Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-24 / 171. szám
Szerda, 1963. július 24. ESZAKMACYARORSZÄG s Őszi csúcsforgalom — nyáron A! vasút az év elején a tervezettnél körülbelül három millió tonnával kevesebb árut szállított. Az igények azonban májustól olyan mértékben megnövekedtek, hogy a legnagyobb erőfeszítés szükséges a hatalmas árumennyiség elszállítására, s ezzel egy időben az elmaradás pótlására. A nagy gondok ellenére a Vasút dolgozói, mint már any- Ryiszor, helytállnak. A megnövekedett feladatok következtében az a szokatlan helyzet állt elő, hogy már most, nyáron, őszi csúcsforgalmat bonyolítanak le. A tavalyi őszi forgalom legerősebb hónapjában 9 419 009 tonna árut továbbítottak. A júniusi eredmény már eléri ezt a mennyiséget, az e havi terv kilenc millió 445 ezer tonna, emit még mintegy félmillió tonnával túl is akarnak teljesíteni, hogy tovább csökkentsék az adósságot. Májusban és júniusban ugyanis a vasút több mint egymillió tonnát törlesztett téli adósságából. Fordítsunk nagyobb flfffpelmei az ©sportra! Bánrévei lottó-nyertesek Az utóbbi egy hónap alatt ióvéhány bánrévei lottózóra rámosolygott a szerencse. Többen vagy nagyobb összeget, Vagy a tárgynyeremény sorsoláson nyertek. Szőke János, az Ózdi Kohászati Üzemek dol- Oozója így lett egy Szófia rádió boldog tulajdonosa. Liszlcai János, az Ózdi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat bánrévei húsboltjának vezetője először egy Kékes televíziót ás ezer forintot, majd egy több mint tízezer forint értékű len- Oyel kombinált szobabútort nyert. , A legszerencsésebb a legfiatalabb lett. Várkonyi Ferenc, a szegedi Felsőfokú Vasúti és íorgalmi Technikum tanulója a lottó 27. játékhetén négy találatot ért el. A kézliezkapott 64 ezer forintból 34 ezret a takarékba tett. a. többiből pedig bevásárol szüleinek és magának. Murányi Tibor Bánréve Egy megbeszélésen vettem részt. Kicsit még mindig a hatása alatt állok. Pedig ezen a baráti beszélgetésen nem volt szó megható esetekről, megrázó történetekről. A Külkereskedelmi Miniszérium, a külkereskedelmi szervek és a megye nagyüzemeinek pártvezetői egyszerűen az ország érdekeiről, pontosabban az exporttevékenységről váltottak szót. Az exporttermelésről a mindennapi életben sokszor hallunk, beszélünk, olvasunk. Kicsit azonban egyoldalúan foglalkozunk vele. Örülünk a sikereknek, hogy külföld évről évre több árut vásárol tőlünk, elpuffogtatunk egy-két hangzatos frázist („ez tovább öregbíti megyénk hű-nevét”), büszkék vagyunk a borsodi eredményekre. Tudomásul vesz- szük, hogy ez vagy az az üzem túlteljesítette, teljesítette, vagy valami ok miatt nem teljesítette exportkötelezettségét, és nem vonunk le minden esetben fontos következtetéseket. A külkereskedelemről, a békés gazdasági versenyről kicsit illuzórikus elképzeléseink vannak. Nagyon találóan jegyezte meg a beszélgetés egyik résztvevője; „ne feledjük el, tőlünk soha nem azért rendelnek árut, mert az Diósgyőrött, vagy Ózdon készült, hanem csakis azért, mert vetekszik a többi országok termékeivel, eléri, vagy túlszárnyalja a világszínvonalat.” A két rendszer között küzdelem, verseny folyik az életnek szinte minden területén. Ezek közül alapvető és meghatározó az anyagi termelésben kibontakozó küzdelem. A j Szovjetunió és a szocialista országok békés egymás mellett élés politikájának megfelelően, a békés gazdasági verseny mellett foglalnak állást. A cél világos: utolérni és túlszárnyalni gazdasági fejlődésben a legfejlettebb tőkés országokat. És ehhez kevés az óhaj. Kicsit jobban kell kifelé is figyelnünk. A külkereskedelmi csatornákon kifelé áramló termékek útja, a világpiacon való előretörés, vágj' stagnálás pontosan jelzi, hol tartunk a nagy cél megvalósításában, hol szorít a cipő. Ami Borsodban különösen érdekes: külföldön nagy érdeklődés nyilvánul meg hengerelt áruink iránt. Az igényekkel számolva, ez évben 70%-kal több hengereltárut akarunk exportálni. Ez mindkét kohászati üzemünket érinti. Cseppet sem örvendetes dolog, hogy minden erőfeszítés ellenére, nem sikerül legyártani, kiszállítani az első félévre esedékes mennyiséget. A lemaradást meg lehet okolni, magyarázni, lehetne az érveken vitázni is, de most nem az okok kutatása a lényeg, hanem a tennivalók mérlegelése. Igen dicséretre és elismerésre méltó, hogy az ózdiak több mint kétezer tonna terven felüli exportáru készítésére tettek ígéretet. Az LKM-ben is töprengnek, hogyan lehetne még több árut szállítani külföldnek. A külkereskedelem fokozottabb igényekkel lép fel. Ez érthető. A világpiacon uralkodó erős verseny ugrásszerűen megnövelte a minőségi kívánságokat. Vannak fejlett kapitalista országok, ahol a gyárak 60—70 százalékos kapacitással dolgoznak, s vannak üzemek, amelyeket megrendelés ' hiányában le is állítottak. Ezek a gyárak két kézzel kapnak, foggal, körömmel küzdenek minden megrendelésért, új technológiákat vezetnek be, alkalmaznak. Nálunk ilyen gond nincs, hiszen az LKM úgy tele van megrendeléssel, hogy több ezer tonnára szólót átad Ózd- nak. De hát a világverseny Diósgyőrtől és Ózdtól is többet vár E gyárakban keresni kell a lehetőséget a választék bővíté• •• Hogy gyorsasan épüljenek az éj lakások Eredményes volt a vasárnapi műszak építkezéseinken Pénteken este és szombaton rcu- !&el terjedt el a híre megyénk épít. Nézéséin, hogy az építésügyi miniszter rendeleté szerint a munkaszüneti napokon végzett munkáért •Kétszáz százalékos teljesítménybér Jár. E rövid hír hallatára vasárnap jéggel sem szűnt meg lakás- és “Pari építkezéseinken a munka zaja. Kőművesek betonozók, kubikosok és szerelők dolgoztak az épüfalak, ház- és gépalapok közölt, nogy kihasználják a jó időt, köze- l°bb vigyék az új létesítményeket frz átadáshoz, A lakosság szeme előtt Sok embernek feltűnt vasárnap reggel Miskolc különböző •'eszein, hogy a máskor szinte s,siralmasan” csendes építkezéseken szorgalmasan dolgozó emberek serénykedtek a falakon, födémeken és ablakokban. Ezen a napon a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat 19 •Munkahelyén szerveztek műszakot. A selyemréti strand fürdőzői egésznap láthatták, hogy a szomszédos építkezésen éppen úgy dolgoztak az építők, mint a hétköznapokon. Itt Baranai József kőműves brigádja serénykedett, méghozzá igen szorgalmasan. Nyolc ember dolgozott a brigádból és 134 százalékot értek el. Végzett •Munkájukért 555 forint jár, de 9 vasárnapi pótlékkal 1110 forintot kerestek. Ugyanitt találtuk Küzmös László kubikos brigádját is, akik 166 százalékot értek el és alapbérük 703 forintra alakult. Ezen összeg kétszeresén tízen osztozkodnak. Szorgalmasan dolgozott a diósgyőri lakásépítkezésen Bá- Myik Béla 20 tagú kőműves-vegyes brigádja is. Mi történt az üzemi és az ipari építkezéseken? Lényegesen előrehaladottabb állapotban fogadta a munka a hétfőn reggel munkába állókat a Borsodi Mélyépítő Vállalat építkezésein is. A Lenin Kohászati Művekben, a Kiliándél lakótelep építkezésen, a December 4 Drótműben, a Hejő- csabai Cement- és Mészműben sok értékes munkát elvégeztek az építők. Salamon János építésvezetőségénél például Deák Zoltán kubikos brigádja serényen éjntette a nagykőmázsai drótkötélpálya Y-állomását. A lehorganyzó alapot betonozták. Özdon Nemestóti Kázmér építésvezető személyesen irányította a vasárnapi műszakot. Ezen'a munkahelyen két felépítményes brigád, Zám Géza és Balassi Pál vezetésével az Özd —Borsodnádasd közötti kisvasút felújítási munkáit végezték. Egy másik munkahelyen, amely Dobrovidz Gusztáv építésvezetőhöz tartozik, Lekli Ferenc és Gebri András kubikosbrigádok vállalták a vasárnapi műszakot. Ök az Ózdi Kohászati Üzemek elegy térgépesítési és támfalépítési munkáit végezték példás eredménnyel. A farkaslyuki bányász-le- gényszálló építése sem szünetelt vasárnap. Ezen a munkahelyen Molnár István építés- vezető személyes irányításával Hajdú István kubikos és Kóder László kőműves brigádja elvégezte a szálló födémének betonozását. De a többi tíz munkahelyről is hasonló, jó előrehaladást jelentettek. Ennél a vállalatnál 13 építkezésen 385-en dolgoztak és 4210 munkaórával segítették az ipari beruházások határidőre történő átadását. Ma ki is fizetik a munkabéreket A vasárnapi műszak tapasztalatai szerint várható, hogy az elkövetkező hetekben tovább gyorsul a munka az építkezéseken. Bár a műszaki előkészítésben nem volt különösebb hiba egyetlen munkahelyen sem. mivel a vegyes brigádok önállóan ellátják magukat, mégis, fel kell készülni a nagyobb létszám foglalkoztatására az anyagi és technikai feltételek biztosításával is.. A rendelet szerint csak a dolgozók önkéntes jelentkezése alapján lehet vasárnap; műszakot szervezni, a két szabad szombat közé eső munkaszüneti napra. Azt is előírja a miniszteri utasítás, hogy a dolgozók termelési eredményeit azonnal rögzíteni kell és a vasárnapot követő szerdán az érte járó munkabért, a százszázalékos pótlékkal együtt ki is kell fizetni. így a bérkifizetés megyénk minden építőipari vállalatánál ma meg is történik; Szarvas Miklós sére. A késedelemnek fekbér, * esetleg a piac elvesztése a kö-í vetkezménye. Az exporttermelés tökéletes« együttműködést kíván a kül-« kereskedelmi szervek és a I gyártó üzemek között. S ez bi- S zony olykor-olykor nincs meg.- íme az eset: A Kábel- és Sód-« ronykötélgyárat túlterhelik exporttal. Volt egy 6 millióst megrendelése, amelynek nem| tudót eleget tenni. A miskolci* December 4 Drótműveknek pe-' dig volt üres kapacitása. A? gyár vezetőinek szemfülessé-; gén múlt, hogy a drótgyár hoz-c zájutott a megrendeléshez. A gépiparra nagy jövő vári az exporttermelésben is. Féli évtized alatt duplájára kell« növelni az ilyen irányú terme-J lést. Ami a jelenlegi helyzetet*; illeti, esetenként még nincs? minden rendjén. Egyes válla-« latok a korszerűségben, a vá-J lasztékban, a minőségben nem; alkalmazkodnak kellően az* igényekhez. Ez vonatkozik a« Diósgyőri Gépgyár egyes tér-5 mékeire is. A vasúti kerékpá-; rok készítésében sok tízmilliós megrendelésen dolgoznak,« s elismerésre méltóan. Varnak 5 azonban olyan gépipari termékek, amelyeknél hosszú, 15—18« hónap a szállítási határidő. Ez< megnehezíti az értékesítést. A? gyárban meg kell keresni a le-; hetőséget a gyártás, a szállítás« meggyorsítására. Az üzemben modern konstrukciókat készítenek, nagy is a külföldi érdeklődés, | csak sokára kezdik meg gyártásukat. Az első légpárnás ? sodrógépet például 1961-ben; mutatták be, rendelés lenne? rá, de nem biztos, hogy akár« 1965-ben is megkezdik soro-? zatgyártását Egyes gépeiméi; olyan kifogások hangzanak el« amelyeket el lehetne kerülni.« (Például elfelejtenek olajozó-? lyukat fúrni.) Szóvá teszik a; pótalkatrészek kései gyártását,« az export-megrendeléssel kap-« csőlátás lassú „levélfordulót” is. Ezek oda vezetnek, ho-gy a! gyárban nem növekszik, ellen-« kezőleg csökken az export-termelés. K baráti beszélgetés igen; hasznos volt. Ezt mondta min-« den résztvevő. A hasznosság J nem is abban nyilvánul meg,? hogy beszéltek az exportier- 5 melés eredményeiről, gondjai-« ról, hanem abban, hogy e gon-? dókat országos és nemzetközi? vonatkozásban ismerték meg,! ■hogy a figyelmet a vállalati« gondokon, érdekeken túl a világpiacra, a békés gazdasági; versenyre irányították. Van - 5 nak olyan elképzelések, hogy« a külkereskedelmi szervek § képviselői felkeresik az ex-; port termelésben dolgozókat,? s velük is megismertetik a kül-« kereskedelmi „titkokat”, a vl-J lágpiac nagy boszorkánykony-; háját, ahol a verseny sikere? attól függ, ki tud jobbat, kor-« szerűbbet, gyorsabban, s ol-5 csobban szállítani. És ez feltétlenül helyes len-; ne. Csorba Barna SzásaitarsMV az áztíi fárásta Vasár-nap a pogonypusztai tangazdaságban rendezték meg az ózdi járás 1963. évi szántóversenyét. A versenyen a járás legjobb traktorosai vettek részt szép számú érdeklődő előtt. Jelen voltak a versenyen a járás vezetői és legjobb szakemberei. Fügedi Péter, a járási tanács vb-elnöke megnyitó szavaiban elmondotta, hogy napjainkban, amikor számunkra igen fontos munka, a kalászosok aratása, betakarítása folyik, kell, hogy időt fordítsunk az alapvető és legfontosabb talajművelő munkára, a szántásra. Nem lehet közömbös — mondotta — egyetlen mezőgazdasági üzem vezetőjének és dolgozójának sem, hogy a szántást mikor és főleg hogyan végezzük. A szántóversen vnele is az a célja, hogy széles körben tudatosítsa a korszerű mezőgazdasági gépek jobb üzemi használatát. A versenyen résztvevő traktorosok igyekeztek a verseny feltételeinek eleget tenni. A versenven D4K. UF—28 néflv- kerékmeghajtású, valamint DT 413 szuper Zetor és MTZ 5 gépek vettek részt. Első díjat Hegedűs Barna, a ] pogonypusztai tangazdaság < traktorosa nyert, aki D4K gé- 1 pével 90 pontot ért el. Egyben \ 6 a járás ifjúsági traktorosa is,1 ezáltal a járási KISZ-bizottság! díját is elnyerte. Második Oláh < László, a héti Egyetértés Tsz] traktorosa lett, aki UE—28-as * gépével 84 pontot ért eh A har- J madik helyen Számadó András, a pogonypusztai tangazdaság traktorosa végzett, szuper i Zetor típusú gépével 81 pontot J ért el. A három legjobb ver-« senyző díjat és oklevelet ka- J pott a versenybizottságtól, egy-1 ben jogosultságot a megyei j szántóversenyen való részvé- < télre. A szántóverseny, bár álcád- i tak szervezési hibák, elérte1 célját. Az előkészítő és a le- « bonyolító munkáért dicséretet * érdemel Kenyeres János, a po-, gonypusztai tangazdaság fő- < agronómusa és Ribánszki Pál, J a pogonypusztai tangazdaság < agronómusa. Világhírű vendégek városunkban Az Asztalos Sándor sakk-emlékverseny részvevői szabad idejükben a város nevezetességeivel ismerkednek. A legutóbbi pihenőnapon Fövenyessy József elvtárs, az Állami Biztosító igazgatója meghívására dr. Filip csehszlovák nemzetközi nagymester feleségével, Tál, volt sakkvilágbajnok és Bronstein nemzetközi nagymester meglátogatták az Állami Biztosító központját. Kötetlen, baráti hangnemben folyt a beszélgetés. Bronstein többek között megjegyezte, hogy mindannyiuknak többféle biztosítási kötvényük van. A sakkozók logikusan gondolkozó emberek és a logika valósággal megköveteli a biztosítást. A találkozás vidám poharazgatással fejeződött be. Mindannyian elismeréssel nyilatkoztak a hegyaljai borokról. A Filip-házaspár elbúcsúzott, délután a vasutas klubban szimultán-játszma volt programban. Tál és Bronstein a Miskolci Üveggyárat tekintette meg. Csodálattal adóztak a gyári dolgozók helytállásának, akik az 1200 fokos kemence közelében végzik nehéz munkájúkat. Ez a csoportkép az ő kérésükre készült: Zelenák Károlyné gépkapcsoló, Magyar Sándor, a gyár igazgatója, Tál, Bronstein és István Mátyás öntő jókedvűen néznek a fényképezőgép lencséjébe. Séta a városban. A két elválaszthatatlan jóbarát: Tál és Bronstein, szabad idejükben mindig együtt láthatók. Legfőbb témakörük természetesen a lejátszott sakkpartik elemzése. Tál nagymesternek ezúton is gratulálunk «ízen a nehéz versenyen sikeresen kivívott, biztos első helyezéséhez Szabados György
