Észak-Magyarország, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-30 / 151. szám
Vasárnap, 1963. június 30. ESZAKMAGYARORSZÄG s Él-Íj■ A „rohamcsapat99 és követői Asszonyok, akikre mindig számíthatnak szemmel nézte őket a termelő- szövetkezet tagsága, s amikor megkapták a Kiváló brigád címet, újabb három női munkacsapat alakult. Az idén tavasz- szal mór csaknem íélszáz gönci asszony látott úgy munkához, hogy nagyobb termést takarít be a rábízott területről, mint amennyit a vezetőség, a közgyűlés előirányzott. Tis asszony, harmincnégy gyerek és hat unoka Csontos Bélánéval az élen, a nagy répatáblán találtuk az egyik ilyen, tíz tagú munkacsapatot. A területet tizenket- tőjükre mérték ki, de ketten kiváltak. Ök azonban vállalták, hogy maradjon csak a terület, így is elérik cukorrépából 120 helyett a 150 mázsát, s a többi kapásokból 15—20 százalékkal többet a tervben előirányzottnál. Pedig bizony odahaza is van gondjuk elegendő. Harmincnégy gyerek és hat unoka várja esténként odahaza a tíz asszonyt. De erről a „gondról” vidáman, nevetve beszélnek, s Szabó néni, aki munka közben is viszi a tréfát, még kevesli is a gyerekek számát. Mit mond az elnök ? Vajon a termelőszövetkezet vezetői felismerték-e, milyen nagy jelentősége van ennek a négy női munkacsapatnak? Vajon tudják-e, hogy itt nemcsak a nagyobb termésátlagokért folyik a „harc”, hanem újfajta asszonyok is nevelődnek. akik tanulnak, akikben kifejlődik a közösségi érzés, és akikre most már jobban lehetne és kellene támaszkodni a vezetésben is? Egri András, a termelőszövetkezet elnöke dicséri a női munkacsapatokat. Elmondja, hogy ezek megkönnyítették a brigádvezetők dolgát is. Eredményeik serkentőek az egész tagságra, s a legfontosabb, hogy ezekre az asszonyokra mindig számítani lehet. De sajnos, azt már nem is tudja, hogy milyen vállalásokat tettek ezek az asszonyok, ő nem volt ott, amikor papírra fektettél:, hogyan szeretnék túlszárnyalni a terveket. Pedig nem tegnap történt ez a vállalás! Pozsonyi Sándor ISeriiliázásaliilíról párt VIII, kongresszusa *** gazdasági munkánk fő feladataként a munka termelékenységének rendszeres emelését, a korszerűség és gazdaságosság fokozását jelölte meg. Ezért gazdaságpolitikánk egyik sarkalatos pontja a termelés műszaki színvonalának emelése, a műszaki kultúra tökéletesítésének meggyorsítása. Milyen úton érhető el ez a nagy célkitűzés? A meglévő üzemek felújításával, korszerűsítésével, új üzemek, gyárak építésével, egyszóval: jelentős mértékben beruházások útján. Hosszan sorolhatnánk a beruházások rendkívül nagy jelentőségét, de egy-két kritérium is megmutatja mi a lényegük. Felmérhetetlen nagy jelentőségük van a távlati tervekben, amelyek megszabják a népgazdaság évtizedekre szóló fejlődését. Nem utolsósorban a szocialista felhalmozás gazdasági hatékonysága azon mérhető le, hogy egy adott beruházási színvonal mellett, hogyan alakult a bővített újratermelés üteme, amit a nemzeti jövedelem növekedésével jellemezhetünk. Vagyis: a beruházások a szocialista bővített újratermelés fő forrásai, nagy szerepet töltenek be a szocialista gazdaság gyors fejlesztésében. A második ötéves tervben 180 milliárd foi'intot fordítanak beruházásokra, illetve rekonstrukciós munkára. Ez a szám is mutatja a beruházások óriási jelentőségét. Ennek a hatalmas összegnek 34 százalékát új üzemek építésére költjük. Megyénk 20 milliárd forintot kapott ebből az ősz- szépből, az ország megyéi közül a. legtöbbet. Ez maga is mutatja: Borsod rendkívül jelentős szerepet játszik az iparfejlesztésben, hiszen a kohászati üzemiek, gépgyárak korszerűsítése mellett itt épül fel az ország nehézvegyipari bázisa is, M em lehet azonban közöm- bős, vajon mikor lép a termelésbe egy-egy új üzem, üzemrész, gyár. vagy esetleg gyárak, üzemek egész sora. A szocialista ipar termelését öt év alatt 48—50 százalékkal akarjuk növelni. Mire alapozzuk mindezt? Mint azt a Vili. pártkongresszus határozatai is hangsúlyozzák: jobb munkára, jpbb műszaki, gazdasági színvonalra, s nem utolsó sorban á még eredményesebb beruházásokra. Felmerül a kérdés: mi szükséges a gyors és corszerű beruházás lebonyolításához? A szakemberek tód'A gönci Kossuth Termelő- szövetkezetben én mindit volt olyan becsületük az asz- szonyoknak, mint most. Pedit a növényápolás, a kertészeti munkák zöme, s a négyezei holdas határ sok egyéb gondja eddig is az asszonyokra várt. Mert a tagság hatvan százaléka nő. A tizenhét tagú vezetőségben azonban csak három asszony kapott helyet, az ellenőrző bizottságban pedig egy sem. Igaz, nem is igen igényelték az asszonyok, hogy több beleszólásuk legyen a vezetésbe. Az elmúlt esztendőben azonban történt valami, ami azokat a keveseket igazolta, akik azt állították, hogy a nők a férfiakkal igenis egyenrangú dolgozói a gönci termelőszövetkezetnek. As első női munkacsapat A Hernád menti földeken, az egyik napraforgó tábla szélén szőke fiatalasszony meséli el a gönciek első női munkacsapatónak történetét. — A nőtanács javaslatára határoztuk el, hogy női munkacsapatot alakítunk, s elnyerjük a Kiváló brigád címet. Kissé idegen volt számunkra a verseny, nem akartunk mi többek, különbek lenni másoknál, de szerettünk volna nagyobb termésátlagokat elérni, mint azelőtt. Éreztük, ha ösz- szefogunk, ha egymást segítve, buzdítva dolgozunk, akkor sikerül is. — Bizony nem mindenki fogadta örömmel kezdeményezésünket — emlékezik vissza Győrfi Sándorné, a most már Szocialista brigád címért küzdő csapat vezetője. — Volt, aki nevetett, volt, aki gúnyolódott, Rohamcsapatnak neveztek bennünket, de mi nem sértődtünk meg, hanem kicsit büszkék is voltunk erre az elnevezésre. És az év végére az tán megmutattuk, hogy nem csak a szánk járt, amikor azt mondtuk, hogy túlszárnyalja azokat a termésátlagokat, amelyeket a vezetőség beterve zett. Három újabb „rohamcsapat“ Cukorrépából pl. 140 má-J zsás termésátlagot ért el a 12, tagú női brigád. De nemcsak a* munkában, hanem a tanulás-^ ban, egymás segítésében is* megállták helyüket. Néhány* hónap múlva egészen más, .**********k*******ick*ick*******-k-k-k*k*-k*-k**-k*irki ----oB abona-hadjáraton: cA g,y,tpe.klaz& anzang. — Milyen, hát a betegségre. Nem mindegy az? • — Jó. És a gyerekfőzés? Csinálja még? — Hogyne! — csap bele élénken a beszélgetésbe Rózái néni. — És maga? Megtanulta? — Meg, de nem csinálom. — Miért? Nagyot és jóízűt kacag. — Mert nem szeretek böjtölni. — És hogy megy a főzés? — Beteszem a gyereket egy nagy fazékba — mondja az öregasszony — azután fel a masinára. — Be van gyújtva.a masina? — kérdem megdöbbent iszonyattal. — Dehogy! Lehet az az udvaron is. No, aztán az anyja körülszaladja a házat, s mikor hozzám ér, azt kérdezi: — Mit főzöl asszony? Erre én: — „Csontot, hogy az isten adjon rá testet. Ha nem ad rá testet, vegye az ő dicsőségébe.” — Ennyi az egész? — Ennyi, de háromszor kell csinálni. Kedden, .csütörtökön és szombaton. Legjobb, ha nyő a Hold. De sokszor nincs idő kivárni. No, meg egy napig böjtölök. Vizet se iszok. — És azután mi lesz? — Mi? Hát meggyógyul a gyerek, meg meghízik. — Ügy bizony — erősíti a lánya — sokat hoznak édesanyámhoz. Tavaly egy 19 éves fiút főzött, nemrég egy kétévest. De sokat hoztak már a kórházból is ide, s oszt úgy lett jól. c __támaszkodva, moS epronyelre solygó szemü, 20 év körüli lány áll mellettünk. Az udvart takarította, de most inkább itt fülel. Dauerolt haját lassú mozdulatokkal si- mítgatja ki homlokából. Néha, mikor úgy éreztem, hogy nagyon csiklandoz a nevetés, cinkos pillantást váltottam vele, s ilyenkor kitört belőle a vidámság. — Engem is megfőzött már Terka néne — szólal meg váratlanul, s nekem ják a legjobban, hogy ehhez az anyagi és pénzügyi források összpontosítása, az építési időtartamok megrövidítése, a költségek csökkentése, a legfejlettebb technika alkalmazása szükséges. Emellett jó terv, jó kooperáció a beruházó és a kivitelező között, az építés és gépi szerelés összhangja, a határidők betartásának további fontos tényezői. A legsikeresebb beruházást is hátrányosan befolyásolja, ha késedelmes, mert az üzembehelyezés elhúzódása súlyos milliókkal károsítja meg a népgazdaságot. Mert ismeretes: a gyorsan végzett beruházás időben, a terveknek megfelelően amortizálódik. Borsodban szép előrehaladás tapasztalható a beruházási munkában. Vannak egészen példás beruházások, sajnos azonban számos beruházásnál nem értük el a terv szerint történő üzembehelyezést. Hangsúlyozzuk: megyénk legfontosabb beruházásain szépek az eredmények, de sok még az akadály. Minek köszönhető például, hogy a tisza- szederkényi és tiszapalkonyai épülő óriásüzemek oly példás munkával, beruházással készülnek? Tökéletes a kapcsolat, kiváló az összhang a beruházó, a kivitelező, a tervező és a gépeket előállító és szállító vállalatok között. Ennek eredményeként van lehetőség a Tiszai Vegyikombinát határidő előtti üzembehelyezésére. Egyetlen hónap pedig 24 millió forint nyereséget jelent. M i az oka annak, hogy vi- ■ * szont sok beruházás késik, áthúzódik, akadozik a végső befejezése. Igaz, vannak objektív akadályok, de túlnyomórészt nem ezzel magyarázható a kései üzembehelyezés. Ismeretes, milyen hiányos tervellátottsággal épült az ózdi acélmű rekonstrukciója, és a Sátoraljaújhelyi Lemezáru- gyár. Itt még nagyfokú bürokrácia is fékezte a munkát. Érdemes megemlíteni, hogy 1962-ben az áthúzódó beruházások miatt 500 millió forint értéktől esett el a népgazdaság. S néha csak egy-egy lassú intézkedés, késedelmes tervszóllítós vagy az alaposabb ellenőrzés hiánya okozza a milliós károkat. Ismeretes, hogy a Berentei Vegyiművekben épült fel hazánk legnagyobb és legkorszerűbb PVC- gyára. Ez örvendetes, mégis volt szépséghiba: a kései üzemindítás folytán jelentős veszteség keletkezett. Egy beruházási-tervezési szakemberrel beszélgettem a napokban. Ezt mondotta: Egyre nagyobbak a tapasztalataink. De sok még a bürokrati kus vonás egy-egy tervdokumentáció, vagy a részlettervek elkészítése, realizálása közben. Hogy lényegében miben látom az építkezés elhúzódásának okait? Még mindig lassú a szakipari részlegek munkája, lassú a gépi berendezések leszállítása, nem utolsó sorban gyorsabban kellene kialakítani a korszerű technológiával történő beruházást, úgy, mint azt Tiszapalkonyán teszik. Mindez igaz, nem könnyű persze a szakipari vállalatok munkája. Gyakran anyaghiánnyal küzdenek, s csak régi és elavult módszerekkel dolgoznak. Sajnos, a Szakipari munkában csak késve bontakozik ki az újítómozgalom, az új módszerek alkalmazása. Még előfordul, hogy egy-egy kisebb villamossági berendezés felszerelése hosszabb időt vesz igénybe, mint például egy nagy gépnek az alapba való szerelése. Ezért hasznos lenne, ha a szakipari részlegeknél külön gondot fordítanának az új módszerek elterjesztésére, az újitómozgalom munkájára. Miben lehet még keresni a * * beruházások meggyorsításának lehetőségét? Sokan úgy gondolják, hosszú a terv- készítés ideje. Lehet, hogy ez is előfordul, de ma már nem ez jellemzi a tervek készítését. Az egyik miskolci tervező mérnök véleménye szerint: — Nem a tervkészítés ideje hosz- szú, hanem inkább a teru- előícészttés ideje, amelyet még csökkenteni lehetne. — Így igaz, más szakemberek is így vélekednek erről, bürokratikus vonások fedezhetők fel a tervelőkészítési munkában. Sok az aprólékosság, minden szerv ellenőrzi a másikat, és mégis történik hiba a beruházásokon. A beruházások időben történő befejezése könnyebben megvalósulna, ha az irányító hatóságok a tervek előkészítésekor és a jóváhagyás idején alaposabban megvizsgálnák: milyen akadályokra lehet számítani kivitelezés közben. Az is fontos, hogy növekedjék az üzemi pártszervezetek, a beruházásokon dolgozó pártszervezetek politikai és szakmai hozzáértése, erősödjék a kritikai szellem; hogy a beruházáson dolgozó kollektíva bátrabban szóljon a beruházáson észlelt fogyatékosságokról, a tervezők, kivitelezők, beruházók és a vezetés fogyatékosságairól. Ma már jól átgondolt, koncepciózus műszaki terveken és perspektívákon alapuló beruházásokat végzünk, s megyénkben is sok a hasznos tapasztalat, eredmény. De se még a feladat is. Borsod megyére igen nagy ipari feladatok várnak a második ötéves terv hátralévő időszakában, majd különösen a harmadik ötéves terv idején. 1965-ig még karbamid-gyár, polietilénüzem, új PVC-gyár és feldolgozó üzem épül, hogy csak a vegyipart említsük. Tovább bővítik a Borsodi Vegyikombinátot és a Berentei Vegyiműveket. S nem mindegy, hogy mikorra ér véget a beruházás. Az életszínvonal emelését a magasabb szintű termelésre, a kultúrált ipari és mezőgazdasági munkára alapozzuk. U ilágos tehát a beruházáv sok népgazdasági jelentősége. S ezek után feltehető a kérdés: mi jellemző megyénk beruházásaira az első félévben? Az illetékes szervek, a Beruházási Bank megyei fiókjával az élen, rövidesen számvetést készítenek erről, s lapunk hasábjain július végén összefoglaló, konkrét cikket közlünk a Beruházási Bank helyi vezetőjének, Kádár László elvtársnak tollából. Az adatok és a tapasztalatok eddig azt mutatják: szervezettebben folyt a munka, mint korábban, lemérhető a fejlődés s a minőségi javulás. Csak a határidők „csúsznak” el gyakran. Igen sok még a tennivaló beruházásainkon az ipar valamennyi ágában. A szén- bányászatban például, Monos János trösztigazgató szerint a beruházások gyorsított tempót kívánnak. Még jobb harmóniára van szükség a KGM és a kohászati üzemek, az ÉM és az építkezések, a tervezés, a beruházás és a kivitelezés között. És ez a leglényegesebb. A legkisebb lazaságot sem szabad megengedni beruházásainkon, mert ez milliós ráfizetéseket okozhat. Ezért a beruházások párt- és szakszervezeti vezetői is, a tagsággal együtt, fordítsanak nagyobb gendot erre a kérdésre. A párt és a szakszervezet legyen a beruházásokat szüntelenül elörelendítő motor, hogy a három legfontosabb szempont, a gazdaságosság, a korszerűség és a gyorsaság, korunk e fontos követelményei, érvény rejussanak. Az is hasznos lenne, ha az elkövetkezendő időben a szocialista munkaversenyt és az újítási mozgalmat is fokozottabb mértékben a beruházási feladatok jó megoldására ösztönöznénk. Ez igen nagy erőt jelentene. A zt tűztük célul iparunk M elé, hogy tartson lépést a műszaki haladással, a technikai világszínvonallal. Ez a nagy és nehéz célkitűzés nem érhető el a gyors és korszerű, időben történő, határidőre befejezett beruházások nélkül. Van erre lehetőség, mert gazdaságpolitikánk levetkőzve korábbi hibáit, reális és minden anyagi szükségletet biztosít a jobb munkához. Ezt kell elsősorban is szem előtt tartanunk, Borsod építkezésein is. S különösen most kell számot vetnünk, amikor — július 1-én — fontos állomáshoz érkezünk: a második ötéves terv megvalósításának közepéhez. Szegedi László Káposzíakctpálás közben Tizenkettőn voltak, meg a brigádvezető. Tizenkét, tsz- asszony és Szmrek Gyula, a növénytermelési brigád vezetője. Káposzta-palántát kapáltak a hernádvécsei Búzakalász Tsz földjén, s amikor megtudták, hogy a lap munkatársai vagyunk, odaüzentek értünk. — Jöjjön már ide hozzánk is egy újságíró, ne csak mindig a garadnaiakról írjanak — így az üzenet. Az egyik kollégámmal, aki éppen garadnai születésű, oda is mentünk a káposzta földre és amíg a tizenkét szorgalmas asszony kezében serényen mozgott a kapa, beszélgettünk, vagy egy jó fél órát.. Hogy miről? Egyről-másról. Ami éppen szóba került. Arról, hogy nehezen indultak a közösben. Az első két esztendőben úgyszólván semmit sem ért náluk egy munkaegység... Hogy tavaly már 26 forintot osztottak... Hogy az idei komisz tél sok kárt tett az őszi vetésekben, de „hálistennek az Állami Biztosító 240 ezer forint kártérítést fizetett — mivel hogy biztosítva volt...” Meg arról is, hogy szép a cukorrépájuk, a kukoricájuk, s hogy a növényápolásban úgyszólván kizárólag asszonyok dolgoznak... csak egy kicsit elégedetlenek, mert az állattenyésztésben többet lehet keresni. .. Palencsár Istvánné csapatvezető, Buga Istvánná, özv. Bence Gyuláné, ifj. Mika Jánosné és Rabóczki Gyűld né vitték a szót, s kérdéseikre bizony alig győztünk válaszolni. Véleményeikből.' kedélyes, jó hangulatukból nem volt nehéz megállapítani: bíznak benne, hogy évről évre jobb lesz a közösben. Szorgalmas munkájukból ítélve (mire búcsúz- kodtunk, egy széles pászta végére értek) azt is megállapíthattuk, hogy a hernádvécsei asszonyok bizakodása megalapozott: boldogulásukat szorgalmas munkájukra becsületes helytállásukra építik. ‘ (esc) | Kétrét görnyedt | ^ös^botol tartja egyensúlyban, míg csosszanó lépésekkel elér a székig. Nehezen, köhécselve beszél. Gyulladt szemhéja alól fürgén villan tekintete, hosszú ősz haja kibújik megoldott kendője alól. ö a gyerekfőző asszony. Beszélgetni akarok vele. Barátkozom, hogy beavasson titkaiba. Nehéz. A régi, régi kolerajárványnál kezdjük. Kicsit ravasznak kell lenni, s óvatosnak. O is az. Aztán a füvekre kerül a sor. — Fűben, fában az orvosság! — mondja. — Jó, de nem mindegy, hogy hogyan használják? — Nem, az nem mindegy. Módja van annak. A cisztóriát pájinkába kell áztatni, az gyomorfájás eilen jó. Az egérfarok fű is. No, meg a cigánybolha. Az jó teának. A 90 éves asszony „fűrepertoárját” nehéz lenne felsorolni. — Rózái, hozz csak egy földitököt! Rózái, a lánya is megvan legalább hatvan éves. Előhoz egy téglaszínű, szürke, kemény valamit. Amolyan összeszáradt penész lehet.' Ritkán a garádban, sövényben találnak ilyet. A gyerekfőző asszony kezébe veszi, s magyaráz: — E’ minden hét évben megszólal. — Mi? A tök? — Az. Azt mondja: „Vegyetek ki, tegyetek át.” Tüdőgyulladástól nagyon jó. Ebbűi Amerikába is küldtünk egy asz- szonynak, aki innen származott lei. Kérte. A fürdőkről megtudom, hogy legjobb az eszterhaj négy sarkából kihúzni néhány szálat, meg aztán a faforgács is jó. cisak azt háromszor kell felvenni vissza- kézzel, úgy használ. — Milyen betegségre? elmúlik a nevethetnékem. — Miért? — Hogy meghízzak. Nem nézek többet rá. Nem is szólok neki semmit, mert azt így futtában nem lehet. — És mitől van a betegség? — Hát, szemrül esik — vágja rá a három asszony egyszerre — a rossz szem megnézi. — Kinek van rossz szeme a faluban? S most már azon sem csodálkozom, ha valakit majd boszorkánynak neveznek. — Az nem úgy van! — int le az öreg. Apjától, anyjától is hétszer esik a betegség a gyerekre. De rossz szeme van annak, akit az anyja elválasztott, osztón megszán, s újra szoptatni kezd. Volt egy asszony a faluban, azt háromszor is visszavette az anyja, de nem is mert az haláláig senkire sem nézni, nehogy megrontsa. Ügy járt folyton lesütött szemmel. Ennek is megvan a külön „gyógymódja”. — Kilenc pókot veszek — hallom a receptet —, de úgy számolom, hogy: „Nem kilenc, Nem nyóc, Nem hét...” Lyukas kanálban áttöröm, s azzal kell visszafelé megkenni a beteget. A folytatás egyszerű, ősi és brutális koprotherápia. Elköszönök. Jó egészséget kívánok ennek a múlt századból ittmaradt sámánasszonynak. Nem ő tehet róla, hogy még mindig felkeresik. Nem ő tehet róla, hogy a göncruszkai asszony leszáll a vonatról, amely a kórház felé viszi, hogy helyette inkább- megfőzesse fiát. Terka néni 90 éves. Az új idők szele meg sem érinti, miközben hajlott gerince fölött elsuhan. Féllábbal már a sírban van, s legfőbb gondja, hogy fehér ruhában és ne feketében temessék el. Mit törődik ő a világgal. , I elvétve akad már csak Iá toga■gaz. I tója, de sajnos még mindig van, aki bekeneti testét pókzsírral, sót gyermekét is átengedi az undokságok- nak. S ha egy is van a faluban, aki ilyesmiben hisz, korai még elnézően mosolyogni a babonák fölött. Adamovics Ilona
