, általában a megfelelő vezetés hiánjrában döccenők jelentkeznek népművelési munkánkban. Az igázsághoz az is hozzátartozik^ hogy a népművelés igen sok munkása ma még nem elsősorban hivatás- tudattól vezérelve dolgozik, hanem „tiszteletdíjasként , vagy mellékállásban, magyarán szólva bizonyos jövedelem-kiegészítésért. Pedig, ha valahol jó kezekbe kerül a népművelési munka, ha valahová, a népművelés vagy annak egy szakága vezetésére jól képzett és ügyszerető ember kerül, ott magában a munkában is hamarosan jelentkeznek az eredmények. Ahol megjelenik a hozzáértő, képzett népművelési vezető, ott lesz is népművelési munka, és amely faluban valamelyik szakkör élére hozzáértő vezető kerül, ott megindul a szakköri élet. Erre Borsodban is számos példa adódik. Noha a népművelés munkáját nem lehet egy foglalkozáshoz kötni, és abban a falun élő különböző társadalmi rétegekhez tartozó és különböző foglalkozású egyéneknek egyaránt részt kellene vállalni, a munka zöme a pedagógusokra hárul. Nagyrészt közülük kerülnek ki a népművelési ügj’- vezetők, könyvtárosok, szakkör-vezetők, művelődési otthonok vezetői. Nem egy közülük képesítés nélküli nevelő, aki tiszteletre méltó buzgalommal végzi a falusi művelődésügy adta sokféle feladatot. Milyen népművelési felvértezettséggel indulnak a tanítók a falvakba, az éleibe? Erről beszélgettünk a közelmúltban a Sárospataki Tanítóképző Intézet tanáraival. A válasz, a megbeszélésen kialakult álláspont korántsem megnyugtató. A tanítóképzésben ugyanis nem szerepel a népművelés, mint tantárgy, mint tudomány, mint elsajátítani való ismeret- anj’ag, és a fiatal tanítójelöltek sokirányú tudománj’os felkészítése közben éppen ebből nem kap elegendő előkészítést az a fiatal, aki nemsokára „lámpás” lesz a faluban, az iskolán kívüli művelődésnek fontos személyi ténj’ezője, nem egy esetben vezetője. Áz élet nem kérdi a falura került fiatal tanítótól: tanultál-e könyvtárkezelést, vágj' szín játszócsoportvezetést, hanem feladatokat produkál, és a tanítót könyvtárosi és színjátszócsoport-vezetői feladatok elé állítja. A Sárospataki Tanítóképző Intézet évek óta szakköri foglalkozások keretében készíti fel hallgatóit a falusi népművelési munkára, illetve négjrféle szakkörben szerezhet ismeretet. Mindez azonban megközelítőleg sem felel meg azoknak a követelményeknek, amit a gyakorlati élet a tanítókkal szemben a mai falun támaszt. A képzett népművelők nevelésének szükségességét kormányzatunk is felismerte, és ennek eredményeként születtek egyes tudományegyetemeken a népművelési szakok, majd a most folyó tanév kezdetén hasonló tagozatok indultak a debreceni és a szombathelyi tanítóképzőben. Sajnos, Sárospatakon érre nem nj’ilt mód, mert a felsőbb szervek ezt az intézetet nem jelölték ki erre a célra. Pedig itt is nagy szükség lenne rá. Borsodban alsótagozatos nevelőkben már nincsen hiány, a folyamatos utánpótlás is biztosítottnak látszik az intézetben, a későbbi létszámbővítést esetleg elsősorban népművelő- képzésre lehetne fordítani. Szükségesnek mutatkozik annak pontos felmérése, hogy a megyében hol, milyen a képesített népművelő-ellátottság, áz elkövetkező időszakokban milyen szakköri képesítésű pedagógusokra mutatkozik igény. Kívánatos lenne, hogj’ a Sárospataki Tanítóképző Intézetben is létesüljön önálló népművelő tagozat: egy huszas létszámú tagozatot el tud vállalni az intézet kezdetnek a jelenlegi körülmények között. És feltétlenül szükségesnek mutatkozik, hogy a tanítóképzés keretében óraszám-emeléssel hatékonyabban biztosítható legyen a szakköri felkészítés, alaposabb, elmélyültebb szakköri tanulmányokat végezhessenek a tanítójelöltek. Ez utóbbival kapcsolatban az is megoldandó, hogy a tanítóképző el- végeztével az új tanítók az erre illetékes szervek előtt vizsgát is tehessenek, ami a három éven át tanult és gyakorolt szakköri munka vezetésére hivatalosan is alkalmassá teszí őket. A-Népművelési Intézetnek és a megyei tanácsnak meg kellene találni a módot. hogj’ az e tanév végén végző tanítók már letehessék ezt a vizsgát. Az önálló tagozat az általános népművelési munkára, községi ügyvezetői teendők ellátására stb. adna képesítést. N agy feladatokat kell a népművelésnek falun megoldania, de ez a munka csak akkor mehet jól, ha értői emberek vezetik. Ezért érdemes fontolóra venni a sárospataki beszélgetés konzekvenciáit Benedek Miklós ifjak mellett foglal állást. Ez legfeljebb azt mutatja, még nem ismeri az életet, az emberek, a társadalom végtelen láncolatai, összefüggő kapcsolatait. Igaz, vannak emberek — sok fiatal is —, akik önmaguk nagyságával eltelten azt várják, hogy mindent tálcán hozzanak eléjük. A vidék végtelen sivár számukra, az élet szépségeit a város örökké kavargó forgataga, a presszó, a bár jelenti. Kétségtelen, a város sok előnyt jelent, de jelen korunk egyik nagy tennivalója, hogy a vidéket felemeljük a város színvonalára. És ez ott kezdődik, hogy az államköltségen kiiskoláztatott fiatalok ne tapadjanak az aszfaltjárdákhoz, hanem. tudást, lüktetést vigyenek a vidék életébe. Van a dolognak másik oldala is. Az égjük építővállalatnak nincs elég szakembere. Jelentkező akadna a fővárosból is. A vállalat a legelemibbet; lakást nem tud biztosítani. — Albérletben — vonja meg a vállát az ifjú ember — Pesten is lakhatom. A feleségemnek különben is ott van a munkahelye. Ilyen esetben cseppet sem lehet hibáztatni, ha nem válik meg a fővárostól. Van eset, amikor fiatalok nagy ambícióval indulnak az életnek, aztán az életpálya megtörik, talán a cél is megváltozik. Az égjük intézet tanulója például kiválóan végzett. Nagj- jövőt jósoltak neki, és most mégse esztergálj’os, hanem villamoskalauz. Miért választott más pályát? Az üzemben nem tudta teljesíteni a normát, kevesebbet keresett, hát hátatfordított az egésznek. Lehet-e őt hibáztatni? Talán abban, hogjr céltudatosabban, kitartóbban kellett volna dolgoznia a szakmájában. És nj’ilvánvaló, nem hagyta volna ott a szakmát, ha több támogatást kap az üzemben. Ismerek egy £iatal orismereK vost A város_ ból készségesen ment a falu, ba. Tele volt falu megváltó tervekkel. Nagy gj’engéje volt például a zöldségfélék termesztése. Egy idő után tárosra költözött. Nem bírta áttörni a falu maradiságát. (Igaz. csak akkor, mert amit elképzelt, nagyrészben azóta megvalósult, s ennek magvait 6 is vetette.) Előfordult és előfordul, hogy emberek szép és nemes célkitűzése érthetetlen- ségbe ütközik. Előfordul kudarc, vereség. De hát az életben nem megy mindig úgy, ahogy elképzeljük, ahogy a. „nagykönyvben” meg vaa írva. És akiben van valami kis felelősség is önmagáért, a társadaloméit, az vállal egy kis kockázatot, vállal egy kis nehézséget, egjr kis áldozató* a jövőért. (Csorba) 127 millió J’orintbólt „ isiáfféli, sertéséig^ fojóházak, luhhodáfvak, sfökáswpapák a tsz-eknek ben valósul meg. öt darab 10 ezres és öt darab 5 ezres tojóház épül. Egy részüket már október 30-án betelepítik. A korszerű nagyüzemi tojóházak Mezőkövesd, Vatta, Edelény, Forró, Szikszó, Halmaj, Sárospatak és Sátoraljaújhely termelőszövetkezetei részére létesülnek. A fent említett összeg egy részét, 4200 juh-íérőhely és 422 katasztrális hold dohánypajta építésére fordítják. Az érdekes szavai robbantják ki. — Kevés az építőipari szakember — mondja — a legtöbb végzős nem szívesen jön vidékre. — Magam is tudnék néhány esetet említeni — szól a társaság másik tagja. — Ismerek például ogronómusokat, akik minden munka elvégzésére vállalkoznak, csak ne kelljen megválni a „flasztertől.” — A fiatalok egjmésze — kontráz a harmadik — elké- nyelmesedik, rettentően igényes lesz, nem hajlandó a legkisebb áldozatvállalásra sem. A társaságban van eg.v nyúlánk, hallgatag ifjú ember. Minél több szó hangzik el a válogatós, a túligényes fiatalokról, annál n.vugtalanabbá válik. Látszik, minden fiatalokra vonatkozó megjegjrzést személyes sérelemnek fog fel. — Én azoknak a fiataloknak adok igazat — tört ki belőle —, akik a kényelmesebb megoldást választják. Miért ne, ha tehetik? — Mondja csak, főmérnök elvtárs — kérdezi a társaság negj'edik tagja —. maga nem tudna ilyen, vágj’ jobb beosztást kapni a városban? A főmérnök elmosolyodik. Megyénk termelőszövetkezeteiben 127 millió forint állami kölcsönt használnak fel az idén építkezésekre, állati férőhelyek kialakítására. A beruházások 6f>rán már az az elv érvényekül, hogy lehetőleg egy-egy he- lyen nagyobb; gazdaságosabb ^főhelyeket alakítsanak ki. szórványosan, még épülnek ki- s«bb objektumok is, hogy ahol ^ég házaknál van a közös jó- ®*ágóllömány, ott is egy hely*é kerüljön. Mire fordítjuk a beruházási« összegeket? 3326 tehén, illetve* szarvasmárha részére készül« tálló. Tiszaszederkcnyben és* rtszapalkonj'án az idén elké-J szül egy-egy 102 férőhelyes te-* kenistálló. 2 A sert esten j’észlés fejlődésé-j jól is tanúskodik az idei beru-« fszás. 5480 sertés részére ké-* jjí'R ól, s mór épül Cigándon,« Szakarádon, Szentistvánon és* megye több községében a 600 j főheljms sertéshízlaló is.* -Zekben a férőhelyekben már« éaKyrészt, gépesítik a munkát,« s jelentősen csökken a gondo-í tok száma. * Komoly mérvű az a beruhá-j asi program is. amely a tojó-í ^k létesítésének tckinleté-4-O- l °któber 20-án: % A csillamvizscalt» £ ünnepélyes 4 átadása * g.^któber 20-án ünnepélyesen«} K^joják rendeltetésének a Mis-1 a Kilián-lakótelep to-« "yházán berendezett csillag-J jsfálót. A délelőtt 10 órakor« t.*^ő ünnepségen Tok Mik-j üév-a városi tanács művelődés-! osztásának vezetője 1 r-f1,óoszédet, majd dr. Detre', a Magyar Tudományos( ®démia Csillagvizsgáló In-1 + ek igazgatója tart elő-« _ , A csillagászat legújabb* "^menyei címmel.
