Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-04 / 181. szám
ESZAKMAGYAROKSZAG Vasárnap, 1963. augusztus 4. Túlméretezések nélkül 'T avasszal egy tanácskozáson Ratal mér- ■ nökök és technikusok azon vitáztak, melyek a legfontosabb tennivalók a gépipari, illetve kohászati üzemekben. Egy gépészmérnök szóvátette a tervezés, a konstrukciós munka fontosságát. Azt mondta: tervezőink néha úgy méreteznek ogy-cgy gépet vagy berendezést, mintha mi/lennénk nyersanyagban a világ leggazdagabb országa. Kijelentésének igazolására mindjárt megemlített néhány olyan példát, amikor csakugyan túlméretezett, súlyos alkatrészek kerültek egy-egy gépbe, s ezzel nemcsak növelték azok árát, hanem méretüket is kritikusabbá tették. Ha -figyelembe vesszük azokat a hazai és külföldi igényeket, amelyeket manapság támasztanak gépiparunkkal szemben, akkor feltétlenül szóvá kell tenni a konstrukciós tevékenység méretezési részét. I átszólag apróságnak tűnik ez, hiszen az *" alkatrészek többségénél mindössze pár dekáról van szó. A súlyokat figyelembevéve terjedelmüknél is szűkös a „zsugorítási” lehetőség. Van olyan gép, amelyiknek teljes konstrukciós átdolgozása néhány kilogramm fém megtakarítást eredményez, viszont olyanok is vannak, ahol a súlycsökkenés meghaladja a 100—150 kilogrammot. A Diósgyőri Gépgyárban nemrégen egy brigád vizsgálta felül a gyár műszaki fejlesztési munkáját, s ezen belül a gyártmány- fejlesztést, majd jelentést készítettek tapasztalataikról. Ebben a jelentésben van egy rész, ahol az áll: „Tájékoztatásul közöljük az MSZMP Központi Bizottságának gépiparra vonatkozó határozata tükrében a gyártmányok munkaigényességi fokát és anyaghányadát. Ezek egyrészt alapot adnak a korszerűsítésre, másrészt pedig a súlycsökkentés és az anyagtakarékosság fontosságára is utalnak”. Érdeklődéssel nézegettem a két táblázatot, azért is, mert kimunkálásukat két olyan jelentős esemény előzte meg; mint a gépipari párthatározat megjelenése — majd ennek szellemében egy jól átgondolt intézkedési terv elkészítése —, s a három diósgyőri gépgyár egyesítése. Ennek a két dolognak éreztetni kellett hatását a munkaigényesség fokozásában, illetve az anyaghányad csökkentésében. A táblázat viszont másról tanúskodik. Van ugyanis néhány olyan gép, amelynél se- hogysem áll arányban ez a két dolog. A nedves húzógépeknél például az önköltségi árnak mindössze 7,3 százaléka a munkabér, viszont a beépítésre kerülő anyagok értéke meghaladja az 59 százalékot. A gyorssodróknál és a kompresszoroknál 6,7 százalékot tesz ki a munkaigényességre fordított összeg, míg az anyag hányada 39, illetve 49 százalék körül ingadozik. A szárazhúzógépeknél, a szivaty- tyúknál és a targoncáknál még rosszabb a helyzet, Itt ugyanis a munkaigényesség már négy százalék alatt van, viszont az anyaghányad értéke megközelíti a 60 százalékot, sőt az SSI szivattyúknál 61,8 százalék. A lemez és egyetemes ollóknál is sok tennivaló van az imént említett hányad megváltoztatására, a fejlesztés ütemének gyorsítására, és hatékonyságának fokozására. A megrendelők igényeit s a gyár érdekeit, n valamint a gyártmányok minőségét és biztonságosságát szem előtt tartva máris tapasztalhatók olyan törekvések, amelyek a súlycsökkentés, illetve a munkaigényesség irányába hatnak. ' Erről Hámori Sándor, á gyár főmérnöke azt mondta: az anyagszükséglet csökkentésére vonatkozó törekvéseink már a gép születésénél, a konstrukciós munkáknál fellelhetők. A tervezők a gép alapadatainak, méreteinek megállapításánál fontos kötelességüknek tartják a minimális súly elérését. Most az a kérdés, van-e konkrét eredménye ennek a törekvésnek, realizálódik-e a konstruktőrök ilyen természetű fáradozása egy- egy gép gyártásánál. Arra, hogy igen — ismét néhány példát lehet megemlíteni. A DHGN—1 típusú nehéz- dróthúzó gép alkatrészeinek átdolgozása során 160 kilogrammal, tehát 9,5 százalékkal sikerült csökkenteni a gép súlyát. Ugyanakkor az új konstrukció teljesítménye 30 százalék- kal növekedett. Ez az eset igen jól illusztrálja azt a szándékot, hogy alaposabb, körültekintőbb, felelősségteljesebb és szakszerűbb, hozzáértőbb munkával mily nagyarányú eredményeket produkálhatnak tervezőmérnökök és technikusok. Hogy igenis van lehetőség olyan súly- és méretcsökkentésre, amely nem károsan, hanem kedvezően jelentkezik a különféle megmunkáló és szerszámgépek para- méreteiben. A DFL 0,5 típusu huzallágyító gépsor átdolgozása is hasonló esetről tanúskodik, — 6 százalékkal sikerült csökkenteni a korábbi géphez viszonyítva a súlyt. Most dolgoznak a nagyteljesítményű OLH 3-as hidraulikus lemezollók méretezésének ellenőrzésén, előreláthatólag .300 kilóval, azaz 9,4 százalékkal lesz könnyebb ez a gép, az OLH 5-ös ollót 350 kilogrammal akarják megkönnyíteni — teljesítményének fokozása mellett. Ezzel egyidőben — éppen az összevonás *“ adta lehetőségeket kihasználva — alakítottak öt olyan műszaki dolgozóból álló brigádot, amelynek tagjai 23 gyártmányt, mintegy 40 ezer darab alkatrészt vizsgáltak át hat hónap alatt. Ezek az ellenőrzések a szükséges normaidők csökkentésén túlmenően jelentős anyaghányad megtakarítást is eredményeztek. S amikor az anyagtakarékosság „hivatásos” katonáiról, a tervezőkről, a konstruktőrökről beszélünk, meg kell említeni "azokat, akik ötletességükkel, leleményességükkel, az új iránti fogékonyságukkal is hozzájárulnak ehhez a munkához. Mert mi tagadás, az anyag- igényesség csökkentése kedvelt témája az újítómozgalomnak is. A Diósgyőri Gépgyárban az első félév során 335 olyan újítás került bevezetésre, amely anyagtakarékosságot eredményezett. S ezek többségét nem műszaki, hanem fizikai dolgozók vetették papírra — mintegy bizonyságul annak: ők is részt vesznem minden olyan egészséges, életrevaló, helyes törekvésben, amely a gyár, a magyar ipar jó hírnevét öregbíti. A műszaki fejlesztési tervben foglalt intézkedésekkel 21 és félmillió forintos anyagmegtakarítást akarnak elérni a gépgyárban ebben az esztendőben. S ha az első két negyedév statisztikáját nézzük, elgondolásuk ' reálisnak mondható. Hiszen az első negyedévben 4 millió 200 ezer forint került a „takarékossági számlára", a második negyedben pedig további 6 millió forinttal növekedett ez az ösz- Ezeg. A túlméretezések felszámolása tehát elkezdődött megyénk legnagyobb gépipari üzemében. A konstruktőrök mindennapi munkájában egyre inkább fellelhető az olyan szemlélet, amely a biztonságosság szem előtt tartásával a. legideálisabb, a legmegfelelőbb méretek meghatározásában ölt lesiet. De ennek a súly- csökkentésnek igen fontos feltétele, szinte kizáró tényezője a jó anyagminőség, a gépipar minőségi anyagigényeinek kielégítése. §/ ülföldi ajánlatok, szaklapok és gépkönyvek tanulmányozása során kitűnik, hogy azonos teljesítményű gépek kisebb helyet foglalnak el és súlyuk is alacsonyabb, ezáltal természetesen olcsóbbak, előállításuk gazdaságosabb. S ha valamely országban fontos, hát a magyar iparban csakugyan: az anyagexportálást szorítsa háttérbe a munka, a fizikai és a szellemi termék exportálása. Ez pedig csak úgy valósítható meg, ha kis anyaghányaddal es bonyolult munkával bíró gépek jutnak az ország határain túlra. Paulovíts Ágoston Jleoel cl táb&r-b-él Sok szülő kap mostanában üdvözlőlapot vagy hosszabb levelet, amelyekben az ország legszebb tájain épült úttörőtáborok életéről, sokáig emlékezetes élményeikről számolnak be gyermekeik. Táboroznak az úttörők. Er- dőkoszorúzta Ivies völgyek ölén húzódnak meg h sajátosan kedves 'gyermekközösségek alkalmi lakhelyei. Kora reggel tői napszálltáig harsanó kürtszó. zene, ének és önfeledt gyermekkacaj — a legszebb földi muzsika — szárnyal az öreg, zöld mohos sziklák, a hallgatag bércek között. Este pedig, amikor minden elcsendesedik, őrtüzek gyúlnak. A nappal oly vidám pajtások — a napiparancsban őrszolgálatra kijelölt őrsnek a feladat nagyságától elkomoiyult tagjai — vigyázzák társaik nyugodt, frissítő álmát. Ügy hozta a sors, hogy több borsodi úttörőtábor életébe pillantottam be az elmúlt hetekben. Jártam a sebesvizű Garadna-palak partján és a Gsanyik völgvben, majd északabbra, az Égerszög melletti Ménesvölgy sátortáboraiban. Különösen a ménesvftlgyi tapasztaltok jelentettek maradandó élményeket számomra, Ezek közül szeretnék néhányat feleleveníteni. Táborépítés A Ménesvölgyben két tábor épült. Az egyiket mindjárt a völgy bejáratánál, a felső tel e- kesi általános iskola Ságvári Endre úttörőcsapata, a másikat vagy 800 méterrel feljebb alföldiek, jászfelsőszentgyör- gyi úttörők készítették. A fel- sőtelekesiek tábora majdnem egy hétig épült, szépült. Bizony a rekkenő hőségben néha egy kicsit meg is izzadtak a komolykodva szorgoskodó ítúk és az örökké csivitelő lányok, mégis minden feladatot szívesen vállaltak. Követ hordtak, fát vágtak, árkot ástak,virágot ültettek. Munka közben kezük erősödött, bőrük bámult, és kikovácsolódott egy olyan alkotó gyermekközösség, amely példaképe lehet az önként vállalt fegyelemnek, az egymás segítésének, a tartalmas közösségi életnek. Nem érdemtelenül kapták az esti zászlólevonáskor a dicséretet, a Mókus. a Fecske, a Rakéta és a többi őrs tagjai. A munkát a táborparancsnokság jól megszervezte és irányította. De nemcsak irányítottak, hanem ott segítettek, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Az étkező asztalok Utijegyzeíek Nyékről és környékéről & Hasznot hajtóbb is lehetne a Máíyi és Nyékládháza halárában elterülő tórendszer. Az itteni kavics bányászás, mely az utóbbi években különösen nagy méreteket öltött, egy olyan „melléktermékkel” gazdagította a két falut, amely ma még számtalan tartalékot, kihasználatlan lehetőséget rejt magában. A nyéki tavak és a Mályi határában levő víztükör rövid idő alatt a sporthorgászok paradicsoma, utóbb pedig a szabadba vágyók, lubickolást, táborozást kedvelők szívesen látogatott kirándulóhelye lett. Nyáron köznap délután is, de vasárnapokon különösen sokan felkeresik a kies tópartot; jönnek vonattal, autóbusszal, magánkocsival, motorkerékpáron és gyalog. Az elmúlt meleg napokban ez á vidék amolyan részekre tagolt kis Balaton volt, Többen már szombat délben felütötték sátraikat, mint tettük azt mi is, hogy — a kívánt kikapcsolódás mellett — tapasztalatokat szerezzünk. Nos: a víz kellemes, a környezet üdítő. Közel van a városhoz, a kiutazás nem keiül sok .pénzbe, s nem kerül sok fáradságba. Ez is a magyarázata, hogy sok miskolci megy szívesen ezekhez a tavakhoz, s ez a forgalom indokolttá teszi, hogy szóvá tegyük például a következőket: 1. Készüljön fel a vasárnapokra a földművesszövetkezet. Nem volna ráfizetéses üzlet, ha a tóparton (legalább a délelőtti órákban) zöldárut, gyümölcsöt, üdítő italt, kenyeret, s péksüteményt árusítanának. Az elmúlt vasárnap délelőtt Nyékládháza- szerte nem kaptunk egy kiló kenyeret. 2. Nagy megnyugvásunkra szolgált, hogy ellenőrző kőrútjuk során többször is felkeresték a tópartot a nyék- ládházi rendőrőrs tagjai. Figyelték. és figyelmeztették a fürdőzöket, ha szabálytalankodtak. Nem kívánhatjuk azonban, hogy az öt tó minden pontján állandóan ott álljon egy szolgálatos rendőr, pedig mi magunk is láttuk, hogy virtuskodó fiatal emberek nem egyszer izgalomkeltő mutatványokba kezdtek. (Tudni kell, hogy a tó vize mély cs néhány méterre a szélétől már hideg. Ügy véljük, megfontolandó javaslat, hogy jelöljenek ki hivatalos fürdözö helyet, mert ennek a horgászok is örülnének). 3. A közelben nincs kiit. Messziről kell hordani az ivóvizet. Bár új kút fúrása költséges, de mindenképpen a kényelmet és a kirándulók százainak higiénikus körülményeit biztosítaná. © Sok derűs epizódja volt ennek a táborozásnak. Mások is felütötték sátraikat, s este a holdfényes víztükör mellett lágyultak a tábortüzek. A horgászok áhítattal várták, hogy kifogják a másnapi eldieseked- nivalót. Az elég gazdag halállományt! tóparton sokuknak akadt már ritka szerencséje, de (ezt csak az írígykedők mondják) hallottam esetről, hogy a ponty „száraz” úton, a hátizsákban vándorolt ki a miskolci halszaküzletből Nyékre. .. A táborozok között volt egy külföldi vendég is. A rokonszenves csehszlovák pedagógus kölcsönkért egy horgászbotot és elindult szerencsét próbálni. Sejtettük, hogy nagy pusztítást amúgy sem visz végbe a halállományban, de azért figyelmeztettük: — Mit csinálsz, ha elfog a halőr? — Ne féltselek! — nyugtatott távozóban — amint megszólít, én nem tudok magyarul... Ám barátunk alig dobhatta be harmadszor a horgot, amikor a halőr, Szarka János bácsi kerékpárjával megállt mögötte és a második mondat után szépen, folyékonyan szóba elegyedett vele — szlovákul. A kirándulók iránti figyelmességét úgyszólván minden nyéki ádházi embernél tapasztalhattuk. Jól esik leírni, hogy udvarias,' jólelkü emberek lakják ezt a községet, akik szívesen segítenek, szívesen adnak útbaigazítást mindenkinek. Ezt éreztük a cukrászdában, ahol közismerten a megye talán legjobb feketekávéját főzik* az italboltban, ahol nem tekintik „átszaladó” vendégnek az embert, hanem éppoly barátságosak, éppoly készségesek, mint a helybeliekhez, s ez is a magyarázata annak, hogy sokan a legkellemesebb emlékekkel térnek haza innen. és lócák készítésénél nem és nem akart belemenni a szög a kemény cserfába. A táborparancsnok, Juszkó István igazgató baltája ütéseinek inkább engedelmeskedtek a makacs szögek és mivel kevés volt a szög és sok a szögein i való, ő végezte el ezt, a gyerekek számára nehéznek bizonyult feladatot. Szádvár ostroma A táborépítés befejezése után újabb feladatok következtek, Játékos és komoly foglalkozások az úttörő-próbák anyagából —- a sípjelek megtanulása, ismerkedés a térképpel, tájékozódás a terepen, elsősegélynyújtás, játéktanulás és sport — szerepeltek a napi programban. A legforróbb júliusi nápok egyikén a két tábor ifjú lakói közös, nagy feladatra, a Várhegy megmászására vállalkoztak. A tekintet is elfárad és megriad a hegyoldal meredekétől, de az úttörők nem ismertek akadályt és a fárasztó hegymászás után büszkén gyönyörködtek a feltáruló, csodálatos panorámában. Nem is csoda, hogy az ilyen és hasonló túrák után jólesett a kiadós, ízletes ebéd. A „várostrom” után a kondorok ostroma következett és mondhatom, ez az Nyékládházán többfelé is körülnéztünk: Alkalmunk nyílt Kiss Bertalannal, a. helybeli termelőszövetkezet agronómu- sával elbeszélgetni. Sajnos, az aszályos Időjárás itt is éreztette hatását. A kalászosok nem adnak olyan termést, mint tavasszal ígértek. A legutóbbi esőzés azonban nagyon jót tett a kukoricának, a burgonyának. Az aratáshoz és a betakarításhoz idejében hozzá kezdtek. Kár, hogy a községben dolgozó kombájn műszakilag nem mindenben felel meg a követelményeknek. A kombájnos, Marek Mihály mindent elkövet, hogy lelkiismeretes munkát végezzen, ám a legnagyobb se- gíleniakarás sem hozhatja meg a kívánt eredményt, ha a gép nem engedelmeskedik az embernek, mert nem. küldenek idejében új alkatrészeket. Beszámolónk elején nem véletlenül. tettük szóvá észrevételeinket, s javaslatainkat. Bátran mondhatjuk, hogy Nyékládháza az új tervek révén olyan kinccsel gazdagodott, mely annak' ésszerű kihasználásával jelentős jövedelmet is hozhat a községnek. Sokan szóvá tették már a szerkesztőségnek' írott levelekben is, hogy — miként a Mályi tóparton. — itt is miért nem parcellázák fel a területet, hiszen többen bérelnének szívesen vikkend telket. Nyári vasárnapokon évről évre mind több azoknak a száma, akik szívesen jönnek ide, s ha fentebb ebnondott javaslatainkat megszívlelnék, megvalósítanák — még szívesebben jönnének. így hát észrevételeinket részben a helyi tanácsnak, részben a földműves- szövetkezet vez tőségének, ■í részben pedig a. megyei tanács $ illetékes osztályának címezfk- © | Szegedi József elvtárs. a ■í Nyékládháza és Vidéké Körze- fti Földművesszövetkezet élni)' |ke egy korábbi beszélgetés * alkalmával elmondotta, hogy | családias jellegű kisvendéglő lót terveznek. Ennek a terv' jnek realizálása — épper. 3 község növekvő idegenforgalomét tekintve — most már iga' | zán időszerű. sp Sokan járnak Nyékről a X vasúthoz, a bányákba és 3 jmiskolci ipari üzemekbe dől' * gozni. Mind jobb megélhetési =t lehetőséget biztosít a helybeli ' i termelőszövetkezet, ám eranoK i ellenére elférne például itt Is :íjíegy időszakos üzem. A föld' [ ■.): mű vesszövetkezeti szeszfőzde ijimellett vau egy leállított és ló' oh szerelt malómépület, amely jelenlegi állapotában ninr.tí ’ ij- célszerűen kihasználva. Fog' jjilalkozni kellene azzal a jó el' képzetessel, hogy itt egy sa' 4-vanyító üzemet létesítsenek) X amely nemcsak a női munka' 'í erőknek adna kereseti lehető- í séget, hanem bizonyos mért ■ítékig a termelőszövetkezei gazdálkodási profilját is a la" 3; kítaná. ;: Nagy jövő előtt áh Nyékiád' .ííháka. Fejlődik", épül, szépül» serről győződtünk meg kéfcns- ijipos látogatásunk során, íi Szívesen elmegyünk tóráid iidulni magkor is ide. Önodvárí KElkká ostrom is elsöprő győzelemmel végződött... Megkérdeztem az egyik, mo- kány jászsági fiút: — Elég-e a koszt, pajtás? — Bizony elég, még maradni is szokott. — No és a maradékkal mit „szoktatok” csinálni? — Hát... azt is megesszük. Egyébként aznap náluk savanyútojásleves és alföldi bír- kasütt volt az ebed. Négy darab birkát kaptak az otthoni tsz-tői ajándékba, ehhez a szülők a háztájiból adtak még gyerekenként egy pár szép csirkét, így aztán kicsit hegy- kén mondhatták, hogy ők önellátók húsból Borsod megyében. Érdekesség még, hogy az alföldi birkák és csirkék szomorú sorsuk beteljesedéséig szabadon jártak-keltek, csipegettek, legel nettek a tábor közelében. Eszükbe sem jutott elszaladni! Szem mell áthatóan oly vidáman éltek, mint az otthoni tanyákon. A szülők véleménye Az egyik vasárnap mindkét tábort meglátogatták a szülök. Az alföldiek jó messziről jöttek. Minden gyereknek volt látogatója. Benéztek a sátrakba, megkóstolták ételüket, elolvastak ti Tábori Híradót. Mindent rendben találtak. Több mint száz szülő vitte haza a két tábor jó hírét ezen a vasárnapon. Veres Lajos ruda- bányai ércbányász csak; azt sajnálta, hogy nem maradhat! kint a gyerekekkel vagy egy 4 hétig, egy háziasszony meg! azon gondolkodott, hogy hol* szerezzen mézet, mert a fial megszerette a táborban a mó-sj zeskenyeret. Soha másféle aknákat! jj Riadó! Riadó kürtszavára! ébredt az egyik éjjel a felső-* telekesiek tábora. Kicsit izga-2 tottan, álomit-tas szemmel .so-4 rakoztak fel az. őrsök sátraik! előtt, majd megkaptak a harci 4 parancsot. Az előző napon ta-jj nullák alapján térképvázlat!] segítségével kellett megkeres-3 niök az ellenség által elrejtette aknákat. Az égjük őrs egy4 nagykoronájú fa odvábán, alj másik egy szénaboglya tövében 4 találta meg az „almát”, melyij nem más volt, mint egy kis:| csomag, annyi szelet csokolá-jj dévai, ahány tagja volt a ke--] resésérc elindult őrsnek. A ri-jj adó után egv negyedórával 3 minden „aknát” megtaláltak* és sikeresen megsemmisíted-ij tek. 4 Drága gyerekek! Sohase? kelljen nektek másfajta' aknát!] keresnetek! a * ::: A riadó utáni reggelen: a parancsnoki sátor táskará-i dióját hallgattuk. Híreket mon-; dott. Moszkvában a három! nagyhatalom képviselői aláír- ' ták a részleges atom csend! egyezményt. Simon Ferenc Icát szakképzett utilcalauzok kísérik végig a kiállítótermeken, akik részletesen ismertetik az évszázados vár történetét. A bemutatott tárgyi emlékeken kívül a kirándulók nagy számban tekintik meg a vár környékén végzett ásatásokat is. Ezeken a helyeken sok érdekességet láthatnak. Így például az elmúlt évben megtalálták az ólaszbáslyóból a Bod- rogpartra vezető egykori kapubejárat és felúonóhíd maradványait. az idén x>edig a bástya, délkeleti sorkában feltárták a vár hajdani sütőüzemét, amely a XVIIT. században pusztult el. Az épület maradványait, három méter vastag földtakaró borította. A régészek megtisztították a két méter magas felmenő falakat, az ajtó és■ ablaknyilásokat. valamint rr közel négy négyzetméter alapterületű kemencét. » A megye egyik legszebb történelmi emléke a sárospataki Rákóczi vár. A bodrogparti várkastélyt az elmúlt, években rendbehoztak, épületeit tatarozták, és igy az idei tavaszon a vármúzeum már megszépülve várta a látogatókat. Azóta az ország minden részéből — Kaposvárról, Hódmezővásárhelyről, Budapestről, Sopronból és a salgótarjáni iparvidékről — külön autóbuszokról szinte naponta érkeznek a kirándulók Patakra, hogy megtekinthessék Bszakmagyarország nagybecsű műemlékért és a. kiállítótermek gazdag anyagát. Külö- sen a hétvégi pihenőnapok forgalmasak. Alig van olyan vasárnap, hogy a várkert előtti parkírozó helyen ne állna■ 20— 30 magán-gépkocsi, Jóleső érzés. hogy ezeknek a gépkocsiknak többsége külföldi rendszámtáblát visel. A látogatóul idén több mint harmincezren tekintették meg a sárospataki Rákóczi várat
