Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
Vasárnap, 19G3. szeptember í. ESZAKMAGYAKORSZAíS ~ —------i voltam. T egnap otthon | Igazán otthon, a szülőfalumban. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én ebben az országban mindenütt azt érzgm, hogy otthon vagyok, mégis ez a falu jelenti nékem az igazi otthont. Itt az otthoniét érzése megsokszorozódik. .Itt a legjobb, ebben a faluban, ahol a Tisza egészen odasímui'a kertekhez, és a túlsó pártján nádasok muzsikálnak,'békák brekegnek, erdők zúgnak — a fiatal nyárfákat én ültettem — és madarak énekelnek. A víz meg olyan szép sima, tündöklő’ fényes, mintha csiszolt üveg lenne. Ilyenkor, nyái; végén, a?, ősz előestéjén meg annyira szép, hogy nem is tudom mihez hasonlítani. Ilyenkor végtelenül szelíd és annyira kedves, hogy jólesne megcsókolni. Életem legszebb, legnagyobb és legfájóbb emlékei is ide rántanak vissza — bárhol vagyok — ehhez a szépséges folyóhoz. Nem is csoda, hiszen házunk a folyó partján áll, kertünk a víz közepén végződik, és én itt nőttem fel. Féllábbal mindig a Tiszában álltam, benne mosakodtam, és belőle oltottam szom jam is. Én a Tiszát magamban hordozom mindenütt, s ha emlék csobban bennem — az a Tisza csobogása. így voltam tegnap is. Alko- nyodott, amikor hazaértem. Gépkocsink megállt a kapu előtt, és kiáltottam. De senki nem válaszolt. Üres volt az udvar, üres a ház. — Menjünk a Tiszához — mondtam barátomnak — biztosan ott vannak. Nem tévedtem. Ott volt még az öreg Bogár kutva is. Anyám térdig a vízben állt, és legkisebb testvéremet, a hatesztendős Lacit fürdette. A gyerek egész testén dús habot vetett a szappan, anyám végigdörzsölte, azután lemosta nyári, langyos Tisza-vízzel. A hab a part mentén hosszan elnyúlt, és játékosan úszott. Jóestét, édesanyám! ;— köszöntem hangosan, mire ő meglepődött, és ellökte magától a gyereket. És Laci, a hatesztendős kis kölyök, bukfencet vetett a vízben, majd ka- ' cagva úszott a Tisza közepe '■felé. Egy emlék ebben a pilla- ‘^ natban csobbant meg bennem: . hatéves koromban így úsztam én is. Hiszen .a magunkféle halász, vadász, madarász mindennel foglalkozó tiszaparti ember azt sem tudja, mikor tanult meg úszni, mert aki a Tisza szélén született, azt a Tisza megtanítja. Engem is a Tisza tanított, és nem emlékszem arra, hogy mikor. Hatéves koromban már úsztam, ugyanúgy, mint most az öcsém. Anyám kijött a vízből, megölelt, csókjával halmozott, a Tisza vizében megpuhult kezével sitnogatta örökké kócos hajam, és boldogan újságolta: — Lacit fürdetem, a kis gazembert ... Nézd csak, hogy úszik ..'. Holnap megy először iskolába... Ebben a pillanatban nem csak anyám szavát hallottam. Megjelent előttem egy kép is, gyorsan perdülni kezdett emlékezetemben egy történet, egv régi, fájdalmas emlék. Mert mondom: nem csak szép, hanem fájdalmas emlékek is köt- hek'ft Tiszához. Egyszer majd mindet, elmesélem. Most csak ezt mondom el, ezt az egyetlen egyet, amely tegnap ott. otthon. a Tisza partján eszembe jutott... * Húsz éve, pontosan húsz éve történt. Ilyen pajkos, jó úszó, fürge és szőke hatesztendős fiúcska voltam, mint Laci most. . Csakhogy én nem anyám mellett töltöttem a nyarat, hanem Kiss Pista bácsival, az ökör- füzön, a borjúcsorda mellett. Kisbojtár voltam. Akkor kerestem az első kenyeret: egy mázsa búzát egész nyáron, amit Kiss Pista bácsi a saját béréből vágott le, mert öreg volt Már, és a borjúk mellé jól futó fiúcska is kellett. Velem jól járt, mert futni is tudtam, s Mivel még nagyon kicsi vol- J-am, beérte apám egv mázsa búzával. A sorsom felől már akkor döntöttek, amikor apám bojtárnak szegődtetett, tehát Még áprilisban. —- Pásztor lesz a gyerek, és hem megy iskolába. Kell a ke- hyér — mondta apám, és ezzel Megírta sorsomat. Én nem is bántam, | melt rengeteg. Hanem Kiss bácsi, akinek a haló porát is áldom, amíg élek, mert neki köszönhetek mindent, talán még azt is/ hogy most megírhatom emlékemet — becsületes, kötelességtudó pásztor volt. Júliusban, amikor beköszöntött a kánikula, - aszály falta a rétet, kiégett a fű, és terebélyes foltokban ldvirult rajta a sziksó, az öreg magához szólított. — Ülj csak ide mellém, fiam — mondta kedves, parancsoló hangon. — Kivirágzott a sziksó, ez lesz a te iskolatáblád, és Itt az ideje, hogy betűvetést tanulj. Engem is itt tanított a gazdám, a sziksón. Fűzfavesszőt nyestünk, pálcikát csináltunk belőle, és a hatalmas iskolatáblán, a sziksón, amely olyan volt, mint az aprószemű hó. megkezdődött az első lecke. Az i betűt és az sután azt magyarázta, hogyan kell összekötni őket, hogy leírhassam a nevem. És én írtam, írtam boldogan ... De akkor, augusztus végén, pontosan húsz esztendővel ezelőtt, amikor már minden betűt tudtam, összeomlott az én boldogságom. Egy hajnalban, amikor indultam a rétre a borjúcsorda mögött, megperdült a kisbíró dobja, és összetörte a boldogságomat. Azt dobolta, hogy a községi elöljáróság értesít minden szülőt, akinek hatesztendős gyermeke van, hogy az iskolai beiratkozások megkezdődtek, és szeptember másodikéig mindenki Írassa be gyermekét a vallása szerinti iskolába. Ezen a napon jutott eszembe, hogy milyen .ió lenne iskolába járni, hiszen én már ismerem a betűket, és könnyen menne a tanulás. Ezen pott egy napra. Annyi volt az iskolai beiratkozási díj is. Tudtam, hogy apám nem kér pénzt a kaszálásért, hanem tejet, meg túrót hoz anyám az egy pengő fejében, mert ismertük már a gazdánét, aki jószívű asszony volt, és mindig több tejet, meg túrót adott, mint amennyi egy pengőért járt, Kihasználtam ezt az alkalmat. Másnap korábban keltem, elmentem a gazdáékhoz, és így szóltam: — Gazda néni, azért küldött édesanyám, hogy tessék megadni az egy pengőt, ami a kaszálásért jár, mert nincs egy fillérünk sem. A gazdáné, mit sem sejtve, ideadta az egy pengőt, én meg szaladtam Pál Gyurkához, evermekkori cimborámhoz. Mondtam neki: — Gyurka, gyere ma ki a rétre, maradj egy kicsit a volt, hogy meredekre mosta a partját, és a pengő mély’ vízbe merült. Mégis megkíséreltük a lehetetlent. Levetkőztünk, és belevetettük magunkat a Tiszába. Lebuktunk a víz alá. Kezünk markolta is a kásás, finom homokot, de a pengő mindig kimaradt belőle. Sírva, könnyezve öltöztem fel, és Gyurkát agyonveréssel fenyegettem, ha másnap reggelig nem szerez egy. pengőt. Félelmében megígérte, hogy szerez. Azt mondta: lop a nagyanyjától. Anyám eközben — míg mi a pengőt elvesztettük — elment a gazdánéhoz a tejért. — Hiszen én már megadtam a pengőt a fiadnak — mondta a gazdáné és csodálkozott. — Azt mondta, hogy te küldted... Volt nekem este nemulass. Anyám nagyon megvert Jól 1-es számot tanultam meg azon a napon. így könnyebb volt, mert az i betű szára éppen olyan, mint az egyes szám. Hamar megjegyeztem. És emlékszem: este boldogan mutattam apámnak, mit tudok én. Üjság- papír szélére, ceruzával rajzoltam le a tudományom. Apám nézte, nézte, elkomorodott, majd így szólt: — Hát csak iparkodj, fiam. Utóbb még számadó is lehet belőled. A te iskolába járásodnak már úgyis befellegzett, mert nincs pénz a keresetedre szükség van. Jövőre csikók mellé szegődtetlek, Sápi János két mázsa búzát ígért érted. Ö, mennyire boldog voltam. Másnap megint leültem Kiss bácsi mellé, és megtanultam az u betűt, meg a 11-es számot, flgen jó tanító lett volna az öregből, ha magasabb iskolába járhat, mert csodálatosan egyszerűen és érthetően, logikusan oktatott, magyarázott.) Az i betű után. az u betűt tanította, mondván, hogv az két i betű, csak össze kell ragasztani. És éppen így magyarázta a lief, mondván, hogv két egves annyit jelent, Kettő után a huszonkettőt tanította, és megmagyarázta. hogy a második szám mindig ugyanazt jelenti, amit a magánosán írt szám jelent, csak elé kell mondani a tízet, húszat, harmincat, stb. így én tíz nap alatt százig tanultam számolni. A gyakorlásra volt idő hajnaltól napestig. De az öreg tudománya csák ennyi volt, a betűvetés és a számolás, na meg a pásztormesterség. Mindezt ő is itt tanulta meg a réten egy régebbi öreg pásztoriól. az én tanulásom égé- i a napon nem is tudtam másra gondolni, csak az iskolára. A hatalmas rét is egyszeriben átváltozott iskolává. Végtelen padsorok álltak előttem, tele gyerekekkel, és valahol mesz- sze. ahol a kétágas magasodott, kezében pálcával, magyarázott a tanító. Mintha az ég lehajló kékségére írta volna a betűket. Iskolát láttam én azon a napon mindenütt, még a nap fényében is. Felnéztem az égre, és a göndörödő felhőcskék átváltoztak iskolapadokká, az egész égbolt egy hatalmas iskolának tűnt, amely lassan úszott a fejem fölött, és sohasem volt vége. Nem tudom miért, de akkor még a fűzfák alatt- is padokat láttam. De tudtam azt, hogy én nem mehetek -iskolába. mert nincs egy pengőnk se a beiratkozásra, és a családnak kell a búza, amit én keresek. Ezért arra gondoltam, hogy a világon én vagyok a legszegényebb és legboldogtalanabb kisfiú. Három napig jártam némán a rétet, és Szomorúbb voltam, mint a Tisza partján roskadozó fűzfák. 777 I múlva Írapóra Három nap | jött, hoRy apám egy módosabb gazdánál sarját kaszált a Hímes-tó partján. Kosztét és egy pengőt kacsorda mellett, mert nekem vari egy pengőm, oszt el akarok menni beiratkozni az iskolába. — Jó — felelte Gyurka — elmegyek. El is jött, és kérte, hogy mutassam meg neki az egy pengőt, — Jó — mondtam — megmutatom, de bújjunk el, hogy az öreg meg ne lássa. El is bújtunk. Átmentünk az erdőn, és a Tisza partján leültünk egy öreg ezüstnyárfa tövénél, amelynek lombja úgy hajlott rá a Tiszára, mintha a szomjúság gyötörné, és inni akarna. Elővettem a pengőt, és megmutattam. Nézi Gyurka, nézi, csodálja, elkéri, forgatja, és egyszer csak hess! A pengő kiesik a kezéből, és pillanat alatt belegurul a Tiszába. Amíg élek, sohasem felejtem el a Tiszának azt a halk. finom, de sziyettépő. és mindentől megfosztó kegyetlen csobbanását. Abban a pillanatban a vér is meghűlt bennem, majd rávetettem magam Gyurkára, és ütni-verni kezdtem, ahol értem. Nagyon megvertem szegényt. mert én voltam az erősebb. De ez nem segített. Sírtunk, zokogtunk mind a ketten. Mit tegyünk? Azon a helyen a Tisza is olyan kegyetlen megtermett vesszővel püfölte a hátam, és úgy kérdezte: — Minek kellett neked a pengő, te gazember? — Azért, hogy beiratkozzak az iskolába — feleltem fuldokolva a sírástól. — Oszt beiratkoztál? . 