Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-14 / 137. szám
KnfeTc, I0G3. jfinius M. ESZAKMAGYARORSZAG mamuammnmmm — ......■mu i 9 H ef, az az ábrís! Ami mindennél fontosabb Tulajdonképpen csak azok zül szólít ki valakit, az éli be érthetik meg ezt a sóhajtást, áll, és a docens elkezdi; „Meg akik beülnek az egyetem áb- tudná nekem mondani, hogy...” üSUBflj így talán könnyebb a felkészülés.,. vázoló geometriai tanszékének vizsgáztató termébe, és néhány órát együtt töltenek a „szenvedőkkel”. (Jó, jó, nem mindenki szenved, hiszen szép feleletek is elhangzanak, de azért a nyugodtság szobrát egyik hallgatóról sem lehetne megmintázni.) Nagy a tét. Az egyik hallgató így fogalmazta ezt meg: „Ha az ábi'is sikerül, akkor ebből már mérnökök vagyunk.” Az ábris az ábrázoló . geometria, melyből a diákok a másodilc félévben véglegesen lerakják a vizsgákat. Már alá. De figyeljük a vizs■líé'lfaliSi'k -0 Ä jókora táblánál három, időnként négy fiatalember rajzol, szerkeszt, szögekkel, körökkel, párhuzamosakkal, hengerekkel, érintőkkel, kúpokkal és még ki tudja, mi mindennel vonalazza tele a táblát, javít, töpreng, újra javít, majd egy félóra múltán letörli az egészet és újra kezd mindent. A vizsgáztató Tég- lássy Ferenc docens hol az egyiktől, hol a másiktől kérRendszerint az a veszélyes, ami ezután következik. A kérdésben foglaltak elég gyakran hangzik el a mondat; „Erőlködjék már egy kicsit. Ne várja, hogy én erőlködjem maga helyett!” * Az egyik fiatalember elég magabiztosan, nyugodtan vá- laszolgat. A docens kérdezget, bólogat, majd így szól: — Amit az előbb mondott, az egészen normálisan hangzott. Már az első mondatoknál láttam, hogy készült a vizsgára. És gondolkodik, mielőtt mondana valamit. Megadom a közepest. * A táblánál körülbelül két órája dolgoznak már a fiúk. Újabb és újabb feladatokkal gyürkőznek, de bizony a docens tetszését egyik megoldással sem tudják különösebben megnyerni. „Óriási türelmi van az öregnek — súgja valaki szomszédjának. — Én már nem bírnám tovább.” A szélen dolgozó fiatalembernek végre sikerül egy könnyebb feladatot elvégeznie. — Akkor most nézzük még egyszer az első tételt — fordul feléje a vizsgáztató. — És ezt? Ezt letöröljem? — Hát mit akar még vele? Szabó Gellert népköztársasági ösztöndíjas * táblánál. A jó felelet eredményeként újabb jeles került az in- "' > dexébe. " „ 0um> ■— __ Foto: Sz. Gy. y *. ■. ■■ „._" 1 __ ... nem óllnák szinkronban a vá- — csodálkozik a docens. — Tad ezget. Aztán a várakozók kő- laszban foglaltakkal. Ilyenkor Ián hívjam fel a rektort, hogy gratuláljon magának? — Tessék talán még kérdezni — így a hallgató, akinek már kevés reménye van arra, hogy sikeresen megússza ezt a vizsgát, A docens elszomorodó hangon szól; — Nézze, nincs kedvem tréfálni, mert tudóin, hogy a maga hangulata sem a legalkalmasabb ehhez, de nekem már csak egy kérdésem lehet. Mikor jön utóvizsgára?. Országos borfajía-biráíaíoí rendeznek Kőszeg várában rÁz idei országos borverseny helyett országos borfajta-bírálatot rendeznek a nemrég felújított kőszegi várban, ahol a különböző borvidékek legjobb száz borát minősítik a szakemberek az Országos Fajtaminősítő Tanács által bevezetett új bírálati módszerrel. Egyúttal összehasonlító próbákat tesznek a hagyományos és az új módszer értékelési eredményei között, hogy tovább finomítsák a nemzetközi versenyeIcch is általánosan használt borminősítő rendszerünket. Az idén a megyei tanácsok saját hatáskörükben rendezik meg a megyei borversenyeket. A Földművelésügyi Minisztérium kertészeti főosztályán adott tájékoztatás szerint 1964. augusztusában ismét nemzetközi borversenyt rendeznek Budapesten, amelyre valószínűleg a világ valamennyi jelentős bortermelő országa elküldi „bor-képviselőit”, , , Hej, az az ábris! És a többi is! Bizony meleg van a Duduj- kánl / -------— < Pt) A gépkocsi vezetőfülkéjében barna ember feszít. Ebben a feszítésben azonban van némi bizonytalanság, helyesebben fél- szegség. Szokatlan még. A kocsi áll, a barna szempár kifelé kalandozik a nyitott ablakon át. Egy régi képet keres. A folyó partját, ahol annyiszor heverészett tétlenül és értelmetlenül, közömbösen nézve a habok és a napsugár ölelkezését. Egyedül volt... És most? Megnyomja a dudát. Egyszer, kétszer, háromszor. Az emberek felkapják fejüket. Észreveszik! És ez olyan mulatságos! Csak a dudát kell megnyomnia ... Emlékeznek még Lakatos Lajos történetére? Két hónappal ezelőtt írtuk meg vágyát, álmát, életének oly elérhetetlennek tűnő célját. A hosszú gyötrődés véget ért. Emberül’ megküzdőit az igazságáért. Állást kapott. Kiállta a próbát. De miért kell az embert próbára tenni!? * Tűnődöm egy tanulmány olvasása közben. .,Mindennél fontosabb az erkölcsi bánásmód és megbecsülés, az emberekről való gondoskodás, a kisügyek lelkiismeretes intézése ...” Életünk egymáshoz kapcsolódik, akár a lánc egy-egy szeme. Mi történik, ha mespaítan egy szem? Nem pattanhat meg, ha szakértő kezek kovácsolták! .... Űj emberek kovácsai vagyunk. Természetesen nem lehet mindenki Makarenko, az életalanyok sem mind egyformák. De egy törvénynek — amit társadalmi létünk határoz meg — engedelmeskednünk kell: a magasrendű eszmeiségnek, ami gyökeret ver tudatunkban, gondolkodásunkban, lelkűnkben és tetteinkben. Az egyik ember tudatában erősebb, a másikéban gvengébb ez a gyökér. Tgv mondjuk — sajnos a dolog nem ilyen egvszerű. Mert az értetlenség bonyodalmakat szül. És ez a bonyodalom akkor is súlyosan telepszik a társadalomra, ha kirívó esetekként találkozunk is vele. Harcos elégedetlenséggel sürgetjük az életet. Tökéletesen igazunk van. Csakhogy a rohanó tempó közben nem feledkezhetünk meg a láncszemekről! Hiszen minden az emberért történik. Az emberért általánosságban — az emberért egyénenként. Egyetlen ember sorsa sem lehet közömbös, mert elintézetlen ügye a társadalom önérzetét sérti, jdejét. rabol ja, a bizalmatlanságot szüli, gyártja az elfásultságot. Ezer és ezer változatban. Nem győzzük eleget hangsúlyozni a helyi szervek, s a kisebb beosztású vezetők felelősségét is az emberért. Miért keseríti mégis életünket a bürokratikus huzavona? Miért van az, hogy „kis ügyek”, amiket egyszerűen, sokszor egyetlen tollvonással elintézhetnénk, magasabb fórumokhoz, nem ritkán egészen a Központi Bizottságig eljutnak? És országos problémát csinálunk abból, amit az arra hivatott közvetlen személyek és szervek minden bonyodalom nélkül megoldhatnának... Munkamódszer és lelkiismeret kérdése. No és, ne kerteljünk, mondjuk ki őszintén, néha szajkózzuk a társadalomépítés tételeit, csak éppen nem azok szerint cselekszünk. Legalábbis nem mindig! Hadd idézzem Lenint: „ ... a kommunizmust betanult formulákból, receptekből, programokból olyan erővé változtassuk, hogy képesek legyünk azt gyakorlati munkánk vezérfonalává tenni.” Ugye, ismerős ez az idézet? Ismerős, de azt nem mondhatjuk, hogy a '„formulát”. a „receptet”, a „programot” mindig alkalmazni is tudjuk. „Ä mi körülményeink között — olvasom a tanulmányt — az érdek- azonosságon felépülő kölcsönös megértés, a kölcsönös bizalom kell, hogy uralkodjék. De ezt a viszonyt tudatosan kell kialakítani...” Mindenekelőtt a szocialista munkastílus által. Nem szabad ügy elmélyülnünk a munkában Ős felapróznunk magunkat, hogy közben n« lássuk, mi történik környezetünkben, hogyan élnek körülöttünk az emberek. Talán úgy gondoljuk, hogy elsősorban és kizárólag intézményesen szőjük az emberi boldogságot? Igen, ebben nincs is hiba. De az emberek, bármenynyire összefogja is őket a társadalom abroncsa, önálló életet is élnek s nem lehet mindegy, hegy az út. amelyen haladnak, göröngyös-e vagy sem. Mindenkinek megvan a maga egyéni gondja, baja. Erkölcsi kötelességünk, hogy segítsünk. Különösen erkölcsi kötelességünk akkor, ha tőlünk várják a támogatást. Nem gyámkodásra van szükség, hanem megértésre. A vezetésben, íenát az emberek sorsának alakításában „ konkrét” politizálást követel a párt, mert így kívánja a társadalomépítés közös ügye. Az „általános” politizálás idejét múlta. Nem elég — és soha nem is volt elég, legfeljebb divat! — hangzatos felszólalásokban hirdetni azt, hogy nálunk legfőbb érték az ember. Hogy mennyire érték, illetve, hogy mennyire értékeljük, azt tetteink által kell igazolnunk. Konkrétan, egyedenként is! M ég sok a panasz. De csak azért, mert az ember nem mindig talál megértésre. Manapság már nem mondjuk — bár korábban ez is divat volt! —. hogy nem öntudatos az, aki nem bólint jóváhagyólag arra, amire lelkiismerete szerint nem bólinthat. Nemcsak a vezetők, hanem a vezetettek is megtanultak önállóan és konkrétan politizálni. Folitikai öntudat az is, ha az őket ért sérelem, vagy meg nem értés következtében nem hu- nyászkodnak meg, és addig fáradnak, amíg igazukat megtalálják. És hogy elmennek a legfelsőbb fórumokig? Ez az öntudat és a bátor politizálás nyíltsága! Vajon miért nem nyugszanak meg, ha érzik, hogy nekik van igazuk? Mert tudják, hogy végső soron úgyis megtalálják az orvoslást, az orvost. De mennyivel egyszerűbb volna, ha általános gyakorlatunk azt bizonyítaná: nincs szükség rá, hogy felsőbb közbenjárással oldjunk meg egy-egy gondot. Nincs szükség arra, hogy a vállalat igazgatója, a minisztérium illetékes osztályvezetője, esetleg maga a miniszter adjon utasítást; nincs szükség rá, hogy a megyei pártbizottság vagy a Központi Bizottság járjon közben a panaszos „kis ember” ügyének elintézéséért. Nincs szükség, mert a közvetlen vezetők kellőképpen reagálnak a „kis ügyekre”, elintézik, mert tudják, hogy „a kis ügyek” is fontosak és elválaszthatatlanok a nagy ügyektől. S nekik kötelességük a lehetőséghez mérten megkönnyíteni az ember dolgát. Sajnos, ma még nincs így. A felismerésig általában eljutottunk, de a gyakorlatig nem mindig és nem mindenki. Kin, kiken múlik, hogy a szocialista erkölcsiség a gyakorlatban is egyre jobban érvényesüljön? Rajtunk, embereken. Rajtunk, akik megköveteljük, hogy szűnjék meg a bürokrácia, a paragrafusrágás, a félés és félszegség. fokozatosan érjen véget az „általában politizálás”. Harcos elégedetlenséggel szemléljük e szépen fejlődő életet és tu. datosan hatunk ott, ahol hatni kell! Csupán a felismerésen múlik. A felismerés kimondatja velünk: határozottabban, bátrabban, kevesebb huzavonával, nagyobb hozzáértéssel és mindenekelőtt odaaőóan. lelkiismeretesen intézzük az emberek sorsát! Intézményesen is, meg ember az emberért is, közvetlenül! * E gy> barna ember feszít a vezetőfülkében. Hosszrí gyötrődése véget ért. Próbára tették! De azok is állják ki mindig a próbát, akikre emberek sorsát bízták! Egy ember ügye a társadalom nagy ügye mellett eltörpülhet. De csak méreteiben. Fontosságában nem. Legyen közöttünk minél kevesebb Lakatos Lajos. Csala László Aratás előtti határjárás Négyesen Ha nincs is még egészen Itt a küszöbön, de már rohamosan közeledik az aratás ideje, s ilyenkor a jó gazda — különöUjább házsorok épülnek Kazincbarcikán Foto; Szabados György sen akkor, ha száz vagy ezer holdak gazdája — alaposan körülnéz gazdaságában, hogy» megtörtént-e minden előkészület a nagy' munkára. Így van ezzel Zelei Endre, a négyesi Kossuth Termelőszövetkezet elnöke, s a vezetőség többi tagja is. Külön-külön jártuk a kiadós záporokkal áztatott határt, hogy aztán a kis irodában ösz- szegezzük a tapasztalatokat, s elmondjuk: ki mit tapasztalt. Növényápolásból: jeles Az első tapasztalat, amiben a háziak, s mi, a vendégek is közös nevezőre jutottunk, hogy a növény'ápolási munkákban még keresve sem lehetne hibát találni. A 85 hold cukorrépa például olyan, hogy a „fehér aranyáról” híres Taktaközben sem találni párját. A gyönyörűen fejlődő répán meglátszik, hogy a sarabolás és az egyelés mellett már két kapálást is kapott. Volt olyan három nap. hogy kétszázötvenen dolgoztak a répatáblán. A 30 hold dohány is gyönyörű.' Hat-hét erős levele van már a dohánynak, s egy' fia gazt sem találni közte. De nem lesz baj a kukoricákkal sem. pedig a háztájival együtt 310 holdon terem a négyesi határban a „törökbúza”. Eredmények az állattenyésztésben Sosem mindegy, de most az aratás előtt, különösen nem, hogy ad-e gondot az állattenyésztés, vagy pedig mmminott is rendben van-e den. A csirkefarmon dent rendben talált a „határjárás”. A négy'ezer, hathetes korban járó eljövendő rántani- való szépen fejlődik, alig akad elhullás. Hetven-nyolcvan de- kásak már most a csirkék. A tojóállomány is szépen „termei”. Napi 4—500 darab a tojástermelés, pedig most nem is száz százalékos az „üzem”, mert sok a kotlós. A juhászat- ról is érdemes elmondani, hogy' csupán gyapjutermelés- ben több mint tízezer forinttal máris túlteljesítette tervét Saját kombájnnal aratnak Mindezek mellett folynak az építkezések, befejezték a széna betakarítását, már 250 köbméter silót is készítettek, úgyhogy szükség esetén minden erőt az aratásra tudnak összpontosítani. A tervek szerint 7—10 napon belül végezni fognak minden aratnivaló\'al. — Nem tud itt annyi kalászos teremni, hogy mi azt eny- nyi idő alatt le ne aratnánk — jegyzik meg többen is az irodán. Az elmúlt évben bebizonyították, hogy valóban így van, mert hiszen még a Bükk aljára is elmentek, hogy’ segítsék az ottani termelőszövetkezetek gyors aratását. A mintegy 700 hold kalászos nagy részét két saját kombájnjukkal aratják le, de lesz olyan határrész is, ahol a kaszásokra vár a nagy munka. (p. *4
