Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-10 / 159. szám

4 ESZAKMAGTAEOltSZAß Szerda« 19R3, július f rnmmmmmmmmm* Hasznosan múlt el az évad.. Mi volt az évad legnagyobb csen lénye? Erre a kérdésre kértünk választ négy falu mű­velődési ügyvezetőjétől. Nem számoltak be ugyan szenzá­ciókról. különleges érdekessé­gekről — legnagyobbrészt kis falucskákról esik szó a ri­portban —, de amit elmond­tak, az nekik fontos, érdekes, cs valami módon előbbrelépés. Hernádpetri — Ebben az évadban fejez­tük be a három évig tartó ezüstkalászos tanfolyamot — mondja Bodnár Gyula, a mű­velődési terem vezetője. — Mint mindenütt, nálunk is rendkívül fontos a mezőgaz­dasági szakismeretek növelése, állandó továbbfejlesztése. Ezért említettem éppen az ezüstkalászos tanfolyamot, ahol a résztvevők három év alatt, úgy érzem, sok hasznos ismeretet kaptak. Az a ter­vünk, hogy a következő évad­ban tsz-akadémia jelleggel szervezünk majd továbbkép­zést, hiszen nem árt, ha akár a. gyümölcstelepítés, akár az állattenyésztés kérdéseiről még többet tudunk. A tanfo­lyamot 14 ember mindvégig szorgalommal, kitartással lá­togatta, és bizonyos, hogy később sem mondanak majd le a tanulásról. Termelőszö­vetkezetünk eddig a gyenge tsz-ek közé tartozott. Most már nem tartozik oda. Talán a mi munkánknak, az ezüstka­lászos tanfolyam sikerének is köze van az előbbrelepeshez. Sajöpálfalva — Á szellemi vetélkedői említeném — mondja Rapaj- kó Imre népművelési ügyve­zető. — Eddig ugyanis még nem tartottunk olyan rendez­vényt, amely ennyi embert vonzott volna. Kicsi a mi fa­lunk, alig hatszázan lakják, de tömve volt a terem. A ve­télkedőn ugyan csak a fiata­lok mérték össze tudásukat, de a szünetben az idősebbek is vitáztak egy-egy kérdésen. Még térképet is kértek, hogy eldöntsék: valamely földrajzi kérdésben kinek van igaza. Az első szellemi vetélkedő si­kere arra buzdít bennünket, hogy ezt a későbbiekben rendszeresítsük. Most . már könnyebb lesz a dolgunk, mert egy régi épület átalakí­tásával szebb, vonzóbb műve­lődési otthont teremtünk, és nem kell minden rendezvényt — mint eddig — az iskolában tartanunk. Az új épületben már könyvtár is lesz. Köröm — A legszívesebben a Zeng az erdő című daljáték bemu­tatására emlékszem, — mond­ja Vajkó László népművelési ügyvezető. — Nemcsak azért, mert idehaza és más közsé­gekben is nagy sikerrel ját­szottuk, hanem azért, és fő­leg azért, mert ezzel a szerep­léssel sikerült kialakítani egy ütőképes csoportot. Az elmúlt kemény télben, amikor bizony legszívesebben mindahányan a meleg szobában maradtunk volna, ezek a fiatalok egy szó, panasz nélkül jöttek a pró­bákra. járták, a községeket, és szépen szerepeltek. Pedig még művelődési otthonunk sincs. A tanácsteremben szoktunk ösz- szegyűlni. Nagyon hasznosan műit el az óvad, és biztos va­gyok benne, hogy a jól össze- kovácsolódott kollektívára ez­után is számíthatok. Ernőd — Úgy gondolom, Tahi Es­küvő című darabjával arattuk a legnagyobb sikert •— mond­ja Pollák Tibor, a művelődési otthon igazgatója. — Ernődön