Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

as ESZAKMAGYARORSZÁÖ Vasárnap, 1963. június 30. KULCSOK Bemutató és vizsgarendezés a Miskolci Nemzeti Színházban M indazok után, ami­ket Milan Kundara csehszlovák író szín művéről és darabja miskolci előadásának előkészületeit-; hallottam, az izgatott elsősor­ban, hogy a modern, forma­bontó színpadi keretek között a teljesen újszerű ábrázolás­móddal mit tud elmondani fiatal, első-darabos szerző második világháborúról. A választott ábrázolási keretek között mit tud még hozzátenni azokhoz az emlékezetes élmé­nyekhez, amelyeket ebben a témakörben különböző iro­dalmi megnyilvánulások kap­csán már kaptunk. És már az első jeleneteknél, a játéknak első mozzanataitól erősödött á meggyőződésünk: nagytehetsé- gü szerző művét látjuk. Olya­nét, akinek e sokszor megírt téma kapcsán is van mondani valója és a legmodernebb szín padi megjelenítéseknél sem csúszik homályos szimbólu­mokba, a formát mindenkor alá tudja rendelni a mondani­valónak, amely a nagyszerű játékból kristálytisztán ki­cseng. Tagadhatatlan, hogy a Kulcsok nézése közben nehéz nem gondolni a szerző két hon­fitársának nagyszerű alkotá­saira- Pavel Kohout: Ilyen nagy szerelem és Peter Kar­vas: Éjféli mise című drá­máira, mert az előbbivel Kun­odéra színművének formája, az ' utóbbival pedig a tartalma . mutat erős rokonságot, de a mű semmiképpen sem kelt erős Utánérzést, és éppen ab­ban ad újat, hogy a háború­adta, igencsak kézzelfogható témát dolgozta fel ebben az érdekes formában. Amikor a szerzőről és darabjáról ezeket megállapítottuk, azonnal, ez­zel egyidőben kellett azt is megállapítanunk, hogy Kapás Dezső most végző főiskolás jó- meglátású és jókezű rendező, aki Kundera színművét Balogh Géza fordításában úgy állította színpadra, hogy az első perctől feszült sodrású előadás a mű minden szépsé­gét visszaadja, annak minden mozzanata a legjobban érvé­nyesüljön. Ragyogó előadást alkotva tette emlékezetessé a miskolci színház évadzárását, első nagy rendezését. Lehetetlen külön választva beszélni műről és előadásról. A szerző munkáját méltatva minduntalan érintenünk kell a fiatal rendező munkásságát, hiszen a legjobban felépített színpadi mű is csak jó rende­zéssel válhat értékes előadássá, a legjobb mondanivaló is el­sikkadhat megfelelő rendezői koncepció hijján.\ Ez esetben igen szerencsés találkozás ta­núi lehettünk. A darab mon­danivalója világos: nem lehet elzárkózni a világ züjlása elől, nem lehet közömbösnek ma­radni, amikor népek, társa­dalmak léte, vagy nem léte fo­rog kockán. Nem húzódhat Vissza Jirka, a munkásmozga­lomban egykor tevékeny fiatal műszaki rajzoló sem a bezárt ajtajú polgári otthonba, min­dig csak nyafogó, üresfejű fe­lesége mellé, és bármennyire-; is igyekszik Krula nyugdíjas őrhegy kizárni lakásából a külvilágot, az betör oda ré­szint a menekülő Vera, részinl az árulóvá lett házmester sze­mélyében. És mivel Jirka is Krutáék is máshonnan indul­tak, más ez egész alapállásuk másként is fordul sorsuk t külvilág behatása következté­ben: Jirka elindul az erdőb< társaihoz, a család pedig be zártan marad epv áruló hullá­jával és az ebből fakadó egy­értelmű következményekkel Jirka, aki már-már az ellen­állás renegátja, hőssé lesz. — mert nincs más választása meg kell ölnie az árulót, hogi a mozgalmat mentse. Valójában