Észak-Magyarország, 1963. január (19. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-20 / 16. szám

3 eszakmagyarorszag Vasárnap, 1963.' jann&r 3®. Az NSZEP kongresszusán... (Folytatás az 1. oldalról.) ák az uralkodók. A kulturális tömegmunka jó eredményeket hozott. Ezután foglalkozott a politikai vitákkal, amelyek az utóbbi hónapokban a művészek körében megindultak és ame­lyeknek néhány szóvivője a párt tagja. Rámutatott, hogy a viták a szocialista alapelvek el­len irányultak, alapjában a világszemlélet körül fo­rogtak. Bírálatát e viták­ról azzal zárta, hogy le fogják belőlük vonni a sze­mélyi következtetéseket. Edith Baumann, a Központi Bizottság titkára méltatta an­nak jelentőségét, hogy vezető tevékenységét a párt termelé­si ágazatok szerint fogja gya­korolni. Felszólalása végén idézte a szervezeti szabályza­tot, amely szerint a párttagok­nak kötelessége a határoza­tok végrehajtása, kötelesek harcolni a polgári ideológia ellen. Bírálta Willi Bredel író- rak, a Német Művészeti Aka­démia elnökének felszólalását, mert nem tapintott rá a mű­vészek körében folyó vita . lé­nyegére. Heinz Such, a Központi Ellenőrző Bizottság tagja bírálta a dogmatizmus, a szektásság, a bürokratiz­mus, a lélektelen ügyinté­zés jelenségeit. Beszélt arról is, hogy a mun­kaerkölcs megjavítása nagy lehetőségeket tárna fel az iparban. Szünet után a szervezeti szabályzattal foglalkozó kong­resszusi bizottság tett jelen­tést, majd szavazásra került sor. A kongresszus az új szer­vezeti szabályzatot egyhangú­lag elfogadta. Enyhülés érkezeit u Földközi- tengerről*, de Európa nagy területein szombaton' még hóviharok tomboltak Szombaton valamelyest eny­hült a hideg Európa-szerte, de nagykiterjedésű területeken új­ból hóviharok tomboltak. Felsó-Ausztriában a viharos széllel kísért havazás több mé­ter magas torlaszokat emelt az országutakon és a vasútvona­lakon. Több személyvonat el­akadt a hóban. Az országuta­kon százával vesztegelnek az autóbuszok és a személyautók. A vihar sok helyen kidöntötte a táviró- és távbeszélő oszlo­pokat. Számos község teljesen elszigetelődött a külvi!á"lól. Jugoszláviában a második napja tartó erős havazás jelen­tős fennakadásokat okoz a vas- xíti és a közúti közlekedésben. Belgrádtól délre az országutak nagy része járhatatlan. A fő­városban mínusz 10, mínusz 17 fok hőmérséklet mellett metsző széllel kísért hóvihar tombol. Az Adriai-tenger partjáról is hóviharokat jelentettek. A szél sebessége elérte az óránként 110 kilométert. Észak- és Közép-Olaszor- szágban havazás váltotta fel a múlt napok esőzéseit. Nagy te­rületekről jelentetlek fennaka­dást a közlekedésben és az áramszolgáltatásban. Genfben a 48 órája tartó szüntelen havazás teljesen megbénította a közlekedést. Párizsban szombaton mínusz 12 fokot mértek. Ilyen erős hi degre 1940 óta nem volt példc a francia fővárosban. Csereüzlet I §z®s’a isla demakrára fórumai Megycszeríe folynak a ta­nácstagok és az országgyű­lési képviselők jelölőgyíílc- sei. Eddig több mint négy­ezer jclöiőgyűiés zajlott le megyénkben, Az eddigi tapasztalatok szerint a jelölőgyűiesek be­töltik fontos szerepüket, s ahol pártszervezeteink és a népfront-bizottságik gondo­san előkészítőitek azokat, a szocialista demokrácia igazi fórumainak bizonyultak. Nemcsak azért, mert a ,je- löIőgyűléseUcn tízezrek vesznek részt és tájékozód­nak az országos és a helyi kérdésekben, de sokkal in­kább azért, mert a résztve­vők számonkerik cs ellen­őrzik a régi tanácstagok és képviselők munkáját, s őszintén elmondják róla véleményüket, dicscrőon, vágy marasztalóén. Elmond­ják mindazt, amivel az el­múlt négy esztendő során elégedettek voltak és azt is, ami még gondot, problémát okoz. A jelölőgyűl esek résztve­vői sok helyütt ennek meg­felelően ítélik meg azokat is. akiket a népfront-bizottsá­gok újra jelölteknek javasol­nak. Ezek általában köztisz­teletben álló emberek és leg­többjüket nagy egyetértés­sel újra is jelölik. De az ed­dig lezajlott jelülőgyűléseken arra is volt több példa, hogy nem választották meg újra jelöltnek azt, aki az elmúlt esztendők során visszaélt a bizalommal. Az ilyen jelöltek helyett mást választottak. Tapasztalható,' hogy a je­lölt személyét illetően általá­ban igényesek a választók. S ez helyes is. Éppen ezért ott, ahol még ezután kerül sor a jelöl ö'rvűlésekre, a népfront-bizottságok körül­tekintő, gondos munkájára van szükség ahhoz, hogy va­lóban az arra legérdemesebb és legrátermettebb személye­ket hozzák javaslatba. Pártszervezeteink, a taná­csok, s a Hazafias Népfront aktivál világosítsák fel min­denütt a választópolgárokat, a jelölőgvfllőseit résztvevői (, hogy a mi választási rend­szerünkben, a ’e!ö'ügyülése- ken végzett lelkiismeretes munka, a jelölt személyének gondos kiválasztása biztosít­ja elsősorban a szocialista demokrácia érvényesülését. (cs) Bahamától — Öregem, ha elintézi, hogy itt maradhassak az előszobában, nem leszek hálátlan magához a piacon! (Enürőűi István rajza) „A JELENLEGI bizonyta­lanságban semmilyen kereske­delmi szerződés sem köthető, nem dönthetjük el véglegesen sem leül-, sem hadfelszerelési politikánkat. Semmire se me­gyünk, mert nem tudjuk, hová tartunk." Az angol kereske­delmi kamara véleményét tol­mácsolta ilyenképpen az angol sajtó legutóbb, nem sokkal az­után, hogy Macmillan kényte­len volt beadni a derekát Kenncdynek Bahamában az önálló angol atomfegyverkezés ügyében, és az Európai Közös Piachoz való csatlakozás ügye Is ott nyugszik még min­dig elintézetlenül a brüsszeli tárgyalófelek íróasztalán. Ha a bahamai tárgyalások nem mutatták volna meg elég nyíltan, hogy az USA mennyi­re más elgondolások szerint irányítja külpolitikáját szá­mos kérdésben, mint Anglia, akkor azóta Kennedy nyilatko­zata még jobban megmutatta. Az a nyilatkozat, amelyet az elnök Palm Beach-i nyaraló­jában tett, az angol és ameri­kai sajtó képviselői előtt, le­szögezve: „a kongói probléma olyan súlyos, hogy senki sem tudja előre megmondani, hová vezethet. Mi azonban olyan politikát csinálunk, amely bi­zonyos fokig eltér Angliáétól, és bizonyos fokig más államo­kétól is, mert szorosabban tá­maszkodunk az Egyesült Nem­zetekre.” A kongói kérdésben ugyanis nincs szó másról,- minthogy Csőmbe mögött az Union Mi­niére áll, amely a Tanganyiká- ban működő angol társasággal karöltve, 1D0G óta aknázza ki Katanga róz- és kobalt-, vala­mint legújabban urániumbá­nyáit is. A NYOLC MILLIARD belga frankot kitevő. tőkével rendel­kező angol, belga és francia érdekeltségű Union Miniére érdekeinek legfőbb őre Kalan- gában az a Csőmbe, aki ilyen hátvéddel rendelkezve, dacolt mostanáig az ENSZ határoza­taival is. Miután az amerikai­ak ebben a vállalkozásban ke­vésbé érdekeltek, így érthető, hogy ők — lóverseny-nyelven szólva — a kongói központi kormányra „teltek”, mert ez meg „az ő asztaluk”, amióta Lumumbát meggyilkolták. A legfrissebb kongói esemé­nyek azt bizonyítják, hogy az USA az ENSZ fügefalevelével takarózva, igyekszik érvényesí­teni akaratát, akár az angol és belga érdekeltségek rovására is. És Anglia éppen úgy enged­ményre kényszerül itt is, mint a Skybolt-rakéta ügyében, Baha­ma szigetén. Ebben a nehéz helyzetben éri Angliát az az újabb pofon, amelyet az Európai Közös Pi­acba való belépése során Brüsszelben kell már hosszabb ideje elszenvednie. A bécsi Volksstimme szerint a brüsz- szeli tárgyalásokon „nem is két partner harcol a ringben, ha­nem mindenki mindenki ellen. Sőt. még a kívülállók is — mint például Amerika •— be-beüt- nek egyet hátulról”. Az a hely­zet ugyanis, hogy négy elgon­dolás áll szemben egymással- Először is De Gaulle-é, aki a.- amerikai fölényt akarja parí­rozni a Közös Piaccal, aztán Adenauer é, aki lényegében azonos álláspontot képvisel De Gaulle-val, de bizonyos meg­szorításokkal az USA érdeké­ben. Az Egyesült Államok azért támogatja Angliát, hogy ellensúlyozza a Párizs—-Bonn tengelyt, elvégre Macmillan Bahama szigetén annyira be­hódolt Kennedynek, hogy most már megbízható „alattva­ló”. Anglia viszont legújabban egy London—Róma tengellyel szeretné ellensúlyozni a Párizs —Bonn tengelyt, no és persze, az amerikai túlerőt is. Róma azonban Angliát a Benelux ál­lamokkal együtt szeretné part­nernek, hogy legyen mire tá­maszkodnia a London—Róma tengelyen beiül. Ilyen előzmények után kerül sor február elsején Macmillan római útjára. Ezt előzi mag Fanfani olasz miniszterelnök: washingtoni útja. A római La. Stampa szerint ugyanis, „an olasz—amerikai tárgyalások lé ­nyege az angol—olasz szolida ­ritás De Gaulle hajthatatlan ságának ellensúlyozására. Nem szabad kizárni a számításból, hogy Kennedy profitálni akar az olasz szolidaritás hangsú­lyozásával a De Gaulle-ra ne­hezedő presszióból, De Gaulle-t ugyanis ebben az esetben an elszigetelés veszélye fenyegeti. Ugyanekkor Olaszország a washingtoni tárgyalásoktól egyéni érdekeinek biztosítását reméli.” De Gaulle ugyanis, miként a konzervatív Yorkshire Post cí­mű angol lap írja, „nyilván nem örülne annak, ha Anglia az USA vazallusa lenne, de még jobban elkeserítené, ha az Európai Közös Piacon belül Amerika politikáját képvisel­né." Macmillan tehát „kény szerítve van" a római útra — ahogy a francia Liberation). megjegyzi —, az olasz kormán;; viszont úgy véli, hogy Anglia megfelelő partner lenne a Pá­rizs—Bonn tengely szupremá- ciájának ellensúlyozására.. El azonban csak akkor jelent ko­moly nyereséget a jelenlegi olasz „balközép” kormányára, ha Anglia nemcsak a francia —nyugatnémet óhajok szerint igazodik a Közös Piacon belül hanem önálló elgondolásokat is képvisel. MINDENNEK megtárgyalá­sára utazik Macmillan Rómá­ba, majd olasz megbízott Wa­shingtonba, kérdés azonban, hogy a nyugatnémetekre ugyan­csak támaszkodó USA hogyan tud rendet teremteni nyugat’i szövetségeseinek önállósági tő-i rekvései között. Mégpedig úgy, hogy a kecske is jóllakjék és C káposzta is megmaradjon, Unc­le Sam érdekeit össze lehessen hangolni a nyugat-európai ér­dekekkel. mm is#® | sípos gyula: 30. ftótaszó Ki kezdte a nótát? Ketten is kezdték egyszerre, de sehogyse tudtak egyenesbe jutni, mert az egyik azt fújta: „Ha kime­gyek a temető mély árkába.. — a másik meg: „Asszony lesz a lányból, bimbóból a ró­zsa. .Fújták, fújták csatla­kozásra várva, ki-kit győz le alapon, míg végül Seres a gya­korlott békéltető mozdulatával szélesen elébük kaszált: —- Hamis! — döbbentette meg a szólistákat. — Hamis. Majd én megadom a hangot. És kis dünnyögés után belekez­dett: —• Réten, réten, sej a nagy- szőllősi réten, Elvesztettem a zsebrevaló késem, Késem után a karikagyűrű­met, Azt sajnálom, nem a régi szeretőmet... Igaza volt Seresnek, senk,- se gondolt már a témető mély ár­kára, de még a bimbózó és el­nyíló rózsára sem, ezt a dalt mindenki tudta, zengték tele tüdővel, még a temetőárkos is Olyan buzgalommal, mintha Jánosnak változik a nótája, ha ő egyszer belemelegszik a dalolásba, azt kezdi el, mit szí­ve szerint éppen érez. Kati már sok változatot ismert, ré­gebben a „Lányoknak az ágya, rozmaring á lába __” aztán a „Nag yszőllősi lány..meg milyen szép volt az is, hogy „Kényes az én lovam szája, nem szokott a más kútjára .. Most Kati nézi, hogy János öleli Keceli Feri vállát és ami­kor végetér a nóta, már ismé­telték utolsó két sorát is, ak­kor föl tart ja kezét, hogy még- egyszer és kezdi is már: — Két út van előttem ;: a És még egyszer és újra még egyszer. De a nóta végén a hűség cseng ki szerető ellágyulással, találkozik a tekintetük, János mosolyog és variálja is: — Egyiktől búcsúzom piros pünkösd napján, A barnától, a csalfától halá­lom óráján. Milyen egyszerű ez így, da­lolva, baráti karok között és p dívány sarkán ott ül az ő szép felesége, az előbb még va­lami nyugtalanság volt a sze­mében, de most mosolyog há­lásan és ellágyulva, és egyszer­re lányos-fiatal lesz ettől a mo­solygástól. A dal végetér, még nem kez­denek újat, nem tudják, jön-e a még-egyszer, szinte áll a le­vegőben az utolsó hang, a pil­lanat, mely folytatását várja, egy darab örökkévalóság, mint férfi hangok közé, Keceli Feri félre tolt egy széket, egyik kar­jával Jánost ölelte, másikkal Bereczet, úgy zenditett rá: — Két út van előttem, Melyiken induljak. Kettő a szeretőm, Melyiktől búcsúzzak ;, s Katin valami forróság futott végig. Ismerte Jánosnak azt a szokását, hogy váltogatja a nó­táját. Más embernek egy nótá­ja van élete végéig, szegény boldogult édesapja mindig csak azt kezdte, hogy: — Túr a disznó, túr a mocsár szélen, Tartottam én szép szeretőt régen... Az öreg Lovas biztosan most is jön majd a kakukmadárral, Szőke István a kéknefelejccsel, Berecz elénekli még a bőgős nótát, hogy: „A szőllősi tóban van egy bóka...” — és brum. inog hozzá, mintha bőgő volna. Seres, az újságíró meg — mórt volt már náluk szüreten, pin­cesoron is — vagy a zsoltárral hozakodik elő: „Tebenned bíz­tunk eleitől fogva...” — vagy csöndesen, de egész csöndesen valami kommunista dalt kezd, leginkább azt, hogy: „Föl vörö- sök, proletárok...!; azonban tovább folytatódott a havazás. Az enyhülés elsősorban a magasabb légrétegekre szorít­kozik, s felhfísödésben, újabb havazásban nyilvánul meg. A kemény hideg kissé visszavo­nult ugyan, olvadásra azonban egyelőre nincs kilátás. Vasár- nan reggelre a felhősödés elő­reláthatólag az erresz országra kiterjed, az északkeleti vidé­kek kivételével. A hajnali hő­mérséklet általában mínusz 5—10 fok körül lesr északke­leten eléri még a mínusz 15— 20 fokot. Az erősebb havazás zónája valószínűleg megmarad a délnyugati vidékeken de ki­sebb hóesés várható az ország más vidékein is. A nappali hő- mérsékleti maximumok mí­nusz 5—10 körül alakulnak ki. Mivel a jelenlegi keltti szél erős marad, hófúvással, kisebb torlaszkénződéssel is számol­nunk kell. A La Manche-csatornán szombaton viharos szélvész tombolt. Az összes személy­kompokat leállították. A hajó­zást ezenkívül késlelteti az an­gol kikötő eljegesedése is. Lengyelországban fokozódott a hideg, egyes helyeken mí­nusz 30 fokot mértek. Csehszlovákiában is tovább tart az erős hideg és sok hely­ről jelentettek hófúvásokat. Az ország több részében mínusz 22 fokot mért"k. A közlekedés­ben fennakadások vannak. Nyvqat-N émctorsz&g nagy- kiterfedésű területein hóviha­rok tomboltak szombaton. Az utak ielentős ré^ze járhatatlan és több községet elvágott a külvilágtól a hó. Wnldmün- chen és Cham között a Bun­deswehr