Észak-Magyarország, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-06 / 234. szám
Vasárnap, 1963. október 8. SSSATSMAGYARORSZAG $9 Kénje® ü gj j f8 Görömbölyi Téglagyárban 99 Lukács Mihály (párttitkár): Tudják az elvtärsak, hogy hónapok, óta betegállományban vagyok. Azelőtt volt itt taggyűlés. Sajnos azonban a párt- vezetőségi ülésre is egyedül Szendi elvtáxs jött el... A szocialista munkabrigád megalakítását azért hanyagoltuk, mert itt nem mindenki él szocialista módon. Sok az italozás, veszekedés. Persze mi is hibásak voltunk, hogy ennek ellenére elhanyagoltuk a brigádalakítást ... Szabó Elemér (szakszervezeti titkár): Ezelőtt másfél évvel alakították meg a szak- szervezeti vezetőséget, és azóta hébe-hóba volt gyűlés. Azért nem tartottunk sok gyűlést, mert a dolgozók a mai nap -kivételével, sose jöttek el... Békési elvtárssal kapcsolatban: nincs mindenkinek igaza. Hiszen láthatja mindenki, hogy Békési elvtárs minden idejét a gyárnak szenteli. Például: most a bányánál van hiba, ezért ott van reggeltől estig. Miért? Mert azt akarja, hogy jól dolgozzunk. De vannak hibái is Békési elvtársnak, amelyeket el kell hagynia; nem bízik meg a dolgozókban, a vezetőkben sem, s gyakran durván bősről az emberekkel... Békési György (gyárvezető): Én nem mondom, hogy nincs nekem hibám. Ember hiba nélkül nincsen. De a hibáim ellenére nekem mindig az volt a célom: becsületesen dolgozni. Ha az emberek becsületesen dolgoznak, én nem leszek ideges. Minden most elhangzott panaszt kivizsgálunk ... Én fogok változtatni az álláspontjaimon, de maguk is változtassanak ... * A Mályi Téglagyár bizottsága vizsgálatot tartott a Gö- römbölyi Téglagyárban, s a hibák kijavítására megtette az intézkedést, s elfogadta a dolgozók helyes javaslatait. Mivel a vizsgálat során megállapították, hogy a gyárvezető hibái ellenére is sokat tesz azért, hogy a gyár termelése fokozódjék, s a dolgozók megfelelő keresethez jussanak, ezért a gyárvezetőt régebbi beosztásában meghagyták. A pártszervezet és a szak- szervezet munkáját keményen megbírálták és radikális megváltoztatására felhívták a gyár minden dolgozójánák figyelmét Terven feli is vetettek Bersidivánkán Villámriport a Peioji éi$ a Kossuth Tsx elnökével Munkábamerülten találtam Olasz Antalt, a Petőfi Termelőszövetkezet elnökét. Elégedettség honol az arcán, mikor jövetelem okáról szólok. — Hát ami azt. illeti — mondja —, már előbb is jöhetett volna, mert már 3-án, csütörtökön befejeztük a vetést. Olyan szép a határ, hogy mindenki megnézheti. Még egyetlen évben sem volt az, hogy október elején földbe kerüljön a mag. Hogy csiítáKálk ? A vetést nem ősszel leéli elkezdeni. hanem már a nyáron. Amint lekerült, a termény a földekről, azonnal hozzákezd- tünk a vetőszántáshoz. Röviden ezt mondhatom, mert ez az igazság. Aztán azt is elárulja a Petőfi elnöke, hogy nemcsak a tervet teljesítették, hanem 43 holddal többet is vetettek. Többet azért, mert Borsodiván- lcán megértették, hogy kell a kenyér az országnak. A járási tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa már kint járt a határban, megszemlélte a vetéseket, és ő is csak elismerően tudott nyilatkozni. És tovább? Nem nyugszanak a babérokon, most az a'törekvésük. hogy minél sikeresebben zárják a gazdasági évet. Át akarnak adni 51 sertést és 40 hízott marhát, ugyancsaktcrAhol már húsvétra készülnek : ' „Kényes ügy ez, nem érdemes bolygatni.. Sokan vélekednek még így, ha olyan esetek történnek valahol, mint a Görömbölyi