Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-04 / 79. szám
6 ESZAKMAGYARORSZÄQ Csütörtök, W63. Sprilfe i. Borsodiak — egyenruhában A mai nap egyik fővárosi eseménye, a katonai díszszemle, Katonáink felvonulása, parádés díszszemléje híven tükrözi néphadseregünk erejét, szilárdságát, összeforroltságát. Megdobban a szivünk derék fiaink láttán, büszkék vagyunk rájuk, határaink, országunk, békénk védelmezőire. Köszöntjük őket a. szabadság születésének ünnepén és köszöntjük köztük szűkebb hazánk fiait, a borsodiakat. Természetesen mindenki nem vehet részt a díszszemlén, de velük lépnek, velük dobban a szivük azoknak is, akik a laktanyában maradtak. Ott szoronganak a televízió képernyője előtt és izgulnak, figyelik elvtársaik, barátaik egyöntetű lépteit, díszes parádéját. Katonai tudósítónk segítségével azok közül mutatunk be kettőt, akik ez órákban katonai kötelességüket végzik: vigyáznak szép ünnepünkre, szép életünkre, békénkre. szolgálatba indul egy katona. Jól megtermett, erőteljes legény. 'Tetszik a lányoknak. — Nemrég varrtam tel az őrvezetői csillagot. Valahol a hegyek Egy éve katona, s azóta felkerült;. •paroiinjára az első csillag. Neve; Gsontos Csaba között őryezeiő. • .. .. R íi A portás a gyárudvar felé les. Gyanús. Nagyon gyanús! Valaki elsurrant az ablak előtt, de mire kiért, a besurranó alakja beleolvadt az egyik üzemrész árnyékába. A portás megcsóválta fejét, s azzal a bölcs megállapítással, hogy a gyárba úgyse lop be senki semmit, visszaballagott szunyókálni a kályha mellé. A hajnali látogató lopakodó léptei egyik üzemépület ajtajánál halnak el. Az ember zajtalanul lenyomja a kilincset, gyorsan belép s óvatosan bezárja maga mögött az ajtót. Az öltözőbe surran, kis ideig motoz, aztán munkaruhába öltözve a csarnokban tűnik fel. Gyors, fürge mozdulatokkal szerszámokat szed elő, s lázasan munkához lát. Annyira belemerül, hogy észre se veszi, hogy a csarnok megtelik emberekkel, s a délelőtti műszak munkához lát. — Ejnye, ejnye, Kovács elvtárs —■ rezzenti fel egyik brigádtag megjegyzése, már megint?! — Mit csináljak — mormogja zavartan — már benne van a véremben. Valamit még mondana, de üzenethozó jön, az irodába hívatják. Már sejti miért. .Bocsánatkérően a brigádtagokra mosolyog, azok tapintatosan a munkadarabok fölé hajolnak. A KISZ-bizóttságon egy energikus arcú fiatalember vár rá. A KlSZ-terme- lésfelelős így mutatja be neki az érkezőt: — Kovács Béla elvtárs, a gyár legjobb ifi brigádvezetője. — Csak rövid ideig tartom fel — mondja az energikus fiatalember. — Sokat olvastam, hallottam magukról. Nagyon érdekelne, hogyan sikerült ilyen remek ifi kol-, lektívát kinevelnie? —Értem— bólint Kovács s árról kezd beszélni: két évvel ezelőtt egy kiszista javaslatára... Jó másfél óra múlva elérnek a mába. Kovácsot az, ifi hasznos tanácsokkal látja ,el, s azzal búcsúznak egymástól; ez a beszélgetés nagy hatással lesz a brigád és a szocializmus fejlődésére. Kovács a népszerűségtől meghatottan indul vissza az üzembe; s jólesően veszi kezébe a szerszámot. Pontosabban csak venné. Hívatják. Egy vöröskereszt^ kiküldött vár rá. — Gratulálni szerelnék — kezdi az . orvöskaúézetű, szemüveges hölgy. — Közöltek, hogy önöké a. legjobb véradó brigád a gyárban, Nagyon örülnék, ha beszámolna, hogyan lettek véradók? — Értem — bólint Kovács s arról kezd beszélni, hogy két évvel ezelőtt az egyik vöröskereszt aktíva javaslatára ... A beszélgetés még be ** sem fejeződik, berregni kezd a telefon. Egy érces hang közli: Kovács szakit a szakszervezetbe a területtől várják. — Úgy tájékoztattak — kezdte a területi ember —, hogy a gyárban Kovács elv- társék valósítják meg legeredményesebben a szocialista módon dolgozni, élni, tanulni jelszót. — Értem — bólint Kovács, s arról kezd beszélni: két éve egyik tag javaslatára elhatározták ... Az értékes beszélgetés után, amely nagy perspektívát nyit a brigád előtt, némi szünet következik. A brigádvezető vak optimizmusában úgy gondoljá, hogy most végre folytathatja a munkát. Már-már belemelegszik a munkába, amikor üzenet érkezik: a nőtanácsnál várják. Melankolikus hangulatban indul útnak. Meglepődik, egy bájos fiatalasszonyka vár rá. — Nagyon érdekel bennünket a nődolgozókkal való bánásmód — kezdi a kiküldött. — Tudomásunk szerint a maguk brigádjában ,,példamutatóan bánnak a nődolgozókkal, többen aktívák is. Szeretném ... — Értem — bólint Kovács, s arról kezd beszélni: három évvel ezelőtt egyik nődolgozó javaslatára .. . A három évből még két év eseményeit sem beszélik meg, amikor megérkezik a tanács képviselője. A lakótelepen sok társadalmi munkát végeztek, s meg akart ismerkedni a munkában élenjáró brigáddal. — Értem — bólint Kovács s a társadalmi munkáról kezd beszélni. Aztán az ócskavasgyűjtéssel kapcsolatosan jön valaki. Egy sportaktíva, majd a munkavédelmi kiküldött következik. — Értem, értem, értem — bólogat Kovács s beszél, beszél, beszél, egyre fáradtabban, egyre nyugtalanabbul, és egyre vágyakozóbban jelenik meg előtte a műhely- csarnok, a szerszámok, a gépek. A fényképezést még bírja, a rádióriport közben már szédül, homlokát ve- rejtékcsöppek lepik el. Aznap még egy újságíró a soros. — Az exporttermelésben legjobb eredményt elérő brigádról szeretnék írni — kezdi — a vállalat vezető szervei egyöntetűen úgy vélekednek ... — Értem — bólint a brigádvezető s arcából kifut minden vér, halálsápadt lesz s ha az újságíró meg nem fogja, leszédül a székről. Az üzemorvos hamar kész a diagnózissal r C z a vállalat régi be- tegsége. Túlfeszített népszerűsítés... _Mi lesz velünk Kovács nélkül? Kit szerepeltessünk? — sóhajtanak fel az illetékesek. — Sok jó brigád van — suttogja a beteg. — Szét kell osztani a népszerűséget. Nem csinálom tovább egyedül... Csorba Barna * Polgári foglalkozását te-* leintve, műszerész. Az Ózdi* Kohászati Üzemek vasúthoz-* tonsági csoportjánál dolgo-* zott. Bevonulása óta pedig a* híradóknál szolgál. * —r Milyen a katonaélet? —* kérdeztem a minap tőle. S yálasza katonás, tömör: * — Könnyűnek egyáltalán* nem mondhatom. Egész em-* bért kíván a szolgálat ellátó-* Qa. Sokan szorongva lépik át* n laktanya kapuiát. Én is így* voltam először. Szokatlan voltí "7. új életformába való. beil-* '"szkedés. De jól feltaláltam* ;tt magamat. Bevonulásom* ■•b'n két héttel már dicséretet^ ! - kaptam, s ez ösztönöz a to-* ••ábbi tanulásban. * . * * “• * A másik katona, akivel hely-'l; őrségünkben találkoztam,* szintén ózdi gyerek. Ók ketten* jóbarátok. Egy szakaszba, raj-* ba tartoznak, egymás mellett* is alszanak ... S * Letanóczki Lajos honvédéi szintén az OKÜ-nél dolgozott * kőműves volt még egy évvel* ezelőtt. Valamiben mégis különböznek egymástól. Lela- nóczki harminc centivel alacsonyabb a hórihorgasnak tűnő Csontosnál, de azért ez a barátságon semmit nem változtat. Letanóczki így nyilatkozott a katonai életről: — Nálunk ez nem ismeretlen fogalom a családban. Én vagyok a harmadik katona. Megkezdték a katonáskodást bátyáim 1058-ban, folytattam én 1962-ben és befejezi majd az öcskös, a katonaköteles férfiak sorát.