Észak-Magyarország, 1963. május (19. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-05 / 103. szám
£SZAKJ»AfSTäR0BS&AB ■Vasämaji; 1962. A „világ legegészségesebb emberei“ Egg nemzetközi orvoscsoport beható vizsgálatokat folytatott a szudóni maban törzs tagjai között. Megállapították, hogy ennek .a törzsnek a tagjai „a vüág ,legegészségesebb embereinek?’ mond.hatók. Húszezer emberből áll a törzs, lakóhelye a Kék Nílus partja mentén, az úgynevezett Fung terület, mintegy 190 kilométernyire Rosei- res várostól. Az emberek hallása itt egész különlegesen éles, nyilván azért, mert zajmentes társadalomban élnek. Rendkívül éles a látásuk is, az idős emberek vérnyomása pedig a civilizációban élő 25 évesek vérnyomásával egyenlő. Szív- és idegbajok jóformán teljesen ismeretlenek. A mezőkövesdi járás 350 pedagógusának részvételével — időszerű szakkérdésekről való tájékozódást és a pedagógusok továbbképzését segítő — nevelők napját rendeztek a közelmúltban Mezőkövesden. Dr. Benczédy József, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást. Oktatásügyünk időszerű kérdéseit taglalta, majd foglalkozott a mostani tanév problémáival és a következő iskolaév célkitűzéseivel. Szemléletes számadatokkal jellemezte oktatásügyünk fejlődését. Beszélt arról, hogy a minisztérium az országos vita után elhatározta: az egységes művelődés érdekében egytípusú középiskolákat hoznak létre. Kísérletképpen már műRobban a bank a párizsi Bolhapiacon A zért megyek Párizsba, hogy' lássam, és nem azért, hogy meséljek róla — hirdeti egy kevéssé ismert aforizma, amelyet még boldogult suhanckoromban szerezterp. De hű’akarok maradni ifjúságom'eszményeihez, ezért Párizsról csak annyit mondok el; hogyan egészítettem ki legutóbb felfrissítésre váró devizakészletemet. Sok pénzzel a bolond is tud utazni. Hogy mi az oka, mi nem, én még mindig igen-igen sovány pénztárcával vágtam neki a nagyvilágnak, amit még súlyosbít az a körülmény, hogy külországban sem rokonom, sem gazdag ismerősöm nincsen; De az utazás a szenvedélyem, s engedtessék meg. hogy a magam mentségére itt. süssem el ugyancsak kevéssé ismert aforizmámat: akiben szenvedély nincs, abban semmi sincs. Világlátásomat mindig közérdekűnek tekintem, s a nemes cél érdekében nem rettenek vissza attól, hogy a hiúságot, az önteltséget, a nyereségvágyat megadóztassam. Erre Párizsban nincs jobb terület, mint a mi volt Teleki térünk- ■ höz hasonló, de a magasabb igényeket is kielégítő intézmény, a Bolhapiac, mert itt hatósági engedéllyel űzik az „Itt a piros, hold piros”-1 Történetem'megértéséhez tudni kell, hogy én ennek a kedves játéknak a Mosonyi utcai toloncházban még a harmincas évék derekán, negyed kilogramm szalonna ellenében megtanultam minden csínyját-bínját a derék Hilós Jóskától, akire a mai napon is hála telt szívvel gondolok. A Bolhapiac a Porte de Clignancourt metrómegállótól egy macskaugrásaiyira található, s ott szombattól hétfőig áll a vásár, amikor is használt koporsó kivételével mindent be lehet szolid áron szerezni. Az én emberem, a párizsi Hilós Jóska, az antik bútorok sokadalmának kellős közepén űzte az „Itt a piros” mesterségét, mert a legjobban tejelő külföldiek ezt az „osztályt” nemigen kerülik ek Amikor odaértem, Jóska éppen a halak beetetésével foglalatoskodott, vagyis úgy keverte a lapocskákat, hogy mindenki egyből fölblankolta, höl a piros. Jóska nem sajnálta az aprópénzt, „ha megnyerte, hadd vigye” rikkantgatta vidáman, s a halacskák a horóg körül azt hitték, hogy Párizs egyik jótékonysági intézményéhez van szerencséjük. Én méltóságomon alulinak tartottam, hogy ebből a beetetésből kivegyem részem; megérthetik nyájas olvasóim, hogy egy kis szakmai gőg is kifejlődik az emberben, ha valaminek mesterévé növekedett. Legjobban pedzette a horgot egy öreg jenki, aki a nyereséget, talán nem minden hátsó gondolat nélkül egy fiatal párizsi macska táskájába tömködte. Amikor azonban Jóska elérkezettnek látta az időt, befejezte a beetetést, s jenkinkről pillanatok alatt legombolt ötven dollárt. Ekkor én is bedobtam tíz dolláromat és húszat emeltem ki helyette. A jenki a vihogó macska előtt nem akart szégyenben maradni,, beletüzesedett a játékba, úszott a pénze után. Hetven dollár volt a bank, amikor bedobtam a húszasomat és kiemeltem negyvenet, majd egy ötdollárost cseréltem ki tízesre. A macska már nézegetni kezdett, finom ösztönével bennem sejtette a jövő emberét, de én, mint aki csak szórakozni jött ide, abbahagytam a játékot, és a szomszédos sátorban egy karcsú rokokó asztalkát kezdtem nézegetni. Jóska erre gúnyos megjegyzésekkel illetett, élcelődött a bátorságomon, ami a publikumból élénk derültséget váltott id. Dühösen odadobtam tíz dollárt, ezt elvesztettéin, de a játékosok védőszentjén kívül senki se vette észre, hogy ezt a horgász beetetésére szántam. Kisvártatva ugyanis már száz dollárral rendelkeztem, s ekkor minden figyelmem újból a rokokó asztalkára összpontosult. Jóska a többi halon kárpótolta ugyan magát, de hiába, ilyen telhetetlen az ember, megint rajtam köszörülte nyelvét. Én ügyet sem vetettem rá, azaz helyesbítek: rá nem is, de a bankra igen, amelyik főképp a jenkink jóvoltából száz dollárnyira szaporodott. Ezt úgy kell érteni, hogy volt abban frank, silling, márka, sőt pezo is, de Jóska pillanatok alatt mindent átszámított dollárra, hogy vállalatának fényét ezzel is emelje. Amikor meguntam az élcelődést, odaszóltam neki: —■. Bocsásson meg, Monsieur, nincs időm a további játékra, de majd más alkalommal kárpótolom. A . válaszát nem írom le, mert a főszerkesztő úgyis kihúzná. Elég az eléghez, hogy megdühösödtem: — Nos Monsieur, keverjen, száz dollár a tétem. — szóltam, és csak úgy. bal kézzel behajítottam a stéjcet. Ekkor már ember ember hátán tolongott körülöttünk. Nagyobb udvara volt a játéknak, mint eső után a holdnak. J óska á legráffináltabb trükkjét szedte elő; két lapocs-- 1 kát vett a kezébe, felmutatta a pirosat és az asztalra dobta. Ugyanezt megcsinálta még kétszer, és olyan biztos volt a.dolgában, hogy a további keverést feleslegesnek tartotta. De engem sem a pacsirta költött, s emellett a Mosonyi utcában tanítottak, és a jogos nemzeti büszkeségem is tiltakozott az ellen, hogy egy szürke párizsi hamiskártyás átverjen a palánkon. 'Jól láttam én, hogy az első két „tüntető” hadmozdulattól eltérően a harmadik keverésnél, amikor úgy mutatta, hogy a pirosat az asztalra dobja, nem a piros repült oda, hanem a mögötte levő lapocska. Habozás nélkül a pirosat fordítottam fel. így robbantottam bankot a párizsi Bolhapiacon, s másnap már rangomnak megfelelően folytathattam utam a tengerpart felé. E. Kovács Kálmán ködnek speciális osztályok. Ismertette az álláspontot az érettségivel kapcsolatban. Az érettségi továbbra is megmarad, csak bizonyos reformokon megy keresztül. 1964 júniusától kezdve négy tantárgyból kell érettségi vizsgát tenni a tanulóknak: magyar nyelvből, történelemből és matematikából. A negyedik kötelező — fakultatív — érettségi tárgy a fizika, biológia vagy valamelyik idegen nyelv. Tájékoztatta a pedagógusokat dr. Benczédy József a szakközépiskolákról, az általános iskolák szakrendszerű oktatásáról, a felsőfokú technikumok szervezéséről. Részletesen elemezte a politechnikai oktatás jelenlegi helyzetét, foglalkozott a politechnikai szakoktatók átképzésével. a műszaki tanárképzés kérdésével. < ? A gyűlés második előadója, ? Juhász Ferenc az általános is- < kólák nevelési tervezetét isI mertette.. A tartalmas előadásokat értékes hozzászólások tették még tanulságosabbá. A Pedagógus Szakszervezet j járási bizottsága ebéden látta ! vendégül a nevelőket, délután í pedig a Járási Művelődési Ház í színjátszóinak műsorával záró- , dott a nevelők napja. Új betegség — a íoxoplazmozis Neves kutatók egy nyugat- f német belgyógyász kongresszu- i son megállapították, hogy a < második világháború óta egyre < inkább elterjedt egy különös 5 fertőző betegség, az ún. toxo- fplazmozis. Ez a fertőzés, mint \ mondották, ártalmakat okoz- <hat a meg nem született mag- 1 zatban anélkül, hogy az anya > tudna róla. Nem újdonság, hogy léteznek betegségek, amelyek hosszú időn keresztül annyira jelentéktelenek, hogy észre sem veil szik őket, aztán hirtelen nagy méreteket öltenek. Ilyen például a lábon és kézen jelentkező gombás megbetegedés is, amely a háború után szinte járványszerűen lepte cl az ösz- szes civilizált országokat, és máig sem találtak hatékony szert ellene. A toxoplazmozis is csak a i második világháború után vált ismertté, ma már pedig — a í szakemberek megállapítása > szerint — a nyugatnémet la- l kosságnak a 40 százalékát meg- í fertőzte. Magának a megbetegedésnek j súlyosak a tünetei: a beteg i erősen kábult lesz, és ez egé- i szén az elmebajig, lázas és gör> esős állapotokig fokozódhat. Autóbuszon Foto: Sz, Gy. Idejében érkezett * a saját temetésére Pasqualíno Lombardi, az olaszországi Campobasso község lakója, a szomszéd városban vállalt munkát és több napi távoliét után éppen idejében érkezett haza — a saját temetésére! A különös eset a következőképpen történt: Pasqualino testvérét, Glusep- pét egy római klinikára szállították igen súlyos állapotban. Egy tévedés folytán a fivére nevén tartották nyilván a kórházban, ahol néhány nap múlva meghalt. Holttestét koporsóba zárva, hazaszállították a faluba, s a ^Pasqualino Lombardi” feliratú koporsó éppen akkor érkezett meg, amikor az élő Pasqualino. „Ne áldozzátok fel a bárányokat“ Ben Bella, algériai miniszterelnök rádió- és televízió- beszédben fordult az algériai lakossághoz, és arra kérte az émbereket, hogy mondjanak le a vallási hagyományokról a népgazdaság érdekében. A napokban kezdődik ugyanis az Aid el Kebir nevű muzulmán vallási ünnep, amikor — régi arab szokás szerint — minden hivő egy bárányt áldoz. Ben Bella miniszterelnök becslése szerint, ha fenntartanák ezt a népi szokást, a muzulmán ünnep első napján nem kevesebb, mint háromszázezer bárányt kellene leölni, egytizedét az ország egész állományának. A miniszterelnök javasolta, hogy az egyéni áldozatok helyett, minden mecsetben egy bárányt áldozzanak fel „az egész lakosság nevébenBen Bella elmondotta, hogy 1954 óta az ország juhállománya hétmillió állattal csökkent. Alkotóház nyílik Kazincbarcikán Megyénkben az elmúlt 15 esztendőben korszerű szocialista város és az ország egyik legnagyobb vegyipari központja épült fel Kazincbarcikán. A hatalmas építkezések, a műtrágyát és PVC-t termelő gyáróriások, valamint a környező hegyekben megbúvó szénbányák sok élményt nyújtanak alkotó művészeinknek, akik évről évre egyre többen keresik fel e fontos iparvidékek hogy vásznaikon ás írásaikban megörökítsék a dolgozók megváltozott életét, a munka szépségét. A művészek támogatására most érdekes és hasznos kezdeményezést valósít meg a megyei és a kazincbarcikai városi tanács. Elhatározták, hogy a városi tanács festői szépségű ibolyásvölgyi üdülőjében alkotóházat rendeznek be. Az alkotóházban 2—3 hétre vendégül látják azokat a képzőművészeket, írókat és újságírókat, akik az új ipartelep pezsgő életét, a dolgozók ’ mindennapos lelkes munkáját kívánják megörökíteni. A kényelmesen berendezett alkotóházat június elején adják át rendeltetésé- nelc Ml LESZ LACIBÓL? e e Hetek óta foglalkoztat a kér- Jdés: mi lesz Laciból? Itt áll oelőttem egy tizenhat éves gye- Jrekember. Azt hiszem, ismeerem az életét. Jelenlegi gond- •jait mindenesetre. De segíteni 2 nem tudok. Csak nézem a vergődését, s félve várom az eíke- Jrülhetetlennek látszót. Várom, o mikor jut rendőrkézre, mint •csavargó, vagy ki tudja, mi »mindenbe fog még belekeveredni. J — Legjobb lenne nekem, a ^javítóban — mondta, amikor ♦először beszélgettünk. — Majd !meg tetszik látni, az lesz a vé- fge. É“n azt sem bánom, ha már most elvisznek. Legalább be lesz fejezve. Nekem jobb lesz, mint így. Akkor próbáltam lebeszélni, megmagyarázni, hogy milyen nyomot hagy majd az életében, s hogy ott nem «olyan gyerekek vannak mint jő, hogy előtte még más utak is Jállnak.. „ • A városi tanács munkaerő♦ gazdálkodási osztályán végte- llen jóindulattal kezelték ügyét. 2 Ki közvetítették az Asztalos «Ktsz-be 8 órás állásra, ami na- 2 gyón sokat jelentett volna «neki. f Nem vették feL S Egy hét múlva jeient meg isimét — Mi újság otthon? — kérdeztem. — Nem tudom — mondta csendesen. — Nem járok haza. — Hát hol lakik? — Sehol. — Hol alszik? — Az állomáson. A megyei kórházban ismét megértésre találtunk. Felveszik egyelőre 4 órás állásba, s mihelyt lehet, 6 órás állást biztosítanak neki. No, de lakni csak kell valahol, az állomásról nem lehet dolgozni járni. Kértem, menjen haza. — Nem. Nem lakhatok otthon. Tessék megérteni... Egyebet se hallok, csak menj a háztól, keress albérletet, menj munkásszállóba... A megyei gyermekotthonban harminc férőhelyen több mint negyven gyerek lakik. Még csak egy ágyat sem tudnak neki biztosítani. Nincs a városban egy hely, ahová elküldhet- ném éjszakára. — Azért tudnék én'hol aludni, ha lenne hozzá gusztusom, — mondja fanyar mosollyal. — Hol? — A haverok adtak néhány címet. Idősebb nők, olyan harminc—negyvenévesek. Azt mondták a srácok, csak be kell csengetni; s szállást kérni, örömmel fogadnak. Ök is így töltik el sokszor az éjszakát, ha a várótermet, vagy az utcai csavargást megunják. Nem tudok mit szólni. Tartsak neki előadást az erkölcsről, aztán jobb híján engedjem megint az utcára? Persze, Laci nem földre- szállt angyal. Becsületesen nyílt, őszinte, de makacs, érzékeny és konok. Olyan gyermek, akiből megfelelő neveléssel igen rendes ember válna. Él, hal a repülésért, s nagyon szeretne tanulni. A szülei elváltak vagy két évvel ezelőtt. Kisgyermek kora olyan családi élethez kapcsolódik, ahol csak veszekedést, verekedést, folytonos civódást látott. Az anya, akinek idegeit felőrölte a rossz házasság, nem találta meg a helyes módszert a fiú neveléséhez. Most megkövetelné tőle mindazt, amit egy anya hasonló helyzetben elvárna nagy fiától. Szeretne gyöngédséget, felelősségérzetet az apa nélkül maradt családdal szemben. De Lacitól semmit sem kap. így panaszkodott a rendőrségen: — Nem segít nekem semmit. Egy veder szenet nem képes felhozni. Folyton csak pénzt kér. Én adom a cigarettára valót is, mert 14 (!) éves kora óta dohányzik. Goromba velem, s amikor nem akartam neki pénzt adni mulatni (!), azt mondta, laposra veri a pofámat ... Ideges sírás remegteti meg arcát, amikor így folytatja: — Nem szenvedtem eleget az uram mellett? Most itt ez a fiú. Ha nem lenne még két kislányom, nem is élném túl ezt a bánatot... Nekem csak a szenvedés a sorsom ... Elvitt otthonról 400 forintot, a kicsik gyerektartását is, de én nem teszek ellene feljelentést, csak tessenek jól összeszidni, s megpofozni az apja helyett..: S mit mondanak róla a rendőrségen: Haszontalan, csavargó, konok gyerek. Nem hallgat az anyjára. Mi már elhelyeztük egyszer egy iparitanuló otthonba, de otthagyta. Ha így megy tovább, s csavargáson kapjuk, elküldjük a javítóba. Ezek után ültünk Je ketten Lacival, ö így beszélt: — Annak, hogy apám elment a háztól, anyám volt az oka. Folyton veszekszik, kiabál. Kiskoromban folyton vert, de most már nem hagyom magam. Elmegy dolgozni, de azzal nem gondol, hogy mi otthon mit eszünk. Zsíros kenyéren élünk hetekig. Pedig van pénze, mert szépen keres és a gyerektartást is kanja. Lehet, hogy a kicsiknek elég a zsíros kenyér, de nekem nem. Ha pénzt kérek; az ennivalóra Írjeiül napja MezürnsiSen