Téglagyárban. Az így gondolkodók tétlenül tűrik a rendellenességeket, az embertelenségeket, a viszálykodást még akkor is, ha közbeléphetnének. Milyen helytelen álláspont ez! Mert még ha ragyogó eredményeket értünk is el valamiben, nem mindegy, hogy hogyan értük el: idejétmúlt hajcsárkodással, vagy meggyőzéssel, öntudatosan. Ezt kell a jövőben figyelembe vennie a Görömbölyi Téglagyár vezetőjének, és sok másnak is. És akkor majd elhalnak a „kényes ügyek.” Ruttkay Anna A Szerencsi Csokoládégyárban már elkészültek a télapófigurák és a karácsonyi függelék, s ezen a héten megkezdték a húsvéti nyuszik gyártását. A képen: hűtőszekrénybe indulnak az első jövő évi csokoládé-nyuszik. (Foto: Sz. Gy.) ven felül. Ha ez sikerül, akkor a borsodivánkai Petőfi újból megismétli a korábbi évek sikerét, több mint 40 forintot fizetnek egy munkaegységre. „Tndjuk, hogf az országnak nagy szüksége van a kenyérgabonára,, Csató Sándort, a szomszédos Kossuth elnökét is hamar megtalálom. Szívesen nyilatkozik. Pénteken este ők is befejezték a vetést, s ez azt is jelenti, hogy csak úgy, mint a Petőfi tagjai, ők is zsebükben érezhetik azt a prémiumot, amit a Földművelésügyi Minisztérium kitűzött a vetésben élenjáróknak. Még tréfálkozom is Csató Sándorral a pénzről, de ő tagadóan rázza a fejét. — Kenyérről gondoskodni nem lehet hebehurgya módon. Az elvetett 304 holdon a mag, többnyire borsó, mák és lucerna, földbe került. Amit kukorica után vetettünk, az is szépen fejlődik, s ha a tél nem csúfol meg bennünket, jó aratásra számíthatunk jövőre. Csak úgy, mint a Petőfiben, a Kossuth Tsz-ben is többet vetetlek tíz holddal az előirányzaton felül. Erről azt mondja Csató elvtárs: — Tudjuk, hogy az országnak nagy szüksége van kenyérgabonára. A mi földjeink pedig igen jók. Termésünk nagy részét vetőmagnak adjuk át a többi termelőszövetkezetnek. Vetés után itt is tovább folytatódnak a dolgos hétköznapok. A cukorrépaszedés, az őszi szántás mellett hozzáláttak a szecskázashoz, a dohánycsomózáshoz, bekötözik a gyümölcsfákat. kazalba rakják nz istálló trágyát. A megye legjobbjai közé tartozik a két, borsodivánkai termelőszövetkezet Már évek óta jól gazdálkodnak, a tagság elégedett. Szép a jövedelem. Most újból bebizonyították; Borsod- ivánkára számíthat az ország. Tudják, mit vár tőlük a város, az ország népe. Ezért vetettek most több kenyérgabonát. Köszönet érte. Garami Ernő I Rsipar téli felkészüléséről munkásokkal. Neked is van egy javaslatod, nekem is ... Élhetnénk mi úgy, mint egy nagy család ... Serfőző Pál (gépkezelő): Az is baj, hogy a gyárban még sok a balesetveszély. A balesetvédelmi oktatáson mindig azt halljuk, hogy vigyázzunk magunkra, mert a baleset termeléskiesést okoz. De a vezetőség nem intézkedik a szabályok betartásáról. És baj, hogy itt senki nem' tudja, hogyan állunk a tervteljesítéssel. Azelőtt volt egy tábla ... Szabó Lajosné (munkásnő): Van itt más hiba is. Nem törődnek a dolgozókkal. Amikor én szülési szabadságról visszajöttem, nem tettek vissza a régi helyemre, és így a keresetem csökkent... Márton Lajosné (téglaszedő): Nekem egy szombaton a kisfiámat öx-voshoZ' kellett volna vinnem, mert opei'áció előtt állt. Mentem az oi’vosi cédulával Békési elvtárshoz, hogy engedjen el egy nap szabadságra. Ö azt mondta, menjek a művezetőhöz. A művezető kijelentette: nincs szabadság! Hallotta ezt Békési elvtárs is ss rámkiabált: „Elvtársnő, takarodjon a munkahelyére!” Erre mérgemben káromkodtam én is. Ekkor Békési elv- társ azt mondta: „Amennyiben nem tetszik a munkahelye, takarodjon haza!” Hazamentem. Elvittem a gyereket az ox-vos- .xoz, ott kértem igazolást és délben visszamentem a gyárba. Nem fogadták el az igazolást. Bementem Mályiba, a szakszervezetbe, hogy elmondjam a panaszt, inert itt soha egy szakszervezeti gyűlés nincs. Mindezért másnap reggel a gyái-vezető megtiltotta, hogy munkába álljak ... Molcsányi János (kihox-- dó): A feleségemmel együtt dolgozunk itt. Ha Mályiba kirendelnek bennünket vagont rakni, későn érünk haza, mert a közlekedés nincs biztosítva, legtöbbször gyalogolni kell. És ki vigyáz addig a gyerekre? A mályi rakodást azzal az emberrel kellene végeztetni, akit berendelnek vasárnapra, hogy a mi munkánkat, a téglakihor- dást végezze... Szendi János (kihordó): Elég rossz munkát végzünk mi, elvtársak ... Ha egy jó pártszervezet, egy ütőképes szakszervezet lenne, akkor minden megváltozna itt!..« esítést úgy tervezték, hogy a dolgozók 80—90 százalékát foglalkoztatni tudják. * A fentiek azt mutatják, ” hogy mind a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat. mind a mélyépítők fel- készülten várják a telet, megtették a szükséges intézkedéseket. A terv azonban csak papírra. vetett elképzelés marad, ha továbbra is ilyen szállítási gondokkal kell küzdeni. Építeni csak akkor tudnak, ha van miből és az enei'giát a tervek teljesítésére fordíthatják a vagonok és gépkocsik után való telefonálgatás, szaladgálás helyett. Még a fagy beálltáig el kell szállítani a kavicsot, a helyszínre kell készíteni minden építőanyagot. A beruházások mielőbbi megvalósítása a nagyüzemek, intézmények érdeke is. Cikksorozatunk előző részében elmondtuk. hogy az őszi csúcsforgalomban a MÁV és az autóközlekedési vállalat nagyon meg van terhelve, a mezőgazdasági szállítások, a bányákból kitermelt szénnek az erőművekhez, gyárakhoz való eljuttatása igénybe vesz minden járművet. A Minisztertanács felhívással fordult a vállalatokhoz, üzemekhez, hogy kapcsolódjanak be ebbe a munkába. Realizálódjék ez a felhívás mielőbb hatékony, segítő tettekben! Ónod vári Mikló' (Folytatjuk) — főleg szakipari munkással — rendelkeznek, sok építkezés befejezésének határidejét előbbre tudják hozni, kevesebb megkezdett létesítmény átadása húzódik el a télre. A vállalat az Ózdi Kohászati Üzemekkel, valamint az LKM-el már felvette a kapcsolatot és kérésüket az ózdiak már készségesen teljesítették: hét dömpert és egy teherkocsit kölcsönöztek a szállításbk lebonyolítására. mélyépítő munka el- ** húzódása kihat az építőipar munkájára is. A vállalat eddig az első negyedéves tervét rendszeresen teljesítette, kivéve az idei esztendőt, amikor a rendkívüli tél miatt náluk is elhúzódtak a beütemezett munkák. Évközben azonban ezt az elmaradást pótolták. s a főbb munkahelyeken: Ózdon, Saióbábonyban, Beren- tén és Sajókeresztúrban ütemesen haladnak. De a szállításban egyre súlyosabb problémák jelentkeznek. Ha nem kapnak elegendő kavicsot, kénytelenek lesznek több nagyfontosságú bei’Uházáson az építés ütemét átmenetileg csökkenteni. Intézkedési tervükben az szerepel, hogy — miután a MÁV sem tud elegendő vagont adni — úgynevezett téli depo- niákat létesítenek, s ezekről a szállítást már teherautóval is le lehet bonyolítani. A közeljövőben Ózdon újabb nagy munkához kezdenek, ezért a téligőzt fejleszthetnénk, több lakást tudnánk felépíteni. S ajnos, a közlekedési vállalatok képviselői nem tudtak a szállítás meggyorsítására az építőipar számára megnyugtató választ adni. A mezőgazdasági szállítások miatt ugyanis csak csökkentett számban tudnak vagont és gépkocsit adni. Ezzel szemben sok közületnél, vállalatnál rendelkezésre áll a gépkocsi állomány. Jó lenne, ha ezeket most az előszállításokhoz kölcsönadnák. Az Ózdi Szénbányászati Tröszt a Minisztertanács felhívására eddig mái- öt gépkocsit adott át és a Lenin Kohászati Művek is segített. Hasonló a gond és hasonló az elképzelés a téli munkavégzésre a Borsod megyei Mélyépítő Vállalatnál is. Kapacitásuknak jelenleg aA0%-a van kitöltve: az LKM és az Ózdi Kohászati Üzemek területén nagyobb építkezések folynak, munkalehetőségük tehát bőven van. Éles Sándor osztály- vezető azonban elmondotta, hogy a negyedik negyedévi terv eredményes végrehajtásához náluk is újabb ötszáz dolgozóra lenne szükség. A toborzást megkezdték. Itt is, mint az Építőipai'i Vállalatnál sokat remélnek a „segítsd meg az építőipart” — mozgalomtól, mert ha elegendő munkaerővel ruházásokat nem mindig sikerül a határidőre befejezni. Amikor tehát az intézkedési tervet kidolgozták, alapvető volt a számba jöhető munkaerő felmérése és áz ez évre előirányzott műszaki feladatok elvégzésére való átcsoportosítása. Számításaik szerint — az építőipar speciális helyzeténél fogva — télen a létszám 65 százalékát foglalkoztatják és a szabadságolásokat a szociális körülmények figyelembevételével hajtják végre. — A télen —"mondta Karmos Károly — fokozottan alkalmazzuk az elmúlt években is jól bevált módszert: a miskolci építkezéseknél igénybe vesszük a gázhálózatot. Így elég egyenletes és jó hatásfokú melegítő lehetőséget teremtünk a munkálatok végzéséhez. Sok problémát okoz azonban, hogy a MÁV nem tud eleget tenni a kavicsszállítással kapcsolatos megx-endeléseinknek. M'skol- con elegendő anyaggal rendelkezünk, de Ózdra még a fagy beállta előtt több ezer köbméter kavicsot kellene elszállítani. Gőzkazánparkunk is kicsi. A téliesltcshez még háromnégy gőzkazánra lenne szükségünk. A mezőgazdaságban, vagy más területen bizonyára vannak elfekvő gőzkazánok, amelyeket a télre ha kölcsönadnának, azokkal elegendő t - v- , .. ► O röm látni a sok szép uj J ^ lakást, iskolákat, művelődési otthonokat, a megvalósuló beruházásokat. Évről- f évié többet építünk, mind na- >gyóbb feladatok hárulnak a ► kivitelező építő vállalatokra. Ia tél azonban nagy gondot ► okoz az építkezéseken. Fagyos, khideg időjárásban nem lehet ► új falakat rakni, nem köt az t anyag és sokszor szinte leheli ellenné válik' a mélyépítő lmunka is. Ezért kell sietni a ► megkezdett építkezések beíe- kjezésével, hogy télre lehetőleg I»csak a belső munkak_ maradijának, amelyeke); az ipai'osok ► fűtött helyiségekben végeznek l A Borsod megyei Állami £ Építőipari Vállalnt sok év tapasztalatait felhasználva készítette el intézkedési tervét, ► amelyet Karmos Karoly tó- «mérnök ismertetett á megbeszélésen. Elmondotta, hogy 84 f épületnél térnek át az épitke- £zés téliesítésére, s ezekre a t*munkahelyekre mintegy 1800 j, embert irányítottak. A léliesí- jhés természetesen mindig attól jllügg, hogy a megkezdett építkezés milyen stádiumban van, l azon külső, vagy belső mun► kát kell-e végezni? Értekezle- % lünkön is elhangzott, hogy a t* vállalat munkaerőhiánnyal Iktizd. Sok épület átadása hú- Szódik emiatt, a megkezdett be■„Tisztelt szerkesztőség! Ne haragudjanak, hogy névtelenül írjuk e levelet, de félünk a megtorlástól... Mióta Békési György a gyárvezető, azóta nagyon furcsa helyzet uralkodik nálunk, a Görömbölyi Téglagyárban. O ugyanis a dolgozókra állandóan ordít és káromkodik ■.. Az utóbbi leltárnál hiány volt a nyerstéglából. Békési György azt mondta a művezetőknek, hogy a napi. legyártott téglából párszáz darabbal kevesebbet vegyenek át a dolgozóktól, amíg a leltárhiány el nem tűnik. Nincs, aki ellenőrizze, és így ’ megtehetik . Az ivóvizet 500 “600 méterről kell a gyárba szállítani es vizhovdó nincs Az egyik dolgozó, Török László kérte a gyárvezetőt, hogy hozasson vizet, s azt a választ kapta: vagy hoz magának, nagy menjen haza. Az illető hazament. Egyébként nem■ ilyen simán zajlanak le a dolgok, hanem ordítozások és káromkodások ' közepette. Létszámhiánnyal küzdünk és mégis, mikor Vajda, István bejött beleglapról (előző nap nem jelentette be, hogy jön dolgozni), a gyárvezető hazaküldte három nap gondolkodási időre. A dolgozó már elment a vállalattól. Most kérdezhetnék, hagy hol van a párt- és a szakszervezet? Sajnos, a párttitkár elég gyenge ember, nem sokat törődik az üzemmel. A szakszervezeti titkárt Békési György felfüggesztette és hogy ki van helyette, nem tudjuk. Szeretnénk, ha. az említett : hibák mielőbb megszűnnének és nyugodt légkörben tudnánk minél többet dolgozni a szocializmus felépítéséért... A Görömbölyi Téglagyár dolgozói.” * * Színhely: a Görömbölyi Téglagyár kultúrterme. Munkaiv- hás és szépen felöltözött asz- szonyok, férfiak vegyesen, helyet kei-esnek a szűk kultúrteremben. — Nem lehet itt még le se ülni... Ezt is rosszul szervezték meg... — az elégedetlen- kedök egy csopoi'tja behóz né- hány nyekergő lócát, aki tud, leül. A többiek állva maradnak, lehetőleg az ajtóhoz kö- fcel és minél távolabb a terem túlsó végében levő asztaltól, amelynél a gyárvezető. Békési György foglalt helyet, s amely mellett ott ül a Miskolc városi pártbizottság megbízásából Gável József elvtárs, az Építőipari Dolgozók Szakszervezete Borsod megyei Bizottsága részéről Sóvári Károly titkár elvtárs, s a Mályi Téglagyártól (mint, a Görömbölyi Téglagyár felettes szervétől) Tóth Miidós szakszervezeti titkár, Harsányi Béla személyzeti osztályvezető és Bácsik Mátyás13 termelési csoportvezető. 5 — Azért jöttünk össze, hogy| segítsünk a gondjaikon, elvtái’-9 sak. Mindenki mondja el« őszintén,' mi nyomja a szí-}j Vét... — kezdi Sóvári elvtárs.« < Antal József (téglakihordó j munkás): Hónapok óta kér-« tem: hadd alakítsunk szocia-« lista brigádot. Nem engedő- } lyezték. Hát kérdem én, ná-« lünk miért nem alakulhat ki a 1 nagy család, mint másutt? .. .< Itt volt a KISZ-szervezet is.} Minden fiatal elment. A fia-« talok könnyebben otthagy-« ’ják, ami nem tetszik nekik ...} És kinek tetszenének például« ti szerszámaink? A taligák úgy« járnak, hogy az ember meg-« rántja velük a derekát. De ha « elmegy beteglapra, akkor szi-« mulál. i. < Szendi János (kihordó): No,« és rossz szerszámmal lehet-e a« tervét teljesíteni, elvtársak?} Nem lehet! Nem lehet, mert< ha egy szerszám csak 50 szá-1 zalékban jó, azzal nem lehel« 100 százalékot teljesíteni...« És különösen év végére mi < lesz a tei-vteljesítéssel? Gyárt -} juk a sok nyers 'téglát, jön a« •fagy, s mi lesz ebből? Aztán« sokszor milyen sár van itt!} Nem lehetne ezeket az utakat < megcsinálni? Sokkal gyorsab-} ban_ haladnánk a taligákkal« jo utón... Nem akarom én< csupán a gyárvezetőt hibáztat-} ni, de neki sok mindent más-< koppén kellett volna csinálnia.} Ezt a gyárat keményen kell < vezetni, az biztos. De nem ká-* romKoc^ásscíl. A. Ryárvpzotospí?-! nők össze kellene dolgoznia^'