-X-X-****-X-»********#******* * * * * * * Kossuth Lajos török nyelvtana — Én is leszek olyan katona, mint bátyám. ® Kötelességtudás, fegyelem, «szerénység jellemzi őket. Célújuk, hogy alegységük elnyerje a az élenjáró szakasz címet. Ha °mindenki így akarja, sikerülni eis fog nekik. » Sülő József Feledi Gyula rajzai a Kitüntetik , Válás olasz módra" című film rendezőjét és főszereplőjét Április 8-án osztják ki az amerikai Oscar-díjal. Úgy hírlik, a díjjal Marcello Masl- roiannit, az elmúlt év legjobb színészét és Pietro Germi rendezőt tüntették ki. Mindketten a Válás olasz módra című filmmel váltak érdemessé az Oscar-dijra. A zsűriben helyet foglal Sophia Horen is, aki 1961-ben „a legjobb színésznő” címet nyerte Az asszony, meg a lánya című filmben nyújtott alakításáért. Lengyel bélyeg a varsói gettó felkelés emlékére 1963. április 19-én, a varsói gettó hősi felkelésének 20. évfordulóján a lengyel posta emlékbélyeget bocsát ki. A Seweryn Jasinszky tervezte emlékbélyegeken puskával és kézigránáttal felfegyverzett harcos látható a kiégett gettó romjai előtt. **w*w*.x..x.x-*.>;.;{..::..x--x-x-x-x-«-x****.>:-**-x*-x--x-x-x--x--x-x**-x--xx*x*xx-x--x--x-x-vH:-*x-x-x-x--x-*x--x-*x-x-x-x-x-x--xx-iHt--x-x-x-x--x-x-x*x*«'X-***** CmMmik h tíídénkkk * * Anyai nagynéném hetente hordja mosodába a szennyest. * Hátán cipeli a batyut, mert úgy mondják: légiesen könnyűek * az asztalterítők. Ez így is van, de csak a horgoltak. Néha meg* töri hátát a csomag, mert a térítők rojtjait összecsomózzák, * Kik? Tudjuk mindannyian. Mi, a vendégek. Gondűzőnek, gonÍ dolatserkentönek, zavarhárítónak, panaszegyengetönek, una- lomkergetönek fogjuk fel a csipketerítő rojtjait, amelyek * nélkül sokszor sután ülnénk a csepp asztalok mellett. * Azt hinnéd: csak kávéházakban találhatók ezek a rojtos * térítők. Nem egészen. Fotelok társaságában ott láthatod a * kisasztalkán, a személyzeti osztályvezető előszobájában, a * professzorok vizsgatermében, egyszóval olyan helyeken, almi * várni kell, várni szükséges vagy várni érdemes. ijí Nagynéném egyszer hazahozta a batyut, mert a Patyolat * korán bezárt. | Voltaképpen mindig sajnáltam panaszával együtt, s ami- * kor otthon megláttam a temérdek térítőt, e térítőkön a meg- * számlálhatatlanul sok csomót, elszörnyedtem. Nem esodálkoz- * tam azon, hogy törte a hátát. Amíg vacsorát főzött a jó lélek, elhatároztam, hogy segi- * tele baján: kibogozom ezeket a rojtokat bármi áron. Szemügyre * vettem a térítőkét. Rengeteg terítő! Üj és régi, szakadozott és * kevésbé szakadozott. Modern mintás és ódivatú. * Előbb az ódivalúakhoz fogtam hozzá, mert úgy gondol- * tam: elődeim, őseim, rokonaim csomózhatták azokat össze. * * iz első csomó szényük... És én még csak * , , , félév múlva leszek segéd ... *L4 fokapitanysag várószobán De azért Julika mindig kap $asztal rojtos térítővel, szekek.) ajándékot tőlem, hol egy csil- | Fiú; Jaj,, csak • el • ne-felejt- lagszórót. saját készítésűt, hol lsem, mit akartam mondani. No néhány fényes hajtűt. amelyet jnézzük, tudom-e .még, mert sok két kezemmel csiszoltam rajminden attól függ, hogy adom gyogóra. Egyszer kapott tőlem íelő az esetet. egy ólomból öntött kiscicát. * Szerelmes vagyok, igen tisz- Tisztelt főkapitány úr, ami- * tel t főkapitány úr. Nagyon sze- kor nem volt mit kitalálnom, íretek egy vasgyári kislányt, egy csali akkor folyamodtam az or- * kékszemű, szénfekete hajút. ’ 1 Julikénak hívják. Minden va gonalopáshoz...-------------------------------------Tessék elhinni, ha nekem viJ sárnap meglátogatom és viszek rágós kertem lenne: duplán *neki valami csekély kis aján- visszaadnám Térfy tanácsos * dákot. Hiszen tetszik tudni, az úrnak a csokor orgonát. Külön* inasoknak széllelbélelt az er- ben is azon az udvaron olyan sok az orgona, hogy szinte vétek nézni pusztulását, hervadá- sát. Kislánynak való az a virág, nem öregúrnak kapitány úr. Nézze ezt a pompás csokrot kapitány úr! Ugye, szerelmes kislány kezébe való?! (Az összeróni csomók csak ennyit árultak el a fiú históriájából, de ón nagynénémóktől tudom, hogy a fiú ezúttal bántatlanul clmehetett, de „mcllékbíint-tósként** fel kellett aprítania a főkapitány tűzifáját.) fi második csomó (Cukrászda. kis asztalokkal, rojtos térítőkkel.) Lány: Édesanya varr nekem kartonruhákat. Szépek lesznek, meglátod. Fiú: Rajtad a téli holmi is jól mutatott... Lány: Elfogult vagy. Majd ha elhízom, biztos nem tetszem neked. Fiú: Miért híznál el? Lány: Csak ... Hiszen tudod, majd akkor ... Fiú: Csacsiság. Ne gondoljunk még erre. Fiatalok vagyunk. Lány: De én akarom ... ! Fiú: Mire? Hova? Minek!! Lány: Ne veszekedjünk megint. Fiú: Én sem szeretem a civó- dást. Lány: Tudom. Csak idegenkedsz a gondolattól... De így is szeretlek te kedves, okos előrelátó fiú. Rikkancs (az utcánk Szenzációval a Magyar Jövő! Halál a virágágyak között. Egy négygyermekes kertészeti munkás a virágágyak közé feküdt és ott örökre elaludt. Itt a Magyar Jövő! Különös haláleset... ! (Itt megint vége szakadt a csomónak. Bér én ideges mozdulatokkal téptem, cibáltam a történelmi mementóvá kövesedéit bőgőt és mind többet akartam kipréselni ebből a különös históriából, amelyet a fiatalok saját gondjaikkal együtt bc'efontak az asztal rojtjaiba. Gondoltam: forró vízbe teszem a csomót, hogy könnyebben szét- omoljék, mert ez még mosás után is képes lesz nyomni szegény nagynéném hátát.) A harmadik csomó (Személyzeti osztály előszobája, rojtos térítővel letakart asztal, a terítő modern, újdivatú.) Fiú: Mit is kellene elmondani, hogy le ne harapják az orrom?! „Kölcsönvettem” néhány órára a művezetőm Skodáját és furikáztam egyet. Mi van ebben rendkívüli? A benzint már megfizettem, a kocsinak nem lett semmi baja. Szereltem már néhányszor azt a kocsit, lemostam vagy két tucatszor. Igazán kár volt az öregnek „befújni” a személyzetin. Illetve Isten tudja .. Még tűrhetően megúszhatom,- mert szólhatott volna a rendőrségnek is. Mindegy, így is lesz lelki- fröccs. A személyzetis után a KISZ, a brigád! Hajaj, nem könnyű egy mai szerelmesnek.’ Pedig bizisten csak arra kellett a kocsi, hogy Julikét megkocsi- káztassam egy kicsit, mert már únja a mozit, a TV-t s a presz- s zó zást. De a személyzetis biztos nem ért meg engem, mert öreglány, s talán sohasem vori szerelmes..; Kossuth Lajos turini könyvtárának megvételekor sok más értékes emlékkel együtt egy keményfedelű, nagyalakú, vonalas füzet is a Nemzeti Múzeum kézirattárába, majd onnan az Országos Levéltárba került. A belső kartonlapon ez a cím látható Kossuth kézírásával: török nyelvtan. Utána 47 és fél számozott oldalon, bőséges margó jegyzetekkel Kossuth magakészítette, saját- kezűleg írt török nyelvtana, amellyel maga és emigráns társai török nyelvtanulását akarta megkönnyíteni. Az értékes dokumentumot, amelyre elsőnek 1915-ben Sebestyén Gyula, a Széchenyi Könyvtár akkori igazgatója hívta fel a figyelmet, N. Kakuk Zsuzsa kandidátus, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem történeti intézetének munkatársa dolgozta fel.
