Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-19 / 90. szám
ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1963. április 19. Ki szolgáltai igazságot Lakatos Lajosnak? E gy ember keresi igazságát. *" Évek óta, egyedül, eleinte dacosan, most már csiig- gedőn, de még keresi. A társadalom törvénye mellette áll. A törvény azonban nem strá- zsálhat szüronyos katonaként az emberi szívben, fogva tartva az előítéletet, hogy szabad utat biztosítson a jóakaratnak. Senki nem mondja szemébe az őszinte szót. Csak gondolják. Elárulja szemük, hangjuk. Széttárják kárjukat és tettetett sajnálkozással mondják: nem tehetek semmit ... És az ember, aki az igazságát keresi, tovább megy. Érdeklődik itt, kilincsel ott — hasztalan. Gyötri, egyre gyötri a tudat: már'fogytán az ereje, el- íásul, s lassan beletörődik sorsába Akkor pedig mindennek vége ... De nem, az lehetetlenség! Még egyet megpróbál! A nyilvánosság előtt fordul az emberek lelkiísméreléhez. Hallgassák meg és mondják ki hangosan, ne csak fejüket csóválják: lehet-e életcélja és vágya annak, aki cigány? A törvényen túl az emberek adhatnak-e módot arra, hogy köztük éljen, éppoly becsülettel és ragaszkodással az életadta jóhoz, mint ők? . . . L akatos Lajosnak hívnak, harminckét éves vagyok. Családommal, feleségemmel és négy gyerekemmel Forró községben élünk, a Nyárfa utca 17. alatt. Szegényen, de tisztességgel, akárki bizonyíthatja, Ezt csak azért mondom, hogy ne borítsanak minket, cigányokat egy kalap alá. 'Mi sem vagyunk egyformák. Ha nem is sok, de van rá példa, hogy ki tudunk szakadni a tunya és céltalan életünkből. Mi mással igazolhatnám ezt meg-- győzőbben, mint a magam példájával? Mindaddig, amíg be nem hívtak katonának, úgy éltem én is, mint a többi nomád ci- . gány. A töbiekkel együtt kóboroltam határból határba, hajtott a vérünk, heverész- tünk a folyó mentén,, csapdát állítottunk a nyúlnak, vesze- kedtünk-civódtunk, kerültük az otthont, mert sokan ' voltunk és mindig éhesek. Ha néha munkához jutottunk, egy nap alatt felfalta a család a keresetet. De nem háborog- tunk: ennek így kell lenni, Így kell élnünk, mert mi cigányok vagyunk, erre az életre születtünk. Nem törődtünk vele, hogy lenéznek bennünket, s bezárják' előttünk a kaput... Mondom, így éltem magam is. amíg be nem hívtak katonának. Határőr lettem. Eleinte szokatlan volt a tiszta, vasalt ruha. a rendszeres étkezés megülte gyomromat, az ágy kényelmetlen volt. de még inkább a megkötöttség, a fegyelem. a szabályos életrend. Csak akkor éreztem igazán jól magam, amikor túljutva a Kiképzésen. a határban portyáz- tunk. Ott úgy sütött a Nap, mint otthon, a folyó partján éppúgy csobogott a víz is. De ha belenéztem a folyó tükrébe, furcsa önmagamat láttam. Szinte nevetnem kellett, ha a régi, sovány, csak szeme-riagy, toprongyos Lakatos Lajcsival összehasonlítottam egyenruhás másomat. De akkoriban már nemcsak a külsőm, hanem a belsőm is kezdett megváltozni. Sokat gondolkoztam azon, esténként, takarodó után, az ágyban hanyatt fekve, hogy itt vajon miért nem zárnak előlem semmit, miért bánnak velem úgy, mint a többiekkel, s egyáltalán az is szöget ütött fejembe, vajon miért nem kell étkezéskor a sor végén állnom, amikor pedig én cigány vagyok, semmirekellő, rusnya és haszontalan . . . Mindezt előbbi életemmel sehogy sem tudtam összeegyeztetni. Lassan, lassan azonban' feledtem múltamat és csak azért csináltam mindent a legnagyobb rendben, fegyelmezetten, nehogy valaki azt mondhassa rám: — Trehány alak, de mit is várhatunk tőle mást, hiszen, cigány!... Fogalmam se, volt, mi az öntudat és az önérzet. A félelem hajtott, hogy szememre vethetik kilétemet. Í gy telt el két év. Időközben tizedes lettem és feiváló határőr. S amikor talán egy fél év volt hátra időmből, .hivattak