Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-14 / 137. szám

ßSZ AKM AG V ARORSZÄG Péntek, 1963. Június 14. Bt A bélé útját a békés együttélés, a leszerelés és az együttműködés útja Szovjet—amerikai ée indiai vélemény Kennedy beszédéről és a moszkvai találkozóról A Szovjetszkaja Rosszija szemleírója megjegyzéseket fűz Kenncdynek a washingto­ni egyetem hallgatói előtt a na­pokban elmondott beszédé­hez. — A hidegháború 80 éve alatt — írja — most elő­szűr történt meg, hogy az Egyesült Államok elnöke nyilvánosan állást foglalt a szovjet—amerikai vi­szony gyökeres átértékelé­se mellett és bizonyos mér- , lékben elismerte a békés együttélés szükségességét. Figyelemre méltó körülmény az is, hogy Kennedy beszédé­vel egyidőben jött létre a meg­állapodás arról, hogy a Szov­jetunió, az Egyesült Államok és Anglia külön képviselői jú­liusban Moszkvában összeül­nek és tárgyalnak a nukleá­ris fegyverkísérletek eltiltá­sáról. — Meg kell állni Kennedy elnöknek annál a kijelentésé­nél — folytatta a szomleíró —, hogy az Egyesült Államok nem fog elsőnek végrehajtani újabb nukleáris fegyverkísérleteket a légkörben. Ez természetesen jobb, mint a fegyverekkel va­ló fenyegetőzés. Ámde, a világ még többet vár. A béke és a népek biztonsága megköveteli, hogy a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásának kérdését minden vonatkozás­ban oldják meg, vagyis minden nukleáris fegyver­kísérletet tiltsanak el: a föld alatt, víz alatt, a lég­körben és a világűrben végzett nukleáris kísérle­teket egyaránt. — Az Egyesült Államokban vannak nagy befolyású reak­ciós erők, amelyeknek nem tetszik az elnök legutóbbi be­széde. Ezek nem adják meg magukat. Mégis világos, hogy a béke útja: a békés együttélés, a lesze­relés és az együttműködés útja. — állapítja meg befejezésül a szemleíró. zetője szerdán kijelentette, hogy a szenátus minden meg­egyezést elfogad, ami a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között létrejön a nukleáris fegyverkísér­letek beszüntetésében, Foster kijelentette: bízik ' az oroszok ama őszinte óhajában, hogy véget vessenek a nukleá­ris kísérleteknek. Ezek az emberek logikával rendelkeznek és tudatában vannak a nukleáris kísérlete­zések folytatása kockázatának. Nomen ént ómen ■, < ■ ; | — mondták a régi rómaiak; !mert már ők tudták, hogy a ■ | név sok esetben a lényegre ! utal. Ügy látszik, a kései ró­•' mai ősök sem feledték az ) ’ életbölcsesség diktálta sza- > • bályt, mert tiltakoztak egy ) ! rakétahordozó cirkáló líáliá­■ i ba érkezése ellen. A tiltako- ’ J. zás ugyan nem a névnek, ., hanem az, amerikai rakéták- “ j nak szólt, de a „nőmén est Í onien” azért, mégis áll. A hajó orrán ugyanis ez a fel­irat díszeleg: Little Rock. A Little Rock névről pe­dig minden újságolvasónak * eszébe jut, hogy évekkel T ezelőtt ez az Arkansas- % állambeli város töltötte be V azt a szerepet az amerikai % négerek és a fajüldözők har- & cában, amit ma az Aiabama- £ állambeli Birmingham. Litt­, 1 .ria. P, 1 r S 4* .T.4 t le Rock volt az első nagy megdöbbenés: hogy az el- vakultság ilyen vérszomjas lehet. • Nem tudni, mi vezérelte az iiletékes „keresztapákat”, amikor a 6. amerikai flotta vezérhajójának a Little Rock nevet adták. De választásuk mindenképpen telitalálat volt. Rí ért az amerikai raké- taliordozók megjelenése' a Földközi-tengeren, amelynek térségét az ott élő népek aiomfegy vérmentes övezetté szeretnék változtatni, ugyan­csak egyfajta vérszomjas el- vakultság következménye. Azé a stratégiai—politikai koncepcióé, amely a világon ma még nyitott kérdéseket „little rock”-i módon akarja megoldani. Válsághangulat JLondosilían a ProfEimo-ilgy következtéiben Egy céltudatos trónkövetelő H®h&hurg Ottó és nyilatkozatai Csütörtökön ismét rendkívüli ülésre ült össze az angol kor­mány — 24 órán belül másod­szor —, hogy folytassa tanács­kozását a Profumo-botrány kö­vetkeztében kirobbant bizalmi válság kivédésének módozatai­ról. Megfigyelők szerint a következő néhány nap sorsdöntő lehet a minisz­terelnök és kormánya szempontjából. Csütörtökön este a miniszter- elnök fogadta a tory-pártveze- tés egy nagyhatalmú csoport­ját. A miniszterelnöktől kihall­gatást kérő pártvezetők között jelen volt lord Poole, a tory- párt nemrég kinevezett társ­elnöke is, aki — közvetlen kör­nyezete szerint —• azt tartja, hogy Macmillan vezetése alatt a konzervatív .pártnak semmi esélye sincs a következő általános vá­lasztásokon. Barátai úgy tudják, hogy lord Poole a kormány és a felső pártvezetés radikális átszerve­zését követeli, hogy új arcokat állíthassanak a választók elé. Lord Poole a City embere­ként közvetlenül a leg­magasabb üzleti köröket képviseli s véleménye nagy súllyal esik latba. Ha a tory-lázadás egy héten belül bekövetkezik, s ezt most igen valószínűnek tartják Lon­donban — kétféle kimenetele lehet a válságnak: L a választások azonnali kiírása, amely a szigetország jelenlegi hangulatában a tbryk bizo­nyos vereségével végződne; 2. Macmillan lemondása. hogy az új miniszterelnök kö­rül rendezhessék az uralkodó párt szétzilált sorait. Ebben az esetben a konzervatív párt minden bizonnyal igyekszik majd időt nyerni, s a választá­sokra — előre nern látott kényszerhelyzettől eltekintve — aligha kerülne sor 1964 májusa előtt. A jelenlegi parlament mandátuma 1964 októberében jár le. A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Miniszterta­nács csütörtökön ülést tartott. Megvitatta és elfogadta a pénz­ügyminiszternek az 1062. évi állami költségvetés végrehaj­tásáról szóló jelentését és a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnökének a jelentés­hez fűzött hozzászólását. A földművelésügyi miniszter az állatállomány átteleltetési- ről és a takarmányakciók le­bonyolításáról tett jelentést, majd beszámolt a mezőgazda­sági munkák menetéről. A kor­mány a jelentést és a beszá­molót tudomásul vette. Az Országos Tervhivatal el­nöke a népgazdaság tüzelő­anyag-ellátásáról, a belkeres­kedelmi miniszter és a Szövet- kezetek .Országos Szövetségé­nek elnöke a közellálás hely­zetéről terjesztett elő jelentést. A kormány a jelentéseket Az indiai sajtó örömmel üd­vözli a bejelentett moszkvai szovjet—amerikai—angol tár­gyalásokat a nukleáris feevver- kísárletek beszüntetéséről, A Hindustan Times szerkesztő­ségi cikkében egyebek mellett ezt írja: az egész világ számára a legszerencsésebb lesz az a nap, amikor a nukleáris hatalmak birtokában levő összes atomfegyvert az óceánba süllyesztik. 1 Ez a cselekedet a legnagyobb jótétemény lesz az emberiség számára. William Foster, az Egyesült Államok leszerelési és fegyver­zet ellenőrzési hivatalának ve­megtárgyalta, elfogadta és ha­tározatokat hozott. A Minisztertanács ezután fo­lyó ügyeket tárgyalt. Varsóban befejeződött. . a Nemzetközi Világűrkutatásl Bizottság (COSPAR) VI. köz­gyűlése és IV. tudományos symposiona, amely csaknem két hétig ülésezett a lengyel fővárosban. A tanácskozáson magyar küldöttség is részt vett. Ennek vezetője, dr. Egyed László akadémiai levelező tag, az MTI varsói tudósító­jának többek között elmon­dotta, hogy a Nemzetközi Vi­lágűrkutatási Bizottság varsói tanácskozásai nagyon haszno­sak voltak'. Magyar szempont­ból különösen azért, mert a „Károiy császár most har­minc éves. Ha ránézek, azt hi­szem, csak húsz. ha megszólal, tíznek se vélem.” Körber oszt­rák miniszterelnök nyilatkozott így felkent és megkoronázott uráról, az Osztrák-Magyar Mo­narchia császáráról és kiralvá- ról, akit mi magyarok IV. Ká­roly néven jegyeztünk fel tör­ténelmünkben. Mondta ezt pe­dig az osztrák miniszterelnök 1016. december 20-án, nem sok­kal azután,'hogy ez a nem ép­pen megdicsért uralkodó trón­ra lépett. Hátha Mussolini példája segít... Ennek a Károly császárnak és királynak fia az a Habsburg Ottó, aki most haza szeretne múlt év végén megalakult magyar' űrluilátáki' bizottság most kapcsolódott be a COS- PAR munkájába. A közgyűlés határozata értelmében Ma­gyarország július közepén automatikusan e nemzetközi tudományos szervezet teljes­jogú tagja lesz. Mindezen túl­menően pedig a COSPAR közgyűlése és symposiona újabb ötletekkel gazdagította a magyar világűrkutatókat és bizonyos fokig irányt szabott a kozmosz titkainak feltárá­sán munkálkodó tudomány­ágak kutatásainak; térni abba az Ausztriába, ahon­nan apját 1918-ban egész csa­ládjával együtt száműzte az osztrák köztársaság. Az emig­rációban, különösen apjának 1922-ben bekövetkezett halála után trónörökösnek nevelte becsvágyó anyja, Zita Bour- bon-Parma-i hercegnő, aki francia rokonsága alaptalan in­formációira támaszkodva nem csekély mértékben segített" be­lehajszolni férjét, Károlyt 1921- ben a két sikertelen magyar- országi hazatérési kísérletbe. Az emigrációban trónörökös­nek nevelt Ottó még nem volt huszonhárom éves (1912. no­vember 20-án született), ami­kor 1935 júliusában már je­lentkezett. Ausztriában ugyan­is' ekkor Schuschnigg osztrák kancellár klerikál-fasiszta ural­ma ' Mussólinire támaszkodva próbált gyökeret ereszteni a baloldal és Hitler ellen harcol­va egyaránt. Schuschnigg kí­sérletében természetesen tá­maszkodott a legitimista kon­zervatív körökre is és Ottó el­érkezettnek látta az időt a fel­lépésre. „Ausztriát csak az menti meg, ha Mussolini útját választja” — írta levelében, majd két esztendő múlva azt is kijelentette, hogy az „eljö­vendő államomban kénytelen leszek a szociáldemokrata pár­tot betiltani, mert az osztály- harc alapján áll”. ember „főparancsnoka" Ez a schuschniggi faló segít­ségével való hazatérési óhaj azonban kudarcot vallott Schuschnigg bukásával és Ausztria német megszállásával. Ottónak új utat kellett válasz­tania. 1940-ben már Ameriká­ban élt és szőröstül-bőröstül felajánlotta magát Roosevelt elnöknek. Stimson hadügymi­niszter fel is szólította, hogy állítsa fel saját vezetése alatt az osztrák felszabadítási bizott­ságot, amely hadsereget is fenntart. Ottó „királyfi” azon­ban nem tudott 47 önkéntesnél többet összetoborozni Ameri­kában, így „főparancsnoksá­gát” nehéz volt komolyan venni. Az anyjától örökölt becsvágy hajtotta fiatalember azonban nem csüggedt el. Alig ért véget a háború, már 1045. július 2-án jelentkezett Trumann elnöknél és kérte, ne ismerje el a szö­vetségesek által létrehozott ideiglenes osztrák kormányt, amely „az oroszok bábja”. Egy világháború se drága... Amerika azonban elismerte ezt a kormányt és ..őfelsége’ éttől kezdve a harmadik világ­háború kitörésétől várta sorsá­nak „jobbrafordulását”. „Túl kicsi a mi világunk ah­hoz, hogy mindketten (a Szov­jetunió és Amerika) békében éljünk egymás mellett”. —így nyilatkozott 1951. szeptember elsején a Salzburger Nach- richtcn-Tíék. 1952. április else­jén New York-ban már azt is kijelentette: „Trónomat csak akkor foglalhatom el. ha az oroszokat elintézzük”. Trón­igényét 1952-ben ismét beje­lentette, ezúttal az angol News Chronicle hasábjain. 1955. szeptember 17-én már a Wie­ner Sammstag-ban úgy vélte, hogy a „békés egymás mel­lett élés veszélyt jelent a világ számára”. A bajorországi Pö- ckingbe letelepedve, az oszt­rák határ mentén ütötte fel ta­nyáját. A békés egymás mellett élés politikája azonban erősébbnelu az amerikai háboríts körök pe­dig gyengébbnek bizonyultál^ mint „őfelsége” gondolta. Is­mét taktikát kellett változtat- t nia, és ez — sikerült is. Fel­vette a kapcsolatot az Osztrák Néppárt jobbszámyával és hajlandónak mutatkozott elis­merni az osztrák, köztársasági alkotmányt. ...de ha nincs, „lojális" is lehet az ember Hogy miért, azt maga ko­tyogta ki a Paris Match hasáb­jain 1958. december 20-án, pontosan negyvenkét évvel az­után, hogy atyjauráról nem éppen tisztelettudóan nyi­latkozott Körber miniszterel­nök. „Elismerem a köztársasá­gi alkotmányt —■ mondotta —1 „de ha hazatérek, mint egysze­rű állampolgár, senki so aka­dályozhat meg abban, hogy eszméimért harcoljak, & nincs az a törvény, amely megaka­dályozhatná az osztrákokat, ha császárrá akarnának koronáz- ni”. Ezekután 1961-ben hivatalo­san is elismerte az osztrák köz- társasági alkotmányt. Hűségesküjének „őszintesé­gében" ugyan ki kételkeő.het a fentebb idézett nyilatkozat utáni tmáté) V. Bölcső és koporsó A legfőbb hatalom természetesen a finánctőke, elsősorban a már említett Societé Generale óriásbank kezében volt. Az Union Mi­niére valamennyi elnöke, névszerint Bayence báró, Paul Guillei, Jean Jadeau, valamint Gaston Blaise— kivétel nélkül a Societé Generale igazgatóságának tagja volt. Az elnökön kívül hattagú vezető-testület kormányozta ezt a biro- dalomnyi trösztöt. Közülük négyet a belga állam delegált, a többször emlí­tett összefonódás tehát kölcsönös volt. S ez az összefonódás minden esztendőben nehéz milliókat hozott a cégnek. Egy példa: Hála az állami hivatalnokok „rokonszenvének”, 1914- ben annak a vasútvonalnak az építésére, amely egyedül és kizárólag az Union Miniére érdekeit szolgálta, a Belga Királyság a belga adófizetők pénzéből hetvenmillió aranyfrankot adott — és csak tizet maga a vállalat. Ezekután térjünk vissza röviden arra a „szociálpolitikára”, amellyel az Union Miniére ideológusai oly sokszor büszkélkedtek. Sok' szó esett például az iskolahálózatról. Kell-e mondanunk, hogy a dzsungelból jött néger kevésbé alkalmas az igényesebb ipari szakmunkára, mint az elemi fokon már kiképzett néger? f A már idézett főorvos, dr. Motoul erről így ír: „Vállalatunk iskoláinak az a feladata, hogy a munkások gyermekei­ben elültesse azokat az alapfogalmakat, amelyek segítségével jó munkások válnak belőlük... Oktatásunknak meg Iccll alcadályóznia, hogy maga az iskolázás a gyermekekben és szülőkben bizonyos illúziókat keltsen és hogy később a tanulók csalódott, deklasszált elemekké váljanak. Ezért már tize­dik életévüktől kezdve fizikai munkára kell oktatni a gyerekeket” — hang­zik a Motoul-jelentés, a harmincharmadik oldalon. „A rézkereszt kis énekesei* A vállalat szolgálatának szellemében „nevelte” a bennszülöttekét az iskolán kívül a klub-, az egyházi- és a cserkészélet is. A gyerekeket korán kézbevette a cég által fizetett tanítók vezette cserkészcsapat, amelynek harsonás gyűlésein a fehér ember felsőbbrendű jóságát és ennél is sokkal konkrétabban az Union Miniére igazgatóságának .atyai gondoskodását di­csérték. Az ő dicsőségüket zengték a kis cserkészek énekkarai, hivatalos nevükön „a rézkereszt kis énekeseinek kórusai”. Ennek a paternalista atyai gondoskodásnak lényegét plasztikusan fo­galmazta meg az Union Miniére egyik igazgatója, aki kijelentette: „A tu-. datlanság, a betegség, a primitívség elsősorban vállalatunknak okoz kárt*. Ez megmagyarázza a Katanga-szerte elterjedt szinte szállóigeszerű köz­mondást: „Nálunk a néger az Union Miniére bölcsőjében születik és az Union Miniére papja temeti el". A tröszt fantasztikus mértékben avatkozott dolgozói magánéletébe, korlátlan joggal szabályozta mozgási szabadságukat. Dr. Motoul jelentése például büszkén állapítja meg, hogy a „vállalatvezetőség az utóbbi idő­ben mind gyorsabban intézi el, hogy a munkások feleségei megkapják az engedélyt (!) vidéken maradt hozzátartozóik meglátogatására. Egyetlen orvost sem... Pierre Vigny belga gyarmatügyi miniszter így fogalmazta meg, hogy az oktatás mennyire, csak az elemi szakképzettség elsajátításáig terjed ki: „Az iparosítás fejlesztését egyrészt a munkaerő mennyiségi hiánya, más­részt az elemi szakképzettség hiánya nehezíti. Ezért (!) képeznünk kell a kongóiakat.” Mindez nem akadályozta meg a belga sajtót abban, hogy dicshimnu­szokat zengjen a két kongói egyetemről. Az igazság a következő volt. Valóban volt egy egyházi egyetem Leopoldville mellett Kimoenziben és egy állami,- Elisabethvilleben. Pierre Joie és Rosine Levaine belga írók viszont így vélekednek erről: „Ezek sokkal inkább a külföld megnyugta­tására, mint a kongói káderek képzésére szolgáltak. 1960. június 30-án ősz- szesen mintegy féltucat végzett bennszülött egyetemi hallgató volt Kongó­ban, ezek is diplomaták, pszichológusok, szociológtisok. De a belga ható­ságok egyetlen orvost, egyetlen mérnököt és egyetlen jogászt sem képez­tek ki." A feldicsért egészségügyi hálózattal is az volt a helyzet, az Union Mi­niére megtette, amit legközvetlenebb érdekei diktáltak, de egy jottányival sem többet. Az álomkór Kongó részein a lakosság kilenctizedét pusztította el. A huszas években ennek a szörnyű betegségnek esett áldozatul a Kongó folyó mellett húzódó terület lélekszámúnak ötven százaléka. Egy összehasonlítás azt is elárulja, hogy a belga uralom alatt az egész- !égügyi helyzet-sok tekintetben romlott az országban. Egy 1924-es jelentés a gyarmatügyi minisztériumhoz ugyanis így hangzik: „Kongó legnagyobb részén szerencsére nemi betegség és tüdőbaj nem létezik”. Egy 1947-ben írott jelentés viszont ezt mondja: „A hatóságokat növekvő aggodalommal töltik el a tüdővész és a nemi betegségek méretei Éhbér... A második világháború után egy belga szenátusi misszió ezt jelen­tette: „A lepra, az álomkór, a malária továbbra is halálos kor­bácsként sújt le afrikai birtokainkon”. 1953-ban egy másik jelen­tés: „Maláriával szinte valamennyi kongói lakos többé-kevésbé megfer­tőződött. A rendszeres lázrohamok lehetetlenné teszik, az intenzívebb mun­kát és ez érezteti hatását a mezőgazdaságban is. Egyrészt elégtelen élel­mezés, legyengült szervezet, másrészt ez a legyengült szervezet, mint a betegségek könnyű prédája — ez az a bűvös kör, amely a kongói egészség- ügyi állapotokat jellemzi." ' » (Folytatjuk.) 4 jr A MmasaslerSanács ölese Befejeződött az űrkutatók varsói tanácskozása

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom