Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
Vasámsft É963L ssepícmíer “L vsTAKmMrr^ftxmsTAG 7 ^ADÄNYI MIHÁLY: ÓDA Varost emelsz a poros pusztaságon* folyót terelsz és embert új irányba s az utak fényes fogsorai közül kiáltásként gépek robaja rebben —• Egyik kezedben életet szorongatsz* felszabadítsz és megtöltöd a lelkünk, másik kezed a messzeségnek lódít és nem tűröd, hogy kifújjuk magunkat Olajos vagy, izzadságszagú, mégis az asszonyok neked bontják az ágyat, íeherbeesnek és jajgatva szülnek, hogy nevedet minél többen viseljék — Ereid a vértől szinte sajognak* néha nem értlek, aki halna érted és rezzenetlen tűröd, hogy az undok nyálkás férgek mászkáljanak rajtad Egy héten hatszor« Egy hét alatt hatszor ütközött össze autójával Brooklyn- ban Harold Pritt és Jimmy Krutchenko. A rendőrség arra gyanakodott, hogy személyes viszály vagy részegség okozta az összeütközéseket, de egyik állítás sem. igazolódott be. „Valóban véletlen voltr minden esetben véletlen, ami krónikánkban egészen egyedülálló", jelentette ki Whittle rendőrőrmester. „Az egyik szerencsétlen flótásnak tanácsoltuk, költözzön másik városba, mert a két autós nyilvánvalóan magnetikus vonzóerőt gyakorol egymásra”. A hat összeütközésnél szerencsére csak kisebb sérülések történtek. A süketnéma szitkozódik Sokolov (balról) és Kuprijanov egymást filmezi elszánt arccal. Vajon mUycn humoros kép lesz ebből náluk? Galina Nyikolajeva férjével egy külföldi újságírót hallgat, aki az írónőről szóló cikkét fordítja éppen. Ö, gyönyörű, vad és félelmetes vagy, néha nem értelek, ámde úgy szeretlek, hogy egyszer majd, ha békességre biztatsz, valami harcban meg is halok érted. A skóciai Falldrkban 4 font pénzbüntetésre ítélték a süketnéma James Silcockot, mert jelbeszéddel szidta az anyját. tudják róluk, hogy szenvedélyes amatőr-filmesek. Mégpedig azokról a városokról szeretnek kisülmet csinálni, amelyekben megfordulnak. És miKönyvjegyzet Ivó Andrics művei Mikor kitüntették a Nobel- díjjal akkor mi is együtt örvendhettünk volna a jugoszláv néppel, hiszen ez volt az első eset, hogy a világ e híres irodalmi elismerése tájunkon élő írót illetett. Bizony kijárt volna ez Krudynak, Móricznak, Sadoveanunak, Krlezsanak is. Azért írom, hogy örvendhettünk volna, mert megtehettük volna, ha Andricsot ismertük volna. Sajnos — annak ellenére, hogy a Híd a Drinán 'már 1947-ben is megjelent — a magyar irodalmi közvélemény nem sokat tudott Ivó Andricsról és művéről, mint ahogyan ma sem sokat tud a díjjal nem koszorúzott többi közép-európai íróról. Most egymásután jelennek meg művei magyarul. Olvashattuk a ragyogóan tiszta Travniki krónikát, a színes és bölcs Elátkozott udvart, a gazdag emberismeretről tanúskodó Kisasszonyt. Higgadt, nagy mesterségbeli tudással rendelkező írót, melegszívű embert, mély gondolkodót ismertünk meg, akinek művében Bosznia népek járta országa tárul elénk. Különös modernsége abban áll, hogy semmi sincs belőle a modernkedők formai virtuozitásából. Müve olyan egyszerű, mint a népmese, cselekménye sohasem szövevényes, alakjai mindig felismerhető típusok. Regényeit úgy is lehetne olvasni, mint történelmi tankönyveket: hitelesen festi a kort, ért szereplői mesterségéhez, felismeri és jól érzékelteti az emberek cselekvésének rugóit Történeteinek hiteles magva van, akár a nagy klasz- szikusokban, itt minden a helyén álL Mégsem olyan mint az idézett nagy klasszikusok. Elbeszélő modora inkább a tudósé, mintsem a szépíróé. Alkotásában több az ismeret szerepe, mint a beleérzésé. Higgadtsága néha szárazzá teszi, tablói „önmagukban színesek”, nem a megírás teszi őket azzá. Valóban krónikás, kissé kívülálló. Az író is olyan, mint műve. Fiatal korában nacionalista forradalmár volt, aztán a ki- I rályi Jugoszlávia diplomatája | lett, aki a fasizmus elől szülővárosába húzódott vissza, s aki azóta is ott él, bár a történelem kereke nagyot fordult. Csak népével egybefonódott műve bizonyítja, hogy ez az élet mégsem az „idegené”. Hazájában meg is értették, és minden támogatást megkapott magános alkotómunkájához. így érhette el, hogy aki a király diplomatája volt, az ma egy nép, sőt egy egész népcsalád nagykövete a világon. 1956-ban nemzeti díjat kapott, utána rövidesen elnyerte az első jugoszláv Nobel-díjak Műveit a magyar könyvkiadás nemrégiben gyűjteményes formában jelentette meg. az olvasók közül már sokan ismerik és szeretik. Ideje lenne, hogy irodalmi életünkben is több időt és ívet szentelnénk neki, ideje lenne, hogy a modem regényről folyó vitákban Andrics neve is érvként szolgáljon a realizmus igazsága mellett. Kováts Lajos után a „művész hazája a nagy világ", kisfilmgyűjteményük állandóan gyarapodik. Hasonlóan kisfilm-bolond a körismert Kukrinsky karikaturista- trio két tagja Sokolov és Kuprijanov. Karikatúráik nem egyszer mennek szenzáció számba nemcsak otthon, hanem az egész világon. Legutóbb kisfilmet készítettek arról, hogyan lettek karikaturisták, hogyan készülnek karikatúráik. „A bábuk nevetni és sími is tudnak. Különleges kifejezőképességük van. Játékukkal közel férkőzhetünk az emberek szívéhez. Így aztán a bábu is segíti társadalmunk formálása során az élet átalakítását”. Régi ismerősünk Obraz- cov mondja ezt moszkvai otthonában, amikor megmutatja azokat a képeket, amelyeket nemrégiben' készítettek arról, hogyan dolgozik. Galina Nyikolajeva. „Útközben” című regénye legalább olyan vitatott téma volt nálunk, mint hazájában. Moszkva egyik elővárosában él az írónő férjével Maxim Szagalo- vics-csal, aki szintén író. ö írta többek között az „Útközben” filmforgatókönyvét És végül, ugyancsak Moszkva mellett Feredjelkinoban, az író-tanyán, pillantsunk be Konstantin Eegyinhez, akinek Első örömök című könyvét és Az ózdi központi könyvtárban.. már 42 ezer kötet könyv áll az olvasók rendelkezésére. (Foto: Sz. Gy.) Obrazcov szemléli a róla készült képeket: Konstantia Fogjon mosolyogva üdvözli látogatóját.- &tihú4t(tkbait 'Az elmGIt tizennyolc év alatt számos szovjet művésszel ismerkedett meg a magyar közönség. Közülük nem egy járt hazánkban, másoknak műveit sokan olvasták érdeklődéssel és nem egy került különösen közel a mi közönségünkhöz. Ök tehát már ellátogattak hozzánk, most fordítsuk meg a játszmát és látogassuk meg mi őket otthonukban. Nézzük meg, mivel foglalkoznak magánéletükben, hogyan élnek családjuk körébenmás magyarra fordított műveit nálunk is szeretettel forgatják. Nézzük, amint mosolyogva magyaráz, aztán ne zavarjuk tovább mert sok a gemdja. Alkotó munkája mellett ő az írószövetség elnöke. Máté Iván Ki ne ismerné a zenerajongók közül, ki ne hallotta volna már játszani a hires apát és lassan hasonlóan híressé vált fiát David és Igor Ojszt- rah-ot? Azt azonban kevesen Barid és Igor Ojsztrah. találmányának, cserép kézigránátoknak gondolja, melyekkel megszórták a falakra kapaszkodó pogányokat. — Kétezren sem voltak, azok meg... menynyien