az irodába. „Szeretne-e tiszt lenni?” — kérdezte a parancsnok. Azt hittem, rosszul hallok. Aztán, hogy megértettem, miről is van szó, megdobbant a szívem. Hogy én tiszt! Lakatos Lajcsi, a cigány! Még elképzelni is csodálatos! Tisztiiskolára küldtek. Egy évig becsülettel helytálltam. Akkor egy szerencsétlenség kettétörte pályámat, amely olyan szépen kezdett felfelé ívelőd- ni. Sportolás közben eltört a nyakcsigolyám. Hónapokig gipszben feküdtem, aztán leszereltem. A régi környezetbe visszakerülve, sírtam, amikor nem látták. Éreztem, soha, soha többé nem tudok visszaszokni ebbe a cigányéletbe. Az a három, három és fél év felnyitotta szememet, tudatára ébresztett, - hogy a cigány is _le- het ember, s hogy a cigány emberfajtát jelent és nem sorsot. Igaz, a cigány természete más, mint a fehér emberé, de csak azért más. mert másképp él, s ha egyszer szakít, és ehhez kell erő! régi sorsavai, végleg eltávolodik tőle. Ha eddig a felismerésig eljut — nyert ügye van. Akkor meg így gondoltam ... S éjszakánként Ugyanúgy töprengtem fekhelyemen, mint határőr koromban, az ágyamon. De akkor könnyebb volt. Most egyédül voltam, csak magam segíthettem magamon. Mesterségem nem volt. Néha kaptam munkát, de többnyire ideiglenesen. Dolgoztam néhány hónapig, aztán néhány hónapig megint nem. Ez így céltalan élet — határoztam végül. Mesterséget kell tanulnom. Olyan szakmát, ami egykettőre kiszakít ebből a környezetből. Megtudtam, hogy tanfolyam kezdődik a Zalka Máté Technikumban, Jelentkeztem. Sikerrel vizsgáztam, s végtelenül boldoggá tett, hogy nekem is van már mesterségem, íme, hegesztő lettem! Igaz, csak afféle átképzős hegesztő, de ez is valami, legalábbis kezdetnek megfelel. Munkát azonban nem kaptam. Azt hittem, azért idegenkednek tőlem, mert... ' Azaz, nem is tőlem idegenkednek, hanem az alapfokú képzettségem nem felel meg a követelményeknek. Arra gondolni se mertem és nem is akartam, hogy származásom a gátja sorsom alakulásának. Hiszen azt tanultam, azt olvastam, azt hallottam minduntalan, hogy ember és ember egyforma s az alkotmány korlátlanul biztosítja a jogot a munkához. — No jó. tisztáztam magamban a helyzetet, ha ez a képzettség nem elég, majd szerzek mási- keit Gyerekkoromtól bámulom a gépeket. Pendelyes surmó voltam, kiszöktem a csinált útra, leültem az árokparton és izgatottan lestem a suhanó autókat. Sokszor a volán mögé képzeltem magam; sebesen hajtottam falvakon és városokon keresztül — otthon, a vályogház mögött, az autónak kinevezett teknőben. A vágy mindvégig megmaradt bennem, de ahogy nőttem-növekedtem, úgy alakult az óhaj lehetetlenséggé. Apám egyszer ki is nevetett: láttál már cigány, sofőrt, te!? Hát persze, még nem találkoztam ilyennel, Je én . miért ne lehetnék az? Két kezem van, két lábam, szemeim élesek, bátor vagyok s hogy a színem sö- tétebb, az nem befolyásolja az autó gyorsaságát... I gen, sofőr leszek? — döntöttem. Nem szóltam róla senkinek. Hónaookon keresztül rakosgattam félre a forintokat. Kegyetlen apa voltam. Gyerekeim elől vontam el a falatot, hogy összekuporgassam azt a kétezer forintot. Vigasztaltam magam: majd kárpótolom őket, ha megszerzem a jogosítványt. És hatvanegyben végre a kezemben volt. Vezethettem személy- és teherautót. Kiáltani szerettem volna a boldogságtól: vége a nélkülözésnek, vége a hányatottságnak. vége az eddigi céltalan életnek! Most megvek és munkát szerzek. Ha az első vállalatnál nem is, _ a harmadiknál, negyediknél biztosan sikerül. ^— Nem kaptam az ötödiknél és a hatodiknál sem. Pedig volt felvétel. Egyszer egy fiatalemberrel együtt, jelentkeztünk. Mondtam, nekem négy gyerekem van, neki egy se; nekem ugyanolyan jogosítványom van. mint neki; őt vették fel. Máskor az egyik rokonom szólt; —■ Gyere, Lajcsi, a vállalatunkhoz dömperes kell, a mostani le akar számolni. Mentem a döm- pereshez, kérdeztem, igaz-e? „Igaz, szaki — mondta —, én el akarok menni, de addig nem engednek, amíg valakit nem szerzek magam helyett.” Siettem az irodába, mint akkor, amikor a parancsnokom hívatott, mielőtt tiszti iskolára küldtek. Az íróasztal mögött ülő férfi rámnézett, kérdezett néhány dolgot. Kis ideig nem szólt, csak bizalmatlanul méregetett. láttam, erősen gondolkozik. Aztán így mondta: — Sajnálom, kérem, egyelőre nincs felvétel, majd értesítjük, ha lesz. — Másnap új dömperes váltotta fel a régit... Két szakmám van, egyiknek se vészem hasznát. .Néha kapok munkát, máskor hetekig nem dolgozom. Vándorlók hol ide, hol oda. Nézik a munkakönyvemet és csóválják fejüket: hát maga sehol nem tud megállapodni? Hiába, no... — De nem mondják végig a gondolatot. Én azonban tudom, mit akarnak mondani. Azt, hogy nem is lehetek más. mert cigány vagyok! De p cigány is ember... Nem a vérem hajt, hanem a vágy egv új élet után. Szeretnék úgv élni. mint mások, szeretnék céllal élni és tervezni, szeretnék elszakadni a múltamtól. Háromszor rugaszkodtam el a talajtól, amelyből gyökereztem. Enged a gyökér, mert nem erős. De mibe és kibe kapaszkodjak, hogy belőlem, a pusztai vad bokorból fa nőhessen? C gy ember keresi igazságát. *" Még keresi. Még" van ereje. De meddig!? Meddig bírja a harcot az ostoba előítéletekkel!? Csupán annyiban különbözik tőlünk, hogy barna a bőre. Egyébként pontosan olvan, mint mi. Némelyünknél talán különb is! Sőt. biztosan különb! Mert vannak emberek, akik a törvény és a társadalom együttes ereiével emelkedtek ki árva sorsukból s mégis hűtlenek lettek törvényhez és társadalomhoz egyaránt. És az elvhez, mely azt mondja: légy emberséges! Beszéltem a forrói tanács él- nökével. Azt mondta: Lakatos Lajos valóban becsületes, dolgos ember. Akkor hát mi a bűne? Az, hogy emberek előítélete lassabban alakul egészséges szemléletté, amint ahogy az ő tudata. egyénisége fejlődik. Nem a cigánysága, hanem az elfogult emberek miatt kell keresnie az igazságot. Ki segít neki, hogy megtalálja? Csata László Műszakiak a kulturáltabb Miskolcért A városrendezési kérdések harmadik kötetének megjelenése után A címben idézett mondat olvasható, mintegy mottóként, a napokban megjelent kötet címlapjának élén. A Műszaki és Tudományos Egyesületek Szövetsége Borsod megyei intéző bizottságának kiadásában a napokban jelent meg a miskolci városrendezési kérdésekről tárgyaló ankétok anyagának harmadik és egyben egyelőre utolsó kötete, ifj. Horváth Béla építészmérnök szerkesztésében, Fekete Lászlónak, a városi tanács vb elnökének előszavával. A kötet megjelenéséről már korábbi tudósításunkban hírt adtunk. Most, a sorozat utolsó kötetének megjelenése után magáról a legfrissebb kötetről és a kötetek anyaga közzétételének szükségességéről beszélgettünk a szerkesztővel, ifj. Horváth Bélával. — A három kötet együttesen alkot kerek egészet, mint ahogyan a három városrendezési ankét is együttesen kerek egész — hangzik a tájékoztatás. — Mindhárom kötet egy-egy városrendezési ankét anyagát öleli fel. Az 1961 szeptemberében tartott, harmadik város- rendezési ankét szerves folytatása volt az 1957-ben megrendezett első és az 1959-es második, hasonló célú és jellegű tanácskozásnak. Az ankétokat a MTESZ munkabizottságainak tevékenysége. azok ülései, anyagelőkészítő munkái előzték meg. A MTESZ mind az első, mind a második városrendezési ankét anyagát kiadta a mostani kiadványhoz hasonlóan. — Megtudhatnánk, hogy az egyes kötetek a városrendezés mely kérdéscsoportjaival foglalkoznak? A kötetele, mint a kiadásukat megelőző ankétok, felölelik Miskolc összes városrendezési problémáit, amelyek a kulturáltabb, korszerűbb Miskolc megteremtése kapcsán eddig adódtak. Az I. ankét és az 1958-ban közzétett I. kötet a városrendezés és városfejlesztés alapvető kérdéseit, a területfelhasználási. lakásépítési és szanálási problémákat, a közlekedési hálózat kérdéseit, az övezeti és mezőgazdasági területek gondjait és az azokkal kapcsolatos elképzeléseket, terveket tárta fel. A második ankét a város energiaellátásával foglalkozott, így a második kötet is ezeket a kérdéseket tárja fel igen sokrétűen megvizsgálva ezt a _ hatalmas kérdéskomplexumot. Az utolsó ankét és a most kiadott kötet a város idegenforgalmi, fürdő, kereskedelmi, zöldterületi és város- építési kérdéseit, általában a város kulturális jellegű problémáit és lehetőségeit taglalta. — Mi a kötetek, illetve a városrendezési anyagok közreadásának célja? — Az ankétok anyagának kötetben történt közreadásával többfajta célt is szeretnénk elérni. Szükségesnek látszott, hogy a városrendezés vitatott kérdései együtt legyenek, köny- nyen kezelhető, hozzáférhető módon álljanak rendelkezésre. Az így összegyűjtött és feldolgozott anyag alapul szolgálhat egy majdani, további városrendezési munkánál, valamint az ankétokon elvben meghatározott teendők gyakorlati megvalósításánál. A korábbi elvi álláspontok, határozatok itt rendszerezetlen nyújtanak támogatást a további munkához. A kötetekhez csatolt irodalom-; jegyzék tételesen felsorol sok ezer forrásmunkát, adatok lelőhelyeit. Tájékozódhatnak belőle az országos vezetőszervek, és mint Fekete László elvtárs, a kötet előszavában is megállapította, a kötetekben rögzített tudományos előkészítés lezárásával megteremtődött a további fejlesztés alapja, vagyis a műszakiak munkássága és annak a kötetekben rögzítése segítséget ad a városvezetésnek az ánkétokon el határozottak megvalósításában. — Ezzel valóban lezárult ft MTESZ munkabizottságainak, egy hatalmas és igen közérdekű munkája. Mi érdemel most különös megemlítést a MTESZ-munkacsoportoknak a munkái közül? Az egyik munkacsoport a KÖJÁL-lal közösen a város levegőszennyézettségének problémáival foglalkozik. Ez Miskolcon igen jelentős probléma és hisszük, hogy a műszakiak ebben is tudnak majd segíteni,. javaslatokat tenni az illetékes szerveknek. fbm) Kazinczy Ferenc módszerévé! 300 év okmányait doioozták már le! a sátoraljaújhelyi levéltárban Hazánk egyik történelmi nevezetességű levéltára 1761-ben kezdte meg működését Sátbr- aljaújhelyen. Itt gyűjtötték össze az egykori Zemplén vármegye közgyűlési jegyzőkönyveit, közigazgatási és törvény- széki iratait, valamint a nemesi családok leveleit az 1500-as évektől a felszabadulásig. Ennek a levéltárnak volt vezetője 1815-től 1831-ig Kazinczy Ferenc, a nagy magyar nyelvújító. Az ő nevéhez fűződik a levéltár gazdag anyagának tudományos feldolgozása. Kazinczy három csoportra osztotta az iratokat. A közigazgatási, a törvényszéki és a várostörténeti anyagokat évszám szerint gyűjtötte össze és helyezte el a maga által szerkesztett, úgynevezett „pócz”-okra. A levéltár dolgozói ma is Kazinczy módszerével végzik munkájukat. Eddig 1500-tól 1890-ig bezáróan 300 esztendő okmányait rendezték, sorszámozták és helyezték el a polcokon. Számos fontos ügyiratról másolatot készítettek. A nagy mennyiségű anyagban igen sok érdekes, nevezetes okirat található. így például Thököly Imre, Bethlen Gábor kézjegyével ellátott leveleket és több olyan okmányt őriznek, amelyet II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Mária Terézia, vagy II. József írt 'alá. A levéltár birtokában van, többek között, az egri vár hős védőjének, Ruszkai Dobó Istvánnak eredeti végrendelete, a II. Rákóczi Ferenc „regimentjében” katonáskodó zempléni férfiak névsora és Kossuth Lajos 1827-ben keltezett levele, amelyben elrendeli Sátoraljaújhely város tűzoltóságának megalakítását. A Kazinczy