Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-13 / 240. szám

Vasárnap, 1968. október 13. SSZASiKSAGYASORSSKAG 9 $ & & sfl­,<# y y Pl jS'i ph aP je' ,tte e*1 • ne­•jr Sjl* ní, oo #Bi&ési|r©®eaa, törvénytfisztelet nélkül? s # L akásgondjaink közis­mertek. Országos prob­léma. Államunk év­ről évre nagyobb erőfeszíté­seket tesz, hogy az előirány­zott keretet is túlszárnyalva, minél több beruházást _ való­sítsunk meg: az állami és szö­vetkezeti lakóházak ezreit épí­ti, támogatja a kislakásépítési akciót; a kommunális és szo­ciális beruházások. mellett ter­veinkben első helyen szerepel a lakásépítési program. _ Csu­pán a múlt esztendőben állami ■ erőből, valamint állami hitel­lel és támogatással mintegy 136 ezer lakás épült, s bizo­nyos, hogy megemeljük az öt­éves lakásépítési progra­mot is: a tervezett 250 ezer helyett 300 ezer lakást építünk fel — hangzott el a Magyar Szocialista Munkáspárt VIIL kongresszusán. Ebből jelentős szám esik Miskolcra, ahol már ez évben is több lakás épült a tervezettnél. Az is közis­mert, hogy városunkban — Miskolc földrajzi fekvése, tele­pülési adottságai miatt — az u3 lakótelepek kialakítása gyakran csak szanálás útján lehetséges. A városi tanács' éppen ezért naSy gondot fordít arra, hogy az új beruházásokat a legcél­szerűbben valósítsa meg; azok a szebb városkép kialakulását is szolgálják. így jöttek létre új települések, modern, szép lakónegyedek a Selyemréten, a ■Killán-észak- és délen, a Pet- Heházi utcai bérházak, az úgy­nevezett glószi bérházak stb. es fokozatosan sor kerül a fog­yják beépítésére, a kiörege­dett, korszerűtlen és csak a Városképet rontó öreg belvá­rosi házak lebontására is, hogy helyükre modern épüle­teket emeljenek. Mindenki, aki csak kicsit is szereti avas- al.il városát, ’ érdeklődő figye­lemmel kíséri ezt a munkát: örül az új színeknek, a kor­szerű épületeknek, Miskolc hiegfiatalodásának és igazán modern, nagyvárossá való ala­kulásának. De — érthető mó­don — fokozott érdeklődéssel kísérik a lakásépítkezés üte­mét azok a százak és ezrek, ?kik ma még albérleti szobálc- Tiok esetben pedig egész- gtelen körülményeit között _ .tehganak; nem tudnak ta- ’• dolgozni, pihenni — eyszóval azok, akik még a vá- í°?.mind a négy kerületében akasra Vama|c a napolt ban, mikor sorra jártuk a kerületi £®acsokat, tájékoztattak a la- pa*.u8yi előadók, hogy például rj.?k a in. kerületben ezer kő­iül-1 az igénylők száma, köz­év olyan, aki már 5—6 e vár tisztességes hajlékra, s rntegy hatvan—nyolcvan e,yar> család, akiket sürgősen kellene helyezni úgy is, , mt nem megfelelő lakásban . kokat és úgy is, mint régi .fmylöket, A II. kerületben í. lakásigénylő, köztük .mtegy iso nagyon súlyos jj-^zetben levő van. Miskolc „“üyediik kerületében is sok > iddal küzdenek, az első ke, met pedig valamennyi között j^mgtöbb bajjal-gonddal bir­E gyfelől érthető tehát az emberek tűr el mellen- sége, idegessége, hi- azok, akik többtagú csa- .“djukkal, beteg hozzátartozó- tüi al egészségtelen, rossz kö- mtnények között élnek, műn- . lukat becsületesen elvégzik, í fosnak tartják és jogos is, mielőbb emberi módhoz ,i- méltó lei & >i<? iet $ S t. v£ ztfl < irt iíjs: 0 iip 9»í irt1 < ,téf< ; r 10 v-lakáshoz jussanak. j.‘mcselnek, panaszos beadvá- tiv°i t szerkesztenek, kérvé- kiív- ’. leveleket írnak a leg- jó .onbözőbb szervekhez, mert ltja, űzi őket a kényszer. hJfm'adéktalanuL segíteni a .adón, és ennek a sok em- +.a baján csak akkor lcá~úánk, ha még több új la- rtioK ^Pítenénk, de hiszen nem ^hetünk tovább, mint <j ^úúyire az erőnkből, gaz- hó, a8i megalapozottságunk­ig,: Sutía- Ezt a legtöbben be- ’ s türelmesen várnak. elitet11 ezört visszataszító és akik - azok magatartása, tetei önkényesen. törvénytisz- r6] t nélkül foglalják el a tü- j^.mesen várakozók és sokszor ejg? r°sszabb helyzetben levők .? lakásokat, vagy pedig Bei'aaly°zzák az új építkezé- j-i' megkezdését azzal, hogy a p_eme't szanált házba köl- mznek be. hauörY^oyeink lehetőséget atl- Sék r?’hogy ezeket megbiintes- »s ha szükséges, a kilakolta­táshoz a karhatalom segítségét is igénybe vegyék. Ezt minden esetben meg is teszik. Mégsem tanultak ebből elegen. Van­nak, akik spekulatív szándék­kal, sokszor megengedhetetlen, durva eszközökhöz folyamod­va okoznak kellemetlenséget elsősorban saját maguknak és felesleges munkát az állam- igazgatás helyi szerveinek. A harmadik kerület, Köz­társaság útja G8 alatt egy szük­séglakásban lakik jelenleg Hubicslca Károlyné, aki az Ár­pád utca 33. alól korábban ön­kényesen foglalta el a Lányi Ernő utca 17. alatti, földszint egyes bérházi lakást. A követ­kező bonyodalmakat és tete­mes összegre rúgó kárt okoz­ta ezzel: a kettősvágányú vil­lamosvasút építése miatt több lakást szanálni kellett. A Mis­kolc Városi Tanács V. B. tervosztálya a szanálások le­bonyolítására lakásokat ka­pott. Ezek egyikébe — tehát a Lányi Ernő utcai lakásba is — egy szanálandó család ke­rült volna, de azt Hubicskané önkényesen elfoglalta. Miután az építkezés addig nem kez­dődhet meg, amíg a szanálan­dó lakásban valaki lakik, a kivitelező vállalat kötbért he­lyezett kilátásba, s nem kevés időbe, v huzavonába került, amíg az önkényes lakásfogla­lót a jelenlegi szükséglakásba áthelyezték. avasszal a bel- és ár­vízveszély következté­ben hajléktalanná vált családok elhelyezése is sok gondot okozott a tanácsnak. A többi között a városi tanács a III. kerülettel együttműködve a Kistábornok utca 64. alatti munkásszállóba költöztette az Avasról Ganyi Ferenc csa­ládját. Világosan, érthetően megmagyarázták, hogy csak ideiglenes elhelyezésről van szó, a közvetlen életveszély megszüntetéséről; sokáig nem maradhatnak a munkásszálló­ban és majd másik lakást kap­nak. Ganyiék azonban pár nap alatt magukhoz csempészték Lak községből Kiss Pál csa­ládját, s amikor a végleges el­helyezésre került sor, már két család jelentkezett. Mi történt ez után? Ganyiékat végülis el­helyezték, Kiss Pál pedig ugyanabban az utcában önké­nyesen elfoglalt,egy másik la­kást. A kerületi tanács kila- koltatási eljárást kért ellenük, mire ezt Kiss Pál megtudta, önként elment, ezzel is igazol­va, az önkényeskedés tényének beismerését. Szinte valamennyi önkényes lakásfoglaló között is a legki­rívóbb példát a II. kerületben lakó Szabó András szolgáltatta egy héttel ezelőtt. Amikor az ügyben a tanácsot felkerestük, még mindig a Szabó András kavarta vihar hullámai ter­jengtek: izgatott telefonálga­tások, akták készítése, ügyész­ségi feljelentés fogalmazása társadalmi tulajdon szándékos rongálása és hatósági közeg elleni erőszak elkövetése mi­att, s mindez azért, mert Sza­bó András, akinek lakáshely­zetét. problémáját egyébként megértjük, olyat tett, ami semmiképp sem egyeztethető össze az állampolgári fegye­lemmel. A Miskolcon dolgozó Szabó András állandó bejelentett la­kása Mezőcsálon, a Kossuth utca 50. szám alatt volt. Tény­legesen azonban nem lakott ott, hanem családjával együtt már 1958-ban albérletbe költö­zött Miskolcra, a Tatár utcán, majd a Nagyavasra. Nem tud­ta a magas albérletet fizetni, s 1900-ban önkéntesen feltörte és elfoglalta a Középruzsin 5. szám alatti épületet, amely ak­kor a hegyközség tulajdona volt, s mint kerülőház, később állami tulajdonba került. Idén májusban követték el az első törvénysértést. Orosz József és felesége, Szalai Albertné, Bencs Istvánná környékbeli lakók és Szabó András isme­rősei egybehangzóan állítják, hogy szándékosan rongálta az épületet, a lakásügyi hatóságot ezzel is mintegy kényszerítve az új lakás kiutalására. Ami­kor a II. kerületi tanácson be­jelentette, hogy háza összedől, Faragó József, az építési cso­port technikusa kiment a helyszínre és jegyzőkönyvileg is megállapította a szándékos rongálás tényét. A tanács en­nek ellenére segítséget ígért Szabó Andrásnak és kérték, hogy rakja vissza a lebontott falat. De nem ezt tette, hanem szeptember 18-án Sóra István Miskolc, Zsolcai-kapu 10. sz. alatti lakossal ittas állapotban felkeresték dr. Kertész Béla lakásügyi előadót, aki egyedül tartózkodott szobájában. Kulcs­csal rázárták az ajtót és arra akarták kényszeríteni, hogy adjon nyilatkozatot számukra. Dr. Kertész ezt megtagadta, s végülis a kollégák segítségével lehetett a két feldühödött em­bert eltávolítani. T ettére a koronát októ­ber 7-én tette fel Sza­bó András, amikor is­mét megjelent a kerületi taná­cson és bejelentette, hogy csa­ládjával együtt elfoglalta a Győri-kapu 63. sz. alatti sza­nált lakást. A lakásügyi ható­ság — saját érdekükre is ala­pozottan — határozottan fel­hívta figyelmüket, hogy köl­tözzenek vissza, mert mint ön­kényes lakásfoglalókkal kény­telenek eljárni. Mi történt er­re? Szabó András és családja bútoraival a II. kerületi tanács épülete előtti térre költözött, s innen csak rendőri karhata­lom segítségével lehetett őket a Középruzsinba visszaköltöz­tetni, ahol addigra már Dakos Miklós IV. kerületi, Dália ut­cai lakos rakosgatta a lerom­bolt falat. Neki, mint mondta, pár évig jó lesz ez a kis ház, s kévés munkával helyre tudja hozni ... Ugyanezt tanácsolta a lakásügyi hatóság Szabó Andrásnak is, de a jó tanácsot nem fogadta meg, s másnap I ismét visszaköltözött a tanács elé. Az eljárás során Szabóné a lakásügyi főelőadót megtá­madta, jobbkezének mutató uj­ját megmarta, öltözékét ránci- gálta s ténykedésében csak a jelenlevő szolgálatos rendőr segítségével lehetett megaka­dályozni. Végülis Szabó And­rás az önkényesen elfoglalt Győri-kapui lakásba került át­meneti megoldásként, s ható­sági közeg elleni erőszak, va­lamint társadalmi tulajdon szándékos rongálása miatt feljelentést tettek ellene. Inie tehát a másik eset, amely szélsőséges és határeset ugyan, de ismét azt okozta, hogy miatta a szanált terüle­ten az új építkezést szin­tén csak késve tudják meg­kezdeni. Pedig a Győri-kapu­ban a tervek szerint 90 új la­kás épülne. M ég egyszer hangsúlyoz­zuk: amellett, hogy megértjük a lakásra várók jogos türelmetlenségét, idegességét, nem lehet és nem szabad megengedni az önké­nyes lakásfoglalásokat. Adja­nak segítséget ehhez a lakás- hivatalnak azok is, akik gond- juk-bajuk közepette is türel­mesen várnak, ne engedjék meg, hogy lakást foglaljanak el előttük. A párt és a kor­mányzat segítségével a városi tanács azon fáradozik, hogy minél több új lakóház épüljön, mielőbb segítsünk Hubicska Károlyné, Ganyi Ferenc és Szabó András családjának nehéz problémáján is, de azt nekik is be kell látniuk, hogy az effajta viselkedéssel nem gyorsítják, hanem akadályoz­zák a munkát. Ónodvári Miklós Ősz a Bodrog-kanyarban-Mvy, II- '-'VVSV " 'VAN-V -i-v- • v • v-víre*.*'- - -r v\‘ - ­|| VvA ggg jj x. .... V g§§ ||gg ' liSM „Mindenki ismerte mit kell tenni a tervteljesítésért Beszélgetés Vineze Gézával, a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójával KÖZISMERT, hogy az el­múlt tél szinte minden ipar­ágban megnehezítette a mun­kát. Sok gondot hagyott ma­ga mögött a bányászatban, a kohászatban, s a közlekedési vállalatoknál, de a legkedve­zőtlenebbül az építőipari munkások helyzetét befolyá­solta. Egész évi munkájukra rányomta bélyegét az a lema­radás, amely az első negyed­évben adódott, s a következő hónapban, a második és a harmadik negyedévben nagy gondot okozott, éppen a gyen­gébb előkészületek miatt, az esedékes tervek előkészítése. Arról a munkáról beszélget­tünk az elmúlt napokban Vincéé Géza elvtárssal, a Bor­sodi Állami Építőipari Válla­lat igazgatójával, amelynek gyümölcseképpen hosszú hó­napok után a harmadik ne­gyedévben ismét teljesítette, egyik legjobban feszített ter­vét megyénk építő gárdája. I Hogyan lehetne ftssze- * • gcz.rti a vállalat kilenc havi munkáját? — kérdeztük az igazgatót — Az utóbbi esztendők leg­nehezebb feladatával kellett megbirkóznunk ebben az esz­tendőben — válaszolta. Az első negyedévben ugyanis mindössze 36 millió forint ér­tékű munkát végeztünk el, a következő három hónapban pedig százmilliós értéket tel­jesítettünk, de ez is kevés volt a lemaradások felszámolásá­hoz. így a legnagyobb gon­dok az év második felére ma­radtak. A harmadik negyedév­ben ugyanis igen sok lakást és iskolát kellett átadnunk. Ebben az időszakban olyan példásan dolgozott az építke­zések munkáshada, hogy fenn­állásunk óta először termel­tünk három hónap alatt 122 milliós értéket. Lényegesen emelkedett az egy főre eső termelési érték, s ennek ered­ményeképpen szeptember vé­géig összesen 1148 lakást ad­tunk át Borsodban — ebből 544-et a harmadik negyedév­ben, ezen kívül befejeztük az edelényi és encsi gimnázium építését, Ózdon elkészítettük a Petőfi úti általános iskolát, Miskolcon pedig a Kilián-déli 20 és a Fazekas utcai 26 tan­termes iskolákat adtuk át. Ér­demes megemlíteni azt is, hogy átadtuk a szikszói, a hal- maji és a forrói ötezer férő­helyes tojóházakat. 2 És most egy szokásos • kérdés: milyen intéz­kedésekkel, hogyan láttak munkához a si­kertelen első félév után? — Az első féléid mutatók ismeretében nagyon átgondol­Kik végezzék a belső gazdasági munkákat? A közelmúltban a szikszói Béke Termelőszövetkezetben járva Simon János föagro- nőntus kifakadt, hogy az őszi munkák dandárjában naponta legalább 12—13 va­gon különféle árut kell meg­mozgatniuk. Munkaerő kell a vetőmagcsere lebonyolításá­hoz, a műtrágya kihordásá­hoz, sok minden egyébhez. Rendkívül idegesíti — mondta —. hogy rengeteg értékes istállótrágya megy tönkre, mert kihordását nap­nap után halogatják. Általá­ban: a belső gazdasági mun­kákhoz nincs munkaerő. Más termelőszövetkezetek­ben is probléma ez. Hogyan lehetne enyhíteni, hiszen megoldásával nagy értékeket menthetnénk meg. amelyek kellő szervezettség hiányá­ban most veszendőbe men­nek. Több mód is kínálkozik. Mindenekelőtt: foglalkozni kellene ezeknek a munkák­nak a gépesítésével. Azután: úgy kell elosztani az erőket, hogy az állandó belső mun­kákhoz és szállításokhoz is legyenek emberek, brigádok. Ez persze, csakis úgy bizto­sítható, ha az ilyen munkák­ra is kidolgozzuk az anyagi ösztönzés rendszerét. Ha a szállításoknál, a belső gaz­dasági munkáknál is megta­lálják a számításukat a tsz- tagok. Érdemes rajta gondol­kodni! tan, műszakilag megalapozot­tan kidolgoztuk a harmadik negyedéves tennivalókat. Nem­csak „forint-tervet” készítet­tünk, hanem műszaki tervet is. A feladatokat az összes termelőegységek vezetőivel, dolgozóival, párt-, szakszerve­zet és KISZ-bizottságával meg­vitattuk. Harminchat helyen tanácskoztunk több mint há­romezer emberrel ez ügyben. Csakis így juthattunk el odá­ig, hogy mindenki megismer­te, mit kell tennie, adott idő­szakban világosan lássa azo­kat az összefüggéseket, ame­lyek jó vagy rossz munká­jából adódnak. Igv azután si­került olyan munkakapcso­latot kialakítani a gazdasági vezetők és a társadalmi szer­vek, valamint a dolgozók kö­zött, amelynek eredménye nyomán nemcsak teljesítettük, hanem túl is szárnyaltuk terv­feladatunkat. Néhány konkrét intézkedés abból az időből. A sárospataki építésvezetőség munkásainak egy részét átadta az edelényi gimnázium építéséhez. Ugyan­csak Sárospatakról mentek brigádok a három tojóház épí­téséhez. ezenkívül intézkedése­ket tettünk a gépek jobb ki­használására, illetve új beren­dezések beszerzésére. Kérésün­ket méltányolta felettes szer­vünk is, s így a harmadik ne­gyedévben kétmillió 330 ezer forint értékű új gépeket kap­tunk. Többek között torony­darukat, különféle teljesít­ményű habarcsszivattyúkat, felvonókat, daraboló gépeket és cementcsigákat. Az új gé­pek beszerzésével párhuzamo­san a második negyedévhez viszonyítva szinte minden üzemben levő gépünknél emel­kedett a teljesítmény és a gépkihasználási százalék. A trakíordaruk például 141, a toronydaruk 133, az autó­daruk pedig 127 százalékos kihasználtsági fokot értek el. ■J Hogyan fogadták a “ • vállalat dolgozói eze­ket az intézkedéseket, a feszített terveket, és mit tettek azok megvalósításá­ért? — Elöljáróban annyit, ami­kor a korábban említett in­tézkedéseket tettük, létszám­gondokkal is küzdöttünk. Jú­lius 10-én nagy segítséget kap­tunk: ötszáz katona érkezett az építkezéseinkre. Augusztus 10-én újabb erőkkel gyara­podva hatszázra emelkedett a honvédségi segítők száma. Ők elsősorban a miskolci, ózdi és edelényi építkezéseknél segí­tettek, s nagy részük van ab­ban, hogy harmadik negyed­éves tervünket teljesítettük. Meg kell említeni az egyete­misták ifjúsági önkéntes építő­táborát, s azt a segítséget, amelyet a városi ICISZ-alap- szervezetek adtak a felvonu­lási épületek bontásánál és a lakóterületek szanálásánál. Ezekben a hónapokban öt esetben rendeltünk el vasár­napi műszakot, átlagosan 1800—2000 építőmunkás rész­vételével. A vasárnapi műsza­kok termelési értéke, számí­tásaink alapján meghaladja a 6 millió forintot. Dicséretük­re legyen mondva építőmun­kásainknak, nemcsak szíve-s sen, de lelkiismeretesen is dol­goztak az ilyen munkanapo-. kon. Éppen ezért mi is igye­keztünk az erkölcsi elisme­rés mellett anyagilag is dotál­ni munkájukat, áldozatkész­ségüket. Sok segítséget, kaptunk a gépgyáraktól, a ktsz-ektől, sőt nyugdíjas dolgozóink is je­lentkeztek munkára. Ezek­ben a napokban valóságos tár­sadalmi összefogás alakult ki megyénk építőiparának segí­tésére. A Van-e lehetőség a ne- ‘ * gyedik negyedéves terv teljesítésére, cs milyen intézkedéseket tettek, hogy ebben az időszak­ban is eredményes munka foly- hassék az építkezéseken? — Az a munka, amelyet kol­lektívánk a második félévben végzett, kétségtelen, nagy erő­feszítéseket követelt vala­mennyiünktől, azonban úgy érékzük, meg vannak a reális feltételek a negyedik negyed­éves tervek teljesítésére is. Ügy dolgoztunk a korábbi hó­napokban, hogy mindennapi munkánk ellátása mellett előkészítsük a téli építkezése­ket is, megkezdjük a műszaki tervekben előirányzott újabb létesítmények építészeti elő­készületeit. A negyedik ne­gyedéves tervteljesítés egész éves munkánkra nagy kiha­tással lesz, s ezt számbavettük intézkedéseink kiadásakor. Két dolgot tartunk szem előtt. Egyik; a forint-terv teljesí­tése, a másik pedig a jövő évi munkánk tökéletes műszaki előkészítése. Ez utóbbi magá­ban foglalja a téli intézkedési tervek végrehajtását is. A 'kő­vetkező hónapokban előrelát­hatóan 282 lakás átadására ke­rül sor, ezenkívül befejezzük két 10 ezer férőhelyes tojóház építését Edelényben és Sajóvá- moson. A tervek szerint 800— 850 lakás építését kezdjük el, amelyeknek befejezésére ter­mészetesen csak a jövő esz­tendőben keiül sor. E mun­kák nagyiban befolyásolják majd 1964. éves termelésün­ket, éppen ezért megalapozot­tan akarjuk azokat előkészí­teni. Jövőre ugyanis 1400— 1500 lakás átadását tervezzük és még sok egyéb létesítmény' megvalósítására is sor kerül. Mind a negyedik negyedév­ben, mind pedig jövőre legna­gyobb gondunk előreláthatóan a létszám kérdése lesz. A ka­tonák napokon belül elmennek az építkezésekről, és akkor szinte mindenütt munkaerő­hiánnyal küzdünk majd. E gondunk enyhítésére felhívás­sal fordulunk majd a termelő- szövetkezetekhez és az építö- anyragipari vállalatokhoz — mindkét helyen sok munkaerő szabadul fel a téli hónapok- ban^— s tőlük várunk számot­tevő segítséget. Akár ezer em­bert is alkalmazhatunk együk napról a másikra. Egyre többet foglalkozunk a korszerű, fejlett építészeti technológiák alkalmazásával, a gépesítés növelésével,, s azok­nak az előnyöknek a kihaszná­lásával, amelyek az imént em­lített tényezőkkel függnek ösz- sze. A negyedik negy’edévben közel négy millió forint értékű gépet és berendezést kap a Borsod megyei Állami Építő­ipari Vállalat. Paulovits Ágoston

Next

/
Oldalképek
Tartalom