is, apjuk? Az én öreg ismerősöm kapásból válaszol, százötvenezren, ilyen csuda még nem esett a nap alatt, hogy ennyi ember megállítson ekkora sereget. a vármúzeum felé. Dobé István szobra furcsa ellentétként maMegyünk gasodik ki épségével a megroggyant falak közül, széttárt kezével mintha magához akarná ölelni hajdani birodalmát, maréknyi népét, a hős egrieket, akik a dicső falakról a kövek alá feküdtek, mint megannyi gondolatjel. Amikor összegyűlik egy csoportra való, megnyílik a vármúzeum kapuja, s kellemes hangú idegenvezető ébresztgeti a múlttá kövesült, máig megfejtetlen történelmet, honnan volt annyi bátorság, elszánás .abban a kétezer emberben. A valóság masabb, furcsább, ér- dekfeszítőbb és hősibb volt minden írói fantáziánál. A kőfaragó-jeles kődarabokat megsimogatja Pista bácsi, munkaviseltes ujjával mélyedésüket kíséri, s az a gondolata támadt, mennyire alaposak voltak az akkori építők, a jelek emberekre emlékeztek, s ha rosszul helyezték el a megfaragott követ, a mesternek még az unokáját is felelősségre vonták, ha már ő a mennybéli várfalakhoz faragta a követ. De kellett ez a szigorúság, hiszen a várakat rontó hadak ellenében emelték, s ha az egri vár falait nem ilyen alapossággal rakják ösz- sze, lerontja a török 1552-ben, hiszen hat darab híján tizenkétezer vasgolyóbist lövetett a várra. Riadtan, kikerekedett szemmel, az élmény döbbenetével állnak meg a szépen halomba rakott koponyák, embercsontok előtt — háromszáz hős védőből ennyit őrzött meg a mindent megemésztő idő, kétszázan az ostrom után haltak bele sérüléseikbe. Némi kárpót* lást jelent a hősöket szánó léleknek, hogy az* ötszáz egriért húszezer török lakolt. Volt itt J sírás és fogaknak csikorgatása. A több mint! ötven méter mély kútnál azt furcsállotlák, * hogy mozog a víz felszíne, s találgatták, va-í jón mitől, csak nem valami állat van benne?* Az egyik folyosó Végén megintcsak el kellett} szomorodni. A fehér márváriytábla három } hadnagy, építész és ötven magyar katona szőr-} nyű halálát panaszolja kései koroknak. A má-} sodik ostromkor későn vették észre, hogy rob-* bantó almát váj a török a falba, az ellenaknán J dolgozókat megsemmisítette a hatalmas rob-j bánás, mely félméterrel megrokkantotta a falj egy részét. Az idegen zsoldosok annyira meg-J rémültek, hogy lefegyverezték az alig ötszáz* magyar katonát, s a szabad elvonulás remé-J nyében feladták a várat. A sors iróniája volt,: hogy a győztes törökök szálig lemészárolták aj zsojdosokat és megkegyelmeztek a hős magya-j roknak. — Volt lelke a pogánynak — bólintott* Pista bácsi. ______________ j | A múzeumlátogatás | tetőre, s leróttuk kegyeletünket Gárdonyi Gé- } za sírjánál. Pista bácsi és hozzáőszült társa} szomorúan, lehajtott fejjel állt a sír előtt,* észre sem vették, hogy rájuk kattintottam j fényképező masinámat. Szépen köszönték a* könyvet. Többször is elolvasták a márvány-} lapra írt rövidke mondatot: „Csak a testem”.! Bólogattak hozzá kedves igenléssel, igen, csak* a teste, a lelkét odaadta a dicső egri hősök} emlékezetének, odaadta a könyvnek, mely el-» jutott hozzájuk is, a huszadik század második} felében, amikor már túl voltak hatvanadik} évükön. A fiúk hozta a könyvet az iskolából,} őket meg a könyv hozta-vonzotta ide Egerbe,} miután zsákba gyűjtötték a búzát. Mire haza-* érnek, lesz munka megint, szántanak, vetnek,} hogy jövőre tettebbek legyenek a kalászok aí csereháti dombokon. * v-;' Gttlyás Mihály 1