két játék folyik előttünk. Az egyik Krutáék fülledt levegőjű két szobájá­ban egyszerre, a másik Jírká- nak sebesen száguldó gondola­tait jeleníti meg a háttérber mesterien. Ez szerzőre és ren­dezőre (különösen a rendezőre!, egyaránt nagy feladatokat rótt Van rá eset, hogy a játék egy­szerre három színen is folyik és a dialógusok soha nem ke­resztezik egymást, úgy pereg­nek, hogy egyik színen setr érződik megállás, játék-kiesés a másik színen folyó beszéc kivárása miatt. Friss, eleven lüktető az egész játék pergáse és különösen jól sikerültei ezek a több színen játszódó képek. Ezek közül is — szinte a primus inter pares alapján —• az első rész nagy „tetenire- hivc’j" jelenetét említenénk, amikor Jirka gondolataiban megjelennek elhagyott társai, valamint a második részben azt a remek megoldású jele­netet, amikor Alena gondta­lanul cseveg a telefonban min­denféle csacskaságokat és sej­telme sincs, hogv két lépés­nyire tőle életről és halálról van szó. A legköltőibbnek vi­szont azt a jelenetet tartjuk, amikor Vera és Jirka gondo­latban találkoznak és felsej­lik. hogy ez a két fiatal lelke mélyén több is egymásnak mint harcostárs, N incs a darabnak s az elő­adásnak egyetlen feles­leges mozzanata. Min­den mozdulatnak, minden szó­nak dramaturgiai funkciója van, mind motivál, előkészít valamire. Még a darab elején Alena hosszúnak tűnő kacér­kodó meztelen kedése is azt hi­vatott az első percben tudatni: léha, üresfejű, értelmes gon­dolatok nélküli emberrel lesz dolgunk n darabban, mint az a játékban fokról fokra be is bizonyosodik. És ezt a funkciót szolgálják a darab címében emlegetett kulcsok is. A kul­csokhoz, a magánlakását nyitó és záró kulcsokhoz való bete­ges ragaszkodás szinte már rögeszméjévé lett Kruta őr­nagynak, ennek a kisszerű, csak egészen apró tulajdoninál kérdésekre szorítkozó érdeklő­désű kispolgárnak, aki ugyan számontartja a háborút, sőt nacionalizmusa valami hal­vány ellenállásra is sarkallja (csak egészen kisméretű náci zászlót tesz az ablakba és a fő­helyre nem azt tűzi, hanem a nemzeti lobogót), de a legfon­tosabb számára mégis, hogy lenézett vejélől a lakáskulcso­kat visszaszerezze és ezzel magántulaidnnosi jogait job­ban biztosítsa. Régen láttunk a miskolci színházban ilyen jó ritmusú előadást, amelyben ennyire sallangmentesen, ennyi közpon­tosított céltudatossággal állí- lotta volna színpadra a ren­dező a darabot és kitűnő já­tékban, egészen modern ábrá­zolásban ennyire közérthetően csúcsosodott volna ki a mon­danivaló. Szeretnénk hinni, hogy a sikeres vizsgarendezés után Kávás Dezső még sok szép előadással örvendeztet meg bennünket. A szerzői és rendezői elkép­zelések megvalósulását nnrtv- szerűen segítette We.genast Bá­bért díszlete. Különösen hatá­sosnak tartjuk a ..hátsó", vagy ..második" játék szinte csak jelzett és mégis íeen kifejező megoldásait. A lakáskén, n két szoba egyszerre történő Iá Ha­tása ügyes megoldás. Németh Ilona ruhái ízlésesek, célsze­rűek. Alena esetében jól Jel­lemzők. az SS-tisztnél igen jó megoldásúak. Igen kifejező volt a darab kísérőzenéje, Hollóssy Egon munkája: rész­ben saját szerzeménye (első­sorban az összekötőzenéle és modern hangnláfcstósek), részben pedig korabeli dalla­mok villogó montázsa. szereplők közül elsőként Farkas Endrét, Kruta nyugalmazott őrnagy alakítóját kell említenünk, aki szinte a kispolgári szflk- látókörűség esszenciáját nyúj­totta; sértődött, mert nyugdí­jazták. haragvó a németekre, mert ő hivatalból jó hazafi, és úr akar lenni a maga elzárt világában: kisszerű a gondol­kodása, és a háború zajlása közben teljes kielégülés szá­mára. „élete diadala”, hogy visszakapja Vejétől a kulcso­kat. Hosszú idő óta nem volt alkalma Farkas Endrének .jel­lemábrázoló készségének ilvcn mcgcsillogtatására. Vargha Irén Verája megfontolt, hig­gadt, Üldözöttségében is ke­mény mozgalmi vezető. Ke­mény harcos, de mindvégig belengi alakját, bogy a lelke mélyén szereti Jlrkát. és saj­nálja Családi kötöttségeiért; ez a sejttetett vonzódás a már említett ,.gondolati” képben egészen lírai ábrázolást kap. Bátran sorolhatjuk alakítá­sát az Optimista tragédia ko­misszárnője mellé. Dobránszky Zoltánra súlyos feladat hárult: Jirka sokrétűen összetett alak­ját igen becsületesen kellette életre, jól érzékeltetve a fia­tal férfi szorult helyzetét, de egyben félelmét is, hiszen nem lehet őszinte családjához, mert azok nem értenék meg. Bizonyosfokú elfogódottság érződik a játékán a bemutató előadáson, és ez okozhatta, hogy nem bírta végig az egyenletes feszültséget, játék­ereje néha-néha alábbhagyott. Hihetőleg a későbbi előadáso­kon jobban feloldódik és adottságait, ismerve, maradék­talanul oldja meg feladatát. Pákozdy János igen rövid ide­ig van a színen, mégis kulcs­figurája a darabnak. SS- zsoldba szegődött házmestere félelmetes erővel idézte a gyil­kosok segítőit. Kun Magda a felületes íe1eség, Alena szere­pében különösen a második részben nyújtott hiteleset. Hamvay Lucy ICrutáné alak­ját töltötte meg tartalommal, a házmesterné csak felvillanó alakjában Csanádi/ llát láttuk. A „második” játékban ■ Gyar­matiig Ferenc. Szabados Amb­rus és Kiss Gábor Jirka egy- -kori harcostársainak alakjában sokszor döbbenetes erővel je­lenítette meg a mozgalmat, amelv visszavárja eltévedt fi­ait, de számon Is kéri tettei­ket. Az SS-tiszt Polgár Géza formálásában kedélyesen, mo­solyogva gyilkoló hóhérként kelt életre. 0 ** sszegezve: igen jó darab igen jó előadását lát­tuk az évad végén, Hisszük, hogy a következő évad műsorában méltó helyet kap ez a mű. Benedek Miklós • Afc-V- A*. Al.V.-V.-V- A» V «A. JA »* V «# u JA JA «ÜL-«A «• V A, N1TKES IMRE: Aknák a Vadász«patakban Vízfelszíri alatt megbúvó halál, fürge halakkul játszó borzalom, gyerokkezek simogatta talány, emlékekből felfakadó jajom! Iszonyú dörrenés gazdája, te, rémületet hozó sátáni kéz, undok testű koporsó, fekhelye százaknak, ezreknek, ó, hogyan néz s figyel rám, s milyen szelíden csobog körülötte a víz: maga a béke e táj! S csak ráütök, s robbanni fog, s a Napot elhomanyosítja fénye..; Tizennyolc éve már, tizennyolc éve, s még mindig megtalálható ítt-ott egy-egy adag halál, s jaj, lesz-e vége, s mondjátok, felelni érte ki fog ...? Alsóvadász, 1963. április-oOo­*********************************■**********"** Mezőkövesdi táncosok az Elba partján. Húsz órát tartott az út, míg Mezőkövesdről Drezdába ér­keztünk, ahol vendéglátóink: Werner Jtlhne, a grosshen- nersdorfi művelődési ház igaz­gatója, s Herbert Christoph körzeti népművelési vezető vi­rágcsokorral fogadtak bennün­ket. Hogyan telik el a tíz nap? Mennyivel leszünk többek utá­na? Miként teszünk hasznos szolgálatot lépéseinkkel a két ország közötti barátság nagy­szerű ügyének? — Ezek a kér­dések motoznak mindannyiunk fejében ott, a drezdai főpálya­udvaron, a, megérkezés pilla­natában, s most igyekszem reájuk válaszolni, naplószerŰ- en, egy-cgy nap jelentős ese­ményéit kiragadva. A ssziklüszíubiízban Nemcsak mi szórakoztat­tunk, minket is pompás szín­házi élményben részesítettek vendéglátóink Rathenben. Szász-Svájc legcsodálatosabb színházában, sziklák és feny­vesek ölén láttuk Weber Bű­vös vadászát. Még azok is él­vezték, akik soha nem láttak operát. Ha másért nem, a káp­rázatos színpadképért, mely zömmel a természet ajándéka, a színes jelmezbe bújtatott né­pes statisztéria megkapó fres­kójáért, a négylovas hintóért, mely méltósággal átgördült a színpadon, s a táncért, mely a második felvonásban min­denki számára érthető formá­ban szólott egy korról, beszélt egy népréteg nyelvén. S mindehhez mondjam el azt is: a nemzeti nyelv mi­csoda tisztelete áradt minden aktorból, minden énekesből! Kristálytisztán, szinte vala­mennyi hangzót kitnpintható- ön megformálva zengett a szó az országjáró operatársulat művészeinek ajkán, a muzsi­kán kívül külön élvezetet nyújtva mindazoknak, akik va­lamennyire is értik é nyelvet, szeretik a szép színpadi dilt- ciót. Virágok, háromszínű zászlók Grosshennersdorf, vendég­látóink otthona! A drezdai képtár minden sarokba utánad tekintő Slxtusi madonnája, Giorgone Alvó Venusa, Rem­brandt Saskiás önarcképe, Mo- ritzburg barokk múzeuma, s kopogó jégeső után érkezünk a modern művelődési ház ud­varára. * Micsoda fogadtatás! Mind­annyiunk karjában halom Vi­rág, a német pionírok kezében háromszínű magyar zászló, s amikor Heinz Polli, a Német Szocialista Egységpárt járási bizottságának első titkára be­fejezi üdvözlő beszédét, s meghatotlan köszönetét mon­dok érte a küldöttség vezető­jeként, vége nincs a baráti ölelésnek, mosolynak. Alig tudunk a színházterembe ver­gődni, oly szívélyes a fogad­tatás. Előljárnak ebben azok a német lányok, fiúk, akik há­om hole a ml vendégeink vol­tak Mezőkövesden. S mintha csuk túl akarnának tenni raj­tunk, lesik még a gondolatun­kat Is. A színházteremben piros és kéknyakkendős pionírok mű­sorral és nyakunkba kötött kendővel köszöntenek. Erre már válaszolni kell! Varga István, együttesünk jó­hangú tenorlstája el is énekli a Bánk bán híres áriáját, moly után még nagyobb az ováció, még teljesebb a megértés, a barátság. Hasznos találkozók Grosshennersdorfban is fel­lépett táncegyüttesünk, s mondanom sem kell, műsor­záró matyó csárdásával aratta a leghatalmasabb sikert. Hogy a tomboló taps ellenére nemi tudtunk ismételni, az egyik táncoslányunk hirtelen rosz- szulléténuk tudható be. Hanem most ón inkább né­hány találkozóról akarok szót ejteni. Először.a Friedensban­ner Termelőszövetkezet, va­lamint a helyi gépjavító állo­más dolgozóival jöttünk össze hasznos beszélgetésre, kipuha­tolva e két kollektíva és üzem érdemes vonásait, majd az el­következő napon Löbnuban adott fogadást tiszteletünkre a járás vezetősége. Ezen ott volt Heinz Pohl, a Német Szocialis­ta Egységpárt járási bizottsá­gának első titkára, Karl-Heinz Luschnath kulturális osztály­vezető, a járási tanács elnöke, a Nemzeti Front és a Szabad Német Ifjúság járási titkára, több tömegszervezeti vezető; Itt már nem annyira táncosa­ink kérdeztek, hanem küldött­ségünk azon tagjai, akik a Német Demokratikus Köztár­saság bolső életével, viszonyai­val. a Német Szocialista Egy­ségpárt harci módszereivel, a szocializmus útjára lépett né­met nép munkájának tapasz­talataival kívántak megismer­kedni. Galambos Lajos, a mezőkövesdi községi tanács vb.