Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-01 / 100. szám

Szerda, 1963. május L ESZAKMAGTAKORSZAG 5 KERÉKGYÁRTÓ BERTALAN Tavaszi reggel... Az éj, mint ázott, kései vendég álom-kortyborát még bevedelte s dohányíüst-ködös butikból lépett a jácintszagú kora reggelbe. Dohos, nagyszájú kapualjakból ráásít a hűlt, szutykos, vén setét, s ámulva nézi, mennyi lendület indul munkába frissen, szerte-szét. A rögek barna nyoszolyájától szétfutottak a hentergő árnyak, nagyot nyújtózva gyújtanak rá a nagy kémény-szipkás álmatlan gyárak. Traktor dübörög a gépállomáson, váltó húrjain száguldás dalol, munkásseregek nagy áradása morajlik már a fényben valahol. A hegyek arcán zöld mosoly vibrál, füstnyájak úsznak kék mezők felé; pirongó napszüz fény kacsintása a gazdává lett dolgos emberé. Friss kenyérillat nyargal a járdák tejeskannákkal megrakott hátán: kezet szorít a szándék a tettel, hajnal-riasztó dolgos találkán. Indul a rögek páncélos hada: a léthez törnek utat a magnak, széles karéjból majszol a gyerek imádságot a — virradatnak. Rigók kacagják, hogy a Fénykirály üdvlövésre vár — vendégsereggel s a munka frontján vezényel tüzet a harmallucskos tavaszi reggel. Májusi rövidfilm bemutatók Május hónapban kerül be­mutatásra a Budapest Film­stúdió két új rövid filmje. A KAMASZVÁROS című érde­kes riportfilm fejlődő szneia- lista városunk. Oroszlány egy napjába nyújt betekintést- A GYORSABBAN, MESSZEBB­RE, MAGASABBRA vissza- _ pillantást nyújt századunk }• legjelentősebb technikai ered- ' menyeiről a közlekedés, a ha- j dászat, a repülés és az ürku- J tatás területén. Felvillantja a [■ jövő lehetőségeit is, amikor J rendszeres űrhajó-járatok in- ■[ dúlnak, és az ember eljuthat ij a távoli bolygókra is. |; Három különböző műfajúi; csehszlovák rövidfilmet tűz-|‘ nek műsorra a mozik május- |i ban: a MAHDII KINCS érdé-;) kés ismeretterjesztőfilm a gö-i| rög szigetvilág antik kultúrá-!; jának archeológiái feltárásé- ról. Izgalmas víz alatti íelvéte-;! lek mutatják be az archeoló- gusok munkáját. A VILÁGOS- !j SÁGOT PALERMÖNAK mű- > vészi dokumentumfilm, amely i Palermo tájaival és az ott élő 4 emberek életével ismerteti í meg a nézőt. A STRUCC szí- !j nes, szatirikus rajzfilm. S: A vidám műfajt egy NDK £ zenés revűfilm képviseli: JÁ-S TÉK A VÍZBEN. 4 fteue,ctetc Szemléltetés Á megyei könyvtár olvasó­termében nemrégiben szelle­mi fejtörőt rendeztek. A ver­senyző fiatalok egyike azt a kérdést húzta ki, hogy milyen irodalmi folyóiratok jelennek Tneg nálunk. A fiatalember szó nélkül felállt, és a hozzá Pár lépésnyire lévő polcra mu­tatott. A polcon szép rendben, mindenki számára jól látható­an sorakoztak — folyóirata­ink. i Filmpavilon a Budapesti Nemzetközi Vásáron Az elmúlt években érdeklő­déssel látogatták a mozíked- velök a MOKEP—FÖMO film- pavilonját. Ez idén is üde szín­foltja. lesz a vásárunk. Számos tabló, különböző kiadvány és filmelőzetes tájékoztatja az ér­deklődőket: mit játszanak a mozik a nyári hónapokban és az új filmévad. kezdetén. Töb­bek között, előzetes híradást nyújt a pavilon Antonioni AZ ÉJSZAKA című művéről, Du­mas A KORZIKAI TESTVÉ­REK című regényének film- változatáról, a Frank Beyer rendezésében, Bruno Apitz is­mert regényéből készüli FAR­KASOK KÖZT VÉDTELEN című filmről. Egy-cgy ország bemutatásra váró filmjeit na­ponként külön anyagokon is­merhetik meg a vásár látoga­tói, s ezeken a napokon hazai kisfllmjeik peregnek majd a pavilon vetítővásznán. Még két érdekességgel jelentkezik a filmpavilon: közel 70, ma­gyar és külföldi művész faló­ját. vásárolhatják meg a láto­gatók, s naponta filmfejtörőt rendeznek, amelynek nyerte­seit dijakkal jutalmazzák. Az Ifjúság Háza Csemelyben otthona ez, hanem az egész fa­lué, mindenki előtt nyitva van — Csernely KISZ-tilkára, Ba­lázs Ernő szerint, annak elle­nére, hogy az ifjúság építette és a KISZ patronálja, úgy is nevezhetnénk: mindenki háza. Hiszen nemcsak az úttörők és n kiszesek szórakoznak és tartják itt összejöveteleiket, hanem eljönnek ide a helyi Béke Tsz tagjai, a somsáiyi bányaüzem dolgozói, sőt a szomszédos Lénárddaróc és Bükkmogyorósd fiataljai is. Nagy szó egy ilyen ház fa­lun. Talán legjobban azok tudják értékelni, akik számára ifjúságuk idején, s később is évtizedekig csupán a kiskapu­ban, vagy a kocsma előtti ácsorgás jelentette a szórako­zást, a kellemes időtöltést. Mondogatják is az idősebbek: Valamikor kovácsműhely Volt a helyén. Ott patkoltak, ahol most a ping-pong asztal áll, s ahol helyet kapott az Özdvidéki Szénbányászati Tröszt gyönyörű ajándéka, a hatalmas Álba Régia tele­vízió is. S a másik két helyiségben, amelyeknek területén törté­nelmileg még tegnap izzadt­hátú apák és nagyapák tüze- sitették, kalapálták, formálták a vasat, ma modern-inges fiúk és karcsú cipősarkokon libe­gő lányok magnetofonnal bí­belődnek, rádiót hallgatnak, könyvet olvasnak, táncolnak, eszmecseréznek. Ők tüntették el a régi kovácsmühely fekete falait, nehéz levegőjét, ők va­rázsoltak helyébe napfényes, csipkefüggönyös ifjúsági há- ■zat Csernelyben. — 1961-ben kezdtük meg az építést. Pénzünk nem volt ugyan hozzá, a tanács sem tudott segíteni, dehát van eb­ben az alig másfél ezer la­kosú kis faluban sok fiatal. • . S a fiatalok jöttek örömmel, felajánlották szabad idejüket és erejüket. KISZ-tagok és nem KISZ-tagok egyaránt. Öröm volt látni, hogyan épül, szépül kezük nyomán a ház. Közben a megyei KlSZ-bizotl- ság anyagilag is segített, mint­egy 17 ezer forinttal. Aztán a KISZ-töl kaptuk a berendezés nagy részét is, a szőnyegeket, a térítőkét... Tavaly novem­ber 7-én volt a Csernelyl Ifjú­sági Ház ünnepélyes ava­tása ... Dobos József tanár, a kisze­sek és a falu kulturális fejlő­désének lelkes és lelkiisme­retes pártfogója, így foglalta össze röviden a ház felépítésé­nek történetét. S mivel Dobos József a falu művelődési há­zának vezetője is, nyomban elmondta, hogy a kultúra e két fontos otthona természete­sen a legszorosabban együtt­működik. A művelődési ház nagyon jó népi tánccsoportja például rendszeresen felkeresi és szórakoztatja az ifjúsági ház látogatóit. S a művelődési ház folyóirataiból, könyveiből is ad a fiatalok otthonának. . •— De nemcsak a fiatalok új „ha mi ilyen jó helyen és ilyen okosan szórakoztunk, terefe­réltünk volna, bizonyára nem itt tartanánk most... Nem kellene a fiainktól megkérdez­ni, hogy mi is az a szputnyik, meg a twiszt, meg az extra­profit. Ha ilyen második ott­honunk lelt volna, életünk vé­gére többre vittük volna...” S hogy ezek után valóban többre viszik-e, kulturáltabb, műveltebb emberek lesznek-e elődeiknél a mai falu ifjai, az most már csupán rajtuk mú­lik. Csernelyben, az ifjúsági ház felépítésével a kultúráló- dás tárgyi feltételét már biz­tosították. Ezzel megteremtet­ték az alapot. S hisszük, hogy ezen az alapon, miként az egy­kori kovácsmühelyben a rideg vas, íelizzik, s formálódik majd a művelődési vágy is .. - Kuttka.v Anna előtt az előbbi cseh kocsivizs­gáló álldogált két másik laka­tos-forma vasutassal. Egy kéz egy jegygyűrűt és egy töltő-, tollat nyújtott ki az ablakon. (Ki tudja hogyan maradt meg?!) A kocsivizsgáló ráné­zett, legyintett: — Mondd meg a társadnak —, szólt Bandihoz —, hogy nem jól ismer minket. Ezt a kis segítséget nem gyűrűért, nem töltőtollért, de még csak nem is köszönetért tettük. Nem a tietek az első ilyen szo­morú vonat az állomásunkon. Amióta már Auschwitz felé nem járhatnak ezek az átko­zottak, egyre gyakrabban jön­nek erre is ilyen szerelvények. És mi segítünk, ahogy tudunk. Mi ma még, ha nem is szaba­don, de egyelőre a lezárt vago­non kívül vagyunk. Kötelessé­günknek tartjuk megtenni, amit tudunk. — Amíg élünk nem feledjük el, — mondta Bandi, majd ke­serűen felnevelve, hozzátette: — Igaz, a halálgyárba vezelü úton könnyű ezt megígérni. A kocsivizsgáló felcsattant: — Micsoda beszéd ez!? Mi­csoda kishitűség!? Hol tanultá­tok ezt? Horthy úrnál? Azt mondtad, hogy a legtöbben vasmunkások vagytok. Hát mi­féle vasas az, aki ilyen kishi­tű?! Virrad már a ti hazátok felett is! Az országnak nagyob­bik fele már szabad! Recseg- ropog már az átkozott hitleri birodalom minden eresztéke. Már nem tarthat sokáig! Ki fogjátok bírni, ki kell bírnotok, hiszen a legtöbben fiatalok vagytok. Es ha majd szabadok lesztek és telnek az évek, a mostani szenvedéseknek, ennek az útnak az emléke figyelmez­tessen majd arra, hogy a sza­badságolok drága és becses* mert szenvedés és a szabad­ságért harcoló hősök véráldo­zata szülte. Felcsillanó szemmel hallgat­tuk Bandi tolmácsolását. Így évek óta nem beszélt velünk senki! Ez nem a levente-fog­lalkozások, nem a Horthy-szoí- gálat. hangja volt. Valami me­legség kezdett átjárni. Ezer kérdéssel fordultunk volna a vasutashoz, de mire Bandi az első kérdést lefordította. Hagy lármával visszajöttek az SS-ek. Nemsokára mozdonyfütty, gőzsistergés hasította keresz­tül az állomást. Újra elindul­tunk. A nyomott hangulatot mintha elsöpörték volna. Szin­te úgy érzett, hogy az otthon, a Duna—Tisza-közén felkelőben levő nap bevilágít a vagon ho­mályába és mosolyt derít 3 meggyötört arcokra. Ereztük, hogy kibírjuk a ránk váró szenvedéseket, éreztük, hogy visszatér a jobb jövőbe vetett hitünk. Jó volt tudni ak­kor, hogy van még emberséges ember... #t minap Prágában el-el­*' néztem a nagy utasfor­galmat, a külterületi állomá­son. Nézegettem a munkából hazatérőket, vajon nincs-e kö­zöttük valaki azok közül, akik 1944. december 19-e hűvös haj­nalán átadták szerény tízórai­jukat. ebédjüket. Lehet, hogy itt megyünk el egymás mellett, töprengtem és nem tudok szól­ni nekik, hogy túléltem a szen­vedést, máig sem felejtettem őket. máig is a fülemben csen­genek a kocsivizsgáló szavai, amik most, közel két évtized távlatából kicsit mesterkélten ünnepélyesnek, szólamszerű­nek tűnnek ugyan, de igaz csengésük mitsem kopott, azóta sem ... Igen, a peron azonos, lega­lábbis hasonló. Lehet, hogy a tűzfal már nincsen meg és le­het, hogy én emlékszem rosz- szul: Prágának nem ezen, egy másik külső állomásán történt. Valójában mindegy! A régi prágai kocsivizsgáló és a többi akkori vasutas ismerőseim itt járnak körülöttem. Itt vannak utódaik, akiket ők neveltek. Járom Prágát. Üj. meg új szép­ségekkel találkozom, szinte percről percre. Üj, meg új él- ményelt sokasodnak bennem. Gyűlnek a prágai emlékek. Felsorakozik az emlékek tárá­ban a Hradzsin, a Károly-híd, a Vencel-tér forgataga, a lebu­kó Nap vörös fényében tündök­lő Vltava, az Orjol és sok egyéb szépség, de az első helyen örök­re. kitörölhetetlenül a prágai kocsivissgáló álL felejtettétek a csendőrt, aki Géza bácsit félholtra verte, mert meg merte szólítani, hogy a Szombathelyen lakó feleségé­nek egy levelezőlapot adjon fel?! Az ütlegeket szegény öreg kapta, de mindnyájunkon csattant a verés. Jó ezt: nem el­felejteni itt sem ... — Mindenemet odaadnám egy szelet kenyérért, meg egy kulacs vízért —, hallatszott egy cserepes szájról, valahonnan a kocsi homálybavesző sarkából. Puskaropogás szakította meg a disputát. Nem történt semmi különösebb, csak a kísérőink szórakoztak. Lejöttek különko- csijaikból, meg a fékülésekről, összegyűltek, toporogtak, be­széltek valamit maguk között, ijesztésképpen még elengedtek néhány sorozatot a kocsik fölé, aztán egv-két őrszemet hátra­hagyva, bemasíroztak a resti­be. Csendben telt el egy-két perc. Egy vasúti kocsivizsgáló állt meg ablakunk alatt. Nem is állt, inkább hajolt, mintha hosszú nyelű kalapácsával vala­mit piszkálna a kocsi kerekén. Szétnézett, s hogy senki nem közeledett, suttogva kérdezett valamit, Nem értettük, de Ban­di lefordította: — Kik vagytok? Honnan jöttök? Bandi elég hosszasan magya­rázott. A cseh vasutas gyakran bólintott, majd elgondolkozva nagyot köpött. — No, még ez is köp ránk! — [akadt ki egyikünk, de Bandi lepisszentette. A vasutas pedig zagy fél percig még hümmögölt, valamit felszólt Bandinak és a kerekeket kopogtatva tovább­ment. Bandira záporoztak a kérdé­sek: — Mit mondtál neki? Mit mondott? Enni kértél? — Várjatok egy kicsit, Csak irra feleltem, amit kérdezett. k1 agyon megértőnek mutatko­zott. — No, és a köpés?! — fakadt ki egyikünk. — Az aligha nekünk szólt, á mi kor elment, azt mondta, még találkozunk. — De kenyeret, meg cigit nem kértél! Nézz oda, a vasutasod már ott megy a pe­ronon, ahhoz a csoporthoz. — Majd jönnek ezek is csen- tselni! Egy kulacs vízért egy aranygyűrűt kérnek, egy kis tenyérért meg karórát. . . Hi­szen, ha legalább volna még ... A kocsivizsgáló a peronon állókkal beszélgetett. Feltehetőleg rólunk, mert jyakran mutogattak felénk. Néhány csákányos-lapátos pá- yamunkás kivált a tömegből is a szerelvényünk mögé ment. »hol egy bombasérült vágány íúzódott. Pár perc múlva már nallatszott is, hogy rettentő zajjal dolgoznak valamin, bgyelgő őreink kíváncsian át­másztak a vonaton és az ó- tgyiptomi rabszolgahajcsárok ilégedettségével nézték a műn- cálkodókat. Ez alatt a mi vasutasunk to­vább beszélgetett a peronon. \ körülötte állók bólogattak és áskáikba nyúltak. Kis papír- :somagok kerültek elő: a mun­kába vitt tízóraik, ebédek. Né- íány ember összegyűjtötte és ‘lindult vonatunkhoz. Egyik nunkás pénzt szedett össze, ki- nent a peronról, majd pár >erc múlva néhány kenyérrel ® egy kisebb papírcsomaggal ért vissza. Odasomíordállak vonatunk- loz.és mintha csak arra vinne íz útjuk, lassan elsétáltak ab- akunk alatt. Felnyújtották a somagokat. Mohón kaptunk itánuk. A kis csomagokban nargarinos kenyér, darabka elvágott, két alma és hasonló 'ékony. szegényemkor uzson- lája volt. Felvagdalták a friss tenyereket is. bőgj' beférje­lek a drótrácson, átadták a kis :somaggal együtt, amiben .Hitler-szalonna”. ki tudja, mi­től főzött marmalédé ragadt a lapírba. Adtak a szomszéd ko- ■sinak is. Nem ettük, faltuk a tenyeret, a lekvárt, s a többit. Cléhezett gyomrunknak meny­ivel csemege volt a vegyes 'yiimölcsfz. Vizet is hoztak, najd — mint a mesében — né- lány doboz cigarettát nyújtal­ak fel. Ráfüstöltünk ... A vagonból mindenki az ab- akhoz igyekezett, de persze :sak kevesen fértek a szűk íyílüska közelébe, A kocsi í Drágában, a Csehszlovák f * Szocialista Köztársaság 4 fővárosában töltöttem néhány í napot az elmúlt hetekben. Jár­miam az utcákat, ismerkedtem a •ivarossal, fürkésztem az embe­ri reket. Szeretem a kóázálást, f szeretek idegen városok utcáin jí csatangolni hivatalos kalauzol- Igalás nélkül. Egyik késő esti sé­mámon egy' külterületi pálya­udvarra vetődtem. El-elnéztem |a nagy utasforgalmat, a távo- ;labbi munkahelyekről hazaté- irök tömegeit, a füstös épülete­iket, kerestem valami ismerős ; pontot. Igen. a peron azonos, legalábbis hasonló. Itt kell len­ini egy magas tűzfalnak, az ál- I lomásépület mögött. .. Lehet, |hogy a sötétben nem látszik és i lehet, hogy már nincs is meg a I tűzfal. Az is lehet, hogy' rosz- jszul emlékszem: Prágának nem rézén az állomásán történt... I A vonat tizennegyedik napja [döcögött velünk a nagyon is ■ bizonytalan jövő felé. A ba­■ kancs már tizenny'olc napja [ nem került le a lábamról. A [szakadatlan guggoló-ülés szin­■ le teljesen érzéketlenné tett. [ A hajnali derengés nehezen ! [birkózott meg a deportáltakat ■ szállító marhavagon sötétjével. [A szögesdróttal berácsozott ab- ‘ [lakon hideg, nyirkos levegő ■ csapódott a kocsiba és kévére- ; idett az émelyítő bűzzel, amely [vastagon megülte mozgó si- | ;ralomházunkat. Hetek óta mos- Idatlan emberek, ételmaradó- : lkok, s a hónapok óta hasonló | „szállítmányt” hurcoló, taka- 1 i ríttatlan, tetvektöl hemzsegő ■ [marhavágón jellegzetes szaga 1 |ez. Túlsúlyban ez adta az ősz- ' szetevőit annak a levegőnek, 1 amit nj'olc\'an ember két hete, i éjjel-nappal szívott. 1944. december 19-ét mutatta i a naptár. Hogy hány óra, azt senki sem tudta, órája már 1 senkinek sem volt. Kora reg­gel lehetett, talán hajnalodott. < Az ablak drót.rácsain besurra- 1 nó csípős hideg mindenkit fel- ■ ébresztett. A lezárt vagonban a hosszú 1 utazás már szinte elviselhetet­len. Ennivalónk régen elfő- ■ gyott és az egész úton mindösz- 1 sze egyszer nyitották fel az aj­tót, akkor csillapíthattuk vala- 1 melyest mardosó éhségünket. 1 A külvilágról hetek óta nem 1 tudtunk semmit. Nem is na­gyon láttunk „külvilági” em- c bért a magyar határon belül a 1 kísérő tábori csendőrökön, túl 1 a határon pedig a német E SS-eken kívül, ha ezeket em­bernek lehetett tartani. Fásul­tan vártuk a jövendőt, miköz- 1 ben y'onatunk hosszú álldogá- i 1 ásókkal, félrelola tusokkal, de 1 szívósan haladt előre. 1 M ár a fagyos virradat je- * 1 * lentkezett az apró abla- ; kocskákban. amikor vonatunk 1 hangos ütköző csattanások és 1 német nyelvű ordítozások köz- ' ben megállt. A kíváncsiság < többünket a parányi ablakhoz 1 lökött. Egyikünk, Bandi, a volt 4 kassai technikus elmerülten ( nézte azt a kis képet, ami a 1 környezetből a szűk y'agonab- lakon keresztül látszott. » — Prágában vagyunk. — só- 1 hajtotta. — Néhány évvel ez- t előtt jártam itt a menyasszo- c nyommal. Hej, mennyire más * volt akkor!... * Néztük az ismeretlen álló- « mást. A vágányokon hosszú r szerelvények, sok-sok őgyelgő r vasutas. A peronon egy-két 1 cseh rendőr és csomókba ve- c rődve munkába indulók. Főleg 1 vasúti pálvamunkások, fűtő-, házi munkások, amennyire ru- 1 hátukból, sapkájukból, felsze- « relésükből. a vasutasokra jel- 1 lemző fekete bádog elemó- c zsiás táskákból következtetni 1 lehetett. r Bandi a prágai élményeit f mesélné, de valaki közbeszakit- v ja: r — Ne ábrándozzunk most í azon. hogy miiven lett volna a r nászutad Prágában! Hol va- c gyünk most attól?! Az sem biz- • fos, hogv a holnapot megéri tik. b De te, Bandi, te tudsz csehül, 1 kérjél valamelyik vasutastól c egy' kis vizet, meg valami ha- 1 rapniy'alót. .. Az érdekesebb 1 most mindenféle nászúinál ... r Talán még cigarettát Is adná- P nak, rágyújthatnánk... r — Ugyan hagyjátok a fenő- 1 be! — avatkozott bele valaki a t kocsi közepéről. — Itt is néme­tek vannak! Fasiszta az egész 1 istenség! Hiszen alig hagytuk c el Szombathelyt! .Vagy. már el- x

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom