Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
Vasárnap; 1963. szeptember £. / ESZAKMÄGYÄJIORSMÖ ' 3 8 Uj házsor Kazincbarcikán (Foto: Sz. Gy.) Lesz-e lépcsőn lógás a ? Hogyan készült fel a tanévnyitóra a Miskolci Közlekedési Vállalat? Lesz-e még más diákjáHétfön reggel sok ezer miskolci és vidékről bejáró diák indul iskolába. Jelentps részük valamilyen közlekedési eszköz igénybe vételével, autóbuszon, vagy villamoson jut el „munkahelyére.” Holnaptól kezdve tehát, főleg reggel hét és nyolc óra között, valamint a déli órákban, jelentősen megnő az utasforgalom. Hogyan készül a csúcsforgalom lebonyolítására, milyen intézkedéseket valósít meg a túlzsúfoltság leküzdésére a Miskolci Közlekedési Vállalat? Éne a kérdésre kértünk választ Lénárt Józseftől, a forgalmi üzemosztály Vezetőjétől. — A reggeli és a déli órákban nem történt menetrend- változás, a járatokat nem sűrítjük. A diákok szállítását nagyrészt a reggel hét órakor, a Tiszai Pályaudvarról induló, az előző években is meglevő villamos diákjárat hivatott lebonyolítani, — Sokan panaszolták már az előző években is: a különjáratra más utasok is felszáll- nak, s emiatt sokszor pontosan a diákok maradnak le. Milyen a vállalat álláspontja ez- eel kapcsolatban? Ha a diákjáraton van hely, á jobb kihasználás érdekében 1 elszállhatnak rá mások is. Arra azonban ügyelünk, hogy ez ne történjék a diákok rovására. Nemzetközi fotókiállítás Miskolcon . Ä hét végén színvonalasnak Ígérkező nemzetközi fotókiállítás nyílik Miskolcon, a Német Kultúrszövetség schwerini megyei fotobizottságának és a Miskolci Fotoklub elnökségének rendezésében. A „Hazánk és népünk” címmel rendezett nemzetközi fotókiállítás ünnepélyes megnyitására szeptember 7-én, szombaton déli 12 órakor kerül sor a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Művelődési Házában. A megnyitó beszédet Ernst-Ulrich Kloock, az NDK nagykövetségének kultúrattaséja mondja. rat? — Ugyancsak tavaly is rendszeresen közlekedett az a járat, amely Garadnáról szállította az iskolásokat Lillafüredre. Ez az autóbusz reggel és délben továbbra is változatlanul közlekedik a tanév idején. Foglalkozunk további autóbuszjáratok menetrenbe állításával is. Ezek közül a legfontosabb: az eddig csak Hejöcsabáig közlekedő járatok meghosszabbítása, egészen az Egyetemvárosig. Ezzel elérjük majd, hogy hat percenként indíthatunk buszt; amely az egyetemistákat beviszi egészen az épületekig. A tanév első hetében figyelemmel kísérjük majd a. forgalom alakulását, a diák-utasok számát, s ennek megfelelően sűrítjük a járatokat, ahol szükséges, átcsoportosításokat hajtunk végre, a peremrészekről esetleg új járatokat indítunk. — Szeptember hó első napjaiban esedékes a diákbérletek megvásárlása. Tavaly őszszel hosszú sorok álltak a bérletpénztár előtt, s mégis csak szeptember közepére tudták mindenkinek kiadni a bérletet. Tettek-e valamilyen intézkedést ennek az áldatlan helyzetnek megváltoztatására? — Amint azt a villamosokon, autóbuszokon kifüggesztett. hirdetéseken olvashatják az utazók, a diákbérletek kiváltásához az iskola igazolása szükséges. Szeptember havi bérleteket diákoknak sajnos csak három helyen: a Tiszai Pályaudvaron, a vasgyári végállomásnál és a Tanácsház téri bérletpénztárban árusítunk, a villamoson nem. Ha fennakadás lesz, esetleg több munkaerőt állítunk be a bérletkiadáshoz. Hogy elegendőek lesznek-e ezek az intézkedések? Az az elkövetkező napokban kiderül. Gy. K. Szólni és szóköz jutni! Jelentős megtakarítás Mattányán A rudabányai vasércdúsítóműben a téli szállítási nehézségek miatt, az év első hónapjaiban a tervezettnél mintegy 30 ezer tonna pátvasérccel dolgoztak fel kevesebbet. A jelentős elmaradást, mivel a kemencékben műszakonként csak meghatározott mennyiségű nyersércet pörkölhetnek, az idén már nem tudják pótolni. Ezért a vasércdúsítómű dolgozói a gazdaságosabb termelésre törekednek. A gyártási költségek csökkentésére és a munkaidő jobb kihasználására több műszaki intézkedést vezettek be. Ezek közül a legjelentősebb a karbantartó üzem átszervezése. A karbantartó dolgozókból speciális brigádokat alakítottak. Egy-egy ilyen munkacsapat egész évben csak a részére kijelölt berendezéseket tartja rendben. így tökéletesen megismerik a gépeket és a javításokat az eddiginél sokkal jobb minőségben készítik el. Ezenkívül a dolgozók több Az év végére megjelennek az újfajta mosógépek és centrifugák Az elektromos háztartási gépek népes családjának egyik legelterjedtebb tagja a mosógép, amely immár minden har- ihadik-negyedik családnál ^Megtalálható. Az idén ismét Í60 000 példányt bocsátanak ki így bármelyik szaküzletben, Vagy áruházban hozzá lehet íutni. A vásárlók egyetlen panasza, hogy kicsiny a választék, mindenütt csupán ugyanit az egy-két típust árusítják. “Zt a panaszt a Kohó- és Gépipari Minisztérium is jogosnak találta, azért a Hajdúsági Ipar- thűvekben gyors egymásutánban újabb mosógéptípusokat is Kialakítanak. Az új keverőtárcsás mosógépet lábkapcsolóval is felszerelik, ami kényelmesebbé és biztonságosabbá teszi a kezelést. Egy másik típusnak már a mosási elve is megváltozik. A keverőtárcsa elhagyása jobban kíméli a ruhát, s ez az előny bőségesen kárpótolja a háziasszonyt azért, hogy a mosási idő 4—5 perccel hosszabbá válik. Egy további új típusú gépben már sem keverőtárcsa, sem lapátkerék nincs, hanem forgódob segítségével mossa a nahát. Ezt a gépet elsősorban a nagyobb családok, bölcsődék, vagy például társasházak lakói közösen tudják gazdaságosan kihasználni. újítás bevezetésével segítették az önköltség csökkentését is. így például megoldották, hogy a termelési szünetekben, amikor a generátort nem lehet leállítani, a berendezés szénfelhasználását minimumra csökkentsék. Az új rendszerrel egy tonna nyersére feldolgozásához jelenleg 45 kilogrammal használnak fel kevesebb szenet, mint. az elmúlt hónapokban. A műszaki intézkedések megvalósításával, a fegyelmezettebb munkával és'a dolgozók újításaival az elmúlt évhez viszonyítva mintegy 60 fölállttal csökkentették az egy tonna dúsított vasérc előállítási költségét^ lVTincs talán rosszabb, mardosóbb emberi •L ' érzés a kényszerű szótlanságnál. Visszafojtani, hallgatás mögé rejteni azt, ami vélemény, amit ki kellene mondani saját, vagy mások érdekében olyan, mint fizikai értelemben vasbilincsekben vergődni. Azaz még kínosabb, hiszen az utóbbi csak a kezet, a kart nyomja, zúzza, az előbbi pedig a legnemesebbet, a legdrágábbat: az agyat, az emberi tudatot. S mindemellett nemcsak az egyénnek, egy embernek, hanem bizonyos esetekben egész családoknak, kisebb vagy nagyobb közösségnek okoz s okozhat kárt, fájdalmat, csalódást a kényszerből vagy bizalmatlanságból ki nem mondott szó. Ezért is egyik alapvető feltétele a mi társadalmunk, a szocialista társadalom fejlődésének, boldogulásának, hogy szólnia kell mindenkinek és szóhoz kell juttatni mindenkit, aki hasznos tagja, építője holnapunknak. Véleményt mondani és véleményt meghallgatni, akár az egyes emberről, akár többekről, vagy ha munkáról, építésről, tervezésről van szó. Ebből természetesen az is következik, hogy a. vélemények ki nem mondása, vagy erőszakos visszafojtása bűn. Bűn önmagunk és bűn a közösség ellen. Jó tudni és tapasztalni, hogy napjainkban egyre kevesebb olyan esettel találkozunk, — s ez tiszta, egyenes politikánk, a valóban szocialista demokrácia következménye, — amikor durván megsértik a szabad véleménynyilvánítás tiszta, szocialista jogát. S ha találkozunk is, az esetek többsége ott fordul qlő, ahol még most van kibontakozóban a szocialista építés, a tudat szocialistává formálódása: a falun, a. termelőszövetkezetekben. És az