7 1 Mi? ... Mért nem felelsz? — Be — nyögtem ki nehezen a hazugságot. s ez Nagyon kikaptam NYIKES IMRE: Pa rasz t o k így haladt szén augusztus végéig. A ki- ( szikkadt, s mégis illatos réten J kezdtem az iskolámat. Az volt j az én első elemi osztályom, ; ahol arany fűzvessző-ceruzá- val hófehér táblára írtam az I első betűt. És Kiss István bá- | esi volt az én első tanítóm, aki- ] nél türelmesebb pedagógus ta- < Ián nincs is a világon. Minden i nap megtanított egy betűt, az Mert célhoz értek. ők már, s majd innen lépnek tovább, ledobva magukról az idő folyondár — bilincseit, és új bilincsek kötik majd őket az újabb időkhöz, szemeikben kiteljesedik a lobogás, mely több lesz már, mint csak felszabadított ösztön, és holnap, és holnap már, hiszem, tudattá serken, lombjait kihajtja, s benépesíti a kezükhöz finomult végtelen mezőket, s száll, száll a diadalmas ének, dicsérve megvívott harcukat, s tegnapjaikon elmosolyodnak majd, ha valaki szól: ILYENEK VOLTATOK. __________ csak n övelte a szomorúságom. Ettől kezdve nem éreztem jól magam a réten. Kiss bácsi is hiába hívott, hogy gyakoroljuk a betűvetést, nem mentem. Mérgemben lombos ágat vágtam egy fűzfáról, és a sziksóba írt betűket szétromboltam, összesepertem a sziksót Ids kupacokba. mint az utcán szokták a havat. De a sziksó két-három nap múlva újra kivirágzott, és bujább volt, mint azelőtt. Bennem is így virágzott a szándék, hogy csak azért is, csak azért is iskolába megyek. Meg is virradt szeptember ötödikének napja. Régen ezen a napon kezdődött a tanítás. Szép, bíborszínű reggel volt. Kicsit hűvös és kellemes. Hat óra lehetett, amikor a borjúcsordát kihajtottuk. Furkós- bottal űztem a jószágot, és nagy porfelhő kavargóit az utcán. A velem egykorú gyerekek izgatottan készülődtek az iskolába. És én ezt tudtam. De máig sem tudom, mi ösztönzött, hajtott annyira az iskola felé. Talán a dac, hogy azért is. Talán a dicsőségvágy, hogy megmutathassam: én már ismerem a betűket. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy a falu szélén, a kavargó porfelhőben, észrevétlenül lemaradtam a csordától, és futni kezdtem az iskola felé. Ügy futottam, mint akit bottal űznek. Pedig korán volt még. üres volt az iskola, csak a jó öreg padok köszöntöttek. Leültem az iskola lépcsőjére. és vártam. Jó másfél óra múlva jöttek a gyerekek. ERNYEY GYULA: JltlXÍL CL kccLc-timk A minőig szerettem a csodálatosan \ kzép természetet, a végtelen,! Mk -legelőt, amely olyan sza- Vadsággal kecsegtetett, mint j Madarat a föld fölötti kéklő. Túl a mediterrán lázakon és túl a szabályosság határain görcsoldctt szemmel nézek utánad — a folyó nyugalma ébred bennem, ahogy körülnyalja a hidak vázát s érzi a hideg fém hús erejét, tapintja, mint a vénember az ifjak acélos izmait, s mosolyogva tovább baktat, mert az évszakok lágy beleikben megemésztettek már mindent a tudáson innen és túl. így nézek utánad, az utálat utolsó fáklyáit js elfújta az emlékezés, s vonásaid, mint tisztára sikált kövek ragyognak a levegő sebes folyamában. Verssorok s gazdasági törvények kapcsolódnak össze, megpróbá lók tudásom möge bújni, ismétlem, hogy az ész kívánja, egyszer, kétszer • nem elég, az érdek, suttogom, a két, még élni akaró egyéné, a hús ösztöne, a’ vegetálás önzése: — néhány rácsodálkozás még a külső és belső világ új összefüggéseire viliódzó percek között, egy-két nekifutás a Napnak, boldog megperzsel ődés, didergő lábként fúródni a lét forró-fényes homoktengerébe, s melegedni, melegedni soká! Hisz tudom már, a kötelességek megtartanak magukénak, de az árnyékok rámvetik sötétUIa karjaikat, s összeerőszakolt nyugalmam éjszakáiban halkan, tenyérbe vájó újakkal, és hűs, nem csituló szavakkal jajdulok: borzalmas így, hogy nélküled elek. Az édesanyja, vagy nagyobb leánytestvére kísérte mindegyiket. Őket már a tanító fogadta. Engem észre sem vett, mert behúzódtam az előszoba szögleiébe. Amikor már sokan voltak, besurrantam az iskolába,- és beültem az utolsó padba. (Négy évig ültem azon a helyen, mert akkoriban a négy alsó osztály nálunk még egy iskolába járt. és egy tanító oktatta mind.) Nyolc óra után megjelent a tisztelendő úr is, akinek hófehér haja és bajúsza szépen fénylett. A tanító felolvasta a névsort. — Ki nem hallotta a nevét? — kérdezte. És én tétovázás nélkül felálltam. . 777 és a tisztelendő tantt0 úr csak nézett, azután egymásra pislogtak, majd a tisztelendő úr köhé- cselni kezdett, előrehajlott, és jóságos hangon így szólt: — Téged be sem Írattak, édes fiam. Azt mondta édesapád, hogy csordás leszel, és nem adnak fel az iskolába. — Tudom — feleltem elfulladva, mert újra gyötört a sírás és hulltak már a könnyeim, A tisztelendő úr jóságos hangon folytatta. — Menj csak szépen haza, édes fiam, mert iskolába csak az járhat, akit beíratnak. Felzokogtam. Erre a tisztelendő úr oda jött hozzárrí, megfogta a kezem és á döbbenetes csendben, a többi gyerek tekintetének sűrűjén át, kivezetett az iskolából. Jóságos, atyai hangon magyarázott: — Neked nem lehet idejárni; mert ti nagyon szegények vagytok és édesapádnak szüksége van a segítségre. A tanító ekkor már o*t állt mögöttünk. — Tisztelendő úr — szólt nagyon nyugodtan. — Ne tessék hazaküldeni ezt a gyereket. A tisztelendő úr hirtelen megfordult. — De fiam — mondta a tanítónak, — hiszen be sem íratták. Az egyház senkit sem taníthat ingyen. — Majd én kifizetem a beiratkozási dijat — mondta határozottan a tanító és a zsebébe nyúlt. Elővett egy' ugyanolyan pengőt, mint amilyet a Tiszába ejtettünk. — Tessék. Itt van az egy' pengő. A nekem járó tandíjról pedig lemondok. A tisztelendő úr tétovázó, határozatlan mozdulattal nyúlt a pénzért, de mégis -elvette. Zsebébe tette és hang nélkül visszafordult. A tanító megfogta a kezemet és visszavezetett az iskolába. Este eljött apámhoz és addig beszélt vele, míg bele nem egy'ezett abba, hogy iskolába járhassak. Mert én voltam az első gyerek a családban. És régen az első gyerekekre mindig korábban rászakadt az iga, mint a kisebbekre. Nehéz volt lemondani a keresetemről. Apám mégis lemondott És így lettem én iskolás, pontosan húsz esztendővel ezelőtt, * Ez jutott eszembe tegnap, otthon, a Tisza partján. Percek alatt átéltem újra és szomorúéin néztem a Tiszára. De szomorúságom csak egy' pillanatig tartott. Laci, a legkisebb testvérem, az utolsó, a nyolcadik gy-erek, aki hat éves és most lesz iskolás, ott lubickolt c-iettem. Testén tajtékosan csobogott a víz és örömmel kiabált. — Bátyus! Reggel iskolába megyek! Már van szép táskám, füzetem, ceruzám, meg új ruhám! Tisza! Te kedves, jóságos, szépséges, bolondos ; víz! Hát megint adtál nekem- egy szép emléket. Ugye, azért I adtad, hogy ne kösse hozzád fájó emlék az iskolát? Ugye I azért, hogy felejtsem el? Nem, ; nem tudom elfelejteni. Elmondtam kisöcsémnek is, aki- úgy hallgatta, mint egy' mesét, ' mert ő nem volt borjúcsordás, őt rendesen beíratták az iskolába és fizetni sem kellett érte, Füzetet, ceruzát, tolltartót, új ; táskát és új ruhát vett neki anyám. Ma már ott ül ugyan- ’< abban az iskolában, amelyben én ültem húsz évvel ezelőtt, ; Talán a nevem is megtalálja majd a padba vésve, ha megtanulja a betűket — és oda ül, ; Ülj oda kedves kisöcsém, és ; kívánok neked jó, hasznos ta- > nulást a szép szabad hazában!
