Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-23 / 93. szám

fiSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1953. április 23; Le»m»emléldhmepség Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) hazánk tekintélye, a leniniz- mus vonzó ereje megnöveke­dett, a szocializmus és az ösz- Ezes forradalmi erők nemzet­közi állásai megszilárdultak. Nemzetközi kérdésekről szólva Ponomarjov hangsú­lyozta: Csak a marxista—leni­nista tanítás ad választ arra az emberiséget izgató kérdésre, meg lehet-e akadályozni a há­borút. „Ez a válasz így hang­zik: Ma már nem elkerülhetet­len a világháború, meg le­het és meg kell azt akadá­lyozni, a különböző társa­dalmi rendszerű államok viszonyában érvényre kell juttatni a békés együttélés elvét. Ez a következtetés elsősorban a szocialista tábor megnöve­kedett erején alapszik”. Az imperializmus legreakci- ósabb körei — ahogy őket ne­vezik: a „veszettek” — termo­nukleáris háborúra számíta­nak. A marxista—leninisták szembenéznek az igazsággal; Az imperializmus még erős, agresszivitása nem csökken. Az imperializmus agresz- sziv terveivel szemben a Központi Bizottság, a szov­jet kormány egyetlen pilla­natra sem feledkezik meg Lenin örökségéről, arról, hegy erősítse a szocialista haza védelmi képességét. Á szocializmus, ma már le­győzhetetlen erővé vált és akinek kedve kerekednék pró­bára tenni erejét, annak meg­semmisítő csapásban lesz ré­sié!” Ugyanakkor — folytatta Po­nomarjov — hazánk kész az ésszerű megegyezést keresni azok­kal, akik ’ reálisán ítélik meg a jelenlegi erőviszo­nyokat, akik megértik, mi­lyen következményekkel fenyeget a nukleáris há­ború. A békés együttélés — egyál­talán nem jelent megbékélést az imperializmussal, hanem a szocializmus és a kapitalizmus között világméretekben folyó osztályharc - formája. Korunk fő ellentmondása a szocializ­mus és a kapitalizmus közötti ellentmondás: Gigászi harc fo­lyik közöttük gazdasági, poli­tikai és ideológiai téren. Eb? ben az összecsapásban a szo­cializmus gyakorlatilag, példá­val bizonyítja be a maga fö­lényét. Az előadó hangsúlyozta, hogy • i j a béke megvédése, a nem­zetközi politikában a bé­kés együttélés elvének ér­vényesítése nemcsak nem gyengíti, hanem még erősí­ti Is a világban végbeme­nő forradalmi folyamatot. A békés együttélés légkörében győzött a kubai forradalom és a szocializmus Európa és Ázsia után megvetette lábát a har­madik. az amerikai földrészen is. A békés együttélés kiélezi a kapitalista rendszer vala­mennyi ellentihondását, meg­felelő területet biztosít a mun­kásmozgalom kibontakozása számára a kapitalizmus felleg­váraiban. Borisz Ponomarjov hangsú­lyozta, hogy az összes demok­ratikus és haladó erő összefo­gásának. a nemzetközi mun­kásosztály győzelme biztosíté­kának alapjául szolgál a szo­cialista országok, a kommu­nista világmozgklom egysége. A kommunista mozgalomban természetesen előfordulhat, hogy különbözőképpen közelí­tik meg a világ fejlődésének egyik-másik problémáját. A vélemények egybeveté­sének azonban az elfoga­dott, általános irányvonal alapján kell megtörténnie, s elő kell segítenie a kom- munista mozgaiom egysé­gének megszilárdítását. Sok harc van még hátra a ka­pitalizmus és a reakció erői­vel. A kommunista mozgalom­nak jobban mint valaha, szük­sége van egységre, és ismét csak az egységre, a marxizmus —leninizmus elvei alapján. Ponomarjov kijelentette: „Pártunk Központi Bizottságá­nak minden lépését a kommu­nista mozgalom * legmagasabb érdekei diktálják, az a törekvés hatja át, hogy felülkerekedjen a felme­rült nézeteltéréseken, kedvező légkört készítsen elő ahhoz, hogy a kommunisták közelgő világfóruma ismét de­monstrálja az összes testvér­pártok megbonthatatlan, har­cos egységét, a marxizmus— leninizmus 'alapelveit. Ezután ismert moszkvai mű­vészek nagyszabású hangver­senyt adtak. Ünnepség Budapesten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Budapesti Bizottsága, a Fővárosi Tanács végrehajtó bi­zottsága hétfőn emlékünnepsé­get rendezett Lenin születésé­nek. 93 évfordulója alkalmá­ból. A magyar és a szovjet himnusz után Hart Jánosné, a Május 1 Ruhagyár pártbizott­ságának titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd dr. Sik Endre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Két borsodi élüzem A kohó- és gépipari minisz­ter a Vas- és Fémipari Dolgo­zók Szakszervezetének elnöksé­gével egyetértésben több vidé­ki vállalatot tüntetett, ki él­üzem címmel, köztük a Bor- sodnádasdl Lemezgyárat, a Le­nin Kohászati Műveket. További 1G vállalatot minisz­teri elismerő oklevéllel tüntet­tek ki. Letartóztatások Jordániában Tovább tartanak a zavargások Jordániában a Rifai-kor- mány lemondása és az átmene­ti hivatalnok-kormány kineve­zése ellenére sem áiít helyre a rend. Ammanban, az ország főváro­sában és több más városban is egész vasárnapon át tartottak az arab egység melletti tünte­tések. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az újabb összecsapásoknak ismét voltak halálos és se­besült áldozatai. Ammani jelentések szerint a jorda.niai hatóságok széleskörű letartóztatási hullámot indítot­tak el. Kihirdették a kivételes állapotot és minden iskolát be­zártak. Jeruzsálemben válto­zatlanul a legszigorúbb kijárá­si tilalom áll fenn. Még a kül­földi zarándokok és turisták is csak két órára hagyhatják el szállásukat, a szükséges élel­miszerek beszerzése céljából. Az ammani rádió vasárnap este idézte az új miniszterel­nök szavait. Serif Nasszer sze­rint kormánya fő feladatának tekinti, hogy négy hónapon be­lül „szabad és becsületes vá­lasztásokat tartasson”. „A kor­mány szeretné, ha olyan par­lament jönne létre, amely a nép igazi óhaját fejezi ki. Kor­mányom célja, hogy egyetértésre jussunk a test­véri arab államokkal és minden olyant erőfeszítést támogassunk, amely a mi örök arab nemzetünkön belül egység vagy unió megvalósítását célozza” — jelentette ki az új.minisz­terelnök, de hozzátette, hogy kormánya „vasököllel sújt le mindenkire, aki békebontást kísérelne meg”. Beiruti politikai körökben általános az a vélemény, hogy Jordániában véget járja Husszein király reakciós rendszere, mint azt a MEN közép-keleti arab hírügynökség jelenti. Hi­vatkoznak a király környeze­tében uralkodó pánikra, amely arra késztette Husszeint, hogy a királyi palotát páncélgépko­csikkal, tankokkal és légelhárí­tó ágyúkkal vegye körül. Londonból jelentik, hogy az angol kormányt nem lepték meg a jordániai zavargásokról érkező hírek, minthogy a múlt hét eleje óta számolni lehetett tüntetésekkel, tekintettel az új Egyesült Arab Köztársaság megalakulására. Angol véle­mény szerint „Husszein király­nak megvannak az eszközei arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa Jordániát”. A MEN közép-keleti hírügy­nökség libanoni sajtójelenté­seket idézve közli, hogy a jor­dániai hatóságok hétfőn töme­ges letartóztatásokat foganato­sítottak a Nasszer-barát, az EAIC-hoz való csatlakozást kö­vetelő tüntetések nyomán, őrizetbe vették az A1 Muhar er című lap szerint a szétkerge­tett parlament több tagját, szá­mos ismert politikai személyi­séget, s igen sok katonatisztet. Nagygyűlésen Ítélték el Budapest dolgozói Julián Griraainr kivégzését A budapesti üzemek, vállala­tok és intézmények dolgozói hétfőn nagygyűlésen fejezték ki felháborodásukat Julian Grimau Gardának meggyilko­lása miatt. A nagygyűlésen Gáspár Sán­dor mondott beszédet. Mitől ilyen vidám ez a katona? (Tudósítónktól). Nem tudják minek örül? Nos mindjárt megmondom. Egy kiképző században ismer­kedtünk meg. Bohne altisztet (mert őt ábrázolja a kép), ép­pen ezen a napon dicsérte meg a parancsnoka. Éppen szünet­ben, két foglalkozás között. Hogy miért? Nos, ezt szeretném elmon­dani magyar olvasóimnak. Valahogy úgy, hogy elme­sélem, ki is ez az ember, aki olyan szerényen fogadja a di­cséretet és azt állítja, hogy nincs semmi különösebb életé­ben, amit el kellene monda­nia. Lássuk csak! Hans-Ulrich Bohne valóban nem él különleges életet. A fiatal munkásgyerek, jelenleg az NDK néphadseregének al­tisztje éppen olyan ember,< mint fiatal társai. Ő is szereti a kislányt, akinek udvarol, motorkerékpárját, amelyen el­viszi a kislányt kirándulni, szeret láncolni és szívesen ta­nul. Szórakozik, ha szabad ideje engedi és kötelességtu­dóan végzi el mindazt a mun­kát amellyel megbízzák. Csak néhány hete múlt, hogy'Bohne együtt ünnepelte társaival március elsejét, nép­hadseregünk megalapításának hetedik évfordulóját. A hét év alatt egyre erősödött népünk és hadseregünk bajtársi együttműködése. Valamennyi­en tudjuk, hogy katonáink el­sősorban a békét védik, fel- készültségük teszi lehetővé, hogy amit békés munkával al­kotunk mindig a mienk is ma­radjon. „Hűségesen őrizzük( amit ránk bíztak és senkit sem hagyunk kétségben meg­győződésünkről” — mondta Bohne, miközben volt munka­társaira gondolt, akikkel a bá­nyában együtt dolgozott. Nemcsak katonai feladatai­kat teljesítik ezek az emberek. Bohne elvtárs még jól emlék­szik arra, hogy tavaly nyáron t miként segített bajtársaival együtt a mezőgazdasági mun­káknál, és arra is, hogyan vet­ték ki utána részüket a ke­mény télén a bányászokat se­gítő munkában. Nem volt könnyű, hiszen másfél méterre fagyott le a föld és nem min­AlgXAMPfe MASZißOV: 54. Léptek hallatszottak az elő­szobából, s egy másodperc múlva már ott állt előttük ’ a férfi. Lehajtotta a" kabát gal­lérját, s levette a sapkáját. Max Wiesbach hegesztő volt az illető. Wiesbach húsz esztendővel ezelőtt lett a kémelhárítók titkos munkatársa. Ravasz és ügyes volt, leleményesen dol­gozott, s ezért igen nagyra tartották a képességeit' nem­csak az Abwehr helyi vezetői, de maga Upitz Gruppenführer is. aki személyesen ismerte „Zöldet” és nem egyszer kény­szerült szolgálataira. Wiesbach, aki egy időben Berlinben dolgozott, elsőnek szagolta ki, hogy Röhmnek, a rohamosztagok parancsnoká­nak környezetében elégedet­lenség érlelődik, zendülő kije­lentéseket tesznek az embe­rek. S könnyen lehet, hogy éppenséggel „Zöld” jelentése adta meg az első lökést, hogy leáldozzon Röhmnek, ennek a Hitlerhez talán legközelebb ál­ló fasiszta vezetőnek a karri­erje. Wiesbach a későbbiek fo­lyamán segített a Gestaponak felkutatni és elfogni a Német Kommunista Párt két illegá­lis pártmunkását, akikre már több év óta sikertelenül va­dásztak. Ugyancsak ő volt az, aki tulajdonképpen felvetette az Abwehmek a „Himmler- akció” gondolatát: a lengyel katonai egyenruhákkal, fegy­verekkel és igazolványokkal való provokációt, amelynek eredményeképpen a fasiszták­nak lehetőségük nyílt zajt csapni az állítólagos lengyel agresszió felett és bevetni a „Weise Plant” — vagyis lero- hanpi Lengyelországot. A múlt év tavaszán, amikor Upitz azon törte a fejét, ho­gyan terelje el a szovjet fel­derítők figyelmét az archívu­mokat őrző titkos rejtekhely­ről, a Gruppenführernek hir­telen eszébe jutott Wiesbach. Gyorsan Berlinbe hívták az ügynököt. Upitz felvázolta előtte a helyzetet; most, ezer- kilencszáznegyvennégyre az orosz felderítő szolgálat annyi­ra megerősödött és megjaví­totta tevékenységét, s meg­gyengült a német kémelhárí­tás és titkosszolgálat. A példá­kért nem kell messzire men­ni. Tudnak róla, hogy a titkos- szolgálat iratait őrző egyik tit­kos rejtekhely környékén szovjet felderítők dolgoznak, s mégis, a rengeteg áldozat és erőfeszítés ellenére sem sike­rült a csoportot kézrekeríteni a mai napig sem. A legértéke­sebb német dokumentumokat tehát az a veszély fenyegeti, hogy az oroszok kezébe kerül­nek. Hoayan háaítsáir, el ezt az egyre növekvő veszedel­met? Wiesbach először tanácstala­nul vállat vont, s azt javasol­ta. vigyék el onnan az irato­kat, helyezzék el őket máshol, az eddiginél is nagyobb körül­tekintéssel. Upitz azt felelte erre, hogy ez lehetetlen. Megmagyarázta Wiesbachnak: a szóbanforgó archívumok anyaga túlságo­san tetemes mennyiségű ah­hoz, hogy titokban lehessen le­bonyolítani az átszállítást egy új helyre. Ha pedig nem le­het biztosítani a teljes kons­pirációt, akkor nincs értelme az egész műveletnek. Azonkí­vül az ország anyagi eszközei a legvégsőkig lecsökkentek. Könnyen meglehet, hogy egy­szerűen nincs erő és eszköz arra, hogy ilyen rövid idő alatt felépítsenek valahol egy má­sik hasonló rejtekhelyei. — Hol van ez a rejtekhely? — kérdezte Wiesbach. Upitz kitért a válasz elől. — Szóval nem Ostburgban, ugye? — Nem, nem Ostburgban — felelte Upitz. Wiesbach egy kevés gondol- kozási időt kért. Néhány nap múlva ismét megjelent a Gruppenführer szobájában, s előadta tervét. Az elgondolás lényege abból állt. hogy félre keli vezetni az orosz felderítő­ket. hamis nyomra kell őket irányítani. így csapdát állít­hatnak az oroszoknak, elfog­hatják és megsemmisíthetik őket. Az archívumok pedig biztonságban maradnak. Az Abwehr két legyet üthet így egy csapásra. Upitz szótlanul hallgatta Wiesbach szavait. Nem lát­szott rajta, hogy helyesli, vagy elutasítja a felvázolt gondola­tot. A hegesztő folytatta: — Minden attól függ majd, kellően el tudjuk-e hitetni az orosz felderítőkkel, hogy az iratok nem ott vannak, ahol ők sejtik, hanem egy másik helyen, mondjuk Ostburgban. — De hogyan érhetjük ezt el? — Roppant nehezen, de el­érhetjük ... — Wiesbach el­gondolkozva fejezte be a gon­dolatot: — Lehetséges, hogy két-három embert fel kell ál­doznunk., S részletesen kifejtette ter­vét. Ki kell választani egy olyan ügynököt, akinek hűsé­géhez nem fér kétség, s át kell küldeni az oroszokhoz. Az ügy­nök ott megjátssza, hogy lebu­kik, a kihallgatáson pedig úgy tesz, mintha töredelmesen megbánna és beismerne min­dent. Elmondja azt is: tud róla, hogy Ostburg közelében egy titkos rejtekhely van, amely­ben nagy fontosságú dokumen­tumokat őriznek. Az ügynök­nek akkor minden részle­tében az igazi rejtekhelyei kell leírnia: az elhelyezést, a belső berendezését, az iratok becso­magolásának pontos módját. De azért szükséges, hogy az oro­szok, ha máris van valame­lyes információjuk a rejtek­helyről, ne kételkedjenek a vallomásban, elhiggyék a bűn­bánást. Ebben az esetben ők minden kétséget kizáróan át­váltanak Ostburgra. Ott pedig már várni fogják őket,.,! 2 den katona értett ehhez a % munkához. De tudták, hogy ® azt a népgazdaságot segítik, • amelyet fegyverrel is védenek «r- hát dolgoztak. » Amikor Bohne törzsőrmes- Jjterrel megismerkedtem, ép- «pen az NSZEP VI. kongresszu­sának anyagát tanulmányozta. «Tette pedig ezt azért, mert • tudja, hogy a katona nem- 2 csak akkor jó harcos, ha jár- etas a haditudományokban, ha- |nem az is kell hozzá: tudja, e miért harcol. Ezért tanulmá- ®nyozza ő is valamennyi baj­atársával együtt, a pártkong- •i'esszus anyagát. És, hogy 2 mennyire átérzik az anyag • jelentőségét, azt Bohne baj- Jtársának, Puffky-nak példája •is bizonyítja. A kongresszus Jalatt Puffky táviratban jelen­ítette be, hogy két évvel to­jj vább szolgál a hadseregben. ® íme, ilyen az új, modem • hadseregünk. A szovjet hadse­reggel és a Varsói Szerződés «többi nemzetének hadseregé-. 2 vei szoros szövetségben áll a jjvártán, a. béke vártáján és én­ének szellemében kezdi meg • fennállásának nyolcadik esz- Jtendejék • E. Peter Trog » ° j A Szovjetunióban fellőtték J a Kosmoss—15-ot » • Hétfőn a Szovjetunióban feR » bocsátották a Kozmosz—15 •szputnyikot. A szputnyik fedél- J zetén tudományos műszerek • vannak, amelyek arra szolgál­tnak, hogy a TASZSZ által 1962. »márciusában közzétett prog- Jram értelmében folytassák a kozmikus térség kutatását. ,j ■— Nem jó — szólalt meg Upitz. — Teljesen megbízható és hűséges, önfeláldozó ügynö­keink nincsenek. — De... — Maga a kellemes kivéte­lek közé tartozik, kedves Wies­bach — mosolyodott el a Grup­penführer. — De nem magút küldjük el, hanem valaki mást. Az iilető itt elvállalja, az oro­szok elölt pedig kitálal majd mindent. Nem, itt valami egyéb módon kell eljárni. Először is: az ügynököt nem szabad be­avatni az előkészítő akcióba. Az archívumokról mintegy vé­letlenül, csak a saját számára, „nem hivatalosan” kell tudo­mást szereznie, s a legtökélete­sebben abban a hiszemben kell lennie, hogy a rejtekhely Ost­burgban van és az országnak nem valami más pontján. Má­sodszor; az ügynököt úgy le­buktatni. hogy észre se vegye a szándékosságot. Harmadszor: Dlyan embert kell erre a fel­adatra kiválasztanunk, aki nem túlságosan erős jellemű, aki feltétlenül beismerő vallomást tesz a kihallgatáson, s elmond­ja a szovjet kémelhárítóknak azt. amit a rejtekhelyről „meg­tudott”. Ebben az esetben ki­tart majd a vallomása mellett. bármit i.s csinálnak vele, mert abbén látja életbenmaradásá- nak egyetlen és legfőbb remé­nyét. Megértette a gondolato­mat, Wiesbach? 7 i — Remek elgondolás, mes-i téri gondolatmenet, Gruppen­führer úr! — lelkendezett Wi-i asbach. — Az benne a legfon­tosabb, hogy áz ügynök nem] változtatja meg a vallomását, ha felnégyelik sem. Mert hi-] szén meg van róla győződve, j hogy ő igazat mond, s ez az] igazság az ő egyetlen megmen-1 tője. (Folytatjuk.) -;

Next

/
Oldalképek
Tartalom