Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
Ä MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP1A XIX. évfolyam, 104. szán». Ára: 80 fillér Hétfő, 1963. augusztus 10. A lkotmányunk megalkotásának 14. évfordulóját ünnepeljük. Ez a nap alkalmas arra, hogy felidézzük azt a hatalmas munkát, azokat a nagyszerű eredményeket, amelyeket dolgozó népünk, pártunk vezetésével äz elmúlt 14 év során elért. Alkotmányunk — népünk alaptörvénye. Hű kifejezője annak, hogy végleg eltemettük a dolgozó embert kizsákmányoló, megalázó múltat, azt a társadalmi rendszert, amelyben a dolgozó millióknak csak nélkülözés, nyomor, jog- fosztottság jutott osztályrészül. Alaptörvényünkbe iktattuk, hogy hazánkban minden hatalom a dolgozó népé. Legnagyobb szocialista vívmányunk, hogy o magyar munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, összefogva a nemzet más haladó erőivel, kivívta a hatalmat, élni tudtunk a Szovjetunió adta szabadsággal, megalkottuk a dolgozók államát, a Magyar Népköztársaságot. A munkáshatalom a nép tulajdonába adta a gyárakat, a bányákat, a bankokat, a föld azoké lett, akik megművelik, és népünk a kultúra kincseinek is birtokába jutott. A magyar dolgozó nép az ország gazdájává lett, és a kommunisták vezetésével elindult a szocializmus építésének útján. Azok, akik részesei, elősegí- tői és végrehajtói a történelmi változásnak, természetes, hogy ilyen ünnepen, mint a mai, visszagondolnak a nagy tettekre; újra előttünk peregnek az ember számára már réginek, de az ország életében még igen újnak, frissnek tűnő emlékek. S ezeknek az emlékképeknek erejét, jelentőségét helyesen kell látnunk és értékelnünk. Tisztán ragyognak előttünk azok, az ország fejlődésének új irányát jelölő első lépések, amelyeket fel- szabadulásunk után tettünk meg. Az azóta megtett út nem volt mentes nehézségektől, zökkenőktől és kitérőktől, mégis népünk felemelkedésének nagyszerű útja volt. A mai ünnepi évfordulón ennek tudatában jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy megvalósítottuk mindazt, amit alkotmányunkban célul tűztünk magunk elé. Leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait. A város után falun is győzött a szocializmus. Dolgozó parasztságunk elindult a szövetkezeti gazdálkodás útján, s ma már elmondhatjuk, hogy minden szövetkezetünk jól szervezett nagyüzemi gazdasággá válik, kialakul a kulturált, jómódban élő, egységes termelőszövetkezeti parasztság. Parasztságunk világosan látja, hogy helyesen cselekedett, amikor a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépett, és ha becsületesen, szorgalmasan dolgozik, azzal mindenekelőtt saját boldogulását szolgálja. A népi hatalom erős szocialista ipart teremtett. Megyénk, és benne Miskolc, országunk erős ipari bázisává fejlődött. A meglévő üzemeket korszerűsítettük, bővítettük: új vegyipari bázist építettünk Kazincbarcikán és Tiszapalkonyán. Korszerűbbé válik építőanyagiparunk, ez lehetőséget nyújt az üzemek, lukasok, iskolák jobb és ií^daságosabb építéséhez. Munkánk és harcunk nagyszerű eredménye, hogy hazánkban nincsenek többé kizsákmányoló osztályok, tovább erősödött népi államunk alapja, a munkás-paraszt szövetség. Megteremtődtek a szocialista eszme jegyében kibontakozó nemzeti egység feltételei. Olyan nemzeti egység van kialakulóban, amelyben megtestesül társadalmunk valamennyi osztályának és rétegének a szocializmus építésén alapuló szoros szövetsége. Ez az összefogás impozánsan mutatkozott meg legutóbb az év elején lezajlott választások alkalmával is. Mind a választást, mind azt megelőzően a jelölőgyűléseket a szocialista demokratizmus éltető, pezsdí- tő ereje, annak további erősödése jellemezte. Ez az egységes társadalmi tettvágy azóta is tovább él, többek között tanácsaink javuló munkájában, s a Hazafias Népfront-mozgalom tevékenységében. Egész dolgozó népünk érdeke, hogy tehetségét, erejét, a munkás- osztály és a párt vezetésével, a nemzeti összefogás jegyében a szocializmus építésének szolgálatába állítsa. A felszabadulás óta eltelt líi év alatt virágzásnak indult az ország. Nincs munkanélküliség, megszűnt a létbizonytalanság, nincs hátrányos, vagy előnyös megkülönböztetés az állampolgárok között, és a hatalmi pozíciókat a nép fiai töltik be. Hazánkban olyan társadalmat építünk, amelyben minden hatalom a dolgozó népé és minden a dolgozó ember érdekében történik. A dolgozó embereket és gyermekeiket, ifjúságunk szép holnapját szolgálja közoktatási rendszerünk is. Közismertek azok a vívmányok, amelyek fényesen bizonyítják az alkotmányban foglalt alapelv megvalósulását, hogy „A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgozóknak a művelődéshez való jogát”. Érezheti ezt az a dolgozó, aki munkája mellett a középiskolákban, vagy az egyetem levelező tagozatán tanul, és az állam tanulmányi szabadságot, tandíjkedvezményt biztosít számára. Tapasztalhatja ezt az a fiatal, akinek egy sor kedvezményben van része az iskolában, a kollégiumban. Ismeretesek azok az eredményeink, amelyeket az általános iskolák fejlesztésével, a különböző diák szociális juttatások kibővítésével is elértünk. A történelmi igazságszolgáltatás eredményeként felszámoltuk az egykori uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát, s a munkások és parasztok gyermekei elfoglalták méltó helyüket a középiskolákban, az egyetemeken és főiskolákon. Miután ezt megtettük, és társadalmunk osztályszerkezetében lényeges változások következtek be, eltöröltük az ún. származás szerinti megkülönböztetéseket. Az oktatásügy fejlődésének kiemelkedő állomása: az iskolareform. Ennek alapján az új tanévtől kezdődően fokozatosan bevezetik a korszerűsített tanterveket. Számottevőek eredményeink a felnőtt oktatásban. A Lenin Kohászati Művekben például minden negyedik-ötödik dolgozó fejleszti általános és szakmai tudását valamilyen szervezett oktatás keretében. Terveink szerint a közeljövőben mintegy negyvenezer felnőtt számára tesszük lehetővé a továbbtanulást. Joggal mondhatjuk, hogy Miskolcon és megyénkben a tanulás, a művelődés kezd népmozgalommá válni. A dolgozó embert szolgálja a kiterjedt társadalombiztosítás. Megyénkben 1963 első felében 317 602 dolgozó részesült társadalombiztosításban. Ez 1,6- szerese az 1957. évinek. A nagyarányú fejlődés összefügg a mezőgazdaság szocialista átszervezésével. Ehhez a számhoz hozzá kell vennünk azokat, akik vasúti, kisipari társadalombiztosítás hatáskörébe tartoznak. A jelzett időszakban a nyugdíjasok száma 21 000-ről 33 733-ra emelkedett. A kifizetett táppénz összege 33 millió forintról 76 millió forintra nőtt. A terhességi és gyermekszülési segélyek ösz- szege 2 700 000 forintról 6 100 000 forintra emelkedett. A szolgáltatott gyógyszerek értéke 11 millió forintról 40 millió forintra, a családi pótlékoké pedig 24 millió forintról 58 millió forintra emelkedett. Hasonló számadatokkal szemléltethetnénk az üzemi egészségügy gyorsütemű fejlődését is. A dolgoz^ embert szolgál-, ják, alkotmányunk szellemében. a munkásszállások, az üzemi konyhák, a mind nagyobb számban működő bölcsődék, óvodák, napközi otthonok és az üdülők. Elég, ha csak arra utalunk, hogy megyénkből ebben az évben mintegy 15 ezer ember vesz részt szakszervezeti üdülésben. A dolgozók fontos igényének minél jobb kielégítését segíti elő a megye- és városszerte tapasztalható nagyarányú lakásépítés. Miskolc lakosai büszkék a város szép új létesítményére, az avasi kilátóra, amelyet most, alkotmányunk ünnepén avatnak fel, és adnak át rendeltetésének. Elért eredményeink alapján bizakodva tekinthetünk népünk jövője elé. Népköztársaságunk minden téren egészségesen fejlődik, belső helyzete szilárd, és megnövekedett nemzetközi tekintélye is. Országunkban, megyénkben nyugodt építőmunka folyik, népünk támogatja pártunk VIII. kongresszusának határozatát, a szocializmus teljes felépítését. Népünk boldogulása azt követeli, hogy erőinket a szocialista népgazdaság fellendítésére összpontosítsuk. Az visz bennünket előre, ha javítjuk a termelő munkát az iparban, a mezőgazdaságban, ha csökkentjük az önköltséget, növeljük a munka termelékenységét és egyre korszerűbb termékeket gyártunk. M éltán lehetünk büszkék elért eredményeinkre, a gyorsabb előrehaladás azonban azt követeli, hogy még lelkiismeretesebben, tervszerűbben dolgozzunk. Alkotmányunk napján bizonyára nem tűnik ünneprontásnak, sőt, alkotmányunk szellemében járunk el, ha arra emlékeztetünk, hogy előrehaladásunk alapja a jobb munka és semmi más. Figyelmünknek a munkára és a munkát végző emberre kell összpontosulnia. Megyénk dolgozóinak túlnyomó többsége becsületesen, fegyelmezetten, sikeresen dolgozik. Vannak azonban kötelességmulasztók is, meg olyanok, akikre ráfér egy kis biztatás. Selejtes áruk, hanyagul kezelt termékek, rossz tervezés, , . nemtörődömség rontja olykor számításainkat, és lassítja fejlődésünket. Feladataink fokozott követelményeket támasztanak a vezetőkkel szemben. Egyes vezetők még nem tartanak lépést az országszerte és megyénkben is tapasztalható nagy munkalendülettel. Igaz, hogy a hibák eltörpülnek eredményeink mellett, de ez. nem adhat felmentést azoknak, akik hanyagságból kárt okoznak, lassítják fejlődésünket. örvendetes, hogy Miskolcon és megyénkben is egyre többen vannak olyan fizikai és értelmiségi dolgozók, akik magas színvonalon tesznek eleget kötelességeiknek, szocialista emberhez méltóan élnek és alkotnak. Feladataink világosak. Sikeresen be kell fejeznünk második ötéves tervünket. Korszerű színvonalon tovább kell fejleszteni szocialista iparunkat, a VIII. kongresszus által meghatái'ozott elveknek, s követelményeknek megfelelően. Megyénk ipara az első félévben sokat törlesztett mar abból a lemaradásból, amelyet elsősorban a kemény tél okozott, de van még mit behozni jócskán, elsősorban a kohászatban, az -érly- és ásványbányászatban. Teljesítenünk kell kooperációs és export- kötelezettségeinket, javítanunk kell termékeink minőségét és gazdaságosságát. Külön kell szólnunk az építőiparról, mert itt a legnagyobb a lemaradás. Jelentős erőfeszítésekre van szükség a tervek teljesítéséhez. Az építőipari vezetőknek gondoskodniok* kell arról, hogy fegyelmezet-* lenség, anyaghiány, szervezet-J lenség egyetlen építkezésen ♦ se akadályozza a munkát. J Borsod megye és Miskolc* építőipari dolgozói már sok J nehéz feladatot megoldottak. - Most is bízunk bennük, hogy teljesítik ez évi átadási kötelezettségeiket. A közlekedés és a szállítás! dolgozóira is jelentős feladatok hárulnak. Az őszi szállítási csúcsforgalom szervezett lebonyolításával egyidejűleg kell pólolniok a télről még elmaradt szállításokat. Az ő munkájuktól nagymértékben függ az ipar, a kereskedelem és a mezőgazdaság tervteljesi-! tése is. Az üzemek, vállalatok,' kereskedelmi szervek a vago-J nők gyors kirakásával segít-* sék elő a szállítási feladatok jó megoldását. J óllehet, a kemény telet, a mostoha időjárást! megsínylette mező- gazdaságunk is, a szövetkezeti parasztság, a mezőgazdasági dolgozók jó munkája nyomán csökkentek a veszteségek. A* termelőszövetkezetek tovább-J léptek előre a megszilárdulás,* a. felvirágzás útján. A mező-T gazdaság dolgozóinak és veze-X tőinek az a kötelességük, hogy* jól használják fel az államX nyújtotta anyagi segítséget, aj nagyüzemi gazdálkodásban^ rejlő lehetőségeket, fejlesszék* erőteljesen a közös gazdasá-. gokat, hogy többet, jobbat ésj olcsóbban termeljenek. IgyJ biztosíthatunk nagyobb jöve-J delmet parasztságunknak, ésj jó ellátást az ország lakossá- . gának. J Megyénkben még vannak < gazdaságilag gyenge szövetke-j zetek. További erőfeszítéseket« kell tennünk, hogy ezek aj szövetkezetek a jók színvona-j Iára emelkedjenek. De sokat* Íveli tenni megyénk egész* mezőgazdaságának felvirágoz-* Hajnalban Mostanában mindig felriasztanak a hajnalok. A fény nekicsapódik az ablakom üvegének. Kinézek: és a háztetőn egy kék galamb andalog. Kacérkodik. Mutatja magát száz ronda verébnek. Fekszem, és szemembe fröcsköli sugarait a Nap. Szél lebben. Arcomat marja, mint durva törülköző. J Lenn, az utcán fék csikorog. A hang agyamba harap. Villamos rohan. Hallom, hogy csörömpöl az ütköző. Egy fekete rigó az ablakom peremére száll. Háromszor rikácsol — rámkiált — azután elrepül, így szokta minden hajnalban — ötödik hónapja már. Csak azt nem tudom: miért jön? S miért mindig egyedül? Felkelek. Az ablakhoz lépek. Ez mindig nyitva van. Az álmosság, mint Földdel a légkör, úgy kereng velem. Előttem tarka háztetők lebegnek a hajnalban Es tavalyi korom repedezik a kéményeken. Az augusztusi Nap messze, falum fölött már felkelt. Csak tekintetemmel köszöntőm az ébredő várost. A szivemből köszöntök minden házat, gyárat, embert, \ Mindent, ami mozdul, mindent, ami munkába áll most. £s egy gondolat elrőpít Apámhoz. Most indult el, Hogy a vasúti jelzőlámpákat sorba eloltsa. Mintha hallanám, hogy beszélget a kihűlt sínekkel. Mert ő vasutas s lépteit a talpfa kopogja. Hallom, hogy kopogja. Apám ott megy a Hernád-hidnál És a hajnali munkásvonatnak szabadot állít. Azután figyel. A szemafor fénye szemében vibrál, jön a nagy mozdony. Szuszog, megáll, és elnyújtva ásít. Mostanában így riasztanak engem a hajnalok. Felkelek és az ablakból mindig Apámat látom. Mint a háztetőn a kék galamb — előttem andalog. S közben az új hajnal elterül dolgos, szép Hazámon. (Folytatás a 2. oldalon.) Világ prolefáríair egyesüli etek! Alkotmányunk ünnepén Irtí&s dr. Bodnár Ferenc