Ferenc nevét viselő levéltárat évente átlag 100 hazai és külföldi kutató keresi fel, hogy tudományos munkájához adatokat gyűjtsön. Miniatűr” rendelő a föld alatt »» Néhány kilométeres föld alatti gyaloglás után akadtunk rá a „miniatűr” rendelőre, mely így, félkész állapotban is figyelmet keltő. Ez a kis csupa- csempe létesítmény a föld alatt Korszerűsítés 8 i.Ví-7 óvja majd bányászaink épségét, egészségét. Az alberttelepi I. akna bányarendszerének elsősegélynyújtó helyéről van szó, amelyet máris büszkeséggel mutogatott Pazsák János főmérnök és Gadnai András bányamester. Lesz ebben a „miniatűr” rendelőben hideg-meleg folyóvíz, elektromos fűtés, modern egészségügyi berendezés és a bányamentésnél nélkülözhetetlen elektrostimulator. Külön pihenőhelyiség áll majd a bányászok rendelkezésére és értelemszerűen több hordágy. Az egész akna egészségügyi centruma lesz ez az elsősegély- nyújtó hely, ahol jól képzett és állandóan jelenlévő elsősegély- nyújtók munkálkodnak. Az amúgy is széles kiterjedésű akna e legújabb újdonsága az eddigieknél gyorsabb beavatkozást ígér, ha azt a helyzet úgy kívánja. A „miniatűr” rendelő végleges berendezésére az elkövetkező hetekben kerül sor. f—P—I—) Több mint 25 kilométer járda és 10 kilométer út építési tervét készítik el társadalmi munkában Borsod megyében Megyénkben a községfejlesztési tervek többségében az idén új utak és járdák építése, valamint belvízrendezési munkák elvégzése szerepel. Ezért a helyi tanácsok ezeknek a feladatoknak mielőbbi megoldásához kérték a Hazafias Népfront műszaki akcióbizottságának segítségét. A mérnökökből, technikusokból és vízügyi szakemberekből álló akcióbizottfág a helyszíni szemlék után úgy határozott, hogy hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére május végéig 46 községnek készíti el társadalmi összefogással a járda- és útépítési tervét. A munkák során több mint 25 kilométer hosszú járda és 10 kilométer hosszú út építési és költségvetési tervét dolgozzák ki. Ezek között a legjelentősebb a Szomolya és a Heves megyei Noszvaj községet összekötő út. Ennek megépítése után ugyanis a szomolyaiak az eddiginél jóval rövidebb idő alatt juthatnak el Egerbe. A tervek már készülnek és a Hazafias Népfront-bizottságok a legtöbb. helyen megkezdték a társadalmi munkák szervezését az utak és járdák építéséhez. Ezenkívül az akcióbizottság tagjai számos községnek: így például Boldvának, Tibolddarócnak, Ziliznek és Harsánynak dolgozzák ki a belvízrendezési terveit társadalmi összefogással. SZÍNHÁZ NEMzen színház Johanna Szent m. szerelem fi). fi). Április 19: Blaha-bérlet. Április 20: Havasi Bérletszünet. Április 21: Denevér <S). Bérlét- szünet. Április 21: Havasi szerelem Shakespeare-bérlet. KAMAKASZINHAZ Április 19: A szabin nők elrablása (7). Április 20: A szabin nők elrablása (7). Április 21: Mesefa virága (de. 10.). Április 21: A szabin nők elrablása (3). Április 21: A szabin nők elrablása (7). • Értesítés A közgazdasági szakosztály rendezésében április 19-én, pénteken de. 10 órakor közgazdász továbbképzés lesz az Értelmiségi Klubban (Széchenyi u. 16.), Az előadás címe: A munkarendszer főbb kérdései és alkalmazásuk hatása a vállalati munka eredményességére. Előadó: Buda István, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője. IDŐJÁRÁS Várható időjárás ma estig: növekvő felhőzet, több helyen eső, zivatar. Elénk délnyugati, a Dunántúlon átmenetileg északnyugati szél. A nappali felmelegedés csökken. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet keleten 17—21, nyugaton 14—18 fok között. ÉRTESÍTÉS A Borsod megyei Múzeumok Baráti Köre rendezésében 1963, április 19-én, pénteken du. 5 órakor, az ózdi művelődési otthonban# dr. Kemenezei Tibor régész tárt előadást, „Ózd és környékének ős- korau címmel.