négyszer adtuk elő, ezenkívül pedig még kilenc más faluban. Ami a legérdekesebb, és ami­ért éppen ezt a darabot emlí­tem; már nemcsak a színpa­don, hanem a valóságban is megtartottak néhány KISZ- esküvőt. Éppen a szereplők kö­zül. Sőt! Azokban a községek­ben is választották már a há­zasságkötésnek ezt a módját néhányan, amelyekben Tabi művét bemutattuk. Talán nem jáfok. messze az igazságtól, ha azt, mondom, hogy a színda­rabnak- köze van ehhez. És ez: siker! * Igen, siker. És bizonyos, hogy a fentieken kívül min­den más faluban is be tudná­nak számolni kisebb-nagyobb sikerről. Meri; az év most sem múlt el nyomtalanul. Priska Tibor KíSZ-vezetőképzés Toluifbati hazafiságról, a vallásról, a kommunista erkölcsről. Be­széltek a szocialista. brigád- mozgalomról, s a vállalat fő­mérnöke ismertette, a második félévi tervfeladatokat, a gaz­dasági mutatókat, a műszaki fejlesztésből adódó teendőket. Az előadok. Radios Sándor párttitkár, Demeter Kálmán főmérnök, Bujdos Ferenc szb- titkar, Balajthy Árpád főtech­nológus, Lukács Béla főköny­velő és Juhász László KISZ- tilkár lekiismerelesen készül­tek az előadásokra, s válaszol­tak a kérdésekre. A. hallott anyagból a fiatalok két dolgo­zatot írtak, s vasárnap, a har­madik napon vizsgán adtak számot a tanultakról. Hasznos volt ez a tanfolyam — mindannyian így véleked­tek a fiatalok: Seres Erzsébet, Kövesdi Gé­za, Kirsch Bertalan. Egyetér­tettek abban is, hogy elméleti szempontból rendkívül tartal­mas, változatos volt a prog­Nem kell hozzá látnoki képesség — Nagy lesz a szemvcszteségetl, Jani! — Miből gondolod" — Mert mindjárt kiesik mind a két szemed!! A szocializmus alapjainak le­rakása fontos határkő hazánk életében. Szükségesnek látszik tehát, hogy elméletileg is meg­vizsgáljuk, felmérjük, milyen folyamatokat összegezett és milyen perspektívákra utalt a fenti megállapítás. Üj körül­mények között élünk, de sokan még nem látják, mit értünk e), s mi áll még előttünk. Ezért jelentős In kos Sándor műve, mely elsőként vizsgálja részle­tesen a magyarországi átme­neti korszak elvi és gyakorlati kérdéseit. A szerző szándéka az is, hogy tisztázza az átmeneti kor­szak néhány vitatott fogalmá­nak tartalmát, s elvileg meg­határozza a szocializmus alap­jai lerakásának általános ér­vényű törvényszerűségeit. En­nek megfelelően kifejti a szo­cialista forradalom, az átme­neti korszak elméleti, általá­nos megfogalmazását, összeha­sonlítva e korszakot az egyes országok fejlődésében. Választ ad olyan vitatott kérdésekre, mint például; meddig tart az átmeneti korszak, s meddig van szükség proletárdiktatúrá­ra. Sokoldalúan világítja meg teljes összefüggésében, hogy melyek a szocializmus alapjai­nak legfontosabb elemei, ebből kiindulva közelíti meg a problémát gyakorlatilag is, ha­zánk fejlődését ismertetve. Foglalkozik itt a termelési vi­szonyok és a termelőerők kér­déseivel, megfigyeli, hogyan változtak meg az osztályviszo- nyok, hogyan alakult az élet- színvonal és népünk kulturális felemel kedése az alapok lera­kása