okok, amelyek előidézik, a legtöbb esetben ilyesféle későbbi magyarázkodásból tisztulnak ki: „nem szóltam, mert nem szeretek én beleavatkozni ilyen nagyobb dolgokba.” Vagy: „engem nem kérdeztek, miért tolakodjam. Majd elintézi a vezetőség, az 6 dolguk.” Tehát olyan megállapítások, amelyek régi előítéletekből, szokásokból, a közösségi érzés hiányából, s olykor helytelen szerénységből, visszahúzódásból fakadnak. Persze az ilyen passzív magatartás következményei is károsak mind az egyénre, mind a közösségre, s végső fokon ugyanolyan hibákhoz vezethetnek, mint a de- mokrácia megsértése a termelőszövetkezeti vezetés, vagy egy-egy személy részéről. |<f özismert dolog, törvény írja elő, hogy a termelőszövetkezeti közösség legfelsőbb fóruma a közgyűlés. A közgyűlés pedig nem más, mint minden .egyes termelőszövetkezeti tag külön-külön és együtt. A közgyűlésen a termelőszövetkezeti tagok egyenlő joggal szólnak, vitatkoznak, szavaznak, ha becsülettel részt vesznek a munkában, teljesítik kötelességüket, ha gondban, bajban, tervezgetésben bebizonyították a nagy családhoz való tartozásukat. S természetes dolog, hogy mindenkinek le kell tennie a maga voksát. Mert ha nem ott szól, ahol kellene, hanem később kritizál, bírál, — a közgyűlés határozatával ellentétes szemszögből, ez már káros dolog, fegyelmezetlenség. Ez már nem a demokráciát bizonyítja, hanem azt sérti. Nemrégiben a komjáti és tornanádaskai egyesített termelőszövetkezet, tagjaival beszélgettünk a világ, az ország és az ő közvetlen gondjaikról. S valahogy úgy sikeredett a dolog, hogy egy oldalra billent a beszélgetés mérlege, méghozzá a világesemények rovására. Kissé furcsa volt ez, mert élettől elszakadott embernek kell lennie annak, aki ma ne mérlegelné, merre tart a világ, mi van kedvünk, terveink szerint, s mi nincs. Később azonban kiderült, hogy Komjátiban sem az érdeklődésben van a hiba, hanem abban, hogy saját szőkébb portájukon nincs minden i-endben, s az viszont már rossz gazda, aki a maga gondjain átnéz, inkább a máséval törődik, azaz a másét figyeli, lesi. Nos, ez volt a hazafordulás egyetlen oka. Sorravették a problémákat:— miért nincs annyi, amennyi lehetne. Az elnök is, mások is hivatkoztak erre-arra, objektív okokra —, amelyek fenn is állnak,— de az igazi akkor mutatkozott még, amikor felállt az egyik tsz-tag, s kijelentette: — Milyen jó, hogy így összejöttünk. Az ilyen őszinte beszélgetés kierőszakolja az emberből, hogy azt mondja, amit gondol. Nos, én most megmondom. Az nálunk a legnagyobb baj. hogy a vezetőségnek másként kellene dolgoznia. Többet beszélgetni a tagsággal a problémákról. Külön-külön, vagy így együttesen, de őszintén. Jobban kellene ellenőriznie az elnöknek meg a vezetőségnek, ki mit csinál. Nem elég lóháton végigszaladni a határt Én is azért dolgozom az utóbbi időben kevesebbet, mert régebbi beosztásomban nem kaptam meg, ami megilletett volna, pedig mindenki tudja, nem végeztünk rossz munkát. tó erre egymás után szóltak, beszéltek, ön*'-* tötték ki magukból, ami addig bennük szorult. Nem kímélték a maguk hibáit, de a másokét sem. S amikor jó két óra múlva valaki megkérdezte: „No. akkor hogyan változtathatunk a bajokon”, nem volt nehéz megtalálni a választ. — Élni kell a szó jogával, azzal. a bizonyos demokráciával. Megvitatni mindent alaposan. S ne csak a vezetőség, pontosabban megfogalmazva: ne az elnök és a vezetőség, hanem a közgyűlés határozzon. Persze, ennek egyik előfeltétele: szólni, ha valami nem tetszik, véleményt mondani és mindig a maga helyén. Mert ezeket a problémákat egyetlen felsőbb szerv, egyedül bármilyen okos, tehetséges ember se oldhatja meg, csak együtt, a közösség! . Nem lehet azt mondani, hogy Komjátiban talán az elnök komoly hibákat követett volna el, avagy visszafojtotta volna a bírálatot. A hiba az volt, hogy nem kérte, nem igényelte, másoldalról viszont a tagság nem mondta ki őszintén a véleményét. S az ilyen viszony még hozzáértő, komoly tapasztalatokkal rendelkező tsz-vezető esetében is azzal a veszéllyel járhat, hogy elbízza magát, rossz értelemben véve a tagság fölé emelkedik. Emlékezetes példa erre a tiszabábolnai termelőszövetkezetben évekkel ezelőtt történt esemény. A tagság a legmesszebbmenőkig bízott tehetséges, tapasztalt elnökében. Azonban a kisebb hibák fölötti elnézés a nagyobb hibákat alapozta meg és a végén\ komoly hiányosságok keletkeztek, clva- kodásra került sor. S egy embernek — elsősorban persze saját hibái, de nem utolsó sorban a tagság figyelmetlensége miatt — ott kellett hagynia beosztását, amelyre egyébként tudását, hozzáértését tekintve megfelelt. S hosszú évek kellenek, amíg megfeszített munkával visszanyerheti a közösség bizalmát. A z út, a falu szocialista fejlődésének útja persze nem könnyű, teli van akadályokkal, bukkanókkal. S a nagyobb bukkanok nem is az anyagi gondok, az objektív okok, hanem a helyes emberi megítélésben, a tudatban rejlő hiányosságok. Egymás gondját is megosztani, közös holnapot kovácsolni olyan embereknek, akik évtizedeken át távol éltek egymás gondjaitól, mert nem engedett közeledést a puszta létért váló harc — nem könnyű dolog. De kell, szükséges a boldogulás érdekében, az egymás iránti megértés, megbecsülés, a nagyot alkotni egyedül képes egység érdekében. S ahol már mindez fellelhető, ott milyen más, mennyivel üdébb, könnyebb az élet. Milyen jó érzés például ellátogatni a karosai Dózsa Termelőszövetkezetbe, ahol mindig csendes a szó, de teli mély tartalommal. Ahol .elsősorban már önmagában viv kemény harcot az, aki akaratlan, vagy olykor kissé még akarva is hibát vét. Mert harcol ellene a tudata, az újonnan kialakult érzés és egyre inkább ez az erősebb. S mert tudja, hogy a feddést, ha csak egy szóban, vagy egy elítélő tekintetben is, de megkapja a többiektől, hiszen amikor ártott, nemcsak magának, de másoknak is ártott. Mert nyílt, tiszta már az emberek élete. Céljaik, munkájuk, gondolataik azonosultak. S ilyen körülmények között egyetlen kis félrelépés sem maradhat szó nélkül, mint ahogy nem marad dicséret, elismerés nélkül a becsületes munka, a tiszta élet sem. I? ddig eljutni persze Karcsún, s más helyeken sem volt könnyű. Az embereknek meg kellett vívniuk harcukat önmagukkal és egymás hibáival. De az út: az egység megteremtése, az igazán közös munka, a közös tervezgetés útja volt. Amelyre mindenki kiállt és szólt. Elmondta véleményét. Tagság a vezetőségnek, vezetőség a tagságnak. Szóltak és szóhoz jutottak valamennyien. Ügy, ahogy azt a közösség érdeke, a szocialista demokrácia elve megköveteli. Más út nem vezet a boldoguláshoz. Barcsa Sándor Csúcsforgalom idején Az ózdi Gyújtón mfíszakváltúskor sokszor mcp az itt látottnál is nagyobb a forgalom. Fz egyébként özd egyik legveszélyesebb pontja, különösen a gyalogosoknak fokozott óvatosságot kell tanúsítaniok az áthaladásnál« _ Foto: Sz, Gy* általános mezőgazdasági iskolák Vietnamban A vietnami oktatási rendszerben az utóbbi * időben új iskolatípus jelent meg: a mezőgazdasági általános iskola, amely alap- és középfokú mezőgazdasági dolgozókat képez. 1962 végén Észak-Vietnamban már 822 ilyen osztály működött, 43 649 tanulóval. A Hing-jcn tartományi Kuang Lang mezőgazdasági általános iskolában az általános tantárgyakat tanterv szerint tanítják, de már a hetedik osztálytól kezdve elmélyültebben tanítják a kémiát, a fizikát és biológiát. Minden héten nyolc órát foglalkoznak mezőgazdásággal, annak technikájával, az állattenyésztéssel és a növénytermesztéssel. Az iskolai kert lényegében kísérleti parcella, ahol rizst és egyéb növényfajtákat termesztenek, továbbá gyümölcstermesztéssel, haltenyésztéssel stb. is foglalkoznak.
