Észak-Magyarország, 1963. április (19. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-23 / 93. szám
fiSZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1953. április 23; Le»m»emléldhmepség Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) hazánk tekintélye, a leniniz- mus vonzó ereje megnövekedett, a szocializmus és az ösz- Ezes forradalmi erők nemzetközi állásai megszilárdultak. Nemzetközi kérdésekről szólva Ponomarjov hangsúlyozta: Csak a marxista—leninista tanítás ad választ arra az emberiséget izgató kérdésre, meg lehet-e akadályozni a háborút. „Ez a válasz így hangzik: Ma már nem elkerülhetetlen a világháború, meg lehet és meg kell azt akadályozni, a különböző társadalmi rendszerű államok viszonyában érvényre kell juttatni a békés együttélés elvét. Ez a következtetés elsősorban a szocialista tábor megnövekedett erején alapszik”. Az imperializmus legreakci- ósabb körei — ahogy őket nevezik: a „veszettek” — termonukleáris háborúra számítanak. A marxista—leninisták szembenéznek az igazsággal; Az imperializmus még erős, agresszivitása nem csökken. Az imperializmus agresz- sziv terveivel szemben a Központi Bizottság, a szovjet kormány egyetlen pillanatra sem feledkezik meg Lenin örökségéről, arról, hegy erősítse a szocialista haza védelmi képességét. Á szocializmus, ma már legyőzhetetlen erővé vált és akinek kedve kerekednék próbára tenni erejét, annak megsemmisítő csapásban lesz résié!” Ugyanakkor — folytatta Ponomarjov — hazánk kész az ésszerű megegyezést keresni azokkal, akik ’ reálisán ítélik meg a jelenlegi erőviszonyokat, akik megértik, milyen következményekkel fenyeget a nukleáris háború. A békés együttélés — egyáltalán nem jelent megbékélést az imperializmussal, hanem a szocializmus és a kapitalizmus között világméretekben folyó osztályharc - formája. Korunk fő ellentmondása a szocializmus és a kapitalizmus közötti ellentmondás: Gigászi harc folyik közöttük gazdasági, politikai és ideológiai téren. Eb? ben az összecsapásban a szocializmus gyakorlatilag, példával bizonyítja be a maga fölényét. Az előadó hangsúlyozta, hogy • i j a béke megvédése, a nemzetközi politikában a békés együttélés elvének érvényesítése nemcsak nem gyengíti, hanem még erősíti Is a világban végbemenő forradalmi folyamatot. A békés együttélés légkörében győzött a kubai forradalom és a szocializmus Európa és Ázsia után megvetette lábát a harmadik. az amerikai földrészen is. A békés együttélés kiélezi a kapitalista rendszer valamennyi ellentihondását, megfelelő területet biztosít a munkásmozgalom kibontakozása számára a kapitalizmus fellegváraiban. Borisz Ponomarjov hangsúlyozta, hogy az összes demokratikus és haladó erő összefogásának. a nemzetközi munkásosztály győzelme biztosítékának alapjául szolgál a szocialista országok, a kommunista világmozgklom egysége. A kommunista mozgalomban természetesen előfordulhat, hogy különbözőképpen közelítik meg a világ fejlődésének egyik-másik problémáját. A vélemények egybevetésének azonban az elfogadott, általános irányvonal alapján kell megtörténnie, s elő kell segítenie a kom- munista mozgaiom egységének megszilárdítását. Sok harc van még hátra a kapitalizmus és a reakció erőivel. A kommunista mozgalomnak jobban mint valaha, szüksége van egységre, és ismét csak az egységre, a marxizmus —leninizmus elvei alapján. Ponomarjov kijelentette: „Pártunk Központi Bizottságának minden lépését a kommunista mozgalom * legmagasabb érdekei diktálják, az a törekvés hatja át, hogy felülkerekedjen a felmerült nézeteltéréseken, kedvező légkört készítsen elő ahhoz, hogy a kommunisták közelgő világfóruma ismét demonstrálja az összes testvérpártok megbonthatatlan, harcos egységét, a marxizmus— leninizmus 'alapelveit. Ezután ismert moszkvai művészek nagyszabású hangversenyt adtak. Ünnepség Budapesten A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottsága hétfőn emlékünnepséget rendezett Lenin születésének. 93 évfordulója alkalmából. A magyar és a szovjet himnusz után Hart Jánosné, a Május 1 Ruhagyár pártbizottságának titkára nyitotta meg az ünnepséget, majd dr. Sik Endre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet. Két borsodi élüzem A kohó- és gépipari miniszter a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének elnökségével egyetértésben több vidéki vállalatot tüntetett, ki élüzem címmel, köztük a Bor- sodnádasdl Lemezgyárat, a Lenin Kohászati Műveket. További 1G vállalatot miniszteri elismerő oklevéllel tüntettek ki. Letartóztatások Jordániában Tovább tartanak a zavargások Jordániában a Rifai-kor- mány lemondása és az átmeneti hivatalnok-kormány kinevezése ellenére sem áiít helyre a rend. Ammanban, az ország fővárosában és több más városban is egész vasárnapon át tartottak az arab egység melletti tüntetések. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az újabb összecsapásoknak ismét voltak halálos és sebesült áldozatai. Ammani jelentések szerint a jorda.niai hatóságok széleskörű letartóztatási hullámot indítottak el. Kihirdették a kivételes állapotot és minden iskolát bezártak. Jeruzsálemben változatlanul a legszigorúbb kijárási tilalom áll fenn. Még a külföldi zarándokok és turisták is csak két órára hagyhatják el szállásukat, a szükséges élelmiszerek beszerzése céljából. Az ammani rádió vasárnap este idézte az új miniszterelnök szavait. Serif Nasszer szerint kormánya fő feladatának tekinti, hogy négy hónapon belül „szabad és becsületes választásokat tartasson”. „A kormány szeretné, ha olyan parlament jönne létre, amely a nép igazi óhaját fejezi ki. Kormányom célja, hogy egyetértésre jussunk a testvéri arab államokkal és minden olyant erőfeszítést támogassunk, amely a mi örök arab nemzetünkön belül egység vagy unió megvalósítását célozza” — jelentette ki az új.miniszterelnök, de hozzátette, hogy kormánya „vasököllel sújt le mindenkire, aki békebontást kísérelne meg”. Beiruti politikai körökben általános az a vélemény, hogy Jordániában véget járja Husszein király reakciós rendszere, mint azt a MEN közép-keleti arab hírügynökség jelenti. Hivatkoznak a király környezetében uralkodó pánikra, amely arra késztette Husszeint, hogy a királyi palotát páncélgépkocsikkal, tankokkal és légelhárító ágyúkkal vegye körül. Londonból jelentik, hogy az angol kormányt nem lepték meg a jordániai zavargásokról érkező hírek, minthogy a múlt hét eleje óta számolni lehetett tüntetésekkel, tekintettel az új Egyesült Arab Köztársaság megalakulására. Angol vélemény szerint „Husszein királynak megvannak az eszközei arra, hogy ellenőrzése alatt tartsa Jordániát”. A MEN közép-keleti hírügynökség libanoni sajtójelentéseket idézve közli, hogy a jordániai hatóságok hétfőn tömeges letartóztatásokat foganatosítottak a Nasszer-barát, az EAIC-hoz való csatlakozást követelő tüntetések nyomán, őrizetbe vették az A1 Muhar er című lap szerint a szétkergetett parlament több tagját, számos ismert politikai személyiséget, s igen sok katonatisztet. Nagygyűlésen Ítélték el Budapest dolgozói Julián Griraainr kivégzését A budapesti üzemek, vállalatok és intézmények dolgozói hétfőn nagygyűlésen fejezték ki felháborodásukat Julian Grimau Gardának meggyilkolása miatt. A nagygyűlésen Gáspár Sándor mondott beszédet. Mitől ilyen vidám ez a katona? (Tudósítónktól). Nem tudják minek örül? Nos mindjárt megmondom. Egy kiképző században ismerkedtünk meg. Bohne altisztet (mert őt ábrázolja a kép), éppen ezen a napon dicsérte meg a parancsnoka. Éppen szünetben, két foglalkozás között. Hogy miért? Nos, ezt szeretném elmondani magyar olvasóimnak. Valahogy úgy, hogy elmesélem, ki is ez az ember, aki olyan szerényen fogadja a dicséretet és azt állítja, hogy nincs semmi különösebb életében, amit el kellene mondania. Lássuk csak! Hans-Ulrich Bohne valóban nem él különleges életet. A fiatal munkásgyerek, jelenleg az NDK néphadseregének altisztje éppen olyan ember,< mint fiatal társai. Ő is szereti a kislányt, akinek udvarol, motorkerékpárját, amelyen elviszi a kislányt kirándulni, szeret láncolni és szívesen tanul. Szórakozik, ha szabad ideje engedi és kötelességtudóan végzi el mindazt a munkát amellyel megbízzák. Csak néhány hete múlt, hogy'Bohne együtt ünnepelte társaival március elsejét, néphadseregünk megalapításának hetedik évfordulóját. A hét év alatt egyre erősödött népünk és hadseregünk bajtársi együttműködése. Valamennyien tudjuk, hogy katonáink elsősorban a békét védik, fel- készültségük teszi lehetővé, hogy amit békés munkával alkotunk mindig a mienk is maradjon. „Hűségesen őrizzük( amit ránk bíztak és senkit sem hagyunk kétségben meggyőződésünkről” — mondta Bohne, miközben volt munkatársaira gondolt, akikkel a bányában együtt dolgozott. Nemcsak katonai feladataikat teljesítik ezek az emberek. Bohne elvtárs még jól emlékszik arra, hogy tavaly nyáron t miként segített bajtársaival együtt a mezőgazdasági munkáknál, és arra is, hogyan vették ki utána részüket a kemény télén a bányászokat segítő munkában. Nem volt könnyű, hiszen másfél méterre fagyott le a föld és nem minAlgXAMPfe MASZißOV: 54. Léptek hallatszottak az előszobából, s egy másodperc múlva már ott állt előttük ’ a férfi. Lehajtotta a" kabát gallérját, s levette a sapkáját. Max Wiesbach hegesztő volt az illető. Wiesbach húsz esztendővel ezelőtt lett a kémelhárítók titkos munkatársa. Ravasz és ügyes volt, leleményesen dolgozott, s ezért igen nagyra tartották a képességeit' nemcsak az Abwehr helyi vezetői, de maga Upitz Gruppenführer is. aki személyesen ismerte „Zöldet” és nem egyszer kényszerült szolgálataira. Wiesbach, aki egy időben Berlinben dolgozott, elsőnek szagolta ki, hogy Röhmnek, a rohamosztagok parancsnokának környezetében elégedetlenség érlelődik, zendülő kijelentéseket tesznek az emberek. S könnyen lehet, hogy éppenséggel „Zöld” jelentése adta meg az első lökést, hogy leáldozzon Röhmnek, ennek a Hitlerhez talán legközelebb álló fasiszta vezetőnek a karrierje. Wiesbach a későbbiek folyamán segített a Gestaponak felkutatni