Észak-Magyarország, 1963. március (19. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-22 / 68. szám

4 ESZAKMAGTARORSZAG Pénteki 1963. március 22. Szakmai továbbképzés a Lenin Kohászati Művekben Á szakmai ismeretek bőví­tésére, a nagyobb tudás meg­szerzésére minden üzemben gondot fordítanak. Milyen ok­tatási formákat létesítettek, és hogyan élnek ezekkel a Lenin Kohászati Művekben? Erről beszélgetünk Pócsy Gyulával, a műszaki oktatási csöport vezetőjével. — Háromezernél több azok­nak a száma, akik ezóvben részt vesznek a különböző to­vábbképző szaktanfolyamo­kon. Tavaly körülbelül ezer emberrel több kapcsolódott ugyan be a tanulásba, de most mégsem beszélhetünk vissza­esésről; akkor ugyanis a föld­gáz bevezetésével és használa­tával kapcsolatos tudnivalók­ról is szerveztünk tanfolyamo­kat, de ezekre már nincs szük­ség. Most mintegy 45—50 tan­folyamot szerveztünk, ahol a legkülönbözőbb — természete­sen a mi üzemünk profiljá­nak megfelelő — szakmák te­rületén képezik tovább magu­kat munkásaink, hozzáértő emberek irányításával. A mű­szaki dolgozók részére is biz­tosított a tanulás: most hall­gatják az üzemgazdasági aka­démia harmadik évének elő­adásait. Ezen körülbelül 50— 60 ember vesz részt. — Milyen a nölc aránya a továbbképzésben? — Egyik fontos feladatunk­nak éppen a nők szakmai to­vábbképzésének, egyáltalán: szakképzésének segítését tart­juk. Üzemünk csaknem há­romezer női dolgozója közül kevés rendelkezik szakképesí­téssel. Tervünk, hogy bizo­nyos szakmákhoz visszahódít­suk a nőket. Például tekercse­lőnek, marósnak, esetleg mű­szerésznek. A könnyebb mun­kahelyeken gépkezelőkként is dolgozhatnának. Az idei évad tanfolyamain már többszáz nő is tanul. — A szocialista brigádmoz­galom mennyiben hat a szak­oktatásban? — A szocialista brigádok feladatul tűzték maguk elé a szakmai képzés növelését, a tanulást is. Természetesen mindenki igyekszik megfelelő módon eleget Lenni vállalásá­nak, és ebből az következik hogy rendszeresen vesznek részt az oktatásban, fegyelme­zetten tanulnak. Kevesebb a lemorzsolódás. A szocialista brigádok tanulásához igen nagy segítséget adnak majc azok a könyvek, amelyeke mérnökeink, technikusaink ír­nak. Ezek a könyvek a min­dennapi munkához szükséges szakmai kérdésekkel foglal­koznak, egyszerű, közérthető nyelven. Különösen a bejáró dolgozók képzéséhez nyújthat­nak sok segítséget, mert ott- han, vagy akár- a vonalban is olvasgathatják, tanulmányoz­hatják. Egy érdekes kiállításról Immár másodszor rendezett árubemutatót, ezúttal főleg ta­vaszi cikkekből, az É'szakma- gyarországi Rövid- és Kötött­áru Nagykereskedelmi Vállalat. Ez a kiállítás az előzőhöz ké­pest áruválasztékban és minő­ségben is sokkal gazdagabb volt. Jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy a boltvezetők a min­tadarabok alapján kiválasszák és megrendeljék a szükséges áruféleségeidet. Ugyanakkor fontos célja volt ennek az áru­bemutatónak az is, hogy a kö­zönség érdeklődését felkeltse az áruk iránt. A befutott vélemé­nyek, tetszésnyilvánítások, ada­tok összegyűjtésével a vállalat megfelelő választék-igénnyel fordulhat az iparhoz. A bemutatott cikkek elsősor­ban kötött fehérnemű- és ha­risnyaféleségek voltak. Nagy választékban láthattunk férfi apacsingeket, olcsó férfi ingka­bátokat. A nagy érdeklődésre való te­kintettel a vállalat egri leraka- tánál is megismétlik ezt a kiál­lítást. Hasonló bemutató nyílt március 19-én, amelyen az Or­szágos Divatáru Nagykereske­delmi Vállalat mutatja be di­vatcikkeit. n. 1. szín HÁZ Megérdemelné l NEMZET» SzrNHS* Johanna CD. Johanna (3). Szerdán, a koradélelőtti órákban egy vasgyári férfi kopogtatott be szerkesztőségünkbe. Világosszürke ruhája, felöltője, táskája, keze, sőt még arca is végig volt fröccskölve csúnya, fekete, országúti habarccsal. Azonnal láttuk, hogy miről van szó, ele ha rosszul sejtettük volna, nemsokára megtudhattuk. Jó negyedóráig ömlött ajkáról a keserű pa­nasz az ismeretlen gépkocsivezetőre, akiről csupán annyit tud, hogy szerdán délelőtt fél 9 és háromnegyed 9 között a GA 44-21 forgalmi rendszámú, 0-es jelzésű járaton közle­kedett Meg azt tudja, hogy a lelkiismeretlen vezető a nyíl­egyenes Herczeg Ferenc utcán Miskolc felé haladva, körül­belül 40—50 kilométeres sebességgel (!) egy szemközti irány­ban álló teherautó elől „tért le” közvetlenül a járdaszegély mellé, s a többit mar magán mutatja. Ruhája, felöltője, egész öltözéke tönkrement. Mint mondotta: „...az ilyen gépkocsivezető megérdemelné, hogy volán helyett legfeljebb gyeplőt és ostort kapjon a kezébe... legalábbis addig, amíg nem tanulja meg jól a KRESZ utasításait és nem tanul a vezetéshez elég emberséget is .. Többször szóvá tettük már egyes gépkocsivezetők tapin­tatlanságát, „vagánykodását” lakott területen a gyalogjárók­kal szemben, különösen esős-sáros útviszonyok esetén. Ez az eset is azt mutatja, szükség van rá, hogy egyes renitenskedő gépkocsivezetőket az illetékesek erélyesebben utasítsanak rendre. Végiére is a szóban forgó „vagányok” nemcsak a gyalogjárók ruháján ejtenek foltot, hanem sok száz és ezer szabályosan, fegyelmezetten és udvariasan közlekedő gép­kocsivezető becsületén is... (cs) Március 22: Szent jíSchiller-bérlet. Március 22: Szent fi Arany J. Jfj. bérlet. Március 23: Denevér (fél 8). Bér- £letszünet. Március 24: Denevér (3). Bérlet- £szünet. Március 24: A világ peremén (7). f; Katona-bérlet. íi kamaraszínház |í Március 22: A szabin nők elrab­lása (7). £ Március 23: A szabin nők elrab­lása (7). p Március 24: A szabin nők elrab­lása (3). k Március 24: A szabin nők elrab­lása (7). f. ■ o— le : IDŐJÁRÁS : Várható időjárás ma estig: erő­ben felhős idő esőkkel, kisebb fú­jó havazásokkal. Mérsékelt keleti, idélkelcti, később megélénkülő, a Dunántúlon helyenként erős, lészakra, északkeletre forduló szél. ;A hőmérséklet főként délkeleten, .kissé csökken. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet észak­inyugaton 2—5, délkeleten 4—8 fok között. Hetven helyett nyolcvanhárom szivattyú Milyen magalailást leli tanúsítani, íia átázni Éarnii Azokról a „névtelen hősök­ről” szeretnék néhány sort ír­ni, akik vállalatunknál az idő­járás viszontagságaival dacol­va, hősiesen megállják helyü­ket. Joggal elmondhatjuk ezt a mezőgazdasági szivattyú- üzem szerelőiről, akik kint, a szabad ég alatt, mostoha kö­rülmények között végzik a szivattyúk „vízpróbázásút”. Kezük a hidegtől és a víztől kicserepesedett, de felelősség- érzettel dolgoznak, mert tud­ják, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséhez adnak nagy se­gítséget. A belső szerelőcsarnokban azonban nem egészen meg­nyugtató a helyzet. Elviselhe­tetlen a sajtolóüzemből be­áramló gáz. Az ott dolgozók­nak csupán annyi a kérésük, amelyet a vállalatvezetés re­mélhetőleg hamarosan teljesít, hogy a szellőztetés az ellenke­ző irányban történjék. Az a tény, hogy az üzem tea-vében 70 szivattyú szere­pelt és 83-at készítettek, min­dennél jobban igazolja, hogy az akaraterő, a felelősségérzet legyőzi a nehézségeket. Szántó Gyula Diósgyőri Gépgyár Történetünk igen messzire nyúlik vissza. Pontosan az lSS3-as hajnalára, amikor Beniáth Barnabásné olvasónk családostól ígyt zett haza a szilveszteri összejövetelről. Január elsejének rideg, haj ólaiban történt az vele, hogy az autóbusz nem állt meg a megálló mm vette fel. Panaszos levelet írt lapunkban erről, amire a Misk Közlekedési Vállalat válaszolt. A választ ugyancsak közzétettük. E a válasszal Bernáth Barnabásné nem elégedett meg és újra levelet szerkesztőségünkbe. Nem a vitát akarjuk húzni, hanem azért tess közzé viszontválaszát, mert érvelése érdekes, mondhatnánk I érdekű. A Miskolci Közlekedési Vállalat válaszával vitázva, többek kö ezeket írja: »>Vegyük azonban sorba a tényeket. X. Elismeréssel kef! az ártól, hogy a GA 43-23 írsz. autóbusz vezetője egyáltalán elism: azt, hogy mi hárman Szilveszter éjszakáján utazni szerettünk vo (Mert ezt le is tagadhatta volna.) 2. Minthogy elismerte utazási S2 dákunkat, azzal Igyekezett menteni magát, hogy 20 méterre álltun megállótól. Pontosan 20 méterről van szó, se többről, se kevesebb 3. Ez a két dolog ellentmond egymásnak, mert ha egyáltalán ellsm hogy utazni szándékoztam családommal együtt, ugyanakkor a 20 : teres távolság azt is jelenti, hogy nem látott senkit, mert ha ettí megállótól akármilyen irányban 20 méterre áll meg valaki, az nen látható az autóbuszból.’! A továbbiakban a válasznak azzal a részével vitázik a panas utas, amely szerint ő „nem tanúsított olyan magatartást, amely utazási szándéka kitűnt volna”: 4. Az autóbuszmegállónál álló, úti szándékozó embereknek tudomásom szerint semmiféle „magatart! nem kell tanúsítaniuk sem a megállót jelző táblával, sem a közel, autóbusszal, sem annak vezetőjével szemben. Nincs ugyanis sem féle előírás arra vonatkozóan, hogy a felszállás: szándékot valamit] kar- vagy lábjelzéssel, kendőlobogtatással, vagy bármiféle „maga: tássál” jelezni kellene. Mi ugyanis, akik Hojőcsabáról évtizedk bejárunk dolgozni, ezt eddig még nem is hallottuk, nem is cselek tök és általában nem is szoktuk ... Nem szeretnénk mi sem az ügyet tovább folytatni, de le 1 szögeznünk: egyetértünk a panaszossal. Mi sem tudjuk, milyen a magatartás, amelyet tanúsítanunk kell, ha utazni szándékozunk, a túlmenően, hogy az autóbuszmegállóban türelmesen, illedelmes : berek módjára várakozunk. Két levél as árvízről Itfetmenlők ötven éve nem volt ilyen árvíz Abaűjszántón. A község belterü­letének cgyharmada víz alá került. Több mint száz lakásba tört be a víz. A Szerencs- és az Aranyos-pa­tak egyszerre áradt meg és egyik óráról a másikra olyan gyorsan emelkedett a víz, hogy sok lakásból még a legszükségesebb holmit sem ehetett kimenteni. Az ármentési munkákhoz felettes szerveink, a járási pártbizottság, a árási tanács vezetői, a munkásőr­ség abaújszántói és szerencsi sza­kasza, valamim a 4417. számú hon­Elhárították a veszélyt Március í)-én és 10-én hatalmas rízlömeg hömpölygő» végig falun­kon. A községi hangosbemondón segítségül hívták az embereket. Jöttek is hamarosan. Kivette ré­szét a munkából a falu apraja- íagyja. Különösen sokat dolgoztak Szemere Bertalan Tsz fogatosai. A szakadó esőben is dolgoztak, erőt nem kímélve. Három ház kü- önösen súlyos helyzetbe került, de a munkások elhárították a ve- zélyt. Győzött az összefogás, ei- núlt az árvízveszély. Mérten Lajos Vatta I IUETE KÉS SZERV Fokozott mértékű tisztogatás az Avason AlEXAMPR UASZ1&OV védségi alakulat tagja! igen sok segítséget adtak. Szántó Tibor honvéd elvtárs két ember életét mentette meg, aki­ket az áradó víz Zetorral együtt magával sodort. Szántó elvtárs, amikor hallotta, honnan jön a se­gélykiáltás, a sötétségben beugrott az árba és kimentette az egyik em­bert, majd a másik bajbajutott után ment és azt is partra vitte. Amikor ezt a bátor cselekedetét megköszöntük neki, szerényen csak azt felelte: „Nem volt nagy tett. Bármelyik elvtársam megtette vol­na.” A honvédek és munkásőrök se­gítségét ezúton fs megköszönjük. Juhász István vb-titkár, Abaújszántő Önkéntes véradás Sátán Sáta községben március én önkéntes véradó nap v s több mint kétszáz ember ) lentkezett térítés nélküli v adásra. A jelentkezők 80 s zalékától vettek vért, így ' hát az önkéntes véradók tej mint negyven litert bocsát tak az egészségügy rendel! zésére. A szervezésben a k zeti orvos munkájához sei. séget adott a helyi tanács, p pártszervezet, a nőtanács é' KISZ-szervezet is, r i Gáspár Lajos] Ö '• .1 Nagyavas és az Alsóavas laJ saival és egyéb, az Avason ■■ pasztaiható rendellenesség: kel kapcsolatban két leve írt szerkesztőségünknek. A veiben olyan tényeket so. koztalott fel, amelyek szűk, gessé tették az illetékes sz< véleményének meghallgató, is. A két levélre a városi nács építési és közieked osztálya a következőket \ laszolta: „Az Avas egészségügyi szonyainak ismeretében a r rosrendezési terv a lakókel, ségnek használt pincék, lal sok teljes felszámolását ií nyozza elő. Tekintettel az idegenfort lom várható növekedésére, jelenleg rendelkezésünkre á lehetőségek határáig ez évb fokozott mértékű tisztogatá rendezést irányoztunk elő. I építéssel, a közvilágítás nu: javításával, parkosítással i re leszünk a kétségtelenül rai állapotok megjavítására. 1 Az Avas problémáinak & jes rendezése valóban egész város érdeke és ann megoldására a rendelke: síinkre álló eszközökhöz rru. ten, folyamatosan törekszür Glódy András osziályvezc főmérnök.” w Sajnálattal kellett tapaszt* nunk, hogy a Kellennan Ján címére küldött levelünket posta nem tudta kézbesítei mivel a levélíró a megadc címen ismeretlen. A probl mák, amiket leveleiben em) tett, viszont — mint fentebb kiderült — ismertek. Megemlítjük még. hogy má cius 20-án Varga György, V, sárt éri út 7/e alatti olvasón) tói kaptunk hasonló tartalrr levelet, amelyre a válás ugyancsak a fentebb ídéae tanácsi, átirat tokümazza,' Kellerman János, Miskolc, Bacsó Béla u. 46. szám alatti lakos az Avas rendezésével, a ( I Bange felállt; s a fényképp felé indult. i — Ne nyúljon hozzá! ] Lange azonnal megállt, s] gondterhelten nézett Aszkerre.i Amikor rájött, miért nem sza-] bad hozzányúlnia, bólintott. : — S mondja meg a feleségé-! nek is, ha visszajön. J — Értem... ■ Bementek a fürdőszobába.: Megmosakodtak, aztán vissza-] mentek a szobába. ! — Ha megjön Lizel — szólt] Aszker —, kérje meg, hogy: menjen el Staleckerékhez.] Semmit nem kell mondania.: Csak egyszerűen annyit; át-] ment, hogy meglátogassa ba-: rátnőjét. És közben próbálja] megtudni, miféle emberek] jártak náluk, mi történt ott. ] — Meg kellene reggelizni« előbb, nem? Bizonyosan éhes] már, ugye! Őszintén megmon.i dóm. én magam nem lennék] ellene... < — Én sem tiltakozom — fe-‘ lelte Aszker, aki elég régen« Látott utoljára ennivalót. ] Lizel hamarosan visszatért.« A nagymama — újságolta —J igen megörült a kisunokának.« Három napig nála lesz Rozié. J — Most pedig reggelizzünk« meg — mondta Lange. — Ké-® szíts valamit, Lizel. a Az asszony lehajtotta fejét,« s szája szélét rágta. « — Értem — szólt ismét Her-e bért. — De azt hiszem, akad® calami az én bőröndömben is.a Menj, Lizel, pakold ki azt a® nagyobbik bőröndöt. * CFoíyiatjuk~í « szönhetjük, hogy most itt va­gyok. És egyáltalában ... — Köszönöm magának! — Lizel gyorsan kezet nyújtott Aszkernak. — Egy kérésem lenne ma­gához, frau Lizel — mondta a kézfogás után Aszker. — Ugv kell viselkednie, mintha sem­mi sem történt volna. Kivörö­södtek a 'szemei. Nyugodjon meg, szedje össze magát. És csak aztán induljon. Aszker és Lange a konyhá­ba ment. Először a mosdó csapjából folyó víz csobogását hallották, aztán Lizel sietős lépteit. Majd az asszony hangi­ja és a gyerek csacsogása hal­latszott. Eltelt még néhány pere, s csapódott az előszoba ajtaja.' Utána csend lett a la­kásban. Herbert és Aszker kiment az üvegezett verandára. Az ablakhoz lapultak, s óvatosan elhúzták egy kissé rajta a füg­gönyt. Lizel ment az úton a gyerekkel. Aszker Langera nézett. Herbert idegesen rágta szája szélét. Mintha remegett volna. Aszker átölelte. — Nem akar egy cigarettát? — Lange bólintott. Rágyúj­tottak, s közben leültek a ki­szolgált díványra. Aszker fel­nézett, s Herbert gyászkeretbe foglalt fényképét pillantotta meg a falon. — Teljesen olyan ez az egész, mintha Mark Twaint olvasná az ember — tréfálko­zott. Aszker. hogy valamelyest feloldja a feszült hangulatot. — Mintha részt venne saját temetésén, sen, Lizel. Mi bemegyünk a konyhába. Te felöltözteted Roziét, és átviszed anyádék- hoz. Remélem egészséges a mama? — Igen, Herbert. — Nagyon jó. Vidd át a kis­lányt, és hagyd ott a nagy­anyjánál. Mondd azt, hogy el leszel foglalva, mozgósítottak, vagy valami ilyesmit. Egyszó­val Rozienek ott kell lennie két napig, érted? És minél gyorsabban gyere vissza. — Jó, Herbert. Csak még egyszer figyel­meztetlek: rólunk senki élő lé­leknek egy szót sem. Hiszen én nyomtalanul eltűntem, ugye? Ilyen értelmű levelet kaptál? — Igen. — Akkor jó. Ha egyszer el­tűntem. akkor eltűntem. Most már Aszker is köze­lebb lépett. — Engem Krausenak hív­nak. Kurt Krause. Együtt jöt­tünk a férjével. Herbert ba­rátja vagyok. Annyira felindf- tolta ez a találkozás, hogy el­felejtett bemutatni... — Lizel — mondta Lange. — Kurt Krause az én legjobb ba­rátom, Tudnod kell; neki kö; — Hibásan küldték. Meges­het, nem igaz? Az asszony bólintott. Kissé összeszedte már magát, csak néha még görcsösen rázkódva felzokogott. — Rozié? — kérdezte hal­kan Herbert, — Oh .., Te még nem is láttad! Lizel már indulni akart a szobába. De Herbert megfogta kezét. — Nem szabad odamennem hozzá. — Miért, Herbert? — Majd később megmagya­rázom. Most csak annyit: Ro­zienek nem szabad tudnia, hogy én hazajöttem. Sem Ro­zienek, sem a rokonoknak, sem a szomszédoknak. Senki­nek, érted? Az asszony ijedten bólintott. — Senkinek egy hangot se. Se rólam, se a barátomról. Ti­tokban jöttünk, különleges megbízatással. Egész Német­ország számára rendkívül fontos megbízatással, érted? Lizel ismét bólintott — Rozié alszik? — Igen. Csak az imént aludt el szegénykém. Olyan szörnyű volt az éjszakánk!... •— Hallgass rám figyelme; 29. Aszker minden idegszálát megfeszítve gondolkodott. Menjenek el mégis arra a har­madik címre, amely a legvég­ső esetre szól? De oda vonattal kell utazni, ök pedig csak az imént jöttek az állomásról, látták ott őket a Icátonai őr­sök, akiket minden bizonnyal még nem váltottak le. S rá­adásul arra a harmadik cím­re csak ő egyedül mehet. Mi legyen Herberttel? Ismét járókelők jöttek. Egy férfi kivált közülük, s oda­ment a pádhoz. — Kaphatnék egy kis tüzet? Aszker szótlanul vette elő gyújtóját. Lange kővémered- ten ült. — Menjünk! — határozta el magát Aszker. TIZEDIK FEJEZET Aszker a veranda végében állt, s látta, amint Herbert síró feleségét nyugtatgatta. — No, nyugodj meg, ne sírj — suttogta neki, miközben ha­ját simogatta, s zsebkendőjé­vel töröl gelte az asszony sze­gét és arcát. — Hogyan ... Hogyan tör­tént ez? — suttogta a nő; — Hiszen taHl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom