Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-20 / 16. szám

3

eszakmagyarorszag

Vasárnap, 1963.' jann&r 3®.

Az NSZEP

kongresszusán...

(Folytatás az 1. oldalról.) ák az uralkodók. A kulturális tömegmunka jó eredményeket hozott. Ezután foglalkozott a politikai vitákkal, amelyek az utóbbi hónapokban a művészek körében megindultak és amelyeknek néhány szóvivője a párt tagja.

Rámutatott, hogy a viták a szocialista alapelvek ellen irányultak, alapjában a világszemlélet körül forogtak. Bírálatát e vitákról azzal zárta, hogy le fogják belőlük vonni a személyi következtetéseket. Edith Baumann, a Központi Bizottság titkára méltatta annak jelentőségét, hogy vezető tevékenységét a párt termelési ágazatok szerint fogja gyakorolni. Felszólalása végén idézte a szervezeti szabályzatot, amely szerint a párttagoknak kötelessége a határozatok végrehajtása, kötelesek harcolni a polgári ideológia ellen. Bírálta Willi Bredel író- rak, a Német Művészeti Akadémia elnökének felszólalását, mert nem tapintott rá a művészek körében folyó vita . lényegére.

Heinz Such, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja bírálta a dogmatizmus, a szektásság, a bürokratizmus, a lélektelen ügyintézés jelenségeit.

Beszélt arról is, hogy a munkaerkölcs megjavítása nagy lehetőségeket tárna fel az iparban.

Szünet után a szervezeti szabályzattal foglalkozó kongresszusi bizottság tett jelentést, majd szavazásra került sor. A kongresszus az új szervezeti szabályzatot egyhangúlag elfogadta.

Enyhülés érkezeit u Földközi- tengerről*, de Európa nagy területein szombaton' még hóviharok tomboltak

Szombaton valamelyest enyhült a hideg Európa-szerte, de nagykiterjedésű területeken újból hóviharok tomboltak.

Felsó-Ausztriában a viharos széllel kísért havazás több méter magas torlaszokat emelt az országutakon és a vasútvonalakon. Több személyvonat elakadt a hóban. Az országutakon százával vesztegelnek az autóbuszok és a személyautók. A vihar sok helyen kidöntötte a táviró- és távbeszélő oszlopokat. Számos község teljesen elszigetelődött a külvi!á"lól.

Jugoszláviában a második napja tartó erős havazás jelentős fennakadásokat okoz a vas- xíti és a közúti közlekedésben. Belgrádtól délre az országutak nagy része járhatatlan. A fővárosban mínusz 10, mínusz 17 fok hőmérséklet mellett metsző széllel kísért hóvihar tombol. Az Adriai-tenger partjáról is hóviharokat jelentettek. A szél sebessége elérte az óránként 110 kilométert.

Észak- és Közép-Olaszor- szágban havazás váltotta fel a múlt napok esőzéseit. Nagy területekről jelentetlek fennakadást a közlekedésben és az áramszolgáltatásban.

Genfben a 48 órája tartó

szüntelen havazás teljesen megbénította a közlekedést.

Párizsban szombaton mínusz 12 fokot mértek. Ilyen erős hi degre 1940 óta nem volt példc a francia fővárosban.

Csereüzlet

I §z®s’a isla demakrára fórumai

Megycszeríe folynak a tanácstagok és az országgyűlési képviselők jelölőgyíílc- sei. Eddig több mint négyezer jclöiőgyűiés zajlott le megyénkben,

Az eddigi tapasztalatok szerint a jelölőgyűiesek betöltik fontos szerepüket, s ahol pártszervezeteink és a népfront-bizottságik gondosan előkészítőitek azokat, a szocialista demokrácia igazi fórumainak bizonyultak. Nemcsak azért, mert a ,je- löIőgyűléseUcn tízezrek

vesznek részt és tájékozódnak az országos és a helyi kérdésekben, de sokkal inkább azért, mert a résztvevők számonkerik cs ellenőrzik a régi tanácstagok és képviselők munkáját, s őszintén elmondják róla véleményüket, dicscrőon, vágy marasztalóén. Elmondják mindazt, amivel az elmúlt négy esztendő során elégedettek voltak és azt is, ami még gondot, problémát okoz.

A jelölőgyűl esek résztvevői sok helyütt ennek megfelelően ítélik meg azokat is. akiket a népfront-bizottságok újra jelölteknek javasolnak. Ezek általában köztiszteletben álló emberek és legtöbbjüket nagy egyetértéssel újra is jelölik. De az eddig lezajlott jelülőgyűléseken arra is volt több példa, hogy nem választották meg újra jelöltnek azt, aki az elmúlt esztendők során visszaélt a bizalommal. Az ilyen jelöltek helyett mást választottak.

Tapasztalható,' hogy a jelölt személyét illetően általában igényesek a választók. S ez helyes is. Éppen ezért ott, ahol még ezután kerül sor a jelöl ö'rvűlésekre, a népfront-bizottságok körültekintő, gondos munkájára van szükség ahhoz, hogy valóban az arra legérdemesebb és legrátermettebb személyeket hozzák javaslatba.

Pártszervezeteink, a tanácsok, s a Hazafias Népfront aktivál világosítsák fel mindenütt a választópolgárokat, a jelölőgvfllőseit résztvevői (, hogy a mi választási rendszerünkben, a ’e!ö'ügyülése- ken végzett lelkiismeretes munka, a jelölt személyének gondos kiválasztása biztosítja elsősorban a szocialista demokrácia érvényesülését.

(cs)

Bahamától

— Öregem, ha elintézi, hogy itt maradhassak az előszobában, nem leszek hálátlan magához a piacon!

(Enürőűi István rajza)

„A JELENLEGI bizonytalanságban semmilyen kereskedelmi szerződés sem köthető, nem dönthetjük el véglegesen sem leül-, sem hadfelszerelési politikánkat. Semmire se megyünk, mert nem tudjuk, hová tartunk." Az angol kereskedelmi kamara véleményét tolmácsolta ilyenképpen az angol sajtó legutóbb, nem sokkal azután, hogy Macmillan kénytelen volt beadni a derekát Kenncdynek Bahamában az önálló angol atomfegyverkezés ügyében, és az Európai Közös Piachoz való csatlakozás ügye Is ott nyugszik még mindig elintézetlenül a brüsszeli tárgyalófelek íróasztalán.

Ha a bahamai tárgyalások nem mutatták volna meg elég nyíltan, hogy az USA mennyire más elgondolások szerint irányítja külpolitikáját számos kérdésben, mint Anglia, akkor azóta Kennedy nyilatkozata még jobban megmutatta. Az a nyilatkozat, amelyet az elnök Palm Beach-i nyaralójában tett, az angol és amerikai sajtó képviselői előtt, leszögezve: „a kongói probléma olyan súlyos, hogy senki sem tudja előre megmondani, hová vezethet. Mi azonban olyan politikát csinálunk, amely bizonyos fokig eltér Angliáétól, és bizonyos fokig más államokétól is, mert szorosabban támaszkodunk az Egyesült Nemzetekre.”

A kongói kérdésben ugyanis

nincs szó másról,- minthogy Csőmbe mögött az Union Miniére áll, amely a Tanganyiká- ban működő angol társasággal karöltve, 1D0G óta aknázza ki Katanga róz- és kobalt-, valamint legújabban urániumbányáit is.

A NYOLC MILLIARD belga frankot kitevő. tőkével rendelkező angol, belga és francia érdekeltségű Union Miniére érdekeinek legfőbb őre Kalan- gában az a Csőmbe, aki ilyen hátvéddel rendelkezve, dacolt mostanáig az ENSZ határozataival is. Miután az amerikaiak ebben a vállalkozásban kevésbé érdekeltek, így érthető, hogy ők — lóverseny-nyelven szólva — a kongói központi kormányra „teltek”, mert ez meg „az ő asztaluk”, amióta Lumumbát meggyilkolták.

A legfrissebb kongói események azt bizonyítják, hogy az USA az ENSZ fügefalevelével takarózva, igyekszik érvényesíteni akaratát, akár az angol és belga érdekeltségek rovására is. És Anglia éppen úgy engedményre kényszerül itt is, mint a Skybolt-rakéta ügyében, Bahama szigetén.

Ebben a nehéz helyzetben éri Angliát az az újabb pofon, amelyet az Európai Közös Piacba való belépése során Brüsszelben kell már hosszabb ideje elszenvednie. A bécsi Volksstimme szerint a brüsz- szeli tárgyalásokon „nem is két partner harcol a ringben, hanem mindenki mindenki ellen. Sőt. még a kívülállók is — mint például Amerika •— be-beüt- nek egyet hátulról”. Az a helyzet ugyanis, hogy négy elgondolás áll szemben egymással- Először is De Gaulle-é, aki a.- amerikai fölényt akarja parírozni a Közös Piaccal, aztán Adenauer é, aki lényegében azonos álláspontot képvisel De Gaulle-val, de bizonyos megszorításokkal az USA érdekében. Az Egyesült Államok azért támogatja Angliát, hogy ellensúlyozza a Párizs—-Bonn tengelyt, elvégre Macmillan Bahama szigetén annyira behódolt Kennedynek, hogy most már megbízható „alattvaló”. Anglia viszont legújabban egy London—Róma tengellyel szeretné ellensúlyozni a Párizs —Bonn tengelyt, no és persze, az amerikai túlerőt is. Róma azonban Angliát a Benelux államokkal együtt szeretné partnernek, hogy legyen mire támaszkodnia a London—Róma tengelyen beiül.

Ilyen előzmények után kerül sor február elsején Macmillan római útjára. Ezt előzi mag Fanfani olasz miniszterelnök: washingtoni útja. A római La. Stampa szerint ugyanis, „an olasz—amerikai tárgyalások lé nyege az angol—olasz szolida ritás De Gaulle hajthatatlan ságának ellensúlyozására. Nem szabad kizárni a számításból, hogy Kennedy profitálni akar az olasz szolidaritás hangsúlyozásával a De Gaulle-ra nehezedő presszióból, De Gaulle-t ugyanis ebben az esetben an elszigetelés veszélye fenyegeti. Ugyanekkor Olaszország a washingtoni tárgyalásoktól egyéni érdekeinek biztosítását reméli.”

De Gaulle ugyanis, miként a konzervatív Yorkshire Post című angol lap írja, „nyilván nem örülne annak, ha Anglia az USA vazallusa lenne, de még jobban elkeserítené, ha az Európai Közös Piacon belül Amerika politikáját képviselné." Macmillan tehát „kény szerítve van" a római útra — ahogy a francia Liberation). megjegyzi —, az olasz kormán;; viszont úgy véli, hogy Anglia megfelelő partner lenne a Párizs—Bonn tengely szupremá- ciájának ellensúlyozására.. El azonban csak akkor jelent komoly nyereséget a jelenlegi olasz „balközép” kormányára, ha Anglia nemcsak a francia —nyugatnémet óhajok szerint igazodik a Közös Piacon belül hanem önálló elgondolásokat is képvisel.

MINDENNEK megtárgyalására utazik Macmillan Rómába, majd olasz megbízott Washingtonba, kérdés azonban, hogy a nyugatnémetekre ugyancsak támaszkodó USA hogyan tud rendet teremteni nyugat’i szövetségeseinek önállósági tő-i rekvései között. Mégpedig úgy, hogy a kecske is jóllakjék és C káposzta is megmaradjon, Uncle Sam érdekeit össze lehessen hangolni a nyugat-európai érdekekkel.

mm is#®

|

sípos gyula:

30.

ftótaszó

Ki kezdte a nótát? Ketten is kezdték egyszerre, de sehogyse tudtak egyenesbe jutni, mert az egyik azt fújta: „Ha kimegyek a temető mély árkába..

— a másik meg: „Asszony lesz a lányból, bimbóból a rózsa. .Fújták, fújták csatlakozásra várva, ki-kit győz le alapon, míg végül Seres a gyakorlott békéltető mozdulatával szélesen elébük kaszált:

—- Hamis! — döbbentette meg a szólistákat. — Hamis. Majd én megadom a hangot. És kis dünnyögés után belekezdett:

—• Réten, réten, sej a nagy- szőllősi réten,

Elvesztettem a zsebrevaló késem,

Késem után a karikagyűrűmet,

Azt sajnálom, nem a régi szeretőmet...

Igaza volt Seresnek, senk,- se gondolt már a témető mély árkára, de még a bimbózó és elnyíló rózsára sem, ezt a dalt mindenki tudta, zengték tele tüdővel, még a temetőárkos is Olyan buzgalommal, mintha

Jánosnak változik a nótája,

ha ő egyszer belemelegszik a dalolásba, azt kezdi el, mit szíve szerint éppen érez. Kati már sok változatot ismert, régebben a „Lányoknak az ágya,

rozmaring á lába

__” aztán a

„Nag

yszőllősi lány..meg milyen szép volt az is, hogy „Kényes az én lovam szája, nem szokott a más kútjára ..

Most Kati nézi, hogy János öleli Keceli Feri vállát és amikor végetér a nóta, már ismételték utolsó két sorát is, akkor föl tart ja kezét, hogy még- egyszer és kezdi is már:

— Két út van előttem ;: a

És még egyszer és újra még

egyszer.

De a nóta végén a hűség cseng ki szerető ellágyulással, találkozik a tekintetük, János mosolyog és variálja is:

— Egyiktől búcsúzom piros pünkösd napján,

A barnától, a csalfától halálom óráján.

Milyen egyszerű ez így, dalolva, baráti karok között és p dívány sarkán ott ül az ő szép felesége, az előbb még valami nyugtalanság volt a szemében, de most mosolyog hálásan és ellágyulva, és egyszerre lányos-fiatal lesz ettől a mosolygástól.

A dal végetér, még nem kezdenek újat, nem tudják, jön-e a még-egyszer, szinte áll a levegőben az utolsó hang, a pillanat, mely folytatását várja, egy darab örökkévalóság, mint

férfi hangok közé, Keceli Feri félre tolt egy széket, egyik karjával Jánost ölelte, másikkal Bereczet, úgy zenditett rá:

— Két út van előttem, Melyiken induljak.

Kettő a szeretőm,

Melyiktől búcsúzzak ;, s Katin valami forróság futott

végig. Ismerte Jánosnak azt a szokását, hogy váltogatja a nótáját. Más embernek egy nótája van élete végéig, szegény boldogult édesapja mindig csak azt kezdte, hogy:

— Túr a disznó, túr a mocsár szélen,

Tartottam én szép szeretőt régen...

Az öreg Lovas biztosan most is jön majd a kakukmadárral, Szőke István a kéknefelejccsel, Berecz elénekli még a bőgős nótát, hogy: „A szőllősi tóban van egy bóka...” — és brum. inog hozzá, mintha bőgő volna. Seres, az újságíró meg — mórt volt már náluk szüreten, pincesoron is — vagy a zsoltárral hozakodik elő: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” — vagy csöndesen, de egész csöndesen valami kommunista dalt kezd, leginkább azt, hogy: „Föl vörö- sök, proletárok...!;

azonban tovább folytatódott a

havazás.

Az enyhülés elsősorban a magasabb légrétegekre szorítkozik, s felhfísödésben, újabb havazásban nyilvánul meg. A kemény hideg kissé visszavonult ugyan, olvadásra azonban egyelőre nincs kilátás. Vasár- nan reggelre a felhősödés előreláthatólag az erresz országra kiterjed, az északkeleti vidékek kivételével. A hajnali hőmérséklet általában mínusz 5—10 fok körül lesr északkeleten eléri még a mínusz 15— 20 fokot. Az erősebb havazás zónája valószínűleg megmarad a délnyugati vidékeken de kisebb hóesés várható az ország más vidékein is. A nappali hő- mérsékleti maximumok mínusz 5—10 körül alakulnak ki. Mivel a jelenlegi keltti szél erős marad, hófúvással, kisebb torlaszkénződéssel is számolnunk kell.

A La Manche-csatornán szombaton viharos szélvész tombolt. Az összes személykompokat leállították. A hajózást ezenkívül késlelteti az angol kikötő eljegesedése is.

Lengyelországban fokozódott a hideg, egyes helyeken mínusz 30 fokot mértek.

Csehszlovákiában is tovább tart az erős hideg és sok helyről jelentettek hófúvásokat. Az ország több részében mínusz 22 fokot mért"k. A közlekedésben fennakadások vannak.

Nyvqat-N émctorsz&g nagy- kiterfedésű területein hóviharok tomboltak szombaton. Az utak ielentős ré^ze járhatatlan és több községet elvágott a külvilágtól a hó. Wnldmün- chen és Cham között a Bundeswehr katonái dolgoznak, hogy kiszabadítsanak egv hóban elakadt személyvonatot.

Szombaton Európa legmelegebb pontja Svédország volt.: Az ország nagy területein alig egy-két fokkal maradt a fagypont alatt a hőmérséklet. Dél- Svédországból viszont még erős hideget és újabb, sarkvidéki eredetű légtömegek beáramlását jelentették.

A Baleári-szigetek és Szardínia közti térségben az utóbbi napokban képződött ciklon- rendszer enyhe tengeri levegőt áramoltat az európai kontinens fölé. A magasabb légrétegekben „támadó” enyheség szombaton elérte Franciaország déli területeit, a Pó-síkságot, az Alpok vidékét, Jugoszláviát, Magyarország délnyugati területeit és Romániát.

Hazánk légterébe a szombatra virradó éjszaka érkezett ■meg a „felmentő” áramlat, s szombaton délig a Baja—Sopron vonalig hatolt előre. A változást erős felhőképződés kísérte, így csökkent a kisugárzás, észrevehetően enyhült a hideg. A Meteorológiai Intézet központi előrejelzési osztályán jellemzésül elmondották, hogy például Budapesten pénteken este mínusz 13 fokot mértek, hajnalban pedig már csak mínusz 9 fokos volt a fagy, Ugyanígy Miskolc és Debrecen vidékén is 4—5 fokot. enyhült a hideg estétől reggelig, Az ország déli és délnyugati megyéiben már a szombatra virradó éjszaka új hóréteg képződött. A reggelig hullott hó csapadékértéke 1—4 milliméter között váltakozott, napközben

i

a pompéji katona mozdulata, a borostyánkőbe fagyott bogár szárny rebbenése, mint ami-; kor a film elakad, s a szerep-: löknek fennmarad a keze a le-' vegőben, a kicsordult csepp nem hull le, a mosoly megül az arcon és még a kiáltás is megáll félúton a száj és a fül között. Mintha ilyen pillanat iött volna, hogy aztán annál elevenebben peregjen tovább a! kép, a mozdulat, a hang, az áradó zsivalygás.

Egy pillanatra mindenki odanéz: Szenthe Tibor áll az ajtóban sápadtan, bizonytalanul, mögötte pedig kipirultan és kissé riadtan Szenthe Sári-I Ica.

Jöttek ők ide máskor is, hi-; szén rokonok és még azóta is, hogy Kati gyanakszik, éppen emiatt nem szabad elmaradni, elkerülni a házat. Éppen az adna tápot a pletykának, ha kerülnék egymást, vagy haragot mutatnának. Most mégis várat-; lan volt megjelenésük.

— Tibi! — indította el újra Keceli Feri egy kiáltással az álló képet, mely talán egy másodpercig sem állott, mégis megdöbbentően érzékelhető volt. Mindenki érezte. Akik tudtak a pletykáról: azért, akik nem tudtak, azokat a sápadt magas férfi, a koma, az ivo- cimbora megjelenése hökkentette meg, s mögötte a szépasz- szony, akin minden férfi rat lafelejtette kissé a szemét. Kati Rikoltani szeretett volna, amikor meglátta őket az ajtóban, (Folytatjuk.)

most ismert volna igazán magára.

— Elnökhelyettes elvtárs! Ne udvarolion már annyit, mondja a nótáját!

— Hideg szél fúj. édesanyám, adja ki a kendőm,

Még az éjjel fölkeresem a régi szeretőm ...

Ezt se lehetett abbahagyni, mert:

— Ellőtték a jobb karomat, folyik a piros vérem ...

Már senkit se kellett nótá- zásra buzdítani rendet se kellett tartani, tartották a rendet a dalok, melyeket mindenki ismert, mindenki átvett és nem volt többé nótamester, kezdeményező se. mintha egyakarat- tál folytatták volna, hogy:

— Szépen úszik a vadkacsa a vízen,

Szépen delel a gulya a réten,

Szépen szól a csengő a nyakába.

Tied leszek én babám nemsokára ...

Aztáff lélegzetfogyásig:

— Hej Dunáról fúj a szél,

Feküdj mellém, majd nem ér,

Dunáról fúj a szél...

Már álltak körben az asztal mellett, karjukat nyújtogatták, asszony szopránok vegyültek a