Észak-Magyarország, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

2 ■ ' ESZAKMAGYAKORSZÄG Vasárnap, 1963. szeptember í. Erősödjék és fejlődjék •. • (Folytatás az 1. oldalról.) és különböző feltételek kö- i zött különbözőek, és a szo­cializmus fejlődésének formagazdagsága hozzájá­rul erősödéséhez. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban Hruscsov elvtárs split! beszé­dében hangsúlyozta eme állás pont helyességét. Jóleső érzés számomra, hogy ebben a kérdésben állás­pontjaink teljesen azono­sak. Tito elnök méltatta a mun­kás-önigazgatás rendszerét, majd így folytatta: állandó fel­adat a sokoldalú bekapcsoló­dás a nemzetközi munkameg­osztásba. Ez lehetővé teszi a termelés nagyobb fokú szako­sítását, tőlünk pedig megköve­teli a magasabb szintű terme­lékenység elérését. Egyetértek Nyikita Szergejevics Hruscsov elvtárssal, hogy ez a szocialis­ta országok útja a jólét felé, a szocializmus megvalósulása felé. — örömmel állapíthatom meg, hogy álláspontunk a lé­nyeges nemzetközi kérdések­ben azonos — folytatta Tito elnökj — Teljesen egyetértünk azzal, hogy napjainkban a kommunis­ták, és általában a haladó emberek, különösen az ál­lamférfiak számára nincs fontosabb feladat, mint a háború megakadályozása, a világbéke megszilárdítá­sa és a népek közötti együttműködés erősítése. Hruscsov elvtárssal alkal­munk volt ezúttal is részlete­sen megtárgyalni országaink kapcsolatai továbbfejlődésének konkrét kérdéseit. Ezek a kapcsolatok már eddig is jelentősen fejlőd­tek. Eredményesek voltak az utób­bi évek kölcsönös erőfeszítései, hogy kiküszöböljük és áthidal juk a letűnt félreértések kö­vetkezményeit, hogy ml ma gunk Is, mint felelős emberek, népeink jövője felé forduljunk Ez nem jelenti azt, hogy már mindent megtettünk. Minden feltétel megvan azonban ahhoz, hogy kapcsolataink még báró. tíabbak, még tartalmasabbak legyenek. Ezután Nyikita Hruscsov lé­pett a mikrofonhoz. — Az önök országában min­denütt dolgoznak, az élet forr — mondotta. — A nép gondo­latai a jövő felé irányulnak. A jugoszláv nép joggal le­het büszke arra, amit or­szágában a néphatalom éveiben teremtett. A munkásosztály és a műszaki értelmiség kezével a gyárak egész sora épült fel. Nagy ér­deklődéssel kísérem mezőgaz­daságuk fejlődését is. Hruscsov ezután ismertette a szovjet mezőgazdaság eredmé­nyeit és problémáit, majd így folytattn: a nép vagyonának és jólétének növeléséről gondos­kodva, gondolunk más dolgok­ra is, nevezetesen arra, hogyan mentsük meg azt, amit terem­Bányásznapi ünnepség (Folytatás az l. oldalról.) dclások határozzák meg azo­kat. Ezek közül az egyik leg­fontosabb, amely összefügg az ország szénigényénel; kielégí­tésével, az, hogy egymillió ton­na szenet termeljen az ország bányászsága. E feladatból a borsodi bányászoknak is részt kell vállalnlok. Az I. félév so­rán derekasan dolgoztak és sok szenet termeltek terven felül. Most az elkövetkező hónapok­ban szeretnék tovább öregbí­teni äzt a hírnevet, amelyet munkájuk alapján kiérdemel­tek. Befejezésül Monos elvtárs köszönetét mondott n gyűlés résztvevőinek, rajtuk keresztül Borsod megye valamennyi bá­nyászának azért a lelkiismere­tes, eredményekben gazdag munkáért, amelyet az elmúlt bányásznap óta kifejtettek és sok sikert kívánt a jövő fel­adatainak megoldásában. Az ünnepi beszéd után a tröszt igazgatója kitüntetése­ket adott át jól dolgozó mű­szaki vezetőknek és bányá­szoknak, majd színvonalas kultúrműsorral ért véget u XÍII. Magyar Bányásznap tisz­teletére rendezett ünnepi gyű­lés. Ma a megye bányatelepein, vállalati központjaiban tarta­nak bányásznapi ünnepsége­ket. * A Nehézipari Minisztérium­ban a bányásznap alkalmából Munka Érdemrenddel tüntet­ték ki Soós Józsefet, a Borsodi Szénbányászati Tröszt vájárát. tettünk a háború tűzvészétől, hogyan őrizzük és szilárdítsuk meg a békét. A termonukleá­ris világháború megakadályo­zásáért, a békéért és szocializ­musért vívott harc napjaink alapvető és nemes feladata. Újból és újból láthatjuk, milyen kincs a béke, s mi­lyen messze vannak az élettől, a népektől azok, akik a háborúra vonatkozó szavakkal zsonglőrködnek és a háborúban valamiféle eszközt látnak a megoldat­lan nemzetközi kérdések rendezésére. Persze, mi nem hisszük azt, hogy a részleges atomtilalmi egyezmény véget vet a fegy­verkezési versenynek, felszá­molja a felhalmozott fegyver- készleteket. Mi realisták va­gyunk, A politikában elsősor­ban a konkrét helyzet elemzé­séből, a jelenlegi nemzetközi helyzet irányzataiból indulunk ki. A nemzetközi kommunista ás munkásmozgalom arra a jelentős elméleti és gyakorlati következtetésre jutott, hogy napjainkban minden lehe­tőség megvan a világhábo­rú megakadályozására, a békés egymás mellett élés elvének megvalósítására. Hruscsov ezután hangoztat­ta, hogy nem könnyű a tartós béke felé vezető út. Egyes nyugati vezető körök kétszínű politikát folytatnak, nem akarnak lemondani a hideg­háború csődbe jutott politiká­járól. A legagresszívebb mili­tarista körök új fordulatot akarnak adni az események­nek, és ez előtt nem szabad szemet húnyni, nem szabad szem elől téveszteni a milita­rista mesterkedések veszélyét. Azt talán felesleges külön hangsúlyozni, hogy ezek a mesterkedések ellentétben áll­nak az egész emberiség remé­nyeivel —- mondotta. De napjainkban az imperialis­ták már nem dönthetnek maguk a népek sorsáról. A világon fryi már van olyan erő, amely meg tudja fékezni az imperialista agresszorokat. Az imperialistáknak meg kell érteníök, hogy ma már mások az erőviszonyok, nem lehet háborúval megoldani az álla­mok közötti vitás kérdéseket. Ha ilyen kérdések jelentkez­nek, azokat békésen, tárgyalá­sok útján kell rendezni. Ami a Szovjetuniót illeti, mi készek vagyunk a nyu­gati hatalmakkal tárgyalni minden kérdésről, amely­nek megoldása megszilár­dítaná a békét és biztonsá­got, erősítené a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés együttműködését. Örömmel állapíthatom meg, hogy ezekben a kérdésekben ugyanilyen álláspontot képvisel a jugoszláv kor­mány is. Egyetértek azzal, amit Tito elvtárs mondott a szovjet—ju­goszláv kapcsolatokról — foly­tatta Hruscsov. — Sokat be­szélgettünk Tito elvtárssal és a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság más vezetői­vel, s örömmel kell megálla­pítanom, hogy e beszélgetések során köl­csönös megértés és azonos vélemény mutatkozott a megvitatott kérdésekben mind országaink kölcsönös kapcsolatait, mind a nemzet­közi politikát illetően. Ez teljesen természetes. Nekünk, szovjet kommu­nistáknak nem lehetnek alapvető ellentéteink a ju­goszláv kommunistákkal, mert mindkét ország szoci­alista ország. Közösek a céljaink és közösek az érdekeink abban a harcban, amelyet az imperializmus el­len országainkban a szocializ­mus és a kommunizmus győ­zelméért folytatunk. Hruscsov rámutatott: a gya­korlati munkában, a szocializ­mus és a kommunizmus építé­sében lehetnek különböző né­zetek, egyes kérdések megoldá­sához vezető különböző utak. A legfontosabb azonban az, hogy az egységre kell töreked­ni. türelmet kell tanúsítani, ha valamely konkrét kér­désben nézeteltérések me­rülnek fel. nem szabad egymást vádakkal illetni. — Pártunk annak a híve, hogy minden kommunista és munkáspárt alkotó módon al­kalmazza a marxizmus—leni- nizmust. Mi egyáltalán nem el­lenezzük azt, hogy minden egyes párt saját tapasztalatá­ból tanuljon. Beszédét így fejezte be: — Őrizzük és erősítsük níindazt, ami egyesít. bennün­ket. őrizzük és fejlesszük test­vérnépeink évszázados ba­rátságát! Erősödjék és fejlődjék a Szov­jetunió és a Jugoszláv Szocia­lista Szövetségi Köztársaság gyümölcsöző együttműködése! Üdvözlő táviratok a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepére Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, és Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány elnöke a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány, az egész magyar nép és a maguk nevé­ben távirati üdvözletét, jókívánságait küldte Ho Si Minh élv­társnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága el­nökének, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének,! Pham Van Dong elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság Minisztertanácsa elnökének. Egy hét a külpolitikában Az atomcsend és ellenzői Az amerikai szenátus kül­ügyi bizottsága hosszú vita után jóváhagyta . a moszkvai részleges atomcsendegyez- ményt. A szélsőséges hideg­háború politikát követelő „ve­szettek” továbbra is mindent elkövetnek, hogy az amerikai közvéleményt az egyezmény ellen hangolják. Miután az egyezmény ellen irányuló frontális támadásaik nem ve­zetlek sikerre, most a küszö­bönálló szenátusi vitát igye­keznek olyan irányba befolyá­solni, hogy a szenátus legalább is kösse fenntartásokhoz az egyezmény jóváhagyását. Ez egyfelől igen hosszú szenátusi vitát jelent, másfelől az egyez­mény nemzetközi súlyának aláásását, jelentené. Ilyen fenntartásokat követelt Eisen­hower, volt amerikai elnök. Eisenhower a szerződés jóvá­hagyását ahhoz a feltételhez kívánja kötni, hogy az Egye­sült Államok maga határozza meg, mikor és hol használja nukleáris fegyvereit. Rusk amerikai külügyminiszter szembeszállt Eisenhowemek ezzel a követelésével, de na­gyon jellemző módon érvelé­sét a többi között azzal tá­masztotta alá, hogy „a szerző­dés nem korlátoz egyetlen or­szágot sem abban, hogy hábo- ús helyzetben nukleáris fegy­verekhez nyúljon.” A szená­tusi vitát előkészítendő egyéb­ként további földalatti atom­robbantást hajtottak végre á ncvadai sivatagban nyilván ab­ból a hamis szemléletből kiin­dulva, hogy a légköri, vízalatti és a világűrben végzett atom­robbantások eltiltása után az Egyesült Államok a földalatti atomrobbantások forszirozásá- val fog atomfölényre szert tenni. A szovjet sajtó rámutat arra, hogy ez a politika eleve kudarcra van ítélve. Hruscsov és Tito megbeszélése a világsajtó érdeklődésének homlokterében A Brioniban tartott szovjet—* jugoszláv tárgyalásokról közle­ményt adtak’ki. Eszerint a tár­gyalások során megvitatták a nemzetközi helyzetet, a két országnak a világbéke megvé­dése és megszilárdítása érdeké­ben kifejlett tevékenységét, a különböző társadalmi rend­szerű államok közötti békés együttélés politikájának idő­szerű kérdéseit. A közlemény hangsúlyozza, hogy N. Sz. Hruscsov és J. Broz Tito véle­ménycserét folytatott a nem­zetközi munkásmozgalom idő­szerű kérdéseiről, a szocialista és más haladó erők egységének megszilárdításáról, a békéért, a demokráciáért és szocializ­musért vívott harcban. A tár­gyaló felek nagy figyelmet szenteltek a szovjet—jugoszláv kapcsolatok általános fejleszté­sének. A közlemény befejező­ben hangsúlyozza: a szovjet miniszterelnök és a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztár­saság elnöke közötti tárgyalá­sokon ezúttal is teljes mérték- ben megmutatkozott a kölcsö­nös megértés és egyetértés a nemzetközi helyzet és a két ország közötti kapcsolatok alapvető kérdéseiben. A nem­zetközi sajtó változatlanul fi­gyelemmel kíséri Hruscsov elv­társ jugoszláviai látogatását és nagy teret szentel a látogatás folyamán tartott beszédeinek. Dél-Vietnamban inog Diem alatt a föld A hét egyéb eseményei közül leginkább a dél-vietnami fejle­mények vonták magukra a fi' gyeimet. Megérkezett Saigonba az Egyesült Államok dél-viet­nami nagykövete, Cabot Lodge, akihez nagy várakozást fűznek az Egyesült Államok vezető körei. Cabot Lodge most meg­kísérli a Diem-kormány meg­mentését, megszabadítva azt a különösen kompromitált sze­mélyiségektől. A helyzet most úgy alakul, hogy a pozícióit féltő Diem megpróbál szembe­fordulni az Egyesült Államok kormányával. Az Egyesült Ál­lamok külügyminisztériuma, mint Ismeretes, augusztus 21-í nyilatkozatában rosszallását fe­jezte ki a Diem-kormánynalc a buddhistákkal szemben alkal­mazott terror-módszerei miatt. Az amerikai nyilatkozat azt rótta fel a Diem-kormánynaK, hogy buddhista-ellenes terrorja „akadályozza a kommunizmus elleni harcot Dél-Vietnam­ban”. A Diem-kormány jegy­zékben sajnálkozását fejezte ki e nyilatkozat miatt, amely a dél-vietnami diktátor nézet8 szerint „árt Vietnam becsű le' lének és presztízsének”. A dél­vietnami helyzet új fejlemé' nye, hogy De Gaulle franci8 államelnök hivatalos nyilatko­zatban a külföldi befolyásló* való megszabadulásra szólí­totta fel a dél-vietnami rend­szert és ehhez Franciaország támogatósát helyezte kilátásba­Nem fordult elő újabb himlő-gyanús megbetegedés Illetékes helyről kapott tájé­koztatás szerint -sem Buda­pesten, sem vidéken újat# himlő-gyanús megbetegedő nem fordult elő, Budapesten 8 körzeti gyermekgyógyásza# rendelőkben megkezdték azok' nak a védőoltását, akik err8 önként jelentkeztek. Cir• .............................. r omban mindig irigyeltem, mert a derekukra akasztott bőrtarsolyban nagyon sok szö­gük volt és apró szekerco-kn- iapácsuk ingerlőén villogott. Jó és szelíd Szent József, aki meg­adással viselted el, hogy egy Igazi megváltó nyüzsögjön csendes műhelyed körül és év­ezredekig tartó nagyon súlyos bonyodalmakat idézzen elő, hozzád .hasonlítanak ők sze­rénységben és türelemben. Nézz meg egy épületet, nem sok faneműt látsz rajta. Az ő munkájukat letakarja a csere­pes. mint egy lázadó trónköve­telő, aki a másról levett koro­nát a saját homlokára helyezi. Régen minden épület tete­jére kitűzték a májusfát. Ki tűzte ki? A bátor ácsmester, aki szédülés nélkül dolgozott a legmagasabb helyen, a ge­rendák és lecek pókhálója közt? Mikor tűzte ki? Mikor az utolsó lócet is odaszögezte a helyére és jöhetett a cserepes, hogy kényelmesen rápakolja cserepeit. e a többiek még mosto- hábban bánnak vele. A cserepes csak letakarja a világ kiváncsi szeme elől azt a pon­tos munkát, melynek elkészí­tésénél nem nagyon van mlbo kapaszkodni, de a többi foly­tonosan csak dirigál: idő építs állást, oda építs állványt, zsa­luzd be ezt, deszkázd be azt! Az ács készségesen és sietve megteszi, különben megállna a! munka. Alig megy tovább, utána harsan a kiáltás: bontsd’ el ezt az állást! vidd amoda azt az állványt! lehet leszedni' a zsalukat! Semmi sem marad! munkájából, csak a karcsú be­tonoszlopok mei-edeznek és úgy, ragyog a ház színes fala,' mintha a levegőben libegő an-, gyalok csinálták volna. Az ács1 pedig félrehúzódik valahova ésí csendesen szedegeti lei a desz-« kékből az órmótlan szögeket. 3 (Folytatjuk.) 3 detten állapítottam meg, hogy nem kell tőle tartanom, vala­ki már levágta a fejét. Éppen a vérnyomokat kerestem a sötét nyílás körül, amikor ijesztő szortyogással hamisítatlan ha­barcsot kezdet okádni majd­nem a képembe. A nagy láda egykettőre megtelt vele és ak­kor újra elállt ez a furcsa vér­zés. Már sejteni kezdtem, hogy az óriáskígyó vége valahol lent, a betonkeverők körül kezdő­dik. Azt még nem tudtam, hogy milyen titokzatos erő nyomja fel több emelet magasságra a maltert, de megvető kiáltással; — így könnyű a kőműveseknek gyorsan dolgozni! — továbbáll- tam. Hát igen, így könnyű. Mind­azonáltal be kel) azt is valla­nom, hogy ennek ellenére na­gyon tisztelem Őket. És meg­figyelésem szerint ebben a már majdnem babonás tiszte­letben még nagyon sokan osz­toznak velem. Próbáltam rá­jönni, hogy miért is? Talán mert ők az Igazi Épí­tők. A gúláit és piramisok, a trójai várfalak, a pisai ferde- toronynak, u középkor lovug- várainak. a kölni dómnak, a Szent Péter bazilikának, a felhőkarcolóknak és a millió családi háznak Építői.. Dicső dolog hadvezérnek lenni, alti lerombolja a várfalakat, mely a2 ellenség elleti védelmez és körülölel egy békésen álmodo­zó várost; dicső dolog bátor pilótának lenni, aki gyújtó és romboló bombákat dob a la­kótelepekre és az impozáns múzeumokra, esetleg kórhá­zakra, de mégis jobban sze­retem azokat a szürke kis em­bereket. akik téglákat rakos­gatnak egymás tetejére és köz­ben talán fogalmuk sincs a nagy Kínai Fal méreteiről. Sokkal mostohábbak az ácsok, ezek a szerény és bál or emberek, akiket gyermekko­hercig. találmánynak tartom a betonkeverőt. A ki pedig lélekölő jelzővel illeti a technikát, kér­dezze csak meg tenyere felől azt a fiút vagy lányt, akinek csigával és kötéllel naphosszat húzogatni kellett a habarcsot a második emeletre. Sikongva tapsikol az ember, amikor ezekre a régi, Idilli képekre gondolt: egy — rendszerint öreg — bácsi komótosan kever- get az alig két négyzetmé­ternyi ládában, ami nem is lá­da, gondosan kimereget két vödörrel az odaérkező egyik lánynak, míg a kötélbe kapasz­kodó másik babájáról ábrán­dozik, mialatt a kőműves az álláson habzó szájjal üvölt malterért. De az még késik, mert az öreg úgy rakosgatja a vödröket, mintha tejszínhabos vanília fagylaltot mérne, töl­csérrel Ötven fillér, kosár­ral egy forint. A türel­metlenkedő mi mást tehet, apró téglatörmelékeket dobál a lent álló lány fejére. Az men­ten clfeledkezik a babájáról, vagy visszanevet az incselke- dőre és megállapítja, hogy nem is olyan elvetnlvaló le­gény, vagy sértődötten sival- kodni kezd és elszalad onnan. Egyszer keresztülbuktam egy vastag gumlcsövön, mely mint egy exotikus óriáskígyó rejté­lyesen bemászott a harmadik emelet egyik ablakán, végig­tekergőzött a folyosón és egy nagy láda fölött ért véget. Mi­kór megvizsgáltam, megelége­Ma boszorkányos gyorsaság­gal magasodnak fel kezük munkája nyomán a falak. Né­ha szinte hihetetlen és megle­pő ez a gyorsaság. Valahol már említettem Aladdint, néha nem sokkal kisebb a csodálkozá­som, mint az övé volt. Csak pár napig voltam távol az egyik munkahelytől és amikor visszatértem oda, szinte elté­vedtem a meredező, új falak között. És ne is fölényeskedjen senki, hogy ezen nincs mit csodálkozni, mert a piszmogó öreg kőműves bambaképű fia­tal segédmunkása és a két örökké vihogó culáger-lány helyett most fegyelmezett csa­patok rakják a falakat Mak- sztmenkó módszerrel. Nem kézzel dobálják fel a téglákat az állásra, hanem a transzport­őrök gumiszalagján futnak fel, csak le kell kapkodni egy ügyes kéznek. Magasabbra pe­dig felVortó vagy daru tesz fel egy egész csillével egyszerre. A malter keverését '— ami, valljuk csalt be egészen őszin­tén. elég útálatos dolog — ke­verőgép végzi és ami még Utá­latosabb volt, a betonkeverést is rá lehet bízni gépre. Azt tu­dom, hogy amikor — régen — kézzel kellett betont kever­nem, elátkoztam születésem pillanatát és ezért szegény anyámnak is titkos szemrehá­nyást tettem és búsan gondol­tam arra, hogy derekam dél­ceg tartása pár napon keresz­tül ismét lehetetlenné vélik. Nagyon szimpatikus, nagyon X. ÍV agyon megfogyatkoztak. Ma a munka nagyját gyaluló, tépő, maró és markoló gépszőrnyetegek végzik el és szaporán guruló dömperek ta- licskázzák messzire a földet. Most is van még valamennyi munkájuk a kubikosoknak, még nem vesztek ki teljesen. Mindig szerettem volna azt hinni, hogy akik elmaradoztak, rangosabb és szebb pályákra kerültek és az átkozottul hosz- szú vonatozás helyett napfé­nyes ösvényeken sétálgatnak gyermekeik kezét fogva. Ha az alap megvan, a kő­művesek következnek. Nagy- képű lennék, ha ezeket az em­bereket bemutatni és jellemez­ni akarnám. A kőművesek olyan sokan vannak, hogy az maga egy kis társadalom, rend­kívül tiszteletreméltó, mélyen megbecsült emberek társadal­ma. Akik hajlamosak arra, hogy ezt a munkát prózainak és közönségesnek minősítsék, azokat emlékeztetnem kell Kő­míves Kelemenre és társaira, akik annyira fantázindús em­berek voltak, hogy a vizet vér­rel keverték, a mészbe annál is fehérebb női testrészeket elegyítettek és egy nagyon stramm kis asszonyt ilyen mó­don befalaztak magas Déva várába. Nyilván utódaik sem hétköznapi emberek. Ajánla­tára. hogy szavaztassuk meg 5kst: hányán döntenének úgy, hogy a feleségüket be kellene faiaaztatni?

Next

/
Oldalképek
Tartalom