Észak-Magyarország, 1963. július (19. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-24 / 171. szám
4 BSZAKMAGTARORSZAG Szerda, 1963, július SC Utazás házunk körül Akfk a miskolci Baross Gábor utca 1. szám alatti szövetkezeti társasházban élünk, lassan megismerjük egymást a beton virágtartók izzasztó ci- pelése közben, a játszótér építésénél, az apró fenyőfácskák, zöld gyepszőnyegek növésének vigyázásánál, a mindennapos örökös védekező harcban, aminek célja: megőrizni ami a közösségé, ami a miénk. Szeretnénk. ha mások is mégis mernék közös gondjainkat. Talán azért, hogy segítsenek, talán azért, hogy megértőbbek legyenek. „A dolgozónak joga van Az egyes lépcsőház ajtaját hónapokkal ezelőtt lezárták, és a lakók a belső udvaron át jutnak otthonukba. Le kellett zárni, mert a közvetlen mellőle nyíló íűszerboltban üveges sört árulnak, és a fogyasztók ezt a lépcsöházat találták a legalkalmasabb ürítőhelynek. Itt ürítik ki az üveget, és sokan magukat is. És néha kitörik az ablakot. Mint most is. Az ürítők tábora nagyon esztétikus látvány! Amikor a lakók panasszal fordultak az egyik illetékeshez, akinek módjában állna, kicsit kötelessége is lenne, valamit tenni ennek a felháborító állapotnak megszüntetéséért, akkor az azt felelte, hogy a dolgozónak joga van meginni a maga sörét! A dolgozónak. Ezek szerint ■a lépcsöházban igen fura elemek lakhatnak. Nyilván olyanok, akiiének rovására a „dolgozók” mindent nyugodt lelkiismerettel megtehetnek. Nézzük meg: kik élnek itt? Bizonyára érdekes meglepetésnek, hogy ne mondjam: leleplezésnek lehetünk tanúi. íme, kilép az első ember az ajtón. — Ugye herceg Eszterházy őkegyelmességéhez van szerencsénk? — Nem kérem. Tanár vagyok. — Hm. Szóval tanár! Es hol, ha szabad kérdeznünk? — A Földes Gimnáziumban. Nem kell mindent elhinni. Biztos csak álcázza magát. De most jönnek a keresztkérdések. —•. Ismeri ott . . . Ismeri. És egyáltalán tényleg olyan, mint egy tanár. Most jut eszembe: valóban láttam is már öt a Földesben. Akkor éppen énekkart vezényelt. De nézzük a többit. — Maga Zichy gróf? — Technikus vagyok a tizenhatos autójavítónál. Tovább. \ ~ Báró Waldbott? — Bíró kérem. És nem Waldbott. Sajnos, a többi ajtó mögül sem lépett elő a meglepetés. Találkoztunk még FÜSZÉRT-dol- gozóval, meg egyáltalán olyan emberekkel, akiket nálunk a dolgozó gyűjtőnévvel illetnek. A leleplezés így elmarad. A meglepetés azonban nem. Mert néhányan most bizonyára meglepetésként veszik tudomásul, hogy jé, itt is ilyen emberek laknak! Kocsisok, sofőrök, szállítók Jegeskocsi áll meg az utcán. Az egyik munkás elindul a jégrúddal, hogy bevigye a vendéglő udvarra nyíló ajtaján. A gyepszönyeg mellett, a járdán halad, de mielőtt a, kapuhoz érne, rövidít: beletapos a fűbe, es így megtakarít magának 2 —3 métert. Visszafele ugyancsak rövidít. Ha néhányszor még elmegy ott, egész szép ösvényt vág magának. Társa is elindul. Becélozza magának a kaput, és teljes hosszában keresztül gázol a gyepen. Körülbelül két lépésnyi távolságra fut mellette a járda. A gyep? Mit bánja ő! Nem ő fizetett érte! Nem ő locsolja most sem délutánonként! Teherautó hoz árut az üzletek valamelyikébe. Bemegy a belső udvarra, ráhajt a gyep- re. valahol lever: a falat, de a vezető mit törődik vele? A lakók fizetik a kárt! A szódás- kocsi is behajt az udvarra. A ládákat lerakják a gyepszőnyegre, onnan hozzák, viszik, addig a ló legeli a füvet. Ahol eléri, ott nem marad semmi. Bojkott ? No, nem hivatalos, és nem is nagyméretű. A következő rövid párbeszéd, ami naponta pontosan így ismétlődik, talán érzékeltet belőle valamit. — Egy üveg szódát kérek. — Nincs! Ennyi az egész. Néha így módosul: — Nincs szóda, mert a lakók nem engedik a kocsit az udvarra! Ez a párbeszéd a vendéglőben hangzik el, de a fűszerüzlettel kapcsolatban is lehetne az unalomig ismételni, csak a szódát kellene mással helyettesíteni. Például cukorral, sóval, kenyérrel, liszttel, tejjel és általában olyan árucikkei, amit a háziasszonyok nap mint nap keresnek. És ami elszomorító: valóban ritkán lehet kapni ezekből az árucik kékből. Egyszerűen: üres az üzlet. A lakók távolabbi helyeken kénytelenek vásárolni. Érthetetlen, miért nem lehet itt is kapni, amit. más üzlolben lehet. Mint. ahogyan az a merevség is érthetetlen, amivel az illetékes kereskedelmi szervek fogadták a lakók, kérelmét, amiben jobb áruellátást kérnek. A fűszerbolt is ahhoz ragaszkodik, hogy a belső udvarról rakhassa be áruját. Annyira ragaszkodik ehhez, hogy már birtokháborítás: pert is indított a szövetkezet ellen. A szövetkezet ellen, bár az üzletek telekkönyvileg a szövetkezet tulajdonában vannak! Magyarul: az üzletnek ott nincs ,birtoka. (Mellesleg: amíg legálisan rakták az árut a belső udvarról, egy szikrával sem volt nagyobb a választék, mint most.) Miért nem rakodnak élőiről, mint ahogyan azt a legtöbb helyen teszik? Ez olyan mélységes rejtély, amire senki sem tud választ adni. Legfeljebb ennyit: csak. * Kis része ez a közös gondoknak. Sok van még. Ha például ellátogatna ide egy tisztiorvos, az is megdöbbenve állna néhány jelenség előtt. A vendéglő fölötti lakásokban a szerencsétlen tervezés miatt nem lehet eleget tenni az egészségügyi követelmények legelemibb szabályának, a szellőztetésnek. Miért? Mert; a vendéglő konyhájának bűzt árasztó szellőzőnyílásai az ablakok alatt sorakoznak! Okvetlenül kell valami megoldást találni itt is, mert ez tarthatatlan állapot! Jó lenne, ha a KÖJÁL illetékes szakembere megnézné egyszer a vendéglő szeméttartóit is, hátha az ő szavát figyelembe vennék, és csak azt raknának bele, amit szabad. És nem öntöznének bele mindent. Bizony jóval kevesebb is lehetne a közös gondok száma. Csak egy kis megértés kellene hozzá. Priska Tibor Százötvenezer virágpalánta Kazincbarcikán a D út és a Tardona patak között elterülő, mintegy egy holdnyi területen ez év tavaszán öntözéses gazdálkodás kezdődött. Ezen a helyen, valamint a hegyszalui- dékban épült növényházban, s 120 melegágyban 150 ezer ví- rágpalántát neveltek. Az árvácskától a petúniáig, a begóniától a pellargóniáig rengeteg fajta virágot ültettek ki innen a város parkjaiba, s a szükségletet mégsem tudta fedezni. A cserepes előnevelésü virágokat a miskolci kertészettől szereztek be. Így tudták csak biztosítani, hogy a város 135 ezer négyzetméternyi parkírozott területén mindenütt virág nyíljék. Amint azt Osvai András fő- kertész elmondotta, a. második ötéves tervben már mintegy 40 ezer négyzetméternyi park lesz Kazincbarcikán, ezért, a tervek, szerint a. Tardona patak városfelöli részén, az óváros és a kertváros közötti öl holdnyi területen ■ létesítenek majd kerlgazdálkodást A terület körülkerítésére, szaporítóházak. öt növényház, 500 ablakos melegágy, valamint raktárak, öltözők, gondnoki lakás építésére, öntözésre és távfűtésre több mint három és félmillió forintot irányoztak elő. Kricsfglyssy György Kazincbarcika A Jama Miclialikowátó! a Largakíil klubig A kívül hordott nadrágtartó és a tűzvőrös női haj 1. Azok az idősebb emberek, akik — mint e sorok írója i — még emlékeznek a budapesti Japán kávéházra és a kávé ház falain az Amerikában elhunyt Major Henriknek, az IC írtok ti illusztrátorának otthagyott karikatúráira — kelleinc meglepetéssel szolgál Krakkó egyik nagyforgalmú kis uteac* kaja. Ha az óváros vásárteréről, nem messze a csodás székei egyháztól, befordulunk a Florjankára, amelynek nyúlíarknJ hossza végén ott emelkedik a középkorból épen maradt vá roskapu, közel a tornyos városbejáróhoz, kis borbélytányér hoz hasonló cégtáblával találkozunk. Jama Miclialikowa ez a felírás fut körbe a réztányéron és a tányér alatti, kapd befordulva nappal is villannyal világított; helyiségbe lepürr Ez a Jama Miclialikowa. Ma presszó, egykor, 1822-be egyik első kávézó, ahol a múlt század végén megátoké Ijengyelország első irodalmi kabaréja. Hetenként kétszer rt is tartanak kabaréelőadást a kis kávézóban, de az igazi érát kessége nem is ez, hanem az, hogy falain szellemes, Daumit és más francia művészek stílusára emlékeztető rajzok, káé katúrák láthatók, A múlt; század vége felé ugyanis ide jártak a. mode#1 lengyel festészet megalapítói, köztük Wyspiarsky, akit le# gyei Leonardo-ként emlegetnek, Rydel és Boy. Itt itták fék« léjüket, vitáztak a művészetről és mert fiatalok voltak, m'i vészele voltak, természetesen egy vasuk sem volt sohase#1 Hogy mégse maradjanak adósok, rajzokkal fizetlek az é fogyasztott kávékért, Ma már egy sem él közülük, a kávézó vendégei ne# művészek, de a rajzok ott függenek a falakon és a nekünk magyaroknak kissé gyengének ható—hogy finom legyek kávé hibáját bőven kárpótolja ez a csodálatos művészi él meny, amíg a Jama Miclialikowa falai között időzünk. 2, Magyar zeneekfaiási msászerek sikere a Szavjeiiaiéban gyakorlati előadás. Szónyi Erzsébet és Szabó Helga 20—20 példány Kodály: 333 olvasógyakorlat és Énekeljünk tisztán című füzetet, valamint Szónyi: Zenei írás. olvasás TIT. és VI. gyakorlófüzetét vitték magukkal a találkozóra. Szónyi. Erzsébet előadásál Szabó Helgáé követte. Az előadási szélesebbé telte a gyakorlati példaként, lejátszott, magnetofonszalag, amebrre a Hunyadi János Zenei Általános Iskola VII. osztályának énekóráját, vették fel. A részvevők vagy elismeréssel nyilatkoztak a megvár gyermekek kulturált életéről, a. zenében való könnyebb tájékozódásukról, spontán megnyilatkozásukról és sokágú szakmai felkészültségükről. A két előadás soli érdekes tapasztalatot nyújtott ti szovjet zenepedagógusoknak és á. fogadtatásuk bebizonyította, hogy a. magvar zenepedanónla megállja helyét a ki/Völd előtt is. A Kodály tanította halló ^képzési alap pedig mindenütt a legnagyobb érdeklődésre számíthat. mert. élő. modern, muzikális és sHnte ermatten célravezető eszköznek látszik. A. kávézó mai közönsége, mint mondtam,' nem műv^ székből áll. Mégis érdemes néhány szót szólni arról, ahogy# öltözködnek. A hölgyek többnyire elegánsak, a tupír ott > dívik és sok köztük a tűzvörösre festett. A férfiak viszol1 annál kevesebbel; adnak magukra. E sorok íróját nem cs- kély mértékben lepte meg, hogy ott tartózkodása ideje# nyár lévén, nem egy férfi jelent meg nyári ingben, amelf fölött fehér, fekete vagy néha kék nadrágtartót hordott. Eí a számunkra kissé szokatlan öltözéket, egyeseknél, szalmí kalap egészítette lei. A kalap néha hasonlított a dél-amerík? sombreróhoz. » 3. Három szál szegfű Krakkó aránylag „megúszta” a háborút, a régi. piaetsí ami az ősi városban mindig a főtér volt — ép. A hazak éré detiek. Varsóban is eredeti stílusban láthatjuk az óvárost de újjáépítve. És csodálatos, középkori városra emlékei tető piactéren régi kapuboltozat alatt, kell bemennünk, hoíf a Largakíil klubba érjünk. Pincehelyiség ez, fekete falakká amelyekre maguk az idejáró fiatalok, mert ez a fiatalé klubja, festettek fantasztikusan modern, érthetőség rovása# menően modern Jeepeket. Az egész az J.923-as párizsias nü> dernség levegőjét, árasztja, valahogy úgy, mint a budapesj Építész Szövetség pincehelyisége, amelyet hasonló mulató nak képeztek ki fiatal művészeink. A három-négy boltíves pincehelyiségből álló. régiesn^ ható, asztalokkal és székekkel felszerelt lokál egyik barlaní szerű benyílójában áll a színpadszerűen felemeli; tán# dobogó, amelyen az ódon falak alatt twisztet ropnak a fiatt lók záróráig. Ami legjobban meglepett, az az volt, hogy amikor í odajáró lengyel törzsvendégek megtudták: magyar vagyok sem belépőt, sem számlát nem engedtek fizetni. Ttagaszlsoi) lak hozzá, hogy vendégük legyek. Hasonló tapasztalattá: gazdagodott egyik útitársnőnk is a villamoson. Máté Iván Egy értekezlet tapasztalatai Ä napokban értekezletre gyűltek össze az encsi járásban dolgozó, kihelyezett szakemberek az Alsóvadász! Gépállomáson. Zahoránszky László járási főagronómus és Polatsek Gábor járási főállattenyésztő tartott beszámolót a járás legsürgősebb mezőgazdasági feladatairól, majd a kihelyezett szakemberek mondták el tapasztalataikat. Több panasz hangzott el a gépállomásokról kiküldött gépekkel kapcsolatban. A gépeket idejében kiküldték a községekbe, de sok helyen elmulasztották azokat idejében kipróbálni. Szó esett az aratás utáni azonnali tarlóhántásról, illetve a nyári mélyszántásról is. Az értekezlet részvevői leszögezték, hogy ennek az igen fontos munkának maradéktalan elvégzése nem ismerhet akadályt. A gépek átcsuporto- ífását jobban kell megszervezni, mint az elmúlt esztendőben, s akkor gépkapacitás hii! nya nem akadályozhatja l. tarlóhántást. Foglalkoztak az érteked«’ részvevői az őszi vetések jí előkészítésével, s rámutatta! hogy idejében és gondosan tisi) titott vetőmagot szabad csO’ elvetni. Mint hibát említetté' meg, hogy sok helyen nem V# zetik a tábla törzskönyveit. A szálastakarmányok eddig! nél jobb tárolása végeit az ét tekezleten részvevő kihelyezd] mezőgazdasági szakembert’ elhatározták, hogy szeleskor1 lcazlazási versenyt indítana Számos termelőszövetkézé máris csatlakozott ehhez a ve# senyhez. A felszólalásokból kiderül* hogy a részesművelés nem váj] be, s ahol ezt egyes növényié; leségelcnél bevezettél;, maga \ tagság is rájött már ennd hátrányaira. Bindász Balázs agronómus, Halma] Tanácstagok fogaMörAf Megyei tanácstagok: Július 25: Simaházi Sándor, Kázsmárk, tsz-iroda, ifi órakor; Papp Márton, Igrici, tanácsiláza, ifi órakor; dr. Koczka Sándor, Takf.a- harlcány, tanácsháza, lß órakor. Miskolc városi tanácstagok: Július 25: Deák Béla, Körösi Csorna S. u. 1. sz., I. em. 3., Iß órakor; Ruszó Gyula. Tatár u., Üveggyár klubhelyisége, 18 órakor; Sárközi Andorné, KPVDSZ volt helyisége, Széchenyi u., 18 órakor. A Miskolci Rádió műsoréi (A IBS méteres hullámhossz«?# 18—10 óráig) Riportereinké a szó. Dolgoznak-e a kisgépek építs# zéseinkén? A széphalmi rák alatt. Bemutatjuk legújabb lemeze# kct. Asszonyok műsora. — Beszélíti tőr, a Nők Világkongresszusán# j egyik megyei résztvevőjével. Operelthangverseny. Sporthíradó. módszeres heti két óra jelenti, Ezért már Osztrovszklj előadásában előre éreztük a. konferencián való szereplésünk hatásának biztosítékát. Mi is azt akartuk elmondani, bemutatni, ami őket legjobban érdekli” — írja. a bevezetőben említett folyóiratban Szónyi Erzsébet, Mindjárt a konferencia első napján került sor Szónyi Erzsébet első előadására A hallásképzés Mcrai/arországon címmel. Az előadás történeti, módszertani, tantervi, óratervi és szervezeti kérdésekkel foglalkozott. Betekintést nyújtott, a magyar zenepedagógia hallás- képzési ánába mind iskolai, mind. zeneiskolai, szakiskolai és főiskolai területen. Óriási lelkesedést váltott, ki a részvevőkből az előadás ama. része, amely ismertette az ének- és szolfézsórák. valamint a zenei, általános iskolabeli énekórák számát. A beszámolót ptra.kor- lati bemutató követte, amelyen valamennyi, részvevő egipiit énekelt, Sokkal könnyebb volt tanítási rendszerünk ismertetése így. hogy a részvevők élő kapcsolatba kerüllek az anyaggal. A konferencia második napján délelőtt folytatódott a A Magyar Zene című folyóirat 1963. évi 3. számában olvastuk, hogy az év elején a Szovjetunió mintegy 200—250 zenetanára konferencián ült össze Moszkvában, hogy a meghívott külföldi, magyar, cseh és bolgár küldöttekkel megvitassa a zenei hallásképzés problémáját. A magyar zenetanárokat Szónyi Erzsébet és Szabó Helga képviselte. Otl- tartózkodásuk harmadik napján az ünnepi megnyitó után került sor Áron Osztrovszklj, a leningrádi konzervatórium szolfézs-elmélet és szolfézs- metodika professzorának előadására, mely exponálta a szovjet hallásképzés jelenlegi helyzetét, a megoldásra váró feladatokat. Többek közöli szólott a belső hallás, tehát az énekléssel fejlesztett hallás jelentőségéről. „A megnyitó előadásban sok olyan gondolat vetődött fel, amely számunkra nagyon ismerős s amelyen mi is sokat munkálkodtunk, már eddig is. Kodály Zoltán hallásk.épr.ési irányelveinek alantét, émvmit az éneklés, a belső hallás fejlesztése. a hangszer előtti éneken alapuló hollásképzés. és nem utolsósorban a rendszeres. partnerem volt a tánciskolában. Mindezt egy szuszra darálja el, felkiáltójel és vessző nélkül. De mi történik közben az asztal alatt? Mit tudhatja azt a mami? És mit tudhatja Péter, aki felettébb csodálkozik, hogy hová lett egy szemvillanás alatt — ó, hála érte a csodatevőnek! — a három szál piros szegfű? Biz’ azt mind a hármat két bűvész! kéz bcle- ügyeskedte a fehér ridikülbe! S a kislány már mosolyog, felszabadultan és megköny- nyebbülten. A kis hálátlan! Vagy mégsem? Lehet, hogy a három szál szegfű az emlékkönyvbe kerül és összepréselődve lapul majd a titkos strófák és jókívánságok társaságában? Lehet. Egyelőre az a fontos, hogy a mami előtt nem kell szégyenkeznie! Fs miután így minden elrendeződött. és elfogyott az utolsó csepp fagylalt is, fel- cihelődik a kis társaság. Kifelé indulnak,' elől a fiatalok, mögöttük a mami, aki titokban mosolyog, s azon töri fejét, miként kellene tapintatosan megmondania kislányának, hogy virágot nem illik a ridikülbe zárni; vagy ha már mindenáron így óhajtja, tegye úgy, hogy rie lógjon ki a pántok közül a szára . . . (csald) van egy negyed óra — néz karórájára. Az ajtón öreg néni jön be, karján kosár. Körbejárja az asztalokat, kínálja virágait, megáll a sarokasztalnál is. — Tessék, fiatalúr, szép, piros szegfűt venni a szép kis- asszonykának! — S teszi a kosarat az asztalra, kiragad egy csokorra valót és szálanként válogatja. —• Tessék csak, lei- kecskéin), hatvan fillér szálja, de ennek a szép kisasszony kának ötvenért adom. A fiatalúrnak titulált ifjú rettenetes zavarban van. Arca pirosabb a legpirosabb szegfűnél is, nagyokat nyel, nem tudja, mitévő legyen, végül — lesz, ami lesz! — pénztárcája után nyúl. s az öregasszony elé tesz két darab egyforintost, á néni pedig három szál piros szegfűt a kis’ány elé, aztán tovább megy kosarával. A bakfis nem tudja, mihez kezdjen a virággal. Csak nézi, a világért fel nem tekintene, még a köszönömöt is elfelejti. Telnek a percek, a virág még mindig az asztalon, fogva tartja a kislány tekintetét. Hanem abban a pillanatban, amikor feltűnik a mama jólismert alakja, hirtelen felülkerekedik benne a hamisítatlan női ösztön. — Szervusz mami! — mondja. — Ö Péter — mulat a fiúra —, tudod, aki a múltkor A presszóban egy sarokasztalnál üldögélnek. Szendén és szótlanul; zavarja őket a szokatlan környezet. Kiskanaluk hegyére merítik a fagylaltot, egyre sűrűbben, hogy leplezzék zavarukat. Időnként összevillan tekintetűit, mosoly suhan át arcukon, aztán hirtelen oldalt néznek, jaj, meglátta-e valaki! Néhány másodpercig a kanállal és a pohárral bajlódnak ismét, majd kezdődik elölről a néma játék. Még gyakorlatlanok a társasági életben. A kislány nem nőtte ki a bakfis-ruhát, a fiú sincs több tizenhétnél. Bár szeretne többnek látszani! Frizurája divatos, de mozdulata, ahogy idébb-odébb helyezgeti hosszú lábát a kis asztal alatt, . és ahogy időnként arrébb tol- - ja könyökével poharát — mulatságos. Es főleg a modora! Talán maga is érzi, vagy talán arra gondol, hogy butának, esetlennek tartja a kislány. — Te — próbálja a beszédet, de máris megbánja, mert megfeledkezett róla, hogy gesztikulálni nem kell hozzá, mert lám, most az asztalra huppant a fagylalt a kanál hegyéről. : Rátolja a poharat és így foly- : tatja. —Te, mikorra jön anyu- : kád? — Azt mondta, várjam meg . itt, háromra értem jön. Még ;
