Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
6 ESZAKM AGY ARORSZÄB Szerda, 1963. .május 1. ERNYEY GYULA: Tihany ' • I. ... Ügy élek végre, mint a legegészségesebb és legtermészetesebb természeti formák, póztalan és élesen, — mint a föszá lak, s kerek mosollyal folyóban sodródó kövekként. Valahonnan előjöttem az öntudatra, hogy írjak néhány verset és szeletekre vágjam a szívem az éhezőknek; hogy megsejtsem a Föld szőrrojtos arcában a huszadik század gyermekrajzos szépségét és egyszerűségét; hogy felsétáljak veled ide, a hegyre, s a níkkelhátú tó fölött szemeidben a világ sebeiből derengő harmóniát meglássam — hogy kabátujjad vonala az égen s a tóparti, millió gally kitapinthatatlan összefüggéseivel csendes derűre váltsa huszonkét évem« II. Hűvös van ónszínű ég alatt, földszagú, tavaszi csend. Vörös ragyogás a testem — lenn megpattant jég úszik a tavon — Szeretlek. Nyomlatolt tájékoztatóban ismerteti szoigálíatásait a Borsod menyei Idegenfornalmi Hivatal Ez évben fokozott érdeklődés nyilvánul meg megyénk természeti szépségekben és kirándulóhelyekben bőveLkedő területei iránt az ország minden részéből. A Borsod megyei Idegenforgalmi Hivatal, hogy segítse a csoportos és egyéni tanulmányutak, kirándulások és túrák szervezését,, nyomtatott tájékoztatót adott, ki különböző szolgáltatásairól- A kis tájékoztató füzet többek között ismerteti a hivatal kezelésében lévő szálláshelyeket, a fizető-vendéglátó szolgálatot, az étkezéssel és az utazással kapcsolatban igénybe vehető kedvezményeket. Felsorolja a megyénkben lévő múzeumokat és azokról rövid ismertetést is közöl. A lillafüredi forrás mésztufa és az István cseppkőbarlang, valamint az aggtelek-jósvafői barlangok nyitvatartási idejének közlésén kívül felvilágosítást ad a különböző barlangi túrákról és jegyzéket közöl azokról • ■ o----D íszokleveleket adott át a Yiröskereszt az útikalauzokról és egyéb kiadványokról, amelyek Borsod' megyéről és Miskolcról jelentek meg. (Sz. T.) Ujvonalű, variálható konyfiaiiúíorot! gyártását kezdték meg Sátoraljaújhelyen A Tisza Bútoripari Vállalat sátoraljaújhelyi gyáregységét az elmúlt évben korszerűgíiet- ték. A régi, kétemeletes üzemi épületet átalakították és mellette tágas, világos új műhely- csarnokot építettek, az üzentek, gépi berendezéseit pedig úgy helyezték el, hogy a dolgozók szalagszerben végezhessék munkájukat. A korszerűsített üzemben április elején kezdték meg az újvonalú, variálható konyhabútorok gyártását. A magas szekrényből, két- fiókos kisszekrényből és két faliszekrényböl, valamint gyúrótáblával ellátott asztalból álló garnitúra sík lapjait színes farostlemezből készítik, oldalszegélyeit műanyag lécekkel díszítik és a bútorok, úgynevezett tűlábakon állnak. Az igen tetszetős és szép kivitelű konyhagarnitúráböl az idén kétezret gyártanak. A gyár dolgozói eddig 50 garnitúrái készítettek, ezek kiszállítását csütörtökön kezdték még. Kulturpresszó Sárospatakon Sárospatakon, a Kedvenc eszpresszóban több száz kötetes..könyvtárat rendeztek be, s a folyóiratokat is a vendégek rendelkezésére állították. Ha a könyv megtetszik a vendégnek, a pincérnél meg is vásárolhatja. A kezdeményezésnek A brigád a Fórumban egyikük férjével és Turócsiknével, a versenyfelelőssel. (Jobbszélen Bahor Zita) aranycsókot egy munkáslány kezére.. Rultkay Anna Foto: Szabados György Bensőséges ünnepségeken adták ' át az Üzemi Vöröskereszt Mintaszervezet oklevelet a mozgalomban legjobb eredményt elért négy üzemnek: a Diósgyőri Gépgyáron belül a Nehézszerszámgépgyárnak, a DIMÁVAG-nak, a MÁV Igazgatóságnak és a Miskolci Pamutfonó Vállalatnak. Ezeken az ünnepélyeken az üzemek megjutalmazták a jól dolgozó aktívákat. A mozgalomba újabban több üzem bekapcsolódott. — Parancsoljanak! — két dupla és a legújabb szépirodalmi könyvek. Foto: Birgés Árpád A karosai tó és a nagyharang vasz-brigád vezetője, a gyár büszkeségeinek egyike. Az ifjúsági klubban, ahol elegánsan öltözve ül és vidáman beszélget a Tavasz-brigád, senki sem gondolná, hogy a háróm lány és a három fiatalasszony, éppen a sivalkódó orsók mellől jött. Hogy szépen fésült hajukba néhány órával előbb, még pamutpihék tapadtak, ápolt ujjaik fürgén mozogtak a gyors gépeken. Most bizonyára a jól végzett munka tudatától ilyen elégedettek, nyugodtak. S magabiztosan szövik szép terveiket, hiszen, amit ők elhatároznak, annak meg kell valósulnia. És beszélnek a velük tartó- művezetőjükkel, és a verseny-' felelőssel arról, hogy jövőre sátortáborban pihennek majd a Balaton partján ... Hogy Girhinyék most szövetkezeti lakásra gyűjtenek, és ha meg lesz a lakás, akkor már csak az a problémájuk, hogy a férj és a feleség hová iratkozzon be együtt: a kohó- vagy a gépipari technikum esti tagozatára? ... Hogy Gácsiné mit vesz legközelebb két kisgyermekének ... És Zita nem bán-; ta-e meg, hogy alig két éve,' amikor érettségi után nem. vették fel a Sárospataki Ta: nítóképzőbe, nem tétovázott,] és elment fonónőnek („hiszen1 így, ha levelező tagozaton ta-. mii, még textiltechnikus, sőt! textilmémök is lehet belőle”).; * Másnap korán reggel a fonoda felé volt utam. Autó-; buszból láttam a hatalmas modern gyárat, amelynek ablak sorai csillogtak a reggeli nap sütésben, s néztem a munkába*» régi, régi történet — enged az unszolásnak „Lacika”. — Én még a nagyapámtól hallottam, az pedig az ő nagyapjától. Élt egyszer a na'gykövesdi várban egy király. Volt annak két gyönyörű szép. lánya. Hej, hogy azok milyen szépek voltak! Mindkettőnek bokáig ért a hullámos aranyszőke haja. Nekik építtette apjuk a mostani templomunkat — zárdának, hogy oda bezárja őket. A mesélő elhallgatott. ' No de a harang, amelyik időnként megszólal? — Azt csak az öregasszonyok hallják — mondja sza- bódva. Az már nem igaz, az csak mese. — Mondja el azt is — kérleljük. —- A harangot én még nem hallottam, de az biztos, hogy a tó minden hét évben megkí-1 vánja a maga áldozatát. — Hogy érti ezt? — Hát úgy, hogy minden hetedik évben belefullad valaki. Azt tartják az öregek, hogy ez a szép nagy tó igen népes volt ám valamikor. Benne éltek a fekete boszorkányok, meg a tündérek. A tündéreknek nem volt maradásuk a gonosz boszorkányoktól, hát elhatározták, hogy kiköltöznek a tóból, ök építették a, templomot. De a gonoszok még ott sem hagyták őket nyugodtan. Mindig háborgatták. Elhatározták hát a tündérek, hogy hoznak egy harangot a templomba, s amikor jönnek a boszorkányok, csak megkon- dítják, s akkor azok tüstént elkotr ódnak. Figyelek a mesére, de észre- veszem, hogy a kis feketeszemű, göndörfürtű, KlSZ-kikül- dött is egyre többet nézeget a mi mesesarkunk felé. — Ügy is volt — folytatódik a mese. — Szereztek egy harangot. Éjjel hozták, s amint a tó fölött repültek, megszólalt ám a kakas. Erre csak felkiált az egyik tündér, hogy: — Jaj a kisujjam! Erre elengedték a harangot, s az belezuhant a tóba. Azóta van, hogy időnként harangszó hallatszik a tóból. — így tehát a gonosz boszorkányok győztek? — Azok — mondja lehangoltam Lacika. Cgy kis ideig csendben ^ ülünk, s elgondolkozom azon. milyen szerencsétlen sorsú emberek élhettek valaha ezen a vidéken, akiknek még a meséjük is ilyen szomorú. Pedig más vidékeken legalább a mesében győzelemre juttatta a nép a jót, a szépet. Itt még arra sem futotta a reményből. — Egyszer megtalálták a harangot — folytatja, s úgy odafeledkeztem, hogy akkor nekem se jutott eszembe, hogy megint átlépjük a valóság és a mese határát — És, kihúzták? — Nem, nem sikerült. Tizenkét pár ökröt fogtak a tézslá- ba. s mikor már félig kint volt, egyszer csak megszólalt valahonnan egy hang, hogy: Jaj a kisujjam! Erre csak térdre esnek- az ökrök, s a harang visszazuhant a tóba. Elszakadt a kötél is, aztán többet nem találtak rá . •. De ha ezt megírja, úgy írja meg, hogy hagyja ki ezt a kiáltást. — De hát miért? — Csak úgy, nem akarom, hogy benne légyen. Nem értem a dolgot, de aztán elmondja, hogy a rádiószereplés után ugyancsak szidták őt a karcsaiak. Mégpedig azért, mert a környező községbeliek ha megláttak egy karosait, úgy csúfoltak, hogy: Jaj a kisujjam. — Pedig mindenki tudja, hogy ezzel a páciniakat csúfolták eddig. S rájuk is dukál. Csakhogy az más dolog. — Mondja el azt is. — Óh, az nem volt nagy eset — legyint — a pácini kocsmában történt régen, hogy egy verekedés közben a kisbíró leharapta a törvén.ybíró kis- ujját. E miatt csúfolták őket, de az egészen más:.; No hát, persze hogy más. Ezért ne is haragudjanak a karcsaiak mesemondójukra, mert hát honnan is gondolhatta volna, hogy az a környék még mindig olyan csúfolódós hangulatú, mint régen volt; A páciniak meg bizonyára örültek, hogy még egy kisujj került szóba, s így megoszthatják a tréfát. — És a tó áldozatai? ‘rw kérdem részvéttel. — Legrégebben, amit hallottam, egy mezőkövesdi summás ember volt az áldozat. Azután a báró juhásza, a János fun, bele, amikor a juhokat fürdette. Azután meg a csatorna- felügyelő lovásza vitte úsztatni három lovát. No, hát az volt az érdekes eset. Az egyik ló vak volt. A lovász a másik lovon ült, s olyan helyen, ahol csak térdig ért a víz a lónak is, egyszer csak odakap a vak ló a lovász karjához, szépen leemeli a lóról szájával, s leteszi maga elé a sekély vízbe. Ki se kelt onnan többet •;; — És a legutolsó eset? — Az 1943-ban volt. Vajda József né, az olyan ötven év körüli tűzrőlpattant asszony volt, jöt: haza télen a báró fürdöházából. A befagyott tavon gyalogolt keresztül,, egyszer csak beszakadt alatta a jég. Odaveszett. — De annak már húsz éve? — Annyi — mondja .nyu^ godtan, s én nem firtatom tovább, hogy ezek szerint lassan háromszor hét éve. Mem szólok, nehogy rászóljak. Ha nem háborgatjuk. hátha megszelídül idővel az a kegyetlen tó! Meg aztán az is lehet, hogy már végkép kipusztultak belőle a fekete boszorkányok. Adamovi-s Ilona ZITÄ Munka közben a gyűrűsfonóban. Zita brigádjával a Fórum Ifjúsági Klubban találkoztam először, - de tulajdonképpen már régebbről ismertem ezt a hat fiatal fonónőt. * Felszabadulásunk évfordulóját ünnepelték a Miskolci Pamutfonóban, s ekkor hirdették ki a kongresszusi verseny eredményeit is. A három műszak közül a gyűrűsfonó egyik brigádja nyert? meg a versenyt, s az elsőknek kijáró 2500 forintot. Törékény termetű, kedves arcú szőke kislány vette át a jutalmat. — ö a brigádvezető — tudtam meg Turócsik Árpádnétól, az üzem versenyfelelősétől. — — Nagyon jól dolgozik, akárcsak az egész brigád: Gácsi Miklósné, Lukovics Györgyné, Girhiny Tamásné, Gácsi Éva és Nagy Margit. S valameny- nyien tanulnak. Kétten szakmásító tanfolyamon, négyen pedig a ' 'nők akadémiáján. Társadalmi munkában is szívesen dolgoznak, most éppen a gyár területének szépítésében, parkosításában segédkeznek. Együtt; járnak moziba, színházba, szóval, nemcsak dolgozni akarnak szocialista módon, hanem élni is ... S így természetes, hogy . a szőke kislány fényképe is ott van a fonoda folyosóján, s a kép aláírása mindenkivel tudatja, hogy Bahor Zita, a TaEIG AD 3 A siető, friss léptű fonónőket. Az autó sietett, az utasok más tájakat csodáltak, „s már nem látták, a Nap még mint dobott — A tóról meséljen! — A tóról? Hát elmondtam már én azt többször. A rádióban is, meg a televízióban is ... — Nem baj, mondja el még egyszer — kérleljük Lénárt Lászlót, akit Karcsán többen csak úgy, barátságosan Lacikának hívnak. Amolyan se öreg, se fiatal ember, s éppen ezért nagyon érdekesnek ígérkezik ajkairól a mese. Nincs még meghitt esti hangulat, kukoricát sem morzsolunk, tűz sem világít, így hát miért lenne éppen a mesélő szokványos öreg, pipázó bácsika. A modernül berendezett tsz-iroda egyik sarkába telepedtünk le a mesélővei, hogy ne zavarjuk a tanácselnököt se, aki szintén itt tárgyal a. járási KISZ-bizottság kiküldöttjévelSzeretném, ha a mesélőt sem zavarná ez a nagyon mai környezet, ezért olyan arccal tekintek rá, mint egy gyerek, aki mindent, mindent képes elhinni. — Ebben a tóban van egy harang, ugye? Így mondom, hogy „van”, mert a meseforrás a komolykodó, elnézően mosolygó hitetlenek szavára nem buggyan fel. — Arról meséljen, hogyan került oda .; s — Nem is mese az, hanem
