Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-05 / 103. szám

Vasárnap, 1963. májas 8. ESZAKMAGYAKOESZÄÖ 5 Az elnökasszonynál Először megijedtem, Azután elkeseredtem, meri azt hittem, nem lesz elég erőm ahhoz, hogy a kerület, első pillanatra beláthatatlan nak tűnő gond- ját-baját, vállamra vegyem. — És most, miután jó két hónapja ismerkedik a kerület­tel? — Most már azt' hiszem, menni iog — csillan lel. az. el- nökasszony szedne, s arcát bi-. zakodó mosoly ragyogja be. Igen, ilyennek ismerjük őts Ez az igazi arca. Kömmel La- josné több mint tíz éve él már Miskolcon, s ha néha nehéz helyzetbe került, akkor sem tartott sokáig bizonytalansága. Erős, asszonyi akarata mindig biztosan vezette, hiszen csak egyetlen célt ismert, azt, amit a párt programjára tűzött. Kammel elvtársnő új ember ugyan a tanács apparátusában, de neki nem új a tanácsi mun­ka. Mint a Mazalias Népfront városi bizottságának titkára, évekig foglalkozott a tanácsok­kal, a tanácstagokkal. Csupán a kerülettel kell megismer­kednie. Most itt, a IV. kerületi ta­nács elnöki szobájában vele, magáról kellene beszélget­nünk, de az ő problémái már összeforrlak a tanács ügyeivel. Mivel pedig a kerület gond­ja nem egyedül az elnöké, így bekapcsolja a beszélgetésbe Bóváry Sándor elnökhelyet­test és Thurlnsaky Ferenc tit­kárt is. Először az oktatási, művelő­dési életről, esik szó. — Nagyon elmaradott a ke­rület. Kevés az iskolu, nincs kultúrhnz — mondja az elnök- asszony. — És mi lesz? Sikerült még pótlólag be­iktatni egy középiskolát. Ez évben elkészülnek a tervek. Görömbülyün egy íi tantermes általános iskolát építünk, Szir­mán pedig klubot, létesítünk, s szeretnénk megoldani mielőbb a hejőcsabai művelődési ott­hon ügyét Is. Tapolca fejlesz­tése is a ml gondunk. Már a hyái’on elkészül a szabadtéri színpad az öltözőkkel, s sze­retnénk megnyitni a park- könyvtárat. Moszkvában lát­tam olyat. Nekem nagyon tet­szett, remélem Itt is megsze­retik majd. De nemcsak Tapolca a IV. kerületé, hanem az egyetem is, Igyekeznek jobb kapcsola­tot teremteni ezzel az. intéz­ménnyel. Már ott rendezték a kerületi hangversenyt, s a jövőben'tovább kívánják fűzni a barátságot a kerület és az egyetem között. Az egyetem a közeljövőben új gépeket fog Virágl)a Borullak a japán diszcscrcsznyefák Miskolcon Miskolc , egyik legszebb ta­vaszi látványossága a Szabad­ság-kertben virágba boruló ja­pán díszcseresznye fák. A hosszú tél miatt az idén a rügyfakadás a szokottnál ké­sőbb kezdődött, s így a virág­zás éppen május 1-re érte el teljes pompáját. A fák ágait szinte teljesen befonják és le­húzzák a dússzirmú, rózsaszín virágok. A virágdíszben pom­pázó kertben az idén két szö- kőkutat is építettek és a na­gyobbik víz zuhatagjöt estén­ként fehérfényű reflektorok­kal világítják meg. A- szökő­kutak május előestéjén készül­tek el és a virágzó fák között magasba szökő . vlzsugarak százéval vonzották a látogató­kat a festői szépségű kertbe. kapni, s a régieket, felajánlot­ták a tsz-eknek és a kerületi iskoláknak, politechnikai ok­tatásra. Az egészségügy és a keres­kedelem fejlesztését nagyban akadályozza, hogy a rendelők és a boltok magánházakban vannak. — Modern kisrendelő épí­tés ügyében majd a 11. kerü­lethez fordulunk tapasztala­tokért — mondja az elnök- asszony. A kerület útviszonyairól Sóváry elvtárs beszél: — Kerületünkben 60 kilo­méter . út karbantartásáról kell gondoskodnia a tanács­nak. Ebből csak 10 kilométer korszerű, a többi földút.. Csak a lakosság segítségével tudunk boldogulni. Erro az évre már 1 millió forint értékű társa­dalmi munkát ajánlottak fel. — Általában igyekszünk mindenbe bevonni a dolgozó­kat — teszi hozzá Kammel elvtársnő. Eddig itt a tanácsi munkát nem alapozták eléggé a dolgozók véleményére. Vál­toztatunk ezen. Minden fonto­sabb kérdést, a párt- és tö­megszervezeteken kívül, meg­beszélünk a lakúblzollságök- kal Is. Ügy gondoljuk ml is, hogy a gondokon csak úgy tud úrrá lenni a tanács, ha az appará­tus vezetői és a tanácslagság olyan szoros kapcsolatot tart a lakossággal, mint. a válasz­tás idején. Egy ember bármi­lyen lelkes, jóformán semmit sem tehet', ha nem állnak mel­lette a segítő szándékú, köz- ügyek iránt érdeklődő dolgo­zók. Kammel Lajosné bizo­nyára megtalálja segítőtársait mind Hejőcsabán, mind Ta­polcán, Szirmán, vagy Göröm- bölyön. A. I. Megkezdték as ií^ems&era termelést a nidabáiayaíí Ga^arin-akfiáfeaia ben, térdig érő vízben, meg­sokszorozott erőfeszítéssel dol­goztak, hogy az új akna mi­előbb beléphessen a termelés­be. A vágatok elkészítése után került sor a nagy termelékeny­ségű kamrafejtések kialakítá­sára. Ezt a munkát a legkor­szerűbb szovjet tapasztalatok felhasználásával, a Szovjet­unióban vásárolt hosszlyuk- fúró berendezésekkel végezték el. Az új eljárással az első öt- Ven méter hosszú, Ötven mé­ter széles és húsz méter magas kamrai ejtést az eddigi egy év helyett, fél év alatt készítették el. A kaimra kialakítását ked­den fejezték be, és a napokban megkezdik összerobban tását. A munkához háromezer kiló lőszert használnak fel és ezzel a mennyiséggel több mint harmincezer tonha ércet nyer­nek. A szakaszonként lerob­bantott ércet csnpoiónyílaso- kon engedik a fűszállitó vá­gatba. ahol azt szkréperekkel rakják majd csillékbe. így a dolgozók teljesítették felaján­lásukat, és május 1-re elkészí­tették a Gagarin-akna első tömegtermelésére alkalmas kamra fej lését, amelyben meg­kezdték az üzemszerű terme­KlSZ-nap a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban A Miskolci Földes Ferenc Gimnázium KISZ-sZervezele május 10-én, pénteken rendezi meg szokásos évi KISZ-nap- játi amelynek programjában délelőtt a gimnázium épületé­ben kiállítást, nyitnak meg, több sport mérkőzést bonyolíta­nak le, Önképzőkört és szak­köri nyilvános foglalkozása- kát, valamint fejtörő verse­nyeket rendeznek. A délelőtti műsort a végzős gimnazisták ballagása zárja. Délután a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa új székházának Színház­termében folytatódik a KISZ- nap, amelynek keretében az iskola énekkara, - tánckára, zenekara, valamint több, hangszeren játszó növendéke, továbbá több versmondója ad tartalmas művészi műsort, A KISZ-napot a Hámor Étte­remben tartandó iskolabál zárja, Kincsek a víz alatt Nyugal-Ausztrália partvidé­kén, Perth kikötő közélében, a búvárok egy víz alatti bar­langban nagy kincsre bukkan­tuk. A nagy mennyiségű ele­fántcsont és egyéb dísztárgyak minden valószínűség szerint 16Ő6 óla pihennek a tenger mélyén. Szakértők szerint a holland „Aranysárkány” nevű hajó szállította őket Ausztrá­liába. Ez a hajó 1696. április 28-án zátonyra futott, és el­süllyedt. A hajó egyébként az elefántcsont rakományon kí­vül, állítólag 8 ládában 78 600 holland aranykoronát is vitt magával. A pénznek eddig nem akadtak nyomára. Ficzéfé László rajza Csaknem száz új idegen vezetőn kvart Az IBUSZ az idén is meg­rendezte az idegenvezetői tan- folyamot. A hallgatók három hónap alatt szerezték meg a szükséges ismereteket, és több kiránduláson, városnézésen sajátították el gyakorlati tud­nivalóikat. Április végén csaknem 1*0 jelölt — főleg pedagógus és egyetemi hallgató — szerezte meg a képesítést. Többségük az orosz, a német, az angol és a francia nyelvet ismeri, de van közöttük olyan is, aki a holland, a spanyol, vagy az olasz nyelvű vendégekkel is meg tudja Ismertetni hazánk idegenforgalmi érdekességeit. Két szakköri KÉT KIÁLLÍTÁS NYÍLT a napokban Miskolcon. Mint arról már korábban hírt ad­tunk, az egyiken a Lenin Ko­hászati Művek képzőművé­szeti szakkörének tagjai, a másikon a Vasutas Dolgozók Erkel Ferenc Művelődési Ott­hona képzőművészeti szakkö­rében működő vasutasok és családtagjaik adtak számot munkájukról. A Lenin Kohászati Művek szakkörének kiállítását a vas­gyári mozi épület egyik kisebb helyiségében rendezték. A va­lamikor könyvtárnak hasz­nált helyiség, bár igen kis­méretű, alkalmasnak mutat­kozik kania ráki ál I í tási célra. A tárlat rendezői jó mennye­zetvilágításról, a falak megfe­lelő Vászon burkolásáról Is gondoskodtak, igen jó keretet adva ezzel a kiállított művek­nek. A húsz esztendeje mű­ködő szakkör, jelenleg húsz taggal dolgozik, és azok közül tízén szerepeltek a kiállításon, együttesen minfegy 49 művel. A kiállítás anyaga érdekes ké­pet ad á szakköri munkáról, Seres János szakkörvezető festőművész jó pedagógiai módszereiről, a szakköri tagok egyre fejlődő tehetségéről. Több értékes művel szerepel a kiállításon a már országos kiállításokon is többször sze­repéit Mezőit Tibor, a szak­kör veteránjai közé számító Lakatos László, valamint Simkó János. A tíz. festő mel­lett egy szobrász is jelentke­zett, három alkotássál. A zsűri válogatása alapján Összeállított anyag jól tükrözi a szakkör helyes törekvését: nem mű- vészkedő embereket nevelni, hanem a művészetet értőket, akik értő tisztelettel közeled­nék a művészetekhez, tehetsé­gükhöz mérten próbálkoznak annak művelésével és a meg­felelő szakii'ányítás mellett, tehetségüket fejlesztve, a vá­lasztott művészeti ágazat jó művelőivé válhatnak. Ä kohá­szati szakkör kiállítása azt bi­zonyítja, hogy megéri a fár'a­Rudabányán a kutatások so­rán jelentős vagyonú, úgyne­vezett pátéreteiepeket találtak ti fald mélyén. Ennek n gyen­gébb vastartalmú ércnek gaz­daságos felhasználására kor­szerű vasércdúsítómflvet épí­tették. Az új üzemben először megpörkölik a pátéreét, majd mágneses szeparátorok segítsé­gével a vaso.viddá alakult ér­cet különválasztják a nem hasznos ásványoktól. Ezáltal «z érc súlya' csökken, vastar­talma viszont 23-ról 42 száza­lékra dúsul. AZ üzemben évente 400 ezer tonna ilyen pátercet dolgoznak fel. A dúsítómű pátércszükség- leténók biztosítósára a föld alatti bányában 1059-ben egy új akna építését kezdték meg, amelyet a világ első űrrepülő­jéről, Gagarinról neveztek el. A 18 millió forintos költséggel készült 100 méter mély . vak- akna 50 méteres szintjén kor­szerű föld alatti gépházat ren­deztek be és a nagy termelé­kenységű munkahelyek kiala­kítására háromezerkétszáz méter Vágatot hajtottak ki. Ez a munka sok nehézséggel és fáradsággal járt. Az ismeret­len körzetben sok esetben vízbetörések a kadály oztá k meg az előrehaladást, s ilyen­kor a bányászok zuhogó eső­fl Budapesti Hemzeiliizi Vásár kubai pavilonja bepillantást nyújt a távoli baráti ország népének életébe Ä Budapesti Nemzetközi Vásár egyik nagy érdeklődésre számot tartó pavilonja, a ku­bai kiállítás lesz, ahol a ma­gyar látogatók bepillantást nyerhetnek a távoli baráti or­szág népének életébe. A ter­mékek bemutatóján kívül gaz­dag fotóanyag ismerteti majd a Kubai Köztársaság fejlődé­sét, lakosainak munkáját. A közelmúltban jött létre a magyar—-kubai hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény, amelynek alapján a vásár ide­jén jelentős üzletkötések vár­hatók. A vásárrá egyébként Kubából kereskedelmi szak­emberekből álló küldöttség érkezik Budapestre, hogy meg­tekintse a vásárt és részt ve­gyen az üzleti tárgyalásokon. Á lányt Évának hívták, a fiút meg Palinak..Régi egyezség volt köztük; aki elsőnek éri el a vonatot, foglal a másik­nak is helyet. Pedig a vonaton foglalt hely nincs. A vonaton teljes a demok­rácia, érkezési sorrendben osztoznak az ülőhelyeken, Az elsőnek érkezettek még válogathatnak, és nyilván az ablaknál horgonyoznak le, szemben a hazai tál­jai, mely messze a távolsággá szaporo­dott kilométerek garádicsán , emeli a bensőség tenyerére az otthont, párolgó levessel, rádiózenével, no és az ággyal. Mert az ágy a bejárók egyetlen fiksz pontja ebben a mozgalmas világban. Az ágy adja vissza erejüket, amit a vonat kirázott belőlük és a vas, az egymásra rakott téglák, a föld alól kibányászott szén kiszívott izmaikból. A naponként vonatozók nem nagyon ismernek ille­met, ha egyszer letették magukat, da­ruval se léhét feláll!teril őket. Fáradtak egész nap és a legnagyobb büntetés, ha még a vonaton is állniuk kell. , Ma Pali érte el korábban a vonatot és foglalt Évának is helyet, táskáját tette maga mellé. Lassan minden hely elkelt, és az álló helyek Is kezdtek telítődni. A táska mellett leült valaki, s annak a valakinak jött a haverja. — Szabad ez a hely? — Foglalt — mondta Pali, és kinézett az ablakon, figyelte Évát. Csak jönne már az a lány! Hol van ilyen soká? — Tudtommal ez nem mozi, hanem vonat, itt foglalt hely nincs — nyomta meg hangját az a valaki, és olyan moz­dulatot tett, mint aki le akar ülni. Pali rávillaníott szemével, s mivel Pali ma r- kosabb legény amannál, a heiyköveteiő a jog pártfogását kérte. Ment a kalauzhoz panasztételre. A kalauz neki adott iga­zat. Foglalt hely valóban nincs a vona­ton, de mindaddig nem áll módjában intézkedni, amíg a vonat az állomáson tartózkodik. Majd ha elindul, akkor igen, akkor majd megvetett azzal a pa­sassal a foglalt helyet. — ülj le. mért vagy úgy begyufázva — bátorította a táska mellett ülő a cim­boráját. — Azt adja meg magának a kapor- szakállú vicsorgott Pali. — No, és ml lesz akkor?! — mondta a helykövetelő borzolt, önérzettel. — Majd megtudja — szólt a vitába Pali bátyja, aki szemben ült.­— Oda nem osztottam kártyát — mondta fenyegetően az ácsorgésra kár­hoztatott. már mégérlelte a düh azt a szót, mely el kötötte Volna a fegyelem pórázáról az első pofont. Hála a kaporezakállúnak, nem került rá sor. Mintha a vonat is Évára várt volna, alig ült le, megbakkant alattuk a kocsi, elindult a vonat. Palinak ném volt. kedve a beszédhez, Éva hiába noszogatta, hogy mondjon valamit. Belefúrta hátát a nagykabát puhaságába, s félig lezárt szempillája alól a férfit figyelte. Furcsa gondolatok motoszkáltak a fejében. „Milyen osto­bák vagyunk, ölre mentünk volna ilyen semmiségért. Sosem felejti el nekem, hogy annyira kötöttem .az ebet a karó­hoz, meg azok sem, akik hallgatták a vitát. Senki nem állt a pártomra — nem volt igazam. Milyen fáradtnak látszik, alig áll a lábán. Nehéz melója lehetett, meg már nem is mai gyerek, én mégis úgy beszéltem vele, mint egy taknyös- sál...” Pali szégyellte magát, és sajnál­ta a íérlK, aki meg-megröggyartó tér­dekkel támaszkodott az ülés támlájá­nak. s olykor esdeklő pillantással né­zelődött, hátha valaki megszánja, valaki leszáll és ő leteheti magát. Pali hirtelen felállt és odalépett a férfihoz: — Üljön le — mondta. A férfi meglepetten nézett rá, s Pali szükségét érezte, hogy egy kicsit, egyet­len mondat erejéig magyarázkodjék. — Tudja, ma nekem jó napom volt, alig csináltam valamit, nem vagyok fá­radt. No, üljön csak le. Kiment a folyosóra, és kifelé bámult az ablakon. Az elsötétült ablakkeret négyszögében fénycsíkok cikkantak. s Pali árra gondolt, hogy jól húz a vezér, rövidesen otthon lesz, és olyat, de olyat alszik, hogy no... Gulyás Mihály dozást ez a szakköri munkai de megéri a törődést is. A vasutasok kiállítása a Szakszervezetek Megyei Taná­csa új székháza színháztermé­nek előcsarnokában van. Saj­nálatos, hogy ebben az impo- 1 Záfis épületbén nem j ütött más hely erre a fontos célra. Nem­csak az a baj, hogy Kólmá elő- sZQ'baféle, hanetn Színes csem­pével borított falai eleve ront­ják minden festmény, vagy grafika színhatását, nem meg­felelők a megvilágítási lehető­ségek sem. a szorosan egymás mellé állított paravánok ke­vés rálátási lehetőséget adnak az egyes műveknek, azon túl nem egy esetben, elütő színük­nél fogva, egy egységbe foglal­nak elütő jellegű alkotásokat'. Az épület földszinti nagy klubterme bizonyára alkalma­sabb lett volna erre a célra. Mindez azonban magának a kiállítási anyagnak az értékét nem csökkentheti, bár tagad­hatatlanul befolyásolja azok látásét, értékelési lehetőségéit. A tizenhárom éve működő • szakkör az utóbbi évékben 1 bizonyos válságon ment' ke- »resztül, de jelenleg erős, jó ® társadalmi vezetőség áll éz »élén, jó szakoktatót is kaptak 0 Barczi Pál grafikusművész »személyében, és ez a kíáUftá- »sük is jó számadás a munká- J jukról. A szakkör pedagógiai e célkitűzései azonosak az élőbb • a kohászoknál ehnöndultsk- Jkai, azonban ez a kiállítás • nem tükrözte ezt egészében. A • szakkör valamennyi tagja sze- Jrepelt. a kiállításon és a ti zen­• négy tag, mintegy hatvanöt Jműve nem tudta eléggé meg­át mutatni a szakkörben folyó ® nevelőmunkát. Bizonyára a Szsűri is megróható azért, mert »igen kevés számban szerepei­dnek stúdiumnak s-ámító • vázlatok, műhelymunkák, a 2fejlődésnek, művésszé válás­inak lépcsőfokait dokumentáló •alkotások. A kiállítási anyag J nagy zömét már ismert szak­iköri tagok — Csáky István,- 2Nagy Lajos, Gálik János *— . 2 szívesen látott, és többségük­• ben alkotóik egyenesvonalú • fejlődését tanúsító művei ké- |pezik. Tudjuk, hogy a szak­2 körben igen lelkes és jó ne- 2 velőmunka főijük, annak «eredménye a tárlaton látott 2 sok értékes anyag is. Többé® 2 kellett volna ebből a munká­dból Is mégmutatni. A vasuta­sok kiállítását így is igen nagy' • örömmel fogadjuk, mert egy 2válságból kilábolt, értékes, te­Pali bátyja önkéntelenül elmosolyo­dott. „Ugyan, mit ugrálsz, kapsz egyet, hogy elszáll a fejed”. Szó szót követett, s a Vila kezdett ar- ■ ra a pontra mérgesedni, ahonnan már nincs visszaút. Még csak az kell, hogy valamelyik belekeverje a másik anyját, akkor aztán lesz hadd-el-hadd.- A hely­követelő már Ott állt Pali előtt, hado­nászott az orra alatt, hogy ő valamikor bunyózott,, két olyan legénykét is ken- lerbe vágott, mint Pali. Nevetséges volt ez a múltidejűség, látszott a szerencsét­lenen, hogy nagyon régen lehetett Ő olyan nagy bunyós, ha egyáltalán... Egyikük se vette észre, amikor Éva behírtelenkedett az ajtón, ölébe kapta Pali meglappant aktatáskáját és leült a helyére. — Most már felesleges vitatkozni — figyelmeztette őket Pali bátyja. — Meg­jött a helytulajdonos. A vitát mintha elvágták volna. Pali örvendezve nézett Évára. Éppen jókor jött, az utolsó pillanatban. Ellenfelében — mórt nyilván az volt a mérgesebb —> "Foglalt hely...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom