Észak-Magyarország, 1963. augusztus (19. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-18 / 193. szám

Vasárnap, 1963. augusztus I8.°

ESZAXMAGYÄRORSZÄÖ

3

Kérés a tervez® a Diósgyőri Gépgyárban

Ja gyár birtolcában levő 'konstrukciókból 18, a gyártmányok 1,7 százaléka világszínvonalon álló, 249, a gyártmányok 23,3 százaléka korszerű, tehát exportképes.

A világszínvonalon álló és korszerű konstrukciókat az 1958-ban megalakult saját tervező irodánk készítette, tehát a rendelkezésre álló szerény erőkkel igen szép eredményeket értünk el. Jelenlegi lehetőségeink szerint évente mintegy 15 új gépsor, vagy egyedi gép megtervezésére, illetve fejlesztésére van kapacitásunk...”

(A Diósgyőri Gépgyár 19G3. augusztus 12-i értekezletének

■jegyzőkönyvéből.)

*

Mintegy 180 ember dolgozik a Diósgyőri Gépgyár gyárt- mányfejlesztési főosztályán. Közülük csaknem százhatva- nan nap mint nap rajztáblák fölé hajolnak, s kétszer, háromszor, tízszer, húszszor is Variálják, újra kezdik a terveket: hogyan lehetne még jobb, az eddiginél olcsóbb és mégis nagyobb kapacitású, legfőképpen pedig a világszínvonalnak is megfelelő egy-egy új gép...

A mérnökök többsége fiatal. Egy idősebb gépészmérnök, Tasnádi József főkonstruktőr helyettes azt mondta róluk:

— Tervezőgárdánk fiatal, de igen jó felkészültségű és rendkívüli akaraterővel rendelkező. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy az elmúlt évek ipari vásárain gyárunk olyan új gépekkel keltett feltűnést, amelyek világviszonylatban is különlegesek és újszerűéit. Itt van például egyik büszkeségünk, a DSGL CxlO-es légpárnás gyorssodró.

Sok-sok töprengés, hosszú kísérletezés, megfeszített munka után született meg ez a gép. Alkalmazása a kábeliparban jelentős, ahol 0,1—0,4 milliméteres vastagságú réz-, aluminium-, vas-, és acélhuzalok összesodrását végzik. Az új

— A SPORTFOGADÁSI és kotró Igazgatóság tájékoztatása szerint a 33. játékhéten, nem végleges megállapítás szerint 5 találatot egy fogadó ért el. Nyereménye 1 795 215 forint. Négy találata 106 fogadónak Van, nyereményük egyenként 16 936 forint. A háromtalálatos szelvénytulajdonosok száma: 6067. Egyenként 296 forintot, s a 145 5Í7 kéttalálatos szelvényre egyenként 12.30 forintot fizetnek.

konstrukció a világ leggyorsabb fordulatszámú légpárnás gyorssodró gépe lett! (A gép üzemi forgási sebessége 3600 fordulat percenként. Vagyis: percenként 1000 fordulattal gyorsabb ez, mint a világviszonylatban ismert legnagyobb fordulatszámú ilyen gép!)

De sorolhatnánk a DHLC—05 és a DHLC—1 huzalhúzó és egyben lágyító gépsorokat is, amelyek ugyancsak világszínvonalúak.

S amikor ezeket a gépeket említjük, sohasem szabad elfelejtenünk: tervezőik olyan mérnökök, akik csupán néhány éve dolgoznak önálló tervezéseken, s olyan külföldiekkel kell versenyezniük, akik mögött már évtizedes múlt áll...

A gyártmánytervezési főosztály dolgozói tudják, hogy nem könnyű a feladatuk. Hadd idézzük ismét Tasnádi József szavait:

— A mai ipar rohamos fejlődése megköveteli, hogy a gyár mind újabb és újabb, a korszerű technikát kielégítő, nagyteljesítményű gépekkel jelentkezzen. Egyre nőnek a hazai igények, szükségletek, a piaci keresletek, a külföldi érdeklődések. ..

Egyre többet vár a Diósgyőri Gépgyár tervezőitől is a népgazdaság. Tudják ezt a tervezők, ezért saját továbbképzésükkel is törődnek. Tanulnak. Szakmailag és ideológiailag is. Vannak közöttük, akik a közgazdasági egyetem levelezői, vannak akik a marxizmus—leninizmus esti egyetem hallgatói. S valamennyien rendszeresen tanulmányozzák a külföldi szaklapokat, az idegen nyelvű szakirodalmat. Természetesen mindez igen hasznos dolog, de még nem elég. Nagyobb lehetőséget kell biztosítani az alkotó tervezőknek a külföldi tanulmányutakra is. A gyár vezetősége az anyagi és erkölcsi jutalmakon kívül ezt is szem elölt tartja.

A Diósgyőri Gépgyár tervező gárdája tehát erős és fejlődőképes. Mégsem várhatunk a jelenleginél ugrásszerűen jelentősebb eredményt ettől a gárdától, hiszen most is 1056 konstrukcióval foglalkozik, s a gyártmányok világszínvonalra emelése, illetve továbbfejlesztése a jelenlegi létszámmal nehezen oldható meg.

A Szovjetunióban és a vezető tőkés országokban a Diósgyőri Gépgyárhoz hasonló profilú és nagyságú gyárakban

800—1000 tervezővel rendelkező osztályok vannak. Jogos tehát a Diósgyőri Gépgyár kívánsága: a gyártmányok színvonalának fejlesztése végett módot kell találni a tervező iroda létszámának kibővítésére. Biztosítani kell, hogy ez a létszám 1905-ig 300-ra emelkedjék, 1970-re pedig 600—800 tervező dolgozzon it.t. Így természetesen itt is sokkal nagyobb eredményeket érnek majd el. S a gépek, amelyek innen kikerülnek. még fokozottabban növelhetik iparunk és mező- gazdaságunk termelését, s ezáltal országunk gazdagodását.

Ruttkay Anna

Ki a jó beteg ?

Ef*y körzeti orvos tapasztalatai

A Szinvától

az Avasig, sőt azon túl, a Muszkás-oldal, a Danyi- völgy, Ruzsin-szőlő családi házas munkásnegyedéhez tartozó körzetben, másfél éve pedig a Gyula utcai bérházak környékén is ismerik dr. Szlivka László körzeti orvost. A fiatal orvost a vasgyári kórházból hívták a felelősségteljes állásba, a beteg munkások gondozására. Két körzetében naponta 10—12 órát töltött a rendeléssel és a fekvő betegek látogatásával. Nyáron porban, télen hóban bizony nem köny- nyü feladat gyalog járni a

Miről ír o l’Humanité?

Huszonöt francia bányász házaspár nyaral Siófokon. A nasy francia bányász-sztrájk idejében a Bányász Szakszervezet francia bányászokat hívott meg, hogy üdüljenek Magyarországon. A meghívásra 25 bányász házaspár érkezett hazánkba, tíz napot Siófokon, egy hetet Hévízen, három-négy napot pedig Budapesten

töltenek.

sok helyütt kövezetten utcákat.

Viszonylag nem régóta, 3 éve tölti be a körzeti orvosi állást. 3000 ember gondozása tartozik rá. Napi „betegforgalma” meghaladja a százat, s ehhez jönnek még _ a fekvő betegek. Nemcsak a betegeket kezeli, a betegségek okát is kutatja.

— A legtöbb beteg — mondja — októbertől áprilisig keresi fel a rendelőt, amikor a hűléses megbetegedések a jellemzője. Megelőzésére a fokozottabb elővigyázatosság sokat segítene. Sokan összetévesztik a náthát a lázas influenzával, s könnyelműen veszik a lázat — míg mások akkor is penici- lint követelnek, mikor csak egyszerűen megfáztak.

Nyáron a betegek száma megcsappan és a tünetek is változnak. Leggyakoribbak a gyomor- és bél betegségek — ezeknek jó részét is el leheüre kerülni, ha az emberek gondosabbak lennének. A legtöbb bajt a gyümölcs okozza, ami módszeresen fogyasztva egészséges, ha rendszertelenül élnek vele, akkor viszont már ártalmas. Senki se gondolná, menynyien keresik fel a strandszezonban az orvosi rendelőt, bőr-, illetve kötőhártya gyulladással. amit a szertelen napozás, a víz alatti úszkálás okoz.

Az időszaki megbetegedésekkel orvoshoz fordulókon kívül minden körzeti rendelőben kialakul egy „törzsgárda” is — mondja Szlivka doktor. Ezek a magas vérnyomással, reumatikus panaszokkal, szívbetegséggel rendszeres gondozásra szorulók. Tegyük hozzá mindjárt azt is: közülük kerülnek ki az „okos betegek”.

Azok, akik

Hogy ezek kik?

gyakran járnak a rendelőbe, s niár ismerik egymást, elmondják panaszaikat, megvitatják, kinek milyen gyógyszert írt fel az orvos. Szinte hihetetlen, hogy e betegek közül egyesek milyen fantasztikus gyógyszerismeretre tesznek szert. Nem egyszer előfordult, hogy reumatikus bántalmakra B. 12-öt kértek, mert a „szomszéd is azt kapott”, holott annak ülőideg gyulladása volt.. Ha az oivos nem írja fel, akkor újabb „érzetekkel” környékezi meg az oivost, hogy a gyógyszert megkapja. A régit pedig nem hajlandó szedni. Ilyenkor, ha az orvos nem elég szemfü- I könyvtár ötödik fiókja.

les, bizony csodálkozhat, miért nem használ az előírt gyógyszer.

Igen gyakori tünet, hogy az „okos betegek” nem olyan, dózisban szedik a gyógyszert, ahogy azt előírták, s az életmódra vonatkozó utasításokat sem tartják be. Nem a megadott időpontban jelentkeznek ellenőrzésre. Sajnos, sokan nem hajlandók tudomásul venni, hogy a gyógyulás nemcsak az orvoson múlik, hanem hozzá kell járulni ahhoz a betegnek is. Ha nem tapasztalható javulás, rendszerint erre vezethető vissza. Talán úgy lehetne mondani: nem az a jó orvos, aki' szükségtelenül is sokféle gyógyszert ír fel, hanem az a jó beteg, aki az orvos utasításainak mindenben eleget tesz, megbízik orvosában.

Az egészségügyi felvilágosító munkának itt lenne a legnagyobb jelentősége. Nem annyira arra van szükség, hogy a betegségek tüneteit, gyógyítását ismertessék, hanem sokkal inkább arról kell beszélni, hogy a helyes életmóddal hogyan lehet elkerülni a megbetegedést, illetve gyorsítani a gyógyulást. Különösen vonatkozik ez az Öregkori és akut betegségekre. Meg kell értetni, hogy az öregkori panaszok nem annyira ..betegségek”, hanem az élet folyamán a szervezetben létrejött „kopások” összessége, tehát inkább állapot. A szervezet „állapotának” karbantartása sokkal inkább a helyes életmódtól, mintsem a gyógyszerektől fiieg. Ha a betegek ezt megértik, kevesebb gyógyszerrel is sokkal jobb lesz közérzetük.

fogja táskáját, megy, mert betegei várják. Vizsgálja, gyógyítja őket fáradhatatlanul, hiszen ezt választotta hivatásának. és elmondja nekik azt is, amit mi leírtunk. Ha kell, százszor is. Bízik benne, hogy a betegek is megértik, ha nem egyszerre, akkor apránként, s kevesebb panasszal, egészségesebben élnek.

—V —<5A doktor

— thí GYÓGYSZERTAR

nyílik ma délelőtt Tiszaszeder- kény-Uj városban.

— UJ FIÓKKÖNYVTÁR

nyílik szeptember 1-én Kazincbarcikán. Ez lesz a városi

CSALÁDOK

CSALÁD JA

V

asárnap volt. Nagy, csend. Délután. Templomi harangok méla kondulása rezdült végig a Tiszán. Alig zizzent a nádas, a harangszó rezgése csak érintette a karcsú leveleket, fino- teabban, mint a szellő szokta, kicsi, caltkos huliámocskák keltek útra, a nádszálak kö- Nil karikáztak, itt-ott bal Csobban tolta a vizet; a parti ezüstnyárfák kétszínű levelei libegtek, a fűzfáik alig hallhatóan susogtak, csak a Tisza túlsó hantján keltek útra erősebb hangok — szivattyúk motorjai berregtek és esőztető öntö- jtegépek szórták szilcrázva a ^isza ezüstszínű vizét. Ezek Vasárnap is dolgoztak.

Szép volt minden. Mélázva ballagtam a parton, belemerültem a természetbe, mintha egy nagy lírai költeményt olvasnék, és éreztem, meg élveztem azt az örömöt, amit a hyugalom, a pihenés ád. Körültem mint egy óriás kórus biánóban dalolt a természet* kísérték széphangú hangszerek, a nádas, mint sok harmonika, a fűzfa levelek, mint kicsi hegedűk. Semmire se gondoltam. Magamba szívtam a Népséget, és figyeltem a Tiszát, amely itt halott, csak tükre kanyarog, vize nem, de fokkal szebb, mint az élő folyó.

Tlszalúc alól indultam el — Vízre hajló nyárfák és fűzfa- bokrok egybeolvadó sátra alatt. Szememmel és fülemmel tegtam fel mindent, még a Szúnyogok ingerlő, csendes zümmögését is. A víz tükrén néhol csónakok úsztak, a kanyarban sokan fürödtek, azután megint csend, csak a természet halk melódiái sugdoslak, s a parton szétszórtan, egymástól messze egy-egy ember ült, némán, vízre tapasztott tekintettel; Ezek pecáztak, mely lehet, hogy szenvedély, egyesek szerint hóbort — szerintem azonban tiszteletre méltó és igen hasznos pihenés.

Már megtettem vagy hat kilométert a holt ág partján, eddig csak csendesen pihenő embereket láttam, és a táj sziporkázó szépségét, de hirtelen zajt, kacagást sodort felém az éter, mintha a fák, vagy a lombok kacagnának, mert embert még sehol sem láttam, ám a hangokban felfedeztem az emberi örömöt — mert igazi öröme csak embernek lehet —, és felfedeztem magát az embert, egyelőre nem tudtam, hányat, de a hangokban, a kacagásban már elém jöttek;

S

záz lépéssel odább kis tisztás nyílott a Tisza partján, rajta színes, tarka kép. Pokrócok a zöld gyepen, kosarak, táskák, szatyrok, és emberek fürdőruhában, shortban, rövidujjú ingben — ki, hogy. Férfiak és nők; apák, barátok, feleségek, gyermekek. Egészen kicsik is, mindössze három-négy évesek, ezeknél nagyobbak is, tizenöt, tizenhét, tizenkilenc éves, már felnőtt lányokig. Hirtelen nem tudtam, kikkel találkoztam. A fák alatt füstcsík kígyózott egy üst alól, az üstben vérpiros halászlé, mert errefelé ilyet főznek, és ilyet is csak Pocok Barna bácsi tud főzni, a leterített pokrócok, mint ebédlő asztalok, halászlével csordultig töltött tányérokkal, — csukák, süllők és pontyok levével — és két hordó sör, csapra verve, Még

mindig nem tudtam: mulatnak', szórakoznak, ünnepelnek, vagy pihennek itt. Hamarosan felfedeztem azonban ismerőseimet. Szabó Gyulát, Tamás Ernőt, ifjabb Pocok Barnát és már nem is kellett találgatnom, mert régi pajtásaim közt egyszeriben otthon éreztem magam. ök mutatták be Takács István brigádvezetőt, Füleczky Ferencet, a brigád „újítási mesterét”, és sorban a többieket, a brigád tagjait, feleségeket, gyermekeket. Hamarosan azt is megtudtam, hogy pihennek, örülnek, ünnepelnek és szórakoznak itt. A Diósgyőri Gépgyár egyik szocialista brigádja választotta ezt a helyet, a holt Tisza vadregényes partját, hogy kellemessé, emlékezetessé tegyék ezt a vasárnapot. Most kaptak 1500 forint jutalmat, mert 27 brigád közt megnyerték a félévi munkaversenyt, és ők már így szokták: együtt pihennek, szórakoznak. Az 1500 forintot nem osztották szét, száz forint jutott volna fejenként, hanem közös kirándulást szerveztek belőle. És milyen szép. hasznos, a fáradtságot pusztító, a közösséget erősítő kirándulást. Tizenhat kiló halat vettek, hozzá két hordó sört, és tessék megnézni, el se fogy, pedig ötvenen vannak hozzá, ötvenen — a családtagokkal együtt.

Néztem őket. Ritkán láttam ennyire feloldódott és mégis teljesen összetartozó közösséget. Látni lehetett, hogy nemcsak a brigád tagjai tartoznak össze, hanem a családtagok is. Meg is kérdeztem: voltak már máskor is közös kiránduláson?

— Hogyne — felelték többen is. — Mi minden jót és szépet közösen élvezünk. Többször voltunk már együtt, így, a családok családja együtt, kirándulni, szalonnát sütni és színházban is.

Családok családja — nagyon tetszett nekem ez a kifejezés. Mert itt 15 kisebb család alkotott egy nagyobb családot... É's most nagyon szeretném őket megdicsérni, de hirtelen nem is találok eléggé szép szavakat n dicsérethez. Inkább felkiáltanék; ez igen! Ez már a társadalmi élet igazi, izig-vérig szocialista megnyilvánulása. Alapja: az üzemben együtt dolgozó szocialista brigád. De éppen ez a dicsérendő Takács István szocialista brigádjában, hogy a brigád közösségét kiterjesztették a családok közösségére is. Nem erőltetve, programpont szerint, hanem a munka közös gondjától eredően. Mert van-e annál nyilvánvalóbb, hogy ha a munkában közös minden céljuk. még a gondolatuk is. az érinti a családokat is? Hiszen az ember munkáját, gondját ismeri a család is. Ismeri egyenként, és úgy, ahogyan Takács István szocialista brigádja csinálja, együttesen is. Itt az egyes családok, mint a társadalom legkisebb közösségei, előléptek, fejlődtek, egy nagyobb családdá, ahogy ők mondták, a „családok családjává” egyesültek. És ez a szép. Ezt nem lehet eléggé dicsérni.

Megkérdeztem: itt van-e

mindenki, azaz minden család a brigádból?

— Nincs — felelte Takács István, — Van három tagunk:

Smál Károly, Lcpala István és Malcár Barna, akik a brigádban jól dolgoznak, a munkában egyek velünk, de így, a családi közösségben nem.

Egyéni dolog ez. Nem kötelező a családok közössége. De annyit mondhatok — ismeretlenül is — Smál Károlvnak, Lépala Istvánnak, meg Makár Barnának, hogy sokat veszítenek. Csak egyszer ízlelnék meg a családok közösségét, fogadom, a jövőben ők sem maradnának ki a családok családjából. És hogy tetszik-e ez az asszonyoknak, családtagoknak, könnyű volt megtudnom. Füleczky Ferencné ezt mondta:

— Nekem is nagyon tetszik — mondta Luczó Imréné. — Annak örülök legjobban, ha a férjem ezzel jön haza: no. anyukám, vasárnap megy a brigád ...

Ü

nnep . is volt, szórakozás is, pihenés is. A, szóra- ■ kozásról és pihenésről már írtam. Az ünnepről nem. Pedig szép ünnep. volt. A brigád elnyerte a szocialista címet. És ez sokat jelent. A sokból csak két dolgot említek meg. Egyik: a brigád tagjai vállalták a 100 százalék alatt teljesítő munkások patronálá- sát. Ez évben kilenc ember örült a sikernek. Süli Attilát 48 százalékról „hozták fel” 114 százalékra. Kupec Istvánt 75- ről 109-re, Benedek Antalt 48 százalékról 115 százalékra. Ezek a tények így, leírva már csak számok és szavak. De

mennyi munkát és örömet jelentenek. Meg hasznot is. Mert azóta az a kilenc ember többet keres és többet kap tőlük — elvégzett munkát, megtermelt árut — a népgazdaság is.

Az öröm, az ünnep másik oka egy újítás. Közös ez is, mint minden a brigádban. A lengéscsillapítók gyártási költségét 740 forintról 590 forintra csökkentették. Nagy dolog ez. Csupán az idén kétmillió forint megtakarítás. És beszéltek még több újításról, meg önköltség- csökkentésről, de azokat nem akarom most leírni, mert felesleges a részletezés, vannak összefoglaló eredmények is. A brigád ebben az esztendőben három és félszázalékkal csökkenti az önköltséget....

„újítás”, „önköltség”, meg más hasonló szavak, kifejezések kerültek ebbe az írásba. Elrontottam a hangulatot? Úgy érzem: nem. Ezeket az embereket ott találtam meg a Tisza árnyas partján, és ott mondtak el mindent. Közben kacagtak, fehérhúsú süllőt, piros halászlevet ettek, sört ittak, fürödtek, nótáztak. Mindezt ugyanúgy ott találtam és láttam meg a Tisza partján, mint a zúgó nádasokat, az ezüstnyárfa villogó leveleit, vagy a csobogó vizet. Része volt ez is a lírai képnek, a vasárnap nyugalmának, s ezzel nem sivárabb, hanem gazdagabb lett bennem az élmény. Annyira gazdag, hogy este, amikor elbúcsúztunk, szerettem volna velük menni. Velük, haza, vagy másnap be a gyárba, mert amerre mentek, az öröm, az optimizmus kísérte őket.

Szendrci József

— Nekem annyira tetszik, ogy alig győzöm kivárni a

g —gr. 11 Orv!

Í

me, a lírai hang, a természet szépségének leírása után „százalék”,