Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-23 / 93. szám

Kedd, 1863. április 23. ESZAKMAGYARORSZAö 3 Erőteljesen fejlődnek a tavasziak megyénk ■ szántóföld jel sí Borsod megyében a késői ta- vaSzodás miatt összetorlódtak az időszerű mezőgazdasági munkák. Még mindenütt vetik a kalászosokat, de már elérke­zett a kapások, a kukorica, a burgonya ültetésének ideje is. A tsz-ek, a gépállomások és az állami gazdaságok segítségével minden percet kihasználva igyekeznek a kemény tél okoz­ta, mintegy húsznapos késést behozni. A zord tél miatt az őszi vetések jelentős része ki­Fennállásának 50. évfordulóiét iinnenli az Egyesiül Gyógyszer- is -Tápszergyár A század elején a svájci Wander-cég „fantáziát” látott abban, hogy berni gyárának készítményeivel, tápszereivel, malátagyártmányaival, gyógy- cukorkáival Magyarországról lássa el Ausztriát, a Balkánt és Oroszországot, s ezért 1913. elején Budapest határában üzemet alapított. Az eredeti­leg egyetlen 500 literes vá­kuum főzőkészülékből, „cefre­főző üstből”, két drazséüstből, két tablellázó gépből és egy szárító szekrényből álló üzem történetéről, a felszabadulás után belőle kialakult Egyesült Gyógyszer- és Tápszergyár hatalmas fejlődéséről az ötve­nedik évforduló alkalmából, hétfőn tájékoztatták a sajtót a vállalat vezetői. Elmondották, hogy ma már több mint há­romezres munkáslétszámú gyár jelenleg a hazai gyógy­szerszükségletnek hatvan szá­zalékát, az egész magyar gyógyszerexportnak 36 száza­lékát állítja elő. Termelése hetvenszerese az utolsó békeévinek. A követke­ző években új központi labo­ratóriummal és kísérleti üzemmel bővül. A laboratóri­umban 300 kutató dolgozik majd új gyógyszerek előállítá­sán, a készítmények tökélete­sítésén. afrikai állapotokra emlékezte­tő vízviszonyokat. Az Alföldön örök, hívatlan vendég volt a tífusz, a bélhu­rut, a vérhas és még ma is sok a tennivaló, hogy a múltnak ezt a nyomasztó gondját el­vessük. A villanyfény maholnap már a legeldugodtabb Ids faluba is eljut. Nehezebb a vizkérdes kultúrált megoldása. Ennek ellenére az utóbbi években száz számra épültek és épül­nek falvainkban törpevízmü­vek, amelyek a helyi adottsá­gok kihasználásával civilizált körülményeket teremtenek a lakosság vízellátásában. A víz­ellátás kultúrált megoldó ; szebbé, könnyebbé teszi f ember életét, megkönnyíti ; • állatgondozás munkáját és r véli a mezőgazdaság hozam-:. . öj vágáfbizfosítási müMat lisérlefezsieR ki az Alberttelepi Bányaüzemben A szénbányászatban egyik fontos probléma a munkahe­lyeket összekötő föld alatti fo­lyosók biztosítása. A Borsodi Szénbányászati Tröszt üzemei­ben a hagyományos fa ácsola- tokkal történő biztosítást egyre több helyen váltja fel a kor­szerűbb és olcsóbb, TH-gyűrű- vel, Moll-íwel, betonidomkő- vel, nagy*, falazással végzett 1! Tiszai VegfiloiiÉnian eisziiil az ország egyik legkorszerűbb üzemi konyliája és étterme ' X Tiszai Vegyikombinát mű­trágya gyárában, az ütemterv­nek megfelelően, szinte na­ponta érkeznek a különböző gépek és alkatrészek a Szov­jetunió üzemeiből. A bonyo­lult vegyi berendezések elhe­lyezését'és szerelését jelenleg húsz vállalat mintegy 1700 dol­gozója végzi. A nagy munkát a TVK ve­zető mérnökei és műszaki szakemberei már az új öteme­letes igazgatósági épületből irányítják. A műszaki könyv­tárral, társalgókkal és tanács­kozó termekkel berendezett épület most új létesítménnyel gazdagodott. Oldalszárnyában elkészült az ország egyik leg­szebb üzemi konyhája és ét­terme, amelynek műszaki át­adására szombaton került sor. Az új szociális létesítményt külön folyosó köti össze az igazgatósági épülettel. Kony­hájában gőzzel üzemelő főző­üstöket, elektromos tűzhelye­ket és sütőket, dagasztó, hab­keverő, húsdaráló és zöldség­szeletelő gépeket szereltek fel. Külön helyiségben készítik el a húsárut, az élelmiszerek tá­rolására pedig a raktárakon kívül négy hűtőszobát alakí­tottak ki. A konyhai dolgozók részére öltözőt, meleg-hidegvj- zű fürdőt rendeztek be és a készételt gumikerekű tálalóko­csikon továbbítják a 400 sze­mélyes ebédlőbe. Az önkiszol­gáló étterem előterében kéz­mosó szobát és ruhatárat léte­sítettek, az ételek tálalására pedig kilenc melegítő pultot állítottak fel. Ezekre a pultok­ra tálcákon helyezik el az éte­leket. s így azok nem hülnek Id, frissek maradnak. A kony­ha és étterem belső falait pasz­tellszínű wallkyd festékkel szí­nezték és az új létesítmény ud­varán díszhalas tavat építettek, amelynek környékét virágok­kal ültetik be. Az új étterem május X-én kezdi meg üzeme­lését. védekezés. Ez jobban ellenáll a £ nyomásnak, biztonságosabbá « teszi a bányászok munkáját,® ugyanakkor kevesebb fenntar- ® tással tartható rendben, így ® csökkenteni tudják a szén ön-e költségét. J A Borsodi Szénbányászati o Ti'öszt Alberttelepi Bányaüze- ® mében az idén újabb, nagy je- « lentőségű kísérleteket végeznek J az eddiginél is olcsóbb és tai'-« tósabb biztosítási módok alkal- ® mazására. A Miskolci Nehéz- 2 ipari Műszaki Egyetem bánya-« mérnöki karának közreműkö- J désével próbálják ld a kőzet- e csavaros biztosítást. Ennek le- ® nyege, hogy a szén körül lévő« kőzetbe vaspálcákat csavaroz- ® nak be. A köralakú vágatba el- £ helyezett vaspálcákhoz drótkö-« telet erősítenek, ami dróthálót J szorít a vágat falához, s így® megakadályozza a közethullást. £ Ez a biztosítás olcsó, s lénye- o gesen gyorsabban beépíthető, * mint a hagyományos ácsolat. « Ugyancsak az Alberttelepi • Bányaüzemben próbálják ki az 2 országban először az úgyneve-® zett engedékeny vasbeton biz-J tosítást. A budapesti Bányá- e szati Kutatóintézet közreműkö- J désével kialakított új eljárás-« sál, nyomásos bányamezőben * mintegy 50 méteres vágatot« biztosítanak így. Az engedő-® kény vasbeton biztosítás felébe % kerül, mint az ilyen helyeken « eddig alkalmazott különböző 2 ácsolat. A biztosító szerkezetet® úgy alakították ki, hogy a fel-® lépő nyomás két kúpalakú idő-« mot szorít egymásba, s ez olyan • feszítést ad, ami megakadó-« lyozza a vágatok beomlását. • A Eükls-hcgység festői Szalajka-völgyében épült a Szilvásvárad! Regionális Vízmű víz­tisztító és átemelő telepe. A vízmű a 14 kilo­méterre levő Borsodnádnsdi Lemezgyárat és a közben fekvő három községet látja cl jó Ivóvízzel. A Szilvásvárad! Regionális Vízmű szűrőt enne. A tartályokban lévő kvarchomok tisztítja meg a patak vizét s teszi ivóvízzé. A szűrő- ház átfolyó vizét a tartályok előtti kezelő- pádról szabályozzák. Borsodból án n 2—300 méteren­ként elhelyezett csapolóhc- lyekről az idősebbek is szíve­sen viszik az üdítő vizet. Fegyvernek község törpevízmű- vénck víztisztító épülete. A ku­takból kikerülő vizet magas vastartalma miatt előbb meg­tisztítják. A tisztításhoz szüksé­ges tartályok, szivattyúk az épületben vannak. A tiszta ivó­vizet a hálózati szivattyúk a háttérben látható 100 köbméter térfogatú hidroglóbuszba továb­bítják. A 10 000 lakosú Polgár község­ben is elkészült a törpeviz- nui. A kutakból nyert vizet azonban felhasználás előtt vas- és mangántalanílani kellett. A képen a víztisztító berendezés mangánialanító tartálya látha­tó. Nagybátony bányászváros ivó­vízigénye gyorsan emelkedik. Az igények kialakításával a víz­műnek is lépést kell tartania. A képen az egyik kutató-fúrás látható. IleÍTcnezcr pecsenyekacsa MezőnagymikályFÓl Azt mondják, nagy a város „gyomra”, s Miskolcon min­den elkel. Néha többre is szük­ség lenne, mint amennyit a piac kínálni tud. Ez inspirálta a Mezőnagymihályi Állami Gazdaság vezetőit arra, hogy a földterületükhöz tartozó ha­lastavon kacsát .neveljenek. Egyelőre az idén 65—70 ezer darabot szállítanak a miskolci piacra. A tóban sok természe­tes táplálékhoz jutnak a fia­tal kacsák, s arról is gondos­kodnak, hogy a falánk szár­nyasokat dróthálóval elkülö­nítsék a halaktól. Jövőre már több mint százezer darab ka­csát akarnak felnevelni, s az­zal is bővítik a miskolci piac választékát, hogy már az ősz folyamán 30 ezer pulykát út­nak indítanak a városba. Bányászok k$z5t£ — Egy wgihta” története' — Koránkéi© mozdonyok erőlködnek e felüljáró alatt. Gomolygó gőzt eregetnek, s másodper­cekig szinte láthatatlanná te­szik a felüljárón baktató bá­nyászokat. Mindennapon kép ez regge­lente Alberttelepen az I-es ak­na irodáinak tőszomszédságá­ban. Úgy is mondhatnám: megszokott nyitány. A bányászok jönnek hosszú sorokban, gumicsizmájuk csosszan a ködös-nyirkos lép­csőkön. Mondhatná valaki: ál­mosak műszakkezdés előtt. De ez nem igaz, mert a napvilág­nál pontosan láthattam: pihen­tek, nyugodtak, kiegyensúlyo­zottak.a munkába indulók. Ta­lán csak valami tegnapi, vagy éjjeli emlék bujkál a szemek­ben, de ez többnyire jó emlék, mert senki sem szomorú. Itt van például Fodor Géza, a Gagarin-brigád írontmeste- re. Mindenki-tudja róla, hogy a homlokán a redők csaj-; az­ért jelentek meg, mert rövid, két-három perces „eligazítást” kell majd tartania a bányában. Az is tudott dolog: inkább 1Ü Csille szén, mint tíz mondat Éodor Géza szájából. De hát a kötelesség... A föld alatt sokáig bolyon- !unk. Hosszú az út a 24-es rontfej lésig. Semmivel sem kevesebb, mint 5 kilométer, Nem kis dolog ám munkakez­dés előtt 5 kilométert gyalo­golni. S nem „kisasszony” úton, hanem hepe-hupás bányában. Negyedóra múltával a bánya diszpécsernél mindenki leadja a „márkát” és továbbsiet. A „márka” nem is olyan régen vonult be bányáinkba. Igen hasznos „találmány”. Ez tu­lajdonképpen nem más, mint egy számozott fémbiléta. A diszpécser-szolgálat ígv min­dig tudja, ki hol tartózkodik a bányában, ha netán valami szerencsétlenség történne. Néztük az órát: pontosan 50 perc alatt értünk le a 24-es frontfejtéshez. Itt Fodor Géza frontmester összehívja embe­reit: — Az előző műszak akarata ellenére „rossz” munkahelyet hagyott itt. Omlasztán követ­keztében az ácsolatok java ré­sze összeroppant. Ezeket ki kell cserélnünk, s csak azután sze­nei hetünk. A szavakat némán, parancs­ként mindenki tudomásul vet­te. A bányában nincs vita. Ma valamivel kevesebb szenet ad a brigád, de az élet az fontosabb. S1 ezután megkezdődött a ve­rejtékezés. Egyik-másik bá­nyász élő tartóoszloppá vált. a főiét tartotta, míg a másik ki­emelte a megrokkant támfát. Elnéztem Lovas Pál vájárt, amint hosszú másodpercekig, izzadtan, a temérdek súlytól el­torzult arccal, de legényes hetykeséggel tartotta vállán, szinte az egész bányát. Mert a 18 embernek a 24-es frontfej­tés jelenleg egy egész bányát jelent. Amikor már biztonságossá vált a munka, és megindultak a kapárószalagok, a brigádta­gok tovább folytatták az ácso­lást, mert újabb támlák recs- csentek ketté. Azt hihetné az olvasó: az új­ságíró „vadászott” erre a ne­héz, izgalmas napra. Erre csak a bányászok adhatnak hitelt érdemlő választ; a napok egy­formán izgalmasak, nehezek, vagy ha úgy tetszik, könnyűek. Szemlélet dolga, mert például Cziczer Sándor, a brigád leg­öregebb tagja „madárcsicser­gésnek” becézi a kaparok fék­telen zakatolását. Ha reccsen egy tárnia — ág pattan le az erdő fájáról. Élhet nyugodt lé­lekkel ezekkel a társításokkal, mert 32 éve járja a bányákat, s ugyancsak 32 éve járja az er­dőket, mint vadász. Szereti mind a két „területet”, s ha néha összekeveri őket, ez a jó idegzet és az egyéniség dolga. p„„c-n nem mindig recseg t trsze a támfa és a föle_ fa. Vannak „csendesebb” per­cek is. Főleg a „túloldalon”* ugyanis Fodor Géza íróntfejtő brigádja korszerű fejtési elvek szerint dolgozik. A brigád egyik része szerel, a másik sze­nei. Ez egyszerű még az ava­tatlanoknak is: a kaparószala­gokat mindig „tovább” kell vinni a szénfal tövébe. Nos, akik szerelnek, munka közben szót ejtenek arról is, mely számokat teszik meg ezen a játékhéten a lottón. Mert kö­zösen lottózik a brigád, miként együtt vonulnak pályára, ha egy kis szabad idejük van — labdát rúgni. — „Különbejáratú” futball- labdáijk van — újságolja Tóth Bertalan fiatal vájár, aki né­ha még a szénnel is futballozik, ha éppen akad hely a vágat­ban. — Locsolkodni is együtt vol­tunk — jegyzi meg az egyik cigarettaszünetben Fodor Géza frontmester. — Kezdetben ket­tőn vettük nyakunkba a falut, aztán szaporodtunk,, mint a "falka. Végül együtt volt az egész brigád. Nem is maradt locsolatlan egy bányászlány, egv bányászasszony sem. Ezután robbantás következik. Ezen a napon Tóth Bertalan vájár „lénett elő” lőmesterré. Igazán példamutatóan robban­tott. Amíg a füst gomolvgolt, arról beszélgettünk, hogy ki mit tanul, mert manapság szinte minden harmadik em­ber tanul valamelyik tanfolya­mon. Tisztének megfelelően e kér­désre Richter János brigád- propagandista válaszol: — A brigádból heten jár­nak általános iskolába. Ezek mind „felsősök”. A 18 ember­ből vájártanfolyamot végzett kilenc. Tehát mi a „szellemi­ekkel” is törődünk, nemcsak a lottóval, a futballal, meg a korsó sörrel. Ugyanis szeret­nénk újból szocialista brigád lenni és annak ára van. Ami ezekben a rögtönzött földalatti beszélgetésekben a csodálatos, az az erő. Mennyi energia rejlik ezekben az em­berekben, akik erejük javát lényegében itt, a föld alatt ki­izzadják, akik frisseségük ja­vát 8 kilogrammonként eliapá- tolják, akik műszak után öt kilométert bukdácsolnak még a föld alatt, hogy kiérjenek a napfényre. És egyesek még ezután ülnek be az iskolák padjaiba. A bányában ennek a „fölös” energiának „titkát” kutatni fe­lesleges és egy kicsit naív do­lognak tűnnék. Ma már nem szívesen beszél a bányász ar­ról: azért vagyok erős. mert nincs gondom, nem nyomor­gok, nem zsákmányolnak ki. Ehelyett a bányász azt mond­ja: nem üres a kamra és van sör a hordóban. A kis gondra nagy öröm jön, a nagy gond­ra kis öröm. Van életkedv, energiát megújító jömbelátás. Ezt divatosan így szoktuk megfogalmazni: jó a hangulat. Hat igen. a hangulattal nincs ott* baj, ahol a fiataloknak kedvük szottyan ennyi fárasz­tó, ennyi izzasztó munka után sportszerűen súlyt emelni. Ko- csár Ferenc vájár ezt mondja: — Sikta végén várnak a súlyok. Azokat emelgetem. Kell ide a jó izom. Meg hát szórakozásnak és időtöltésnek is megfelel. — Mi a gond? —> kérdezem műszakzárá skor. — A legnagyobb az, hogy elkerül bennünket az a sokat emlegetett Fortuna asszony. Vagyis nem nyerünk a lottón — mondja tréfásan Fazekas Berialan lőmester. — Van itt azért más baj is — fordítja komolyra a szót Fodor Géza. — Rossz a vízel­látásunk. Kulacsaink hamar kiapadnak és á beígért vizes- lajt késik. Amikor elrakj á.k szerszá­maikat a brigádtagok és 13 óra 20-kor megindul a menet ki­felé, hiába érdeklődöm, ki mire gondol, ki mit csinál majd „sikta” után. Semmi rendkívüli nem „jön” tollvég- re. Az egyik lehajt egy korsó sört egy féldeci pálinkával. A másik segít otthon feleségé­nek. A harmadik kedvenc ker- tecskéjében tesz-vesz. A ne­gyedik vadászpuskát tisztogat. Az ötödik súlyt emel, a hato­dik szervezi a többi nyolc-tíz fiatalt egy kiadós foci-meccsre. Kint a napvilágnál ismét pöfékelnek a mozdo­nyok, visítanak, csikorognak a tehervagonok. Újból . füstgo- moly öleli körül a felüljárón csoszogó bányászokat. A felül­járó tövében kialszanak a bá­nyászlámpák, potrohúkat friss karbiddal töltik meg holnapra, a következő műszakra. Párkány László A vízellátás megoldásáért pusztult, s ezeket is tavasziak­kal kell pótolni. A tsz-ck a családtagok bevonásával úgy igyekszik kialakítani a munka­szervezetei, hogy a megsokszo­rozódott munkához elegendő ember álljon rendelkezésre. A mezőgazdasági szakembe­rek a megye egész területén határjáráson győződtek meg a tavaszi munkák menetéről. Megállapították, hogy az őszi gabonafélék tulajdonképpen csak öt napja indultak érdem­leges fejlődésnek. Igen jól kel­tek azonban a tavaszi vetések, amelyek közül a március vé­gén, április elején vetettek már szépen sorolnak, s néhány na­pon belül elhagyják fejlődés­ben az őszi vetésű gabonákat. A szakemberek bíznak benne, hogy a késői vetés ellenére a növények íenyészideje nem rö~ i vidiil le, s megfelelő termés | betakarításával számolhatnak. J A felszabadulás előtt Ma- »gyarországon Budapesten és [néhány nagyobb városon kí- svül az ivóvíz-kérdés megoldá­sával édeskeveset törődtek. |Országszerte több száz, sőt ttöbb ezer községnek nem volt »sem bakteriológiai, sem meny- Jnyiségi szempontból kielégítő [kúthálózata és ember, barmá­éval együtt erősén sínylette az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom