Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

Vasárnap, 1953. augusztus 4L

eszakmagtarorszAí;

5

Bar át h Lajos:

PETITE FLEURE

LADÁNYI MIHÁLY:

Alkonyodik

Alkonyodik. A szürke pára mintha az én szívemből szállna a tornyos, zengő pesti tájra. Magányos, hallgatag vagyok.

Emlékszem, oly egyszerű voltál, akár anyák száján a zsoltár vasárnap délután... De hol már a te tiszta kis mosolyod?!

Elszálltam tőled, mint a sápadt levél, ha őszi szelek szállnak s összeütődő kicsi ágak sejtelmes dallama zokog.

Fslinhírek a világ minden tájáról

Luis Berlamga spanyol rendező most fejezi be A hóhér (El verdugo) című új filmjét, amelynek főszereplője Nino Manfredi olasz színész. (A most bemutatott A hazugság városa című film egyik főszereplője.) A film történetét maga Berlanga írta. Minden valószínűség szerint ez a film fogja Spanyolországot képviselni a velencei fesztiválon.

Triesztben, az első „tudományos fantázia” — filmfesztiválon bemutatásra került a Beljajev regényéből készült A kétéltű ember című szovjet film.

Augusztus végén kezdi el forgatni Berlinben Walt Disney Kästner Emil és a detektívek című regényének filmváltozatát.

A trentoi völgyben (Jugoszlávia) forgatják A gonosz favágó című jugoszláv film második részét. A film első része hazánkban is bemutatásra került.

Ebben az évben Jean Schmidt Kriss Romani (nem pontos fordítása: A cigányok története) című filmjének ítélték a „Fratemité 63" díjat. A zsűri tagjai között kiváló francia írók és filmrendezők foglaltak helyet: Többek között Francois Mauriac, André Maurois, Louis Daquin, Jean-Paul Le Chanois. Ezt a díjat minden évben az a francia mű nyeri el, amely legjobban szolgálja az emberek közötti egyenlőség és testvériség eszméjét. Jean Schmidt filmje a cigányok tragikus helyzetének szenvedélyesen vádló, és magas művészi fokú bemutatásával érdemelte lú a díjat.

Drahoslav Holub csehszlovák rendező dokumentumfilmet készít Robert Desnos francia költőről, aki megjárta a fasiszta koncentrációs táborok poklát, s egy theresini kórházbarakkban halt meg 1945- ben. A film, amelynek címe a költő egy sora: A márványrózsától a vasrózsáig, felvételeket mutat be a költő legközelebbi barátairól is, így Aragon- ról. Eluard-ról, Picasso-ró!, Tristan Tzara-ról, Jacques Prévert-ről, Jean Louis Bar- rault-ról. /

Pietrangeli olasz rendező A látogatás című filmjén dolgozik, amely két magányos ember házassági hirdetés útján létrejött eredménytelen találkozásáról szól. A főszereplők: Sandra Milo és Francois PéKISS GYULA:

Mi köt múltunkhoz?

Mi köt múltunkhoz, ha kérdené szavad, válaszom úgy csengene, mint üvegharang, friss zene álomba-tompult éjjelen: a biztosság, hogy egy lehetsz még velem.

Ha nézne reád rosszaién a végzet, ott teremne hű karom, hogy megmentsen, a jelennél tán több jogán a múltnak — anya kisdedét, az évek úgy óvnak.

Nincs többé „rejtély” bennünk s a világban, miénknél szemek tisztábban nem látnak, évtized borít reánk jó takarót, hajunk látja kárát csak, ha hull a hó.

KETTEN ÜLTEK A CUKRÁSZDÁBAN, Feri és Ilonka. A fiű megszólalt:

— Ilonka, olyan boldog vagyok, hogy megismerkedhettem magával! Szinte nem is merem elhinni, hogy itt van mellettem.

— Il,yen a véletlen. Ha tegnap nem mutatnak be bennünket egymásnak, akkor most nem beszélgethetnénk itt a cukrászdában.

— Ilonka, ez nem beszélgetés. Legalább is részemről nem.

— Hanem? — kérdezte ka- céran a lány.

— Vallomás! Ilonka, én ilyen aranyos lánnyal, mint maga, még nem találkoztam!

— Most azt kellene felelnem, hogy biztosan mindenkinek ezt mondja. De én elhiszem! Hiszen olyan jó elhinni.

— Ilonka, milyen édes a kalapja! Ilyen szép kalapot én még életemben nem láttam.

— Félemelet, balra!

— Hogy mondja? — csodálkozott a fiú.

Kultúra és korszerűség

L

enin és a német munkásmozgalom nagy alakja, Klara Zetkin között egy beszélgetés során szóba kerültek az „izmusok”, a művészetek különböző — nem is modern, hanem mo- derneskedő — irányzatai, s Lenin akkor azt mondta: „Miért kell meghajolni az új előtt... csak azért, mert új ? ... Mi jó forradalmárok vagyunk, de valahogy kötelességünknek is érezzük bebizonyítani, hogy a „korszerű műveltség színvonalán” vagyunk: Én magam bátran lei merem jelenteni, -hogy „barbár” vagyok. Képtelen volnék a művész lángelméjének a magasrendű alkotásai közé számítani az expresszioniz- mus, futurizmus, kubizmus és a többi „izmus” műveit. Nem értem őket. Semmi örömöt nem érzek a láttukon”.

Ez a tartózkodás és megfontoltság, mely az „újból” kritikával lei tudja rekeszteni — a művészeteket véve most: — a beteges, esztétikaellenes, torz megnyilatkozásokat, ez jellemzi a mai szovjet ember állásfoglalását is.

Lunacsarszkij. az első szovjet művelődésügyi népbiztos jegj'ezte fel Leninnek egy igen jellemző megnyilatkozását az akkori művészeti irányokat bemutató tárlaton: Lenin nagyon örült, amikor Lunacsarszkij kijelentette előtte, hogy nem lát a kiállításon egyetlen valamirevaló alkotást sem. „Én pedig azt hittem, elém fog tenni valami futurista csodabogarat”. A „csodabogarakat” ítélte el Hruscsov is az 1962. decemberében rendezett moszkvai tárlaton. De ez nem azt jelenti, hogy a szovjet íróknak és képzőművészeknek nincs joguk keresni a művészet új kifejezési eszközeit, ne legyen meg ahhoz emberi és művészi bátorságuk. Csak az a kérdés, hogy milyen irányban keresik az újat és milyen értékeket nyújtanak a népnek. Jól fogalmazta meg ezt a „Pravda” egyik májusi számának a vezércikke, „A művészet nagy célja” cím alatt, amikor kifejtette, hogy éppen a szovjet művésznek van módjában élni határtalan lehetőségekkel, próbálkozni a szocialista realizmus minden még kiaknázatlan eszközével. Mint ahogyan valóban roppant témagazdagság és sokszerűség jellemzi a szovjet művészet eddigi alkotásait, de egységes bennük az, hogy mindegyikük az új, nagyszerű szovjet ember kialakítását

szolgálja, róla szól és .hozzá szól.

A szovjet társadalom jóakarattal s egyben szigorúan, követelményekkel, de megértőén nézi a fiatal művészek munkáit, amikor új utakat keresnek a művészetben. Mit mond viszont a nyugati sajtó erről? „Két nemzedék konfliktusáról” beszél, sőt arról, hogy az „öregek és fiatalok közti összeütközés mögött több van, mint a művészet kérdése — két nemzedék életfelíogásbeli koncepciójának a konfliktusáról van már szó”. — Így van ez? Nem. Mert először is: azok közt, akiket elmarasztalólag bíráltak meg a párt és a kormány vezetői, egyaránt látunk öregeket és fiatalokat. Másodszor: a megbíráltak maguk vallják magukat lelkes meggyőződéssel a szovjet nép odaadó fiainak, akiket a kommunista eszmények hatnak át.

A velük szemben alkalmazott kritika jellegéről jól mondta, épp a fenti körülményeknél fogva, Iljicsov elvtárs a párt júniusi plénumán: „Nem kiközösíteni kell őket, hanem segíteni abban, hogy a művészet elvi kérdéseit helyesen tudják megítélni, művészetükben is jó kommunisták legyenek. Nem felélne meg pártunk politikája szellemének az, ha a javíthatatlanok, a reménytelen esetek sorába számítanánk őket. ... Nem az emberek ellen harcolunk, hanem az emberekért, a helytelen eszmék ellen”.

A fiatalok nincsenek „ellenzékben” nálunk. Ez az, amit nem ért meg á nyugati sajtó. S azt sem, hogy azok a művészeink, akiknek az ügye ennyire szóba került megtalálják a helyes módot társadalmunk egyes — tollhegyre szúrni érdemes — jelenségeinek az ábrázolására, megtalálják és rátérnek arra a vonalra, amelyről ezt mondta Hruscsov a szovjet művészek márciusi találkozóján: „Hogy hogyan legjobb és leghelyesebb a művészi tevékenység vonalát kiigazítani, azt mindenki magában döntse el, úgy, hogy számba veszi, mivel tartozik a népnek, és önmaga tehetsége sajátos vonásainak, művészi személyiségének”. Széles horizontot tár ki ez a megfogalmazás a fiatal tehetségek és a tapasztalt mesterek előtt egyaránt.

Oleg Mihajlov

Megkönnyítették a külföldre távozott magyarok hazalátogatásának lehetőségét

Az IBUSZ-tól nyert tájékoztatás szerint az amnesztiarendelet eredményeképpen rendkívül megkönnyebbedelt és meggyorsult a korábban külföldre távozott magyarok hazalátogatásának lehetősége. Ugyanakkor a kedvezményes lehetőségek a hazalátogatni szándékozóknak egyre szélesebb körére terjednek ki. Újabb rendelkezés szerint mindazok, akik ma már a befogadó állam útlevelével rendelkeznek, bármelyik utazási irodában kérhetik egyénileg, vagy csoportosan a Magyarországra szóló beutazási engedélyt, függetlenül attól, hogy mikor és hogyan hagyták el Magyarországot. Kérelmükről a hatóságok 14 napon belül döntenek, sőt kivételes, indokolt esetben rövidebb határidőn belül is megkaphatják a vízumot. Azok a külföldön élő magyarok, akik csak hontalan útlevéllel rendelkeznek, vízumkérelmüket nem utazási irodákon keresztül, hanem az illetékes magyar követségen nyújthatják be. Hazalátogatásuknak azonban ebben az esetben sincs akadálya.

— Félemelet, balra.

— Én harmadik emeleten lakom, de sajnos, a lift sohasem működik.

— És ez a csodaszép sál!

— Második emelet, jobbra.

— És milyen gyönyörűen

Ilonkát

élj egy zik

ivei a nyaka ebből a szép selyemblúzból!

— Első emelet, jobbra.

— Ne haragudjon, Ilonka, nem értem magát. — fakadt ki idegesen a fiú. Én beleszerettem magába! És őszintén, rajongva bevallom, hogy szeretem, szeretem, szeretem! Maga pedig folyton arról beszél, hogy hol lakik, hol lakott egy tudomisén, hogy micsoda jobbra-balra címekkel válaszol az én szerelmes szavaimra.

— Ne mérgelődjék, Feri! Rájár a szám, mert eligazító

vagyok az áruházban. Egész nap azt csinálom! De mosolyogjon már! Maga akkor csinos, ha mosolyog. Nini, most látom, milyen szép nyakkendője van!

— Tetszik a nyakkendőm? Első emelet, balra. Izé, már én is eltanultam magától... Ilonka! Én, én, én... én szeretem, és nagyon szeretném, ha égjél e ten át hallhatnám ajkairól, hogy jobbra, vagy balra. És azt is, hogy emelet, hogy alagsor, hogy félemelet!

— Most megkérte a kezemet?

— Igen. Megkértem a kezét! Ilonka, akar a feleségem lenni?

— Váratlan volt az ajánlata* de azért válaszolok! Akarok!

— Ilonka, én olyan, olysn nagyon boldog vagyok! MSÄ- járt meg is veszem a jegyfípE- rűket!

A LÁNY HALKAN, szerelmesen jegyezte meg:

— Jegygyűrűk, harmadik emelet, balra...

Palásti László

a egyenletesen megzolq oszlott a hullámokon; mintha íejetetejére állították volna a világot, olyannak tetszett a víz: az esőt hozó felhők letisztultak az égről. Amikor a hajó kürtőit, a lány összerezzent és lehunyta pilláit. Ilyenkor nem láthatta a vizet. A fiú sem, mert a két kerek Ids tükör, félénken megbújt a gödrében.

— Nagyon bánt? — kérdezte a fiű. Arra gondolt, hogy szólni kellene a kapitánynak, hogy most már ne kürtöljenek, hiszen a kikötő üres volt, a mólón is alig várakoztak: egy asz- szony egy gyereket a kijárat felé rángatott, hárman a pénztár revidke árnyékában hűsöl- tek.

— Kellemetlen így közelről. A túlsó parton szeretem hallgatni. Mire odaér, megszelídül a bőgés. — Szeretett volna szépeket mondani a leánynak, de apró butaságokon kívül alig jutott valami az eszébe. S még azokat a gyerekes gondolatokat is elfelejtette, ha a lányra nézett. Különösen a tekintete zavax-t. Nem is annyira a szempár tisztasága. Mert olyan nézése volt annak a lánynak, olyan tiszta és szelíd, mint a falusi udvax-okon száradó lepedők hívogató lengetése. A lány, ha nézett — pontosan a szeme közepét kereste meg — védtelennek és .gyengének tetszett. Mint egy kicsi virág; ez a hasonlat olyan természetesen bukkant Id a fiúból, hogy örülni is elfelejtett ennek. Akkor mondta a lánynak, hogy „te olyan vagy, mint egy virág. Egy kicsi virág... Petite fleure, mondja a francia.” Mire a lány így válaszolt: „Akkor így mondd nekem ezután.”

Egy nagybajuszú férfi tisztelgett a hajónak, bizonyára révkapitány volt.

— Az emberek kicsinyek és a hajók is. De lehetne nagyobb hajó is, olyan például, amilyennel a tengereken járnak.

A Kicsi Virág a fiú szemét , nézte. Talán nem is értette, hogy mit mond, a szavakból egy-két betűt jegyzett meg csupán. Csak azt a két szót vezette el értelméig, hogy kicsi virág.

Amikor jó messze elhagyták a kikötőt, a lány megállt. A meleg nyári nap elálmosí- totta a tereket és az utcákat s magányosan kóborolt a bokrok és a házak közt.

— Te soha nem fejezed be, amit elkezdesz... Az előbb is mondani akartál valamit, aztán hirtelen abbahagytad. Bánt, hogy veled járok? — Megmakacsolta magát és követelőén a fiú karjába markolt. — Terhedre vagyok, tudom. Valid be!

A másik nevetett. Furcsa, gondolta, mintha féltene. Pedig semmi joga hozzá. A két nap alatt annyit beszélt a lány arról a másikról — akit szeret —, hogy az irigységtől kifakulhatott volna.

— Tudod, hogy örülök neked. önzetlenül örülök. Lehet, hogy butának hiszel, hogy annyira önzetlen vagyok. Meg se akartalak csókolni. Szinte már baleknek hiszem magam.

— Amikor megismertél, nem ezt akartad. De én ... — még mindig a park közepén álltak, ahol az előbb a lány megmakacsolta magát.

— Nem te — ellenkezett a fiű. Haragudott a lányra, s az a harag csak akkor oldódott fel benne, amikor tekintetével össze akarta Toppantani, de látta, hogy milyen kicsi a lány. A barnasága is csokoládéérett} volt, mintha minden pillanat-< ban elolvadhatna a napon, < olyan szép, hamvas barna volt.} ■— Nem te, hanem én voltam} tisztességesebb az állagnál...}

— Hivatalos vagy. És utála-< tos is! — S mintha ott akarnál hagyni a fiút, abban az idegent kis városban, az ismeretlen 1 parkban, ahová a barátságukat< jöttek megkeresni. Mert azt} mondták, csupán barátságról} lesz szó. így mondták egymás-} nak. S mégis, az igazságot ma-} guk sem tudták. Mert mind a} ketten arra gondoltak, hogy j jó lenne, ha féri és feleségnek < néznék őket, vagy legalább is} jegyeseknek. Hiszr«i annyi bol-< dog ember sétál körülöttük,} egymásba kapaszkodva. hogy< hamar megirigyelték a társta-J lanságukat. Mind a ketten így«

képzelték és bevallatlanul is tudtak egymás gondolatáról.

A lány otthonosabb volt, Qtt töltötte a nyarat a hazai tenger partján. „Szerelmese vagyok a Balatonnak. Munkát is azért vállaltam.” „Te buta — gondolta a fiú — mintha egy asztalos lánya csupán a rajongása miatt keresné a nyári munkaalkalmat.”

— Szóval utálatosnak hiszel?

— Annak. Mex-t olyanokat beszélsz, hogy az szörnyű.

— Milyeneket beszélek? •— S erőszakkal magához fordította a lányt.

— Olyanokat, hogy a ter- hedx-e vagyok és satöbbit is mondsz.

— Mert igaz is.

— Ezért is utálatos vagy.

I Síét nania jártak eg>’ütt

| Stet napja Ha1palig a

mólón sétáltak. A felvont viharkosarat és az eget nézték. A kosár mozdulatlanul csüngött alá, az ég néha hintázott a szürke víz felett. A partok mentén türelmes halászok várakoztak, s lehet, hogy csodálkoztak a fiún és a lányon, amiért még csak egymásba se karoltak. „Ide, a Balatonra azért jönnek, úgy mondják, hogy megcsalják azt, akit szeretnek .. . Miéit teszik ezt?” A fiú nevetett. „Kicsi Virág! Te nagyon naiv vagy. Azért teszik, mert az ember a hűségre a legalkalmatlanabb.” A Kicsi Virág megjegyezte: „Ezt te állapítottad meg.” A fiú erre dühösen: „Nekem nem szabad

megállaDÍtani valamit?” — Kicsi Virág megfogta a fiú. karját: „Neked szabad.” És ha n fiú ilyenkor a lány vállához ért. akkor Kicsi Virág szomorúan sóhajtott, vagy azt mondta: „Te is találsz egy' olyat, akit majd. nagyon szerethetsz, és az is úgy szeret téged. Mert megérdemlőd, hidd el nekem.” — A fiú elvette a kezét és csak ennyit mondott:. „Nem hiszem.” Sétáltak tovább. egyre távolabb Földvártól. A vízen köd-por gomoly- gott, a túlsó part halványra mosódott. A víz pedig olyan csendesen ringott medrében, hogy észre sem vették. „Menjünk at a vízen, mint Krisztus”, javasolta a fiú. „Menjünk” — kuncogott Kicsi Virág.

— „Olyan könnyűnek érzem magam, hogy' talán igaziból nem merülnék el a vízen.” „Mert te tiszta vagy, mint a názáreti.” A lány lesütötte a tekintetét. Nagyon különösen mosolygott. „Krisztus fiú volt... Én nő vagyok.” A fiú; „Mást szeretsz, minek akkor ilyeneket mondani... Petite fleure.”

Csak ennyi vita lehetett közöttük, mert ha újra sétálni in. dúltak, akkor megnyugodtak. A végtelen nyugalmat árasztó to magával ragadta mindkettő., jüket.

Amikor Tihanyban a hajóra várakoztak, a fiú komolyan beszélt a lánnyal. — Úgy érzem, nagyon tudnálak szeretni. Ezért is voltam hozzád tisztességes. Ügy tisztességes, hogy nem próbálkoztam ... Mert hamar megszerettem benned az embert. Ha az a másik nem volna neked, akkor én azt mondanám, hogy levelezzünk; Pesten meg találkozhatnánk sűrűn, és te eljönnél az én városomba is egyszer.::

— Nem. Mi szeretjük egymást. Mást nem is szei-ettem csak őt.

— Akkor barátok vagyunk?

— kérdezte a fiú.

A lány sokáig gondolkozott.

Homlokát simogatta és a part bokrai között matatott ideges tekintetével.

— Azt hiszem a barátság más. Biztos más.

— Akkor?

— Petite fleui-e ... Te mondtad előszói'.

— Nem értelek — mondta a fiú. A lány azután is sokáig hallgatott.

— Mire mondtad ezt?

—- Kicsi is, tiszta is, mint a virág. Érzed, hogy milyen szép a hasonlat? — S amikor ezt mondta a fiúnak, a lány' nagyon szomorúan nézett, mintha egy régi kedves virágának az elhervadására gondolna.

A haió kikötött.

A hangszóró, beszállásra biztatta az utasokat. A földvári erdők méltóságosan és kéken integettek-át a tihanyi oldalra.

— Azt hiszem, értem — mondta a fiú, közben a hegyeket figy'elte. — Tiszta és kicsiny', mint egy virág. Mondjuk, mintegy. ..

— Ne! Egy virágot se szabad megnevezni. Ügy általában, mint egy nagy'on törékeny, egy' igen kicsi virág. Vegy'ük úgy', így az igazi...

... És a parkban, amikor a lány másodszor is azt mondta a fiúnak, hogy' utálatos, akkor haragos szótlanság ült közéjük. A fiú azért nem szólt semmit, mert fájt neki a hántás, s arra is gondolt, hogy ez olyan, mindegy a másiknak. Nem szólt és nem is nézett rá szomorúan. Vigy'ázott arra, hogy a lány semmit ne tudjon meg ibból a kevésből, amit tőle kapott és amit magával visz majd a korai gy'orssal, emléknek.

— Jegy’et kell vennem. És a yőröndöt is kiváltom. Elkísérsz? — Közömbösen nézett a lány'ra. Most nem zavarta, hogy' Kiesi Virág pontosan a szeme közepét nézi.

Később, az állomás felé haladva, Kicsi Virág megszólalt.

— Valamivel megbántottalak. érzem. Megint sokáig gondolkodtál és valamit elfelejtettél befejezni.

— Sokáig utazom majd. Fáradt leszek. Erre gondoltam .., És hiányoznak az északi hegyek. Ne nevess ki ezért. A aegyek nagyon hiányoztak nekem. Megszoktam őket, mint a testvéreket. S már látni akarom őket.

— A Balatont jobban szeretem mindennél — s mintha di- isekedne szerelmével, boldogan nevetett a- lány'.

Az állomáson két lapot vásárolt a fiú. Megcímezte, jegyet kért és megkapta a bőröndjét is. A vonat éppen akkor érkezett be a pályaudvarba, Röviden, kimérten kezet- "ogtak. Egy kurta szervusszal köszöntek. A fiú szerette volna negkérni Kicsi Virágot, hogy -négegyszer nézzen a szeme tözepébe, és hogy mondjon ,'alamit Szerette volna erre kérni, de nem tette. Nem értett kedvet hozzá. És feleslegesnek is tartotta. Hiszen volt nrre idő éppen elég. De gyáva és béna volt, mert. a lány valóban úgy tetszett az ő szemé- gen, mint egy nagyon kicsiny, nagyon törékeny virág.

. ., még akkor is ott

lanV állt az állomáson, amikor a vonat elindult, és nég tovább is. Sokáig nézett a "ekete kígyó után. Nem intege_. :ett. Nem bírta felemelni keiét. összetörtnek és vigaszta- annak érezte magát!