időszakában. Amikor egy nagy korszakot lezárunk, természetesen előt­tünk áll a „hogyan tovább?” kérdése is. Lakos Sándor ezt a problémát is vizsgálja könyvé ben. Majd az eddig megtett utunk felmérésével, a jelen és a közeljövő perspektíváinak, tennivalóinak feltárásával megmutatja, hogy népünk ma­gabiztosan nézhet a jövő elébe. A szocializmus felépítése ha­zánkban reális, és már nem is távoli jövő számunkra. „A szocializmus alapjainak lerakása” c. könyv, mint első B ájos kislány volt, Gyors léptekkel haladt a járdán és meg-megállt a kirakatok előtt. A kirakatok visszatük­rözték mosolygó arcát. A járókelők nem egyszer utána fordultak. Ügy látszik, valamit keresett, valamit vásárolni akart. A. városi parknál hirtelen megállt, felém fordult és dühösen megkérdezte: — Miért jár a nyomomban? — Ellenkezőleg, ön jár mindig előt­tem. • A válasz váratlanul érte. Elmosolyo­dott, majd így szólt: — Milyen mulatságos ön! — ön pedig.., milyen bájos! — Szeretném megszidni, de nem tu­dom. — Miért nem? — Azért... mert ön eredeti ember­nek látszik. — Csakugyan? — Ahelyett, hogy zavarba jönne, bo­csánatot kérne, ellenvetéseket tesz. — Legyünk barátok. A lány egy másodpercig hallgatott, majd megszólalt. — Rendben van, de csak egy feltétele • Megjelent a „Krokosyií’--i>aa. Édes méreg* lel: ismeretségünk valóban néni lépheti túl a barátság kereteit. — Pompást Rápillantottam, ragyogó szemébe mo­solyogtam, ő meg a kezében tartott cso­korból kihúzott egy rózsát, átnyújtotta és távozott. Angyali gyengédsége foglyul ejtett, s még azt is elfelejtettem megkérdezni, hogy mikor és hol találkozunk. S ez a bűbájos teremtés eltűnt, mint az álom, beleolvadt a tömegbe, mint könnyű felhő, s én ott álltam egyedül, tehetetlenül a járdán, a vörös rózsá­val ... Az ajándékot sokáig őrizgettem, lepréselve, belső zsebemben, a szívem fölött. Egyszer aztán ismét találkoztam vele. A takarékpénztár ablakában pillantot­tam meg, amikor éppen csúnyán rá- ripakodott egy öregasszonyra: — Mit háborgatsz? Nincs időm ellen­őrizni kötvényeidet! Távozz! — Lányom, én nem értek hozzá — válaszolt az anyóka. — Világosíts fcl.G Ne makacskodj. nincs rá időm? — Akkor hát, mitévő legyek? — Ez nem az én dolgom! S ezzel bevágta az ablakot, Csali áll­tam, és azon gondolkoztam, valóban ez az a lány, akt után annyira vágyódtam, s mindig arról álmodtam, hogy egyszer majd ismét találkozom, vele? Csakugyan ő 'lenne? Egyszer kedvességével ejti rabul az embereket, máskor mérget fröcskölő fúriává válik... Halkan megkopogtattam az ablakot. A lány egy pillanatig szúrós pillantással mért végig, majd. megismerve, tüstént megváltozott, szelíden elmosolyodott és kedvesen mondta: — Óh, üdvözlöm! Mivel szolgálhatok? Közömbös pillantást vetettem bájos arcocskájára, s igy válaszoltam: A rózsa, amelyet ajándékul adott, elhervadt, elveszítette illatát. Többé nincs rá szükségem, tessék, visz- szahoztam! Ezzel az elszáradt rózsát odavetettem az ablakba és sarkon fordultam. ... Pedig kár, mert nagyon szemre- Valő teremtés volt. Asof Palandzsjan átfogó és összefoglaló átmeneti korszak hazai P® máiról, s egyben retw sokoldalú kifejtése a p® makör elvi, valamint * nemzetközi vonatkozási nagy érdeklődésre tarthat mot. (A Kossuth Kiad» adása.) Ötezres „vevö-törzsgárd1 van a Képcsarnok Vállalatnak Az utóbbi években őrá1 te sen emelkedett a képzőid szeli alkotásokat és ipari szett tárgyakat vásárlók r Körülbelül 5000 vevő zik az úgynevezett törzsi hoz. A f orgalom az 1955.» millió forintról tavaly 60, Hóra emelkedett. Népszerű részletvásárlási akciók. , A. Képcsarnok Vállai számos kirendeltsége és ** működik a nagyobb vidéW fosokban. A jövőben a ”* zók még szélesebb rétegé mára teszik lehetővé, hon lóban művészi színvonal hatásokkal díszítsék lakás11 nagyszabású A másik a. dolgozó parasztsága1 , megismertetni és megszel1, ni a képző- és iparmű különféle „terviekéit'’. W- lődési autókon keresik l falvakat, tanyákat, .,nioZ0‘ állításokon" mutatják: é részletre is megvásárolhat kotásokat. Tanácstagok Mogyei tanácstagok: | Július 10: jfj. Bodor JánoS., gony, tanácsháza, 9 órakori,, István, Ároktő, tanácsliúza. V. kor: Bárány István, Tiszai»' tanácsházn, in ómkor; Katón'. Jók falva, tanácsháza, 13 óraK' Július 11: dr. Díkó István;, mány, tanácsháza, 10 órákon Dikó István, Mogyorósira, tj, háza, 12 órakor: Maleczlty nó. Önöd, tanácsháza, 8 ok Implom János, Abaújvár, <»' háza, 10 órakor: Eiben Endfn -.-'acsermely. XJJ Erő Tsz, 15 óv Tóth Albert. MezőkereszteS' nácskirendeltség, 17 órakor. , Miskolc városi tanácstag0**! Július 10: Endányi Sándor., hóipart . Technikum, KtstábJj u., 17 órakor: Winkler Járj) • ii Pereces, Erenyő, orvosi rend»; orakor; Zsiga Lajos, Labore 1 óvoda, 16 órakor, _ _____ f i szocializmus alapjainak lerakása c. könyvi jegyeznem: helyesen jár« tanácsi vezetőink, amik01 szeretettel, kedvezmény tusba helyezésével vct0 riil és várták azokat a * orvosokat, mezőgazdasági nököket, aki tudásuk öss* get a falu népének at1 szentelni. Pusztán az heljl bogy ez a szeretet, ked« ti és pedagógusaink fogá^ sakor elmaradt. S a ti* baj az is, hogy szimplább1 állással, „lezserebb” mód»1 zclték (cs kezelik egyes * 3000000000000OQ.Q0Ö élyes fogadtat oooooooooooooooood ken) vidéki pedagogt* ügyeit — vonatkozzék cJ kásgond enyhítésére egyéb kedvezmények nyűi ra. Tanáesvezetőink és * társadalmi szervei s«* szűkkeblűén gondolt» úgy véltek: első a m ezóga^ gi termelés fellendítése, * hajlított ember meggyógy Eddig ez rendjén van; * sen gondolkodtak az. ill11 sek. mert mindkettő o* fontos. Am a harmadik:1 vő Ígéretének, a kis méf orvos-, pedagógus-, vat* kas-jelölteknek szívós, ^ nevelése és c nevelőknek1 beesülése semmivel scjP rcndelhetőbb kérdés. "Talán ezért is: jóleső " látni a Sárospataki ‘ tóképzö Intézet ősi falai *! megjelenő tanácselnök akik hivatali tisztjükön ' egyénileg is a humanist* bér benyomását keltett«*: volt hallani: e tanácséi® iomoly és megalapozott t«' kel, Ígéretekkel táplálták • lalok töretlen reményeit. * szűk, hogy ezek az igé* tervek rendre megválás« < a 10 friss diplomás fiat* iagógus nagyon jól érzi j magát a falvakban és lé «ieref.es iskolai. — iskolán* nevelő munkával viszont község társadalmának 6*1 gondoskodását. (P.1 .L J__I__LJ__LA__L J__i__L..J__I__I__U JL-Jrl Ä Sárospataki Tanítóképző “ Intézetben (mint ahogy [arról már beszámoltunk) 49 ■ ifjú pedagógus kapta kézhez [diplomáját. A sok megkapó él­mény közül egy újszerű, nemes [gesztus felemlegetése kívánko­zik a krónikás tollára. És ez ■nem más. mint sok-sok községi tanácselnökünk példamutatása, [akik bokros teendőjük mellett • eljöttek á diplomaosztó ünnep­ségre és jelképesen „átvették” .a falujukba helyezett fiatal ta­nítókat. ■ Óhatatlanul is OOOOOOOO az apai erzcshfz o hasonló gyön- § Cl r [gedseg járta át o ÍV/ÍV r, jelenlévőket, S r :amegn{eíődötta **><>00000 [tekintetű fiatalok cs a kérges tenyerű tanácselnökök első és [szívélyes parolázását. Biztatás, segíteniakarás volt ebben a [kézfogásban, amelyet hosszan­tartó beszélgetés követett. A [díszteremben minden jelenlé­vő tanácselnök maga. mellé ül- [íötíc „fiát”, vagy „lányát” vé- [getérnj nem akaró „apai” be­szélgetésre. Itt, Sárospatakon eszembe jutott egy egészen friss keletű panasz, melyet pontosan egy pataki pedagógus-tanácskozá­son hallottam. Megérthető szo­morúsággal emlegették peda­gógusaink: a, tanácsok és a társadalmi szervek milyen mégkülönböztetett tisztelettel bánnak orvosainkkal, agronó- musáinkkal. Élmennek értük az egyetemre, gépkocsival szál­lítják őket a faluba és ponto­san olyan féltve őrzik őket, mint a himestojásokat. Am a pedagógus nehéz bőröndjeivel még mindig egyedül bandukol ] albérleti szobájába, lia egyál­talán kerestek neki ilyen szo­bát. Mindez azért, mert taná­csi vezetőink, társadalmi szer­veink hozzászoktak ahhoz, hogy pedagógus volt, van, len­nie kelt. Tehát ennek tradíció­ja van, S aminek tradíciója van, ott nem szükséges a fi- : gyeímcsség, a körültekintő, emberi megbecsülés. E panasz kapcsán meg kell L J__I__i. _t__*__I__I__ Eg y újítássá! I miHiéoOÖ ezer forint megtakarítás A Lenin Kohászati Művek nagyolvusztóművénél a kohói: levegőellátására szolgáló fúvó­gépek teljesítménye jó ideig nem volt kielégítő, s ennek el­lenére mégis sok gőzt használ­tak el. A gyár egy műszaki dolgozókból álló újító csoport­jának javaslatára módosították a turbinák sűrítőit, kondenzá­torait. Az ajánlott megoldás igen jól bevált, s két gépnél már több mint egy éve rend­szeresen alkalmazzák. Az át­alakítás után a fúvógépek gőz­fogyasztása nagy mértékben csökkent, teljesítményük pedig lényegesen emelkedett. így, utólagos megállapítás szerint az új megoldással egy évben kereken 1 millió 300 ezer fo­rintot takarították meg. A Miskolci Rádió műsora: (A 188 méteres hullámhosszon 18—19 óráig)' Megyei körkép. Uj könyvtárban, Sátoraljaújhe­lyen. Télen, nyáron, kánikulában. A fíltő. Zenekari muzsika. Orvos a mikrofon előtt. A fertő­ző sárgaságról. Asszonyok műsora. Hés,tietek Fehér Sándor Ernő Orchideák" című operettjéből. .Sporthíredé. ram. Hiányolták viszont, hegy j. nein volt módszertani hamu-} tató, e.z azonban a. szűkresza-j. boti idő miatt érthető is. A ve- \ zelöségi tagok és a bizalmiak £ együtt töltöttek három -napot, t a szünetekben beszélgetlek£ egymás feladatairól, problé-1 máiról, tapasztalatairól. Erre. {. máskor úgysem sok idő jut, hi- < szén legtöbben váltóműszak- j ban dolgoznak, ritkán talál-, koznak, aklcor is csak rövid j időre. ^ Felbuzdulva a. sikeren, aj Mezőgazdasági Gépjavító ki- j szeset elhatároztak: jövőre, is- < met rendeznek ilyen tábort, de. £ legalább egyhetes időtartam­mal. Gy. li. * Érdekes dolgot kezdeménye­zett ti Mezőgazdasági Gépjaví­tó Vállalat KISZ-szervezete. Vezetőségi tagok es bizalmiak részére háromnapos tanfolya­mot rendezett Tokajban. A részvevő kilenc lány és hu­szonegy fiú minden költségét a KISZ, a szakszervezet és a vállalat fizette. Hogy honnan volt a kiszc- seknek ennyi pénzük? Munka­idő után jónéhány alkalom­mal bennmaradtak az üzem­ben, különmunkákat vállallak. Az igy szerzett összeg a KISZ- szervezeté lett. Ebből kirán­dultak Debrecenbe, Jösvafőre, s megnézték az ipari vásárt is. A pénzből futotta a tolmji ve­zetőképző táborra is. A program, ez érthető is, zsúfolt volt, hiszen három nap alatt sokféle témáról esett szó. Ismertették a KISZ Központi Bizottságának ez évi határoza­tait, érdekes előadásokat tar­tottak például a szocialista Eroinufaívany A balatoni luxus-szálló strandján külföldi vendegei, nagy érdeklődéssel figyel­nek két embert, akik mé­ricskélnek a. parton, majd kijelölt helyeken cölöpöket szúrnak a földbe> egy jóko­ra nagykalapáccsál, valami kovácsmühelyböl hozhatták, egyet-kettőt ütnek is a tete­jére. akkurátusán szemlél- gelik, összehúzott szemmel méricskélik: jó helyre ke- rültek-e az oszlopok? Az­tán néhány felhasználatlan cölöpöt és a súlyos pörölyt hátrahagyva eltávoznak. A külföldnek meg-megtapogat- ják a földbeszúrt, ismeretlen rendeltetésű cölöpöket, emel­getik a. nagykalapácsot, pró­bálgatják fogását, aztán, hogy érdeklődő hölgy is akad, egyikük ki is próbál­ja: szép. lendületes ütéseket mér az egyik cölöpre, az pe­dig engedelmesen süllyed a talajba. Pillanatok alatt fo­gadások születnek: ki hány csapással, vagy ki mennyi idő alatt, milyen'mélyre tud­ja az oszlopoka.1 a földbe verni. Hangos kiáltozásokkal biztatják egymást, csattanva zuhognak az ütések a fada­rabokon, nagyszerű a mólea. Mire a két magyar mun­kás visszatért a festett pad- ülőkékkel, hogy azokat az oszlopocskákra helyezze, és így nehány paddal gazdagít­sa a strandot, egy fia cölöp sem árválkodott, a zöld me­zőben. A föld színéig beka- lapáltan hirdette mind, hogy van túrtus, van férfi- erő a külföldi szállóvendé­gekben. Hogy a padokat végül is miként szerelték fel, és a cölöpöket miként ásták elő a földből, nem tudom. Egy bi­zonyos: jó, hogy vendégeink nem értettek magyarul, ha pedig erősen odafigyeltek a beszédre,' olyan szavakkal ismerkedhettek meg, ■ ame­lyeknek jelentését hiába ke­resik a tudós társaságok ál­tal kiadott szótárakban. (b)

Next

/
Oldalképek
Tartalom