Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-28 / 175. szám

Vasárnap, 1963, július 28. ESZAKMAGYARORSZAG 7 Hasznos hirándulás Á Putnoki Felsőfokú Mező- gazdasági Technikum hallga­tói tanulmányi kiránduláson meglátogatták a Füzesabonyi Állami Gazdaságot és a kom- poltí Mezőgazdasági Kutató Intézetet. A több mint 10 000 holdas gazdaságban' először a borjúne­velést néztük meg. A gazdaság vezetői most egy új szarvas­marhafajta kitenyésztésén dolgoznak. A következő állo­más a baromfitelep megtekin­tése volt. Érdekessége, hogy az elméletben tanultakat ösz- szekapcsolhattuk a gyakorlat­tal. A gazdaság lóállományá- nak egy részét is megnéztük, majd egy különleges üzem- szervezési probléma gyakorlati kivitelezését, a kombájn mun­kájának egy brigádban való összehangolását láthattuk. A Kompolton látottak közül a legérdekesebb a gyakorlat­ban eddig még nem használt, új takarmánynövények ter­mesztése. A kirándulás folyta­tásaként vasárnap Putnokon a lejtős területek művelési kí­sérleteit figyeltük meg. Rock Oszlcár I. évf. hallgató Az, hogy manapság már a kicsiny falvakból is egyre ke­vesebb fiatal költözik a vá­rosokba, s egyre több marad szívesen otthon, azt bizonyítja, hogy falvainkban is egyre jobbá, tartalmasabbá változik aé élet. A fiatalok mindent megtalálnak már otthon. Mun­kát, életcélt, tanulási lehetősé­get, érdekes és értékes időtöl­tést, hasznos szórakozást. S hogy közelebbről nézve mit is jelent ez? Két borsodi kis falu ban látottak-hallottak vála­szoljanak erre. Muesonyhan Kellemes zene hallatszik a szép, új művelődési otthon cgijik terméből. •— Lemezjátszót, rádiót hall­gatnak, televíziót néznek, tár- sasjátékoznak itt a fiatalok — hallottuk Viszlóczky Lászlótól, a község párttitkárától. — Van tehát hol lenniük, szórakoz­niuk, amikor hazajönnek az alberttelepi bányából, vagy a termelőszövetkezetből. — Két helyiségünk van a művelődési otthonban — Visz­lát Lászlóné KlSjő-titkár öröm­mel újságolta: irodalmi szak­kör működik itt, leánykört szerveztek, s a leánykor tagjai, miközben kézimunkázni ta­nulnak, könyvekről, filmek­ről eszmecseréznek. Van szín­játszó csoportjuk is, amely leg­utóbb egy háromf elvonásos vígjátékot tanult meg. Tánczenekarunkat pedig még a környező községekbe, Szuhakállóra,. Barcikára is gyakran meghívják — egy kis büszkeséggel mondta ezt Kav- lics Anna, a mucsonyi KISZ egyik vezetőségi tagja. És jo­gos is ez a büszkeség. Mint ahogy jogos akkor is, amikor a 26 tagú népitánccsoport szép eredményeit emlegetik, vagy ha arról beszélnek, hogy jú­niusban együtt voltak Tokaj­ban a szövetkezeti napokon, és ha befejezik a nagy nyári munkákat („most minden fia­tal segít szüleinek”), akkor újabb kirándulásokat szervez­nek. S más program? — Minden hónapban rend­szeresen tartunk KISZ-tag- gyűlést. Ekkor beszéljük meg a teendőket. Sok jó tanácsot ad nekünk Tokaji Ferenc, a tanács vb-elnöke,. aki, mint pártvezetőségi tag, mindig részt vesz a mi taggyűlésein­ken is... Problémájuk? Kevés a spor­tolási lehetőség. A fiúk tár­sadalmi munkában építettek ugyan egy röplabda-pályát, ide azonban nem engedik be a lá­nyokat. Senki sem kérdezte, hogy miből... Régi, igaz közmondás, hogy csak borbarát van, de bajba­rát nincs. A tárgyaláson kicsit ennek szellemében beszélt a védő­ügyvéd, s súlyos szavakkal ma­rasztalta el Tóth István fia­tal boltvezető baráti körét, akik rendszeresen elfogadták meghívását, és soha eszükbe nem jutott volna megkérdezni, miből tudja fedezni a gyakori, százforintos számlákat. Ter­mészetesen a tárgyaláson már nem voltak ott az ivópajtások. Már nem voltak kíváncsiak ar­ra, hová juttatta társukat a költekezés. Tóth István súlyos váddal állt a miskolci járásbíróság •előtt Ez év tavaszáig a Nyé'klád- háza és Vidéke Körzeti Fmsz. mályi 8. számú vegyesboltját vezette. Megbízható, csendes ember volt, ezért merték fia­tal kora ellenére ilyen felelős­ségteljes beosztásba helyezni. Eleinte kevesebb, később min­dig nagyobb összegű leltár­hiánya volt. A. leltárellenőrö­ket úgy vezette félre (jellemző azok hanyagságára), hogy az árukkal telt ládák közé szal­mával s más anyagokkal meg­töltött ládákat helyezett. Más alkalommal, amikor tudta, hogy van vagy húsz­ezer forint hiánya, a hozzá ki­küldött Bihari Barnabás lel- tárellenőmek azt mondta, hogy kölcsön adott néhány napra egy nagyobb összeget, s intéz­zék el valahogy, hogy a hiányt ne vegyék észre. • Bihari Barnabás hivátali kötelezettségével visszaélve segített a üeltárhamisításban Az árukészlet mennyisége elé 1, 2, 3-as számjegyeket ha­misítottak. így lett a 20 cso­magból 220, a 92 csomagból 292, és így tovább. Összesen 31 tételt hamisítottak meg, amely 21-233 forintot jelentett. A leltárellenőr. aki az ügyészségi vádirat szerint az üzemegységekben végzett mun­kája után gyakran elfogadott italt és kisebb értékű tárgya­kat — ebben az, esetben 2000 forintot vett át Tóth Istvántól a „közös munkáért.” De a nagyobb hiányon, ez a manipuláció sem segített. Az elsőrendű vádlott ezért a kö­zeledő nagyleltár előtt, betört saját boltjába Lereszelte a lakatot, bement a raktárba, s olyan csatateret hagyott maga után, mint egy i,igazi betörő.” Kihúzgálta, ki­borogatta a fiókokat, szétszór­ta az aprópénzt, s a kasszában hagyott 5500 ioiintot magához vette. Az ezt követő leltározásnál több mint 50 ezer forint hiányt találtak. Megindult a nyomozás, az ismeretlen tettes ellen. Egy idő múlva azonban Tóth Ist­ván önként jelentkezett a ren­dőrségen, s töredelmesen min­dent beismert­Elmondotta azt is, hogy na­ponta 50—60 forintot vett ki a kasszából saját céljaira. So­kat költött szórakozásra, a ba­rátokra. Az ügynek két igen fontos tanulsága van Az egyik, hogy anyagi fele­lősséggel dolgozó, különösen fiatal embereknek tartózkod- niok kell a nagyon könnyen kiismerhető, „hűséges” ivópaj­tásoktól. A másik ennél is lényege­sebb: 'sokkal lelkiismerete­sebben, felelősségteljesebben kell dolgozniuk az ellenőrök­nek. Nem is egy boltvezető el­mondja, de csali szigorúan négyszemközt, hogy az ellen­őrök elvárják, sőt meg is kö­vetelik esetenként, hogy a boltvezető felbontsa „tisztele­tükre” azt az egy-két üveg borocskát. Hogy az ilyen el­lenőrzés mire’ vezet, azt az időnként felszínre kerülő na­gyobb, már sikkasztás számba menő leltárhiányokból lát­hatjuk. A miskolci járásbíróság íté­lete figyelmeztetés is lehet a hasonló munkaterületen dol­gozóknak. Tóth István társadalmi tu­lajdont károsító sikkasztásá­ért és magánokirat hamisítás­ért 3 évi szabadságvesztésre, Bihari Barnabás leltárellenőrt vesztegetésért és magánokirat hamisításért 1 évi szabadság- vesztésre ítélte a bíróság, de az ő büntetése közkegyelem alá esett. Adamovícs Hona Vajon milyen a víz? J De már ez a probléma is újfajta. Más, mint régen volt. ! Mert valahogy a gondok is megváltoztált, az igények is. Mint minden faluban... Legyesbényén A tsz-irodában szorgalmasan számolja a munkaegység elő legeket Takács Ilona köny­velő és két adminisztrátor: Ba­logh Ilona és Balázs Margit. Mindhárman fiatalok, KISZ- tagolc, Balázs Margit a szerve­ző titkár. — Legfontosabb most a munka — mondja utóbbi. — Nem sok időnk van a szórako­zásra. De azért érdekes a mi életünk is... — Nemrég volt egy szellemi vetélkedő — szól közbe Ba­logh Ilonka. — Tavasszal meg Gárdonyi: Lámpás-át ad­tuk elő. Kocsis Gyula, az iskola igazgatója tanította be... — No, és a KISZ-helyiség avatása! — s megtudjuk a lá­nyoktól: a termelőszövetkezet adott egy helyiséget a fiata­loknak, ezt ők társadalmi munkában kifestették, beren­dezték, barátságossá tették. Azóta itt töltik szabad idejü­ket. A járási KISZ rádiót is ígért, bizonyára hamarosan megkapják. — Társadalmi munkában hoztuk rendbe a sportpályát, a kézilabda-pályát. Vasárna­ponként járdát építünk... És csupán érdekességként em­lítik, pedig családias életü­ket jellemzi ez is: Tavaly rendezlek egy KISZ-esküvőt, s az ifjú házasoknak most szü­letett kisgyermekük. A név­adó-ünnepséget is a kiszesek rendezték, s az újszülöttnek ajándékokat vettek, mint saját rokonuknak... — De ezek csak apróságok — jegyzik meg. — Sokkal je­lentősebbnek tartjuk, hogy miként dolgoznak a fiatalok a tsz-ben. Itt van például a Tóth Imre bácsi fia, aztán idős Tóth Pálé. Vagy Nagy József lánya, Anna, meg a kis Orosz Mari és Gergely Lajos a kertészetben. Nagyon sokat dolgoznak. De hát ez nem rendkívüli dolog, másutt is hasonlóak a fiata­lok. — (Ruttkay) (§>o Barcsi Pál rajzai. Tegyük használhatóbbá a mépherti szabadtéri színpadot! A hosszú idő óta tartó, szo­katlanul forró nyár mind több embert csalogatna esténként a miskolci népkertbe, illetve annak a szabadtéri színpadára. A szabadtéri színpad azonban, a korábban meghirdetett prog­ram ellenére, igen kevés szó­rakoztató nyári estet Ígér. Csupán filmelőadások vannak esténként, azonkívül július 30- án a lengyel kisipari szövet­kezetek krakkói művészegyüt­tese szerepel itt, szeptember első napjaiban pedig a Magyar Állami Népi Együttes látogat el hozzánk egy estére. Mi az oka, miért áll az élet a szép környezetben fekvő, jó levegőjű, nagy befogadóképes­ségű szabadtéri szirma dón? Miért nem kíván a Debreceni Csokonai Színház operatársu­lata sem több előadást tartani itt az Aida után, és miért for­dított hátat egy jugoszláv tánczanekar szerepeltetése után ennek a színpadnak még az Országos Rendező Iroda is? A válasz igen egyszerű: a szín­pad elavult. korszerűtlen, technikai felszerelése alkal­matlanná teszi az előadások megrendezésére. Hol a világí­tással. • hol a hangerősítéssel van hiba, hol mindkettővel, és ez igen befolyásolja az. elő­adások élvezhetőségét! Rossz a nézőtér is. A laza talajra énített padsorok süllvednek, előre és hátra buknak, kényel­metlenek. De elsősorban a vi­lágítási és hangosítási nehéz­ségek miatt nem jönnek együt­tesek erre a színpadra. Az említett krakkói együttes, amely kórussal és tánccal sze­repel, nem igényel különösebb hangosító berendezést, a Ma­gyar Állami Népi Együttes pe­dig saját világosító és hango­sító berendezésével dolgozik. Tizenöt évvel ezelőtt, 1948- ban, amikor ezt a szabadtéri színpadot, nagyrészt társadal­mi munkával felépítettük, va­lóban forradalmi tett volt, na­gyon szép és hasznos is volt. De a másfél évtized alaposan eljárt fölötte, és ami jó volt ezelőtt 15 évvel, az nem lehet jó napjainkban; különöskép­pen akkor nem, ha annak álla­pota soha sem javult, mindig csak romlott. Pedig a városi tanács sok pénzt költött fenn­tartására, hiszen az utóbbi időkben is átlagosan évi 25 000 forintba került az a fenntar­tás, amelynek a nagyközönség szinte alig-alig látta hasznát. Teljes felújításra lenne szük­ség: Ez azonban, tekintettel arra. hogy az elkészült tervek szerint minimálisan 9 millió forintba kerülne, napjainkban nem lehetséges. Erre a harma­dik ötéves tervben kerülhet majd sor. Nemsokára megkez­dődik a Vidámpark építése, ahol lesznek különböző szóra­kozási lehetőségek, lesz lehető­ség művészcsoportok szereplé­sére. Az Avas dél-keleti lejtő­jének beépítése során is épül egy kultúrparki amelyben. szintén lesz ilyen intézmény,' és tervezik, hogy az Avas-te* tön, az új kilátótorony köze­lében ugyancsak létesüljön egy olyan színpadszerűség, amely hangversenyek tartása« ra alkalmas. Azonban ezek az új létesít­mények nem pótolják és nem is kívánják pótolni a néplcerti szabadtéri színpadot, amely a közönségnek igen kedvelt szó­rakozási helye, könnyen elér­hető, és árnyas környezeténél, jó levegőjénél fogva jó felü­dülést ad a nyári estéken. Nem várhatunk a teljes átépítésig. A városi tanács vezetői már dolgoznak egy tervezeten, hogy széleskörű társadalmi összefo­gással, esetleg több intézmény közös beruházásával használ­hatóbbá tegyék a színpadot. Elsődleges feltétel a színpadi tér használhatósága, a világo- sítási és hangosítási berende­zések megjavítása, lei cserélése, ezzel lehetőséget teremtve a kü­lönböző együtteselcnek a fel­lépésre, előadások tartására, Természetesen ez a megoldás csak átmeneti lehet mindad­dig, amíg 'az új, teljes rekon­strukcióra sor nem kerül, de feltétlenül szükséges, mert Mis­kolc közönsége igényli ezt a szabadtéri színpadot, éppen ezért kívánatos, hogy a város- vezetés erre vonatkozó élképp zeléseit az érdekelt szervek, intézmények megértéssel fo­gadják és támogassák. (benedcM I“ a S u s I fiatalok

Next

/
Oldalképek
Tartalom