Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-24 / 94. szám

ESZAKMAGYARORSZÄG

Szerda,' 1963. äprüis 24.

MW————

Á handsmgi értekezlet évfordulóján

Hruscsov elvtárs válaszai I. Pieíráoak

Ratast erdemel. Ebben a vonatkozásban számunkra nem kivétel XXIII. János pápa, aki több elődjétől eltérően, realisztikus álláspontot foglal el korunk időszerű kérdéseinek egész sorában, elsősorban pedig a béke és a leszerelés kérdésében.

Üdvözöljük XXin. János pápának a béke javát szolgáló megnyilatkozásait.

Hruscsov ezzel összefüggésben megjegyezte, hogy a pápának a békéről szóló szavai nem találtak helyeslésre több olyan nyugati politikusnál, aki a fegyverkezési verseny híve.

AlEXAMDR NA6ZIBOV:

— Oscar Schubertbe? — Bohlm felállt.

— öt magát láttam. Úgy, mint ahogy most magukat nézem itt. És tudja, kivel volt Schubert? — Wiesbach egy kicsit várt, csak aztán folytatta: — Otto Staleckárrel!

Bohlm izgatottan járkálni kezdett a szobában. • Már jó ideje, bogy Schubert kisiklott a Kémelhárítók hálójából. Pedig nagyon fenték rá a fogukat. Most, hogy ismét rábukkantak, — ez nagy szerencse. Az pedig, hogy Schubertét Sta- leckerrel együtt látták, még biztosabb reményt adott az Abwehrnek. Mindebből feltételezhető, hogy Schubert éppenséggel Stalecker révén tart kapcsolatot az egérutat talált, ejtőernyőssel.

— Mondja el, Wiesbach, hogyan történt az eset — utasította Bohlm.

— De még nem fejeztem be. ■ Schubert és Stalecker ismeri Henrich Gubét, a Gans-Behmer gyár sofőrjét. — Wiesbach közelebb hájolt a két kémelhárí- tóhoz.. — Félórával ezelőtt megállapítottam, hogy Ost- burgbn érkezett Georg Ho- mann!

— Georg Homann? — ámult el szinte egyszerre Bohlm és Becker.

— Ö maga hívott fel telefonon. — Wiesbach elmosolyodott, s egy formás füstkarikát fújt a levegőbe. Valósággal kéjel- gett a bejelentéseit követő hatásban. — Megállapodtunk, hogy holnap találkozunk. Telefonáljanak a központba, hogy készítsék elő az emberekei. Úgy kell az egészet megoldani, hogy holnap reggel* amikor én

kilépek az utcára és elindulok a találkozóra, attól kezdve le ne vegyék rólam szemüket az embereik.

Bohlm bólintott, majd a telefonért nyúlt, s felemelte kagylót. .Belefújt, s jobb kezének ujjaival idegesen csapkodta a készülék villáját.

— Az istenit! Nem működik ez az átkozott telefon.

— Nem működik, mert kikapcsoltuk — szólalt meg az ajtónál egy férfihang.

Mindannyian abba az irányba fordultak. Aszker állt a küszöbön.

— Senki ne mozduljon. Fel a kezekkel! — paracsolta Aszker

Becker hirtelen felugrott, s villámgyorsan zsebéhez kapott

Aszker meghúzta a pisztoly ravaszát.? Tompa lövés hallatszott. Becker kiejtette a kezéből a pisztolyt, s nagy huppa- nással elvágódott a padlón.

A többiek lassan a magasba emelték kezüket.

Síri csend lett. Wiesbach még mindig két ujja között tartotta égő cigarettáját, amelynek füstje bágyadtan kacskaringózott felfelé, a mennyezet Irányába.

— Kezeket a tarkóra! — parancsolta Aszker. — Letérdepelni! így ni. Most boruljanak arccal a szőnyegre. Na! — emelte a hangját, amikor látta, hogy a két fasiszta nem nagyon Igyekszik.

Bohlm — két kezét a tarkóján tartva — kelletlenül lehajolt a szőnyegre, amely beborította az egész szobát.

— És maga? — Aszker kíméletlen szigorral nézett Wies- bachra.

A hegesztő erre követte Bohlmot.

(Folytatjukj*' 'Ml

hogy az államok, függetlenül társadalmi-gazdasági rendjüktől, fejlesszék egymással kereskedelmüket, cseréljék ki a tudomány és a kultúra kincseit, hogy a népek jobban megismerjék egymást.

Viszont mi kommunisták sohasem fogadtuk el és nem is fogadjuk cl az ideológiák békés együttélésének gondolatát.

Ezen a téren nem lehet sző kompromisszumokról.

Pártunk hisz a szovjet irodalom és művészet fiatal erőiben, hisz az idősebb nemzedék íróiban és művészeiben.

Amikor íróink és művészeink fiatalabb nemzedékének, több képviselője, akik már az elmúlt években az alkotás útjára léptek, az ismert tévedésekbe estek, asztalhoz ültünk velük és lelkűkre beszéltünk.

Én természetesen értem, mire gondol ön, amikor az irodalom és művészet kérdéseiről nemrég lezajlott vitánknak a nyugati értelmiségre gyakorolt hatásúról beszél. A nyugati burzsoú sajtó mindenkinek teleduruzsolta a fülét a „kemény pártvonalról” és más efféle dolgokról, de

egyetlen nyugati újság sem számolt be olvasóinak arról, hogy ez az összejövetel baráti beszélgetés volt, elvtársak között.

Nagyszabású beszélgetés volt ez arról, milyen feladatok várnak az írókra és művészekre annak a történelmi jelentőségű tervnek alapján, amelyet az SZKP dolgozott ki a kommunizmus építéséről.

Az II Giorno igazgatójának utolsó kérdése ez volt:

Melyek az ön tervbeveti belgrádi látogatásának perspektívái és témakörei? Milyen kérdéseket kíván megtárgyalni olaszországi látogatása során? Esetleges vatikáni látogatása tisztán formális jellegű lenne-e, vagy összefügghet XXlll. János pápának a béke érdekében kifejtett tevékenységével?

N. Sz. Hruscsov válaszába» hangsúlyozta:

Nagy örömmel fogadtam el Tito elnök meghívását, hogy tegyek látogatást a velünk barátságos Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban. Valahányszor találkoztunk a jugoszláv államférfiakkal, mindig lehetőségünk nyilt a bennünket kölcsönösen érdeklő kérdések megvitatására, minden egyes találkozó erősítette az országaink és népeink közötti baráti kapcsolatokat. Ebből a szemszögből kell nézni közelgő jugoszláviai utazásomat is.

Ami az olasz vezető személyiségekkel való érintkezésre vonatkozó kérdést illeti, elmondhatom, hogy az ilyen érintkezések kétségtelenül hasznosak.

Azt hiszom, tovább kell tatni az ilyen érintkezéseket.

Kérdésének a Vatikánra vonatkozó részével kapcsolatban már elmondtam véleményemé# az előző kérdésre adott vála-j szómban.'

I. Pietra a következőkben megkérdezte:

A nyugati világban az Oroszországban a művészetről folyó vitáva.1 és Sztálin alakjának egyes újabb hivatalos megítélésével kapcsolatban arról beszéltek, hogy az úgynevezett desztalínizálás síkján egy lépést tettek hátra. Hogyan tekinti ön és hogyan magyarázza ezeket az újabb tényeket, amelyeket könnyen lehetne aggodalommal értelmezni?

N. Sz. Hruscsov válaszában hangsúlyozta:

Már az ön kérdésfeltevéséből is kitűnik, hogy a mi életünk olyan szándékosan eltorzított képének hatása alatt áll, amelyet a burzsoá propaganda rajzol meg Nyugaton. Beszéljünk nyíltan: önt aggasztotta pártunk elvi, szilárd álláspontja a burzsoá ideológia ellen vívott harcban. Nyugaton sehogysem akarják megérteni. vagy úgy tesznek, mintha nem akarnák, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése nem jelent békés együttélést az ideológia területén.

Mindig azon voltunk és vagyunk ma is, hogy a háborút teljesen száműzzük az emberi társadalom életéből,

I. Pietra ezután megkérdezte Hruscsovtól, véleménye szerint, hogyan járul hozzá a békéhez XXllt. János pápa és az egyetemes zsinat irányvonala?

Érdekes kérdést tett fel — válaszolt a szovjet kormányfő. A béke megvédésének problémája függetlenül nemzetiségtől, politikai és vallási nézetektől, minden embert érint. Minden olyan cselekedet, amely a béke megőrzésére és megszilárdítására irányul, minden őszinte felhívás, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket a világ érdekében tárgyalások útján békésen kell megoldani, bárhonnan is induljon ki, támolcküzdeni a mezőgazdaságban mutatkozó nehézségeket Az élet alaposan kigúnyolta e jósokat.

A mi mezőgazdaságunk a fellendülés időszakát éli és mind nagyobb mennyiségű terméket ad a szovjet embereknek. Nálunk természetesen a mezőgazdaságnak meg vannak a maga problémái és ismert nehézségei, de ezek a növekedés és a fejlődés problémái.

na. Az átszervezés lehetővé teszi, hogy még jobban megszervezzük a termelést és még jobban kihasználjuk a kolhozok és a szov- hozok gazdag lehetőségeit. Ellenségeink a ml kollektiv mezőgazdaságunkkal szemben próbálják állítani saját országuk magánvállalkozását.

Ellenségeink, akik mindennél jobban félnek fejlődésünktől, azt jósolták, hogy nem fogjuk

gok pártjaival együtt alkotják a haladó emberiség hatalmas élcsapatát abban a harcban, amelynek célja u béke, a munka, a szabadság, az egyenlőség, a testvériség és a boldogság minden nép számára. Aki ezt nem látja és nem érti, az menthetetlenül elmarad az idők folyásától, délibábok hajszolása(Folytatás az 1. oldalról.) sodik részét illeti, el lehet mondani,' hogy

a volt gyarmati országokban és a régi kapitalista országokban jévő testvér- pártok együttműködése nem gyengül, hanem erősödik.

s e pártok a szocialista orszáMes&gaxdaságunk a fellendülés időszakában van

gáról beszélünk, akkor, úgy

látszik, Ön nem ismeri eléggé a valódi helyzetet.

Idézek néhány számadatot. Tavaly a kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére kilencmilli- árd púd szemesterményt takarítottunk be. Ez a legnagyobb ' termés, amelyet országunkban . valaha is begyűjtőitek. Emel- : lett a termés évről évre növekszik.

1962-ben a Szovjetunióban < 9,4 millió tonna húst és 64 1 millió tonna tejet termeltek, 1 vagyis 8, illetve két százalék- i kai többet, mint. 1961-ben. i Egy évvel ezelőtt átszer- < veztük mezőgazdaságunk 1 irányítását, de nem azért, ] mert a mezőgazdaság valamiféle válságba került volAs ideológia frontján nincs békés

egymás mellett élés

Udvöalet a pápának

Az H Giorno igazgatója ezután azt kérdezte:

Hogyan magyarázza ön a kommunista világot alkotó országok mezőgazdaságának tarlós válságát? Vajon ez a válság nem tisztán technikai probléma? Mit gondol ön azokról az állításokról, hogy a mezőgazdaság erősen alá van vetve előre nem látható körülményeknek és rendkívül szüksége van a. kezdeményező szellemre és a felelősségérzetre ahhoz, hogy ne szenvedjen a centralizált demokrácia politikai légkörétől?

N. Sz. Hruscsov válasza így hangzott:

Nem értem, milyen mező- gazdasági válságról van szó. Ha a Szovjetunió mezpgazdasáAz űj Lenin-díiasok

tott oroszra, köztük A márciusi ifjak-at, valamint az Arany Lacinak címűt.

A liazafiság és nemzetköziség egysége gyakorlati megvalósításának ékes példája a magyar Varga Jenő és a magyar költészetet is népszerűsítő Marsak díjazása mellett a másik Szovjetunióba emigrált tudósnak, Bruno Pontecorvo-nak kitüntetése. A világhírű atomfizikus olasz szülőhazáját elhagyva, előbb Franciaországban, majd az Egyesült Államokban és Angliában folytatta munkásságát. Végül a nyugati hidegháborús légkört kutatómunkára alkalmatlannak találva, 1950-ben a Szovjetunióba költözött és azóta politikai eszményképének hazájában dolgozik.

Egy szovjet és két külföldről a Szovjetunióba vándorolt tudós nevének és munkásságának ismertetésével akartuk érzékeltetni a díj szovjet és nemzetközi jelentőségének egybeolvadását, a prolctárinternaciona- lizmus és az igaz hazafiság, a béke, a népek cgymáslcöztl testvérisége érdekeit szolgáló jelentőségét.

(máté)

> között — és ezt minden naciona- i Iizmustól mentes, igaz hazafiú 'örömmel könyvelhetjük el — I ott díszeleg a magyar Varga ! Jenőnek, a közgazdaságtan 8? éves világhírű professzorának [neve is. Annak a Varga Jenőnek, aki a budapesti Berzsenyi Dániel gimnázium tanárakén! kezdte pályafutását még az első világháború előtt, aki Jászi Oszkár radikális folyóiratának a XX. század-nak volt Szabó Ervin és Bolgár Elek mellett u legjelentősebb marxista munkatársa. A Tanácsköztársaság bukása után már a, Szovjetunióban töltött emigráció» évek alatt, terebélyesedett ki azután munkássága és -lett a világháborúk, ciklikus válságok világhírű szakértője, akinek névéi éppen olyan jól ismerik Moszkvában, mint Londonban és ellenfelei legalább olyan tisztelettel beszélnek róla, mint lelkes hívei.

Ám Varga Jenőn kívül még egy magyar vonatkozása van az idei Lenin-díjnak. Szamuil Marsak, a 76 éves szovjet költő nemcsak mint mesemondó, hanem mint műfordító is híres és számos Petőfi verset forclij bandungi konferenciát ismét i megtarthatták, s ezen a tanácskozáson a korábban össze- , hívott országoknak több mint c kétszerese képviseltette magát.

A világ térképe nagyot vál- , lozott. Az öntudatra ébredt , népek, a nagyszerű mozgal- ‘ mák egész sorát nem képes ’ feltartóztatni a gyarmatosítók ’ egyre inkább gyengülő bilincse. Hiszen 1960-ban csupán [ Afrikában 17 ország nyerte el függetlenségét. Hét évi küzdelem utón szabaddá vált Algéria és napjainkban 33 olyan ' országban leng a szabadság zászlaja, ahol korábban ide- ! gén érdekeltnek, döiyfös gyarmatosítók akaratának engedelmeskedtek.

S amint a térképet nézzük, számbavesszük a statisztikai adatokat, szembetűnik, hogy a volt gyarmatok és félgyarmatok lakóinak száma napjainkban meghaladja a másfél mil- liúrdot. Ilyenkor olyan gondolatok ébrednek az emberben, hogy a gyarmati rendszer végóráit éli, s közben az 1960-as Moszkvai Nyilatkozat egy része is átvillan agyunkban. Hiszen abban az áll: A gyarmatit rendszer teljes összeomlása el-\ kerülhatetlen. A gyarmati rab- í ság rendszerének, a nemzeti> felszabadító mozgalom előre-j törése következtében végbe-j menő Összeomlása történelmi jelentőségét tekintve, a szocia-l lista világrendszer megalaku-l lása óta, az egyik legfontosabbl jelenség. j

És amíg a földtekén minden ] becsületes ember küzd az el-j nyomás ellen, addig néhány- imperialista államban a gyár- • matosítás fenntartásának új > „elméleti” és „gyakorlati” > módszerein töprengenek. Eme j .,boszorkánykonyhák" szaká- ]

.csai azonban egyet kifelejt«-? nek számításukból, azt, hogy? a béke és a némzeti független-? ség erői mindennél hatalma-) sabbak, erősebbek. Elfelejtik,! hogy a gyarmatosítás elleni ? harcban, egységes szövetségbe tömörült a világ haladó szel- > lemű ifjúsága. Megfeledkez-j; nek ari-ól, hogy a DÍVSZ jel-!] szava valóság lett, mert a vi-> lág fiataljai egyesültek, hogy’, felszámolhassák a gyarmati í i rendszert és biztosíthassák a! ■ békés egymás mellett élést. íj Paulovits Ágoston 1 <

Napjainkban egyre több sz< esik a gyarmatosítás ellen küzdelemről, azokról a har cokról, fáradozásokról, erőfeszítésekről, amelyeknek célji a népek egyenjogúságánál megteremtése. Ilyen gondola tok szellemében, ilyen érzé sektől áthatva emlékezünl- meg április 24-ről és korún! egyik igen fontos tennivalójáról, a gyarmatosítás elleni küzdelemről! Ez az évforduló egyben felhívás is. Felhívás arra hogy minden földrészen, a kontinensen innen és túl egyaránt széjjel kell szaggatni azokat a láncokat, össze kel! törni ama bilincseket, amelyek szolgasorba, megalázott helyzetbe, embertelen körülményék közé kényszerítenek népeket, nemzeteket.

Ezekben a napokban a DÍVSZ felhívása alapján az egész világ ifjúsága szolidaritását fejezi .ki azok mellett, akik a gyarmati rendszer megszüntetéséért, nemzeti függetlenségük kivívásáért, a békéért és a békés egymás mellett élésért fáradoznak.

Alapjában véve e nemes szándékok valóra váltása nem új' keletű, nem mai téma. Hiszen már az 1905-ös oroszországi forradalom is meglazította a tőkés gyarmati rendet, amelyről annak idején Lenin • ezt írta a Pravdában: az 1905- ös orosz mozgalom nyomán a demokratikus ’'forradalom szinte magával ragadta egész Ázsiát, Törökországot, Perzsiát és Kínát. Fokozódik az erjedés Brit-lndiá’oan is. .Azután a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, mint sok másban, a gyarmatosítás történetében is új helyzetet teremtett. Olyan népek, amelyekről korábban keveset lehetett hallani, megmozdultak, 'szabadságot, jogot, emberibb életkörülményeket követeltek. S ennek a folyamatnak egy következő állomása, egy újabb szakasza, egy sokkal erőteljesebb' előretörése a második világháború után kezdődött el. Erre az időszakra tehető az a „földrengés”, amely megrázta a Föld lakosságának 56 százalékát felölelő gyarmati és félgyarmati rendszert. S ennek a küzdelemnek lett az eredménye, hogy az afro-ázsiai országok által 1955-ben összehívott

hogy kilessük kapcsolatait és lefülelhessük a többieket. Be fogja venni a horgot, mert az első gondolata az lesz, hogyan segíthetne az oroszoknak...

így dolgozták ki ez akció legfőbb mozzanatait. Utána Wiesbach írt Homannak. Amikor-a titkosszolgálat tudomást szerzett róla, hogy a címzett megkapta a levelet, akkor vetették be az akció végrehajtásának második mozzanatát. Kész- alcarva tüzet idéztek elő az élelmiszerraktárban, ami mellett. épp a mit sem sejtő Homann állt őrt. így szolgáltattak ürügyet arra, hogy rehdkívüli szabadságot kapjon, s elutazhasson Ostburgba, ahol már Max Wiesbach várta őt.

Közben Upitz megtalálta az akció másik résztvevőjének személyét is: az ügynököt. Ezzel a feladattal,'mint már tudja az olvasó, Otto Lisst, fedőnevén Scsukot bízták meg.

Wiesbach tehát belépett a szobába, ahol Bohlm és Becker már várta őt. Levette sapkáját, felöltőjét és leült. Izgatott volt. Idegesen tördelte kezét.

Miután rágyújtott, Wiesbach kezdte a beszélgetést.

— Másfél órával ezelőtt Schubertbe ütköztem.

mi van, ha ez a második illető katonaszökevény?

— Akit ugyanilyen elvek alapján készítenek fel? — — mondta gondolataiba merülve Upitz.

—- Pontosan ugyanolyan elvek szerint S úgy dobják át, hogy észre se veszi a szándékosságot. Gruppenführer úr, ha mindent megteszünk, amit kell, ez az ember becsületes, nyilt tekintettel néz majd a nyomozók szemébe. Azzal a meggyőződéssel,. hogy .felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tesz az oro<3 *7 n ui á ír

— Huh! — tört ki Upitzból, miközben hátra vetette magát a karosszékben és megtörölte gyöngyöző homlokát. — Ez az, Wiesbach! Éppenséggel erre volt szükségünk. Hű, ■ micsoda kő esett le .szivemről, a krisztus jézusát! Mi most, ketten megoldottuk a legfőbb gondot. A nehezén túl vagyunk, A többi már csak a technika, dolga.

Wiesbach elgondolkozott egy pillanatra. Aztán a tábornokra emelte csillogó szemét és egészen előrehajolt.

— Azt hiszem, megtaláltam a legmegfelelőbb jelöltet a katonaszökevény szerepére. — Elmosolyodott. — A barátom kommunista, egyike azoknak, akiket nem háborgattunk*

55.

r— Pontosan így van, Wiesbach. De menjünk tovább. Nem vagyunk bebiztosítva a véletlenekkel szemben. Az ügynököt lelőhetik, miközben átdugjuk a frontvonalon. Vagy a letartóztatásnál ellenállást tanúsít, s ott. helyben lelövik. És az ördög tudja, mi minden lehet még vele, Megbetegedhet, ! meghalhat, vagy elütheti valami. Szóval, semmi sincs kizárva. Hiszen, hogy más apróságot ne említsek, előfordulhat az is, hogy/a letartóztatás után fogja magát és nem vall a kihallgatáson.

— Vagy nem hisznek neki!

— Igaza van, Wiesbach. Megtörténhet, hogy nem hisznek neki. Az oroszok crtik a dolgu• kát, nem olyan könnyű őket félrevezetni... Egyszóval

mindebből az a következtetésem: egy ügynök kevés erre a feladatra. Kell egy másik is. Ahogy mondani szokás, biztos, ami biztos.-— Még egy ügynök, ugyanazzal a vallomással? — Wiesbach kétkedőén elgondolkozott. Szája szélét rágta.

— Nem feltétlenül ügynöknek kei] lennie.

— Megálljunk csak! — Wiesbach felállt a helyéről. És