Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-10 / 159. szám
ESZAKMAGYARORSZÄG Szerda, 1963. július lft» •• Ünnepélyesen fogadták • •. (Folytatás az 1. oldalról.) I. P. Kazanyec a két testvéri ország népei megbonthatatlan, örök barátságának éltetésével fejezte be üdvözlő beszédét. Az üdvözlésre Kádár János válaszolt: — Küldöttségünk nevében és a magam részéről is, őszinte köszönetét mondok mindnyájuknak a baráti szavakért, a testvéri fogadtatásért, amelyben részesítettek bennünket — mondotta. — Szovjet-Uk- rajna, a nagy Szovjetunió földjére érve, mindenekelőtt átadom önöknek, a testvéri szovjet népnek, a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép őszinte jókívánságait, forró, elvtársi üdvözletét. — A nagy Lenin által magasra emelt és győzelemre vitt forradalmi zászló alatt tömörült szovjet nép és a magyar nép legöntudatosabb fiait sok évtizedes közös harc testvéri kötelékei fűzik össze, így a Szovjetunióba érkezve, mi mindenkor a legközelebbi barátainkhoz, szövetségesünkhöz jövünk látogatóba. így van ez most is, Pártjáinkat, országainkat, népeinket az elvek és a célok azonossága, a sokoldalú együttműködés forrasztja össze a fejlődés jelen szakaszában is. Ennek tudata erőt ad nekünk saját munkánkban, harcunkban. Párt- és kormányküldöttségünk, amely a baráti meghívásra most a Szovjetunióba érkezett, bizonyos abban, hogy ez a látogatás még jobban elmélyíti és erősíti egységünket és össze- forrottságunkat. a szilárd és megingathatatlan internacionalista elveken nyugvó szovjet—magyar barátságot. — Ismerjük azt a hatalmas és nagyszerű eredményeket hozó munkát, amelyet Önök végeznek. Mégegyszer megköszönve a szíves fogadtatást, gratulálunk eredményeikhez, további sikereket kívánunk szomszédunknak, Szovjet-Uk- rajna minden dolgozójának, egész népének. Kádár János a kommunizmust építő szovjet nép és a két nép testvéri barátságának éltetésével fejezte be beszédét. A beszédek elhangzása után a küldöttség tagjait a fogadtatásukra megjelentek villásreg- gelin látták vendégül, majd a delegáció különvonata tovább indult. Baráti beszélgetés taviján és Mifeviien Kedden kora délután Lvovba érkezett az a különvonat, amelyen Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a kormány elnökének vezetésével a magyar párt- és kormányküldöttség utazik a Szovjetunióba. A Ívovi terület vezetői fogadták a magyar vendégeket a pályaudvaron, amelyet feldíszítettek Magyarország, Ukrajna és a Szovjetunió állami lobogóival. Kádár elvtárs meleg hangulatú beszélgetést folytatott a párt és tanácsi szervek vezetőivel. Ivan Kazanyec, az ukrán Minisztertanács elnöke, Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese és más hivatalos személyiségek is részt vettek a beszélgetésben. Rövid Ívovi tartózkodás után a különvonat folytatta útját. Kijevben, Ukrajna fővárosában. rövid időre megállt az a különvonat, amelyen Kádár János vezetésével a magyar párt és kormányküldöttség utazik Moszkvába. A vendégeket az ukrán párt és kormány vezetői fogadták a pályaudvaron, amelyet Magyarország, a Szovjetunió és Ukrajna állami lobogói díszítettek. Virágcsokrokat nyújtottak át Kádár elvtársnak és a küldöttség többi tagjának. A vonat folytatja útját Moszkva felé. Hazaérkezett Aígériából £ , . * a magyar part” és kormányküEdöítség Csiga as asztalon * EHmisburgban az egyik nagy nyugatnémet acélcsőgyáf ** vállalat több száz munkást elbocsátott Ennek oka1 A magyar párt- és kormány- küldöttség, amely Szabó Zoltánnal^, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának vezetésével részt vett az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság kikiáltásának ünnepén, kedden visszaérkezett Budapestre.-----OQO----P rovokációk az NDK államhatára ellen volt, hogy a szovjet acélcsőszállítások törvénytelen tilsl£, pe miatt a gyár kénytelen volt csökkenteni termelését. A dö4 pe után egy munkásküldöttség kereste fel az üzem igazgatói ki aki előbb szivarra gyújtott, majd kiterített a tanácsi** al munkások elé egy Süddeutsche Zeitungot, Nyugat-Néf* n< ország egyik legtekintélyesebb napilapját. Rámutatott f ki hirdetésre és imigyen kiáltott: „De uraim, hát szedje* m csigát!” Es valóban, a lap hirdetései között ott virított *. ta jókora, bekeretezett ajánlat, amely pompás jövedelem* k< kecsegteti azokat a nyugatnémet munkanélkülieket, akik ** ke landók éticsigat szedegetni a gazdagok asztalára ... ]y „Szedjenek csigát__” Az embernek óhatatlanul M*' rí A ntoinette jut eszébe, aki hajdanában a kenyérteleneU* azt vágta oda: „Egyenek kalácsot-’. pj No, persze senki sem gondolja, hogy az ötletes igazgS* vagy a hirdetés feladóját egyhamar megrövidítik egy feji; ki mint a kalácsot ajánlgató francia királynét. De azért arra az eset, hogy kissé elgondolkodjunk a gazdasági csoda Nyuf n Németországának mérhetetlen gazdagságán, amely íme >* azt is megengedheti magának, hogy vasöntőkkel szedess éticsigát__ . ■ I A történet csattanója sajnos hiányzik. Az ugyanis, h* mit feleltek az elbocsátott öntők és csőhúzók az ajánlat. Azt nem jegyezte fel a nyugatnémet sajtókrónika. Ügy szik, nem lehetett kitenni •— az asztalra.. _4, Egv korty cseresznyepálinka Aggodalom Rablók között régi elv, hogy nem lehet válogatni a módszerekben. És mégis . . . A Newsweek egyik legutóbbi számában Steven Frederick, az amerikai úgynevezett „békehadtest” munkájával kapcsolatban így ír: Ennek feladata volna a primitív, elmaradott népeket Afrikában és Ázsiában megtanítani a civilizációra, a demokráciára, a gazdaságitudományi ismeretekre, az alkotmányos állami életre. De melyik amerikai beszélhet addig a fehérember kul- túrfölényéről, humanizmusáról, demokráciáról és jogállamról, amíg az Amerikai Egyesült Államokban vérebekkel. tűzoltó fecskendőkkel és gumibotokkal támadnak az emberi jogokat követelő négerekre, amíg ezt teszik a franciák, miután Algírból kiűzték őket, saját népükkel, a portugálok Angolában, Ngo Dinh Diem-ék Dél-Vietnamban. Mit lát ma tőlünk a világ? Terrort, erőszakot! Amíg az amerikai néger-kérdést nem oldják meg, nem állhatunk pirulás nélkül az elmaradott népek elé. Mert nem bíznak bennünk. Ki hiszi el missziónkról, hogy segíteni akarunk, miközben az Egyesült Államokban kutyákkal, s gumibotokkal támadunk a négerekre. Ki hiszi el? Senki! És éppen ezt látja, sokallja, az új-mundéros amerikai rablóhad egyik híve. Meg lehet érteni. Szovjet nyilatkozat (&& iráni, a tőrok és a Szíriái kormányhoz Andrej Gromiko szovjet ) külügyminiszter kedden a kül- > ügyminisztériumba kérette i Irán, Törökország és Szíria 1 moszkvai nagykövetét és átírd/«/ jelentés ; a kurdisztáni harcokról A bagdadi rádió hétfői adásában ismertette az iraki „harctéri parancsnokság” közleményét a kurd fegyveres ala- S kulatok ellen vívott ütközetek- í ről. A közlemény azt állítja, | hogy a kormánycsapatok Irak i északi részén, Gabal Bithur j körzetében leverték a szabadságharcosok ellenállását. Hiva- (talosan jelentik, hogy a hadsereg „igen sok lázadót” megölt, sokat megsebesített, fegyvereiket elkobozta. Kennedy összehívta a Nemzetbiztonsági Tanácsot Kennedy elnök kedd estére összehívta a NemzetDiztonsági Tanács ülését. Ezen az ülésen részt vesz Avarell Harriman, aki a jövő hétfőn Moszkvában < kezdődő szovjet—amerikai— < angol atomtárgyalásokon az amerikai küldöttséget vezeti. A Nemzetbiztonsági Tanács ülésén adják meg a végső utasításokat Harrimannak, aki szerdán indul útnak Washingtonból és csütörtökön Londonba érkezik. nyújtotta nekik kormányuk részére a szovjet kormánynak az Irak északi részén lejátszódó eseményekkel kapcsolatos azonos tartalmú nyilatkozatát. A szovjet kormány figyelmezteti Irán, Törökország és Sziria kormányát arra a veszélyre, amely összefügg azzal, hogy beavatkoznak az iraki állam területén végbemenő eseményekbe. A nyilatkozatok megállapítják, a szovjet kormánynak olyan értesülései vannak, hogy egyes államok, közöttük Irán, Törökország és Sziria az Irak északi részében lejátszódó eseményekbe való beavatkozás útjára léptek: az említett kormányok egészen odáig mennek, hogy katonai jellegű intézkedéseket foganatosítanak. A CENTO-tagállamok kormányainak ilyen politikája súlyos következményekkel terhes — jelenti ki a szovjet kormány, s emlékeztet azokra az eseményekre, amelyek 1956. őszén az 'Egyiptom elleni hármas imperialista agresszió előkészítésével és végrehajtásával voltak kapcsqlatosak. A szovjet kormány abból indul ki, hogy senkinek sem szabad beavatkoznia Irak ügyeibe hangzanak a nyilatkozatok. A nyilatkozatok idézik a kurdok elleni kegyetlen megtorlás tényeit, ami ezen országok és a Szovjetunió határainak közelében játszódik le. Az iraki kurdok tragédiája már nemzetközi probléma lett Megbújták hát a brit birodalmi harsonákat: veszélyben Viktória királynő öröksége és az angol erények. A királyi palota, komorhangú nyilatkozatokat ad és vizsgálat indult a testőrségnél. Vajon mi történt? Nem több és'nem kevesebb, mint hogy a tizennégyesztendős Károly herceg, az angol trón várományosa, egy skóciai iskolai kiránduláson cseresznyepálinkát ivott egy vendéglőben. A szolgálattevő testőr, aki nyomon követte, elvette tőle a poharat, — de a felséges gégén akkorra már néhány korty lecsúszott. A királyi palota hivatalos nyilatkozatban fejezte ki „sajnálkozását”, a herceg iskolamestere pedig kijelentette, hogy őfenségének példás büntetést kell kapnia. Hiszen nem akárki nyelte a cse resznyepálinkát és itt egye ncsen — úgymond — „az or szég jóhíréről” van szó ... Érdekes, mintha az angó kormányt nem az utóbbi év század legnagyobb erköl* ^ botránya tépázná e pilla«* e ban. S mintha a konzerv»»1 párt nem is azért inog*' ^ mert esztelen fegyverkez*1 . politikája, az „angol ato* utáni hajsza, a soroz»»* stratégiai és politikai V ‘ tasztrófákhoz vezetett. My * íme megtudtuk, hogy nem * a politika veszélyezte“ £ Anglia jóhírét”, hanem D herceg csinytevése. Az * igazi katasztrófa. b Persze, az angol konzerv 6 tivok „csinytevései” a ící n verkezési politika és * atomverseny „kocsmapult!» « nál” — az egész emberi*' Kl get érintik. így hát egy cí* h rét javasolnánk. Ezeket h politikai csinytevéscket bü* e tessük — viszont szav»* af zunk meg Károly herceg«* egy ital cseresznyepálinka ó Mindenki jó! jár. Mi egy K n csit fellélegzünk, a herceg kedvre derül cs Anglia il zi jóhire is meg lesz me ve... — hangzik 'a nyilatkozat. — Mindez jogos haragot vált ki a nemzetközi közvélemény széles köreiben. Az SZIÍP Központi Bizottságának nyilatkozata A keddi Pravda közli az SZKP Központi Bizottságának alább következő nyilatkozatát: „1963. július 7-én Pekingben tömeggyűlést tartottak, amelyen hivatalos személyek felszólalásaikban támogatták azon öt kínai személynek — a kínai nagykövetség munkatársainak és kínai aspiránsoknak — helytelen cselekedeteit, akiket a szovjet külügyminisztérium követelésére hívtak vissza Moszkvából. A Kínai Népköztársaság nagykövetségének munkatársai és az aspiránsok a szovjet szervek figyelmeztetése ellenére Moszkvában és más szovjet városokban illegálisan terjesztették a KKP Központi Bizottságának ez év június 14-éről keltezett, az SZKP Központi Bizottságához intézett levelét, amely rágalmazó és alaptalan támadást tartalmaz az SZKP és más marxista—leninista pártok ellen, és egyben durván semmibe vették a Szovjetunióban érvényben lévő szabályokat és rendelkezéseket. A külügyminisztérium a szovjet kormány felhatalmazására felhívta a kínai nagykövet figyelmét arra, hogy az ilyen tevékenység tűrhetetlen és követelte annak beszüntetését. A kínai nagykövetség e figyelmeztetés ellenére nemcsak, hogy nem szüntette meg a levél terjesztését, hanem továbbra is megsértette a szuverén államok közötti kapcsolatokban általánosan elfogadott normákat. A pekingi gyűlésen újra, s ezúttal tüntető formában hangzottak el kijelentések arról, — mondja a továbbiakban a nyilatkozat —, hogy a kínai elvtársak továbbra is joguk*1 tekintik a Szovjetunióban KKP Központi Bizottsága f nius 14-i levelének terjeszt*» és helyeselték e cselekedetek De az a „jog”, amit a kJ* elvtársak szeretnének form*1 maguknak, a gyakorlatba* kommunista pártok köz0 kapcsolatok éleződésére ve^ olyan pillanatban, amikor ** megegyeztünk abban. ho1 beszüntetjük a nyílt vitát. egveztünk a legnagyobban abban, hogy az SZKP és KKP képviselői találkoznak.1 ez a találkozó már meg is k* dődött Moszkvában. Úgy tűnik, a találkozó és megkezdése után nem le*' helyénvaló semmi olyas*; tenni, ami zavarja a vitás kJ dések megvizsgálásához sz»: séges feltételek kialakítás» “A vitás kérdések megv*í Jgálására azért van szűk*' «hogy olyan megoldásra let»* Jsen jutni, amely hasznos lel* Ja nemzetközi kommunista 1 •munkásmozgalomnak. A roH Jxista—leninista pártok épP • ezt várják. A kínai elvtár** •viszont ellenkező előjelű int* okedéseket hoznak. Már “azt a tényt, hogy ilyen gyű* ehívnak össze, s azon hivat»1, •kínai személyek felszólalás*’ Jban igazolják és helyeslik sfent említett cselekedetek' Jnern lehet másként értéke* amint olyan törekvést, hog?( •testvéri kínai népben a SZ* r Jjetunió iránti barátságtalan ‘ <; ezést és beállítottságot kel** j Jnek. kiélezzék a helyzetet', aSZKP és a KKP képviselői*' j. •tárgyalásai folyamán: ^ 2 Az SZKP újból hangozt»*! e •— mondja befejezésül a *»)v olntkozat —, lankadatlan a*,' Jtörekvése, hogy szilárdan j ^következetesen harcoljon, a * • cialista közösség országainak * •a kommunista világmozgalo*1 , Jnak a marxizmus—leninizi«'1' | Ja proletár internacionalizflS'j,; •elvei, a moszkvai értekezlet* . •nyilatkozataiban foglalt eNc; Jalapján megvalósuló szó** •egységért I. M. Majszkij emlékirataiból Egy nagykövet első lépései Június utolsó napjaiban, Kennedy amerikai elnök nyu- • gát-berlini látogatása után közvetlenül az amerikai hadsereg . Nyugat-Berlinben állomásozó ; egységeinek tagjai több provo- ■ kációt követtek el az NDK államhatára ellen Potsdam-kerü- letében. A nyugat-berlini ame- ; ríkai megszálló csapatok tag- . jai különösen súlyos merényié- ; tét követtek el július 3-án. A . Német Demokratikus Köztár- • saság nemzeti néphadseregének katonáira géppisztolyból lőttek, megrongálták a határ- védelmi berendezéseket és könnyfakasztó bombákat dob- tak az NDK területére. Csakis • az NDK katonái megfontolt ; magatartásának köszönhető, hogy a támadások nem jártak ; súlyosabb következményekkel. ■ van, hogy köd nélkül London elvesztené vonzóerejének leg- alább felét. A beszélgetés még két percig folyt ilyen semmire sem kötelező stílusban. Végül a király reményét fejezte kl, hogy Anglia és a Szovjetunió között a kapcsolat kedvezően fog alakulni. Én is hasonló reményemet fejeztem ki. Az egész kihallgatás során csak ezeknek a szavaknak volt némi kapcsolatuk a politikával. Mary királyné, aki szintén * B kénytelen volt „fogadni" a szovjet követet és feleségét, már kevésbé tudta leplezni érzéseit. A király, legalább külsőleg, kifogástalanul barátságos volt. A királyné külsőleg is hidegen ellenséges maradt. Állva fogadott budoárjában, és még hellyel sem kínált meg. Beszélgetésünk folyamán fejünk felett a falat nézte. És milyen beszélgetés volt ez! Két semmitmondó frázisból állott, és nem tartott két percnél tovább. Utána a királyné búcsúzásképpen sietve meghajolt. Nekünk sem volt semmi okunk a további ott-tartózkodásra: (Következik: A nagykövet sikeres munkájának feltételei.) derengett Simon alakja. A külügyminiszter, üdvözlése jeléül, észrevétlenül felém bólintott. A királyhoz léptem, aki a ” terem mélyén állott, megszorítottam a felém nyújtott kezet, átadtam neki a két lepecsételt csomagot: az egyik a saját megbízólevelem volt, a másik az elődömet visszahívó levél. Sem én, sem a király nem tartottunk beszédet: Angliában az efféle nem szokás. Aztán V. György, fürkésző szemét felém fordítva, megkérdezte tőlem, hogy utaztam, és jártam-e azelőtt Angliában. Azt válaszoltam, hogy az utazás simán zajlott le, és Anglia ismerős számomra.. Majd az iránt érdeklődött, hogyan érzi magát feleségem a hosszú utazás után, vannak-e gyermekeink, és hogyan bírom az angol éghajlatot. Az alkalomhoz illő válaszokat adtam, s csak az éghajlatról szólva engedtem meg magamnak, hogy kissé eltérjek a beszélgetés szigorúan hivatalos jellegétől; — Gyakran mendják — jegyeztem meg mosolyogva —, hogy az angliai éghajlat kellemetlen. Én más véleményen vagyok. Nekem tetszik az angol kiima. Még a köd ellen sincs kifogásom. Valahogy úgy Kiléptünk a hintóból. Kísérőm Monk gondjaira bízott. Hosszú folyosókon, magas termeken mentünk végig. Aztán megérkeztünk az úgynevezett „hódolati terem”-be. Alig tudtam az itt megjelentekkel'mind kezet szorítani, midőn a szomszéd terembe vezető ajtó egyszerre simán kinyílt, s a lordkancel- Jár felszólított, hogy kövessem. Amikor átléptem a szomszéd szoba küszöbét, az ajtó ugyanolyan hangtalanul csukódott be mögöttem, és én szemben találtam magam V. Györgv- gyel, „Nagy-Britannia, Írország és a tengeren túli brit domíniumok királyával, a hit védőjével, India császárával”. V. Györgyről azt tartották, horw nagyon hasonlít unoka- testvéréhez, II. Miklóshoz. Most személyesen győződhettem meg erről. De az angol király tartásában és arckifejezésében talán az utolsó orosz cárénál több magabiztosság volt. Katonai egyenruhát viselt, és minden bizonnval imponálni akart. A királytól két lépésre — Mint tisztviselő, ön hivatalosan egyik párthoz sem tartozhat, de mégis meg vannak a maga nézetei a politika, a közgazdaság, a kulturális élet egyes kérdéseiben. S vajon ezek a nézetek melyik párt felfogásához állnak a legközelebb? Selbyt némiképp zavarba hozta a kérdés ilyen formában való felvetése, és elgondolkozva, lassan azt válaszolta: — Az én nézeteim talán a konzervatívok felfogásához állnak legközelebb... De Kropotkin ennek ellenére tetszik nekem. Mi, angolok, pártállásunktól függetlenül, legfőképpen individualisták vagyunk. És Kropotkin is feltétlenül individualista. Közben a hintó közeledni kezdett utazásunk végső céljához. Már be is fordultunk a palota kőkapuján. Még néhány fordulat a palota előtti tágas udvaron, s már ott is állunk a széles lépcsőtornác előtt, ahol a Tudorok korabeli ruhákba öltözött őrök Vigyáznak; 5. Ü gy talán kényelmesebb — jegyeztem meg félig tréfásan. Mindenesetre gyorsabban megy. — De bocsásson meg — kiáltott fel enyhe rosszallással Selby. — Hiszen akkor mivé lesz az évszázados hagyomány! Mivel pedig igen kevés érzékről tettem bizonyságot a ha-, gyományok szépsége iránt, Selby elhatározta, hogy más- -ra tereli a szót. Váratlan fordulattal egyszerre csak Kro- potkinról kezdett beszélni. Selby olvasta az orosz anarchista néhány munkáját és meleg együttérzéssel, majdnem lelkesen nyilatkozott róla. Hosszasan bizonygatta, hogy Kropotkin eszméi között sok érdekes és vonzó dolog van. Megkérdeztem Selbytől; melyik politikai párthoz tartozik? — Mint állami tisztviselő — felelte — egyik párthoz sem tartozom. Angliában az állami tisztviselők helyzetüknél fogva pártonkívüliek. —- Nagyon helyes — feleltem.
