Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

4

ESZAKMAGYARORSZÄQ

Yasäroap, 196S. RseöfemS« I»

Összkomfortot a szellemnek Is

— Hogy hol háltunk?- Mikor hol. Például, ha volt sok forgács, az -felért egy paplanós ággyal. Ha a mester eladta a forgácsot, akkor a gyalupadon éjszakáztunk. Mint asztalos- inas, aludtam én már koporsóban is...

— Mi kubikosok nyaranta, kiváltságosak voltunk. Csatornákat, árkokat ástunk. Estén- kint, dologvégeztével belefeküdtünk a magunk ásta hűvös árokba. Felért kérem az egy szállással. Jobb híján ott éjszakáztunk egész nyáron át.

Míg fő a lebbencsleves, kérésemre kénytelen-kelletlen visszarévedeznek, az ózdi építőipari szálló öreg kubikosai. Kissé leckeszerúen sorolják az emlékeiket, a szavak zcg-zu- gából kiviláglik: sokszor láttak már napvilágot ezek a visszaemlékezések. A ' korábbi játékszabályok szerint az egyik ' öreg már fújja is a következő strófái:

— De most már nagyon jó szállásunk van. Itt minden ké-' nyelviét megadnak nekünk. Még televíziót is nézünk néha, ha nem beteg a masina. Hidegvíz, melegvíz, egyszóval, ahogy mondani szokták: összkomfort.

Az öreg ezzel befejezettnek tekinti nyilatkozatát, elfordul és nagy-nagy szakértelemmel kavargatni kezdi a lebbencslevest. A tűzhelyen más is fő; ínycsiklandozó paprikás krumpli, konzervhús és tészta, amelyre később túró, tejfel kerül.

Levegőnek néznek az öregek mindaddig, amíg a finomságok főnek. Kóstolgatás után oldódik némiképp a hangulat, s amikor kanalazgatjuk a levest, már jóismerősöknek mondhatjuk egymást.

Levesezés után a szó is könnyebben megy. Először is számolunk:

— Mennyibe kerül Márton bácsinak egy vacsora?

— Majdnem semmibe.

— Mégis?

— Hát, két forint a krumpli, mondjuk egy forint a zsír, 13 forint a konzerv, de ez három- szorra elegendő, a só, paprika SO fillér, a ■ lebbencs-tésztát hazulról hozom.

— Nem drága vacsora ez, Márton bácsi?

— Miért volna drága? Az üzemi még drágább ...

Mester József gondnok egy csendesebb pillanatban beleavatkozik a beszélgetésbe:

— Nem drágább az üzemi, mert az mindössze három forint 70 fillér, de Szabó Márton bácsiék javíthatatlan főzöcs- kézők. Még a régi kubikos- életből hozták magukkal ezt a szokást...

Régi kubikos élet.. . öreg- Ievetlen, lebbencsleves, paprikás krumpli, sült szalonna, túróstészta. Hagyományos ételek ezek, amelyeket a viharsarki, jászsági, novaji, mezőkövesdi kubikosok főzlek meg, ahol éppen két kezük munkájára volt szükség. A vándor-J lás közben szokták meg azt is,ó hogy minél kevesebb ruhát! rakjanak a katonaládába, mert«. úgy könnyebb a mozgás. Ekkor*; ragadt hozzájuk a cimbora-][

——oGo------ < >

♦

Egy liét ntúíva ;; áll a ni köS csőn- ]]

sorsolás o ♦

Az Országos Takarékpénztár1* alig több mint kéthónapos szü-]] net után ismét államkölcsön'1 > húzásra készült fel. Egy hét] ] múlva, szeptember 9-én és > 10-én rendezik meg az I., az V.\\ és a VI. Békekölcsön 1963. má-< • sodik félévi húzását. ]]

Az első napon, szeptember.) 9-én az l. Békeköilcsönt sorsol-] [ ják, amelyből 110 000 kötvény-« . re 20,5 millió forint jut. Szsp-][ tember 10-én az V. Békeköl-o csönből 175 000 kötvényre 35.5J J millió forintot, a VI. Békeköl-% csönből pedig 227 000 kötvény^ re 52,9 millió forintot sorsol-} nak lei. így a két nap alatt a% három kölcsönből összesenv több mint félmillió kötvényrez 108.9 millió forintot sorsolnakh ki nyeremény és törlesztés for-* májában, ,_,_i ,;j ,JÄi k♦

köszöntő is, főleg fizetés napokon, egy-egy olcsó bort mérő kiskocsmában. A keserves talicska-nyikorgató korszak hagyatéka a mészf oltos, toldott-f oldott ruha, amelyet munka végeztével sem vetettek le a kubikosok. E vándorélet szülötte az a sok-sok kusza kereszt is, amelyet sárgult bér- kifizetési listákon „olvashatunk”. Az egyik kereszt Kovács János, a másik: Somogyi András; a harmadik: Kéri György.

Mi maradt ebből a bokros kubikos „hagyományból.” Öz- don az építők szállójában és a másik fellegvárban: a Békeszállóban?

•

A Bolyoki-úti ÉM szálló külsőleg kellemes benyomást kelt az érdeklődőben. Belül a szobákban és társalgókban rend, tisztaság. A folyosón átható ételszag terjeng, mert a tervezők eleve számoltak a ,,hagyományokkal”, minden szinten föző-konyhát létesítettek. A gondnok kartonjain sok a kereszt, amelyeket névjegyként hagytak ott az írni nem tudó kubikosok, amikor felvételezték az ágyneműt. Az ÉM szálló 330 lakója között 10—15 analfabéta él. Rövid számításkor kiderül: minden 14—14-ik építömunkás nem ismeri a betűvetés művészetét.

Esténként ott ültünk az impozáns bejáratú szálló előtt a kispadon és figyeltük az eltá- vozókat. Csak minden ötödik —hatodik ember öltözött át munkavégeztével, a többi me- szes-malteros-olajos ruhával ment ki az utcára, szórakozóhelyre, vagy a sátényra. A visszaérkezés sem zajlott le csendben: akadtak hangosko- dók, kötekedők, egyszóval: italosak.

A pálmákkal díszített Békeszálló halijában, kényelmes fotelokban arról beszélgettem Pósán László köszörűssel: ad-e többet a szálló az éjszakai nyugalomnál?

— Sajnos, alig ad többet. 320 állandó lakója van a. szállónak, de jószerével nem ismerik egymást. Hiányzanak azok a meghitt családias ösz- szejövetelek, amelyeken esetleg közelebb kerülnének egymáshoz. A. szállónak kulturális programja nincs, a kohászat szakszervezeti vezetői hónapokig felénk sem néznek.

— Könyvtár, film, televízió?

— Van 492 kötetes könyvtárunk, de évek óta nem cserélik. ki könyvállományunkat. A televízió kereken egy esztendeje rossz. Túlsók jót a filmekről sem mondhatok, mert meglehetősen szórványosan vetítenek a szálló lakóinak.

E panaszok Után itt is utat tör magának a „régi világból’’ hozott szokások felemlegetése: elhordják a kollektívának érkező újságokat, folyóiratokat, egyesek hozzányúlnak még a máséhoz, vannak akik kicserélik a kanosokat, összetörik a poharakat, kiabálnak, ha leré- szegednek.

A Népszabadság napi hírei

közt olvastam:

A mosonmagyaróvári

múzeumban megtalálták Lebeny község krónikás könyvét, melyet 1683-tól 1851-ig vezettek a falu írástudó emberei, bírái, nótáriusai és oskolamesterei. A falu vezetői elhatározták, hogy ősztől — 112 év után — újra könyvbe jegyzik a községnevezetesebb eseményeit.

Jó volna átböngészni azt a 280 évvel ezelőtt kezdett kró-' nikás könyvet, amelyet a falu egykori vezetőinek, írástudóinak egymást követő nemzedékei 168 éven keresztül lan-' kadatlan buzgalommal folytattak. Egy hosszú történelmi korszak — a török hódoltság idejétől a Bach-korszakig — mennyi érdekes dokumentumát rejtheti magában a lébé- nyi krónika. Megsárgult lapjain természetesen nem csak a falu élete, fejlődése, népének viszontagságai, és jó napjai tükröződnek, harem a krónika íróinak, a falu régi vezetőinek gondolkodásmódja, emberi magatartása, jelleme is. azoké az embereké, akik az események

Hogy is mondta cl az öreg kubikos jól bevált nyilatlcoza- tát:

— De most már nagyon jó szállásunk van. Itt minden kényelmet megadnak nekünk. Még televíziót is nézünk néha, ha nem beteg a masina. Hidegvíz, melegvíz, egyszóval, ahogy mondani szokták: összkomfort.

összkomfort... A szó tartalma: kényelem, kényelmi berendezések összessége. Az említett szállókban sok apró hiba mellett, mindezek adottak. De a lélek összkomfortja messze van a beteljesedéshez. Van hideg víz, meleg víz, de a szeretettel áthatott gondoskodás az emberek szellemi szükségleteiről — kissé kívül rekedt a modem falakon, a szép bútorokon és kényelmes fotelokon.

Gelléri Andor Endre egyik hőse, Fettersen István leszerel a katonaságtól, munkát keres. Munka nincs, otthona sincs.

„Útközben belebotlott az elszórt kövekbe és féltéglákba. Néhány ilyen féltéglát kikotort a sötétből és ezekből kirakta magának az ágyat. Valami amarra világosabb volt, mint a többi; odament, felvette. Papírzsák volt. amiben cement szokott lenni. Széthasította és végigsímította a téglákon. Aztán összehúzta magát, karjával betakarta a fejét és elaludt.”

Pettersen István fiainak, Kovács Istvánoknak és Kéri Györgyöknek paplanós ágyairól már gondoskodtak. Immár évtized óta, rendszeresen, programszerűen. E jobb sorsra érdemes kubikosok szellemi felemeléséért is megindítottuk a csatározást. Sajnos, a diadal még késik. Késik, mert a szó és tett között — bizonyos periférikus területeken — még ellentmondás feszül. Néhány könyv, egy-két rossz televízió, rádió nem gyarapítja a lélek összkomfortját, Tessék-lássék unalmas előadások nem nemesítik a gondolatokat. Társadalmi szinten lenne érdemes megvizsgálni: mit adhatnánk a megszolgált külső kényelemhez, a sokat próbált kubikos nemzetségnek, amelyik a szellem lépcsőfokain nem emelkedett kellően az esztendők hosz- szú során.

A pártszervezet, a szakszervezet, a KISZ és a helyi művelődési ház sokat tehetne az ózdi munkásszállók lakóinak szellemi művelésében. E nemes munkát nagy érzékenységgel kell megkezdeni, illetve folytatni; figyelembe véve a munkásszállók lakóinak sajátos életmódját, műveltségbeli differenciáltságát. A hagyományos, helyesebben a mechanikus népművelési módszerek itt nem minden esetben alkalmazhatók hatásosan. Szép egyéni kezdeményezésekre és elgondolásokra van itt szükség, hogy szépre vágyó kubikosaink, munkásszállóban élő embertársaink lépésről lépésre közelebb kerüljenek a szellemi összkomfort birodalmához.

Párkány László

LuSovs/ky László rajza

Másodszor nyílik az akác a bodrogközi falvakban

A Bodrog mentén fekvő községekben a hársfákon kívül a legelterjedtebb díszfa a lila-akác. Sárospatakon, Bod- rogkeresztúron egész utcasorokat szegélyez ez a halvány, lila, fürtös virágú díszfa, de sok helyen udvarokon, házak falára futtatva is pompázik.

A lila-akác június elején virágzik, s a legritkább eset, hogy ' ugyanazon évben még egyszer virágba boruljon. A csapadékos, szinte nyári melegekre emlékeztető nappalok után most ismét virágba borultak a lila-akácok. Sárospatakon a Rákóczi úton, míg Bodrogkeresztúrban a község főutcáján nyíltak ki ismét a lila, tömött fürtű virágok.

Az öregek szerint a másodszori virágzás hosszú, napsütéses őszi időre enged következtetni, ami a szőlőművelők szerint jó aszús évet jelent.

A lébényi példa

lősséggel járó feladatot rá lehet bízni, és így tovább.

adódik a kérdés,

Önként

I milyen problémákkal találná magát szemben bármelyik más községünk, városunk vezetősége, ha követné a lébényi példát. A jó krónikának mindenekelőtt az események lényegét kell megragadnia, és szubjektív okokból eredő szépítgetés. torzítás, vagy elhallgatások nélkül, kendőzetlenül kell tükröznie a valóságot, mert csak így tarthatja állandóan ébren a vezetők felelősségérzetét, így ébresztheti fel a lakosság tömegeiben is a felelősségtudatot saját faluja, városa és a maga sorsának alakulásáért. Ebben rejlik ugyanis az eseményekkel szimultán íródó eleven krónikák gyakorlati haszna. Másfajta krónikák ezek, mint a történetírók fakó jegyzőkönyvekből, részdokumentumokból. holt emlékekből összeeszkábált krónikái. A korral együtt lélegző „nótáriusok” eleven krónikája idejében segíthet a hibák, bajok felismerésében, de a történetíró krónikája nem rcinkarnagyarányú társadalmi műié kásságoi, ami a műszaki i$r meretterjésztésben a Szovjet" unióban jelentkezik. Szólt * különféle propaganda és téri'" ni ka házaknak a tudomány®1' műszaki propaganda szervé" zésében játszott szerepéről« ezeknek az intézményeknek metodikai központ jellegéről« valamint a tapasztalatcserévé és a tudományos múszaki pro" paganda végzésével kapcsol*" tos munkásságról. Kuzmin, jt Moszkvai Technika Házának igazgatója a. haladó termelés1 tapasztalatok propogandájé' nak formáiról és módszereire tartott rövid ismertetést.

Borsod megye műszaki Ül' dományos életének képvisel®! nagy érdeklődéssel hallgatlá> az előadásokat, majd töri* kérdéssel fordultak a vend®" gekhez. A kérdések és felel®" tek során érdekes kép rajzé’ lódoit. ki a szóbjet műszaki W dományos ismeretterjesztésnél* a mienktől eltérő sok érdeké’ vonásáról, a tudományos 5?' meretterjesztő munkának, vi" lamint a műszaki tudomány1* társadalmi szervezeteknek W szonyárŐl.

A találkozó rendkívül barát' súgos hangulatban folyt Mind a szovjet vendége?; [mind pedig a magyar részv®; [vők sok új ismerettel, érd1’ f/ces tapasztalattal búcsúzt4 \cl egymástól. Helyesen tette *

> MTESZ Borsod megyei intéz®

Í

'bizottsága, hogy megszervez*® a találkozót, módot adott ' szovjet műszaki szakemberei1;

{ kel való találkozásra, közve*' [len tapasztalatcserére. ^ Hlyen találkozások rendszer*' [sebbé tétele bizonyára haszn^ [san gyümölcsözne műszfd®. [életünkben.

> (hm)

l Esztergomba költözik í az Aranyfej stpbjo

f Csaknem két hétig Győrig I forgatták az első magyar—e?í , [goi koprodukcióban kész1*;

J játékfilm, az Aranyfej felvét* [leit. A jövő hét elején a st»fj í Esztergomba költözik, ab*

> James Hill angol rendező V® zetésével a Duna-parton röi >zfl;ik filmszalagra a történ, [nrigy részét:, Gertler Viki® írendezésében Tatabányán f°y *gat.ják az Egy ember, aki nlm, [című bűnügyi játékfilm utol®

* felvételeit;

Mint lapunk szombati számában hírül adtuk, pénteken kedves vendégek jártak Miskolcon és a MTESZ' klubjában találkoztak Borsod megye műszaki tudományos életének reprezentánsaival. L. P. Kuzmin, a Moszkvai Technika Háza igazgatója. K. V. Szi- zenov, az OSZSZK Ismeretterjesztő Társulatának alelnü- ke, valamint A. A. Siskin építész, moszkvai egyetemi tanár nemcsak ismerkedtek a magyar műszaki tudományos élettel, hanem sok hasznos tanácsot is adtak. Az elsőként említett két tudós ugyanis néhány nappal korábban Budapesten, a Technika Házában tartolt előadást és nagyértékű előadásaiknak egyes részleteit a miskolci találkozón is ismertették. Szizenov A műszaki tudományos propaganda formái és módszerei a Szovjetunióban címmel igen részletes, átfogó képet adott e témáról. Többek között elmondotta, hogy a Szovjetunióban a tudományos-műszaki propagandát több mint 200 propaganda háza. technika háza, központi hivatal és műszaki információs iroda szervezi. Kiemelte a

nálhatja a letűnt vezetőket,! hogy jobban csinálják dolgu-í kát, mint ahogy csinálták. 4 Nem látszik indokolatlan-* nak az a perspektíva, hogy5 idővel mind több közület ve-1 zetői érzik szükségét helyi kró-1 nikájuk megíratásának, amit* nem pótolhatnak tanács vb-} ülések jegyzőkönyvei, és más,* hasonló dokumentumok. Vég-} eredményében a felszabadulási óta megújhódtak városaink, » íalvaink, új életet kezdtek, s| ha most fiatalon elkezdik ön- i életrajzuk írását, nem kerülhet-? nek olyan nehéz helyzetbe,* mint azok az öreg emberek,} akiknek saját életük fon tos | eseményei közül is egyre többi hull ki emlékezetükből. $

'. . helységnek meg-*

Minden van a maga külön* életregénye, mint szerves ré- 1 sze hazánk, egész népünk élet- jt regényének. A külön életregé- * nyék azonban akkor lesznek} teljesek, hiánytalanok, ha fia-* talon kezdjük el megírásukat.* Ez a biztosítéka annak, hogy* nem sikkadhatnak ej belőlük*, olyan tények, fontos mozzana-; | tok, amelyek lényegesen belő-],’ Iyásolták, segítették, vagy hét-'* ráitatták a község fejlődését.]] Hctjdu Béla 0

*

Értékes tanácsok, tapasztalatok

rögzítésével mintegy vállalták a felelősséget saját ténykedéseikért, tetteikért, s talán elkövetett hibáikért is az utókor előtt. Mert ők is tudták, amit mi tudunk, hogy: verba volant, scripta manent — a szavak elrepülnek, de az írás marad: századokon át beszél rólunk utódainknak.

Az a tény, hogy Lébény mai vezetői elhatározták, ez év őszétől követik egykori elődeik példáját, arra enged következtetni, hogy a régi krónikás könyv sok megszívlelendő tanulságot. rejt a kései utódok számára is. A község vezetői, irányító szervei bizonyára megtárgyalták már a miért-hogyan kérdését, mielőtt az új krónika írását megkezdenék. Megtárgyalták, hogy a jó hagyomány felelevenítésének mik azok a gyakorlati követelményei, amelyek a helyi krónika hitelességét biztosíthatják, milyen haszonba! járhat a hitelességi követelményeknek megfelelő helyi krónika, kik legyenek annak mai „nótáriusai, oskola- mesterei”, akikre a nagy fele-