és elfogni a Német Kommunista Párt két illegális pártmunkását, akikre már több év óta sikertelenül vadásztak. Ugyancsak ő volt az, aki tulajdonképpen felvetette az Abwehmek a „Himmler- akció” gondolatát: a lengyel katonai egyenruhákkal, fegyverekkel és igazolványokkal való provokációt, amelynek eredményeképpen a fasisztáknak lehetőségük nyílt zajt csapni az állítólagos lengyel agresszió felett és bevetni a „Weise Plant” — vagyis lero- hanpi Lengyelországot. A múlt év tavaszán, amikor Upitz azon törte a fejét, hogyan terelje el a szovjet felderítők figyelmét az archívumokat őrző titkos rejtekhelyről, a Gruppenführernek hirtelen eszébe jutott Wiesbach. Gyorsan Berlinbe hívták az ügynököt. Upitz felvázolta előtte a helyzetet; most, ezer- kilencszáznegyvennégyre az orosz felderítő szolgálat annyira megerősödött és megjavította tevékenységét, s meggyengült a német kémelhárítás és titkosszolgálat. A példákért nem kell messzire menni. Tudnak róla, hogy a titkos- szolgálat iratait őrző egyik titkos rejtekhely környékén szovjet felderítők dolgoznak, s mégis, a rengeteg áldozat és erőfeszítés ellenére sem sikerült a csoportot kézrekeríteni a mai napig sem. A legértékesebb német dokumentumokat tehát az a veszély fenyegeti, hogy az oroszok kezébe kerülnek. Hoayan háaítsáir, el ezt az egyre növekvő veszedelmet? Wiesbach először tanácstalanul vállat vont, s azt javasolta. vigyék el onnan az iratokat, helyezzék el őket máshol, az eddiginél is nagyobb körültekintéssel. Upitz azt felelte erre, hogy ez lehetetlen. Megmagyarázta Wiesbachnak: a szóbanforgó archívumok anyaga túlságosan tetemes mennyiségű ahhoz, hogy titokban lehessen lebonyolítani az átszállítást egy új helyre. Ha pedig nem lehet biztosítani a teljes konspirációt, akkor nincs értelme az egész műveletnek. Azonkívül az ország anyagi eszközei a legvégsőkig lecsökkentek. Könnyen meglehet, hogy egyszerűen nincs erő és eszköz arra, hogy ilyen rövid idő alatt felépítsenek valahol egy másik hasonló rejtekhelyei. — Hol van ez a rejtekhely? — kérdezte Wiesbach. Upitz kitért a válasz elől. — Szóval nem Ostburgban, ugye? — Nem, nem Ostburgban — felelte Upitz. Wiesbach egy kevés gondol- kozási időt kért. Néhány nap múlva ismét megjelent a Gruppenführer szobájában, s előadta tervét. Az elgondolás lényege abból állt. hogy félre keli vezetni az orosz felderítőket. hamis nyomra kell őket irányítani. így csapdát állíthatnak az oroszoknak, elfoghatják és megsemmisíthetik őket. Az archívumok pedig biztonságban maradnak. Az Abwehr két legyet üthet így egy csapásra. Upitz szótlanul hallgatta Wiesbach szavait. Nem látszott rajta, hogy helyesli, vagy elutasítja a felvázolt gondolatot. A hegesztő folytatta: — Minden attól függ majd, kellően el tudjuk-e hitetni az orosz felderítőkkel, hogy az iratok nem ott vannak, ahol ők sejtik, hanem egy másik helyen, mondjuk Ostburgban. — De hogyan érhetjük ezt el? — Roppant nehezen, de elérhetjük ... — Wiesbach elgondolkozva fejezte be a gondolatot: — Lehetséges, hogy két-három embert fel kell áldoznunk., S részletesen kifejtette tervét. Ki kell választani egy olyan ügynököt, akinek hűségéhez nem fér kétség, s át kell küldeni az oroszokhoz. Az ügynök ott megjátssza, hogy lebukik, a kihallgatáson pedig úgy tesz, mintha töredelmesen megbánna és beismerne mindent. Elmondja azt is: tud róla, hogy Ostburg közelében egy titkos rejtekhely van, amelyben nagy fontosságú dokumentumokat őriznek. Az ügynöknek akkor minden részletében az igazi rejtekhelyei kell leírnia: az elhelyezést, a belső berendezését, az iratok becsomagolásának pontos módját. De azért szükséges, hogy az oroszok, ha máris van valamelyes információjuk a rejtekhelyről, ne kételkedjenek a vallomásban, elhiggyék a bűnbánást. Ebben az esetben ők minden kétséget kizáróan átváltanak Ostburgra. Ott pedig már várni fogják őket,.,! 2 den katona értett ehhez a % munkához. De tudták, hogy ® azt a népgazdaságot segítik, • amelyet fegyverrel is védenek «r- hát dolgoztak. » Amikor Bohne törzsőrmes- Jjterrel megismerkedtem, ép- «pen az NSZEP VI. kongresszusának anyagát tanulmányozta. «Tette pedig ezt azért, mert • tudja, hogy a katona nem- 2 csak akkor jó harcos, ha jár- etas a haditudományokban, ha- |nem az is kell hozzá: tudja, e miért harcol. Ezért tanulmá- ®nyozza ő is valamennyi bajatársával együtt, a pártkong- •i'esszus anyagát. És, hogy 2 mennyire átérzik az anyag • jelentőségét, azt Bohne baj- Jtársának, Puffky-nak példája •is bizonyítja. A kongresszus Jalatt Puffky táviratban jelenítette be, hogy két évvel tojj vább szolgál a hadseregben. ® íme, ilyen az új, modem • hadseregünk. A szovjet hadsereggel és a Varsói Szerződés «többi nemzetének hadseregé-. 2 vei szoros szövetségben áll a jjvártán, a. béke vártáján és énének szellemében kezdi meg • fennállásának nyolcadik esz- Jtendejék • E. Peter Trog » ° j A Szovjetunióban fellőtték J a Kosmoss—15-ot » • Hétfőn a Szovjetunióban feR » bocsátották a Kozmosz—15 •szputnyikot. A szputnyik fedél- J zetén tudományos műszerek • vannak, amelyek arra szolgáltnak, hogy a TASZSZ által 1962. »márciusában közzétett prog- Jram értelmében folytassák a kozmikus térség kutatását. ,j ■— Nem jó — szólalt meg Upitz. — Teljesen megbízható és hűséges, önfeláldozó ügynökeink nincsenek. — De... — Maga a kellemes kivételek közé tartozik, kedves Wiesbach — mosolyodott el a Gruppenführer. — De nem magút küldjük el, hanem valaki mást. Az iilető itt elvállalja, az oroszok elölt pedig kitálal majd mindent. Nem, itt valami egyéb módon kell eljárni. Először is: az ügynököt nem szabad beavatni az előkészítő akcióba. Az archívumokról mintegy véletlenül, csak a saját számára, „nem hivatalosan” kell tudomást szereznie, s a legtökéletesebben abban a hiszemben kell lennie, hogy a rejtekhely Ostburgban van és az országnak nem valami más pontján. Másodszor; az ügynököt úgy lebuktatni. hogy észre se vegye a szándékosságot. Harmadszor: Dlyan embert kell erre a feladatra kiválasztanunk, aki nem túlságosan erős jellemű, aki feltétlenül beismerő vallomást tesz a kihallgatáson, s elmondja a szovjet kémelhárítóknak azt. amit a rejtekhelyről „megtudott”. Ebben az esetben kitart majd a vallomása mellett. bármit i.s csinálnak vele, mert abbén látja életbenmaradásá- nak egyetlen és legfőbb reményét. Megértette a gondolatomat, Wiesbach? 7 i — Remek elgondolás, mes-i téri gondolatmenet, Gruppenführer úr! — lelkendezett Wi-i asbach. — Az benne a legfontosabb, hogy áz ügynök nem] változtatja meg a vallomását, ha felnégyelik sem. Mert hi-] szén meg van róla győződve, j hogy ő igazat mond, s ez az] igazság az ő egyetlen megmen-1 tője. (Folytatjuk.) -;