katonái dolgoznak, hogy kiszabadítsanak egv hó­ban elakadt személyvonatot. Szombaton Európa legmele­gebb pontja Svédország volt.: Az ország nagy területein alig egy-két fokkal maradt a fagy­pont alatt a hőmérséklet. Dél- Svédországból viszont még erős hideget és újabb, sarkvidéki eredetű légtömegek beáramlá­sát jelentették. A Baleári-szigetek és Szardí­nia közti térségben az utóbbi napokban képződött ciklon- rendszer enyhe tengeri levegőt áramoltat az európai kontinens fölé. A magasabb légrétegek­ben „támadó” enyheség szom­baton elérte Franciaország déli területeit, a Pó-síkságot, az Al­pok vidékét, Jugoszláviát, Ma­gyarország délnyugati terüle­teit és Romániát. Hazánk légterébe a szombat­ra virradó éjszaka érkezett ■meg a „felmentő” áramlat, s szombaton délig a Baja—Sop­ron vonalig hatolt előre. A vál­tozást erős felhőképződés kí­sérte, így csökkent a kisugár­zás, észrevehetően enyhült a hideg. A Meteorológiai Intézet központi előrejelzési osztályán jellemzésül elmondották, hogy például Budapesten pénteken este mínusz 13 fokot mértek, hajnalban pedig már csak mí­nusz 9 fokos volt a fagy, Ugyanígy Miskolc és Debrecen vidékén is 4—5 fokot. enyhült a hideg estétől reggelig, Az or­szág déli és délnyugati me­gyéiben már a szombatra vir­radó éjszaka új hóréteg képző­dött. A reggelig hullott hó csa­padékértéke 1—4 milliméter között váltakozott, napközben i a pompéji katona mozdulata, a borostyánkőbe fagyott bogár szárny rebbenése, mint ami-; kor a film elakad, s a szerep-: löknek fennmarad a keze a le-' vegőben, a kicsordult csepp nem hull le, a mosoly megül az arcon és még a kiáltás is megáll félúton a száj és a fül között. Mintha ilyen pillanat iött volna, hogy aztán annál elevenebben peregjen tovább a! kép, a mozdulat, a hang, az áradó zsivalygás. Egy pillanatra mindenki odanéz: Szenthe Tibor áll az ajtóban sápadtan, bizonytala­nul, mögötte pedig kipirultan és kissé riadtan Szenthe Sári-I Ica. Jöttek ők ide máskor is, hi-; szén rokonok és még azóta is, hogy Kati gyanakszik, éppen emiatt nem szabad elmaradni, elkerülni a házat. Éppen az ad­na tápot a pletykának, ha ke­rülnék egymást, vagy haragot mutatnának. Most mégis várat-; lan volt megjelenésük. — Tibi! — indította el újra Keceli Feri egy kiáltással az álló képet, mely talán egy má­sodpercig sem állott, mégis megdöbbentően érzékelhető volt. Mindenki érezte. Akik tudtak a pletykáról: azért, akik nem tudtak, azokat a sápadt magas férfi, a koma, az ivo- cimbora megjelenése hökken­tette meg, s mögötte a szépasz- szony, akin minden férfi rat la­felejtette kissé a szemét. Kati Rikoltani szeretett volna, ami­kor meglátta őket az ajtóban, (Folytatjuk.) most ismert volna igazán ma­gára. — Elnökhelyettes elvtárs! Ne udvarolion már annyit, mond­ja a nótáját! — Hideg szél fúj. édesanyám, adja ki a kendőm, Még az éjjel fölkeresem a régi szeretőm ... Ezt se lehetett abbahagyni, mert: — Ellőtték a jobb karomat, folyik a piros vérem ... Már senkit se kellett nótá- zásra buzdítani rendet se kel­lett tartani, tartották a rendet a dalok, melyeket mindenki ismert, mindenki átvett és nem volt többé nótamester, kezde­ményező se. mintha egyakarat- tál folytatták volna, hogy: — Szépen úszik a vadkacsa a vízen, Szépen delel a gulya a réten, Szépen szól a csengő a nya­kába. Tied leszek én babám nem­sokára ... Aztáff lélegzetfogyásig: — Hej Dunáról fúj a szél, Feküdj mellém, majd nem ér, Dunáról fúj a szél... Már álltak körben az asztal mellett, karjukat nyújtogatták, asszony szopránok vegyültek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom