Észak-Magyarország, 1963. február (19. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-14 / 37. szám

Csfl«Srt31í, f!H53. február 14. ÉSZAK MAGY ARORSZAG s Küldöttek közgyűlésén Képviselők — képviseltek Amikor a megye 484 alap- «servezetében megválasztották a szakszervezetek megyei kül­döttközgyűlésének küldötteit, az a több mint másfélszázezer szervezett dolgozó fontolóra vette, ki képviselje, kik képvi­seljék őket a szakszervezetek legfelsőbb megyei fórumán. Olyan küldötteket választottak, akik nemcsak a szakszerveze­tek alapvető feladatait, — de az adott üzem, munkahely dol­gozóinak problémáit is jól is­merik. Ez a tapasztalat feljogo­sít egy következtetésre:^ ma­napság a különböző gyűlések részvevői meggondolják, kiket küldenek képviselőnek a fel­sőbb fórumokra. Mert a dolgo­zókat, a dolgozók érdekeit ná­lunk nemcsak a tanácsokban és a parlamentben képviselik, hanem más fórumokon is. Ilyen fórum volt nemrég a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsát újjá­választó megyei küldöttköz­gyűlés is. A Miskolci Pamutfonó mo­dern művelődési termének széksorai között jól esett szét­nézni, mert a több mint 200 ■szavazati, és a csaknem 30 ta­nácskozási jogú küldött között csupa olyan arcokat lehetett látni, akik a dolgozók érdekeit korábban is, és más fórumokon is jól, lelkiismeretesen képvi­selték. A felszólalásokat is jólesett végighallgatni. Túl a beszá­moló helyeslésén, szinte az összes felszólaló „odarakta” mondanivalója mellé saját szakmája, üzeme, vállalata, vagy munkahelye üzenetét is: ezt, meg ezt jól csinálta, jól csinálja a szakszervezet, ebben vágj' abban a kérdésben még Van javítanivaló... Vagyis, a küldött elvtársak jól képviselték választóikat. Színvonal—aktivitás— lényeg Gyorsabb előrehaladásunk­hoz, a még meglévő kisebb- nagyobb bosszúságaink eltün­tetéséhez a vezetés színvonalá­nak emelése legalább annyira szükséges, mint. éves terveink, vágj' akár az egész második öt­éves tei-vünk teljesítéséhez a dolgozók szorgalma, tehetsége és helytállása. Persze a vezetés színvonalának alakulása sok tényezőtől függ. A különböző vezető szervekben dolgozók ál­talános műveltségétől, szakmai hozzáértésétől és politikai tisz­tánlátásától — hogy csak a leg­fontosabbakat említsük. Éspe­dig minden vezető szerv, min­den tanácskozó és irányító tes­tületében. A szakszervezetek­ben is, mint a dolgozók követ­kezetes érdekvédelmi szerveze­tében. Aki végighallgatta a Szák­szervezetek Megyei Tanácsának beszámolóját az elmúlt két óv munkájáról, nemkülönben a feladatok körvonalozását, meg­állapíthatta, hogy o. szakszer­vezetek vezető szerveiben folyó irányító munka színvonala az elmúlt évek során sokat fejlő­dött. Ezt nemcsak abból lehe­tett megállapítani, hogy az SZMT értékelése a megye álta­lános helyzetéből indult ki; hogy elsődlegesen foglalkozott a szakszervezetek termelést irányító tevékenj'ségével; mun­kásvédelmi tevékenységével, a politikai és a kulturális nevelő munka helyzetének és felada­tainak elemzésével s a dolgo­zók közvetlen érdekvédelmi problémáival, hanem abból is, bőgj' a beszámoló, bár ismer­tette az eredményeket, került ■mindenfajta „lakkozást”. Ha lehet., a szakszervezeti munka fogyatékosságairól még alapo­sabban és elemzőbben beszélt, mint az eredményekről, s nagy értéke volt a beszámolónak az. hogy előretekintő volt. Erről különösen az a határozati ja­vaslat-tervezet tanúskodik, amit egy kollektíva jóelőre és alapos dmélyültséggel dolgo­zott ki; s a tanácskozás napján minden küldött rendelkezésére bocsátott. Egy jónak mondható beszá­moló után, amely úgyszólván mind a tizenhat szakszervezet összes lényeges problémáját érintette, a küldöttek aktivi­tása szinte természetes volt. A beszámoló után 28 küldött je­lezte, hogy hozzá kíván szólni. *— Csakhogy egy egésznapos tanácskozásnak is viszonylag szűk lehetőségei vannak — már ami az időt illejj. Tizen- két küldött kapott szót, s a közgyűlés határozata értelmé­ben a további felszólalásra je­lentkezettek írásban juttatták el véleményüket, észrevételei­ket, javaslataikat az újjává­lasztott Szakszervezetek Me­gyei Tanácsához. Ami az egész tanácskozás lé­nyegét illeti: jó tanácskozás volt. Nemcsak az értékes be­számoló, a tartalmas vita és az előremutató határozat, no meg az újjáválasztott Szakszerveze­tek Megyei Tanácsának össze­tétele miatt, de főleg azért, mert az egész közgyűlés újra és újra „szentesítette”, hogy a szakszervezet nem csupán egy tömegszervezet, a sok közül. Ahogyan felszólalásában Cse- terki Lajos elvtárs ezt meg is fogalmazta: „benne a munkás- osztály szíve dobog, a szakszer­vezetbe tömörült szervezett dolgozók a. párt legfőbb táma­szai. a VIII. kongresszus cél­kitűzéseinek megvalósításá­ban ...” Egy megfejtett rejtély Amikor megtudtam, hogy a szakszervezetek megyei kül­döttközgyűlését a Miskolci Pa­mutfonó művelődési termében tartják, töprengeni kezdtem: miért éppen itt? — A fonó- munkásokénál vannak nagyobb múltú, erősebb, több tízezer tagot tömörítő szakszervezetek is a megyében, mondjuk a bá­nyászok, a vasasok, vagy má­sok. Aztán, gondoltam, a me­gyei „rangsorban” létszám szerint sem a legnagyobbak közé sorolt üzem helyett meg­tarthatták volna a Lenin Ko­hászati Művekben, vágj' a Diósgj'őri Gépgyárban, esetleg másutt is. De ha már nem ott, köztudomású, hogy nemrég ké­szült el Miskolcon az SZMT monumentális új székhaza! Mi­ért nem ott? Miért; éppen a Pamutfonóba hívták össze a több mint 182 000 szervezett munkást képviselő küldötte­ket? így morfondíroztam és ke­restem a rejtélj' njritját, egé­szen addig, amíg be nem lép­tem a Miskolci Pámutfonó mo­dern, ízléses művelődési ter­mébe. Az első impresszió, s a ké­sőbbiek is, amikor a szünetben számos küldöttéi egj'ütt szét­néztem az üzemben, kezdték kezembe rakni a rejtély meg­fejtésének kulcsát. Cseterki Lajos elvtárs felszólalása a küldött közgyűlés vitájában megadta, pontosabban nevén nevezte a rejtély egész nj'itját. Többek között ezt mondotta: — Örülök, hogy a szakszer­vezetek megj'ei közgj'űlését éppen ebben a teremben tart­ják. Annak ellenére, hogy nemrég készült el a Borsod megj'éi dolgozókhoz méltó, új SZMT-palota, s ez is rendelke­zésükre állt volna, helyesen járt el a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa, hogy ebbe a te­rembe, ebbe az üzembe hívta össze tanácskozásra a szakszer­vezeti küldött el v társakat. Bizonyára körülnéztek, már ebben a teremben ... De néz­zenek szét az üzemben is. Ta­pasztalni fogják, hogy itt min­denütt „patikába illő” tisztasá­got és rendet találnak. Rendet, a gépek körül és egyre inkább szocialista rendet az emberek fejében, — sőt, a gazdasági mutatókat illetően is __ — Va gyis, aki még sohasem járt ebben az üzemben, az okvetle­nül jó tapasztalatokkal térhet vissza saját munkahelj'ére... A látottak alapján másoknak is ez volt a véleményük. — A Miskolci Pamutfonó fogalma lassacskán megegyezik ezzel a fogalommal: szocialista üzem. A küldöttek egy csoportja Szünetben, amíg a küldöttek nem „hivatalos” és nem „szer­vezett”, hanem az őszinte ér­deklődéstől és kíváncsiságtól fűtött, alkalmi üzemlátogatá­son vettek részt, a küldöttele egy-egj' csoportja alkalmi be­szélgetésbe elegyedett a terem­ben, a folyosón, vágj' éppen a „minden kritikát kibíró” üzemi fűszerbolt-büfében. Mert nehéz lenne eldönteni, hogy a válasz­tékban bővelkedő fűszer- és esemegebolt, amelj' presszógép­pel is fel van szerelve, valójá­ban fűszer-csemege üzlet-e vagy büfé-eszpresszó. De nem is ez a lényeg és néni erről akarunk itt szólni. A küldöttek egy-egy csoportja között kiala­kult alkalmi beszélgetésekről. En például az ózdi küldöttek egy csoportjával beszélgettem: vasasok, egészségügj'iek és pe­dagógusok nyilatkoztak a köz- gj'űlésről és néhány szakszer­vezeti problémáról. Antal Jó­zsef elvtárs, aki az Ózdi Ko­hászati Üzemek acélművében műszakos üzemvezető, hatá­rozottan helyeselte a beszámo­ló konkrétságát, tárgyilagossá­gát.. következetességét. Körül­belül azt fejtegette, hogy ná­lunk a jogok fii-tatása és az igények előterjesztése során egyesek még fordítva gondol­koznak. Jogaival nagyjából mindenki tisztában van ná­lunk, él is ezekkel a jogokkal, ami pedig az igényeket illeti, természetesen ezek állandóan növekszenek. — A kötelessé­gekről ritkábban és kevesebb szó esik még. Pedig igényei­nek fokozottabb kielégítésére is elsősorban annak van joga, aki a kötelességéről sem fe­ledkezik meg! A beszélgetés részvevői közül többen, mint például Rónai György kohó- mérnök, az Úzdi Kohászati Üzemelt műszála fejlesztési osztályának előadója, Válóczi Elek szb-elnök, Horváth Ist­vánná, a központi karbantartó gj'árrészlegek tekercselő üze­mének dolgozója, vágj' Buda Jánosné, a számlaellenőrzési osztály dolgozója és Szecska Miklós, a finomhengerműi kö­zépsor hengerésze is helyesel­te azt a felfogást, hogy nem gondolkozhatunk „fordítva”... Antal elvtárs még azt Is meg­említette; önül, hogy a beszá­moló jelentőségének megfele­lően foglalkozott a szocialista munkabrigád mozgalom idő­szerű kérdéseivel, s a szakszer­vezetek szocialista tudatfor­máló tevékenységével is. — Tóth Zoltánná üzemorvosi ápolónő, az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének tagja, azt fejtegette: helyeslem, hogy sok szó esett ezen a tanácsko­záson a munkásvédelemről, a szó közvetlen jelentése szerint is. Vagyis, hogy a szakszerve­zetnek a jövőben még nagyobb gondot kell fordítania a bal­esetek megelőzésére, elhárítá­sára, a dolgozók következetes egészségvédelmére. Mindez csupán egy „nem hivatalos tanácskozás”, kis, alkalmi beszélgetés részvevői­nek véleményéből, problémái­ból ad ízelítőt. — Feltételez- hetően a többi csoportok is hasonló problémákról beszél­hettek. Lyuk a kiskanálon A „vendéglátók”, a Miskolci Pamutfonó kollektívájának fi­gyelmességét, az egész rendez- vénj' kitűnő szervezését nem­csak a közgyűlés elnöke dicsér­te és köszönte meg a tanács­kozás végén, hanem — meg­látásom szerint — szinte va­lamennyi küldött elégedett volt, s az elnök jogosan beszélt e tekintetben is a küldöttek nevében. Sok minden tetszett ezen a tanácskozáson. Bele­értve a kulturált körnj'ezelet, az Ízléses, egyszerű dekoráci­ót, a szakszervezeti munka egész lényegét kifejező egyet­len lenini idézetet, hogy tud­niillik „A szakszervezet nevelő szervezet, az összefogás, az oktatás szervezete: iskola, a vezetés, a gazdálkodás iskolá­ja, a kommunizmus iskolá­ja. — De még az olyan „hét­köznapi” apróságok is nagyon tetszettek, hogj' a tanácskozás szünetében kitűnő feketekávét lehet inni az üzemi „fűszer­presszóban”. Az utóbbi vonat­kozásban csupán egyetlen ap­róság ütött szeget a fekete hó­dolóinak fejébe: az az icike- Pifiké kis lyuk, a kicsike kis kávéskanál kellős közepén . .. — Voltak, akik meg is kér­dezték az egyébként bájos, elő­zékeny és udvarias kiszolgá­lótól: — Tessék mondani, ez mire jó, és mi célt szolgál? ö pedig kicsit zavartan vá­laszolt: — Tetszik tudni. így talán kevesebbet visznek haza belő­le... — S akkor én egy kicsit restellkedtem, hogj' korábban azt írtam: a Miskolci Pamut­fonó fogalma lassacskán meg­egyezik ezzel a fogalommal; szocialista üzem. Pedig válto­zatlanul ez a véleményem! Több bizalmat elvtársak az emberek iránt, még az ilyen apró kérdésekben is!... A bizalomra becsületesség a válasz..; Csépánjn Lajos Edelényi beszélgetés Ezen az estén népes volt az utca. A lcucsmás emberek és a fejkendős lányok a kultúrház felé igyekeztek. Idősek is, meg fiatalok is. Többségükben tsz- tagolc az Alkotmányból és vá­járok az Edelényi Bányaüzem­ből. Jó félóra volt még a válasz­tási nagygyűlés megkezdéséig. A község lakosai kis csoportok­ba verődve beszélgettek a kul­túrház előcsarnokában és a nagyteremben. A szomszéd he lyiségben — amelj' egyébként a klubszoba szerepét tölti be — öreg diákok tanultak. Egy ki­sebb szobában pedig KISZ-ta- gok olvasgatták a délelőtt ér­kezett új könyveket és a leg­frissebb újságokat. Az irodában 'Dojcsák János elvtárs, a megyei pártbizott­ság titkára beszélgetett az ede- lényiekkel. — Hogyan halad a tavaszi munka? — kérdezte Galkó Lajostól, az Alkotmány Tsz elnökétől. — Már túl vagyunk a zár­számadáson, s most minden fi­gyelmünket és erőnket a ta­vaszi munkák jó előkészítésé­re összpontosítjuk. Az időjárás is megenyhült egy kicsit, s így kedvezőbb a helyzet. Igaz, ren­geteg munka vár ránk ... Imre József, a járási párt- bizottság titkára a bányaüze­mek munkájáról beszél. — A hónap elején manapság is van egy kis elmaradás, és ez szüli azokat a bizonj'os hóvé­gi hajrákat”, amelyekről sze­retnénk leszoktatni az embe­reket, A járás területén van néhány akna, ahol szinte rend­szer lett a harmadik dekádos munka. Teljesítik a tervet, de nem egyenletes a termelés, s ez nem szül jót, különösen mosta­nában, amikor mindennap úgy kell a szén, akár a falat ke­nyér. Közben megtelt a kultúrte­rem. Az elnökség elfoglalta he- Ij'ét — s Dojcsák János elv­társ, a nagygyűlés előadója né­hány meleghangú, közvetlen szó után rátért a választás je­lentőségének méltatására. .Tólesett hallani, miként fe.i­zött. s valahogj' az az érzése támadt, hogj' az utóbbi egye­nes folj'tatása az előbbinek — csak éppen a hallgatóság na- gj'obb. De a szavak éppoly egyszerűek, mintha nem is szó­noki emelvénj'röl, hanem ké~­Az edelényi fiatalok érdeklődéssel hallgatják Dojcsák János elv- társ szavait. Foto: Hargittai lődött az edelényi járás ipara és mezőgazdasága az utóbbi esztendőben, s milj' nagyszerű perspektíva távlatai bontakoz­nak ki a jövőt illetően. Ez olj'an számvetés is volt. Szám­vetés arról, hogyan dolgoztak a tanácstagok, miként tevé­kenykedtek a munkásokból, parasztokból lett képviselők. Beváltották-e a 4 esztendővel korábban táplált reményeket, méltók-e a további bizalomra. Amint hallgattam Dojcsák elvtárs szavait, átvillant ben­nem egy mondat, amellyel be­szédét kezdte; nem szónokla­tot, nem is ünnepi beszédet akarok tartani. — beszélgetni jöttem Edelénj'be. Beszélgetni hétköznapjainkról, örömeink­ről, gondjainkról. Az ember akaratlanul is ösz- szehasonlítást tett a gyűlés eleji beszélgetés és a nagyte- remben elhangzó szavak kö­fogásnyi távolságról hangza- nának. Iij'enek a mi nagj'gj'űléseink — beszélgetések a néppel. — paulovHs —­Befejeződött a KGST tudománves- és műszaki tuiíatasohal összeiiangció bizottságának ülése A KGST tudományos és mű­szaki kutatásokat összehangoló bizottsága február • 6-tól 8-ig ülésezett a szovjet fővárosban. Az ülésen a KGST tagállamai­nak küldöttségei vettek részt; A bizottság megvizsgálta a tudományos és műszaki kuta­tások további fejlesztésének kérdését, az 1963. évre vonat­kozó munkatervet, s megfelelő határozatokat hozott — jelenti a TASZSZ,. Tanáccsal, jó szóval... LÉVÁT ISTVÁNT MINDEN Diósgyőrhöz fűzi. Ott született, abban az utcában, ahol ma is lakik, a DIMÁVAG-ban volt tanuló, ma is a Diósgyőri Gép­gyárbab dolgozik, 1942 óta. Több mint húsz éve. Ismeri a gyárat, ismeri az emberek leg­nagyobb részét. Ha végigmegy a gyár udvarán, sokan köszön­nek neki. Arcról mindenkit is­mer, de a nevüket már nem tudná valamennyiüknek felso­rolni. Van köztük olyan, aki a mestere, munkatársa volt va­lamikor, s olj'anok is akadnak, akiket már ő oktatott a mester­ség szépségeire, fortélyaira. — Én ezt a gyárat 45-ben sokadmagammal a tíz körmöm­mel kapartam ki a romok kö­zül, megtanultam küzdeni ér­te, hát hogyne szeretném! A magaménak érzem, s köteles­ségemnek azt;, hogj' vigyázzak rá. Ezek ismeretében azt hihet­nénk, hogy Lévaj' István idős — de legalábbis javakorabeli férfi —, pedig még fiatal, mind­össze 35 éves. S most utcájá­ban. a diósgyőri Mária utcában, Miskolc harmadik kerületének egj'ik tanácstagjává jelölték. Bizonyára azért, mert ismerik, tudják, hogj' alkalmas erre a feladatra. A jelölőgyűlésen sok prob­léma, elintéznivaló felvetődött, Lévaj' István- szorgalmasan fel­jegyezte füzetébe. Sokan pa­naszkodtak az utcában műkö­dő homokbányára, mely éjjel­nappal zajt csap, s zavarja a fáradt gyári dolgozók pihené­sét. Lévay István már most nagy felelősséggel beszél lakótársai ügyéről. — Bizonj'ára eljönnek majd hozzám személyes dolgaikkal, panaszaikkal is az emberek, s én mindig azon leszek, hogy akinek szükséges, elintézzem ügyét, másoknak tanáccsal, jó szóval adjak megnyugtató vá­laszt. A kötelező beszámolókon kívül is beszélgetek majd az emberekkel, elmegyek hozzá­juk, úgy talán jobban kinyílik a szívük. Lévay István felelősséget érez az emberek iránt, minden ügyet személyes ügyének, min­den sérelmet sajátjának érez. S nem tud elmenni szótlanul egyes dolgok mellett. Azok kö­zé az emberek közé tartozik, akik mindig, minden körülmé­nyek között megmondják véle­ményüket, bárkinek. A családjára terelődik a szó. Az asszonj'ra, s a két kis­lányra — az egyik már harma­dikos. a másik még csak jö­vőre lesz iskolás — s a kis ott­honra, ahol az asztalon, az ebéd mellett ott találja az új­ságot— — Ezzel kezdem, addig nem is eszem, amíg az újságból legalább a címeket el nem ol­vasom. Leginkább a politikát, s a sportot szeretem. A rádió­ban leginkább az irodalmi műsorokat hallgatom. Televízi­óm nincs, de sokszor nézem a műsort, hiszen mindig meghív valamelyik cimbora. S nagyon szeret olvasni. Mó­ricz Zsi gmond a kedvence. Most' rendélté még Móricz műveinek új kiadását. Aztán visszakanyarodik is­mét az üzemhez. Lelkesen be­szél a nagygyűlésről, melyet Kádár elvtárs tartott a Diós­gj'őri Gépgyárban. — Tudja, az a közvetlen hang, a beszédében felbukkanó jóízű humor, nekem az tet­szett. Az emberek képesek vol­tak egész idő alatt lábujjhe- gj'en állni, csakhogj' jobban láthassák. — S befértek midnyájan ab­ba a csarnokba, ahol Kádár elvtárs beszélt, hiszen más gj'árak, üzemek képviselői is eljöttek? KISSÉ MEG IS sértődik, úgy válaszol: — Mi ne fértünk volna be?! Hiszen nekünk tar­totta! Gy. K. Akadályozzuk meg a belvizek pusztításait! A z olvadás nagy veszéllyel fenyegeti megyénk őszi vetéseinek jelentékeny részét, sőt egyes községek belterületét is. A hosszú ideig tartó kemény fagyok kö­vetkeztében mindenütt vastag jégpáncél borítja a patako­kat, kisebb vízfolyásokat, az átereszek, az alacsonyabb hidak a legtöbb helyen eldugultak, s befagytak a zsilipek és a tiltok is. A nappali olvadások következtében sok helyen már most is a befagyott patakok jegén rohan a víz, s kilépve a sekély mederből, a szántóföldekre ömlik. Az Eszakmagyarországi Vízügyi Igazgatóság minden intézkedést, megtesz, hogy az állami kezelésben lévő, nagj'obb vízfolyásokon biztosítsa a bólé levonulását. Nem­csak a nagy teljesítményű belvízátemelő szivattyútelepek állnak mindenütt készenlétben, hanem számos hordozható szivattyú is rendelkezésre áll. A közeli napokban a hegyek­ből várható hatalmas mennyiségű hóié elleni védekezés azonban csak akkor lesz eredményes, ha maguk a községi tanácsok és a termelőszövetkezetek is megtesznek minden szükséges intézkedést. A mezőkövesdi községi tanács, amelj' idejében fel­ismerte. a veszélyt, máris munkához látott, hogy meg­akadályozza a belvizek pusztításait. A községi tanács köz­erő igénybevételével, az egész lakosság összefogásával meg­kezdte a vízlevezető árkok, átereszek víztelenítését, a hidak aljának kitisztítását. A zsilipek és tiltok környékét is megtisztítják a jégtől, a vízfolyásokból eltávolítják a jeges áradat levonulását akadályozó jégdugókat, rozsét, nagyobb köveket is. Mindenütt igen sürgős intézkedésekre van szükség. Egj'eilen napot sem szabad várni, mert különben ezer holdakat fenyeget súlyos vízkár. Több községben, mint például Mezőnagymihályon, már a legutóbbi gj’ors olvadás is súlj’os károkat okozott. Pedig ha idejében eltávolították volna a patak medréből a víz leíblj’ását akadályozó fákat« bokrokat, nem égj' esetben a mederben lévő rozsét, vagy léckerítéseket, megtakaríthatták volna az éjszakai árvéle- kezcst és nem érte volna kár a községet. C gyetlen falunak, egyetlen termelőszövetkezetnek sem *■> lehet mindegy, hogy mi lesz a laposokban és a bel­vizes területeken lévő őszi vetések sorsa. Sok milliós érté- kekrőL saját kenyerükről van szó!

Next

/
Oldalképek
Tartalom