Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-22 / 222. szám
2 fSZAKMAteYARORSZAG Vasárnap, 1963. szeptember 22. Ä szovjet kormány nyilatkozata kínai kormány képviselőiének kijelentésére (Rövidített szöveg) A szovjet kormány nyilatkozatot adott lei, amelynek első részét a szombat reggeli lapok közölték. A szovjet nyilatkozat bevezetőben rámutat, hogy Peking- ben ez év szeptember elsején a kínai kormány szóvivője újabb nyilatkozatot tett a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyver- kísérletek eltiltásáról szóló szerződés ellen. A nyilatkozat tartalmának tanulmányozása során szembe tűnik, hogy a kínai kormány ez alkalommal is főként rágalmakat szór az SZKP-ra és más kommunista pártokra egész sor olyan kérdésben, amelyre vonatkozólag a Kínai Kommunista Párt vezetőségének véleménye eltér a nemzetközi kommunista mozgalom véleményétől. A Kínai Népköztársaság kormányának szeptember elsejei nyilatkozata — folytatódik a szovjet dokumentum —, miként a kínai vezetők által az utóbbi időkben indított egész széleskörű propagandakampány is, már nem kommunisták között folyó elvtársi vita, hanem olyan emberek megnyilatkozása akik célul tűzték maguk elé, hogy mindenáron lejáratják az SZKP és a Szovjetunió hitelét, szakadást idéznek elő a kommunista mozgalomban, megingatják az imperialistaellenes erők egységét. Beleütközik az imperialisták szívós ellenállásába. Tevékeny és elszánt harcot kell tehát folytatni az imperializmus agresszív erőivel e program valóraválíásáért. Ezt a harcot egyre fokozódó lendülettel kell vívni, kitartóan törekedve reális eredményekre — a nukleáris fegyverek kipróbálásának és gyártásának megtiltására, a katonai tömbök és az idegen területen létesített katonai támaszpontok felszámolására, a fegyveres erők és a fegyverzetek jelentős csökkentésére, megtisztítva ezzel az általános leszereléshez vezető utat.” Ez alatt a dokumentum alatt is ott van a Kínai Kommunista Párt küldöttségének aláírása. Következetlenség, amely önmagát hazudtolja meg A legkülonbSxőbb erők üá m agai jak as alomesemi-ssersődést A kínai kormány nyilatkozatában azt állítja, hogy a légkörben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés „csalás”, a szocialista országok és a világ népei érdekeinek „elárulása”. Bajosan képzelhetünk e! képtelenebb dolgot ennél az állításnál. A nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló szerződés éppen azért talált, olyan széleskörű támogatásra világszerte, mert megfelel minden békeszerető nép érdekeinek, az első, bár korlátozott, de mégis reális siker abban a harcban, amelyet a világ népeinek nagy tömegei évek óta folytatnak a nukleáris háború veszélye ellen. Az a tény, hogy egyrészt a Szovjetuniónak, másrészt az Egyesült Államoknak és Angliának sikerült megegyeznie három közegben az atomkísérletek betiltásáról, kiindulópontot teremt a különböző társadalmi rendszerű államok közötti bizalom megerősödéséhez, vagyis a nemzetközi feszültség csökkentése felé teendő újabb lépésekhez. A fegyverkísérletek megtiltásáról szóló szerződést támogatják a legkülönbözőbb erők. Már több mint 90 állam írta alá a szerződést. A politikai elszigetelődéstől való félelem rábírta a szerződés aláírására még azokat is, akiknek a szerződés nyilvánvalóan nincs ínyükre. A szerződés megkötése után a világ minden részében kibontakozó, világméretű népszavazás megmutatta, hogy a kínai vezetők,' akik a nukleáris fegyverkísérletek mégtiltása ellen nyilatkoztak, súlyos erkölcsi és politikai vereséget szenvedtek. A 81 párt nyilatkozatát a kínaiak in aláírták i Teljesen tarthatatlanok a kínai vezetőknek a nemzetközi kommunista mozgalomra vonatkozó hivatkozásai, amikor azt állítják, hogy . a nukleáris fegyverkísérletek megtiltásé - ról szóló szerződéssel kapcsolatos obstrukciójuk a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásainak dokumentumaiból folynak. A 81 párt képviselőinek tanácskozásán elfogadott nyilatkozatban ez áll: „a tanácskozás úgy véli, hogy az általános és teljes leszerelésnek a Szovjetunió által előterjesztett programja megvalósulása esetén történelmi jelentőségű lenne az emberiség sorsa szempontjából. Ennek a programnak a megvalósítása az országok közötti háborúk lehetőségének is a megszüntetését jelenti. A program valóraváltása nem könnyű dolog. Nem lehet figyelmen kívül i hagyni azt, hogy a Kínai Nép- I köztársaság vezetői az utóbbi ‘ időben méltatlan • politikai játékra igyekeztek felhasználni a leszerelés kérdését. A kínai vezetők a többi testvérpárttal együtt aláírták az 1960-as moszkvai értekezlet nyilatkozatát, amely támogatja' az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslatot. Röviddel azonban ezután a kínai vezetők a leszerelést illúziónak' nyilvánították, a szovjet javaslat ellen hadjáratot indítottak, s azt már több éve folytatják. S egyszercsak 1963. július 31-én a Kínai Nép- köztársaság kormánya fennhangon és ünnepélyesen meghirdette az atomfegyverkísér- ietek és valamennyi célbajut- tatásukhoz szükséges eszköz teljes betiltásának és megsemmisítésének programját, A nemzetközi közvélemény csodálkozással tapasztalta, hogy e program gyakorlatilag azokból a korábban előterjesztett szovjet javaslatokból áll össze, amelyeket Pckingbcn még nem is olyan régen „illúziónak” neveztek. De íme. szeptember 1-én kelt újabb nyilatkozatában a Kínai Népköztársaság kormánya lényegében újból visszakozik. Most mellőzi ’ a nukleáris leszerelés ünnepélyesen hangoztatott és a szovjet javaslatokból kölcsön vett programját és csak a nukleáris fegyver alkalmazásának megtiltásáról beszél „úgy, mint ahogy megtiltották a mérges gázok alkalmazását”. Ezzel meghazudtolja azt a saját korábbi követelését, hogy szüntessék be a nukleáris fegyverek gyártását, számolják fel a fennálló készleteket és a nukleáris fegyver célbajutta- tását szolgáló eszközöket. Annak a kérdésnek a felvetése, hogy tiltsák meg a nukleáris fegyverek alkalmazását, természetesen szintén nem új dolog. Ezt a javaslatot már XXVI. Évák — Magdolnák — Delilák Egy munkáslány, fiatal, egyszerű, de fogalmam sincs, hogy milyen nevű, formás és virgonc és csupa derű csak rámnevet, ú g y: paráznán, hívón. Nincs problémája, neki nincs bizony. A problémátlan Böske vágy Ilon. Tréfásat mondok. Kacag és ragyog. Tán tetszem, neki, kedvére vagyok. Kacér. Közel jön. Utána kapok. Vihetném is, ha nem lenne kevés az egészséges gyors szeretkezés vele. — Elküldöm. Elképedve néz. Az idézetből az derül ki, hogy voltak időnként lírai éá egyéb hangulataim is. A vers gyenge és a csattanója is hiányzik, a vázlatos hangulatrögzítésbe már nem fért bele. A problémátlan leányzó ugyanis visszatért hozzám. — Aztán mi baja volt a múltkor? — kérdezte, és értettem, hogy mire céloz. — Nős ember vagyok, — mondtam neki szelíden — és -ttthon hét neveletlen apró gyermek csimpaszkodik a feleségem nyakába. Ezt a nagy számot nem hitte el, de csodálkozott. — Na és ki akarja bántani őket? — kérdezte rettentő tömören. Ez az erkölcsi állásfoglalás szeget ütött a fejembe. Fenséges volt és kegyetlen, önző és önfeláldozó egyszerre. Fiatal korom bizonyos lázadó gondolatait idézte fel bennem, és ha nagyon öreg leszek, vissza fogok térni hozzá, hogy három- kötetes tanulmányban boncolgassam. Akkor azt mondtam Jutkának — csak kiderült a neve a későbbiek folyamán. — Most nagyon sok a dolgom, de fél öt után beszélgethetünk. Elégedetten tovább állt, nem is álmodva arról, hogy csak időt akarok nyerni a gondolkodásra. A tett halála pedig az okoskodás. A nők nem az ÉM. Szállóban laktak, hanem a központiban, sokkal kötöttebb szabályok mellett (egyenjogúság?). Megbeszéltük, hogy hol és mikor fogunk találkozni a városban. Pontosan megjelent tiszta, egyszerű ruhájában, amelyben egészen másként festett, mint a meszes nadrágban. Csinos volt és jókedvű. — Hová menjünk? — kérdeztem tőle. A Rózsakertet választotta. Leültünk egy fa alatti asztal- h--, italt rendeltem és beszélgetni kezdtünk. Közhely az, hogy a nőket a férfiak rontják el? Bizonyára. De van igazság benne. Jutka feltehetően azzal a szándékkal jött el a találkozóra, hogy egy kis kedélyes szórakozás, esetleg vacsora és italozás után kisétálunk Szenna régóta előterjesztette és fenntartja ma is a Szovjetunió és sok más állam. Még két esztendővel ezelőtt a szocialista országok, ázsiai, afrikai és latin-amerikai államok közös erőfeszítéseivel sikerült elfogadtatni az ENSZ közgyűlésével' egy olyan határozatot, amely szerint a nukleáris fegyverek alkalmazásának megtiltásáról nemzetközi egyezményt kell kötni.' Kétségtelen, hogy ilyen szerződés megkötése hasznos lenne. Az ilyen egyezmény elérésének feladatát azonban nem szabad szembeállítani a kísérletek megtiltásáról szóló már megkötött szerződéssel, mint ahogy nem szabad erre a szintén részleges intézkedésre korlátozni a leszerelésért vívott egész harcot. Mint látható. a kínai vezetőknek nincs semmilyen leszerelési programjuk, nem küzdenek és nem is akarnak küzdeni ezért a nagyszerű célért, ha pedig beszélnek is olykor leszerelésről, ezt csak valódi terveik leplezése érdekében teszik. A kínai kormány nyíltan elárulta ugyanis szándékait, amikor mindenkinek füle hallatára kijelentette, hogy országa gazdasági nehézségei ellenére hajlandó akár száz évig is fáradozni azért, hogy megteremtse saját atomfegyverét. Kételkedtél kelt as őszinteségben Az a törekvés, hogy minden áron, kerül amibe kerül, ellássák magukat atombombával, komoly kételyeket- támaszt a kínai vezetők külpolitikai céljait illetően. Hiszen a Kínai Népköztársaság vezetői nem tudják bebizonyítani, hogy erre Kína és az egész szocialista tábor érdekeinek védelméhez van szükség. Jól ismert tény, hogy a Szovjetunió nukleáris ereje elegendő ahhoz, hogy eltöröljön a föld színéről bármely államot, vagy államcsoportot, amely merényletet próbálna elkövetni a szocialista országok forradalmi vívmányai ellen. Ebben a vonatkozásban nincsenek illúzióik még az imperialistáknak sem. Vajon ilyen körülmények között szükség van-e még kínai atombombákra is a szocialista tábor védelméhez? Természetesen nincs szükség. Az utóbbi , időben sok szó hangzott el annak alátámasztására, hogy az atomfegyverek elterjedése nem szolgálja a béke érdekeit. Az atomfegyverrel rendelkező szocialista ország gok számának növekedése azonnal láncreakciót váltana ki az imperialista táborban, az atompolip befelé (szép, meleg, holdas éjszakák voltak) és egy alkalmatos bokor mellett lehevere- dünk a jó puha fűbe. Az is feltehető, hogy nem ez lett volna az első ilyen útja. Ám én lebeszéltem erről. Meg sem sértődhetett, csalódást sem érezhetett miatta. Persze szellemi fölényben voltam vele szemben és, ha okosabb, átlát a szitán. Az volt a cselfogásom, hogy nagy udvariassággal és végtelen tisztelettel kezeltem öt. Először zavarta ez a hang, aztán elfogadta, végül pedig tetszett neki. Különösen, amikor egy percre sem estem kj a szerepemből és végig meggyőző komolysággal csináltam. Mindenáron azt akartam elérni, hogy felértékelje önmagát és amikor ez sikerült, már képtelenségnek tűnt fel előtte az. hogy rin- gyóként viselkedjék és az első alkalommal odadobja magát. Beszélgetésünket is úgy irányítottam, hogy ne únja, de értelmes és érdekes dolgokról legyen sző. Állítólag mulatságos tudok lenni, ha nagyon akarok, most különös becsvágy fűtöt. Jutka nagyokat kacagott és alig vette észre, hogy most nem sikamlós vicceken nevet, hanem egyéb, \ szokatlan dolgokon. Aztán észrevette ezt és láttam rajta, hogy most már tart attól, hogy később ezek is sorra kerülnek. Egyszóval nagyon jól sikerült ez az este, és tíz óra tájban barátságosan elköszöntünk egymástól. Amíg hazafelé baktattam, a további fejleményeket próbáltam kitalálni. A személyes varázs és szuggeszkezetükben a Kínai Népköztársaság vezetői odáig mentek, hogy a Szovjetunió egy idó óta megbízhatatlan szövetséges lett, nem lehet már támaszkodni rá, s ezért Kína, úgymond, kénytelen saját nukleáris fegyvert kialakítani. ( A kínai kormány nyilaik»" | zatában szerepel egy olyan elképesztő állítás is, amely megérdemli, hogy idézzük: „Igaz, ha a szovjet vezetők valóban követnék a proletár nemzetköziség elveit, Kínának néni kellene gondolkodnia a nukleáris fegyver előállításának szükségességén. Igaz azonban az is, hogy ha a szovjet vezetők valóban követnék a proletár nemzetköziség elveit, nem lenne semmi okuk megakadályozni azt. hogy Kína nukleáris fegyvert állítson elő.” A kínai vezetőknek, akik több mint kétes értékű álláspontra helyezkednek, óvatosabban kellene felvetniük 3 proletáriniern árion alizmus kérdését, és azt, hogy ki sérti meg annak alapelveit. Valóban, ha a kínai vezetők a pro- Ictámemzetköziség elvett követik, akkor miért igyekeznek olyannyira megszerezni az atombombát? Szerintünk a saját atomfegyver szükségességének gondolata egy olyan ország vezetői részéről, amelynek biztonságát a szocialista tábor égést ereje biztosítja, csak abban aí esetben merülhet fel, ha valamiféle olyan különös céljaik cs érdekeik támadtak, amelyeket a szocialista tábor katonai ereje nem támogathat, de ilyen céljai és érdekei csak azoknak támadhatnak, akik feladják a proletár- nemzetköziséget a külpolitikai kérdésekben, letérnek a szocialista álláspontról, félredobják a békés együttélés lenini elveit. (A cikk második részét kedden közöljük.) fogná az egész földgolyót, megsokszorozva ezzel az atomháború veszélyét. A nyilatkozat szerzői arra céloznak, hogy a Szovjetunió megtehetné, ha úgy akarná, hogy egyik kezével atomfegyvert adjon Kínának, a másikkal pedig harcoljon az ellen, hogy az Egyesült Államok atomfegyvert ad át Nyugat- Németországnak. De az ilyen receptek — ahogy mondják — bűzlenek Az egészséges értelem azt mondja, hogy a béke érdekében tartózkodni kell az atomhatalmak számának növekedésétől, harcolni kell - az atomfegyver betiltásáért, teljes felszámolásáért. A nukleáris fegyverekkel kapcsolatos álláspontjuk meg_ magyarázására irányuló igyeSzeinélyantó részletre A Csepel Kerékpár- és Motorkerékpár Nagykereskedelmi Vállalat közli, hogy a lakosság személygépkocsi vásárlásának megkönnyítése érdekében 1963. szeptember 23- tól december 31-ig Trabant, tió megszűnése után kielégü- letlenséget és becsapottságot fog érezni és akkor dühös lesz rám, vagy változatlanul kellemes lelkiállapotban szenderül álomba, mint akinek soha nem volt köze sommiféle kétes kalandhoz. Izgatottan vártam a másnapi találkozást. • Felragyogott a szeme, amikor meglátott. — Hót csuda jó pofa volt tegnap — mondta elismerően —- már régen nevettem olyan sokat. Közelebb hajoltam hozzá. — De még jó lett volna elsétálni valamerre — súgtam jelentőségteljesen. , — Hogyisne! — rázta a fejét. — Azt hiszi, hogy az csak úgy megy? Ezt ni! — és fügét mutatott. Hitte is, amit mondott. Érdekes lélektani folyamat és furcsa, fordított szerelmi játék kezdődött el ezzel az ismeretséggel. Akit talán az épület egyik szobájának sarkában azonhal megkaphattam volna, egyre inkább távolodott tőlem és amikor már jó barátságban voltunk, csak egy kifogástalan társaságbeli hölgy szenvedélytelen szemével tudott rámnézni. Amikor próbára tettem, mélyen elszomorodott és valamennyire ki is ábrán- dult belőlem. — Te is olyan vagy csak, mint a többi? — gondolta magában. Sehogysem akart visszaesni régi szerepébe. Minden rendbe jött közöttünk, amikor bevallottam, hogy tisztességtelen ajánlataimat erősen illuminált állapotban tettem meg neki. TávoliéWartburg, Skoda és Moszk' vies géplcocsit OTP-hitelre árusít. A hitelezés részlett” feltételeiről a Csepel Vállald autószalonjai, valamint az Of' szagos Takarékpénztár fiókjai adnak felvilágosítást; tem miatti megszakításokkal évekig tartott a barátságunk! Rákapattam az olvasásra, sokszor sürgettem, hogy kezdj«3 el tanulni. Amíg a kőzelembe” volt és hatásom alatt állt, szépep tartotta magát az éhe” legényekkel szemben. Ezt min' denki úgy magyarázta, hog/ „belémesett”, én pedig meg' édesítem magamnak a rideg ózdi napok magányát. Később elvesztettem szemei” elől és töprenghettem azon* hogy mi lett a sorsa. Gyermek' koromban felneveltem eg/ kis vadnyulat és 5 hónapos ko' rában szabadon engedte)11. Mindenki azt mondta, hog/ rosszat tettem vele, amikof megszelídítettem. Kívülállók, de még a szak' mán belüliek közül is soka” lesújtó véleménnyel vannak az építőipar munkásnőiről. ismerem, hogy nem megnyett jelenségek piszkos munkaruha' jukban, ormótlan cipőjükbe” telefröcskölt kendőjükkel. « gyárak munkásnői sem azok' Az is igaz, hogy az építői P3j nem válogat túlságosan, szüksége van munkaerői"2' Történetem előtti időkben, 2 negyvenes évek végén és d ötvenes évek elején a prosti' tualtak jó része itt talált m1' nedéket, egy ideig folytad2 mesterségét és fertőzte a fal'1' ról bekerült lányokat. Kön/' nyelműen elvált és okkal ott| hagyott asszonyok nagy sereg* állt rá erre a munkára és p1')' balta megkeresni a kenyere® ők sem voltak kimondottaí zárdnszűzek. De ma már ily3 általánosítás sértő és ostoba (Folytatjuk.)
