Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

7 Akik most szabadultak Elhatároztam, hogy követke­ző riportom olyan munkásfia­talokról szól majd, akik most tették le a szakmunkás vizsgát: az új segédekről. Nyakamba vettem a várost és találomra elmentem a 3-as számú É'PFU Vállalat Tüzér utcai javítóte­lepére. A portáról egy nagy, üvegablakos épülethez irányí­tottak, hogy ott találhatom az új segédeket. Kíváncsi szemek szegeződfek rám, s hamarosan előkerült Mátrai Imre, a szak­oktatójuk iS; — Tizenhat harmadéves ta­nulónk közül 13-an tették le a szakmunkás vizsgát, jó közepes átlaggal. A fiúk szorgalmasak, igyekeznek, de vannak sokan, akik amikor idejönnek, nincse­nek tisztában a szakmával. Vonzza őket a volán ... Csak itt jönnek rá, hogy ez a mun­ka sem leányálom, mert télen bizony a hidegben is javítani kelL A legkomolyabb közöttük ta­lán Kőhegyi István volt. Ez a 19 éves, szimpati­kus fekete fiatalember csendes és szűkszavú. Látszik rajta, hogy mindent jól átgondol, mi­előtt kimond. •— Jó érzés segédnek lenni — válaszolta. — Jobban megbíz­nak az emberben és többet is várnait tőle. Az iskolát né­gyessel végeztem és elég ko­moly munkát bíztak most rám. Egy olajszivattyút készítek ... Igen, szeretnék továbbtanulni. Különösen a diesel-motorok ér­dekelnek. Tudja, az autózás­ban a diesel a jövő. Sok szak­könyvet olvasok. Állandóan a táskámban van egy és amíg hazafelé visz a vonat, böngé­szem. De mást is, szépirodal­mat is olvasok ... Kedvenc íróm? ... Az nincs ... Táncol­ni? .. Nem nagyon szeretek. Tanulni akarok. A gépipari Barczi Pál rajza™ technikumba szeretnék járni, de azt hiszem, majd csak a ka­tonaidőm letöltése után. Lacxhó László az ellentéte, ö is fekete, de vi­dám, örökké mosolyog, viccel, 18 éves. — Persze, hogy jó érzés se­gédnek lenni — mondja. Mind­járt más szemmel nézik az embert. No, ezt nem azért mondom, hogy eddig bántott volna minket valaki, de most már elvárják, hogy tudjunk. És jólesik a bizalom. Engem például gázosító és benzines tápszivattyúk javításával és beszerelésével bíztak meg. Ez új dolog volt, mert az iskolá­ban nem tanultuk. így aztán az elején nehéz volt az ismerke­dés, de már megbarátkoztunk.. Imádom a motorokat, vágyam, hogy nekem is legyen, olvasni nem nagyon szeretek, legfel­jebb a verseket, Petőfit. É'n már jelentkeztem a gépipari technikumba, remélem, fel­vesznek. A szabadidőmben sportolok. Közöttük a középutat Jetii áss István, ez a szőke, kedves, 18 éves fia­talember képviseli. — Nagyon elijesztettek min­ket az idősebbek. Pedig nem is volt olyan veszélyes ez a vizsga. Tanulni kellett. És én sem hagyom abba a tanulást. Most az autóvillamossági szak- 'mát akarom elvégezni, s táv­lati tervem, hogy .katonaidő után, mint a társaim, elvégzem a gépipari technikumot. Ebben a szakmában is szükség van a képzett emberekre. Itt jól érezzük magunkat. Bíznak bennünk, s mi is igyekszünk megtenni mindent, ami tőlünk telik. Az első munkanapunk, hát... az is elment. Most már teljes erővel dolgozunk. És ko­molyan. Szabadidőmben spor­tolok és ha lehet, kalandos re­gényeket olvasok. Vámosi Gyula üzemvezető elvtárs is közbeszólt: — Ez volt az első csoport, amely nálunk szabadult fel. Volt öröm, volt bosszúság ve­lük. De megérte a fáradtságot. A vállalat igyekezett minden lehető segítséget megadni. Fel­építettük nekik ezt a szép ta­nulóműhelyt is. Fiatalok, terveik vannak és még van idejük; Biztos va­gyok, mindent el fognak kö- vétni, hogy terveiket megvaló­sítsák. Csutorás Annamária Antóbunajáratot kapunk Nagy öröm érte községünk lakóit. Kérésünket végre telje­sítették és megoldódik régi problémánk, Csenyéte szep­tember 1-től autóbuszjáratot kap. Nem kell már gyalogolni esőben, sárban a 3 kilométerre lévő Felsőgagy községbe. Kü­lönösen azoknak jelent nagy segítséget a járat beindítása, akik naponta innen járnak dolgozni, s bizony a napi 6 ki­lométer gyalogosról szívesen lemondanak. Községünk lakos­sága társadalmi munkával is hozzájárul, hogy mielőbb meg­valósuljon a tervezett autó- buszjárat. Drótos Ján-os Csenyéte Gábor Zsazsa kényes a vonalaira Gábor Zsazsa filmszínész­nő New Yorkban 3 millió dolláros kártérítést követelt a legfelső bíróságon egy New York-i élelmiszeripari cég­től, amely az ő fotóját hasz­nálta fel egy soványító ha­tású ital reklámozására. A színésznő azt állítja, hogy a hirdetés nevetséges­sé tette és a magánéletébe avatkozott, mert úgy tün­tette fel, mintha nehézségei volnának karcsúsága meg­tartásában. Bofaton-parti részlet Árnyas íasor és szabad stra nd az autósok részére Tihany és Balatonfüred között. Lesz-e jó ivóvíz BüLkszentkereszteii? Borsodi üdülőkkel Hajdúszoboszlón Ha Bükkszentkereszt mintegy 1500 lakosa közül bár­kit megkérdezünk: mi a legna­gyobb panasza, mi a legáhi- tottabb kívánsága? — biztos, hogy egyetlen szóval válaszol: — A víz! Igen, a víz. Az egészséges, jó ivóvíz. Ez hiányzik Búkkszent- kereszten, víz után vágyakozik már évtizedek óta a szépfekvé­sű, jólevegőjű kis falu minden lakója. A faluban ugyanis csak két kút van, s ezek vize is erősen fertőzött, egészségte­len és kevés. Volt már példa arra, hogy a rossz víztől csak­nem a lakosság fele megbete­gedett .. j Hogyan lehetne ezen változ­tatni? Honnan és miként ve­zethetnének egészséges vizet ebbe a faluba, ahová a gyógy­hatású levegő miatt igen sok üdülő, a környezet miatt szá­mos kiránduló, télen pedig sok síelő és vadásztársaság érkezik? Évek óta tanácskoznak er­ről a megye illetékes szervei. 1956-ban született is egy javas­lat, amely szerint Bükkszent- kereszttől mintegy 3.5 kilomé­terre lévő alsó Szinvaforrás vi­zét ide lehetne vezetni. Az ak­kori felmérések szerint körül­belül 8 millió forint beruházást igényelne ehhez egy szivattyú­lépcső, a víz- es az acMiuuiw hálózat megépítése. Gyenge Lajos diósgyőri bar­lang- és karsztkutató azonban egy olyan javaslatot közölt a megyei tanáccsal, amely sze­rint kevesebb beruházással is jó ivóvízhez juttathatnák Bükkszentkeresztet. Gyenge Lajos vezetésével ugyanis a Diósgyőri Vasas Ter­mészetjáró Szakosztály Her- rtian Ottó karsztvíz- és bar­langkutató csoportja 1955-től végez kutatásokat. A csoport, amely .teljesen társadalmi munkában dolgozik, megállapí­totta, hogy Bükkszentkereszt északi részén kelet-nyugati ,irányban húzódik a 4; Szinva- . forrás patakos barlangrendsze­• re. Gyenge Lajos szerint itt J elegendő vízmennyiség van; s • ez biztosítaná a község szűk­• ségletét. • A község északi területen • víznyelők és töbrök vannak; ! amelyeket a felszíni csapadék J üledékkel hordott tele; Ha ese- | két kibontanánk, lehatolhat« • nánk a barlangrendszerbe. (Ezt 2 a bontást azonban csak társa-- J dalmi munkában nem lehet el­• végezni.) A barlangrendszer­2 bői két szivattyú-lépcső beikta- 2 tásával felhozhatnánk a vizet p egy olyan víztárolóba, amelyet 2 a község északi peremén lévő ^ Felső-bagolyhegyen létesíts-­j nőnek. Javaslatunk szerint te- 2 hát mindössze két szivattyú-; 0 lépcső és néhány száz méter a csőhálózat kiépítésére lenne •szükség —így■ összegezte rö- JJviden a csoport javaslatát »Gyenge Lajos azon a tanács-- » kozáson, amelyet nemrégiben a p bükkszentkereszti tanácson • tartottak; ? Az illetékes szervek £ megbízottai ezt a javaslatot 12 megvitatták; Megállapították; « hogy ezzel kapcsolatban igen . o körültekintő felmérésre, költ- . o ségvetés összeállítására van 12 szükség. S hogy ezután mi- ■ • ként döntenek? A régebbi, ' J vagy a Gyenge-féle javaslat r t szerint vezetik-e be a jó Ivó- '2 vizet Bükkszentkeresztre? Ezt ‘2 még nem tudjuk. De szeret- 12 nénk, ha minél hamarabb meg- .• oldódnának ebben a népszerű 1 • kis hegyi községben a vízellá­«tási gondok.:: • B.Ä. Anélkül, hogy árulkodni j akarnék, nem kis büszkeség-; gél fedeztem fel, hogy a borso-J diakat. köztük néhány miskol-] cit is mennyire „megihlette”« kortyolgatás közben a zamatos; furmint, szamorodni. És ha' rigmusaik nem nevezhetők is] költői remekeknek, ne csodál-« kozzunk rajta, hiszen a tüzes | ital annyira levette őket a Iá- < búkról, hogy igazán nem meg- ] lepő, ha nem tudtak félkapasz-i kodni a szárnyaló pegazusra.] Mutatóba azért írjuk ide V. J. i diósgyőri vendég „alkotását”: ] Szeretnék borról Írni, ami tessék, ] Kissé bolondság, kissé szellemesség, j De mit csináljon az ember, i ha az agya gözól, i Es tokajit inni idejött ! Diósgyőrből, j Persze ajánlani ajánlhat- ] nánk éppen a rimfaragóknak, hogyha agyuk már valóban „gőzöl”, hagyják ott a zöldsza- letlis kiskocsmát, induljanak1 el sétálni és szellőztessék lei egy kicsit a fejüket a szobosz- lói utcákon. Érdemes is szét­nézni, hiszen amilyen bosz- szantó volt, hogy az elmúlt 20 év alatt szinte semmit sem fejlődött ez a többre hivatott fürdőváros, olyan örvendetes a 2—3 év óta folyó építkezés üteme. I . . modern vona­I A főtérén jq bérházak épültek, bővítik a gáz- és víz­vezetékek hálózatát, a fürdő felé vezető útat újjáépítették, parkosították, s a legfontosabb, hogy elkészült 100 millió fo­rintos költséggel az ország legszebb gyógyüdülője, a SZOT 360 szobás luxuskivitelű Béke Gyógyszállója. A napokban érkezett első vendégek azok­ból a munkásokból kerültek ki, akik a szálló felépítésén a legtöbbet dolgoztak. Hegyi József ütésre, tizenöten—húszán is kiugrottak a vízből és sajgó köszvényüket meghazudtoló gyorsasággal igyekeztek a jel­zett irányba, a tokaji szamo­rodni csiklandozó illata után... 4. A tokajinak különben tekin­télye, rangja van Szoboszlón is. A hegyaljai állami pince- gazdaság zöldrácsos borkósto­lója állandóan zsúfolva van vendégekkel. Mint valami szent szektának a tagjai, úgy ülnek a tarka abroszos aszta­loknál a nemes ital hódolói. Talpas pohárban gyöngyözik előttük az ódon illatú, arany­ló tokaji, amit nem szabad nyelni, csak ízlelgetni, harap­ni. rágni, hogy egy molekulá- nyi illata, zamata se vesszen kárba. |A bo.kos.o^l zonyítja az a hat bordófedelű, vaskos vendégkönyv is, amely az első lapjától az utolsóig teli s tele van a tokaji dicséretével. Versben, prózában, rajzban zengik el lelkendezéseiket az erre járt vendégek, akik mit- sem törődve Csömör doktor ti­lalmával, fürdő előtt és után be-betérnek a borkóstolóba. Sokan megfordulnak itt az or­szág különböző tájairól, sőt külföldről is. Az orosz, angol, német, francia nyelvű bejegy­zések mellett arab nyelvű ma- gasztalásokat is olvashatunk a vendégkönyvben, sőt Moha­med Manszur arab diák, aki valamelyik egyetemünkön már elég jól megtanulhatott ma­gyarul, nem törődve a borivás- ra vonatkozó muzulmán tila­lommal, magyarul így lelkese­dik a tokajiért: „Nagyon bol­dog lenni itt Magyarországon, és amikor megyek vissza ne­kem ország Egyiptomba, ak­kor velem lesz a tokaji jó em­lékül.?! nyeaen, nangtaianui usznas. felettünk a karcsú, csillogó törzsű vitorlázógépek, majd amikor ezek a látóhatár szélé­re húzódtak, megjelennek a motorosrepülők. Egy ideig gya­nútlanul keringenek a magas­ban, majd hirtelen 6—8 ejtő­ernyőst dobnak ki magukból a levegőbe. Egyesek, bizonyára a kezdők, már kibontott ernyő­vel ugranak, a haladók azon­ban 200—300 métert zuhannak alá a habos bárányfelhők kö­zött, és csak azután rántanak egyet az ernyő hevederén. Mint a pitypang bóbitái, úgy lebeg­nek a levegőben a kibontott selyemgombák, kellemes lát­ványt nyújtva a nézelődők ez­reinek. Az ernyők fehérek, de rendszerint egy 'tűzpiros is akad köztük. A második szórakoztató „üzeme” a fürdőnek a hangos­bemondó. Nyitástól zárásig szakadatlanul kiabál. Dalol, ta­nácsot ad, figj-elmeztet, vagy éppen összehozza egymással a rokonokat, a gyermekeket, a férjeket a váratlanul megérke­ző feleséggel, a fiúkat a lá­nyokkal. Nem kis derültséget keltett az a borsodi vonatkozású zenés üzenet, amelyben egy öreg taxis közölte a miskolci 3-as AKÖV itt üdülő dolgozóival, hogy ma este KRESZ-mentes „apák napját” tartanak a Gambrinusban. Csaknem nyo­mon követte ezt egy másik, amelvnek hatására nagy moz­golódás támadt a különböző hőfokú medencékben. M. Ban­di ugyanis tudtára adta bará­tainak. hogy a demizsonnal együtt megérkezett Tállyáról, s várja őket a strandvendéglő teraszán. Mint valami varázs­lók a Jókai utca mögött, es ha Sándor1 bácsi arra jár, hogy a temetőben felfrissítse elhunyt leánya sírján a virágokat, Nyári Józsi bácsi mindannyi­szor ki akarja venni a kezéből az öntözőkannát, hogy ő vigye a vizet a virágokra. Jóízűen meséli el mindezt Sándor bácsi, a szoboszlói gyógymedence padkáján ülve. A hosszú élet titkát pedig a mértékletességben látja. Sem­mit sem szabad túlzásba vin­ni, mondogatja, mert az árt az egészségnek. Beosztónak, sze­rénynek kell lennünk az étke­zésben, szórakozásban egyaránt. Ha így élünk, akkor még 83 éves kominkban is megihatjuk a magunk napi 1—2 pohár sö­rét, mint Sándor bácsi is tette Szoboszlón. — A szoboszlói víz is milyen kellemes, egész nap elülne benne az ember. De Csömör doktor úr azt mondta, hogy egy fél órán túl már inkább árt, mint használ. Sokan nem fogadják meg a tanácsot, pedig a fürdőorvos jót akar minden­kinek. Azzal Sándor bácsi már veszi is a medence szélén levő fekete sétapálcáját, óvatosan rátámaszkodik, s csendesen el­ballag pihengetni a virágoktól illatos, árnyékos parkba. 3. Akik továbbra is a vízben maradtunk, a fürdőzésen kí­vül más kellemes szórakozás­ban is van részünk. A közelben van ugyanis a Magyar Honvé­delmi Sportszövetség nyári tá­bora. Fiatal fiúk és lányok gyakorlatoznak itt egymást váltó csoportokban. Vitorlázó- repülést és ejtőernyős ugrást végeznek reggeltől estig. Köny­minden nyáron Hajdúszobosz­lót. Egyetlen más megyéből, de még Budapestről sincs annyi üdülő a szoboszlói gyógyfürdő­ben, mint a mi megyénkből./ Így van ez évek óta, hiszen a Bányász utcában két üdülőt a bányászoknak, a Deák Ferenc Utcában a Lenin Kohászati Műveknek, a Major utcában az ózdiaknak, a Bánom kertben a rudabányaiaknak építettek évekkel ezelőtt külön üdülőt, amelyek ma már valameny- nyien központi szakszervezeti kezelésben vannak. 2. A borsodi üdülők nesztora Szoboszlón ezen a nyáron két­ségkívül Harsányi Sándor bá­csi, aki Miskolcon a Gömöri Pályaudvar közelében lakik. Néhány hét múlva tölti be a 83. évét. Bizony ilyen magas korban már nem nagyon szok­tak hosszabb útra indulni az emberek. De Sándor bácsi nemcsak az átszállásokkal tar­kított utazást, hanem a 36—38 fokos gyógyvizet is könnyedén viselte. Egyenes tartású, szál­egyenes alakja minden dél­előtt kiemelkedett a fürdőzők közül. Nem is olyan régen még építésvezető volt, nagyon sok borsodi üzem, nagyobb építke­zés készült az elmúlt években; évtizedekben az ő irányításá­val. Amint elmondotta, elődei apai-anyai ágon egyaránt ma­gas kort értek el. Édesanyja 83, apja 86. anyai nagyapja Pedig 99 éves korában halt meg. De van egy fiatalkori cimborája • Miskolcon, Nyári ÖDzsi bácsi, aki 96 éves, ma is Jő egészségnek örvend. Ott la-

Next

/
Oldalképek
Tartalom