-elnöke a német tanácsap- pnrátus összetétele, munka- módszerei, dr. Györka Józsefi a Nemzeti Frontot alkotó pár­tok együttműködése felől. dr. Mohás Gúzáné népművelési felügyelő a kulturális munka társadalmasítása, dr. Baksa Ernő fontos egészségügyi prob­lémák lránt érdeklődött. S egyetlen kérdés nem maradt válaszolotlanul. Szívélyes légkörben, kölcsö­nös ajándékozások közepette mintegy négy órát töltöttünk a járás vezetőivel, s az egész be­szélgetésből summázásként azt tudom levonni: német baráta­ink igen nagy jelentőséget tu­lajdonítanak a szocialista tábor egysége szempontjából az ilyen találkozóknak, s őszintén, sok­asok figyelmességgel viszonoz- lizák a feléjük nyújtott baráti jj jobbot. Búcsú Hát ez ment a legnehezeb' ben! Legalábbis a búcsúzko­dás! Különösen, hogy Oberzurt- nersdorf, majd Jonsdorf festői szépségű erdei színpadán oly meleg ünneplésben részesítet­téit táncosainkat, közöttük a Székely pontozóval szólózó Ke­rekes Antalt, s tolmácsunkat, Lapp Endrét, a kövesdi gimná­zium nyelvszakos tanárát, aki műsorszámnink konforálása közepette u humorról sem í^j ledkezett meg. Háromnegyed órába telt; amíg a társaságot betuszkol­hattuk a Drezdáig szállító buszba. S akkor még vendég' látóink közül vagy hatan ve­lünk jöttek száztíz kilométeren át. Közöttük Hardmulh Lángéi Grosshcnnersdorí polgármeste­re, akivel alig három órával előbb írtuk alá az újabb ba' rétsági, együttműködési szer' ződést, mely kölcsönösen ren­dezett kiállításokon, egymás zenei, irodalmi életét bemutató Hőadásokon kívül két delegá' rió cseréjére is kiterjed Mező­kövesd és Grosshennersdorf között. Moldvait Győzd, ­fajta letisztulást, filozófiai „körbepillantást”, horizon táli- sabb látásmódot. A fiatal költő megszabadult a „kötelező" poé­tikai misztifikációtól, élctkö- zelségbe került mindennapos dolgainkkal. A megváltozott időnek megfelelően távolabb lépett a „plakát” költészet for­malizmusától; egy mélyebb, ignzabb forradalmiság uralko­dott el versteremtő művésze­tén, az a fajta progresszivitás, amely nem barikád-hangulat­tal dörren-villnn, hanem „béke: időre” teremt rendet az emberi; agvakban, szívekben, ÖRÖMMEL FORGATJUK: ezt a legújabb Ladány[-kötetet,; mint annak bizonyítékát is,: hogy a költészet hatóereje nem1 kicsi, ha abban — akár több; nyelven is, akár többféle hnn-i goltságbnn is — az élet szólal> meg. örömeink és gondjaink: mellett (vallja Ladányi) műn-- kást és költőt egyaránt felemelj fáradékonyságából, csetlő-bot Jó! lépteiből, mindennapi haladd-' sunk szintézise: \ „a ml szívünk ad lüktetést > a század forró pulzusának”.? Párkány László ; lenül növekvők, a lelkisivar kövér-éhezők. OTT JÖNNEK a munkások is: bányászok, kohászok, lak- kozatlnnul, nehezen, de szívó­san növekvő emberségükkel. S jönnek a föld fiai is, inkább homályos emlékképekkel, mint valóságosan, mert a parasztság újfajta rendjének költői vizs­gálatához (ezt Ladányi is Jól tudja) nem elég a reminiszcen­cia. Gúnyoros versében csipke­di is a „gyolcsgatyöjú lelke- keV\ a „mezőgazdasági költő­ket”, akik a változás kellő fel­mérése nélkül „rándulnalc le” a paraszthoz. Es a család, a szerelem, az önproblémák tengere. Szintén jönnek szép sorjában. Átfogó igazsággal, Mikulánéra, Szabó­ra és Szabónéra és sok-sok ezer társára vetített érvényességgel. Nem izolált líra ez: önsebei- nck, kis-nagy örömeinek mu- : togatása, inkább a közösség kis-nagy gondjainak expresszív „kamara” világát érezzük „csa­ládi” verseiben. i A Mint a madarak Ladányi előző két kötete mellett a fel­nőtté érés korszakát jelzi. Egy­űzésének, a „felhőtlenség” ki­játszásának. Valaki uzt mond­ta egyszer néhány Lndányi- versre: Olyanok azok, mint a zárt bicska: kívül fényes, belül éles. Mosolyogtunk a „népies"’ aforizmán, de ha most újból és újból szemügyre vesszük a leg­újabb kötetbe szerkesztett ver­seit, akkor igazat kell adnunk e summázásnak. Valóban; tö­kéletes formakészség, legtöbb helyen idillikus indítás, majd ironikus fordulat vagy egysze­rűen mennydörgés. Ladányi költői ereje legfőképpen ebben a kontraszt versépítésben rej­lik. Híhetné az ember: ringató, altató sorokkal elődei nyomdo­kán „bájol”, amíg csak elő nem bukkan a szenvedélyes maiság; az illúzió és dezillúzió, a gond­talanság és a mindennapi gond. Előjönnek sorjában a pa­pucsba bújt kispolgárok és azok, akik a problémák kire­kesztésére feltalálták a kapu­kat és kapukulosökat. Előjön­nek az ember kópét ostorozó „hideglelkűek”, a számítók, a „fenékben és csípőben’*, szünte­: A KÖLTŐ, aki mind keve­sebbet figyelt a „bölcsek” intő Jujjára, csak önnön lelkiismero- ítére hallgatva teremtette meg 'költői világképét — ma már a jleglgnzabbak elismerését, mend- ;hatja magáénak. A közönségét, [az irodalmi közfigyelmét, amely fiatalon juttatta korunk [egyik szép babérjához: a József :Attila-díjhoz. De túl minden [díjon: Ladányi verseinek lel­tekbe, értelmekbe kapaszkodó [volta a valódi, hamisítatlan ér- [ték. Az, hogy versei kellenek. ;Bár ő maga erről enervált per- [ceiben szigorú öniróniával az [ellenkezőjét vallja, mondván: a „költői mesterségen” röhög ?u traíikos, a házmester, a hi­vatalnok. S valójában csak né- jhány „holdvilágszemű bakfis” ifigyei fel a költői szóra. Ma [már Ladányi is tudja: Mint a [madarak kötetének megjelcnó- |se után egy héttel nagyon ne- iház volt fellelni kötetét, akár [Szolnokon, akár Miskolcon [vagy Sátoraljaújhelyen, : Minden bizonnyal ez nem [más: mint a lényegre-taplntás ijutalma. Jutalma az üresen ; csengő s,jólfésült szavak’* el­MINT Ä MADARAK Ladányi Mihály legújabb verseskötete Betiltott könyvek í az USÄ-ban ! + Az Oregon egyetem kiállí-r tást rendezett azokból a /cíjny-J vekből, amelyeket az USA$ különféle államaiban az időké folyamán betiltottak. I Nehogy azt képzeljük, hogyr talán szennyirodalomról vanI szó. Felsorolunk egynéhányatf a „betiltott" könyvek közűl:z Huxley: Szép új világ, Stein-$ back: Érik a gyümölcs és* Édenlöl keletre, Mark Twain:} Huckleberry Finn, sőt Ander seri egyes meséi, amelyekéit 1054-ben Illinois államban he-1 lyeztek az ifjúság számára af tilos könyvek listájára. Wis-} consín államban agy középls-5 kólái tanárt letartóztattak,} amiért Camus egyik művét vastalta növendékeivel. I-Iárom¥ hónapi börtönre ítélték és fceí-f tőt már le is töltött, mire ai fellebvttali bíróság örvénylőié-u nif.p.t.t.e az ítéletet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom