Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-06 / 234. szám
2 ESEAKIWAGYARORSZÄG Vasárnap, 1963. október 8. Véget ért a szovjet, az amerikai és az angol külügyminiszter közötti eszmecsere New York-i szakasza — írják az Izvesztyija, szombati számában a lap New York-i tudósítói, Kondrasov és Mihajlov. A két tudósító felkérte Gro- miko szovjet és Rusk amerikai külügyminisztert, hogy nyilatkozzék a folyamatban lévő •eszmecseréről és valószínű eredményéről. Az alábbiakban közöljük a két külügyminiszternek a feltett kérdésekre adott és az Izvesztyija szombat esti számában megjelent válaszát. RIJSIÍ: Véleményem szerint mind a két fél komolyan keresi a következő lépést, amely megállapodáshoz vezethet. Igen komolyan dolgozunk és remélem, hogy hamarosan haladásról számolhatunk be. GROMÍKO: A három hatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia — külügyminiszterei között itt, New Yorkban lezajlott eszmecsere során érintettük a béke fenntartásával és a nemzetközi feszültség további enyhítésével összefüggő legfontosabb kérdéseket. Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy a moszkvai szerződés 3,z eddiginél kedvezőbb politikai légkört teremtett más, még megoldatlan kérdések rendezéséhez. A lezajlott eszmecsere folyamán a fő figyelmét azoknak a kérdéseknek szenteltük, ame- í Iveket a szovjet kormány és maga Hruscsov kormányfő ve. tett fel, többek között az Egyesült Államok és Anglia képviselőivel Moszkvában nemrég lezajlott beszélgetései során. — A szovjet kormány mindig hangsúlyozta és ma is úgy vélekedik, hogy meg kell oldani a német békeszerződés kérdését, valamint a lészerelés problémáját, a fegyverkezési hajsza megszüntetését., mint olyan problémákat, amelyek a feszültség enyhítését célozzák. A szovjet kormány különösen nagy jelentőséget tulajdonított és tulajdonít ma is a német békeszerződés kérdésének. A lezajlott eszmecsere azt mutatja, hogy a világ fő problémáinak rendezéséhez hosszú út vezet, mert figyelembe kel] venni, hogy nyugaton befolyásos körök ellenállást tanúsítana!: e kérdések megoldásával szemben. — Mégis, olyan irányban halad a dolog, hogy esetleg mär most létrejön a megállapodás a feszültség enyhítése szempontjából pozitív jelentőséggel bíró egyes intézkedésekkel kapcsolatban. Minden esetre haladás várható a megegyezés irányában. Az ENSZ-közgyűlés péntek délutáni plenáris ülésén Hailé Szelasszié, Etiópia császára mondott beszédet. Párhuzamot vont az ENSZ és a egykori Népszövetség között. A bonni labirintus. Pozitívan értékelte az ENSZ szerepét a béke fenntartásában, a biztonság erősítésében, a gyarmati rend felszámolásának meggyorsításában és a leszerelés kérdéseinek vizsgálatában. Az ENSZ sokat tett, hogy véget vessenek Földünkön a faji megkülönböztetésnek. Most egész tekintélyével alá kell támasztani az Addísz Abeba-i kormányfői értekezlet határozatait. amelyek a dél-afrikai fajüldözők és a portugál gyarmatosítók ellen irányulnak. Hailé Szelasszié végezetül üdvözölte a moszkvai atofn- csend-szerződést. V Thant ENSZ-főtitkár pénteken ebédet adott az etiópiai császár tiszteletére. Az ebéden jelen volt Gromiko szovjet külügyminiszter. valamint több vezető afrikai államférfi. Gromiko szovjet külügyminiszter pénteken fogadást adott az ENSZ-közgyűlés 18. ülésszakán résztvevő küldöttségek tiszteletére. A fogadáson megjelentek U Thant, V. David csehszlovák, I. Basev bolgár. C. Manescu román, M. Dugerszuren mongol, Péter János magyar, hord Home angol, és Dean Rusk amerikai külügyminiszter, továbbá J. Winiewicz, a lengyel, V. Popovics, a jugoszláv és C. Lechuga, a kubai küldöttség vezetője, valamint más tagállamok küldöttségeinek vezetői. Az Egyesült Államok üzleti köreinek képviseletében ott volt J. Rockefeller, C. Eaton és sokan mások. U Tant, az ENSZ főtitkára szombaton ebédet adott a magyar ENSZ-küldöttség tiszteletére. Az ebéden magyar részről megjelent Péter János külügyminiszter, Csatorday Károly nagykövet, Magyarország állandó ENSZ-képviselője, Lő- rincz Tamás, a külügyminisztérium nemzetközi szervezetek osztályának megbízott vezetője, a magyar küldöttség tagjai közül Kömives Imre, XJstor Endre, Beck János és Prandler Árpád, a New York-i magyar ENSZ-misszió helyettes vezetője. Az ENSZ-titkárság részéről részt vett az ebéden TJ Thant főtitkáron kívül V. P. Szuszlov, A. Naraszimhan és Jiri Nősek főtitkárhelyettesek. Az ebéd rendkívül szívélyes, barátságos légkörben folyt le. Egy hét a külpolitikában A Kádár—Novotny találkozó a csehszlovák sajtóban A szombaton reggel megjelenő csehszlovák lapok vezető helyen számolnak be a magyar és csehszlovák vezetők magasszintű tanácskozásáról. A lapok első oldalon ismertetik a tárgyalásokról kiadott közös közleményt, a magyar és csehszlovák államférfiak most folytatott tanácskozása alkalmából készült fényképeket közölnek. Szovjet— algériai közös közleményt írtak alá Moszkvában szombaton a Bumedien ezredes, első miniszterelnökhelyettes, hadügyminiszter vezette algériai kormányküldöttség hivatalos látogatásának befejeztével- szovjet—algériai közös közleményt hoztak nyilvánosságra. A közlemény megállapítja, hogy az algériai kormányküldöttség látogatása erősiti a szovjet—algériai barátság szálait, hozzájárul a széleskörű nemzetközi együttműködéshez, a béke fenntartásához és megerősítéséhez. A szovjet—algériai .gazdasági és műszaki együttműködési tárgyalások alkalmával mindkét fél megállapította, hogy fejleszteni kell a két ország közötti együttműködést. A közlemény rámutat, hogy a tárgyalások eredményeként egyezmény jött létre a gazdasági és műszaki együttműködésről. A szovjet kormány hosszúlejáratú hitelt nyújt az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságnak ipari üzemek építése, a mezőgazdaság és a közlekedés fejlesztése rélán.hól. A világ figyelme ezekben a napokban New York felé fordul, A manhattani üvegpalo. tában, az ENSZ székházában folyó vitáknál azonban fontosabbak azok a megbeszélések, amelyeket a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy- Britannia külügyminiszterei foly tatnak. A háromhatalmi tárgyalások, mint a világsajtó egyöntetűen megállapítja: a „moszkvai szellemben”, azaz az atom- csend-megállapodásban tükrö ződött megegyezési készség jegyében indultak meg. Habár a hivatalos megnyilatkozások szűkszavúak és csak általánosságokban mozognak, megállapítható, hogy legalábbis azokban a kérdésekben, amelyek távolabbról-hatnak ki a leszerelés problémakörére, máris közeledés mutatkozik'a tárgyaló felek között. így például szovjet—amerikai elvi megállapodás várható arról, hogyne küldjenek nukleáris töltetű mesterséges égitesteket a világűrbe. Nem lehet azt állítani, hogy egy ilyen megegyezés csupán akadémikus jellegű lenne, hiszen tudott dolog, hogy a Földünk körül keringő műholdakat akár nukleáris bombákkal is fel lehetne szerelni, s azokról a tömegpusztító fegyvereket' a Föld bármely pontjára le lehetne bocsátani... Ez ellen még olyan minimális védekezési lehetőség se adódnék, mint amilyen a rakétaelhárító rakéták révén, a támadó rakétákkal szemben, elképzelhető ... A New York-i tárgyalások jelentőségét bizonyítja — negatív és közvetett módon — a nyugati tábor „ultráinak” idegessége is. Előbb a bonni kormány indította útba az Egyesült Államokba külügyminiszterét, hogy az angolszász szövetségesekre nyomást gyakoroljon a Szovjetunió képviselőjével való tárgyalások előestéjén, e hét végén pedig Couve de Murville francia külügyminiszter indult el Washingtonba. A Német Szövetségi Köztársaságban, ahol tíz nap múlva kerül sor a nagy eseményre, a kancellári székben történő személycserére, a lelépő Adenauer igyekszik a hideg- háborús örökséget átadni utódjának, Erhardndk. A távozó 87 esztendős aggastyán megpróbálja megakadályozni legalább is a NATO és a Varsói Szerződés tagjai közti megnemtámadási szerződés létrejöttét, de attól sem riad vissza, hogy kétségbe vonja az NSZK képviselőinek aláírását aZ atom- csend-megállapodás okmányán. A Bundestag ratifikációs vitájában olyan új, provokatív elemet iktattak be, amely elfogadhatatlanná teszi a nyugatnémet csatlakozást a világ majd minden országában örömmel üdvözölt megállapodáshoz: Nyugat-Berlin nevében is alá akarják írni, hogy ezzel demonstráljál: annak az NSZK-hoz tartozását. AZ adenaueri politika ezzel egy- időben segédkezet nyújt az egyszer már majdnem eltemetett veszélyes elgondolásnak, a multilaterális NATO-atomhad- erő ügyének felelevenítéséhez. Amíg New Yorkban enyhülést jelez a nemzetközi politika barométere, nemcsali Bonnból (és Párizsból) fújnak viharos szelek, hanem — maradjunk az Időjárási hasonlatnál — ciklonok kavarognak a világ más pontjain is Ilyen vihargócnak tekinthető a Karib-tenger térsége, ahol néhány nap leforgása alatt egymás után két országban robbant ki olyan belpolitikai válság, amelynek veszedelmes külső kihatásai lehetnek. Dominika után Hondurasbart ebben a kis közép-amerikai országban is katonai puccs távolította el a kormányon levőket. Valaha hajlamosak lettünk volna a megállapításra, hogy a szokásos, latin-amerikai „operett-forradalomról” van sző amely csupán azt eredményezi, hogy egy soknevű elnök helyébe egy soknevü tábornok kerül, aki egynéhány esztendős elnöki múlt után ugyanilyen módon zuhan alá a politika színpadának süllyesztőjében. A szocialista. Kuba létezése óta azonban más tartalmuk van a latin-amerikai purcsoknak: lehetetlen észre nem venni, hogy a katonai lázadások mögött, a junták hatalomra kerülésébeá az az amerikai szándék és ér dek húzódik meg, hogy elszi' geteljék Kubát, ilyen, vaffl) olyan módon térdre kényszerítsék az amerikai partok közvetlen szomszédságában é mindenható Egyesült Államokkal dacoló hős kubai népet. Dominikában a junta első intézkedései közé tartó- zott, hogy betiltsa a Castro mozgalmával rokonszenvez/ nártoknt és tömegével vetette börtönbe a Kuba oldalán áll/ demokratákat. Hondurasbam a puncsot végrehajtó tisztek i* azt hangoztatták, hogy „végei akartak vetni a kommunista beszivárgásnak”. A hon du ráfi! államcsíny alapvonása % kom' munistaellenesség, a Castro' ellenesség. Ezért is illik bel6 az amerikai vezető körök, vagf az United Fruits uraihoz ha' sonló nagytőkések politik-t terveibe. M érges az elnök, látszik piros ábrázatán, meg minden mozdulatán. S ilyenkor akarva, akaratlan a hangját is nekiereszti. Tudja, nogy nem jó dolog ez, mert végső soron a hangos szó is ellenkezik a szövetkezeti demokráciával. Azonban ezt tisztán átgondolni csak olyankor tudja, amikor nem mérges. S valahogy már a körülvevő emberek; brigádvezetők, könyvelők is úgy vannak vele, hogy megszokták a hangos szót, különösen ha érzik; van is valami alapja. Sőt az is előfordul néhanapján — ha netán árnyalatnyival erősebb az elnöki szó, mintáz átörténtekből következhetne—, hogy ők is hangosabban szólnak vissza. Hanem ez a mostani méreg, úgy tetszik, tartósabb, mint emlékezet óta általában. Még öt óra se volt alkonybahajlón, amikor elkezdődött azzal, hogy egy vontató pótkocsija már huszonnégy órája kint áll valamelyik dűlő szélén. Pétisót vitt, a traktoros nem várta, amíg lepakolnak, más dolga volt. Később persze megfeledkezhetett az ott rekedt gumikerekes alkotmányról. Pedig nagy hiány ez így őszi szállítások, betakarítások idején, mert valamelyik Zetor meg csak egy pótkocsival szaladgál. S úgy van az, hogy egyik felfedett hiba észbejuttatja a korábban felleltet is. Csoda-e hát, ha az elnök már harmadszor szedi sorra — s egyre följebb lépve a hangskálán —, mindig egy-egy ujját bökve a plafon felé, hogy: — Tegnap a Konecsni küldött semmihásznára egy szállítmány répaszeletet a legtávolibb tanyára, s persze, hogy vissza üresen fordult a Zetor. .. Egy tárcsa már hónapok óta kint rozsdásodik a . Zug-dűlőben Biztosan még az is'kint van... A barórófitelepre még mindig nem vitték ki a mérleget, úgy etetik vödör-mérve a takarmányt, pedig tizenhét mérlegünk van ... — Itt azonban már harmadszor elakad, s a főkönyvelő következetesen beszól az ajtón, a fejét is bedugva: — A negyedik a Tószél-dűlő, elnök elvtárs. Ma csak két gép vetett, mert a műhely nem csinálta meg a csoroszlyát. — De a főkönyvelő most vesztére szólt. Az elnök ugyanis homlokára csapva még egy oktávot emel a hanglétrán: — Igaz is! Az ötödik meg te vagy. De te ám!1 Hozd csak ide elém a készpénzfizetésre kidolgozott részletes javaslatot. No hozd már, mire vársz? Tudom, mire vársz, még nincs meg! Pedig szombaton küldöttértekezlet, jön a tagság, mit adsz elébük? Node, jaj neked is, ha reggel elém nem rakod. Még ha agresszívnek mondtok, mert tudom, annak mondtok, akkor is jaj neked. Hát mi legyen így az emberrel?! Istenuccse rátok uszítom a tagságot. Húzzanak be a kukoricásba benneteket, megérdemli tek... Í gy esik, hogy hét óra felé, amikor porosán, izzadtan — ki motoron, ki csak biciklin érkezett — a mezőgazdászok, meg a brigádvezetők csendesen köszönve beszállingóznak az elnöki irodába, ott igen borús a hangulat. Hiába világít a háromégős csillár, valahogy már a betoppa- náskor mindenki megérzi; köd ül itt és nem egészséges. S hamarosan szükség lesz a napi fáradtság után némi új erőre, amit — hiába Űj Erő a termelőszövetkezet becsületes nevess — sokszor igen nehéz előkaparászni, pláne, ha az elnök túlságosan mérges, és pláne, ha ki-ki úgy érzi magában; igaza is van kicsinység, mert bizony a mai nap nem volt valami szerencsés. Leülnek hát körül a hosszú, ilyen tárgyalások célját szolgáló asztal körül és várnak szótlanul. Leül az elnök is, Halk nesszel motoz az irományok között. Egyébként olyan nagy, olyan szokatlan a csönd, hogy lopva, némán kérdő és csodálkozó pillantásokkal tekintgetnek egymásra a munkában fáradt emberek, s szinte lesír napszítta arcukról a feszélve- zettség. Azután halkan, hogy az asztal végén alig érteni, megszólal az elnök: — Emberek, én többet nem fogok kiabálni. Még hangosan beszélni se. Nem is helyes, meg nincs is értelme, igaz? — Itt megáll, szusszant egyet, Nagyot, amilyent nagy elhatározásokkor szokott az ember. Hanem a kérdés megválaszolatlan marad. Csak lejjebb hajlanak a fejek, kissé megpirosodnak az arcok, mintegy tanúbizonyságaként, hogy bent az agyakban furcsán, s furcsa gondolatok tekergőzhetnek: „ugyan mi lesz ebből, ugyan most mi készül?” Az elnök meg egyenesen az asztal végén ülő őszhajú, szemüveges, idős agronómushoz fordul: — Lehet, hogy buta kérdés ez. Béla bácsi, most, 1963-ban, annak is a végefelé, a legnagyobb őszi munkák idején. De mondja meg nekem, mit csinált maga hajdanán a báró Vécsey birtokán, ha teszem azt, valaki kintfelejtett egy gépet hónapokra. Ha teszem azt, valakinek a hibája miatt megállt a vetés, meg ilyesmi... Hogy mit tett? Kiabált, vagy... — Széttárja két nagy, erős tenyerét, s olyan egy pillanatra, mint a bizonytalanság élő szobra. Az öreg meg lassan leveszi szemüvegét. Lekoppantja az asztalra, s néhány pillanatig izegve- mozogva keresi a szót: — Hát. I. hát elnök elvtárs, nem tudom megmondani Nem volt ilyesmi. Nem lehetett. Ott mindenki féltette a ke- ^ nyerét, vagy mi volt, de nem történt hasonló, úgy tudta min' denki a rendet. — A levegőben hadonászó két tenyér most éí le az asztalra. Nagyobbat koppan, mint előbb a szemüveg nagyobbat, de nem súlyosabbat, mint maguk a szavak: M indenki tudta a rendet. Mindenki féltette a'kenyerét És mi nem tudjuk, mi nem féltjük. Mert ha maguk' nál ilyesmi történt volna — volt munka, nine? munka. Volt kenyér, nincs kenyér. Ugye Béla bácsi? Minden kiabálás nélkül, szépen, csöndesen. De nálunk: negyven forin' tos munkaegység, ha hibázol, ha nem. És hogy még töbf lehetne, ha hányaveti munkával le nem csipegetnénk belőlCi az mintha senkit se érdekelne?! Pedig érdekel. Az egész tag'1 Ságot érdekli. És az egész tagságnak meg is kell tudnia.-• fiát ezért van az, hogy én nem kiabálok többet, mi néni: kiabálunk többet, hanem cselekszünk. Még pedig — írjad Xő' könyvelőnk: — Konecsni elvtárs megfizet egy fuvardíjai. J>. tanyától Űjhelyig, vontatóra számolva. A határban hagyott pótkocsi kiesése okozta veszteséget, ezt is megfizeti fuvardíj' ban a vontatós meg a brigádvezető. Holnap megnézzük, miért is állt az a vetőgép, és ki a felelős... írjad csak: állapítson meg a tagság megfelelő bírságot az elnöknek is. a főkönyvelőnek is, mert hagyta, hogy mások hibát kövessenek el az egész közösség kárára. Pont! Pontot tégy főkönyvelő! Jó nagy pon' tot... És most nézzük csak. hány nap is kell, hogy elvessük mind a kilencszáz holdat? Ma hatvanat vetettünk, pedig eg/ gép állt... Jegyzettömb fölé hajolnak a fejek, ceruzát markol min1 den kéz. Szavak, vélemények, * megállapítások érik, keresztezik, vagy erősítgetik egymást. Ügy mint egyébkor, mégis valahogy másként. Komolyan, csak éppen hangoskodás nélkül- Szinte a levegőben érződik, hogy valami itten megváltozott- És ezzel valami más változás kezdődött. Nem könnyű pSSrsze> s ez abból is érződik, hogy a disputa végén, kilenc óra tájt-, ahogy — mint egyébkor — fejre került kalap és sipka, a fő- agronómus halkan odaszól az elnöknek: —- Én egyetértek ezzel te Pista. Csak azt nem tudom, mi lesz véled, mert mindened volt a hangos beszéd. Az megnyug tatott. H ogy mi lesz? — mosolyodik el az elnök. — Ezután vasárnap kollektíván kimegyünk a futball meccsrt és ott istenigazében kieresztjük a hangot. Mert ottan még helyes is, meg szabad is! Barcsa Sándor Disputa az irodában.. Elénk diplomáciai étet a liéf wégén mmENSZ-h©m Gromiko és Husk nyilatkozata as Isvesstyijásunk — U Thant ebédet adott a magyar küldöttség tiszteletére
