Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-12 / 59. szám
2 ESZAKMAGYARORSZAG Kedd, 1963. március K. Hétfőn délelőtt tartotta alakuló ülését... (Folytatás az 1. oldalról) tanács tagjainak és rajtuk keresztül a választók bizalmát, és becsületes munkára, a feladatok következetesebb végrehajtására tett ígéretet. Harmati Sándor elvtárs felszólalása Az ünnepi tanácsülésen felszólalt Harmati Sándor elvtárs, aki a párt Központi Bizottságának, a Hazafias Népfrontnak, továbbá a megyei és a városi pártbizottságnak üdvözletét és jókívánságait tolmácsolta a most megalakult tanácsnak. Felhívta a tanács tagjainak figyelmét arra. hogv ne feledjék soha: a tanácstagok a nép képviselői és a választásokat megelőző hetekben a választók alaposan megnézték, kiket választanak a törvényhozó, az állam- hatalmat képviselő testületekbe. A nép bízik a megválasztott tanácstagokban. A választók elsöprően döntő többsége adta rájuk szavazatát. Ezt a bizalmat az elkövetkező négy évben jó munkával kell viszonozni, és a köszönet elsősorban ebben mutatkozzék majd meg: a bizalomra jó munkával feleljenek. Utalt Harmati elvtárs arra, ' hogy a most megalakult tanács az államhatalom helyi szerve, és tagjai a munkáshatalmat képviselik. Beszélt Miskolc ipari város jellegéről és az eb- " bői adódó tanácsi feladatokról. • Külön felhívta a figyelmet ar• ra, hogy alapvető és igen fon- . tos jeladat a választóikkal való szoros kapcsolat, mert a történelem igazi alkotója, maga a nép és annak küldöttei csuk úgy tudják feladataikat jól megoldani, ha mindenkor a népre támaszkodnak. Minél szélesebb tömegeket sikerül bevonni a tanács munkájába, annál nagyobb lépésekkel haladunk előre a szocialista demokratizmus útján. A párt és a kormány továbbra is megad minden támogatást a városi tanács munkájához, a Hazafias Népfront pedig a jövőben az eddiginél nagyobb segítséget kíván ehhez nyújtani — fejezte be felszólalását Harmati Sándor elvtárs. További felszólalások a tanácsülésen A megyei tanács üdvözletét és jókívánságait dr. Ladányi József, a megyei tanács vb elnökhelyettese tolmácsolta a városi tanács tagjainak, majd Kiss Ferenc, tanácstag emelkedett szólásra. Kiss F-erenc bevezetőben arról beszélt, hogy negyvennégy évvel ezelőtt, 1919. április 10-én is részt vett ugyanebben a teremben egy tanácsülésen. Miskolc város lakossága akkor választotta meg 160 tagú tanácsát, annak az intéző bizottságát, a direktóriumot. Kiss elv- társ ennek a 44 év előtti tanácsnak is tagja volt, talán a legfiatalabb tagja. Az a tanácsülés 12 tagú küldöttséget küldött a megyei tanácsba és így lett tagja az akkori megyei tanácsnak is. IWár ezen az alakuló ülésen igen fontos rendeleteket kellett hozni; a közrend és a közellátás biztosítására születtek döntések. Beszélt ennek a tanácsnak májusi üléséről, amelyen azt a határozatot hozták, hogy ők maguk, a tanács tagjai is fegyvert fognak, a proletár hat alom védelmében. Délután 5 órakor már készen állt a menetszázad, sapkával, kenyérzsákkal, néhány kézigránáttal felszerelve. Sokan abban a ruhában voltak, amelyben néhány órával előbb a tanácsülésen vettek részt. Este 10 órakor a Diósgyőri Papírgyár közelében estek át a tűzkeresztségen, amikor a csehszlovák burzsoázia intervenciós csapataival való harcban 12 trénkocsit zsákmányoltak és azt azonnal a városi tanács segítségére küldték, mivel annak kevés volt a szállító eszköze. Büszkén és méltóképpen kell idézni emlékét ennek, a ma ülésező tanácsülés nagy elődjének — mondotta többek között Kiss elvtárs —, mert komoly, nagy idők voltak ezek. Elsősorban nekünk, tanácstagoknak kell közelíteni a szépnek és a jónak helyesen meghatározott fogalmához — folytatta a későbbiekben —, s erre kell nevelnünk a város dolgozóit. A tanácstagokat sok szem nézi. reflektorfényben végzik munkájukat, mert kiemelt tagjai a közösségnek. Ügy kell iiá- nyítani életünket, hogy egyetlen árnyék se vetődjék rá. Az elvtársak a választók bizalmából vannak most itt. Éppen ezért feladatunk, hogy a város lakosságának gondját-ba.iát orvosolják. Ezek a feladatok vezéreljenek bennünket a további munkában. Ha végigtekintünk sorainkon, és a megválasztott bizottsági tagokon, hihetünk benne, hogy nem maradunk adósai választóinknak, népünknek — fejezte be igen nagy tetszéssel fogadott felszólalását Kiss Ferenc elvtárs. Végezetül Gácsi Miklós országgyűlési képviselő, a Lenin Kohászati Művek főmérnöke szólalt fel. A megye és Miskolc város országgyűlési képviselőinek és a diósgyőri nagyüzemeknek üdvözletét és jókívánságait. tolmácsolta, majd utalt arra, hogy a jövőben még jobb, szorosabb kapcsolat szükséges a nagyüzemek és a tanács között. A tanácsülés Kammel Lajosáé zárszavával ért véget. Üzenetváltós Hruscsov és XXIII. János pápa között Nyikita Hruscsov üdvözölte XXIII. János pápát abból az alkalomból, hogy a Balzan- alapílvány bizottsága „A békéért és a humanizmusért” elnevezésű díjat az 1962. évre a pápának ítélte. A szovjet kormány feje őszinte jókívánságait fejezte ki XXIII. János pápának a díj odaítélése alkalmából és üzenetében hangoztatja, hogy a díj .,elismerése a béke fenntartása érdekében kifejtett erőfeszítéseinek”. Hruscsov a pápának „erőt és jó egészségei kíván a béke javára kifejtendő további üdvös tevékenységébe*”. XXIII. János Hruscsovhoz intézett válaszában köszönetét mond a jókívánságokért és kifejezésre juttatja a szovjet nép boldogságára és jólétére vonatkozó jókívánságait. A pápa meggyőződése: az erőfeszítések folytatódnak, hogy az egész világon az igazságosság és a népek közötti igazi barátság és béke győzedelmeskedjék. GroRiiko hazaérkezett Moszkvába Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, aki a norvég és a dán kormány meghívására hivatalos látogatást tett a két északi országban, vasárnap hazaérkezett Moszkvába. Haszoné! esztesdeje Harc a győzelemig — es a francia bányászok jelszava Párizs (TASZSZ) Immár 11. napja sztrájkolnak a francia bányászok. A sztrájk napról napra erősödik, terjed, hatalmas szolidaritási mozgalmat vált ki az országban. A sztrájk kiterjed minden szénmedencére, vasérc- és sóbányára. Továbbra is harci elszántság, szigorú szervezettség és az egység a legfőbb jellemzője. Nord és Pas de Calais megyékben továbbra is kora reggeltől szt.rájkőrség áll a bányák és az igazgatósági épületek előtt. Ugyanez a kép a lotha- ringiai, közép- és dél-francia- országi szénmedencékben. Még a burzsoá pártoknál és politikusoknál is egyre nagyobb támogatásra találnak a bányászok gazdasági követelései. Niévre megye nemzetgyűlési képviselője levelet intézett a nemzetgyűlés elnökéhez és abban a parlament összehívását javasolja a bányászok követeléseinek megvitatására. Az MRP országos bizottsága határozatban ítélte el a bányászok kényszerű mozgósításáról szóló döntés „kegyetlenségét és könnyelműségét”. A gázipar dolgozói hétfőn olyan határozatot hoztak, hogy gazdasági követeléseik alátámasztására és a sztrájkoló bányászokkal való szolidaritásuk jeleként Lacq egész térségében korlátlan időre sztrájkba lépnek. éppen a mai napon, az újságolvasók nem csekély meglepetéssel vettek kezükbe a reggeli magyar napilapokat. Hatalmas belükkel állt az első oldalon a sokat mondó hír: a német csapatok átlépték Ausztria határát. Mint a tudósításokból kiderült, az Ausztriában vasárnapra, azgs március 13-ra tervezett népszavazás arról, vajon óhajtja-e az osztrák nép az egyesülést Németországgal, avagy sem — elmaradt. Elmaradt, mert pénteken, azaz 11-én este, a német csapatok megkezdték bevonulásukat Ausztria területére. A későn záró napilapok még közölték Schuschnigg kancellár drámai rádióbeszédét, amelyet azzal fejezett be. hogy Isten óvja Ausztriát, majd az as- perni repülőtérre akart hajtatni, de azt a német katonák és az ausztriai nácik már megszállták. A kancellár, akit néhány nappal előbb Hitlerhez rendeltek, és ott közölték vele az Ausztriával kapcsolatos német elgondolásokat, a népszavazás kierőszakolásával próbálta maga és a független Ausztria mellé állítani a világközvéleményt. Elkésett... . ELKESETT, mert március 13-án Hitler bevonult Becsbe. Nem sokkal az Anschluss-1 megelőzően ugyanis távozott az angol külügyminisztérium éléről Eden és helyét az a lord Halifax foglalta cl, aki ugyanúgy tagja volt lady Asfor Cllvedon-i kastélyában összeülő konzervatív politikusok körének, mint maga az ejtőernyős Chamberlain. Nos, ez az angol politikai életben Clivedon-klikk nevet nyert politikai tömörülés a konzervatív pártnak azt a részét jelentette, amelyik minden engedményt megtett Hitlernek kelet felé úgy, ahogy a német diktátor annak idején hírhedt Meiu Kampf című müvében megírta. Tette pedig ezt ez az angol konzervatív társaság annak reményében, hogy így clöbb- utóbb összeütközésbe kerül a Szovjetunióval, és ennek a nemet—szovjet háborúnak a brit birodalom lesz a nevető harmadikja. Eden ellenezte ezt a politikát, ö a konzervatív párt Churchill vezette csoportjához tartozott, amely Németország megerősödését veszélyesnek tartotta Anglia szempontjából. Halifax jövetele Chamberlain és Hitler győzelmét jelentette. Franciaországban tulajdonképpen még kormány sem volt. amikor Hitler csapatai elindultak Ausztria megszállására. Leon Blum népfront- kormánya a francia jobboldal kereszttüzében éppen ösz- szeomlott és az új polgári többségű "kormány még nem alakult meg, csupán az ügyeket ideiglenesen vivő, már lemondott miniszterekhez fordulhatott Ausztria párizsi követe. A kormányra jutó francia jobboldal pedig legalább olyan szívesen vett« Hitler előretörését Kelel-Eu- rópa és főleg a Szovjetunió irányába, mint Chamberlain és vezérkara. EURÓPA nyugati „demokráciái” tehát atyai áldásukat adták Hitler tervének végrehajtásához, és teljes közönnyel figyelték e terv szerint megtett út első lépéseit. Ausztria éppen úgy magára maradt, mint egy évvel később Csehszlovákia. A nyugati demokráciák azonban keserves háborúval fizették meg kártékony politikájukat, és beigazolódott Churchill híres mondása, amit később. Csehszlovákia feláldozásának idején mondott; „Választhattunk a háború és a becstelenség között, mi a becstelenséget választottuk és a háborút nem fogjuk elkerülni.” Huszonöt éve történt, de ami történt, az napjainkban is tanulságos. Máté Iván Közös szíriai—iraki közlemény Az iraki kormányküldöttséggel vasárnap lefolyt tárgyalások után a damaszkuszi rádió szíriai—iraki közös közleményt ismertetett. Irak és Szíria — hangsúlyozza a közlemény — aiexampr maszi bov wfty«Rtó 20. — Csak jóval később értettem meg, hogy nem őrá voltam dühös, hanem saját magamra. S szégyelltem bevallani... Hát így ismerkedtünk meg. Ottó Staleckernek hívták az illetőt. Kiderült, hogy mind a ketten ugyanabban a hajógyárban dolgozunk, csak más-más sóján. ö műszerész volt, én meg lakatos. összebarátkoztunk, habár ő jónéhány évvel idősebb nálam. A műszak után megvártuk egymást, el-eljártunk iszogatni egy kiskocsmába, ha éppen volt pénzünk. Sőt, a nősülésünk is úgy sikerült, hogy két barátnőt vettünk el. Ne is mondjam, a két asszony a házasság után is sülve-főve együtt volt... Amikor én átköltöztem Ostburgba, jött utánam Otto is. Ugyanabban a gyárban dolgoztunk. Amikor megkezdődött a háború, engem besoroltak a „Wehrmachtba”, Sta- leckert pedig nyugton hagyták. Neki aligha akad versenytársa a szakmában, annyira ismeri a mesterség minden csínját-bín- ját... — És a barátja, ez a Sta- lecker szintén nem tagja semmiféle pártnak? — Nem tudom, tiszt úr. — Lange elgondolkozva folytatta: — Amit nem tudok, azt nem állítom. De Staleckernek régóta van elszámolni valója a nácikkal. Azok a gazemberek alaposan megkínozták a bátyját S’internáló táborben S a karmaik között volt felesége is. Egyszóval, visszafizetett volna már nekik, ha lett volna alkalma. Ezt nyugodtan állíthatom. — Lehetséges, hogy már meg is kezdte a törlesztést? — szólt közbe Aszker. — Bizonyosan nem ölhetett kézzel ül ott Ost- burgban, mi? Lange vállat vont. — Ki tudja? — felelte. — Otto bátor, határozott természetű ember... — Igen, — dörmögte elgondolkozva Aszker. — Rendes barátai vannak. — Nem rosszak, — bólintott rá Lange. — No és a harmadik? — A harmadik katona. Együtt szolgáltam vele. Georg Homann. — Együtt szolgáltak, — ismételte Aszker, gondosan vigyázva, hogy megőrizze hangjának közömbös nyugalmát. — No és, miféle ember ez a ... hogy is hívják? — Homann, tiszt úr. — Mi van ezzel a Homannal? Most nincs maguk között? Vagy elesett? — Sem az egyik, sem a másik. — Hát akkor hol van? — Ahogy egy héttel ezelőtt kihirdették: dezertált. Ätszö- kött a maguk oldalára. Most valami fogolytáborban őrzik, vagy valami ilyesmi hír jött róla. Kivéve természetesen, ha útközben nem lőtték agyon. — Maga úgy beszél, mintha nem tudta volna, hogy Homann dezertálni készül. — Én valóban semmit nem tudtam róla. — De hiszen maguk jóbarátok voltaki Lange kiegyenesedett a széken. — Ilyen az ő természete, tiszt úr. Ha egyszer nem mondta, bizonyosan azért van, mert nem mondhatta. Nem mondhatta és kész. — Maguk a háború előtt is ismerték egymást? Lange a fejét rázta. — Nem. Bár nem laktunk távol egymástól: mind a ketten Ostburgban éltünk. Homannal másfél éve ismerjük egymást. Azóta, hogy egy századba kerültünk. — Maga mikor volt otthon utoljára a családjánál, Lange — kérdezte váratlanul Aszker. — Régen. — De gondolom, szeretett volna már elmenni? — Természetesen, tiszt úr. Nagyon szerettem volna. De hát most már vége. Várni kell, amíg befejeződik a háború, vagy hadifogolycsere lesz. — A családja hol él? Ost- burgban? — Igen, ott, tiszt úr. A feleségem és ötéves kislányom van ott. Nagyon nehéz most a helyzetük. Kevés az élelem, s ráadásul elég gyakran bombázzák Ostburgot. Homann mesélte, hogy... — Ö levelet kapott talán onnan? — Nem. Oda utazott. El is felejtettem mondani, tiszt úr. Georg Homann most nemrég Ostburgban járt. ördögi szerencséje révén jutott a szabadsághoz. A dolog akkor történt, amikor egyszer őrségben állt az élelmiszerraktárnál. Homann éjfélkor vette át az őrséget, s alig járta körül kétszer a raktár épületét, amikor a közelben tartózkodó katonák hangját Hallotta. „Nézz hátra, te mamlasz?” — kiabáltak neki. Homann hátrafordult, s meghűlt benne a vér: a raktár ablakából világosság szűrődött ki. S ráadásul a fény hol egészen erős volt, hol meg majdnem eltűnt. Homann azonnal megértette: tűz keletkezett a raktárba. Cselekednie kellett, méghozzá gyorsan. Kitörte az ablakrámát, s bebújt a raktárba. Az üres ládák égtek, amelyeket a fal mellé raklak. Homann szétdobálta őket, s nekilátott, hogy felszámolja a tűzfészket. Mire a vészjelzésre a többiek megérkeztek, Homann már el is oltotta a tüzet. Homannt természetesen azonnal felváltották, utána bevitték az őrszobára, hogy magához térjen egy kicsit és kipihenhesse a tűzoltás fáradalmait. Reggel pedig a zászlóaljparancs- nokhoz hívták, aki soronkívüli szabadsággal jutalmazta bátor helytállását. így jutott haza Ostburgba. ahonnan nekem is hozott egy levelet a családomtól. Visszajövetele után gondterhelten. komoran járt-kelt folyton. Valami nyugtalanította. Most már tudom, hogv mi. A szökési szándék foglalkoztatta. Ez, amit mondani tudok, tiszt úr. Lange elhallgatott. Szótlan volt Aszker is. Megértette, hogy Lange vallomásának minden szava rendkívül fontos. A nyomozó és a felderítő kifinomult érzéke, szimata diktálta ezt a felismerést. S egy másik érzése is volt a kihallgatás alatt: valami megfoghatatlan, inkább tudat alatti nyugtalanság, aggodalom. Aszker ebben a pillanatban úgy érezte, egyedül kell maradnia egy kis időre, gondolkodni, • meghányni-vetni magában az» eddig hallottakat, míg elszív® egy cigarettát... Elvezettette a« foglyot, s kiment a táborból, sé-» tálni egyet a fenyvesbe. “ Több mint egy óra hosszat üldögélt egy hatalmas fa tövében. Elmerengve nézett felfelé, ahol a fenyőfák bozontos ágai között a szürkéskék égbolt látszott. Aztán visszament a lágerba és Schulz századparancsnokot vezettette magához. Schulz hadnagy külsőre huszonöt év körüli fiatal embernek látszott. Arca keskenynek, lányosnak tűnt. Szemében, amellyel állandóan hunyorgott, mintha rövidlátó lenne, szomorúság tükröződött. Elmondta, hogy Hugo Schulz a neve, a háború előtt elárusító volt egy könyvkereskedésben. Mindössze másfél éve lett tiszt. A különböző egészségügy! vizsgálatokon korábban alkalmatlannak találták, mert erősen rövidlátó. Speciális szemüveget hord. De végül aztán mégis bevették a Wehrmachtba. Gyorsított tiszti tanfolyamra küldték, s amikor azt elvégezte, azonnal a frontra került. Először szakaszparancsnok volt, aztán az elesett századparancsnok helyére tették. A továbbiak már ismeretesek. Aszker észrevétlenül Schulz századának dolgaira terelte a beszélgetést. Úgy tűnt, hogy a hadnagy nyíltan beszél, nem takargat semmit. Aszker kérdéseire válaszolva megnevezte vagy tíz katonáját is. Mindegyikről néhány mondatos jellemzést adott. Végül Honjaimra került a sor. Schulz annyit mondott róla. — Georg Homann Crefreiter becsülettel szolgált, szerény és bátor volt. Egyáltalán nem azért mondom ezt, mert Homann egyízben megmentette az életemet.., Hanem azért, mert így követeli az igazság. (Folytatjuk) teljes nézetazonossággal szembeszegül minden olyan politikával, amely a felszabadult arab országok között ellentétek szítására törekszik. A két fél követni kívánja azt az irányvonalat, amelyet az iraki küldöttség a Nasszer elnökkel Kairóban történt találkozón határozott el. kiterjesztve az ott hozott döntéseket Szíriára is, olyképpen, hogy a három állam egyesíti terveit az egység alapjainak megteremtésére. • Jemenre vonatkozóan a közlemény megemlíti, a tárgyaló ► felek elhatározták, hogy a je- J meni forradalom megerősítése »céljából anyagi, erkölcsi és politikai támogatást ajánlanak »fel Jemen kormányának. • A közlemény végül hangsú- [ lyozza [ „a forradalmi mozgalom i egységét az öt felszabadult [ arab országban — az EAK- i ban, Szíriában, Irakban, [ Jemenben és Algériában”. < Az új szíriai kormányt elisJ [merte Törökország. Az elisme- i rést a minisztertanács után a [ kormány szóvivője jelentette i be. A tunéziai kormány is el- [ határozta az új szíriai kor- »mány elismerését. [ A szíriai—libanoni határzár [továbbra is fennáll — jelenti ‘a MEN. [ A még Damaszkuszban tar- »tózkodó Szadi iraki miniszter- [ elnökhelyettes sajtóértekezle- » ten kijelentette, hogy [ kialakulóban van egy • olyan esetleges föderáció, [ amely az EAK-ot, Szíriát • és Irakol foglalná magá| ban. • A helyettes miniszterelnök [ szerint Irakban a kommunista ' pártot teljesen betiltották és [ soha nem fogják megengednie »hogy újból működjék. , -------o------> ; Kennedy Európába látogat I A Fehér Ház szóvivője vasárnap Washingtonban bejelen- [tette, hogy Kennedy amerikai •elnök június második felébeit [Olaszországba és Nyugat-Né-* •metországba látogat. A szövi' }vő nem közölte a látogatás •pontos dátumát.
